Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-04-22 / 91. szám

egy vagy két felvonást, é­s ismét ki van merítve hangja. Ide olyan tag kell, kire biztosan lehet számítani s operette repertoirja lehetőleg nagy gy­ö­kerecsné aszszony, mint élénk saj­nálattal értesülünk, május 1-én megválik szín­eunktől s a Temesváry társulatához megy, né kedvencze a kolozsvári közönségnek s benne dalművünk leghathatósabb támaszai veszti el de hinni akarjuk, csak ideiglenesen. Gencsné apr 30-án .Kunok“ vagy „Hunyadi László­­ban lép föl utolszor.Ma tartatott meg az esküdtszéki végtárgyalás Csiszár Ferencz és nejének Puskás Lajos ev. ref. lelkész elleni sajtóperében. Elnök: Biró Pál, bírák Papp Leontin és Szentiványi Gyula. Jegyző dr. Szentkereszti Zsigmond. Esküdtek vol­tak: Groisz Károly, Tompa János, Haller Rezső, Zsigmond Dezső, Mamicza János, Benei Ferencz gr. Lázár Miklós, Molnár Sándor, Móricz István, Balla László, Petrán János, Dr. Meiszner János, Póttagok: Szathmári Elek, Schilling Ottó. Vádló ügyvéde dr. Weisz Ignácz, alperes vé­dője Szász Domokos ev. ref. lelkész. A sajtóper tárgyát a következő tényállás képezte. Csiszér és Puskás hosszú időn keresztül ellenséges vi­szonyban állottak egymással szemben. Csiszér Pus­kás ellen, ki ref. pap, minden eszközt fölhasznált arra, hogy őt becsmérelje, állásában megingassa, gúnyiratokat és rajzokat terjesztett ellene, sőt tettlegesen is bántalmazta. Végre Puskásban is el­fogyott a türelem, s a „Magyar Polgárinak 1873-ik évi julius 5. és 6-iki számaiban egy czikket adott közre a­­közönség köre“ czimü rovat­ban, melyben Csiszér és neje ellen kemény ki­fejezésekkel él, s a többek között állítja benne, hogy­­községében egy férj és nő személyében egy pár egyéniség van, a kik minden e jem­ben méltósá­got lealacsonyítólag viselik magukat, sunyira, hogy megvetéssel fordul el tőlük minden ember, továb­bá, hogy a férj nejét két gyermek elhajtás, a nő pedig férjét gyújtogatással vádolta be, s e miatt vizsgálat is folyt, a nő el is volt zárva, s hogy a bűnügy le nem járt, annak az az oka, mert idő­közben a férj és nő kibékültek. Vádlottat vádló egy alkalommal azzal fenyegette, hogy keresztül lövi vagy főbe üti, szóval a keze által fog elpusz­tulni stb. Vádlott kihallgatása alkalmával elismer­te, hogy a hivatott czikket ő írta. Dr. Weisz, a vádló ügyvéde megkísértette minden hatalmában álló érvvel az esküdteket a vádlott bűnösségéről meg­yőzni. Vele szemben a vádlottat Szász Domokos vé­delmezte prokatori ügyességgé és meggyőződés hang­­ján. Lapunk szűk tere természetesen nem engedi, hogy a vád és védbeszédekről hosszabban szóljunk. A tárgya­lás befejeztetvén, elnök a következő kérdéseket tette fel: 1­. Megvannak-e győződve az esküdtek arról, hogy a felolvasott és vád alá helyezett czikkeket vádlott Puskás Lajos írta? 2.) Megvannak-e győ­ződve lelkiismeretek szerint arról, hogy azon czikk­­ben vádló Csiszér Ferencz és neje ellen becsület­­sértés foglaltatik? és végre 3.) Az esküdtek meg­győződésük szerint az elkövetett becsületsértésben vádlott bűnös-e vagy nem? E kérdésekkel az es­küdtek visszavonultak, s elnökül Haller Rezsőt választván, a következő ítéletet hozták: Az első kérdésre egyhangúlag igennel felelnek, a má­sodik kérdésben haton igennel, haton nem­mel szavaztak, végre a harmadik kérdésben két igen és tíz nemmel szavaztak. A törvény­szék erre kijelenti ő felsége nevében az esküdtek ítéletét, mely vádlott Puskás Lajost a vád alól felmenti és ártatlannak nyilvánítja. Vádló 42 írt perköltségben marasztaltatott el. «.. Eibenschütz Mari kisasszony, szín­házunk volt tehetséges tagja, a