Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-06-11 / 130. szám
V llldik évfolyam. 180. enám. Kolosvártt, 1874. csütörtök, julius 11 ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Jogészérre .............................. ft. — kr. Félérre..................................*» » tgr negyedre..................... 7 * ~ " Egy hónapra ...... 1 » 00 » 2rt pS & SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában Kiadóhivatal: ▲ lyceeumi nyomda „központi irodájá“-ta*a főtér gr. Teleld Domokos-hoz. &15 HIRDETÉSI DIJAK & Otsafir haeebotott sor Ara 6 kr. Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél , kedvezmények. ifi-NYÍLT TER •árvaként, vagy annak helye 96 kr. Reclamok: hirtftaérbe toronként ! frt ^.... ff* kolozsvár.junius 10 Egy cseh lap róllunk. A prágaiPolitika egy idő óta különös figyelembe részesiti a magyarokat. E figyelem abban nyilvánult, hogy hazánk müniettségeinek jajkiáltása után indulva, a magyarokról oly kőkeményeket hoz, melyek az igazsággal ellenkezve, a legvastagabb részakarat kifolyásának tekinthetők. Megszoktuk a külföldi sajtó rész informatiok után közreadott ilynemű közleményeket, a prágai „Politik” czikkét sem méltatnék figyelemre, ha az hazánk nemzetiségei közül a románok előtt —■ felém volna tálalva egyik közlöny által oly modorban, mintha a „Politikában a megváltó beszélne, a kinek hinni kell, a kiben kételkedni istenkáromlás. „Denuntiatio éjfélkor, délben, reggel és estve; denuntiatio a sajtóban és parlamentben az a magyar állambölcsesség. „Mily irányba s hová vezették a kormány hajóját Pesten ? ,A tönkremenés magvával, elidegenítése a szerbeknek, románoknak, horvátoknak s németeknek, eredménye a hét évi magyar önálló uralomnak. „Vagy nem létezik egy magyar államférfiu, egy journalista se széles Magyarországon, a ki fülébe kiáltson minden önző honfinak, miszerint a magyar elemnek csak akkor van jövője, ha megértendi szükségét Európa keletén egy kis Amerika megalapításának s magához vonza a nemzetiségeket, a helyett, hogy azokat elidegenitené. „Az állam, a mely önerejében nem bízik, a mely minden négyszögü kő alatt összeesküvést lát s a denuntiatiokat annyiféle utón érvényesíti, nem bízik saját törvényhozásában és institutióiban, az az állam nem csodálkozhatik, ha egy Solferino s egy Königgrätz nélkül épen oda jut, hová mások jóval ezelőtt Solferino és Königgrätztzel jutottak. „A magyarok számára a történet hiában van megírva. Nem idézünk többet a „Politikából, ezen idézett rész eléggé meggyőz bennünket a fenntebb elmondottakról. Hogy a prágai lap miló véleménynyel van felőlünk, az az ő dolga, minden rész véleménye daczára mi ott állanánk, ahol állunk. Van az ellen kifogásunk, hogy ezen külföldi rész akaratú csikkeket a nationalisták készpénz gyanánt veszik ,készpénzül adják tovább a népnek. MM mtmümémni Igen szomorú dolog, hogy nationalistáink a a magyarral szemben még az ördöggel is kezet fognának ; legyen az arab, chinai vagy isten tudja minő fajhoz tartozó, ha magyarellenes nézetet vall, az egyúttal a mi nationalistáink kegyében is áll, s legyen az a világ hóbortja, reám mégis mint kútfőre hivatkoznak. A ki egy kissé komolyan gondolkodik e körülmény felett, nationalistánk ezen semmivel sem igazolható eljárását elítéli. Első tekintetre is szembeötlőnek tetszik az, mert