Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-05-04 / 101. szám
sák, hogy legalább csak a papírt is megérdemli a metzrfor Anglia? Legkevésbé sem kételkedünk azon, hogy a parlament mindkét házából tiszteletreméltó tagok fognak részt venni az európai képviselő conferentiában, és abban, vagy legalább az ünepélyes zárlakománál humanisztikus nézeteiknek kifejtést is fognának adni. De ha ezen urakat négyszem közt kérdezné meg az ember, hogy hajlandó-e Anglia lemondani a „Rule of the waves“ ról, vagyis a tengeri haderőről, s hajlandó-e magára hagyni az angol kereskedelmet minden világtengeren és világrészen, az illetők az ily kérdezősködő legalább is nagyon furcsának tartanák. Mi a tényleges állapotok feltüntetését illeti, Bismarck lapjának sokban igaza van, de ebből még nem következik, hogy a mostani állapotok örökösen és változatlanul így tartsanak. Keleten, mint félhivatalos forrásból írják a „Köln, Ztg.“-nak, a pacificatió ügye nem bukott meg. Ennek alapját az Andrássy féle reformok képezendik, az insurgensek nem vetették el azokat, csak a kivétel iránt állítottak fel ők is néhány pontot. Egy halálos ítélet. Déva, ápr. 30 án. Meggyőződésem szerint sokan visszaemlékeznek az érdemes olvasók közül, az ezelőtt egy évvel hirlapilag közlött, Hunyad megye Nagy Kunk községében lakott Zujakovszkij k.erdővéd kínos meggyilkoltatására, amikor is a tudósító igen nagy hibát követett el, mert tudatlanságból épen azon érdemes és buzgó hivatalos egyéneket, kik ritka ügyességük által igen hamar kézre kerítették a gonosztevőket, nevezték volt, név szerint Dósa Károly aljárásbíró és Béla János urakat, a gonosztett elkövetőinek. Miután ezen ügyben már a 2-dik végtárgyalás is megtartatott, s miután hiszem, hogy sokan vannak, kik ezen ügyről vagy igen keveset, vagy épen semmit sem tudnak, elszántam magamat az esetet a maga tiszta valóságában a tisztelt szerkesztő úrral közölni. Az elmúlt 1875-dik évi augusztus 21-dikén végtárgyalás tartatott, amikor is törvényszékünk jeles k. ügyésze Horváth Simon ur elő terjeszti az általa szerkezett, következő tartalmú Vádiratot: Az 1875-dik év február hava 16 dikán felvett szemle és bonczjegyzőkönyv, s erre alapított szakértői vélemény által a b. pr. 262 és 263 § szerint be van bizonyítva, hogy az erdő véd Zujakovszky fejére kapott több feltétlen halálos ütés következtében erőszakos halállal múlt ki Ezen büntetésre méltó cselekmény, tekintettel arra, hogy megölési szándékkal követtetett el, még pedig a végett, hogy nevezett erdővéd magánál hordott pénzkészlete raboltassék el, a b. tk 134 §-ban kerül irt, ugyanott a 135 §-nak 2-dik pontjában minősült rablógyilkosság bűntettét képezi. Sevigné asszony egyik barátja volt Corbinelli a tudós is, ki már 80 éves volt, midőn a „Temple“ - ba Vendome herczeg és barátjai „a libertine"-k, (igy neveztetnek, mert szabadon gondolkodtak a kormányról, vallásról) meghívták híresebédjeikére, hol a királyról is igen szabadon nyilatkoztak. Ezt a király megtudta, szeretett volna a történtekről biztos tudomást szerezni, de minthogy becsülettudó emberektől ezt nem remélhető, elküldték az öreg Corbinellihez a rendőfönököt, ez kérdi tőle: „Hol volt“? „Nem emlékezem!“ „Kivel ebédelt*? „Nem emlékszem*! „Hogy ne emlékeznék egy olyan ember, mint ön, azon szellemes emberekre, kikkel beszélgetett ?“ „Uram — felesé Corbinelli — midőn az ember egy olyan ember előtt van, mint én, elfelejtem, hogy olyan ember vagyok, amilyen én vagyok.* Természetes, hogy többé nem kérdezték. Sevigné levelei a század szemléjét képezik, története ez, anekdotákba feldarabolva. Lássuk, hogy ítélte meg némely kortársát. Corneilet többre becsülte, mint Racinet. „Éljen a mi öreg Corneilleünk, mondá, ő egyedül mutatja meg nekünk, milyen a hősiesség.