fővárosba érke­zett s a jövő hó elején három szerepben föl fog lépni a nemzeti színpadon. *** A vetések állásáról az erdélyi részek­ben következő rövid hivatalos tudósítást olvassuk: A hó legnagyobbrészt eltávozott. Az őszi vetések kitünően állanak, s a legszebb reményekkel biz­tatnak. A tavaszi munkálatok még kevés helyen lettek megkezdve. Gyümölcsfák bőven bimbóznak. — Az erdélyi unitáriusok segélyezésére Éjszakamerikában alakult bizottság — mint a New Yorkban megjelenő ,The liberal Christian“ czímű lap ápril­i án kelt száma írja -- azelőtt pár nappal készítette el jelentését, mely alkalom­ma­­ retwell János s Hale, kik tudvalevőleg 1873- ban a magyar fővárosban értekezletet tartottak a mi unitáriusainkkal, részletes jelentést tettek ezen unitáriusokról, különösen kiemelve azok buzgalmát s szép készültségeit.­­ Ugyanezen alkalommal dr. Monson, kinek fia szintén járt Erdélyben nagy elismeréssel szólt róluk. A jelentés szerint’ Rich, mondné 5080, dr. Morison családja, egyházának tagjai 700 dollárt, más egyesek s egyházak Így Salem, Concord, Providence, New­ Bedford, New- York, Staten Island, Philadelphia és Germantown tetemes összegeket gyűjtöttek a magyar unitáriu­sok részére. A gyűjtést ezentúl­ is fogják folytat­ni. Megemlítjük még, hogy az American Unitarian Association eddig 2500 dollárt ajándékozott Chan­­ning műveinek magyar fordítására, mely tudvale­vőleg a­­Keresztyén magvető” melléklete gyanánt jelent meg. 1­100 arany pályad­íjat tűz ki a pesti nemzeti színház igazgatósága egy, a jelenkori ma­gyar társadalmi életből merített prózában vagy versben írt középfajú drámára. A nyertes mű a pályadíjon kívül a nemzeti színháznál szokásos jövedelmi harmadokban is részesül, de előadási joga Budapesten kizárólag a nemzeti színházé. A pályadij 1875. november 1-én a többi közt legjobb műnek osz­tatlanul adatik ki, ha az drámai értéknél fogva egy­szersmind előadásra is méltónak találtatik. A pálya­­dijat egy, a nemzeti színház drámai igazgatója ál­tal írókból és színészekből alakítandó öttagú bi­zottság fogja az igazgató elnöklete alatt odaítélni. A pályaművek tisztán idegen kézzel leírva, lap­számozva és bekötve, a szerző nevét rejtő jeligés levéllel 1875. október­­­ig, bezárólag Csepregi La­jos titkárhoz küldendők be; azontúl érkező dara­bok nem pályázhatnak. A pályanyertes mű kinyo­­matási joga az igazgatóságot illeti, és a szerzőt abból illető tiszteletdíjt a kiadóval kötött szerző­dés határozza meg. A pályaművek nem adatnak vissza — József főherczeg, ki már számtalan­szor adta tanujelét nemes érdeklődésének a fővá­ros közhasznú intézményei iránt, azt legközelebb egy tettével ismét szaporította, midőn az állat­kert parkírozásához szükséges fákat dr. Szabó József társulati elnöknek a következő levél kísé­retében küldte meg : Kedves tanár uram! Mellé­kelve átszármaztatom tájékozása végett az eddig megjelent kerti- és faiskolai árjegyzékeimet, azon megjegyzéssel, hogy természetesen az állat- és növényhonosító társaság a henfoglaltakat mindig saját választása szerint ingyen nyerheti. Egyelőre az idei tavaszra rendelkeztem, hogy a fagyok megszűntével rögtön 400 db robinia pseudo-acar­cia, kerítésnek — 3—4 éves növénynek — és a kellő mennyiségű különféle bokor szállíttassák az állatkertbe. A netalán kellő nemes fák kellékét tessék még velem tudatni. Megjegyzem, hogy csak 1868 óta léptettetett életbe faiskolám, tehát csak gyöngébb, de keményen nevelt fákkal szolgálhatok A homokos talajt tekintve, a fenyőnemüek között legelőnyösebbek volnának a juniperus és pinus sylvestris, maritimu­s nigricans fajtái. Ajánlom magamat