Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-10-14 / 235. szám

várt mindenki ismer. Igaz,hogy tolihibából vámhivatalt enylítettünk pénzügyigazzgatóság helyett, de ez nem változtat semmit. A pénzzavar eg része még ma is áll, mint állott ez évben folytonosan kissebb nagyobb mértékben. A kormány régen csorbítja már hitelét azáltal, hogy kötelezett fizetéseinek nem felel meg pontosan, s emiatt száz meg száz embert állít a legóriásibb zavar tetőpontjára. A szelvények nem fizettetnek soha rendesen, s tény, hogy a pénzhiány palástolásán úgy segítenek, hogy szándékosan lassan a legnagyobb vontatottsággal eszközük a fizetéseket, hogy kevesebb készlet emésztessék fel. Amit ki kellene fizetni 24 óra alatt, sokszor egy hétig húzzák-halasszák, abbeli remény fejében, hogy valahonnan pénz érkezik be. Kérdjük, szabad-e a kormánynak ilyen veszélyes experimentációkhoz folyamodni és kínozni zaklattatni engedni egy olyan fontos pénzhivatalt, mint a kolozsvári pénzügyi igazgatóság? Itt pénznek kell állani mindig, a habozás, a kapkodás egy iránt nevetséges és nagy károkkal jár ! A városi képviselőválasztások eredménye. A városi képviselőkre megtörtént a választás. Az eredmény 53 képviselő, kiknek legnagyobb része a 36-os párt hívei közé tartozik. A gunyifajgyártók és terjesztők törekvése megbukott, s a városi polgárság a választás eredményében olyan feleletet adott, melyben a legszebb erkölcsi elégtétele van a megtámadottaknak. Nyugodtan, reményyel nézünk a jövő elé. Megválasztottak az első kerületben (Redout.) 1. Debreczeni Balázs 226 2. Wolff János 181 3. Mamicza János 1bó 4. K. Papp Miklós 180 5. Fries Albert 161 6. Gergely János 149 7. Losonczi János 149 8. Dr. Groisz Gusztáv (ifj.) 145 9. Spalier Károly 132 10. Kovácsi Antal 124 11. Váradi József 144 12. Ürmösi Sámuel 107 13. Váradi Károly 102 szavazattal. A második kerületben (Lutheránus iskola) 1. Krémer Ferencz 253 2. Pál Sándor 238 3. Szász Gyula 214 4. Szabó Mihály, ács 142 5. Ferencz József 207 6. Olasz Károly 182 7. Nagy Lajos 175 8. K. Papp Miklós 173 9. Szentiványi Gyula 154 10. Bányai József 138 11. Szász Gerő 134 12. Dr. Mály István 132 13. Knauer József 130 14. Vizi Endre 123 szavazattal. A harmadik kerületben (Tanácsház-terem.) Szabó István, földész 179 2. Bányai Vitális 162 8. Sámi László 159 4. Kónya Rudolf 141 5 Haller Ferencz 141 6. Szabó Károly, tűz, 136 7. Köváry László 129 8. Szász Domokos, 128 9. Czink János 127 10. Tömösvár Miklós 125 11. Lászlóffy Ferenci 123 12. Demeter Károly 121 13. Hirschfeld József 117 szavazattal. A negyedik kerületben (Tornaviroda) 1. Beddy István 219 2. Dalchay Frigyes 203 3. Benigni Sámuel 201 4. Jakab Elek 191 5. Farkas György 177 6. Pataky István 168 7. Biró Mihály 153 8. Orosz János 140 9. Fiuppi Gyula 132 10. Farkas József 108 11. Frits Albert 101 12. Bedig János 87 13. K. Papp Miklós 87 szavazattal. Amint az eredményből látszik, Frits Albert két, K. Papp Miklós három választókerületben is megválasztatott. Azon kerület, melyről lemondanak, új pótválasztást fog eszközölni. * E választás legfényesebb bizonysága annak, hogy a boldogult negyvenes párt végképen lejárta magát, s a polgárság bizalmát elveszték. Fájdalom, hogy volt idő, midőn kizsákmányolhaták hiszékenységöket, s éveken keresztül tétlenül nézték a romlást, s a minden oldalról eléjök tolt rémüzgetések zsibbadtá tevék a gondolkodóbb főket is. A mesterséges szemkötő lehullott, s a nagy uraugurjai hiába verdesik mellöket,— hiába minden sopánkodás, senki sem hallgat már reájok ! A képviselőválasztások eredményét örömmel fogadja minden szabadelvű polgára Kolozsvárnak,— akik pedig hosszú képeket csinálnak, azokat ismerjük, s nem is lesz meglepő, ha a bukás utólagos keserűségeit itt-ott kifakadni látjuk