“ Igen, mert Sevigné a régibb irói nemzedékhez tartozik, melyből való Moliére, Corneille, ezekben több gall szellem van, míg Racine, Boileau, Bossuet mesterkéltebbek és nagyon is szabályosak. XIV. Lajost is az ő józan és szilárd értelmével ítéli meg. Ő összeköttetésben volt a Frondeal és barátaihoz hű maradt. Midőn leirja a bretagnei rendek gyűlését, kik, miután megszavazták az adót, szétmentek: „Éljen a király!“ kiáltással, Mme Sevigné ezt irja: „Átharsogtuk az utczát „Éljen a királyi* kiáltással és a gyöngédség elragadtatásában voltunk annak tudatában, hogy ő felsége kegyeskedett elfogadni pénzünket.* Ez gúny. Mikor pedig Foquet-val szigorral bántak el, „kemény és aljas* boszúnak tartja azt és hozzá teszi „sokat lehetne írni e tárgyról, de lehetetlen levélben.“ Midőn pedig XIV. Lajos haragjában számba sem vette az udvaronczokat kik előtte hajlongtak, ezt mondá: „Már fel nemeltnek, és nem néznek senkire“ — határozottan a királyról van értve. Levelei telvék anekdotákkal melyeket sok szellemmel beszél el, mig sok helyen a felségest éri el leírása. Vádlott Gyoru Györgye a. b. pr. k. 134. §hoz képest beismerte, hogy ő 1674 ik éve szerinti karácson böjtjében összebeszélt és megegyezett NI. Runki Popu Petru, Kretsonyeszku Ruszeliu, Muntyán Petru, Szohodoli Fenesku Petru és Ádámmal, hogy Nagy-Sink községében lakó Zujakovszky Manó m. k. erdővédet saját lakásán öljék meg ék rabolják ki. Összejövetel helyéül a szohodoli határban fekvő „Prislopu“ nevű hely jelentetett ki, azon czélból, hogy legottan az összebeszélés napját követő nap estvéjén Szohodol községbeli czimborájukkal találkozva, induljanak el a Zujakovszki meggyilkolása és kirablása végett. Gyory Györgye a felnevezett 5 czimborájával együtt a kijelölt időben és helyen megjelenve, botokkal felfegyverkezve elmentek a Zujakovszky zárva talált kapujáig, s miután észrevették, hogy a községben fel- s alá még emberek járkálnak, szándékuk kivitelét kedvezőbb alkalomra halasztották. Az 1875-ik év január havában Gyory Györgye Lelesz községbeli Karaba nevű lakossal két izben abba egyeztek meg, hogy mindketten néhány czimborát még maguk mellé szerezvén, jelenjenek meg bizonyos időben szintén a „Prislopu“ nevű helyen, hogy azután onnan együtt induljanak el feltett rablógyilkosságuk végrehajtására. Tervük azonban hol az egyik, hol a másik meg nem jelenése miatt mindkét ízben meghiúsult. Míg végre az 1876 ik év február hava 11-én törökbuzát őrlendő, Gyoru Györgye a malomba menve, ottan Tyikula Áron és Tyikula Isajával találkozva, Gyoru Györgye indítványa folytán, mindhárman megegyeztek abba, hogy Zujakovszkyt biztos kirabolhatása végett öljék meg. Bűnös szándékuk kivitele végett abban állapodtak meg, hogy miután Gyory Györgye tudomással bírt arról, hogy nevezett erdővéd Nagy Rönkről Cserbélre ment, tudakozzák meg erdőkerülő Petris Petrától, mikor jön vissza ? mit megtudva, mindhárman, hogy feltűnő ne legyen, egyenként távoztak el a malomból, s még aznap délután egy óra tájban érkeztek a Cserbelről Nagy Bunkra vezető út mellett eső „L a k o s z t i 8“ nevű mély árokhoz, melybe Gyora Györgye és Tyikula Áron behúzódva, lesbe álltak, míg harmadik társuk Tyikula Isaja közös egyetértéssel megállapított terv szerint a jelzett érokhoz közel levő hegycsúcsra vonulva, a bűntett végrehajtása alatt netalán felmerülhető veszélyről közvetlen tetteseket értesítendő, őrt állott. Rövid ottan várakozás után, midőn a Cserbeizről Nagy Bunkra visszajövő Rujakovszki, a lesbe álló vádlottak közelébe érkezett, Gyory Györgye mintha mellette elhaladni akarna, köszönt nekie, s mikor az erdővéd a köszöntést viszonozta, a kezében levő botjával oly ütést ejtett a fejére, hogy botja eltörött, mire Tyikula Áron is a kezében levő fejszével egyet a fejére ütött, de a szerencsétlen erre sem esett el, hanem a kezébe lévő pálczával Gyoru Györgye folytonos ütései elöl