kedves emlékébe, maradván őszinte tisz­telője : József. — Földrengés. Apatinban (Bács megye) múlt csütörtökön ejteli 7 órakor a távolból hatalmas földalatti moraj hallatszott; ezt hallva, a nép na­gyobb része az utczákra futott s ijedelmek közt várta a következendőket. Nemsokára a föld, házak és a házakban levő bútorok egytől-egyig, mintha életet nyernének, mozogni kezdettek, s a nélkül, hogy valami nagyobb szerencsétlenség történt vol­na, egy két másodpercz után ismét minden csön­des lett. — A bányász életből. A nagybányai ha­táron a borpataki völgyben levő Borzis nevű bá­nyában, melyet Romlásnak is neveznek, s úgy lát­szik, e nevét meg is érdemli, több bányász dol­gozott ápril 10 dikén. Különösen két ács és egy bányász tovább kívánta folytatni a vízhúzó gép körül munkálkodását, s nem jöttek ki a többiek­kel. Feltűnt, hogy másnap sem jöttek ki, minek okát vizsgálva, észrevették, hogy a bánya nyílá­sán a szokottnál kevesebb viz folyik ki. Beljebb hatolva, a vizsgálók látták, hogy a nyílás mélyeb­ben összeomlott és ez okán nem jöhettek ki az ott rekedt munkások. A bányaigazgatónak azon­nal jelentést tettek, a­ki hozzá fogatott az om­­ladványt egy mellékhajtással megkerülni, de ez is beomlott. Most már nagyobb segítségre lévén szük­ség, jelentést tettek a kir. bányaigazgatóságnál, honnan rögtön hozzáláttak erélyesen a három mun­kás megmentéséhez. A városi rendőrség, a bánya­­kapitányság és a bányaigazgatóság közreműködé­se folytán ápril 1ö­dikén esti 10 óráig éjjel nappal szakadatlanul felváltott új erővel újabb meg­kerülő vám­át mélyesztettek, míg végre be­lyukadtak a bányajáratba, honnan meggyűlt víz kezdett ömölni kifelé. Most már óvatosan kellett haladni a lyukasztással, nehogy a kitolakodó víz­tömeg elbontsa a szabaditó munkásokat. Két óra alatt végre annyi viz folyt ki, hogy a merészebb munkások egyike övig érő vizben behatolt mindig mélyebbre, mécse világitván, s mindig kissebb se­­kélyesbülő vizet érve, ment a járat fölfelé mene­dékes volt mig végiül 50 ölnyi távolból gyenge mécspislogást vett észre közeledni; — az egyik ott rekedt ember jött, a mentőnek nyakába borult s megcsókolta. .Hát a másik kettő?“ — „Meg­­vannak, nem haltunk meg jönnek ők is. Örö­mében a mentő kifutottt jelezni a szerencsét, aztán kivánszorgott mind a három, hat napig oda temetett munkás. Künn az orvos várta, száraz ruhát adatott rájuk, orvosi szert, és óbort üdítőnek, a kazánban lefektette, majd lassanként tejet és levest kaptak. A megszabadultak beszélik, hogy a víz nettével vették észre a szerencsétlen­séget, minthogy a tárna összeomlását­­nem hal­lották. Húzódtak belőbb, s a vizzel együtt nőtt aggályuk. Tüzet raktak a mélységben, hogy mé­csük olaját ne fogyaszszák, s halálos aggodalmak közt imádkoztak. Az egyik régi bányász biztatta a köttőt, hogy segítség fog jönni ; elaludtak, föl­ébredtek, de semmi nesz sem volt hallható, a víz­tömeg zúgása sikerté tette az üreget. Kérdezték aztán őket, mit gondolnak, mi van ma? (ápril 15-én) azt felelték, hát hétfő­ pedig már csütör­tök volt, rövidnek tetszett az átaludt idő. A hat napi éhséget pusztán vízivással pótolva kiállották. Teljesen ki voltak merülve, de most már veszélyen kivül vannak szegény bányászok kiknek foglalko­zásuk oly nehéz és hozzá rosz fizetéssel jár. Dobos elfogatja. A „Debr. Ellenőr” írja: Dobost a félelmes gazembert elvégre megcsípték. Ma reggel villámgyorsasággal terjedt el városunk­ban az örvendetes hír, hogy az utasok országszer­te átkozott réme­k hurokra került Diószegen, tegnap délben és pedig egy régebbi kenyeres paj­tása közbenjárása mellett. Az esetet így beszélik