majd. A negyvenes párt főmatadorjai a bukáshoz igyekeznek jó képeket vágni, — még mosolyognak is, — de görögül. fr A kolozsvári tud. egyetem 1873—4-dik tanévének megnyitási ünnepélye. Egyetemünk 1873/4-dik tanévének ünnepélyes megnyitása és az új rector beigtatása a Lyceumi nagyteremben az előre megállapított programai szerint ma okt. 12-én folyt le. Az egyetemi polgárság és főgymnasiumaink ifjúságának tekintélyes száma, s Kolozsvár egyházi, polgári- közhivatali és katonai kitűnőségei, valamint a tanférfiak népes megjelenése képezte a nagy és díszes közönséget. Pontban 11 órakor jelent meg az egyetem tudós tanári testülete, élén Berde Áron és dr. Schulek Vilmossal, s tudomány karonként négy csoportozatban foglalta el helyét a zöld asztal mellett két felől. Az ünnepélyt Berde Áron kitűnő tudósunk és az egyetem múlt évi tsztes rectora nyitotta meg azon kijelntéssel, hogy betegeskedés következtében beállott szemgyengesége miatt meg lévén tagadva neki az írás és olvasás, számoló beszédét személyesen nem tarthatja meg, mire a közönség elnézését kérve, dr. Groisz Gusztáv tanárt kérte fel számoló jelentése felolvasására. Groisz Gusztáv ezzel az emelvényen megjelent s felolvasta a rector statistikai adatokkal felszerelt igen csinos szerkezetű és a közfigyelmet mindvégig lekötő jelentését, mely a kezdet nehézségeivel küzdött első tanév fontosabb eredményeiből mindazt, mi a közönség elé tartozik, élénk világításban mutatta fel. E jelentés után dr. Schilek Vilmos tartotta székfoglaló jeles prograrombeszédét. Nem teszünk rá semmi megjegyzést, csak azt említjük fel, hogy igen részletesen fejtegette az egyetemi halgatóságok egymás közti viszonyát, ami tán szorosan véve nem is tartozik a nagyközönség elé. A harmadik pontja a programmnak, dr. Török Aurél orvoskari dékán élettani értekezése volt, élénk, csinos és népszerű előadása szintén leköté a közönség közfigyelmét. Lapunk olvasói iránt kötelességet vélünk teljesíteni, midőn mind a két beszédet közzé tesszük, s a nagy közönség mérlegelésére bízzuk. __ HÚSZEZER HERTFÖLD A TENGER ALATT-után francziából. NSOTEDIK FK.TTggTRT. N e d Land. (Folytatás.) E válasz azonban csupán a szigonyász makacsságát tanúsította, egyebet semmit. Nem akartam tovább vitatni vele a kérdést. A „Scoţia“ esetét kétségbe vonni nem lehetett. A lék oly kétségtelenül létezett, hogy azt bedugni kényszerültek, s azt hiszem, hogy egy lék létezésére ennél kategorikusabb bizonyítékot felhozni lehetetlen. Az is bizonyos, hogy e lék nem keletkezett magától, tenger alatti sziklától, vagy géptől sem származhatott tehát természetszerűleg egy tengeri állatnak kellett azt okoznia. Ez állat nézetem szerint az emlősök és gerinczesek osztályába kellett hogy tartozzék, és pedig különösen a czetfajok közé. A család, melyhez a kérdéses állat tartozott, még később eldöntendő kérdést képezett, melyhez okvetlenül szükséges volt, hogy az ismeretlen szörny felbontassák, hogy felbonczoltassék, előbb elfognunk kellene, és ez Ned feladata volt, hogy Ned megszigonyozhassn, erre előbb szükséges volt, hogy fölfedeztessék , ez a legénység dolga volt, ez pedig egyedül a véletlentől függött. Jó darabig semmi nevezetes dolog sem adta elő magát. Csak egy kis intermezzo történt, mely Ned Land bámulatos ügyességét, és azon nyereményt, melyet Farragut kapitány e derék szigonyász személyében szerzett, kellőkép megvilágosította. A Maluinák szélességi foka alatt, Jun. 30-án czetvadászokra bukkant a fregatt, s ezektől értesültünk, hogy a Narval e vidéken nem mutatkozott. A „Monroel" kapitánya azonban értesülvén arról, hogy Ned Land az „Abraham Lincoln“ fedélzetén van, megkérte Farragut parancsnokot, engedné meg, hogy ez részt vehessen egy őzet vadászatában, melyet pár nap óta üldöznek