magát védve, de azokat nem viszonozva, addig hátrált, amig a mély árokba esett, hová Gyoru Györgye őt követve, a kezében lévő botdarabbal ütlegelte. Az árok szélén megállott Tyikula látva, hogy Gyoru a kezében lévő bottal meg nem ölheti, a nála lévő fejszét bedobta az árokba, mit azonban nem Gyoru, hanem Zujakovszki ragadott meg önvédelmére, melyet Gyoru, hogy kezéből kicsavarhasson, a gyüszüjében lévő késsel az erdővéd fejébe és karjába több szúrást ejtett, mire a már erejében gyengült szerencsétlentől a fejszét elragadta Ezen tusakodás alatt Tyikula Áron is az árokba leereszkedett, Zujakovszki mindkettőt nevén szólitva, kérte őket, hogy ne üssék többé, látva azonban, hogy vérengező gyilkosai kegyetlenségeiket tovább folytatják, kérte őket, hogy bár azt engedjék meg, hogy imádkozva keresztet vethessen, mit engedve, rövid ima és keresztvetés után Gyory Györgye, a kezében levő fejsze fokával, a még térden álló Zujakovszkinak balfelőli vakszem csontját tökéletesen beütötte, s miután még a fejsze élével néhány ütést alkalmazott fejére, Tyikula vette át a fejszét, s ő is több ütéseket alkalmazott annak élével a fejére. Ezután mind a ketten meggyőződve arról, hogy Zujakovski meg van halva, Tyikula Áron a zsebeit kimotozta s a bennök talált 400 forint pénzt, egy bicskát és egy ezüst órát magához véve, a hullához közel felosztották az erdőben. Ezek alapján, tekintve, hogy Gyoru Györgye, Tyikula Áron és Isaja a fenn elősorolt ténykörülményeket a b. pr. 264 ik §-hoz képest körülményesen és határozottan beismerték a vizsgálat rendén. Gyory Györgyöt és Tyikula Áront a b. t. könyv 134 §-ban körül irt a 135 §-nak 2-ik pontjában minősült, és ugyan a 136 §. értelmében kötél általi halállal büntetendő rablógyilkos-ság bűntettért közvetlen tetteseket, Tyikula Zsaiát pedig jelzett bűntettben a b. t. k. 136-ik § szerént büntetendő bűntársaságért a k. t. k. 5. § értelmében a tekintetes k. törvényszék előtt bevádolva, kérem ellenük a szóbeli végtárgyalást kitűzni. A vádirat előadása után a végtárgyalás megtartatott, amikor is Gyory Györgye és Tyikula Áron vádlottak töredelmes, Tyikula I saját pereiknek beszerezhetéséig a büntetés kimérésére heti peteszék-állományához hasonlóan szék-szemcsékkel bővelkedik. A későbbi elkülönzések a,ái kisebb hatáskörök között mozognak és csak gyengébb fokú ismétlődései azon folyamatoknak, a° melyek az élet első ébredésekor oly nagy ménben megindultak. 6.) Az ébrényi sejtek bioplazmiája , szöveti elkülönzésével vegyi átalakulások esnek végbe, amelyek egymástól annál eltérőbb sajátságú vegyületeket szülnek, minél inkább en'' rek az illető szöveteknek morphologiai és az eredeti bioplasmától. így látjuk, hogy a termékenyítés okozta fejlődési folyamatok megindulásával az előbbi egységes életgócz (oszlási szaporodás által) számos életgóczra szakad, hogy az előbb egységes állományból lassanként oly állományok erednek, amelyeket sem phyologiai, sem histológiai szempontból egységeseknek már nem lehet jellegezni, s amely különböző testállományok a különböző részletes életszerep szerint különböző működések végrehajtására szolgálnak. Annyi el van már döntve, hogy valamely szervezet annál többféle működést vihet véghez, minél többféle szöveti szerkezete van, amiért is összetettebb szöveti szerkezetről összetettebb és bonyolultabb életsajátságokra lehet következtetni; egy egységes bioplasma tömegű amoebáról — ha nem is volt alkalmasabb annak élettörténetével részletesen megismerkednünk — első pillanatra elmondhatjuk, hogy annak érettsége egyszerűbb jellegű, mint egy összetettebb szövetszerkezetű féregé, rovaré, puhányé vagy gerinczesé. Azonban az a kérdés, valjon mi szorosabb öszszefüggés létez a szöveti szerkezet és az illető életműködés között, még ezután lesz megoldandó, valamint még megoldandó lesz az,hogy mi