Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-01-15 / 11. szám
VTTT évfolyam. Égést érre F térre . ’ Egy negyedre kj Egy hónapra ELŐFIZETÉSI feltételek. ................16 ft. —kr. 8 , 40 -2n rS 11-dik szám. Kolozsvárit, 1874. csütörtök, január 15. POLITIKAI NAPILAP. Cm SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceuni nyomda „központi irodájáéban, főtér, gr. íj. Teleki Domokos-ház. hu "5 HIRDETÉSI DÍJAK Zr Ottsor hAKAboott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr, bélyegilleték. Vagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ In NYILTTÉR isronként, vagy annak helye 38 fa«. Reklamok: kfcfflaérbe soronként 1 ft. .-r,2-----------------------------------------------r.4., KOLOZSVÁR, JANUÁRIUS14. Az országgyűlés kezdetén. Az országgyűlés január 17-én újra megkezdi működését, de most már a körülmények épen nem mutatkoznak oly kedvezőknek, hogy — ha csak valami kedvező fordulat be nem állh annak, legalább egy időre, munkálkodása sikeres lenne. A kormány helyén akar maradni ugyan, a jobboldal is fenn akarja azt tartani, de sem amaz, sem emez nem mutat nagy hajlamot a reformmunkálatokhoz. Sőt a kormány zavarából egyátaljában nem is szabadult ki, és egyelőre napirendre az országgyűlés teendői sorában sem tűzött ki egyebet, mint a keleti vasút újabb kölcsönéhez szükséges kamatbiztosítás megszavazását, illetőleg a részvényekről a másod prioritásokra ruházását és a 21-es bizottság működését, melynek ülésezései alatt az országgyűlés (természetesen a havi költségek megszavazása után) szünetelne. Azt hisszük, hogy ez január és február hónapokat igénybe fogja venni — tehát tavasz előtt az országgyűléstől érdemleges munkát hiába várunk. Ez, most, midőn államháztartásunk zavarban van, reformaink bátra maradtak, nem épen kecsegtető kilátás, de ezt egyenesen annak köszönhetjük, hogy tulajdonképen kormányunk nincs, csak közigazgatásunk, mert nem, hogy kormányoznának minisztereink, őket kormányozta eddig félhivatalos módon a Deák kör egy orthodox csoportja s őket fogja kormányozni hivatalos módon a 21-es bizottság is. Kormányunk megelégszik azzal, hogy most, midőn itt kézzel kellene dolgozni, hetek óta fáradozzék abban, hogy a keleti vasút törvénytelen másodprioritásait elhelyezze. És, amint a jobboldali lapokból olvassuk, ezt a Rotschild consortiumnál oly módon szándékozik tenni, hogy a törvényhozás által a részvényeseknek megszavazott kamatbiztosítást a másodprioritásokra ruháztassa, ami határozottan jogellenes eljárás lenne és a mellett két nagy veszélylyel járna: először veszélyeztetné az állam előlegeit, melyeket (3 millió 800,000 forint értékben) a társulatnak adott és másodszor veszélyeztetné a keleti vasútat, e legfontosabbb nemzetközi vonalunkat, azáltal, hogy egy idegen consortiumot tenne annak elsősorban urává és elütné az államot attól a kilátástól, hogy azt kezébe keríthesse, ami pedig az állam kötelessége vagy legalább célja kell, hogy legyen, minden nemzetközi vonalunkra nézve. Az országgyűlés tehát az új évben nem kedves meglepetésben részesül a kormány részéről, de azt hisszük, hogy, ha hazánk érdekei iránti érzék és érdekeltség a képviselőház többségéből ki nem veszett, akkor megfordítva, a kormány fog abban a kellemetlen helyzetbe jutni, hogy a keleti vasút ügyében tervezett propositiói vissza lesznek vetve. Meglátjuk, ki lesz a győztes. De annyi bizonyos, hogy ez úgy is elégséges arra, hogy zavarokat, kormányválságot idézzen elő. Azonban a kormány a tehetetlenségénél sokkal aggasztóbb körülmény az, hogy a pártviszonyok nem hogy javulnának, folytonosan bonyolódnak. E tekintetben az országgyűlési szünet alatt sok figyelemre méltó jelenség merült fel. A jobboldali sajtóban most az a jelszó, hogy