Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-06-16 / 135. szám
lasztásokat, s akkor kész a forradalom a zsarnok kormány ellen ; vagy meghirdetik a választást, s akkor még nagyobb is lehet a zavar, mert az elkeseredett ultrák késhegyre fognak küzdeni a lélekvesztegető kormányüzérekkel. Ennyit hallottunk volt Görögországról. Május 7 én a Bulgarisz-kabinet leköszönt, és Trikupisz ultrademokrata megalkotta az ellenzéki, republikánus elvű kormányt a görög monarchiában, ami, amennyire absurdum, annyira csillapító hatással tudott lenni ideig-óráig, s megakadályozta a forradalom kitörését. Azonnal kiadta e kormány programmját, melyben a teljes választási szabadságot hirdette ; az alkotmányos intézmények szilárdítását és a veszélyek megelőzését a nemzetnek a törvényhozásban szabadon választott képviselők által való részvétében találta ; az utóbb megszavazott törvényeket az új kamara összeültéig hatályon kívül helyezte , s addig is királyi rendeletekkel szándékozott élni. A választások július havára vannak kitűzve, a kamara azonban csak augusztus elején gyűl öszsze. Elég idő a dynastia veszélyeztetésére és végleges megbuktatására. Erősen állítják az athéni levelezők, hogy a minisztérium a képviselőház megnyitásakor beadja lemondását. Állása tarthatatlan, két okból: egyért, mivel a monarchiának csupa republikánusokból álló kormánya nem lehet ; másért meg, mivel az ellenzéki kormány ma nem is támaszkodik a tulajdonképeni ellenzékre, amelynek 3 kiváló vezére, élvén a görög párttaktikával, azonnal hátat fordított a rádióstól együtt a kormánynak. Ez utóbbi ok elég arra, hogy a Trikupisz kabinet többséghez ne tudjon jutni. A király pedig minél szívesebben túladna azon embereken, kik nem csak a monarchiának, hanem saját személyének is elég gyakran bevallott ellenségei. A pillanatnyira elaltatott forradalom tehát nem szűnt meg fenyegető lenni. A pártok ép úgy surlódnak, mint eddig. A dynastia ép úgy s talán még jobban veszélyben van, mint eddig. S kérdés, hogy a török hadihajók valamelyeke nem a menekülő fejedelmet viszi-e majd hazájába riszsz? Képviselő - választási mozgalmak. Marosvásárhelyről írják :megkaptuk az Orbán Balázs és Lázár Ádám felhívását Vásárhely polgáraihoz, mely mellé — kortelfogásul oda volt mellékelve a vásárhelyi vértanuk ünnepélyének programmja is. Valóban elszomorító látvány, midőn az ily kegyeletes ünnepet a korteskedés mindennapi sorába rántanak le, csupán azért, hogy magán czélok éressenek el vele. E fogás nem méltó sem Lázár, sem Orbán Balázshoz ! A legtisztább, legegyenesebb eljárás részükről az lenne, hogy bízzák sorsukat a választó közönségre. A függetlenségi párt férfiaihoz nem illő cselekedet a humbug. Mi azt hisszük e fogás általános visszatetszést fog szülni, s épen a választási adtusnál boszulja meg magát. M.-Vásárhely, jun. 13-án 1875. 06. *. Székely-Kereszturról a következő táviratot kaptuk: Sz.-Keresztur, jun. 14. 8 ó. 15 p Ferencz József megbízottja által viszszalépvén, Szentkirályi Árpád Udvarhelyszék alsókerületében a szabadelvű párt részéröl egyhangúlag képviselő jelöltül kiáltatott ki és programmját elmondotta. ❖ Erzsébethváros, jun. 13. 1875. Alkotmányos életünk legszebb, legmagasztosabb mozanatának egyikét képezi azon esemény, migőn valamely választókerületnek a közbizalom s egyetértésből megválasztott szeretett képviselője honatyai kötelességei befejeztével a választóiból alkotott itélőszék előtt megjelenik, s megbízatását választóinak viszszaadva, sáfárkodásáról számot ad. Ily ünnepélyes mozzanatnak voltunk mi is tanúi s most midőn országszerte a beszámoló s programmbeszédek tartásával a választási mozgalom kellő közepén vagyunk, most midőn az ország óriási nagy többsége a szabadelvű párt, úgy mint a konservativ ellenzék s a magukat „független párt“-nak nevező, vagy magyarfaló nemzetiségi elégületlenek csoportjai a legnagyobb izgatottságtól s élénkségtől áthatva, a rohamosan megindult korteskedések zaklatásainak csaknem mindnyájan ki vagyunk téve, most midőn az egyik kerületben az elvi különbség miatti előcsatározások zaját a másik kerületben harczolók — csak személyi erőgyengítések — tomboló zivatara túlhaladja, városunk politikai belélete hű vázlatát a nyilvánosság terére hozni elkerülhetlen szükségessé vált. Folyó hó 10-én városunk egyik, már két országgyűlésen volt, szeretett s általánosan nagyrabecsült országos képviselője budapesti tiszti főorvos dr. Patrubány Gergely a fővárosbeli lejövetele alkalmával nagyszámú díszes s városunk összes értelmisége jelenlétében megtartá beszámoló beszédét, s miután nagy ékesszólással párosult többszöri éljenzésekkel megszakitott, országos bajaink diagnosisa, a jelen helyzet felvilágosítása, s jövő teendői iránti nézeteit tüzetesen sorolta fel, s miután az összeférhetlenségi törvény miatt vasunkat többé nem képviselheti, megható meleg szavakban megígérvén szülővárosa iránti tántorithatlan ragaszkodását, búcsúszavakkal vált el választó polgártársaitól önzetlen tisztakeblű, de egyúttal régi konok a tér elhagyása miatt markukba nevető önérdeküket hajhászó barátaitól. Ugyanekkor olvasta el a másik volt képviselőnk városi nyugalmazott aljegyző Csíki István is beszámolónak nem, de könyörgés és mesélgetésnek igen is elnevezhető beszédét, s hogy szavával élve, ő „ki soha életében nem hizelgett senkinek csak feleségének, ki négy évig szülővárosától távollevőn, haza jönni óhajtván a város iránti ragaszkodása miatt nem lehetett millionárius, ki itthon nyomorgott, s különbféle üzlethez kellett hogy fogjon, ki e miatt elszegényedett, ki nagy küzdés s anyagi nélkülözések után a Canadier alapítványt a nem örmény polgárok falánkságától megmentve, a városi örmény polgárok ezen közös vagyona rendbehozásával saját helyzetét is megalapította, ki mint nem magyar gyűlölő, ha tudná, hogy a város örmény vagyona idegen kezekbe jutna, ezen vagyon ily kezekbeli megmentéséért a felrobbantó tűz szikrát Herostratesként ő maga gyújtaná meg, ki ellenségeivel kibékül, de a mikor ezek leginkább elhízva éreznék magukat, a tőrt ekkor döfné szivükbe, sat sat.“ — ezen egyén, ki a felső kerület roppant nagy számú elszegényedett polgárainak nyomasztó helyzetüket felhasználva a három év óta lassú léptekkel készített háló, s a Cameller-féle közvagyon utáni kölcsönökből eredő befolyások miatt ma mint a felső kerület egyedüli, s valamint három évvel ezelőtt magát nyilvánosan ultramontánnak bevallott, úgy most az ezzel ikerszármazásban levő Sennyey féle ellenzék declarált jelöltje. Az alsó kerületben jelöltek, a fölkéretés alkalmával határozottan tett nyilvánításából kiindulva a „szabadelvű párt” programmját feltétlenül elfogadott elvet valló királyi aljárásbiró Szentkovich Dénes, kinek megválasztása, már az összes független értelmiség mellette nyilvánult szilárd tömörülése miatt városi közérdekeinkért óhajtandó, és Dániel Márton, ki három évvel ezelőtt beszámolásakor mint már nyilvánosan magát bevallott ultramontán jelölt, pártállását azzal indokolta, hogy „csak az való, mi kezünk keretébe esik, minden egyéb ezentúl ábránd,és aki daczára a gyakori főispáni felhívásoknak, nem annyira a mennyei elvüekhez tántoríthatlanul szító elv benem vallása, mint inkább budapesti principálissá, saját elnevezésével élve „a nagy mogul” meg nem sérthetése miatt mindeddig programmját vagy határozott elvhűségét is nyilvánítani nem tud”. Részünkről mint független gondolkozás választópolgárok nem hisszük, hogy városunk mindkét választókerülete bármelyik jogosult választója elvnyilvánítás nélkül bármely „zsákban macskát