Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-01-01 / 1. szám
Vill. évfolyam __________________________ ______ n5 előfizetési feltételek. Égési FW*« • ' . Ez negyedre s egy hónapra lll .1 /• c. SZERKESZTŐSÉGI IRODA. A lyetami nyomdában. Kiadó Hivatal. A lyacomi nyomda „központi irodájáéban, főtér, griff Teleki Domokos-ház. gy 1-ső szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, január POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK 2n h** A hozott sor Ara 6 kr. Minden hirdetés után BO kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR toronként, vagy annak helye Itt lu. Reelamek : Misltérbe toronként 1 ft. KOLOZSVÁR, DECZEF.BER 3d. Nehány szó a fővárosból az egykori fővárosból ígéretemet teljesítem, a micín e lap szerkesztőjéhez s általa olvasóihoz ez "új évi sorokat irom, írom a magyar fővárosból, az egykori erdélyi szintén fővárosba. Mekkora időköz fekszik a jelen és ama mult között, midőn a magyar királyság még épen, csonkitatlanul állott fenn, s Buda volt egyedüli fővárosa. Az 1526-ik év, a mohácsi visz gyászéve, ama fekete határkő, melyen túl még egy volt a királyság, s a melyen innen megoszlott, darabokra szakadt, koronája porba omlott. Az 1867-ik év volt ama másik örökemléküév, mely az 1848 és 1849-ki nagy tők és nagy emberek hazafi erényei, a nemzet ősi küzdelme és mártyr-szenvedések szent jogörökége alapján a magyar királyságot ismét egyesitett s koronánkat régi díszes polczára emelte. Háromszáz negyvenegy hosszúé tölt el tehát, s ez alatt mennyi vér és harcz folyt szánk tőrdén ! Mily súlyos megpróbáltatásnak volt kéve nemzetünk, hányszor jutott csaknem a fi szélére — többnyire pártviszály és belső meghamlás miatt, más és nem a maga érdeke védelmébe. A ki nemzeti történelmünket figymesen végig tanulmányozza, két olyan tapasztalata jut, amelyet talán egy népnél sem láthatn:egyik az, hogy a magyar a legnagyobb válságokuk mindig idegen érdekért tette ki magát, és sok sem tet a 5 n c k , I c g 10 tribbek drága nemzeti és állami érdekét; második, hogy ő ezen nem saját érdek védelméért készes testvéreivel, a nemzet egyik része a másik kihaláltusát vívni s egymást kiirtani és megsemmisni. Ilyen különös természetű és lelkirányu nép a földön több nem él. A muszka Siberiába küldi a lenei elégedetlent, Anglia pórázon vezeti Eriszigi lakóit, a hires szabadságú Észak-Amerika a déliet csak a minap százanként, ezerenként gyikolta le, most a porosz ad oktatást a szabadelvűségba lengyeleknek, mit ha nem fogadnak el, a büse császár s a vas embere a határokat mutat meg nekik. Mindezeket érthetni, mert a népet vér- és fajkülönbség választja el egymástól s hiedomények és uj aspiratiók emelnek köztük ha'falat De hogy olyan parányi nemzet, mint a maar, mely egyedül és rokon nélkül áll a nagy világom, mként képes üldözni, kisebbizni , s megsemmini igyekezni saját vérét, ellenkezö meggyőzéséért — ezt megérteni nem lehet. Hát egyformaságot mutat-e a világ külső ábrázatja ? Nem a sokféleségben, a változatosságban, s a maguk nemében oly különbféle teremtmények tökéletességében áll ,A teremtés felséges volta, tökéletessége ? Egy mértékét kapta Istentől a belátásnak és értelemnek minden ember? Azon mennyiségével bir-e a tudományos és politikai ismereteknek, átalában a műveltség azon fokán áll-e minden joggal bíró honpolgár, hogy mindenkitől ugyanazon felfogást, ugyanazon nézetet követelhessük ? Hát az egyéni szabadság joga a gondolat és meggyőződés tárgyaiban Magyarországon nem tartatik tiszteletben ? S e