Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-04-22 / 91. szám
egy vagy két felvonást, és ismét ki van merítve hangja. Ide olyan tag kell, kire biztosan lehet számítani s operette repertoirja lehetőleg nagy gyökerecsné aszszony, mint élénk sajnálattal értesülünk, május 1-én megválik színeunktől s a Temesváry társulatához megy, né kedvencze a kolozsvári közönségnek s benne dalművünk leghathatósabb támaszai veszti el de hinni akarjuk, csak ideiglenesen. Gencsné apr 30-án .Kunok“ vagy „Hunyadi Lászlóban lép föl utolszor.Ma tartatott meg az esküdtszéki végtárgyalás Csiszár Ferencz és nejének Puskás Lajos ev. ref. lelkész elleni sajtóperében. Elnök: Biró Pál, bírák Papp Leontin és Szentiványi Gyula. Jegyző dr. Szentkereszti Zsigmond. Esküdtek voltak: Groisz Károly, Tompa János, Haller Rezső, Zsigmond Dezső, Mamicza János, Benei Ferencz gr. Lázár Miklós, Molnár Sándor, Móricz István, Balla László, Petrán János, Dr. Meiszner János, Póttagok: Szathmári Elek, Schilling Ottó. Vádló ügyvéde dr. Weisz Ignácz, alperes védője Szász Domokos ev. ref. lelkész. A sajtóper tárgyát a következő tényállás képezte. Csiszér és Puskás hosszú időn keresztül ellenséges viszonyban állottak egymással szemben. Csiszér Puskás ellen, ki ref. pap, minden eszközt fölhasznált arra, hogy őt becsmérelje, állásában megingassa, gúnyiratokat és rajzokat terjesztett ellene, sőt tettlegesen is bántalmazta. Végre Puskásban is elfogyott a türelem, s a „Magyar Polgárinak 1873-ik évi julius 5. és 6-iki számaiban egy czikket adott közre aközönség köre“ czimü rovatban, melyben Csiszér és neje ellen kemény kifejezésekkel él, s a többek között állítja benne, hogyközségében egy férj és nő személyében egy pár egyéniség van, a kik minden e jemben méltóságot lealacsonyítólag viselik magukat, sunyira, hogy megvetéssel fordul el tőlük minden ember, továbbá, hogy a férj nejét két gyermek elhajtás, a nő pedig férjét gyújtogatással vádolta be, s e miatt vizsgálat is folyt, a nő el is volt zárva, s hogy a bűnügy le nem járt, annak az az oka, mert időközben a férj és nő kibékültek. Vádlottat vádló egy alkalommal azzal fenyegette, hogy keresztül lövi vagy főbe üti, szóval a keze által fog elpusztulni stb. Vádlott kihallgatása alkalmával elismerte, hogy a hivatott czikket ő írta. Dr. Weisz, a vádló ügyvéde megkísértette minden hatalmában álló érvvel az esküdteket a vádlott bűnösségéről megyőzni. Vele szemben a vádlottat Szász Domokos védelmezte prokatori ügyességgé és meggyőződés hangján. Lapunk szűk tere természetesen nem engedi, hogy a vád és védbeszédekről hosszabban szóljunk. A tárgyalás befejeztetvén, elnök a következő kérdéseket tette fel: 1. Megvannak-e győződve az esküdtek arról, hogy a felolvasott és vád alá helyezett czikkeket vádlott Puskás Lajos írta? 2.) Megvannak-e győződve lelkiismeretek szerint arról, hogy azon czikkben vádló Csiszér Ferencz és neje ellen becsületsértés foglaltatik? és végre 3.) Az esküdtek meggyőződésük szerint az elkövetett becsületsértésben vádlott bűnös-e vagy nem? E kérdésekkel az esküdtek visszavonultak, s elnökül Haller Rezsőt választván, a következő ítéletet hozták: Az első kérdésre egyhangúlag igennel felelnek, a második kérdésben haton igennel, haton nemmel szavaztak, végre a harmadik kérdésben két igen és tíz nemmel szavaztak. A törvényszék erre kijelenti ő felsége nevében az esküdtek ítéletét, mely vádlott Puskás Lajost a vád alól felmenti és ártatlannak nyilvánítja. Vádló 42 írt perköltségben marasztaltatott el. «.. Eibenschütz Mari kisasszony, színházunk volt tehetséges