Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-06-11 / 130. szám

V llldik évfolyam. 180. enám. Kolos­vártt, 1874. csütörtök, julius 11 ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Jogészérre .............................. ft. — kr. Félérre..................................*» » tgr negyedre..................... 7 * ~ " Egy hónapra ...... 1 » 00 » 2rt pS & SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában Kiadóhivatal: ▲ lyceeumi nyomda „központi irodájá“-ta*a főtér gr. Teleld Domokos-hoz. &1­5 HIRDETÉSI DIJAK­­ & Otsafir haeebotott sor Ara 6 kr. Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél , kedvezmények. ifi-NYÍLT TER •árvaként, vagy annak helye 96 kr. Reclamok: hirtftaérbe toronként ! frt ^.... ff* kolozsvár.junius 10 Egy cseh lap róllunk. A prágai­­Politika egy idő óta különös fi­gyelembe részesiti a magyarokat. E figyelem abban nyilvánult, hogy hazánk müniettségeinek jajkiáltása után indulva, a ma­gyarokról oly kőkeményeket hoz, melyek az igaz­­sággal ellenkezve, a legvastagabb részak­arat ki­folyásának tekinthetők. Megszoktuk a külföldi sajtó rész informatiok után közreadott ilynemű közleményeket, a prágai „Politik” czikkét sem méltatnék figyelemre, ha az hazánk nemzetiségei közül a románok előtt —■ fel­ém volna tálalva egyik közlöny által oly mo­­dorban, mintha a „Politikában a megváltó beszél­­ne, a kinek hinni kell, a kiben kételkedni isten­káromlás. „Denuntiatio éjfélkor, délben, reggel és estve; denuntiatio a sajtóban és parlamentben az a ma­gyar állam­bölcsesség. „Mily irányba s hová vezették a kormány ha­jóját Pesten ? ,A tönkremenés magvával, elidegenítése a szerbeknek, románoknak, horvátoknak s németek­nek, eredménye a hét évi magyar önálló uralomnak. „Vagy nem létezik egy magyar államférfiu, egy journalista se széles Magyarországon, a ki fü­lébe kiáltson minden önző honfinak, miszerint a magyar elemnek csak akkor van jövője, ha me­­gértendi szükségét Európa keletén egy kis Ame­rika megalapításának s magához vonza a nemze­tiségeket, a helyett, hogy azokat elidegenitené. „Az állam, a mely önerejében nem bízik, a mely minden négyszögü kő alatt összeesküvést lát s a denuntiatiokat annyiféle utón érvényesíti, nem bízik saját törvényhozásában és institutió­­iban, az az állam nem csodálkozhatik, ha egy Sol­­ferino s egy Königgrätz nélkül épen oda jut, ho­­vá mások jóval ezelőtt Solferino és Königgrätztzel jutottak. „A magyarok számára a történet hiában van megírva. Nem idézünk többet a „Politikából, ezen idézett rész eléggé meggyőz bennünket a fenntebb elmondottakról. Hogy a prágai lap m­iló véleménynyel van felőlünk, az az ő dolga, minden rész véleménye daczára mi ott állanánk, a­h­ol állunk. Van az el­len kifogásunk, hogy ezen külföldi rész akaratú csikkeket a nationalisták készpénz gyanánt veszik ,készpénzül adják tovább a népnek. MM mtm­­ümémni Igen szomorú dolog, hogy nationalistáink a a magyarral szemben még az ördöggel is kezet fognának ; legyen az arab, chinai vagy isten tud­­ja minő fajhoz tartozó, ha magyarellenes néze­tet vall, az egyúttal a mi nationalistáink kegyé­ben is áll, s legyen az a világ hóbortja, reám­ még­is mint kútfőre hivatkoznak. A ki egy kissé komolyan gondolkodik e kö­rülmény felett, nationalistánk ezen semmivel sem igazolható eljárását elítéli. Első tekintetre is szembeötlőnek tetszik az, mert