azigazi Deák párt tartson össze és minden áron tartsa fenn a Szlávy kabinetet. Ezzel szemben a Lónyaysták szintén a Deák párt összetartását hangsúlyozzák , de más eredménynyel és más irányban : ezek épen a Szlávy kabinet elejtésében látják a Deákpárt megszilárdulásának zálogát; természetes, hogy őket csak egy Lónvay-kormány elégítené ki. Felmerült egy kis epizód is, melylátszólag az általánosan hangoztatott irányba ütközik , de valóságban annak megfelel és ez az, hogy több jobboldali matador Lónyaynak névnapi üdvözletet küldött, egy barátságos lakoma alkalmával megbeszélgették egy „jobb centrum“ alakítását és ehez csatlakoztak volna Gorove és Horváth Boldizsár is. Ezt aReform“ határozottan megczáfolta ugyan, de szerencsétlenségére kénytelen volt Lónyay köszönő táviratát is közölni, melyben barátainak a megemlékezésért köszönetet mondva biztatja őket, hogy ne essenek kétségbe a haza jövője felett. Ez mégis csak azt sejteti, hogy történt valami és, ha azt állítjuk, hogy ez nem ütközik a jobboldal által hangsúlyozott összetartásba, azt azért teszszük, mert Lónyay is ebben találja a megmentést említett táviratában és ez ellenmondás magyarázatát leli abban, azösszetartást mindenik Deák párti töredék csak úgy érti és oly feltétel alatt fogadja el, ha az általa portált kabinet tartatik fenn és az általa képviselt irány győz. Daczára annak, hogy a jobboldal belbajai a szünet alatt sem enyhültek, sőt roszabbra fordultak , mégis annak a sajtóban és a közelebbi pótválasztásoknál tanúsított magatartásából az tűnik ki, hogy határozottfrontot“ képez nem csak az ellenzékkel szemben, de a középpárttal szemben is. Ebből pedig azt a tanulságot vonhatta le úgy az ellenzék, mint a középpárt,, hogy ezzel a párttal paktálni addig nem lehet, feléje közeledni addig felesleges, míg tökéletesen szét nem ment; mert, ha sem az ellenzék parlamentári előzékenysége és békülékeny magatartása nem bírta arra, hogy ellentétes elemeivel tisztába jöjjön és azoktól, kik a szabadelvű haladásnak elvi vagy személyes okokból akadályai, szabaduljon, hogy lehetővé tegye egy jobb kormány és jobb kormányrendszer teremtését, hanem e helyett most is a „kizárólagos kormányképesség“ tanát hirdeti, és a Szlávy kabinethez ragaszkodik ; ha a középpárt „elv“ áldozat útján sem nyerte ki bizalmát, hanem most is ellenségképpen áll azzal a szemben , akkor a jobboldal bebizonyítá, hogy a hatalmat szereti a hatalomért, a kizárólagos parlamenti és kormányzati uralmat önmagáért; de a haza veszedelméről és annak közös egyetértésre hívásáról hangoztatott szavai üres frázisok voltak, melyek a közönség „jó akaratú türelmének“ megnyerésére voltak számítva és csak a valódi czélt leplezték el. Vegyük ehez, hogy saját pártunkat is megzavarta a vidéken a sok ellentétes izgatás és akkor ki fog tűnni, hogy az országgyűlés nem épen kedvező pártconstellatiók között ül össze. Nem tudjuk, hogy ebből a cacsból mikor és, hogyan szabadulunk, de azt tudjuk, hogy pártunknak önbizalomra és összetartásra a képviselőházban úgy, mint a vidéken most sokkal inkább van szüksége, mint bármikor. Összetartás és kitartás politikai zavarokban kis pártnak is könynyen győzelmet szereznek ! H. S. TÁRCZA. * SZEGÉNYSÉG ÚTJA. IRTA: JÓKAI MÓR. Egy ebéd — otthon. (Folytatás.) Azzal egy közös agyi után visszatért szobájába. Herendy még kijött kezet szorítani Elekkel s azt mondá egész őszinte elérzékenyüléssel: „ugye bár Hooka mégis csak boldog nő lett? tudom, hogy ön is örül annak!