meggyőződés csak némelyeknél, csak egy párt, vagy osztály, vagy felekezet tagjainál érdemel kíméletet? Az elméleti kérdésekben, a tudomány és politika tárgyaiban egynézetűséget követelni minden-kitől Neró kívánsága mellé illik be , aki Róma polgárainak egy fejét óhajtott, hogy azt egy halálcsapással leüttethesse. Miért hát ez a türelmetlenség a más nézetűek iránt? Miért gyanusitni, miért vádolni őket hazaellenes törekvésekkel? Miért benkettni őket a hatalomnál s hiteleket támadni meg a nép előtt? Avagy nem mindnyájunké áldott hazánk földe? Nem közös a polgári jog? Nincsen-e igénye a közérdekeknek s közjónak mindenki tehetségére ? Ha valaki értelmes, tanult, mivelt ember, aki polgári kötelességeit ismeri és teljesíti, adóját pontosan fizeti, a kormánynak intézkedései ellen — még ha azokat helyeseknek s czélravezetőknek nem tartja is — akadályt nem vet, stít a törvényt mig fennáll tiszteletben tartja, s a haza alkotmányát meg nem támadja, megtámadta eni sem engedi — ugyan illő-e, szabad-e, jogos-e őt rosz embernek s v«a»félelmes hazafinak tartani azért, mert tán nem mindenben egyeznek nézetei a hatalom pártjával és embereivel? Sőt vájjon nem politikai kiskorúságra mutat az önálló meggyőződést üldözőbe venni, a saját esze után induló embert kárhoztatni, a kötelességétől eltérő gondolkozását hivatalokból kizárni, közmegbizatásokban mellőzni, erkölcsi értékét kisebbíteni akarni, existenciáját megrontani? Hiszen ez a legnagyobb zsarnokság, ez az egyéni szabadság megtámadása, az absolutismushoz illő eljárás, az alkotmánynak szégyenére van, s egykor magát megboszulja. Ha minden embernek egyforma főt, gondolkodási képességet, ismereteket, lelki hajlamot és ízlést lehetne adni, csak akkor lenne az kivihető, hogy mindnyájan minden gondolatainkban egyezzünk. Herendy a nagylapáti szavazatok ily nem reménylett megoszlása által valami tizenhat szavazattöbbséggel győztes maradt, s ezzel az egész tisztújítás sorsa el lett döntve. Darkaváry mint első alispán megbukott, s azzal vele együtt bukott az egész véres tollas párt, annak minden jelöltje, azokból még csak egy bábaasszony sem kerül be az új tisztikarba. (Ez utóbbi is restauráltatik). Borzasztó lett az elkeseredés a vörös tollnál, melyet e nem várt áttérés okozott; annál nagyobb az öröm és elragadtatás a fehér tollas pártnál. A megyeház kis ajtaján kilépő nagylapátiakat elől csókolták, hátul püfölték , de senki annyira dühös nem volt rájuk, mint az a húsz nagyiapáti, aki Darkaváryra szavazott, mert azok most már a másik öt forinttól végképen elestek. A fehér tollasok, baráti hódolatuk kifejezéséül, rögtön siettek legszebb zászlójukat odaajándékozni a nagyiapátiaknak. „Azt szeretném látni forditá Rácz Miska, hogy kinek lesz diszpószíve közületek azt a zászlót a kezébe venni ?“ „Hát majd én!“ szólt csendesen Kádár Laczi s öklébe szokta a zászló nyelét. Viszonzásul Rácz Miska egy csomó sztrat vágott az arczához, különben nem máskép, mintha vagy elhallgattatjuk a más nézetűeket, vagy a mieinket rájuk feltoljuk. A parlamenti tagnak alá kell rendelni nézeteit pártja többségének, ezt az ő pártszervezetük kívánja meg, de egy független gondolkodó, egy magános elmélkedő, a tudomány embere, egy cotteriákon és pártokon kívül álló aval nem köteles, sőt mint becsületes s önálló, elvhű és szilárd jellemű ember tartozik maga iránt aval a megbecsüléssel, hogy tudományos kutatásai eredményét, önálló politikai elveit és meggyőződését sem meg ne tagadja, sem el- vagy fel ne adja. Ezért a törvényhozás