hiszen hazánk nemzetiségei a magyar nem­zettel együttélésre vannak utalva, a magyar nemzet szárnyai alatt lehetnek nagygyá s emel­­kedhetik az által­a közös haza, a m­ig egyes ré­szekre faloszolva — pusztulásnak vannnak kitéve. Mert biztosithatom, ha a románt, vagy más nemzetiségét hazánknak valamely csapás érné, a cseh, német vagy isten tudja miféle nép, melynek kárhoztató phrázisait ma nemzetiségeink oly kész­ségesen reproducálják, nem fognak rajta segíteni akarni, még csak nem is veendik számba jajga­tásait. A magyarra támaszkodhatnak hazánk nem­zetiségei csupán, közös az érdek, mert ha vész a román, vagy szerb, a magyarra is káros, mert vész a haza támasza. Nationalistáink meggondolhatnák, meddig me­hetnek, mindennek van határa. A népet megkí­mélhetnék a felültetéstől, s félrevezetni azt, lelki­ismeretlenség A legvastagabb hazafiatlanság is kö­zös érdekeink ellen dolgozni. Moldovait Gergely: — A Budapesten tartandó IX. nemzet­közi statistikai congresus előkészítő 45-ös bi­zottsága, melyben összes statistikai kapac­itásaink vannak képviselve, jun. 7-én első ülését tartó Bartal György kereskedelmi miniszter elnöklete alatt. A miniszter rövid megnyitó beszédében elő­adván, hogy a pétervári VIII. congressus határozata folytán a jövő évi congressus székhelye Budapest lesz, felhíva a bizottságot, hogy az előmunkálato­kat kezdje meg. Ezután Keleti Károly előterjeszté azon programmot, melynek alapján a congressus működni fog. Bejelentették azon emlékiratok, melyek a congressus számára egyes statistikusok részéről részint már elkészíttettek, részint készülőben van­nak. Készek már: Keleti Károly nemzetközi me­zőgazdaság statistikája, Ilm­falvy Jánostól, a ge­­ographiai módszer bírálata és dr. Glassertől a nemzetiségi statistika. Készülőben vannak Keleti Károly­tól: a nemzetiségi statistika, Körösi Jó­zseftől: a népesedési mozgalom statistikája, to­vábbá Havas Sándor, Bedő Albert és mások mun­kálatai. A Keleti Károly úr által előterjesztett pro­gramra keresztülvitele czéljából azután a bizottság három albizottságra­­oszlott: az e­l­s­ő a tudomá­nyos ügyekre, a másik a külföldi tagokkal való levelezésekre, a harmadik a congressusi tagok fo­gadtatása, az ünnepélyek és általában a képvise­let programmjának kidolgozására küldetett ki. Az ülés utolsó tárgyát képezi a német bi­­rodalmi stat.­hivatal igazgatója Engel által Körö­si Józsefhez, a budapesti fővárosi statisztikai hi­vatal igazgatójához intézett levélben megpendített azon eszme megvitatása, miszerint az elhunyt je­les statistikus Quetelet emlékére nemzetközi alap teremtessék, melyből minden statistikai congres­sus alkalmával, az eddig megjelent legjobb statis­tikai munkálatok jutalmaztassanak. Ez alaphoz minden ország annyi fél ezer markkal (500 írttal) járulna, a­hány millió lakója van. Az eszme a bi­zottság által általános helyesléssel fogadtatott, és az első albizottsághoz utasíttatott vélemény­­adás végett. Megbeszéltek még egyébb tárgyakat is, így például a IX. congressus emlékére készítendő ér­met és egyebeket, melyek részletes tárgyalása és megértetése azonban az albizottságok körébe tar­tozik. Külföldi politikai szemle. Kolozsvár, júnuá 10-én. A franc­ia nemzetgyűlés jobbközép párt­­jának új programmja, mely végét szakította a balközéppel való ruzionális alkudozásokat, követ­­kezűleg hangzik . Egyik ülésében