Farragut parancsnok maga is kiváncsi volt Ned Landot munkában látni, engedélyt adott tehát a canadainak, hogy a„Monroe" fedélzetére mehessen és a véletlen annyira kedvezett a szigonyásznak, hogy egy ezer helyett kettős dobással kettőt szigonyozott meg, s azok egyikét épen szivén találta, a másikat pedig rövid üldözés után szintén hatalmába ejtette. Bizonyos, hogy ha a Narval Ned Land szigonyát kapja testébe, egy batkát sem adnék életéért. A fregatt bámulatos gyorsasággal haladt Amerika délkeleti partja felé. Júl. 8-án a Magellan szoros torkolatánál voltunk, a szűk fok magaslatin A parancsnoknak azonban nem volt kedve e csavargás után haladni, hanem inkább a Horn fokot hajózta körül. A legénység egyhangúlag beleegyezett. Valóban a legcsekélyebb kilátás sem lehetett arra nézve, hogy e szűk szorossal találkozzunk a Narvallal. A matrózok közül nem egy határozottan állította, hogy a Narval keresztül sem hatolhatna azon, mert sokkal szélesebb. Júl. 6-án délután, 15 mértföldnyire délnek, hajózta körül az , Abraham Lincolne magános kis szigetet, az amerikai szárazföld déli csúcsán, melyet a hollandi tengerészek „Cap Horninak neveztek el. Éjszak-nyugati irányban haladtunk, s másnap végre a csöndes tengerre érkezünk. „Vigyázni, vigyázni !“ — kiálták a matrózok egymásnak. — És miként vigyáztak ! Szemek és szemüvegek —természetesen kissé elhomályosítva a kétezer dollárra való kilátás által — egy perezre sem nyugodtak. Éjjel nappal egyaránt vizsgálták a tenger felületét, s azok, kik az úgynevezettfarkas sötétében szenvedtek, tehát éjjel jól láttak kétszeres kilátással bírtak a díj elnyeréséhe. Reám ugyan nem volt hatással a pénzjutalom, de azért nem kevésbé voltam résen mint a többiek. Alig vettem néhány perczet az evésre pár órát alvásra, különben az égető napsugarak daczára folytonosan a fedélzeten tartózkodtam Leginkább a hajópárkányhoz támaszkodva a nemeimmel kísértem azon fehér barázdákat melyeket a hajó csavarja hasított a vízben, miglen azok eltűntek szemeim elöl. Hányszor osztoztam a tisztek és legénység izgatottságában, midőn valamely czethalnak eszébe jutott fekete hátával kiemelkedni a vízből Ily (Folytatása köv.) Programmbeszéd melyet az 1873/4 tanév ünnepélyes megnyitásánál 1873-ki October 12-én mondott Pr.ScHULEK ViLMOS a kolozsvári tud. egyetem fentnevezett évre választott rectora. Nagytekintetü egyetemi közgyűlés Nagyérdemű közönség Tudományegyetemünk fennállásának első évéről, ezen idő alatt kifejtett munkásságunkról és a közvetlen eredményekről nagyon tisztelt rectori elődöm, most nagyságos prorector, adott számadást. Az első tanév kezdetleges tájékozatlanságaival, fáradságos berendezéseivel, az egyetemi ügyvezetés megindításával, már mögöttünk fekszik és köszönettel tartozunk a lefolyt tanév választott tisztviselőinek, kik önzetlenül vezették ügyeinket és erős vállakkal viselték hivataluk terheit. Ú Ha szigorú vizsgálattal tekintünk végig az lefolyt évbeni működésünkön, ha a legmagasabb igényeket állítjuk szembe a viselt dolgokkal: egyes részleteken tehetünk ugyan kifogásokat, de egészben nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy feladatainknak megfelelni törekedtünk, és hogy tettünk annyit, amennyit a viszonyok és erőink engedtek. Azonban a jövő fokozott igényekkel lép elénkbe, új és nagyobb erőfeszítéseket kíván. Mert valóban távol állunk még egyetemünk olyan kifejlődési szakától, amelyen azon absolut követeléseknek is megfelelhetnénk, minek egy mintaegyetemmel szemben támaszthatók, muk hiányzik még abból, hogy ügyvezetésünk a gépezet szabatosságával működnék, hogy intézeteink a kor igényeinek megfelelően felszerelve, kórodóink az egyetemi tanítás kellékeihez mérten berendezve lennének, hogy hallgatóink a tudomány magasztos tanaitól