tagja, a fővárosba érkezett s a jövő hó elején három szerepben föl fog lépni a nemzeti színpadon. *** A vetések állásáról az erdélyi részekben következő rövid hivatalos tudósítást olvassuk: A hó legnagyobbrészt eltávozott. Az őszi vetések kitünően állanak, s a legszebb reményekkel biztatnak. A tavaszi munkálatok még kevés helyen lettek megkezdve. Gyümölcsfák bőven bimbóznak. — Az erdélyi unitáriusok segélyezésére Éjszakamerikában alakult bizottság — mint a New Yorkban megjelenő ,The liberal Christian“ czímű lap áprili án kelt száma írja -- azelőtt pár nappal készítette el jelentését, mely alkalomma retwell János s Hale, kik tudvalevőleg 1873- ban a magyar fővárosban értekezletet tartottak a mi unitáriusainkkal, részletes jelentést tettek ezen unitáriusokról, különösen kiemelve azok buzgalmát s szép készültségeit. Ugyanezen alkalommal dr. Monson, kinek fia szintén járt Erdélyben nagy elismeréssel szólt róluk. A jelentés szerint’ Rich, mondné 5080, dr. Morison családja, egyházának tagjai 700 dollárt, más egyesek s egyházak Így Salem, Concord, Providence, New Bedford, New- York, Staten Island, Philadelphia és Germantown tetemes összegeket gyűjtöttek a magyar unitáriusok részére. A gyűjtést ezentúl is fogják folytatni. Megemlítjük még, hogy az American Unitarian Association eddig 2500 dollárt ajándékozott Channing műveinek magyar fordítására, mely tudvalevőleg aKeresztyén magvető” melléklete gyanánt jelent meg. 1100 arany pályadíjat tűz ki a pesti nemzeti színház igazgatósága egy, a jelenkori magyar társadalmi életből merített prózában vagy versben írt középfajú drámára. A nyertes mű a pályadíjon kívül a nemzeti színháznál szokásos jövedelmi harmadokban is részesül, de előadási joga Budapesten kizárólag a nemzeti színházé. A pályadij 1875. november 1-én a többi közt legjobb műnek osztatlanul adatik ki, ha az drámai értéknél fogva egyszersmind előadásra is méltónak találtatik. A pályadijat egy, a nemzeti színház drámai igazgatója által írókból és színészekből alakítandó öttagú bizottság fogja az igazgató elnöklete alatt odaítélni. A pályaművek tisztán idegen kézzel leírva, lapszámozva és bekötve, a szerző nevét rejtő jeligés levéllel 1875. októberig, bezárólag Csepregi Lajos titkárhoz küldendők be; azontúl érkező darabok nem pályázhatnak. A pályanyertes mű kinyomatási joga az igazgatóságot illeti, és a szerzőt abból illető tiszteletdíjt a kiadóval kötött szerződés határozza meg. A pályaművek nem adatnak vissza — József főherczeg, ki már számtalanszor adta tanujelét nemes érdeklődésének a főváros közhasznú intézményei iránt, azt legközelebb egy tettével ismét szaporította, midőn az állatkert parkírozásához szükséges fákat dr. Szabó József társulati elnöknek a következő levél kíséretében küldte meg : Kedves tanár uram! Mellékelve átszármaztatom tájékozása végett az eddig megjelent kerti- és faiskolai árjegyzékeimet, azon megjegyzéssel, hogy természetesen az állat- és növényhonosító társaság a henfoglaltakat mindig saját választása szerint ingyen nyerheti. Egyelőre az idei tavaszra rendelkeztem, hogy a fagyok megszűntével rögtön 400 db robinia pseudo-acarcia, kerítésnek — 3—4 éves növénynek — és a kellő mennyiségű különféle bokor szállíttassák az állatkertbe. A netalán kellő nemes fák kellékét tessék még velem tudatni. Megjegyzem, hogy csak 1868 óta léptettetett életbe faiskolám, tehát csak gyöngébb, de keményen nevelt fákkal szolgálhatok A homokos talajt tekintve, a fenyőnemüek között legelőnyösebbek volnának a juniperus és pinus sylvestris, maritimus nigricans fajtái. Ajánlom