a jobbközép helyeslését nyil­vánította a Broglie-minisztériumnak a május 16- ki ülésben követett magatartásáért. Azóta a jobb­közép több tagja, a köztársaság elnökének óha­jára, az új kabinetbe lépni szü­kségesnek tartá. A párt felfogja, hogy a hazaszeretet azon kötelessé­get ruházta reájuk, hogy a tábornagy-elnök mel­lett maradjanak, hogy kifelé a mérséklet, befelé a rend és fenntartás ama szellemét megóvják, mely a kormányt eddig jellemző. De habár a jobb­közép el is fogadja a május 16-án beállt minisz­terválság ilyen megoldását, mégsem titkolhatja el maga előtt, hogy azon kérdés, melyet ama napon a kamra és az ország előtt fölvettek, megoldva nincs és függőben nem maradhat. Francziaország tartós kormányt akar; joggal türelmetlen hallani, el van e a nemzetgyűlés szánva megadni a nov. 30-án alkotott kormánynak az e törvényben ígért szervezetet. Egy híres és lejális katonára ruházta a fel­adatot, hogy két éven át sorsa felett őrködjék. A tábornagy-elnök e nehéz feladatot meg nem oldhatná, ha a nemzetgyűlés eloszlása után a jól meggondolt intézmények csoportjára nem támasz­kodhat. A­mi a végrehajtó hatalom megürese­­dése esetén hozandó rendszabályokat illeti, a jobb­közép meg van győződve, hogy megfelelt az or­szág érzelmeinek, midőn hajlandónak nyilatkozott meg nem szegni a hét éves fegyverszünetet, mely a pártok megnyugtatásának , a sorscsapásokból való kigyógyulásunknak van szentelve. Csak ez idő lejárta után lehet majd a kormányforma kér­dését ismét veszély nélkül tárgyalni. Ennélfogva a jobbközép el van határozva, hogy az államfőnek a fennálló törvényekben adományozott c­ímet meg­tartja és minden indítványt elvet, mely oda ezé­­l az, hogy az alkotmányozó törvényeket akadályoz­za, elhalássza vagy gyöngítse. A nemzetgyűlés kü­lönböző töredékeinek mérsékelt és hazaszere­­tő tagjai talán egyesülni fognak vele ezen törek­vésben. A programm végén kifejezett remény azon­ban nem teljesült. A balközép juni­a 6-án mani­­festumot ten közzé, mely abban turminál, hogy a balközép vagy a köztársaság végleges kikiáltá­sát vagy a nemzetgyűlés feloszlatását követeli. E programmot eddig 110 képviselő írta alá, míg a jobbközépé csak 53 szóval 10 ellen jön elfogadva. Minthogy a jobbközép a jobboldaltól elválni nem akar, a két centrum egyesülésének reménye vég­kép eltűnt. t arcza. BÜNHÖDÉS ÓRÁI. — Elbeszélés. — K. PAPP MIKLÓSTÓL. (Folytatás.) Az abbé szótlanul vont elő zsebéből egy padosan lepecsételt csomagot, s átnyujtá a “Marquisnenek. — Köszönöm. Az a­bbé úr udvariasan meghajtá magát. Ennyiből állott megbízásom, a mar­­'quisnő kegyes lesz megengedni, hogy távoz­hassam, ^lóg csak egy kérdést, abbé ur. — Parancsára állok. Ismeri ön e csomag tartalmát ? ~~~ ^em A marquis ur e szavakkal Ur* at nekem: Adja át nőmnek, választ nen‘ kívánok reá. A marquisnő gyorsan bontá fel a cso­­■ a^°^’ mely, ha jól kivehettem, egy csomó evelet tartalmazott. A következő pillanatban hangos sikoltás ,** ^k, melyet az abbé ui segély-kiáltás» követte. Egy pillanat alatt ben termettem. A marquisnő ismét magán kívül volt. A történtek oly hatással voltak gyönge idegeire, hogy most már komolyan aggódtam. — Mi történt, abbé ur. — Szabadjon uram, előbb kérdezem, kit van szerencsém önben tisztelhetnem? Hadjuk az ismerkedést, abbé ur, jobb alkalomra; e pillanatban nincs helyén, gyor­san lássunk segély után. Mindent