el. Dobos szombaton este Diószegre érkezett s éji szállásra betért egy Sütő Imre nevű diószegi la­koshoz, aki a múltban szintén űzte a szegény le­gények mesterségét, mely emberietlen hajlamáért a váczi fogházban 12 évet töltött. Dobosnak adott is éjjeli szállást, de vendége, a mint később látni fogjuk, meglakott házi­gazdámban vetett bizalmá­ért. Reggel felkelvén Dobos, pálinkára szomjazott, de Sütő nem rendelkezett ilyesmivel, — azonban vendégének mindazonáltal szolgálni akarván, elment a közeli csapszékbe a kérdéses italért. — Útköz­ben egyet gondolt a szolgálatkész házi gazda s felment a városházához, hol két markos embert véve maga mellé, hazafelé indult, előbb azonban a pálinkát megvásárolta. — A két kisérő társnak utasításul adta, hogy — elérve a ház tájékára, — óvatosan kerüljenek az udvar hátuljára , ő pe­dig bemegy a szobába, s mikor őket hivni fogja, rontsanak elő s Dobos megkötözésénél legyenek segítségére. Úgy is történt. A házigazda belépvén, derült arczczal nyújtja át a pálinkás bütyköst ven­dégének s mikor az ezt ajkához emelé,­­ villám­gyorsan háta mögé ugrik, kezét megragadja s han­gos kiáltással előhívja a künn várakozókat. Azok berohannak s néhány pillanat alatt a nagy hirre vergődött emberszörnyet teljesen hatalmukba kelt­­ték és aztán nagy diadal között kisérték fel a városházára. A székelyhídi csendbiztos értesül­vén ez örvendetes eseményről, azonnal Diószegen termett s menten átkisértette Dobost Székelyhidra. Tehát most már lépen a madár, csak aztán el ne repüljön ! — Egy népkonyhába járó gróf. Egy bécsi lap a következő történetet beszéli el : P. magyar gróf a bécsi nemzetközi kiállítás alkalmá­val megismerkedett R. gróf kisasszonynyal. A mű­csarnokban majdnem naponként ott voltak látha­tók elmélyedve hosszas beszélgetésekbe és keve­set érdeklődtek a régi és újabb mesterek művei iránt. A grófnak a műcsarnok képei közül legin­kább megtetszett bájos kísérőjének eredeti arcz­­képe, a gróf kisasszony pedig kedvét lelte kísérő­je szoboralakjának szemlélésében. Ki tudja, mily haladást tanúsítottak volna e műkedvelők a kép­zőművészet terén, ha szorgalmas tanulmányuk alatt a kisasszony szülei meg nem zavarják. Ezek a műsétáknak véget vetettek. A gróf hazautazott Magyarországba, a kisasszony pedig visszavonult Bécs egy szép palotájába. A szerelmes gróf min­den kísérlete, hogy megközelítse ideálját, a szülők éberségén hajótörést szenvedett, kik legyőzhetlen ellenszenvvel viseltetnek az udvarló iránt. Romeo már a kétségbeesés örvényén állt, midőn egy na­pon egy hírlapból megtudja, hogy a gróf kisasszony Bécsnek egy népkonyhájában a szegényeket kiszol­gálja. Postafordultával a gróf Bécsbe termett, és azon napokon, melyeken ideálja osztogatja az étel­adagokat, rendesen ő is megjelen a szegények közt, hogy imádottját megközelíthesse. A jövő meg fogja mutatni, váljon e népkonyha-regény hőse megtört szívvel vagy­­ elrontott gyomorral fog-e meghalni. Futó, vercse,gét 27817 frt 13 kr- összesen 60 frt 90 kr, a veszteség számlából levonjuk I­lovát 52 konstatáljuk­, hogy a mérleg megál­­lapítása előtt bekövetkezett katastropha benyomá­sa alatt minden indítványt jelentékeny leírások­kal eszközöltünk, bizonyára el fogják önök ismer­ni, egy a mér­egben foglalt 1874. eredmény nem csupán az üzlet nyereményeként tekinthető, a­mi a következő adatokból is világosan kitűnik : m. a feljegyzett veszteség 95538 kit 73 kr. az előbbeni évekből származó activak a veszteség számlára történt átvitele a fentebbi specificatió szerint 61601 frt 90 kr, az eddigi figyelmen kivül hagyott dota­­tiója az életbiztosítási dijtartalék 47600~691d­ frt 90 kr., — az összes veszteségben participál­­nak, az üzletbetétek 168,102 frt 74 kr. — i4°/0 ,23954 frt 53 kr, a mely ezen számla terhére, de az 1875. évi veszteségszámla javára hozatik. — Szomorú a kép, melyet önök előtt lelepleztünk, de a jelen viszonyok közt mást tenni sem az intézet érdeke, sem a saját becsületünk nem enged.