Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-06-11 / 131. szám

IX. évfolyam. 131-dik szám. Kolozsvárit, 1875. péntek, junius 11. MAfii AE POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. 13-ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Tn Égisz évre..................................10 11. — hr, Kilétre.......................................— „ Egy negyedre............................. . „ — » Egy hónapra ........................ 1 B 60 „ “1. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyce­u­­mi nyomdában. K­iad.ót­ivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. gy HIRDETÉSI DIJAK: 7. Ötször halábozott garmond sor ára, vagy annak területe 0 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön szám­ittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. 7. KOLOZSVÁR, JUNIUS 10. A románok a választás előtt. A románok között élénk mozgalom fej­lődött ki a választást megelőző munkálatok­ban. A román nép — úgy látszik — felfogta a legszebb polgári jog fontosságát s igyekszik azt érvényesíteni is. A n.­szebeni határozatok daczára a ro­mán nép választani fog. Nemcsak az aktivis­­ták, hanem a passivisták közül is többen be­lebocsátkoznak a választásokba, s a­mint előre látható volt, a n.­szebeni határozatok csak azokra nézve lesznek érvényesek, a­kik döntő befolyásuk folytán azokat megterem­tették. A román választási mozgalmak ezen új fugalma vihart is csinált a budapesti román lapban. Constatálja e lap, hogy a renegátok, s azok, a­kik a román nép ügyét szívükön nem hordozzák, a választó­kerületekben kezdik bo­­londítani a népet, hogy hagyja cserben eddigi, érdemekben gazdag, képviselőjét, mint Babe­­siu, Polit stb. egy úttal ugyan e lap ajánlja, hogy azokat válaszsza meg, a­kik eddig is nyílt homlokkal küzdtek a zsarnokság ellen. A­mint látszik tehát a románság mérsé­kelt része megunta már a sok komédiát s egyszer már végét akarja szakítani. Igen helyesen. Az ország s a külföld hazánk nem ma­gyar ajkú nemzetiségeit a legnyughatatlanabb, legéretlenebb népeknek ismeri a műveit Eu­rópában azok után, a­miket e nemzetiségek képviselői csináltak a magyar törvényhozó testületben. És méltán, mert a nép közakarata képviselőiben nyilvánulván, ezek a nép esz­méinek kifejezésére vannak hivatva. Nálunk románoknál azonban mindig nagy szerepet játszott a „gura satului“ s a nép le­hetőleg ennek mindig az első helyet biztosí­totta. így történt az is, hogy nálunk a nem­zetiségek különösen a románok részéről a leg­nagyobb szájhősök jutottak be a parlamentbe. S igen szerencsétlenül járt, mert eljátsz­­ta a román nép jó hírnevét és hitelét általuk. Mert hol küzdöttek ők a román nép ér­dekeiért, hol álltak szemben a „ zsarnokok “-kal, hogy a román népet a végromlástól megmentsék ? Sehol. Hősök voltak ők a napi­díjak in­­cassálásában, ez volt az érdek, a nép koldus­botra juthatott tőlük. Mutassanak ezen urak egyetlen tette, me­lyet a román nép érdekében véghez vittek volna? Jó indulatoknak bár egy jelét mutassák, vagy azt, hogy valamelyik a román nép oltalmára áldozatul egy fillért dobott. Egy jótékony in­tézetet a humanismus érdekében, egy társula­tot állítottak-e fel azok, a­kiket a románság nagy része a legelső polctra felemelt? a sok tekintetben éhező népnek nyujtottak-e egy fa­lat kenyeret? Itt mindezeknek egy tizedrészben tettek volna eleget s ha a törvényhozó testületben valóban a román nép valódi érdekeiért és nem önző czélokért emeltek volna szót, meghajol­nék előttük, s megválasztásukat óhajtanám. Ki kell fejeznem abbeli észrevételemet, hogy a román túlzók csak ott emeltek szót, a­hol bombastk­us nemzeti modorban szólha­­tak, de soha az adó é­s más nemű fontos javaslatok tárgyalásakor. Legyünk csak őszinték s ne tömjénezzük hiúságát egyeseknek s ne engedjük őket hágni a fejünk tetejére, akkor a midőn minden ér­dem nélkül állanak előttünk. Sőt nemcsak érdemük nincs, hanem ha­tározottan a nép romlására vannak. A Babe­­siu-cultus odáig haladt már, hogy Babesiu házaló-zsidó gyanánt nem utálja saját arcz­­képét lelkesítő szavak mellett árusítani; nem bírják a szemérem egyetlen szikráját, a mi­dőn kiáltozzák, ,,ne azokat, hanem minket vá­­laszszatok meg!