Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-05-05 / 102. szám
IX. 6 vfolyam, lua dik szám. Kolozsvárit, szerda, 1375. május 5. POLITIKAI NAPILAP, ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Kgtec irre...................................16 ft. — kr Félévre..........................................8 » — Egy negyedre........................... 4 . — » Egy hónapra ...................... 1 a 60 „& SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Alyeaum nyomdában. Kiadóhivatal: 1 lycami nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokoe-háx. _________ni HIRDETÉSI DIJAK: ötacor haaábocott garmond sor ára, vagy annak terulata 6 kr. lámnden hirdetés után 60 kr. bélyegilletik kálón az ámíttátik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények ,5" ^ HYILTTÉR «oronként, vagy annak kaly« Bt kr. BechiDák: hirfilérbe soronként 1 fit. ""In KOLOZSVÁR, MÁJUS 4. Pénzügyeinkről. A budget össze van állítva. A tényleges deficit 21 */3 millió, tehát a Ghyczy budgetjéhez képest 3/3 millióval apadt az. A 76% mlliós kölcsönből még ez évre 42 millió effektív értékben hozatott át, de minthogy már a folyó évi első negyedben a 24% millió tényleges bevétel mellett 44 millió kiadásunk volt, így már az első negyedben 19 millió erejéig volt a kölcsön igénybe véve. Maradt tehát ez év hátralevő részére és a jövő évre 23 millió készlet. A pénzügyminiszter a jövő évre 202 milliót szándékozik ebből átvinni, melyet a keleti vasútnak adott és visszakapandó előleg 24 millióra fogna növelni, minthogy pedig 1876 január 1-én 17 millió kamattartozást kell fizetnünk, így a jövő év is biztosítva van ; de egyszersmind tartozó kötelességünk arról gondoskodni, hogy 1876-ban véglegesen rendeztessék államháztartásunk ; mert ha ekkor sem leszünk képesek a mérleget helyreállítani, újra kölcsönhöz leszünk kénytelenek folyamodni. Az első kötelesség tehát az, hogy a kormány minden erejét arra fordítsa, miszerint amennyiben a bevételek az évi előirányzat mögött maradnának, a kiadásokban takarítson meg lehető sokat, hogy előirányzat és eredmény között nagy különbség ne legyen , mert akkor ezt is a kölcsönből leszünk kénytelenek fedezni és ez aztán nemcsak számításunkat zavarja meg, de könnyen tenné nehézzé a kibontakozást is. Erre int az a körülmény, hogy az első évnegyed eredménye 11 millióval maradt az előirányzat negyedrésze mögett. Ez nagy dencit, de magyarázatát leli abban a körülményben, hogy az első évnegyedben mindig legkevesebbekor a második negyedben még roszabb bevételünk és legtöbb kiadásunk szokott (a kamatfizetések miatt) lenni. Soha 15—18 százaléknál több évi bevételeinkből az első negyedben te nem jött és kiadásainkból csak egyszer adtunk ki ez évi időszak alatt 20 százalékot ; mindig 25—26 százalék ment ki, így volt ez az idén is. Bejött az előirányzat 17 százaléka, és kiment a kiadás 25 százaléka, minthogy pedig bevételünk mégis 3 és fél százezerrel volt nagyobb, mint a megelőző év megfelelő negyedében ; a kiadásban pedig csaknem 6 millió megtakarítást tudott kormánya a múlt évhez képest felmutatni — Így reményünk lehet, hogy az év többi része a mérlegre nézve sokkal kedvezőbb lesz, mert 1) szabályszerű és több bevétel és 2) kevesebb kiadás várakozik arra. Pl tekintetben még egy tényező játszik közbe — ez az új adókból már a folyó év hátra levő részére számított 4,650,000 irt. Ez az első negyedben nem szerepelt, tehát ez is javítni fogja a mérleget, amit annyival is inkább hihetünk, mert az új adók oly adózókra vannak (legnagyobb részben) vetve, kik a hátralékokat nem fogják növelni. Az is örvendetes jelentés, hogy két fő jövedelmi forrásunkban, az egyenes és fogyasztási adókban, a rész évnegyed daczára, tetemes emelkedés