áruló”* egyéniségre is szavazatát elfecsérelné, ezért elkerülhetően szükségesnek tartjuk, hogy a már fellépett jelölteknek határozott proggrammjuk nyilvánítását megtenni városunk égető fontos érdekei miatt erkölcsi kötelességük, s ezt nyilvános utoni haladtatás, s városunk kipróbált hazafisága iránti életkérdésért netalán megérdemelt mellőzések kikerülése, de saját egyéni becsületekből kifolyólag is elvárhatjuk. Többen. ■Ä Hogy a fentebbi levél milyen mértékben fejezi ki az Erzsébetvárosiak nézetét, azt mi itt Kolozsvártt megítélni nem tudjuk, de adjuk e levelet teljtartalmúlag, azon reményben, hogy a szabadelvű párt talán rövid idő alatt itt is határozott irányba fogja indítani a mozgalmakat. * Gyergyó Szentmiklóson úgy látszik erősebb lesz a küzdelem, mint egyelőre hittük. Alig jelentettük egy sürgöny alapján, hogy ott a szabadelvű párt jelöltje Antalfy, már nyomban egy másik sürgönyt kaptunk onnét, mely így szól: A gyergyói szabadelvű párt Jánosi Mihályt, a katholikus papság s katholikus érdekek emlegetése mellett Antalfi Károlyt léptette fel. Az ilyen ellentétes tudósításoktól a helyzet tiszta képét kivenni nem tudjuk. Óhajtanék, ha az ottani pártelnök tudósítása tisztázná a dolgot. ❖ Sepsi Szent Györgyről jan. 12. a következő tudósítást veszszük: Becses engedelmével közlök egyet-mást a sepsiszentgyörgyi választási mozgalmakról. Császár Bálint — országszerte hírhedt képviselő — mára hívta össze választóit beszámolásának meghallgatására Elmentünk sokan, s midőn üzenetünkre is későn, sápadt arczczal tántorgó léptekkel megjelent, az őt némán fogadó választói előtt elmondó beszédét ilyen szavakban: „szólam nem merek . . . . , hanem itt az írás, olvassátok.“ Némán és csendben a karzat piszegései közt kiosztották a nyomtatványokat, melyekről elein azt hittük más irta, de olvasva meggyőződtünk, hogy a correction kiviti ez az ő és legnagyobb elmeszüleménye. Okulás végett egy példányt bátor vagyok a szerkesztőség rendelkezése alá bocsátani. A beszámolásnak ily módon lett megtörténte után egyik tanácsos kollegája méla tompa hangon kinyilatkoztatja, hogy miután ő több emberrel beszélt , kijelöli a jövőre is képviselőnek. Döfi egyik pajtását, nagyot taszít a máson s igy hangos kiabálás közt jelöltetik. Erre illő lett volna, hogy jelölt úr is nyilatkozzék; de bizony a szó szájában rekedt, s miután a jelöltség felől sem nyilatkozott, persze programoi nélkül van eddig elő felléptetve. Beszámolója Sennyey-szagú, és beszéde azaz irottmánya végén „a kormány iránt bizalommal egyedül azért viseltetik, mert személyes! (mit tett ez?) kifejezője a pártok egyesülésének. Tehát tőle a jelen kormány őszinte támogatást nem várhat, ki Lónyay húsos fazakaiból megnyata ajakát, ki saját irottmánya szavaival élve szóról-szóra „a legrosszabb szerepet játszódtam, midőn a képviselő hivatását nem avatiókban, hanem a tények ismerésében és az ellentétes törekvések kitanulmányozásában kerestem. Más szavakkal tagja volt az u. n. fondorkodó pártnak, s beismerés szerint az ellentétes törekvések kitanulmányozása nem egyéb magyar nyelven spitzliskedésnél. Mi sem hagytuk szó nélkül a jelölést, sőt miután kifejezést nyert az, hogy a beszéd el nem mondása, szóval a beszámolás elmaradása miatt nem nyilatkozhatunk, meg vagyunk e eljárásával elégedve vagy nem, következtetve a múltból, eltekintve minden más kérdéstől, miután a képviseltetés elsősorban bizalmi nyilatkozat, mi Császár Bálintban nem bízunk,hiszen a beszámolásnál ellenkezőt tett, mint hirdető) hanem a jellemes, tudományos képzettségű és Sepsi-Szent- Györgyön rövid működése alatt oly szép emlékeket hátra hagyott Göde Károlyt, mint a tiszta szabadelvű párt jelöltjét éltettük. Megjegyzem, hogy ezt megelőzőleg mindkét párt tagjai a régi jobb és volt