“ Ide arczhöz kell s olyan nagy hazafiság s népszeretet, a minővel Babesiu és társai bírtak. Ki kell tisztítani ezektől a magyar tör­­vényhozótestületet, a­kik az érdemes romá­nok helyét foglalják el; meg kell tisztítani tőlük a törvényhozótestül levegőjét, hogy az ország levegőjét ne fertőztessék meg. Csak örvendeni tudok annak, hogy a ro­mánság komolyabb s hazafias érzelmű férfiak után néz s levetni készül hátáról a Don Quichottekat. Kissé későn, de jobb most, mint későn. A magyarnak pedig ily küzdelmekben kötelessége támogatni a gyengébb románságot, hogy az eredményre jöjjön. Ez a román nép függetlenségi harcza s a győzelem a belbékét s a testvéri egyetértést megerősíti. Sem a magyarnak, sem a nemzetiségek­nek nem áll érdekükben, hogy ezek részéről oly képviselők menjenek be az országházba, a­kik, mint az eddigiek, eszmékről ismeret­­sek. A csendes haladás, belnyugalom érdeke higgadt és mérsékelt képviselőket parancsol. El kell szigetelni merőben a túlzók be­folyását s ezt elérhetni a román és magyar közreműködéssel. Ez teremné meg a békét, a háborutlan haladást, a román nép anyagi és szellemi javát. Moldován Gergely: — A bírói letétek kezelése tárgyá­ban 1874. évi deczember hó 15-én 36,723. sz. a. kibocsátott szabályrendelet 18. §-a szerint, a bíróság részére posta útján érkezett, s a boríté­kon olvasható adatok szerint valamely letéti zár­­tárgyat magában foglaló küldemények a bíróság székhelyén létező kir. adóhivataloknak kézbesíten­dők. Ezen intézkedés pontos végrehajtása tekinte­téből figyelmeztetnek a hatóságok és magánfelek, hogy a bíróságokhoz intézett s posta útján szállí­tandó azon értékküldemények borítékára, melyek valamely letéti tárgyat foglalnak magukban, ezen körülményt világosan és szembetű­nőleg feljegyezni el ne mulaszszák. Budapesten, 1875. évi május hó 26-án. A m. kir. igazság­ügy miniszté­rium­tól. — Minisztereink legnagyobb része, úgy­mint b. Wenckheim Béla, Tisza Kálmán, Trefort, Simonyi Lajos báró, Széll Kálmán és valószínűleg Perczel Béla is nehány napra Bécsbe utaztak, hol ma (10-én) minisztertanács fog tartatni ő felsége elnöklete alatt; azonban nem, mint hirlett, a kö­zös költségvetés, hanem a romániai vámszer­ződés tárgy­ában. A katona beszállásolás ügye is ez alkalommal került volna tárgyalás alá; föl­merült körülmények folytán azonban elhalasztatott. r Fölkelek, belekapaszkodom a szellős menbe­ — Itt kell maradnunk, távozni nem lehet, I ' A D 7 A lyünk körül kifeszitett kötelekbe, s igyekszem tu­ felelém. ^ AInVjZjA.­domást szerezni arról, a mi alattam és körültem — Itt van legbiztosabb menhelyünk, miss ! történik. Herbey, téve hozzá André. Ne féljen semmitől, 1/ A 7 A I I W A Dl A I A Féket vesztve háborog odalenn a tenger s miss . .. **^^***^*^”11 lliAr LiUU/A. magasra hánykódnak az árboczok közt tajtékza, — Oh, én magamért nem is félek, szólt a VERNE GYULA-tól most in,kább halvány, mint fehér habjai. Két só- fiatal leány nyugodt hangon, hanem azokért, kik­tét árnyat különböztetek meg a hajó hátsó végé­­nek van okuk ragaszkodni az élethez! (Folytatás.) ben. Ez árnyak Kurtis Róbert és a főkormányos Egy negyed kilenczkor a főkormányos átki-Az éj beállt, a szél elcsöndesült, de a ten- Beszédjük a nagy zajban csak töredezett