“ A megválasztott számvizsgálók leköszön­vén s a jelentést aláírni vonakodván, azt Gruber és Planer írják alá, kérvén egyúttal a felmentvény megadását Ezután felszólalt dr. Plescott, dr. Gombár és Siklósy a felmentvény megadása ellen; többen ré­gi vádakat hoztak fel. Végül csak Plescott és Gom­bár tapintatos nyilatkozatainak köszönhetni, hogy a gyűlés rendes menetében folyt le. Egyes szóno­kok a volt vál­­tag, Broser és Schubert tisztvise­lő ellen súlyos vádakat említettek, mire az izga­tottság még nagyobb mérveket öltött. Ekkor az elnök kijelenti, hogy a választmány viszszalép a s hivatalt leteszi. Erre Prescott következő indítványt tesz: „A közgyűlés a választmány visszalépését tudomásul veszi oly kijelentéssel, hogy az 1874-ben megvá­lasztott választmánynak az intézet és a részvé­nyesek irányábani felelőssége a megejtendő vizs­gálat eredménye, illetőleg az annak idejében kia­dandó felmentvény megszavaztáig meg nem szű­nik. Egyúttal a mai közgyűlésből új választmány választatik, mely utasíttatik, hogy az intézet ál­lását behatóan tanulmányozza, a történt viszszaélé­­sek s a vizsgálat eredményéhez képest azonnal erélyesen intézkedjék s a legfeljebb 8 hét alatt egybehívandó rendkívüli közgyűlés elébe terjesz­­szen elő javaslatot az intézet további fennállása, esetleg más alapokra leendő fektetése iránt. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott, úgy­szintén az alapszabályok módosítása iránt beadott indítványok. — A választmányba, melyben egyet­len régi tag sincs, a következők választottak meg: Redlich Adolf, dr. Gombár Tiv., Perlep Ant, Vil­­halm Ágoston, Stojácskovics Sándor, Danielik Jó­zsef, Országh Sándor, Fábián Ján., Wachtel Aurel, Hoffmann Sándor, Spur János, Kőszeghy Antal, Bedő Albert, Széles Dénes, Dobei Miklós; ezen kívül 12 póttag; a felügyelő bizottságba: Gruber Antal, Vépély Ferencz, Bauer Iván és Böhm Gyu­la választottak. KÖZGAZDASÁG. A magyar hivatalnokok hitel és bizt. intézete Budapest, ápr. 19-én. A magyar hivatalnokok hitel és bizt. inté­zete tegnap tartotta 1874. évi rendes közgyűlé­sét. Grum vál.­tag jelentette, hogy miután az el­nök s az alelnök hiv. elfoglaltságuk miatt meg nem jelenhettek, a közgyűlésnek elnököt kell vá­lasztani. Erre elnökké egyhangúlag Diwald mint tanácsos választatott. Diwald elnök jelenti, hogy 2500 részvény van letéve, s egyszermind bemu­tatja dr. Lerchenthalert, bécsi tvszéki tanácsost mint az osztrák hivatalo. egyletének kiküldöttjét. A jegyzőkönyvet Rózsaági vezette, aláirta s hite­lesítette dr. Gombár és Köszeghy. Ekkor a jegyző felolvassa a választmány je­lentését: „Azon szomorú események, melyek rö­vid idővel ezelőtt intézetünk fölött elvonultak s annak lételét veszélyeztették, egyszersmind meg­előzték az 1874. évi üzletről szóló számadási je­lentésünket, melyet a közgyűlés elé terjesztünk, és habár a múlt év végéig terjedő mérlegünk mérvadó értékkel nem is birkát, az alapsz. 89. §-sa értelmében mégis kötelességünknek ismertük a mai napon önöket összehívni, hogy rövid voná­sokban terjeszthessük elő az eml­ett időszakról szóló üzlet­ jelentésünket.