hiszen hazánk nemzetiségei a magyar nemzettel együttélésre vannak utalva, a magyar nemzet szárnyai alatt lehetnek nagygyá s emelkedhetik az általa közös haza, a mig egyes részekre faloszolva — pusztulásnak vannnak kitéve. Mert biztosithatom, ha a románt, vagy más nemzetiségét hazánknak valamely csapás érné, a cseh, német vagy isten tudja miféle nép, melynek kárhoztató phrázisait ma nemzetiségeink oly készségesen reproducálják, nem fognak rajta segíteni akarni, még csak nem is veendik számba jajgatásait. A magyarra támaszkodhatnak hazánk nemzetiségei csupán, közös az érdek, mert ha vész a román, vagy szerb, a magyarra is káros, mert vész a haza támasza. Nationalistáink meggondolhatnák, meddig mehetnek, mindennek van határa. A népet megkímélhetnék a felültetéstől, s félrevezetni azt, lelkiismeretlenség A legvastagabb hazafiatlanság is közös érdekeink ellen dolgozni. Moldovait Gergely: — A Budapesten tartandó IX. nemzetközi statistikai congresus előkészítő 45-ös bizottsága, melyben összes statistikai kapacitásaink vannak képviselve, jun. 7-én első ülését tartó Bartal György kereskedelmi miniszter elnöklete alatt. A miniszter rövid megnyitó beszédében előadván, hogy a pétervári VIII. congressus határozata folytán a jövő évi congressus székhelye Budapest lesz, felhíva a bizottságot, hogy az előmunkálatokat kezdje meg. Ezután Keleti Károly előterjeszté azon programmot, melynek alapján a congressus működni fog. Bejelentették azon emlékiratok, melyek a congressus számára egyes statistikusok részéről részint már elkészíttettek, részint készülőben vannak. Készek már: Keleti Károly nemzetközi mezőgazdaság statistikája, Ilmfalvy Jánostól, a geographiai módszer bírálata és dr. Glassertől a nemzetiségi statistika. Készülőben vannak Keleti Károlytól: a nemzetiségi statistika, Körösi Józseftől: a népesedési mozgalom statistikája, továbbá Havas Sándor, Bedő Albert és mások munkálatai. A Keleti Károly úr által előterjesztett programra keresztülvitele czéljából azután a bizottság három albizottságraoszlott: az első a tudományos ügyekre, a másik a külföldi tagokkal való levelezésekre, a harmadik a congressusi tagok fogadtatása, az ünnepélyek és általában a képviselet programmjának kidolgozására küldetett ki. Az ülés utolsó tárgyát képezi a német birodalmi stat.hivatal igazgatója Engel által Körösi Józsefhez, a budapesti fővárosi statisztikai hivatal igazgatójához intézett levélben megpendített azon eszme megvitatása, miszerint az elhunyt jeles statistikus Quetelet emlékére nemzetközi alap teremtessék, melyből minden statistikai congressus alkalmával, az eddig megjelent legjobb statistikai munkálatok jutalmaztassanak. Ez alaphoz minden ország annyi fél ezer markkal (500 írttal) járulna, ahány millió lakója van. Az eszme a bizottság által általános helyesléssel fogadtatott, és az első albizottsághoz utasíttatott véleményadás végett. Megbeszéltek még egyébb tárgyakat is, így például a IX. congressus emlékére készítendő érmet és egyebeket, melyek részletes tárgyalása és megértetése azonban az albizottságok körébe tartozik. Külföldi politikai szemle. Kolozsvár, júnuá 10-én. A francia nemzetgyűlés jobbközép pártjának új programmja, mely végét szakította a balközéppel való ruzionális alkudozásokat, következűleg hangzik . Egyik ülésében a jobbközép