elkövettem, hogy a beteg ma­gához térjen, fáradságomnak azonban nagyon későn jön eredménye. Az abbé ur, míg én a beteg mellett voltam, hideg nyugalommal egy ablakmélyedésbe állva, nézte a történteket; arcza nyugodt volt, egyetlen vonást sem lát­tam megmozdulni rajta. Mihelyt a marquisnő magához tért, sze­mei Dorvall urat keresék, ki úgy látszék, csu­pán azért maradt még, hogy kilétemet meg­tudja. — — Engedjen meg, abbé ur, gyüngesé­­gemért, de annyit szenvedtem már, hogy erőm minden pillanatban megtörik. —­ Én osztozom fájdalmában, marquisnő; szenvedése mélyen hatott, meg engem is. — Mielőtt búcsút vennék öntől, oh, ta­lán örök búcsút, engedje meg, hogy egy ké­rést intézzek önhöz. — Ha hatalmamban áll teljesítése, fo­gadja a marquisnő előre is biztosításomat. — Reá­bb­ondja a marquist, hogy elu­tazása előtt látogasson meg, s mindenekfelett leányomat hozza el; kérem mindenre, a mi szent ön előtt, testvére emlékére, kit oly na­gyon szeretett, kérem önt, hozza el gyerme­kemet. A marquis el akarja hagyni Franczia­­országot, s Helénemről nem szól semmit. — Nyugodjék meg, marquisnő ! mindent el fogok követni, úgy tetszett, mintha az abbé egy kön­nyet törölt volna fel szeméből. Igaz volt-e e könnye, nem tudom, de jól esett látnom a részvét­­elét, szerettem vol­na megszorítni kezét. — Köszönöm, forrón köszönöm! — Egyéb megbízással nem tisztel meg őt marquisnő? — Nincs több mondanivalóm; ah, de van, van mégis, ha megérkezik ön, fogja kar­jai közé Helénkét, csókolja meg és mondja el, hogy látott engemet, s e csókot én küldöm. Az abbé elbúcsúzott, kikisértem a park ajtajáig, hol posta­kocsija várt reá. Kezet szok­tánk. — Az abbé urnak egy felelettel marad­tam adósa. — Bocsásson meg, uram, hogy a kér­dést akkor rosz időben intéztem önhöz. Az én nevem Dorvall Richard abbé. Én viszont megmondtam nevemet. — A marquisnő házi­orvosa? — Igen, abbé úz. — S ha a marquisnő egészsége felől akarnék tudósítást nyerni koronkint? — Lakczimem alatt biztosan kezemhez jut levele. Elváltunk. Midőn visszatértem, betegemet könnyez­ve találtam. — Ismét könnyek? — Ez az én sorsom. — Változtatni kell rajta. — Nem áll hatalmamban, e pillanatban legkevésbbé. Oh, én a föld legszánandóbb te­remtménye vagyok ! Engedjen résztvennem sorsában. _ Nem, barátom! Fölöttem el van vetve a koczka, én elvesztem! _ Miért utasítja vissza az egyetlen ba­rát kezét, ki önzéstelenül nyújtja azt? _ Syfert nem menthet meg semmi, sem­mi többé! Rejtély, megfejthetlen rejtély maradt e nő továbbra is előttem. Az abbévalt párbe­szédből még mit sem érthetek meg, egyetlen kommentár hozzá a levél-csomó lehetett, me­lyet azonban nem ismerhetek. Mint említem, néhány napra el kellett mennem, elvaulaszthatlan ügyeim szólítottak. A marquisnének azonban megígértem, hogy mindennap tudósítandom, s sietni fogok vissza Magyar tudós akadémia. (Szilágyi Ferencz felolvasása.) A t. akadémia II. osztálya jun. 8-án ülést tartott. Horváth Mihály megnyitó szavai után Szi- l­á­g­y­i Ferencz lépett a felolvasói asztalhoz, hogy egy közelebb megjelenendő nagyobb korrajzát is­mertesse. Felolvasása következőleg hangzott: A t. akadémia esen heti rendes ülésében. „A két báró Wesselényi Miklós Erdélyi élet- és korrajz” czimű munkámról szándékom felolvasást tartani, illetőleg azt szabályszerűleg vázlatban mutatni be, miután terjedelménél fogva.

Next