baloldaliak jelenlétében a fusio proklamáltatván ellenmondás nélkül elfogadtatott. A bizottság elnökévé Künle József — biz, tagokat Veres Gyula és Molnár Sándor kiáltattak ki egyhangúlag. A gyűlés bezárása után Császár Bálint úr, mint a fusio nem igaz barátja, ez ellen tiltakozott ugyan és új értekezés után mást akar, de vele szembe újból kimondva lett: a fusio tény és más értekezlet csak pártértekezlet és személyes akarata eredménye lehet. — Ezzel eloszlottunk szépen, ment kiki munkája után látni. Császár Bálint igyekszik a szarvatörött régi clique tagjait, mely főleg nem városi polgárokból, hanem a hivatalnok urak egy töredékéből áll — maga részére megnyerni. — De nem hiszem, hogy a kígyó újból felemelné fejét. Szemmel fogjuk eljárásaikat, nyilatkozataikat kisérni. Figyelmeztetjük : óvakodjanak a polgárok szabad választásain illetéktelen befolyást gyakorolni, nehogy a jelen kormányt őszintén pártoló, tiszta szabadelvű párt ellenségeinek tüntettessenek fel akaratuk ellen is! A városi polgárok határozott többségen Császár B. féle uralmat megunva tőle szabadulni akar, pártfogói pedig eltasajtani akarnák azért, hogy itthon ne üljön nyakukon. — Igazán mondják : künn is rész, benn sem jó. — Göde ellen egyetlen érvük az, hogy idegen, azaz nem S.Szt.-Györgyön született, hanem Magyarországon. És ezt épen azon urak emlegetik, kik maguk is, mint ilyenek itt jövevények. — Mintha bizon Tisza Debreczenben, Deák Pesten, Péchy Manó Kolozsvárit születtek volna , és Tolna megye — hol Gödön született, nem Magyarországhoz tartoznék. Milyen az ember, olyan az argumentum. Elvünk: a corruptionak, az aljasságnak útját vágni; a tudományt és hazafiui jellemet juttatni diadalra — Anonymus. * Nyilatkozat. Kolozsvárról a „Honban és más lapokban több távirat jelent meg jelöltségem danceairól, tudtom és akaratom nélkül. A meglepetések azzal értek véget, hogy „Hegedűs-pártja“, sőt a „Pester Lloydban” épen: „Hegedűs“ — Bokros javára visszalépett. Minderről én semmit sem tudtam. Hogy mi történt Kolozsvárt, arról csak a lapokból értesültem. Tehát sem a mellettem, sem az ellenem alakult kombinácziókban sem részem, sem tudomásom. De azt hiszem, hogy visszalépésemről beszélni nem lehet ott, hol fel nem léptem. Sok jó emberem és különösen az irántam atyai szeretettel viseltető Sámi László, emlegettek engem. Ezek jó akaratát és szíves megemlékezését forrón köszönöm, de kijelentem — és ezzel épen jó embereim iránt tartozom — hogy a kolozsvári mozgalmaktól egészen távol tartom magam, azokat csak a lapokból olvastam. Budapest, jun. 12. 1875. Hegedűs Sándor: Marosszék felsőkerületének érdemes választóihoz!*) Azon szerencsében részesültem egy pár hónappal ezelőtt, hogy székünk felső kerületének érdemes választói közül számosan személyesen megtaláltak s felszólítottak: váljon a képviselő-jelöltséget elfogadni s képviselővé választatni óhajtóke ? mert ez esetben nagybecsű bizalmukkal fognának megtisztelni. Ugyanakkor nem valók azon helyzetben, hogy ezen megtisztelő bizalmas felszólításokra határozottan feleljek, erre pedig két okom volt. Tudtam ugyanis, hogy a felső kerületben még két más név körül is forog a közvélekedés, s minthogy mind a két névnek tulajdonosát magamnál korosabb és tapasztaltabbnaksmertem el, az előttem jogosabbnak tetsző érdekek háttérbe szorításával saját személyemet előtérbe tolni nem tartottam ildomosnak. Továbbá tudtam, mert tudtuk mindnyájan, hogy bajban levő közös édes hazánk megmentésére az eddig éles ellentétben állott két nagy politikai párt egymás között őszintén kibékülvén — mint ez veszekedő laktársak között történik, ha fejek fölött a közös háztető kigyullad — az egymással éles és nyílt politikai tusában állott külön pártfelek egy közös nagy pártban, a „szabadelvű”-pártban