helyeslését nyilvánította a Broglie-minisztériumnak a május 16- ki ülésben követett magatartásáért. Azóta a jobbközép több tagja, a köztársaság elnökének óhajára, az új kabinetbe lépni szükségesnek tartá. A párt felfogja, hogy a hazaszeretet azon kötelességet ruházta reájuk, hogy a tábornagy-elnök mellett maradjanak, hogy kifelé a mérséklet, befelé a rend és fenntartás ama szellemét megóvják, mely a kormányt eddig jellemző. De habár a jobbközép el is fogadja a május 16-án beállt miniszterválság ilyen megoldását, mégsem titkolhatja el maga előtt, hogy azon kérdés, melyet ama napon a kamra és az ország előtt fölvettek, megoldva nincs és függőben nem maradhat. Francziaország tartós kormányt akar; joggal türelmetlen hallani, el van e a nemzetgyűlés szánva megadni a nov. 30-án alkotott kormánynak az e törvényben ígért szervezetet. Egy híres és lejális katonára ruházta a feladatot, hogy két éven át sorsa felett őrködjék. A tábornagy-elnök e nehéz feladatot meg nem oldhatná, ha a nemzetgyűlés eloszlása után a jól meggondolt intézmények csoportjára nem támaszkodhat. Ami a végrehajtó hatalom megüresedése esetén hozandó rendszabályokat illeti, a jobbközép meg van győződve, hogy megfelelt az ország érzelmeinek, midőn hajlandónak nyilatkozott meg nem szegni a hét éves fegyverszünetet, mely a pártok megnyugtatásának , a sorscsapásokból való kigyógyulásunknak van szentelve. Csak ez idő lejárta után lehet majd a kormányforma kérdését ismét veszély nélkül tárgyalni. Ennélfogva a jobbközép el van határozva, hogy az államfőnek a fennálló törvényekben adományozott címet megtartja és minden indítványt elvet, mely oda ezél az, hogy az alkotmányozó törvényeket akadályozza, elhalássza vagy gyöngítse. A nemzetgyűlés különböző töredékeinek mérsékelt és hazaszerető tagjai talán egyesülni fognak vele ezen törekvésben. A programm végén kifejezett remény azonban nem teljesült. A balközép junia 6-án manifestumot ten közzé, mely abban turminál, hogy a balközép vagy a köztársaság végleges kikiáltását vagy a nemzetgyűlés feloszlatását követeli. E programmot eddig 110 képviselő írta alá, míg a jobbközépé csak 53 szóval 10 ellen jön elfogadva. Minthogy a jobbközép a jobboldaltól elválni nem akar, a két centrum egyesülésének reménye végkép eltűnt. t arcza. BÜNHÖDÉS ÓRÁI. — Elbeszélés. — K. PAPP MIKLÓSTÓL. (Folytatás.) Az abbé szótlanul vont elő zsebéből egy padosan lepecsételt csomagot, s átnyujtá a “Marquisnenek. — Köszönöm. Az abbé úr udvariasan meghajtá magát. Ennyiből állott megbízásom, a mar'quisnő kegyes lesz megengedni, hogy távozhassam, ^lóg csak egy kérdést, abbé ur. — Parancsára állok. Ismeri ön e csomag tartalmát ? ~~~ ^em A marquis ur e szavakkal Ur* at nekem: Adja át nőmnek, választ nen‘ kívánok reá. A marquisnő gyorsan bontá fel a cso■ a^°^’ mely, ha jól kivehettem, egy csomó evelet tartalmazott. A következő pillanatban hangos sikoltás ,** ^k, melyet az abbé ui segély-kiáltás» követte. Egy pillanat alatt ben termettem. A marquisnő ismét magán kívül volt. A történtek oly hatással voltak gyönge idegeire, hogy most már komolyan aggódtam. — Mi történt, abbé ur. — Szabadjon uram, előbb kérdezem, kit van szerencsém önben tisztelhetnem? Hadjuk az ismerkedést, abbé ur, jobb alkalomra; e pillanatban nincs helyén, gyorsan lássunk segély után. Mindent