magamat kedves emlékébe, maradván őszinte tisztelője : József. — Földrengés. Apatinban (Bács megye) múlt csütörtökön ejteli 7 órakor a távolból hatalmas földalatti moraj hallatszott; ezt hallva, a nép nagyobb része az utczákra futott s ijedelmek közt várta a következendőket. Nemsokára a föld, házak és a házakban levő bútorok egytől-egyig, mintha életet nyernének, mozogni kezdettek, s a nélkül, hogy valami nagyobb szerencsétlenség történt volna, egy két másodpercz után ismét minden csöndes lett. — A bányász életből. A nagybányai határon a borpataki völgyben levő Borzis nevű bányában, melyet Romlásnak is neveznek, s úgy látszik, e nevét meg is érdemli, több bányász dolgozott ápril 10 dikén. Különösen két ács és egy bányász tovább kívánta folytatni a vízhúzó gép körül munkálkodását, s nem jöttek ki a többiekkel. Feltűnt, hogy másnap sem jöttek ki, minek okát vizsgálva, észrevették, hogy a bánya nyílásán a szokottnál kevesebb viz folyik ki. Beljebb hatolva, a vizsgálók látták, hogy a nyílás mélyebben összeomlott és ez okán nem jöhettek ki az ott rekedt munkások. A bányaigazgatónak azonnal jelentést tettek, aki hozzá fogatott az omladványt egy mellékhajtással megkerülni, de ez is beomlott. Most már nagyobb segítségre lévén szükség, jelentést tettek a kir. bányaigazgatóságnál, honnan rögtön hozzáláttak erélyesen a három munkás megmentéséhez. A városi rendőrség, a bányakapitányság és a bányaigazgatóság közreműködése folytán ápril 1ödikén esti 10 óráig éjjel nappal szakadatlanul felváltott új erővel újabb megkerülő vámát mélyesztettek, míg végre belyukadtak a bányajáratba, honnan meggyűlt víz kezdett ömölni kifelé. Most már óvatosan kellett haladni a lyukasztással, nehogy a kitolakodó víztömeg elbontsa a szabaditó munkásokat. Két óra alatt végre annyi viz folyt ki, hogy a merészebb munkások egyike övig érő vizben behatolt mindig mélyebbre, mécse világitván, s mindig kissebb sekélyesbülő vizet érve, ment a járat fölfelé menedékes volt mig végiül 50 ölnyi távolból gyenge mécspislogást vett észre közeledni; — az egyik ott rekedt ember jött, a mentőnek nyakába borult s megcsókolta. .Hát a másik kettő?“ — „Megvannak, nem haltunk meg jönnek ők is. Örömében a mentő kifutottt jelezni a szerencsét, aztán kivánszorgott mind a három, hat napig oda temetett munkás. Künn az orvos várta, száraz ruhát adatott rájuk, orvosi szert, és óbort üdítőnek, a kazánban lefektette, majd lassanként tejet és levest kaptak. A megszabadultak beszélik, hogy a víz nettével vették észre a szerencsétlenséget, minthogy a tárna összeomlásátnem hallották. Húzódtak belőbb, s a vizzel együtt nőtt aggályuk. Tüzet raktak a mélységben, hogy mécsük olaját ne fogyaszszák, s halálos aggodalmak közt imádkoztak. Az egyik régi bányász biztatta a köttőt, hogy segítség fog jönni ; elaludtak, fölébredtek, de semmi nesz sem volt hallható, a víztömeg zúgása sikerté tette az üreget. Kérdezték aztán őket, mit gondolnak, mi van ma? (ápril 15-én) azt felelték, hát hétfő pedig már csütörtök volt, rövidnek tetszett az átaludt idő. A hat napi éhséget pusztán vízivással pótolva kiállották. Teljesen ki voltak merülve, de most már veszélyen kivül vannak szegény bányászok kiknek foglalkozásuk oly nehéz és hozzá rosz fizetéssel jár. Dobos elfogatja. A „Debr. Ellenőr” írja: Dobost a félelmes gazembert elvégre megcsípték. Ma reggel villámgyorsasággal terjedt el városunkban az örvendetes hír, hogy az utasok országszerte átkozott rémek hurokra került Diószegen, tegnap délben és pedig egy régebbi kenyeres pajtása közbenjárása mellett. Az esetet