­­ A választmány kény­telen volt drága pénzt használni, hogy az üzlet rendes folyamát fentartsa. Mindamellett a nyeremény és veszteség számlán felhozott veszteségösszeg 75.538 írt. 73 kr., nem mint közvetlen üzletveszteség tekinthető, mert a legközelebbi események benyomása alatt az igazgató-tanács arra is tekintett, hogy az 1874. évi mérlegbe oly tételeket is felvegyen, és a nye­reményszámla terhére felírjon, melyek az előbbé­nl időszakokból mint activum lettek átvéve és most végképen leírattak. Ha mi ezen leirt tétele­ket, nevezetesen az alapítás számlájának egész összegét, 22714 frt. 99 kr., a leltár egész össze­gét 10263 frt 22 kr., a szelvények egész szám­láját 806 frt 51 kr., és a biztosítási osztály kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS. NYILTTÉR.*) Az általános ipar- és ke­reskedelmi ügynöki iroda, Óvár bás­­tya-utcza 6. sz. a. levő iroda helyi­ségét, ápril 24-én átteszi a t­el­­monostor-utcza 19. számú házhoz. Minden betegnek erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitör­ő Revaiesciere du Barry 26 év óta egy betegség sem állott ellent a kellemes du Barry Revri­scierenek, m­ely felnőtteknél éppn úgy, mint gyermekeknél minden gyógyszer és költség­ nélkül eltávolít minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj­­ mirigy-, nyák­hártya-, lélegzés, hólyag- és vesebajokat, gümőkort, vsz­­kort, asthmát, köhögést, emészthetlenséget, dugulást, has, menést, álmatlanságot, gyengeséget, aranyeret, vízkört, lázt szédelgést véráramlatokra is­ zúgást, roszszullétet, hányást még a terhesség alat is, diao­-tes, mélakort, elsoványodást köszvényt, sápkórt. Egy kivonat 76,000 bizonyítványból ta­núsít a mellett, melyek között Dr. Wurzer, Dr. Angelstein, Dr. Shoreland, Dr. Camppel, Prof. Dr. Dédé, Dr. Ure, Castlestuert grófnő, Bréhan marquisnő, Issenstein herczeg, Mensdorff-Pouilly s többen másoké is találtatnak, s kívá­natra bérmentve bekülhetnek. 62,614. sz. bizonyítvány. Weskau, 1868. sept. 14. Min­hegy éveken át idült an­yeres bajaim, májbeteg­ségem és eldugulásom ellen hiába alkalmaztam minden or­vosi segélyt, kétségbeesésemben az ön Revalesciére-jéhez folyamodtam. Nem adhatok eléggé hálát a jó Istennek és önnek ez értékes természetadományért, mely rám kiszámit­­hatlan jólét volt. Steinmann Ferencz b.,94. sz. bi"OUjitVuuy. G' e i na eb, jul. 14. 1867. Az ön Revalesciorjének köszönöm Isten után, hogy borzasztó gyomor- és idegbetegségem rom­olta ki életemet­ Godez János, plébániai gór ■’ io­t Glf’n- Jban, Klagen- 1) fort mellett. Táplálóbb iovón mint a hu*, a P.evs'esciere tr- nette’ és nye. Jekoknek 60-n ’re* árát megtakarittatja gyógyk­­e­­reknel.Bádo­gsz­­enezékben fél fonton 1.60, 1 fontos 2.8­4,­­4 fontos 4. 60, 6 font 10 frt, 12 tus, 20 frt, 24 tus, 36 frt kevaleseiére kétszersültek­ szelenczékben. 2 f. 60*41.60 Revalesciére chokoládée por- és tábla alakban 12 csészére 1.60, 24 csészére 2.60, 48 csészére 4.60, porban 120 csészé­­re 10 frt, 288 csészére 20 frt, 676 csészére 86 frt. — Kapható: Barry du Barry és társénál Bécs, W­alfischgass. 8. WL. s általa minden város gyógytárában. Maga a rakt­­c is bármely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenéből. Kapható továbbá: Kolosisvártt: Binder gyógyszerésznél. Pesten: Török,Prágában : Fürsth J. Brünnben. Eder F., De­.G­reezenben: Mihálovics István gyógyszerésznél, Duna-för­­­várt: Nadhera Pálnál, Károlyváros: Brilli F.-nél Khufist. - Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömötörnél, Pozsonyban: Pisztori Felixnél, Székes-Fehérvárott:­Dióba­,­la Györgynél, Vágajhelyen: Conlegner Ignác-­nál.Varasdon: dr. Halter A.-nál, Agrámban: Irgalmaié* gyógyraertárá­­ban * E rovatban megjelenő czikkekért szerkesztős­égünk se­rm­i felelőséget nem vállal el. Szerk. Londonból.

Next