hozhat bölcs törvényeket, a kormányzás lehet jó s alatta a haza boldog. Sőt én azt hiszem, hogy a társadalom magas czéljai elérésére kívánatos, hogy a hatalomkörökön kívül legyenek olyanok, akik amazt megbírálni, megrostálni, a jót átlátni s helyeselni, a roszat pedig szintén kiismerni és orvoslására módot ajánlani képességgel s jóakarattal bírnak. Egy jól rendezett, szabad s alkotmányos élettel bíró társadalomban minden elmék, nézetek és törekvések egysége inkább lenne itt a megállapodás, tespedés, a többség zsarnoksága, sőt visszaesés felé, mint a vélemények különbsége, mint egy egészséges vértől pezsgő kis pártsurlódás és pártélet, csakhogy ennek nem szabad a haza nagy közérdekeiben divergálni, s ha a divergatió megvan, nem szabad egymás megsemmisítésére iránynyulni. Erről gondolkoznunk kiváló alkalom az új év. íme két válságos éve folyt le hazánknak; pártéletünk mérges párttusák küzdhomokjává lett; egyenetlenkedés, a hatalomért való kétségbeeséssel határos küzdelem elviselte legjobb erőinket, alkotmányos életünk zátonyra jutással fenyeget, nincs egyén, akiben bizzunk, nincs párt, mely a haza ügyeit egymaga jobbra forditni képes legyen, — ezt il kell látnia minden igazságosan gondolkozónak. Mnden ^ Vgjdöbjft’nek, vállvetett munkássága menthet me£ caak, egyéb nem. *u. Ennél keserűbb leczkét békés időben, t. sons, egy nemzetnek sem adott. Vajha belátnék és kölcsönös kiengesztelődésre használnék fel! A közveszély ezen érzete egy időre mintha el is vette volna élét küzdelmeinknek, mintha vette volna észre az észlelő a pártok némi közeledését, az egymás iránti kímélet modora mintha némi tért nyert volna! De úgy tetszik előttem, mindez csak látszat. A Deák-párt mintha csak mankóul akarta volna hóna alá a többieket, s a balközép mintha csak archimedesi ponttal kínozta volna az activ positio-foglalást. És most pár nap óta mintha visszazökkent volna minden eddigi kerékvágásába , mintha hátráló hallszanék minden zászló alatt a régi hely elfoglalására, s mintha Kádár Laczi letörülte a sarat az arczáról hideg vérrel. „Eldobod azt a zászlót mingyárt!“ ordita rá a hires verekedő, s amint az nem tette meg hirtelen, a mit kérdett tőle , úgy vágta ököllel arczal, hogy orrát száját elborította a vér. Kádár Laczi letörülte arczáról a vért is, s azt mondta, hogy „Jól van öcsém, majd máskor beszéljünk erről.“ Ekkor Rácz Miska megkapta kezében a zászló nyelét, egyet csavarintott rajta; lerántotta azt a földre, rágázolt a lábával s ahogy a zászló nyele ketté törött, a sárban maradt lobogóra rágázolt. Most aztán Kádár Laczi, az eltört zászónyéllel egy olyat ütött Rácz Miska fejére, hogy az rögtön ki volt fizetve minden addig elkövetett bűneiért: meghalt az, ott abban a nyomban. Erre egy kis friss általános verekedés kezdődött el, melynek lecsillapítására nem voltak képesek a megyei pandúrok, s melyből könnyen véres csata lehetett volna, ha hirtelen meg nem kondulnak a vészharangok. „Tűz van!” kiáltják a tömeg közt, s arra a verekedő tömegek szétválnak. Igazán tűz van, kezdődni akarna újult keserűséggel a nemzet- és párttusakodás ! Legalább ilyen jeleket lehet észrevenni. Ha ez így van, ha ez lesz a közvárakozás vége, akkor újra elsírhatjuk Berzsenyivel: Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod Árpád vére miként fajul? Nem látod a borús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? De tán a nagy ünnep s az uj év ünnepe uj elhatározásokat ad nemzetünk jobbjainak. Talán levetkezik régi ellenszenveiket, talán a haza, az