így beszélik el. Dobos szombaton este Diószegre érkezett s éji szállásra betért egy Sütő Imre nevű diószegi lakoshoz, aki a múltban szintén űzte a szegény legények mesterségét, mely emberietlen hajlamáért a váczi fogházban 12 évet töltött. Dobosnak adott is éjjeli szállást, de vendége, a mint később látni fogjuk, meglakott házigazdámban vetett bizalmáért. Reggel felkelvén Dobos, pálinkára szomjazott, de Sütő nem rendelkezett ilyesmivel, — azonban vendégének mindazonáltal szolgálni akarván, elment a közeli csapszékbe a kérdéses italért. — Útközben egyet gondolt a szolgálatkész házi gazda s felment a városházához, hol két markos embert véve maga mellé, hazafelé indult, előbb azonban a pálinkát megvásárolta. — A két kisérő társnak utasításul adta, hogy — elérve a ház tájékára, — óvatosan kerüljenek az udvar hátuljára , ő pedig bemegy a szobába, s mikor őket hivni fogja, rontsanak elő s Dobos megkötözésénél legyenek segítségére. Úgy is történt. A házigazda belépvén, derült arczczal nyújtja át a pálinkás bütyköst vendégének s mikor az ezt ajkához emelé, villámgyorsan háta mögé ugrik, kezét megragadja s hangos kiáltással előhívja a künn várakozókat. Azok berohannak s néhány pillanat alatt a nagy hirre vergődött emberszörnyet teljesen hatalmukba keltték és aztán nagy diadal között kisérték fel a városházára. A székelyhídi csendbiztos értesülvén ez örvendetes eseményről, azonnal Diószegen termett s menten átkisértette Dobost Székelyhidra. Tehát most már lépen a madár, csak aztán el ne repüljön ! — Egy népkonyhába járó gróf. Egy bécsi lap a következő történetet beszéli el : P. magyar gróf a bécsi nemzetközi kiállítás alkalmával megismerkedett R. gróf kisasszonynyal. A műcsarnokban majdnem naponként ott voltak láthatók elmélyedve hosszas beszélgetésekbe és keveset érdeklődtek a régi és újabb mesterek művei iránt. A grófnak a műcsarnok képei közül leginkább megtetszett bájos kísérőjének eredeti arczképe, a gróf kisasszony pedig kedvét lelte kísérője szoboralakjának szemlélésében. Ki tudja, mily haladást tanúsítottak volna e műkedvelők a képzőművészet terén, ha szorgalmas tanulmányuk alatt a kisasszony szülei meg nem zavarják. Ezek a műsétáknak véget vetettek. A gróf hazautazott Magyarországba, a kisasszony pedig visszavonult Bécs egy szép palotájába. A szerelmes gróf minden kísérlete, hogy megközelítse ideálját, a szülők éberségén hajótörést szenvedett, kik legyőzhetlen ellenszenvvel viseltetnek az udvarló iránt. Romeo már a kétségbeesés örvényén állt, midőn egy napon egy hírlapból megtudja, hogy a gróf kisasszony Bécsnek egy népkonyhájában a szegényeket kiszolgálja. Postafordultával a gróf Bécsbe termett, és azon napokon, melyeken ideálja osztogatja az ételadagokat, rendesen ő is megjelen a szegények közt, hogy imádottját megközelíthesse. A jövő meg fogja mutatni, váljon e népkonyha-regény hőse megtört szívvel vagy elrontott gyomorral fog-e meghalni. Futó, vercse,gét 27817 frt 13 kr- összesen 60 frt 90 kr, a veszteség számlából levonjuk Ilovát 52 konstatáljuk, hogy a mérleg megállapítása előtt bekövetkezett katastropha benyomása alatt minden indítványt jelentékeny leírásokkal eszközöltünk, bizonyára el fogják önök ismerni, egy a méregben foglalt 1874. eredmény nem csupán az üzlet nyereményeként tekinthető, ami a következő adatokból is világosan kitűnik : m. a feljegyzett veszteség 95538 kit 73 kr. az előbbeni évekből származó activak a veszteség számlára történt átvitele a fentebbi specificatió szerint 61601 frt 90 kr, az eddigi figyelmen kivül hagyott dotatiója az életbiztosítási dijtartalék 47600~691d frt 90 kr., — az összes veszteségben participálnak, az üzletbetétek 168,102 frt 74 kr. — i4°/0 ,23954 frt 53 kr, a mely ezen számla terhére, de az 1875. évi veszteségszámla javára hozatik. — Szomorú a kép, melyet önök előtt lelepleztünk, de a jelen viszonyok közt mást tenni sem az intézet érdeke, sem a saját becsületünk nem enged.