egyesültek, egygyé olvadtak, s közösen a legnemesebb elszántsággal azon tekintélyes nagy erőt, mely eddig a czéltalan párttusákra fecséreltetett, a haza szent érdekeinek biztosítására fordítani határozták. Ezen nemes elhatározás lelkesítette székünk hazafias szellemű lakóit is, midőn véget vetvén — pár hóval ezelőtt — az addig éles tusában állott „bal-“ és „ jobb párt“ létezésének, kevés kivétellel, az egyesült „szabadelvű” nagy pártot Marosszék kebelében is erős elhatározással megalkotta. És ily körülmények között, miután a pártoknak őszinte egyesülését lelkemből óhajtottam, s ezt a közös haza szebb, jobb jövőjének egyedül biztos zálogaként tekintettem, s valakivel e tárgyról csak szólottam, mindenkinek hasonló értelemben nyilatkoztam és önként következett, hogy az annyira óhajtott békének itt a szék keblében való megtestesíthetése útjába zavarólag közbelépni sem helyesnek, sem ildomosnak, sem méltányosnak a magam részéről nem tartottam. A békének, s tehát a nyugodt választásnak biztosítása érdekében tett minden lépéseim nyilvánosak voltak, s azoknak teljes őszinteségében kétkedni senkinek is sem oka, sem joga nemiehet. Avagy nem-e a közös békének őszintén szivemből eredő óhajtása vezérelt-e engem s mindnyájunkat, a midőn május hava 22 én az akkor épen együtt volt törvényhatósági bizottság számos tagjait, s több itt megfordult választó társaimat az eddig fennállott, pártokra való tekintet nélkül egy bizalmas értekezletre magamhoz kértem, s ők számosan becses megjelenésükkel tisztelvén meg, miután ugyanakkor jelen voltak mindazok az érdemes férfiak is, kiknek neve mint jelölteké hangoztatva lett, kértem, hogy ha bár önmegtagadással is, törekednének mindenáron oda, hogy a hőt óhajtott békének biztos zálogaként a két választókerületben csak egy-egy jelölt állíttatnék fel. Mondják meg azon sokak, akik személyesen jelen voltak. Ezen említettem értekezletnek, valmint ezt megelőzött és követettnek is eredménye köztudomású tény. Az tudnillik, hogy Bothos Kálmán nyíltan s nemes őszinteséggel visszalépvén, az enyimmel egyesítette kérését minden barátainkhoz is avégre, miszerint ellenjelölt nélkül Bereczki Sándort, mint a feloszlott balpárt egyik vezértagját, — béketörekvéseink teljes őszinteségének csalhatatlan jeléül — egyhangúlag képviselővé választani segítsük. Ami mindenesetre nagy dicsőség, s amit még Marosszéken senki sem ért eddig el. Bereczki Sándor ezen kijelöltetést — személyesen jelen lévén — elfogadta, s megköszönte és azon óhajtást fejezte ki, hogy egy Ny.-Szeredában ezután megtartandó még népesebb választói értekezlet részéről is haszonértelmű támogatást nyerne. Következőleg megtörtént a ny.-szeredai népesebb értekezlet is június 2-án, s ugyanott szórólszóra ismétlődvén Bothos Kálmán visszalépése, s tehát Bereczki Sándornak egyhangú kikiáltása, ő egyszersmind egy meghívó küldöttség élén a gyűlésben személyesen megjelent, s határozottan kinyilatkoztatta, hogy a jelöltetést és képviselőséget nem fogadja el, a politikai cselekvés teréről teljesen lelép. Tény továbbá az is, hogy ezen gyűlés minden elhatározás nélkül, de nagy méltatlankodással *) A mai postával vettük e nyílt levelet s nem késünk azt közölni egész terjedelmében. Azonban kénytelenek vagyunk bevallani, hogy nem egy pontját kissé furcsának találjuk s különösen a logikájával Szentiványi urnak nem tudunk megbarátkozni. Mi is ismerjük a Bereczky fellépésének körülményeit, de azok sok tekintetben mások, mint itt fel vannak tüntetve. Részünkről csak sajnálhatjuk, ha Szentiványi Kálmán ur felléptével új pártszakadás lenne Marosszéken. Mi ez idők szerint a Bereczki megválasztásában látjuk Marosszék volt politikai pártjainak békejelét és őszinteségét, mi tehát teljes szívvel és meggyőződéssel Bereczkit éltetjük. Szerk.