elragadtatva, nemcsak a megállapított igazságok elsajátítására, hanem a tudományos buvárlat szellemének áthasonítására is törekednének, hogy egyetemi tanáraink tudományos hírnevének sikerült volna szakmáikban a buvárlat számára gyapontokat, iskolákat alkotni, hogy egyetemünk a tudomány fejlesztésében mint hatalmas tényező közreműködnék és ilynemű tevékenysége által nemcsak hazánk elismerésére, hanem az egész emberiség hálájára is tarthatna igényt. — Előttünk most az új egyetemi év, szabad küzdterével, lelkesítő, de nehéz feladataival. Nagyobb tapasztaltsággal, edzettebb erővel járulunk feladatainkhoz és teljes szívünkből óhajtjuk, hogy eredményeink ez évben jóval közelebb hozzanak egyetemi eszményünkhöz, melynek valósítására törekedni legszentebb kötelességünk. Az új tanév küszöbén, midőn a rectori tisztet a jelen beigtatási, megnyitási és egyszersmind az egyetemet alapító törvény szentesítésének évfordulati ünnepélyével elfoglalom, úgy vélem legjobban megkezdeni működésemet, ha a választott közegek által vezetendő egyetemi igazgatás szellemének mikénti felfogásáról adok számot. Indít erre azon meggyőződésem, hogy ügyvezetésünk szabatosítása egyik feladata az új tanévnek és hogy szabályainknak egy egyetem valódi szellemében leendő alkalmazása nélkülözhetsen a fennebb jelzett tudományos feladatok megvalósítására. Ha ismert dolgokat is kénytelen leszek felhozni, ezeket az összekötő fonal kedvéért nem mellőzhetem, de még azért sem, mert egyetemi életünk rövid volta miatt ezek nincsenek még teljesen assimilálva. Az alanyiság netaláns vádja ellen védjen meg annak felemntése, hogy e felavatási ünnepély az első és utolsó alkalom, ahol a rector subjec-, tivitása tért talál, s azontúl szoros tárgyilagosság és a szabályok keretén belőli mozgás lévén kötelessége, s támogasson eddigi életpályám, melynek külföldön töltött 11 éve alatt ugyanannyi ideig volt alkalmam egyetemi szellemet szívni be. Egyetemünk eddigi szervezete részint az 1872-ki XIX törvénycikkben, részint miniszteri rendeleteken alapszik, mely utóbbiakra nézve a pesti egyetemen érvényesek — melyek az 50-es éveknek a gyakorlat által ma már Pesten nagy részben módosított művei — voltak irányadók. Ezek szabják meg az egyetemi karok és dékánok, az egyetemi tanács és rektor hatáskörét, az igazgatás munkáját az említett közegek közt megosztván. Ha a kilátásba helyezett új egyetemi törvény és az abból kiindulandó miniszteri rendeletek a most érvényeseken kívánatos változásokat is fognának előidézni, előreláthatólag mégis a mostani szervezet fog főbb vonásaiban megtartatni, mint mely évszázados tapasztalatok alapján legczélszerűbbnek bizonyult és mely a mai kor minta-egyetemeit, a németországiakat szülte. Ha így ügyvezetésülkb. -beg is van az alap, melyhez tanári eskünk feloldozhatlanul köt, mégis jutunk olyörülmények közé, melyek iránt a rendeletek egyenesen nem intézkedhetnek. Ilyenkor a helyes geoldás csak a rendeletek alapeszméinek kipufogásában és alkalmazásában keresendő. De a midőn a rendeletek értelmezésének szükségesség beállt, egyszersmind az értelmező alanyiasságának nyílt tág tér és az eredmény különböző lehet szerint, amint az illetőnek felfogása az egyetemi szervezet lényegéről különböző. Az egész modern művelődés és tudományos haladás a tanszabadság és a tudományok szabad mivelésének eszméjén alapul, melynek uralma nélkül emberiség egészséges és gyors értelmi fejlődése nem várható. A tanszabadság pedig az egyetemek önkormányzatát vonja maga után, melynek tudományos tekintetben teljesnek kell lennie ; ez irányban egy magas feladatának tudatával biró egyetemre nézve felsőbb hatóság nem létezhetik anélkül, hogy művelődési czéljai ne kockáztatnának ; közigazgatási tekintetben pedig az államkormány