adja a peteszék bioplasmájának azt az erőt, amelynél fogva az mindig a szülő állat fajához hasonló szöveti szerkezettel bíró új lénynek a képzésére szolgál. A fajkeletkezés kérdése a szorosabb értetelemben vett fejlődéstan fóruma elé tartozik. Darwinnak abbeli nézete mellett, hogy az anyaállatok faji sajátságai az ivartermékekbe — mintegy összevontan — átmennek, hová tovább tárgyias érveket leszünk képesek felhozni. Nem tévedünk, ha e tekintetben a figyelmet legalább egy iránypontra felhívjuk t. i. a peteszék bioplasmájában előforduló és jellegző székszemcsékre. A peteszék midőn éretté, a termékenyítésre alkalmassá lesz, kivétel nélkül székszemcsékkel bővelkedik, — az oly pete, melyben a székszemcsék ki nem fejlődtek, sem megtermékenyítésre, sem új szervezet kifejlődésére nem képes. Ez egy oly mozzanat, melynek szorosabb kutatása igen fontos, már csak azért is, mert ki lehet mutatni, hogy a székszemcsék a jövő szervezet alapszöveteinek fölépíthetésében tényleges részt vesznek. Ezen szempontból mi nem csatlakozhatunk, azon semmikép be nem bizonyított és csak téves praemisiából felállított általános nézethez, amely szerint a széklemezkék csupán csak arra valók volnának a pete bioplasmájában, hogy tápszerként elégettessenek. Hogy mikép táplálkozik az ébrény életének első pillanataiban, azt nem tudjuk, hogy annyit azonban szabad állítanunk, az a már kifejlett szervezetek táplálkozásához lényegileg hasonlóan történt, midőn az ébrényi szervezet életszükségleteinek fedözésére mindenekelőtt a könnyebben elengülhető színvizegyek és zsírok és csak utolsó sorban a fehérnyék használtatnak fel. A székszemcsék azonban, sem tisztán zsírok, sem pedig szénvizegyek. A széklemezkék vegyi vizsgálatainak eddigi eredménye azt tanúsítja, hogy öszetett vegyületek csoportjából állanak és bennök fehérnyék, fehérnye-félék lecithinek s. t. foglaltatnak. Azon tényből kiindulva, hogy szikemeskék a különböző állatfajoktól eredő petékben különböző physikai és vegyi sajátságokkal bírnak, továbbá, hogy a sziklemeskéknek egy nagy része direct a szöveti szerkezet fölépítésére fordíttatik, azt a nézetet állítjuk fel, hogy a székszemcsék a petének phylogeneticus alak részei gyanánt tekintendő, melyek az illető fajbeli állatok szöveti jellegeinek kifejlődésére használtatnak fel. Miután a petének lényeges állománya a szikszemcsékkel bővelkedő bioplasmában keresendő Harvey-nek mondata: Omne virum ex ovo,“ amelyet Virchow Omnis cellula ex cellula“ alakjában módosított akképp restitual: „Omne virume bioplasmate.“ (Vége köv.) Beretthető n« volt, de „ illető lelke zhlükt”' ezt pótló bizonyítványa és a katonaálktományok, valamint vádlottaknak ezekkel öszhangzó vallomásaik által megállítva találtatott azon körülmény, hogy vádlottak a tett elkövetésekor a 20 éves életkort már túlhaladták. Ezen halálos ítélet a királyi táblához fellebbeztetvén, onnan az életkor biztosabb meghatározhatására nézve kiegészítés rendeltetetett el, azon irányban, hogy vádlottak testi fejlettsége szakértő orvosok által vizsgáltassák meg, és Tyikula Áronra nézve annak szülei kérdeztessenek ki. A kiegészítés még azon körülményre is terjesztetett, hogy 1875 ik év február hava 16-án felvett bonczjegyzőkönyv, mely csak egy orvos által vétetett volt fel, szabályszerűen és abból kitetszőleg bizton következtethetőé, hogy a néhai valósággal az abban felsorolt sérelmek következtébe halt el? Ennek következtében folyó 1876 ik év márczius hava 31-én megtartatott 2-ik végtárgyaláson Dr. Balog Pál megyei főorvos és kir. törvényszéki orvos, valamint Spányik József központi megye orvos mint szakértők által bírói meggyőződésig megállapítva találtattak a felsorolt kiegészítő körülmények s e napon a k. törvényszéki elnök jogtudor Sólyom Fekete Ferencz ur, ki is a végtárgyalást szakismerettel párosult