“ A megválasztott számvizsgálók leköszönvén s a jelentést aláírni vonakodván, azt Gruber és Planer írják alá, kérvén egyúttal a felmentvény megadását Ezután felszólalt dr. Plescott, dr. Gombár és Siklósy a felmentvény megadása ellen; többen régi vádakat hoztak fel. Végül csak Plescott és Gombár tapintatos nyilatkozatainak köszönhetni, hogy a gyűlés rendes menetében folyt le. Egyes szónokok a volt váltag, Broser és Schubert tisztviselő ellen súlyos vádakat említettek, mire az izgatottság még nagyobb mérveket öltött. Ekkor az elnök kijelenti, hogy a választmány viszszalép a s hivatalt leteszi. Erre Prescott következő indítványt tesz: „A közgyűlés a választmány visszalépését tudomásul veszi oly kijelentéssel, hogy az 1874-ben megválasztott választmánynak az intézet és a részvényesek irányábani felelőssége a megejtendő vizsgálat eredménye, illetőleg az annak idejében kiadandó felmentvény megszavaztáig meg nem szűnik. Egyúttal a mai közgyűlésből új választmány választatik, mely utasíttatik, hogy az intézet állását behatóan tanulmányozza, a történt viszszaélések s a vizsgálat eredményéhez képest azonnal erélyesen intézkedjék s a legfeljebb 8 hét alatt egybehívandó rendkívüli közgyűlés elébe terjeszszen elő javaslatot az intézet további fennállása, esetleg más alapokra leendő fektetése iránt. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott, úgyszintén az alapszabályok módosítása iránt beadott indítványok. — A választmányba, melyben egyetlen régi tag sincs, a következők választottak meg: Redlich Adolf, dr. Gombár Tiv., Perlep Ant, Vilhalm Ágoston, Stojácskovics Sándor, Danielik József, Országh Sándor, Fábián Ján., Wachtel Aurel, Hoffmann Sándor, Spur János, Kőszeghy Antal, Bedő Albert, Széles Dénes, Dobei Miklós; ezen kívül 12 póttag; a felügyelő bizottságba: Gruber Antal, Vépély Ferencz, Bauer Iván és Böhm Gyula választottak. KÖZGAZDASÁG. A magyar hivatalnokok hitel és bizt. intézete Budapest, ápr. 19-én. A magyar hivatalnokok hitel és bizt. intézete tegnap tartotta 1874. évi rendes közgyűlését. Grum vál.tag jelentette, hogy miután az elnök s az alelnök hiv. elfoglaltságuk miatt meg nem jelenhettek, a közgyűlésnek elnököt kell választani. Erre elnökké egyhangúlag Diwald mint tanácsos választatott. Diwald elnök jelenti, hogy 2500 részvény van letéve, s egyszermind bemutatja dr. Lerchenthalert, bécsi tvszéki tanácsost mint az osztrák hivatalo. egyletének kiküldöttjét. A jegyzőkönyvet Rózsaági vezette, aláirta s hitelesítette dr. Gombár és Köszeghy. Ekkor a jegyző felolvassa a választmány jelentését: „Azon szomorú események, melyek rövid idővel ezelőtt intézetünk fölött elvonultak s annak lételét veszélyeztették, egyszersmind megelőzték az 1874. évi üzletről szóló számadási jelentésünket, melyet a közgyűlés elé terjesztünk, és habár a múlt év végéig terjedő mérlegünk mérvadó értékkel nem is birkát, az alapsz. 