fősége mellett minden egyetemi ügyre nézve teljes tanácsadási jogot követel az egyetem eszméje, sőt némelyekben a határozati jogyakorlása is kívánatos. A tudomány szabadsága és a jelzett befolyás a közigazgatási ügyekre egyetemünkön is érvényben van. Tisztán áll előttünk, hogy az egyetemnek mint egésznek, mily része van az egyetem igazgatásában és hogy miként viszonylik igazgatásilag az államkormányhoz. De ahol az egyetem saját hatáskörében közigazgatásilag működik, ott a teendők több egyetemi közeg közt oszlanak meg, és ezeknek szerepe nincs, de nem is lehet minden esetre nézve rendeletek által körülírva. Sőt maguk a meglevő rendeletek egyes mondatainak eszmeköre sem illenek mindenütt teljesen egybe, hanem némelyek másokat részben fednek. Régibb egyetemeken, mint például a pestin, a gyakorlat eligazít és dönt, de nálunk a rendeletek ezen kiegészítése természetesen még hiányzik. Innen bonyodalmak, illetékességi kérdések, és ezek eldöntése czéljából törvény és rendeletértelmezések, szükségképen elő fognak fordulni, melyeknél a közoktatási ministérium utasítását nem mindig lehet a szükség keretében kikérni. Legyen szabad az ilyen várható esetekkel szemben mindjárt rectori működésem kezdetén elvi álláspontomat megjelölni. Az egyetemet magát megillető részében az igazgatásnak, meggyőződésem szerint az önkormányzat elvének kell lehető érvényre emelkedni, mert a fennebbiek szerint ez közvetlen folyománya az egyetem tudotmányos feladatainak. Az egyéniségeknek kell szabad kibontakozási tért engedni és azok közreműködését lehetőleg biztosítani. Az egyéniségeket megszólítani, alárendelni az egyetem czéljai érdekében, csak annyiban szabad, amennyiben az igazgatás egysége ezt okvetlenül megkívánja. Ebből kifolyólag minden egyetemi tanár egyenlő hivatottsággal bír a közügyekbeni részvételre, és ahol nézetkülönbségek vannak, ott a többség dönt. Testületileg, vitát követő szavazás útján döntetik el minden ügy vagy javaslat és így az egyetem keretén belül levő testületekben fekszik az ügyvezetés súlya is. A tanári egyéniségek testületekbe foglalt összesége tehát az egyetem igazgatója. Az egyes karok ügyeit és érdekeit ugyanazon karok tanártestületei képviselik , a karok dékánjai pedig azoknak alaki vezetői és elnökei, de nem főnökei vagy igazgatói. Ők karuknak felelősek, a kar véleményének alárendelvék, attól kérdőre vonathatnak és nem önállóag, hanem a kar nevében működnek. így az egyetem négy karában a tanártestületek a határozók, a dékánok csak a fennálló szabályok őrei és a határozatok végrehajtóialkalmaknál a fregatt fedélzete egy pillanat alatt megnépesült. Mindenki, lélekzés nélkül figyelmezett a czet mozdulataira. Én is mereven szemeimet megerőltetve bámultam, míg Conseil, kit, soha sem hagyott el a föltétlen nyugalom figyelmeztetőleg mondá: „A nagyságos úr kétségtelenül jobban látna, ha nem erőltetné megannyira szemeit." Hasztalan is erőltétem ! Az „Abraham Lincoln“ megváltoztatta irányát, s egyenesen az állat felé tartott, melyben rövid idő múlva közönséges ézetet, vagy fizetést ismertünk fel, és szidalmak között engedtük eltűnni. Szerencsére, az idő kedvező maradt folytonosan s utazásunk a lehető legkellemesebb volt. A déli féltekén pedig ekkor volt a legkedvezőtlenebb időszak, mert ful hónap ott a mi januárunknak felel meg, a tenger azonban csöndes maradt, s egész láttávolságra könnyen áttekinthető. New Land még mind nem titkolta hitetlenséget; úgy tettette, mintha figyelemre sem méltatná a tenger színét, legalább olyankor, midőn ezethal nem mutatkozott. Pedig csudálatos láternje kitűnő szolgálatokat tehetett volna. Nem, a makacs kanadai, huszonnégy órából tizenkettőt, kamrában töltött, írással vagy olvasással. Százszor is szemére lobbantottam közönyét.