mutatkozik, az előző évek megfelelő időszakához képest. Ugyanis az egyenes adók csaknem egy mi 1 1óval, a fogyasztási adók 145 ezer forinttal adtak többet 1875 első negyedében, mint 1874-ben, ez az egyenes adóknál 9, a fogyasztási adóknál több mint egy százalék emelkedés — a mi elég biztosítékot nyújt népünk adófizetési készsége, sőt részben adóképessége iránt is. De — ismételjük — e kedvező jelenségek daczára, biztos reményünk nem lehet arra nézve, hogy az előirányzat egészen befoly és így leginkább a kormány szigorú takarékosságától várhatjuk azt, hogy mérlegünk nem fog megromlani. Egyébiránt, azt hiszem, hogy egy oly kormány, mely rövid időn annyi erélyt és eredményt mutat fel, mely mögött az ország túlnyomó nagy része van, mely a szabadelvűségnek és önkormányzatnak már állásánál fogva biztosítékot nyújt és nyújtott is ; mely az országrendezés nagy munkáját vállalta magára, megérdemel annyit, hogy minden polgár megtegye a haza iránt tartozó kötelességét , és lefizesse adóját. H. a — A vámkérdésekre nézve közelebb Bécsben igen érdekes tanácskozások tartottak a magyar és az osztrák kormány küldöttei között. A tanácskozások közvetlen tárgyát az Olaszországgal kötendő szerződés képezte, de e dolog természeténél fogva a tanácskozások kiterjedtek az öszszes vámügyi politikára. Ami az Olaszországgal kötendő szerződést illeti, a posta- s vasúti ügyekre vonatkozólag a két kormány között megállapodás létesült, a vámtételek tárgyában elfoglalandó álláspontot illetőleg a határozathozatal későbbre hagyatott. Olaszország, mint tudva van, a védvámpolitika felé hajlik, s Olaszország ez eljárását főleg szesziparunk sínylené meg. Mint hírlik, a két kormány küldöttei között e részben a nézetek teljes conformitása constatáltatott. Általában megjegyzendő, hogy osztrák kormánykörökben a védvámosok törekvései nem igen találnak rokonszenvre. Komoly akadályt képeznek azonban az osztrák iparosok s a reichsrath, s az osztrák kormánynak e részről nem egy gátat kell legyőznie, míg be is válthatja azon ígéreteket, melyeket a magyar kormánynak tett. Az Ausztria s Magyarország között fenálló kereskedelmi s vámszövetség revisiója tárgyában az osztrák kormánynál a munkálatok meg sem kezdettek; a magyar kormány körében, mint a magyar küldöttek itt megjegyzék, már folyamatban vannak. Az értekezletek pénteken véget értek, bebizonyítására nevezze meg a berlini újság névszerint is azon franczia lapokat, melyek a háborút hirdetik. A „Nord. Alig. Ztg.” ma érkezett számában iparkodik e felhívásnak eleget tenni s az utolsó félévben megjelent lapok úgynevezett ,rágalmazó* czikkeikből két hasábon át szemelvényt közöl. Az idézetek négy categoriába oszlanak: Vilmos császár kigúnyolása, Bismark herczeg elleni sértések, a német nemzet elleni rágalmak, nyílt izgatás a boszúra. Az idézetek között kétségkívül ízetlen vádak és durva sértések is vannak. De a .Nordd. Alig. Ztg.* ezúttal mégsem tudta bebizonyítani azon állítását, hogy a franczia sajtó mint ilyen izgat a háborúra. Az idézetek közt egyetlen egy tekintélyesebb vagy ismertebb s befolyásos” lap közleménye nincs. A párisi lapokat az „Univers“, a „Monde* az „Union* s más ultramontán s részben kormányellenes lapok képviselik s ha a „Nordd Alig Ztg.* előkelőbb párisi lapokból is idéz, ezek az idézetek vajmi keveset bizonyítanak, így például idéz a „Patrie* 1876. márt. 18- ki számából következőket: „Istennel a hazáért és a királyért! Ez a három szó sötét emlékeket idéz föl lelkünkben; sokszor hallhattuk azokat legnagyobb szerencsétlenségünk közepette. Az isten, a király és a haza nevében végezték be négy évvel ezelőtt a betörők pusztító munkájukat.