89. §-sa értelmében mégis kötelességünknek ismertük a mai napon önöket összehívni, hogy rövid vonásokban terjeszthessük elő az emlett időszakról szóló üzlet jelentésünket. A választmány kénytelen volt drága pénzt használni, hogy az üzlet rendes folyamát fentartsa. Mindamellett a nyeremény és veszteség számlán felhozott veszteségösszeg 75.538 írt. 73 kr., nem mint közvetlen üzletveszteség tekinthető, mert a legközelebbi események benyomása alatt az igazgató-tanács arra is tekintett, hogy az 1874. évi mérlegbe oly tételeket is felvegyen, és a nyereményszámla terhére felírjon, melyek az előbbénl időszakokból mint activum lettek átvéve és most végképen leírattak. Ha mi ezen leirt tételeket, nevezetesen az alapítás számlájának egész összegét, 22714 frt. 99 kr., a leltár egész összegét 10263 frt 22 kr., a szelvények egész számláját 806 frt 51 kr., és a biztosítási osztály kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS. NYILTTÉR.*) Az általános ipar- és kereskedelmi ügynöki iroda, Óvár bástya-utcza 6. sz. a. levő iroda helyiségét, ápril 24-én átteszi a telmonostor-utcza 19. számú házhoz. Minden betegnek erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitörő Revaiesciere du Barry 26 év óta egy betegség sem állott ellent a kellemes du Barry Revriscierenek, mely felnőtteknél éppn úgy, mint gyermekeknél minden gyógyszer és költség nélkül eltávolít minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj mirigy-, nyákhártya-, lélegzés, hólyag- és vesebajokat, gümőkort, vszkort, asthmát, köhögést, emészthetlenséget, dugulást, has, menést, álmatlanságot, gyengeséget, aranyeret, vízkört, lázt szédelgést véráramlatokra is zúgást, roszszullétet, hányást még a terhesség alat is, diao-tes, mélakort, elsoványodást köszvényt, sápkórt. Egy kivonat 76,000 bizonyítványból tanúsít a mellett, melyek között Dr. Wurzer, Dr. Angelstein, Dr. Shoreland, Dr. Camppel, Prof. Dr. Dédé, Dr. Ure, Castlestuert grófnő, Bréhan marquisnő, Issenstein herczeg, Mensdorff-Pouilly s többen másoké is találtatnak, s kívánatra bérmentve bekülhetnek. 62,614. sz. bizonyítvány. Weskau, 1868. sept. 14. Minhegy éveken át idült anyeres bajaim, májbetegségem és eldugulásom ellen hiába alkalmaztam minden orvosi segélyt, kétségbeesésemben az ön Revalesciére-jéhez folyamodtam. Nem adhatok eléggé hálát a jó Istennek és önnek ez értékes természetadományért, mely rám kiszámithatlan jólét volt. Steinmann Ferencz b.,94. sz. bi"OUjitVuuy. G' e i na eb, jul. 14. 1867. Az ön Revalesciorjének köszönöm Isten után, hogy borzasztó gyomor- és idegbetegségem romolta ki életemet Godez János, plébániai gór ■’ iot Glf’n- Jban, Klagen- 1) fort mellett. Táplálóbb iovón mint a hu*, a P.evs'esciere tr- nette’ és nye. Jekoknek 60-n ’re* árát megtakarittatja gyógykereknel.Bádogszenezékben fél fonton 1.60, 1 fontos 2.84,4 fontos 4. 60, 6 font 10 frt, 12 tus, 20 frt, 24 tus, 36 frt kevaleseiére kétszersültek szelenczékben. 2 f. 60*41.60 Revalesciére chokoládée por- és tábla alakban 12 csészére 1.60, 24 csészére 2.60, 48 csészére 4.60, porban 120 csészére 10 frt, 288 csészére 20 frt, 676 csészére 86 frt. — Kapható: Barry du Barry és társénál Bécs, Walfischgass. 8. WL. s általa minden város gyógytárában. Maga a raktc is bármely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenéből. Kapható továbbá: Kolosisvártt: Binder gyógyszerésznél. Pesten: Török,Prágában : Fürsth J. Brünnben. Eder F., De.Greezenben: Mihálovics István gyógyszerésznél, Duna-förvárt: Nadhera Pálnál, Károlyváros: Brilli F.-nél Khufist. - Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömötörnél, Pozsonyban: Pisztori Felixnél, Székes-Fehérvárott:Dióba,la Györgynél, Vágajhelyen: Conlegner Ignác-nál.Varasdon: dr. Halter A.-nál, Agrámban: Irgalmaié* gyógyraertárában * E rovatban megjelenő czikkekért szerkesztőségünk sermi felelőséget nem vállal el. Szerk. Londonból.