nyögés- áll embereihez: ger nagyon hullámzik. A haid, mely már délután­ként hat fülemhez. Miről beszélhetnek? — He­­ti ott előti négy órakor jött fel, csak olykor-olykor bukkan E perezben egy matróz ki feljött a vitor- — Mi baj, főkormányos url felel a matrózok ki a felhők mögül. Ezeknek nehánya vöröses szia- fákhoz, hogy egy kötelet megerősítsen, épen mel­ egyike, ha nem csalódom, O’Ready­­ben fénylik, mi szelet jelent holnapra. Adná is­ lettem halad el. — Ott van a csónak? Jen, hogy északkeletről fújjon e szél, hogy part- — Mi történt? kérdem. — Nincs, főkormányos úr­­hoz tereljen bennünket, minden más szélirány ve- — Más irányt vett a szél . .— Na, akkor elvitte a viz! szedelmes volna ránk nézve, ha egyszer tutajon Még mondott pár szót, de nem érthettem A csónak csakugyan nincs helyén, s szinte vagyunk, mert akkor már csak arra mehetünk, meg. Azonban úgy tetszik,ezt is mondta: „Épen ellen­ egyidejűleg vesszük észre, hogy mr. Keart Sund­y Silas merre a szél hajt, kező irány.“ úgyszintén egy skót és két angol matróz eltűntek. Kurtis Róbert nyolcz óra tájban feljött a Ellenkező irány" Hisz akkor a szél északke- Most már értem, miről folyt mr.Kear és az exkapitány nagy árbocz kosarába. Úgy látom, hogy a pir az létről délnyugatra fordult, s bennünket most a kezt­­­é,é,lk­t.K­aalgi­s. Félve, hogy a Chancellor igen aggodalmat okoz neki, s előre szeretné ki- nyi­t tengerre hajt ki! Sejtelmeim tehát nem a tutaj elkészülte elött elsülyedhet, pénzzel meg­fürkészni, milyen idő lesz holnap. Egy negyedóráig csaltak , vesztegettek három matrózt , hatalmukba kenték vizsgálja a láthatárt, aztán hallgatagon kezet szó­­r ,, „ ... ,, , , „ a kis csónakot. A fekete pontot is, melyet futólag int velem s ismét lemegy a felső-fedélzetre, lassanként világosabb lesz. A szel ugyan láttam mult éjjel, most meg tudom magyarázni Megkísértem az alvást, de nem tudok. Go- ITl Jön,ult meg egészen’— a siem kerés* magamnak. A nyomorult elhagyta nejét! A becs­­nosz sejtelmek nyugtalanítanak. A levegőt „nagyon !*.é *J ^ î*iknî.U8*tl-! m " * Uv0’ télen kapitány hajóját! Ellopták az egyetlen csol­is csöndesnek* találom. Alig lengett időnként egy­­bt minket a száraz o­s­tő . . 08 ot bibnyira van na]›0t m­ely számunkra még megmaradt! bkIM«Im a kötélzet«, de a te„gw .érez- T,,,“ fV \ ‚ “ ‚**■ _ öt ,„eMküUI momW , «■“*‹- — « »füvén egy ,4- t ^ athf,,“ - öt e.veezet,, fe.elé , ,» .Had. volt vihar visszahatása alatt áll. az esőreszen levő emelvény, valamint a felsö fe- . . . Tizenegy óra felé a hold teljes fényében tü­dészet egy 87,nvonalban valnnak a tengerrel, mely- A tenger állapota inkább a Ready szavainak nik elő s a viz ragyog, mintha alulról világítanák hullámai Ulin,lesre áll'3aPDak rajta- kuru­s ad igazat. Felállók és széttekintek. Különös! Úgy tét- Róbert emberei Pihenés illilkl11 fol­nton dolgoz- Még huszonkettőn vagyunk a hajón! Meddig szik, mintha pár perczig egy sötét pontot "látnék "ak a tutaj elkészitésén’ (le a tenger­ háborgása fog még apadni e szám? mely majd emelkedik, majd lemerül a fényes fe­ m­att ,sak hissan haladnak s legnagyobb vigyázat- Midőn megtudják a matrózok a gyáva szökést bér vizen. Szikla nem lehet, mert együtt mozog a 10. szü semb , ne íogy a talp szétszakadjon, H az egyetlen csónak eltovajlását, hangos átkozó­habokkal. Hihetőleg szemkáprázat, semmi egyéb! mu olt m­­­egeszm öszszt lenne állítva. (Sárban adunk kifejezést dühöknek, s ha a vélet-Aztán a hold ismét felhők mögé rejtőzik, Betöm neur ur és tin mellettem állanak. Az len visszahozná a szökevényeket, bizony súlyosan mély sötétség lesz ismét s én nyugalomra hajtom a PR Átölelt gyermekét, hogy el ne essék a hajó lakom­ának árulásokért 1 fejemet. ' ingadozása miatt. Mrs. Kear