“ Ezzel megölelte Eleket. Elek aztán ment le a lépcsőn. Most kezdte aztán csak igazán nem érteni a dolgot. Mit jelent ez ? ki tévedt itt ? mit titkolnak itten?. Tépelődve bandukolt hazafelé szállására. Fehér keztyűben, frakkosan nem akart a vendéglőbe menni ebédelni. Mikor az ajtaja előtt állt már, egy szemközt jövő hintó zöreje riasztá fel. Felismerte a bakon Darkaváry inasát. A hintó is megállt ő előtte, s a kocsi ablakából Darkaváry hajolt ki, vidáman kiáltva Épen jókor jöttem érted. Ne ülj be hozzám, aztán menjünk együtt. — Hová? kérdé Elek elbámulva. — Hát ebédelni. Már elfeledted ? Ülj be frissen! Elek beült a hintóba Darkaváry mellé s most már aztán igazán nem értette a dolgot. — De hisz én épen most jövök tőled. De nem találtalak honn. S ott már meg is ebédeltek ! — Hol voltál te szerencsétlen ? Tán csak nem az országgyűlési szállásomon. — Hát hol másutt? — Na akkor szép bakot lőttél! Hisz nem mondtam én neked, hogy gyere a „feleségemhez“ ebédelni, hanem azt, hogy gyere „hozzám.“ Elek szörnyű nagyot nézett Darkaváryra e szónál. Eddig nem tudta, hogy ez két különböző fogalom. Nem sokára fel lett azután a különbségről világosítva tökéletesen. Az úri fogat egyikébe Pozsony város legdíszesebb lakházainak gördült be, hol medveprémbundás kapus fogadta az érkezőket s szőnyeggel bevont lépcsők vezettek föl az emeletre. Darkaváry karonfogva, (ahogy a képen vannak lerajzolva) vezeté fel követtársát az úri terembe, hol ezüst Mai számunkhoz mellékletül vesszük Frommer A. vállzsinóros inas nyitá előttük az ajtót. A teremben díszes társaság volt már együtt, melynek tagjait nagy részben látásból ismeré már Elek , országgyűlési követek és felsőtáblai tagok, néhány magasabb rangú katonatiszt, és egy pár simára borotvált arcz, bécsi bankárok, akit még nem ismert, azzal a kölcsönös bemutatáson rögtön átesett s el is felejté a neveiket rögtön. Díszes társaság volt, csupa férfiak. „De kinél vagyunk mi itten ? Ki itt a házigazda?“ Azt is megtudta nem sokára. A pirosbársony bugyogós inas feltárta a mellékajtót s kilépett rajta a vendégek közé — a háziasszony. Öltözete legújabb divatszerü : pazar, feltűnő , ékszer annyi rajta, amennyi csak ráfér : keljin finom jaquemar keztjük. Már most tudta Elek, hogy hol van. Ez a herczegasszony nem volt más, mint Susanne. Most még szebb, mint három év előtt, mert a parasztos modorról leszokott s előkelő „pic“ jellemző minden mozdulatát. Úgy tudta magát mutatni, akár egy herczegasszony. Darkv Mary bemutatta neki Eleket. volt egymáshoz szerencséjük régen. — Az ebédhez Elek karját ragadta meg Susanne vezető támpont Herrman mag- és növény kereskedésének árjegyzékét gyanánt s az asztalnál jobbról ülteté maga mellé és az egész ebéd alatt folyvást udvarolt neki: Susanne Eleknek. Pompás ebéd volt, osztrigával kezdődött; sárgadinyét adtak leves helyett; franczia menü volt: ittak Chaseau Laffittet és Cliques-t, s a mocca mellé tíz éves szivarra gyújtottak — a hölgy engedelmével ott az étteremben —, és Elek gondola magában, otthon pedig az asszony maga segít, megfőzni a szakácsnénak a takarékos kis ebédet, melyhez egyetlen vendégét, édes atyját meghívta, s félreteszi a maradékot, hogy vacsorára is teljen belőle. Vacsorára! Ah az is ott érte a díszes vendégsereget. Az kezdődött fagylalttal, végződött puncscsal. A vacsorához már több hölgy is jelent meg. A társaság többi tagjainak ismerősei és Susannenak barátnői. Jókedvű, fesztelen társalgási hölgyek. Azonkívül a pezsgőnek is ismerősei. Hölgyek, kik csiklandós tartalmú adomák felett jókat kaczagnak; s a szivaraikat a szomszédjaik szivaránál gyújtják meg. Különben igen respectábilis hölgyek. Különben —— Elek otthagyta őket. — Átment a másik terembe, ahol kártyáztak. Igen nagy pénzben kártyáztak. Ez volt az a ragyogó barlang, ahol az országgyűlések alatt a követek egy része ke- Pártmozgalmak. A „Kelet“ egyik közelebbi száma a következőket írja: Küküllő megyéből tudósítanak, hogy a baloldal Horváth Gyulát, ki a középpárthoz történt csatlakozása miatt lemondott képviselőségéről, a felső kerületben újra felléptette képviselőjelöltnek. A választás február 3-án történik Balavásáron. Kiváncsiak vagyunk, milyen arccal fogadja a „M. Polgár“ e hirt.