elkövettem, hogy a beteg magához térjen, fáradságomnak azonban nagyon későn jön eredménye. Az abbé ur, míg én a beteg mellett voltam, hideg nyugalommal egy ablakmélyedésbe állva, nézte a történteket; arcza nyugodt volt, egyetlen vonást sem láttam megmozdulni rajta. Mihelyt a marquisnő magához tért, szemei Dorvall urat keresék, ki úgy látszék, csupán azért maradt még, hogy kilétemet megtudja. — — Engedjen meg, abbé ur, gyüngeségemért, de annyit szenvedtem már, hogy erőm minden pillanatban megtörik. — Én osztozom fájdalmában, marquisnő; szenvedése mélyen hatott, meg engem is. — Mielőtt búcsút vennék öntől, oh, talán örök búcsút, engedje meg, hogy egy kérést intézzek önhöz. — Ha hatalmamban áll teljesítése, fogadja a marquisnő előre is biztosításomat. — Reábbondja a marquist, hogy elutazása előtt látogasson meg, s mindenekfelett leányomat hozza el; kérem mindenre, a mi szent ön előtt, testvére emlékére, kit oly nagyon szeretett, kérem önt, hozza el gyermekemet. A marquis el akarja hagyni Francziaországot, s Helénemről nem szól semmit. — Nyugodjék meg, marquisnő ! mindent el fogok követni, úgy tetszett, mintha az abbé egy könnyet törölt volna fel szeméből. Igaz volt-e e könnye, nem tudom, de jól esett látnom a részvételét, szerettem volna megszorítni kezét. — Köszönöm, forrón köszönöm! — Egyéb megbízással nem tisztel meg őt marquisnő? — Nincs több mondanivalóm; ah, de van, van mégis, ha megérkezik ön, fogja karjai közé Helénkét, csókolja meg és mondja el, hogy látott engemet, s e csókot én küldöm. Az abbé elbúcsúzott, kikisértem a park ajtajáig, hol postakocsija várt reá. Kezet szoktánk. — Az abbé urnak egy felelettel maradtam adósa. — Bocsásson meg, uram, hogy a kérdést akkor rosz időben intéztem önhöz. Az én nevem Dorvall Richard abbé. Én viszont megmondtam nevemet. — A marquisnő háziorvosa? — Igen, abbé úz. — S ha a marquisnő egészsége felől akarnék tudósítást nyerni koronkint? — Lakczimem alatt biztosan kezemhez jut levele. Elváltunk. Midőn visszatértem, betegemet könnyezve találtam. — Ismét könnyek? — Ez az én sorsom. — Változtatni kell rajta. — Nem áll hatalmamban, e pillanatban legkevésbbé. Oh, én a föld legszánandóbb teremtménye vagyok ! Engedjen résztvennem sorsában. _ Nem, barátom! Fölöttem el van vetve a koczka, én elvesztem! _ Miért utasítja vissza az egyetlen barát kezét, ki önzéstelenül nyújtja azt? _ Syfert nem menthet meg semmi, semmi többé! Rejtély, megfejthetlen rejtély maradt e nő továbbra is előttem. Az abbévalt párbeszédből még mit sem érthetek meg, egyetlen kommentár hozzá a levél-csomó lehetett, melyet azonban nem ismerhetek. Mint említem, néhány napra el kellett mennem, elvaulaszthatlan ügyeim szólítottak. A marquisnének azonban megígértem, hogy mindennap tudósítandom, s sietni fogok vissza Magyar tudós akadémia. (Szilágyi Ferencz felolvasása.) A t. akadémia II. osztálya jun. 8-án ülést tartott. Horváth Mihály megnyitó szavai után Szi- lágyi Ferencz lépett a felolvasói asztalhoz, hogy egy közelebb megjelenendő nagyobb korrajzát ismertesse. Felolvasása következőleg hangzott: A t. akadémia esen heti rendes ülésében. „A két báró Wesselényi Miklós Erdélyi élet- és korrajz” czimű munkámról szándékom felolvasást tartani, illetőleg azt szabályszerűleg vázlatban mutatni be, miután terjedelménél fogva.