előtt titkoljuk férje szökését. A ház árboczkosár le fog törni ! kiált­ja Betour- szánandó állapotban levő aszonyt rémitően kinoz­neur úr, ki a szűk térben, melyben összeszorulva za a láz, melyet nem tudunk enyhiteni, mert Deczember 6-án. - Aludtam pár órát, vagyunk, valami ropogást hallott, gyógyszereinket sem menthettük meg, oly gyor-Negy órakor szélsü­völtés ébreszt föl s hallom Mis Herbey föláll e szavakra és a mellette san sillyedt a hajó. És ha lett volna is gyógyszer Kurtis Róbert hangját, mely áthat az árboczokat fekvő mrs. Ke arra mutat, ránk, aligha segíthetnénk már e szegény nő álla­rázkodtató szélvész zúgásán. . — Mit tegyünk uraim ? kérd­é. potán. XXVIII. Folytatás deczember 6-án. — A Chan­cellor most nincs egészen egyensúlyban s folyton sülyed. Szerencsére készen lesz ma este a tutaj s rögtön rá szállhatunk, ha Kurtis Róbert nem szán­dékozik még várni holnap­ reggelig. A tutaj talapzata igen szilárdan van épitve. A geren­dákat erős kötelek kötik össze, s minthogy azok keresztbe vannak fektetve, az egész mintegy két lábnyira áll ki a vízből. A felső lap a védgát deszkáiból készült, me­lyeket a hullámok letéptek, a tutajépítésnél pedig ügyesen felhasználtattak. Már délután kezdik át­szállítani, a­mit élelmi­szerek, vitorlák, mű­szerek és szerszámokban sikerült megmentenünk. Sietni kell, mert küzépárbócz kosara csak tiz lábnyira állván már a tenger fölött s az előárbocznak csak a hegyét látjuk még. Csoda volna, ha holnap nem az utolsó nap virradna a Chancellorra! És minő lelki állapotban vagyunk ily körül­mények között ? Tisztába igyekezem jönni emna­­gamm­al, s úgy tetszik, inkább öntudatlan közöny, mint megadás érzete tölt el. Letourneur úr csak fiáért aggódik, ez viszont csak apjáért. André egyébiránt bátor, nemes elszántságot tanu­ait, me­lyet nem tudok találóbban,mint a miss Herbey el­szántságával öszszehasonlítani. Faisten most is a régi 8 uram bocsáss! ez a mérnök még mindig számokat firkál jegyzőkönyvébe ! Mrs. Rear, da­czára a miss Herbey gondosságának, melyben én is telh­etőleg segélyére vagyok, közeledik halálához. A matrózok közül kettő vagy három békésen viseli magát, a többi azonban majd elveszti az eszét s némelyek még lázadásra is hajlan­dónak mutatkoznak. Azok, kik Owen és Jynxtrop veszélyes befolyása alatt állanak, nehezen lesznek féken tarthatók, ha majd a szű­k tutajon kell ve­lük együtt élnünk. Walter hadnagy egészen elgyöngült,­­noha bátor férfi, de kénytelen felhagyni a szolgálattal. Kurtis Róbert és a főkormányos edzett, erős férfiak, kiket „jó kedvében teremtett az isten.“ Este öt óra tájban egyik balsorsosunk megszűnt szenvedni. Mrs. Kear kínos haldoklás után, talán külföldi politikai szemle. A külpolitika terén beállott a „holt idény.” Az udvarok kezdik elhagyni a fővárosokat, előke­lő államférfiak vidéki birtokukra vonulnak, szó­val a politikai actio egészen szünetel. Egy német lap részleteket közöl azon eszmecse­réről, mely annak idején Andrássy Gyula gróf s Buchanan bécsi angol nagykövet közt folyt. Andrássy Anglia közvetítését nemcsak azért uta­sította vissza, mert a három császár szövetségében a béke szilárd biztosítékát látta, hanem azért is, mert Károlyi gróftól azon értesítést vette, hogy Bismark hg. határozottan kijelenté, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint a háború. „A­mint én meg nem engedhetném, — mondotta a lap szerint ez alkalommal Andrássy gróf — ha valaki az én szavamban kételkednék, úgy nem vehetek részt olyan lépésben, mely engem akkér tüntetne föl, mintha Bismark h­erczeg szavát nem tartanám ele­gendő kezességnek.“ Buchanau úr később ismétel­te előterjesztéseit, de Andrássy gróf ragaszkodott nézetéhez s az egész hadi lármát „szédelgésének

Next