“ * Ezt a kíváncsiságot ki kell elégítenünk, nehogy megártson a „Keletinek A „M. Polgár“ jó képpel fogadja e hirt, mert tudja, hogy e hírnek a bal oldalra vonatkozó állítása a hazugság. Küküllő megye felső kerületének baloldala Horváth Gyulát nem léptette és nem is léptethette fel képviselőjelöltül, hanem igenis felléptette e kerület volt deák pártja, mely ma megszűnt létezni már, miután középpárti jelöltet állított fel. Küküllő megye felső kerületének baloldala alszik szép csendesen, s szájtátva lesi a sült galambot. Hogy sült galambnak Horváth Gyula úr gyenge falat lenne, — azt talán nem kell hosszasabban magyarázni. * A „Hon“-ból a következő tudósításokat veszszük át: Szolnokon a „jobboldal“ csatlakozott a középpárthoz, s ennek jelöltjét, Horánszkyt, támogatja. A Ghyczy-párt bizonyára örül ennek, mint a „pártok egyesülésére“ egy előjelnek. Mindenesetre nagy nyereség, hogy Szolnokon ahol 72- ben 3000 baloldali szavazó ellen volt vagy másfél száz jobboldali, most kegyeskednek ezt Urak elállani a külön jelöléstől. Hogy azonban a középpárt czéljait ilyesmi előbbre vinné, tagadjuk. * ■ Domadidy Ferencz kerületét e hó 4-ra népgyülésre hivta egybe. A baloldali kör kimondta volt, hogy e nap a helyi viszonyoknál fogva czélszerűtlen a gyülésezésre, s 11-ét tűzte ki az ülés napjául. Domadidy ur azonban 4 én mégis megtartá ama gyűlést, s azon, némi ellenmondással, bizalom szavaztatott részére. De az ellenzék is megtartá ilén a gyűlést s erről a következő távirati tudósítás fekszik előttünk is Csengsz, jan. 11. Kerületünk választóinak többsége ma tartott baloldali gyűlésében Doorhidy Ferencznek egyhangúlag bizalmatlanságot szavazott. Uray elnök: Kottoriból a következő távirati tudósítást kaptuk. Remete Géza, a letenyei választókerület országos képviselője, mai napon Kottoriban, a választókerület egyik mezővárosában megjelenvén, néhány ezer tagból álló hallgatóság előtt elmondotta képviselői jelentését, a választókerület választói által a képviselő, valamint annak programmja s a balközép mellett tett nyilatkozata hosszas szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. * A „Pesti Napló" Pancsováról a következ sürgönyöket kapta: Pancsova, jan. 12. d. e. 10 órakor. Január 9-ke óta a választó küzdelem V.- tolyan módon foly, mint hazánk, Magyarország még nem látott. Az egyik részen az állameszme hivei, a másikon azok küzdelme, kik az államot megdönteni akarják. A szerb zászló előlvitele mellett, mely a szerb fejedelmi czimerrel volt díszítve, vonult a szerb nemzeti párt a választás helyisége elé, hangosan kiabálva, hogy Magyarországról nem akarnak tudni. Magában a választó helyiségben a szerb bizalmi férfiak olyan durva sértésekkel illeték a kormányt, hogy e miatt a választás folyamát már két ízben félbe kelle szakítani. Épen e pillanatban a kimerült választási elnök betegen összeomlott, minek folytán a választást ismét fel kelle függeszteni. Pan csóva jan. 12. d. e. 12 órakor. A kormánypárt ép most a választás felfüggesztését kívánta, mert a nemzetiségi párt kormánypárti választókat rejtett helyeken fogva tart, a kereszt jelvényével fanatizálja a tömeget, az állami zászló mellőzésével nemzetiségi zászlókat használ és izgatja a választókat Magyarország és annak kormánya "ellen. A nemzetiségi párt egy bizalmi férfia a választási helyiségben öklével az asztalra ütött, fenyegeté a kormánypárti választókat és felségsértő szavakat mondott. Ily események után talán mégis fel fogja a kormány a választást függeszteni.