“ így írni még nem jelent izgatást Németország ellen. Vagy talán Berlinben azt várják, hogy a francziák dicsőítsék legyőzőiket? — Azok a lapok, melyek csakugyan indulatosan s néha minden korláton túltéve magukat, szólanak Németországról, egészen ismeretlen vidéki lapok, amelyeknek csaknem reklámot csinál a berlini félhivatalos lap, midőn az idézés kitüntetésében részesíti őket. A török miniszterválságot illetőleg a berlini „Nat. Ztg.” ápril 27-én este Bécsből következő táviratot vett: „Hussein Ami pasa elbocsátását itt a legkedvezőbben fogadták; utódját Essad pasát Ausztria irányában barátságos érzelműnek tartják. Egy idő óta a szultán, úgy látszik, megismerte az Ausztriához való jobb viszony szükségét, valamint azon anyagi előnyöket, melyek az osztrák részről óhajtott vaspálya-csatlakozásokból birodal— --------------- --------« Külföldi politikai szemle. Nemrég említettük, hogy néhány franczia lap a félhivatalos „Nordd. Alig. Ztg." azon vádja ellen, hogy a franczia sajtó ravancheháborúra izgat, azt mondotta, hogy ez a vád általánosságban kimondva semmit sem ér, hanem állítása : TÁRCZA. — Elbeszélés. — (Folytatis.) .Bah, — szólt ismét a szemüveges — megfagyni nem fogunk, a coupé minden nyílását betölti a hó, s hárman elég meleget adunk arra, hogy e kis helyen a levegő lélekzésre alkalmas maradjon; a mi az éhenhalást illeti, míg víz, illetőleg hó áll az ember rendelkezésére, addig éhen nem hal.* .Sió mint táplálék! — Köszönöm szépen ! — felelt mérgesen az őrnagy, — ha élelmiszereket nem kapunk, holnap estig meg vagyok halva !* .Ön nem lesz meghalva, ha mondom!* .Uram, honnan ismeri ön szervezetemet! — kiálta az Őrnagy — meghazudtolni akaron engem ! A miért önnek van miből fogyni — ekkor végignézett a kerekded alakona túlsó szögletben — már azt hiszi, hogy másnak is olyan könnyű dolog a koplalás ? Ismétlem, ha a dolgok holnap estig így maradnak, nekem minden bizonynyal végem tani* .Ön nemcsak holnap estig, de holnaputánig sőt nyolcz nap múlva is élni fog* — felelt a kis ember nyugodt határozottsággal. .Egy maroknyi hóval - uram! Ez szemtelenség !* .Épen nem ! A viz nedveket rak le, s mig az embernek vize van, nem hal meg. Ön még tizennégy napig is elélheti* .Menykőhordtál, ez már sok! Tizennégy napig hóval élnil — Szamárnak tart ön engem, vagy mi! — Ez elégtételt kíván ! Itt a névjegyem — Gerber, osztrák őrnagy, Szigetbről jövök.* „Alázatos szolgája, örvendek, hogy van szerencsém — felelt a szemüveges és tárczája után nyúlt. — Lawson németalföldi törzsorvos, Jávából jövök.* „Hely — és idői* — kiálta az őrnagy. „Ahol önnek tetszik, — két hét múlva." Az őrnagy gúnyosan fölnevetett. „Két hét múlva? Ön kikerülni akarja a párbajt?“ „Eszemben sincs — felelt a törzsorvos — de hisz önnek előbb meg kell győznie engem a felől, hogy nem volt igazam.* „Hogy? — Mit? — Én két hétig hóval éljek? — Eszkimó vagyok én, — tengeri kutya vagyok én? — Rögtön, még e perezben végezzünk a „Künn a hóban?* kérdé a doktor. „Itt a coupéban, ha másként nem lehet! — dörge az őrnagy. Ki kell nyitni mindkét ajtót és állást foglalni.“ — Egy szekrénykét vett elő bőröndjéből. „Jól van — felelt a doktor — de kikötöm hogy a magam igazolására én tizennégy napig csupán havat egyék. — Egyébiránt megjegyezni kívánom, hogy az eszkimó és tengeri kutya nem táplálkozik . “ „Elég, elég — kiáltá az őrnagy, kit a doktor természettani megjegyzése végkép kihozott sodrából, — dologra !“ „Tanuk hiányában — szólt az orvos körültekintve — talán e hölgy . . .* „Tolvajt, gyilkost kiáltok! — szólt ez a legnagyobb felindultsággal. — Amott pár lépésnyire fegyvercsillogást látok, a váróteremben rendőr van, én segítségért kiáltok, s nem fogom megengedni, hogy a békés coupét gyilkosság színhelyévé tegyék Kössenek békét, tegyék le a pisztolyokat vagy lármát csapok.