tapintattal vezette, a vele együtt székelő bírák Kendesesy Mihály és Schusnek Nándor urak általhozott ítélet kimondatott. Két első u. m. Gyory Györgye és Tyikula Áron kötél általi halálra, Tyikula Isaje pedig 16 évi súlyos börtönre lettek elítélve, amely ítéletben Gyoru Györgye megnyugodott, elviselhetetlennek nyilvánítván a börtön ínségeit, a más két elitélt azonban Gyoru Györgye védőjével együtt fellebbezést jelentett be, valamint a kit ügyész is Tyikula Isajára vonatkozó ítélet ellen. Védők voltak, Gyura Györgye részéről Lázár György, Tyikula Áron részéről Dobolyi Károly, Tyikula Isaja részéről Tóth László urak. Közli egy tárgyaláson jelen volt. A „Kolozsvári orvos-természettudományi társulat“ orvosi szakülése, 1876 ápril 21-én. [Folytatás.] Míg az említett átalakulások következtében az u. n. sejt közti szövetek képződtek, maguk az ösvényi sejtek is nem kevésbé változnak át. A szék szemcsék v. lemezkék mindinkább eltűnnek a sejtbioplasmából és ebben sajátszerű szöveti elkülönzések kezdenek mutatkozni. Ha a bioplasma alapállományát a barázdalmi gömbökben, azaz a legfiatalabb élvényi sejtekben vizsgáljuk, nem vagyunk képesek benne szerkezeti részleteket megkülönböztetni; a bioplasma alapállománya teljesen egynemű és meglehetősen folyékony. Amennyiben a székszemcsék időkről időkre mozgásba estetnek, az alapállományt mozgási képességgel felruházottnak kell tekintenünk, amit még az u. n. amoeboid alakváltozásokból is kell következtetnünk. Miután pedig a székszemcséken kívül még a sejtmag (amely szintén acrodbact alakváltozásokat mutat) is helyét időről időre változtatja, állítani lehet, hogy az alapállomány mozgási működése által a benne foglalt alakrészek (sejtmag és székszemcsék) mozgásba jőnek. Ezen mozgások nevezetes elkülönzésekkel függnek össze, mert kissé szorgos megfigyelés mellett kerül annak a nyomára lőni, hogy az előbb szerteszét szórt székszemcsék úgyszólva mértanilag szabályos körökben, sugarakban kezdenek sorakozni, egy egy alak ily látható központ (p. a mag) vagy egy ideális központ körül. A székszemcsék alig hogy igy sorakoztak, elváltozni kezdenek és pedig vagy egymással csoportokká forradnak össze, midőn egyszersmid részletes oldásnak esnek alá és ekkép reczehálózattal bíró gömbökké alakulnak, vagy pedig hosszú fonalakká nőnek ki, melyek épen azon sugaras irányt követik, amelyben a székszemcsék megelőzőleg csoportosultak volt. Sem a reczehálózatos gömbök, sem pedig a fonálsugarak nem maradnak meg ezen átalakulási fokon. Az előbbiek később magképletekké alakulnak át, az utóbbiak pedig vagy prímátokat képeznek, vagy egymással a reczehálózattá nőnek össze és lassanként s halaványulva, az alapállományban eltűnnek. Gyakran azonban még sokáig lehet a szék-szemcséknek elkülönzési alakképleteit észlelni, az ideg-, izomedény-, mirigy, és a közállományszövetek sejtjeiben' 5) A szék-szemcsék e kép eltűnvén, illetőleg az átalakulásoknál fölhasználtatván, a bioplasma elvelsegeket vesz föl, a melyeket többé kevésbé az egész későbbi élettörténet alatt megtart A telmészetesebb szöveti elkülönzések a bioplasmának L200 életszakába esnek, a midőn az még az ere Verseny-feltételek. A kolozsvári lóversenyek sorozata September 22-én és 24-én. Első nap: péntek, szeptember 22 én. I. Államdíj 300 db. 10 ftc. arany. Futhat minden Erdélyben ellett és felnevelt kancza és mén Táv. 3216 méter. Teher 3 évesre 62 klgr., 44 62 klgr., 5 é. és id. 66 60 klgr., ménre 1.60 klgrammal több 1200 frt értékű verseny nyertesére 3 klgr., két ilyen vagy egy 2500 értékű verseny nyertesére 5 klgr több, de nem halmozva. Nem Erdélyben fogantatott, de anyjukkal behozott csikókra 150 klgr több. Magyarországban ellett mén, vagy kancza ivadékára 2.50 kil. — Mindkettőre 4 kil. kevesebb. Tét: 100 frt fele bánat, egy hóval a verseny előtt jelentve 25