imádott közanya összetépett, összemarczangolt képe kiengesztelődésre birja egymás iránt pártjainkat, s tán végre belátva gyors romlás felé közeledésünket, egyesitik erejöket, elméjök tanácsát s szívok honfiúi melegét a közügynek felajánlják s megmentik a hazát bukástól, a nemzetet elcsüggedéstől. Bizony mondom, ennek eljött az ideje, sőt tán már éppen a végső alkalma: perez is lejár államlétünk s nemzeti alkotmányunk tövényóráján. Vajha figyelemre találnának ez egyszerű, de tiszta jóakarat-iratta sorok és érzelmek, különbe’ az eddigi magyarság egykori fővárosában! A te falaid között s néped soraiban is új változások történtek, kincses Kolozsvár! az érintett 341 év óta. Kiszenvedted te a kö minden nagy szenvedéséből a te oroszlánré, valamint élvezted a külön álló Erdély olyk dicstelen életének sok politikai előnyeit. Akig voltál főváros kisebb-nagyobb megszavói a most az erdőn tuli részekben, örsze a magyar államnak, bástyája a magyar alnak, erős központja s biztos kőszála az gáriai szellemnek. Főváros-jogodat Ba ruházta a törvény, központ eme nagy, s haladó szép város az egész magyar király, ennek kell lenni országunk szemefényévé, nyájunk büszkeségévé. E ténynyel kibékülni fiúi kötelesség, ez a jelen szigorú igénye, a jövő egyik kezessége. It te hivatva vagy tovább is ama részek magyarságának és alkotmányunk összes híveinek ,gyülhelye, tűzpontja, irányadója, kétsége lehetni, nem szűk anyagi forrásaid, számos világé modern közintézeteid, színházad, gazdasági és műfomi egyesületed, nagy számú mivelt lakóid, szabadságszerető polgáraid, gazdasági akadémiád és egyetemed, mindenek felett pedig nemes irányban fejlődött s irodalmi átalános miveltség által ápolt gyökeres magyar nemzeti szellemed által! Csak egyességet adna ti közétek az ég, csak béke lenne immár fiaid kebelében oh szép város ! A haza közállapota valóbalig arra int minden pártot, hogy a belviszályoknak vessünk véget s a Spongyia Marcziék, mikor láttál, hogy veszt a véres toll, hogy félbeszakítsák a választást, felgigyották a fehér tollasok tanyáját, az a deszkaépület aztán minden benne levő tarisznyával együtt leégett. A nagy vészlárma közepett aztán senkinek sem jutott eszébe, hogy Rácz Miska gyilkosát üldözőbe vegye. Kádár Laczi menekülhetett a városból. Az egész zűrzavar, mely a megyek kívül támadt, egy hajszálnyira sem , meg az alkotmányos tény lefolyását belül. A többség kimondatott s a ff irta a szavazat eredményét consta könyvnek a nevét, ügyelve csak inas kacskaringóra, hogy elökéletesen sikerült neki. A tizenharmadik, melyen ő excellentiájaben elnökölt, s egyik siktól. TÁRCZA. A SZEGÉNYSÉG VJ* IRTA • JÓKAI MÓR. Az alkotmányos harc (Folytatás.) A komor, halavány legény pedig2 alatt szavazatszedő bizottság aztalához él s att *fra a kérdésre, hogy kire szavaz? ií sz ' „ Én, nemes Kádár László és * ut nam következő nagylapáti nemesek, szoszerint szíján, ezennel átadjuk a tekintek szavazatszedi bizottságnak azon 6.száz fdntot, mely számaikra, szavazataink negvétel vegett Darkaváry úr által küldetett ét áltan elfogadtatott, mi tedig átadjuk ad a hebekónáz javára és fogtak szavazni, mingyezklésünk szerint. Éljii Hereity ahsyn. És azzal letévé az ötszáz fontot a’1* z°tiság asztalára és tovább ment Az utál 'M kilenczvenkilencz mind Uemn,lyio a SZavazatát. — És ezzel lett a nP ~osa e Hogy lett Kádár Lá. Kádár László, r telenül összeesni 1 eszközt s a nekük. T Ütőt! —; ■ 1M •tankból evi féliv melléklet ven csatolva. Jövő számunk a közbeeső ünnep miatt szombaton