* A hölgy már az ajtókilincsre tette kezét, és elhatározva látszott, hogy fenyegetését beváltja, minek láttára a czivódék tüze is elhűlt némileg. Az őrnagy viszszatette pisztolyait a szekrénykébe, melyet betolt ismét az ülés alá, az orvos pedig visszadült szögletébe, de mindkettőnek arczából kilátszott: „Még találkozunk !“ A hölgy azonban praktikusan fölhasználó a helyzetet, s fényes tanúbizonyságot adott arról, hogy a női leleményességet nem múlja fölül semmi sem. Bámulatos gyorsasággal s nem vesztegetve többé szót az ellenséges fejkre, kihúzott az ülés alól egy ládácskát s kezdte kipakolni. Midőn a kivett sok apró csomagról lefejte a papírt, előkerült egy sült liba, páczolt nyelv, oldalas, borjúpástétom, egy üveg savanyú uborkával, detto befőttel, továbbá egy torta, kenyér és végül három liqueures üveg. A két úr növekvő érdeklődéssel nézte a hölgy csendes tevékenységét, ki még egy csinos metszett poharat és evőeszközöket vett elő a fölöte érdekes ládicskából. Midőn észrevette utitársai meglepetését a váratlan látomány felett, arczát futólagos pit borttá el, aztán barátságos kézmozdulattal vendégül hívta az őrnagyot és törzsorvost. — Mintegy mentségül mondá: „Földi létünk feltételei, hálás szivek ajándéka — egy szóval —. Egy szóval, e nagy mennyiségü élelmiszer csakugyan hálás szivek ajándéka volt. A hölgy egy beteg barátnéjától jött, kinél a tél egy nagy részét tölté, mint leggondosabb betegápoló, s eljövetelekor a család hálája részben az éléskamarába veté magát, ellátván úgy a kedves barátnőt, mintha északsarki útra indulna. Milyen jól fogott az neki most! Sokkal jobban ismerte az embereket, semmint ne tudta volna, hogy egy éhes és egy jóllakott ember közt különbség van. Tapasztalata most sem csalta meg. E szép és kellemes dolgok láttára, melyek elfogultak valamennyi üres helyet, a két ur haragja résztvevő jámborsággá vált s a legszelídebben, édesen tekintetten majd a hölgyre, majd az élelmiszerekre. Az igénytelen külsejű s addig figyelmen kívül hagyott nő a harmadik szögletben, valóságos tündérként tűnt most fel előttük. A kellemetlen és már-már veszélyes helyzet minő más lett egyszerre ! A pályaudvar restaurátiójából tányérokat, poharakat és egy edény forró vizet hozattak, s nemsokára az uraknak egy pohár puncs volt kezükben, s térdeiken egy tányér a legválogatottabb falatokkal. A hölgy mindent a legizletesebben rendezett el s a két ur derekasan hozzálátott a delikát dinerhez. Kezdett a coupéban kellemesen meleg lenni, miben nem csekély érdeme volt a kitűnő puncsnak s a finom chocolade-liqueurnek. Odakünn szakadatlanul hullott a hó s minden nyílásba és ablakpárkányra vastag hóréteg rakodott, mely feltarta a légvonatot, de a bennülökben az önbiztonság kellemes érzetét kelté föl Szellemileg közelebb is jöttek egymáshoz, — órákig ültek volt olvasmányaikba merülve, kiki a maga szögletében, anélkül, hogy egy szót is váltottak volna egymással. A két úr rá sem tekintett a már nem szép és nem is fiatal hölgyre, míg most valóságos ostrom alá vették udvariasságaikkal. De ki tehet róla, hogy a gyomor olyan nagyhatalom! „Egészen más dolog — szólalt meg az orvos, egyik kezében egy pohár liqueurrel, a másikban darab tortával és gyöngéden tekintett a hölgyre — egészen más dolog e torta itten, mint egy maroknyi hó. —De azért hóval is meg lehet élni.* „Hóval! Ostobaság ! A hó magában nem elég az emberi élet fentartására! — kiáltá az őrnagy, kit most a kitűnő puncs is tüzelt. — Egyedül hóval még a tengeri kutya sem él megl* „Az már igazi — szólt a doktor sarkasztikus mosolylyal — de az ember igenis megél! Hisz vannak rá példáink: Zergevadászok, kik eltévedtek, vagy oly pontra merészkedtek, honnan nem lehetett visszatérni, hetekig táplálkoztak hóval.*