Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-05-16 / 111. szám
X. évfolyam. nS*1. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égési évre .....................................16 ft. Félévre...........................................8 ■ Egy negyedre............................ 4 . Egy hónapra ....................... 1 . 111-dik szám POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: * NYILT TÉR *1 Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr.írónként, vagy annak helyett fél. 1 Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Reclámok: ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ hírfülérbe soronként 1 irt ^ ¥ KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. A helyzet és nehézségei. 1. A legválságosabb s talán a legvégzetesebb hét történetére kell reflektálnunk. A Tisza-kormány tudta azt, hogy az általa kötött szerződés nem felel meg a nemzet követeléseinek és igényeinek. Semmi titkot nem csinált ebből, sőt maga is hangsúlyozá, hogy az eredmény távol esik várakozásától. De amily politikai, nemzetközi és pénzügyi kényszer alatt volt, midőn ezt megkötő, ép oly erkölcsi kötelessége és úgyszólván létalapja annak keresztülviteléről gondoskodnia. És minthogy tudta előre, hogy a kérdés felvetése még a szabadelvű pártban is nagy véleményhullámzást fog okozni, így szükséges volt, hogy e tekintetben minél előbb tisztában legyen magával, hogy számíthat-e a többség támogatására, mert ha ezt most meg nem tudja és összes beterjesztendő javaslatai megbuknak, akkor az eredmény csak az lesz, amit most is el lehetett volna érni, t. i. a kormány lemond és kezdődik a parlamenti válság, az utána következő többi bonyodalmakkal. Természetes tehát, hogy elsősorban épen a nemzet érdeke követelte, hogy a kérdés felvetése halasztást ne szenvedjen és a válság — ha már kell, következzék be minél előbb. Mert ezáltal a nemzet megnyeri az őszig terjedő időt ügyeinek rendezésére, vagy legalább a válságnélküli nyugalomnak. Sokan nehézséget láttak a kérdés mostani felvetésében, sőt bizonyos kényszerről panaszkodtak, amiatt, hogy ily gyorsan kell magukat elhatározni. Tagadhatatlan, hogy a kérdés kényes. Mert nagyfontosságú ügyek eldöntéséről van szó és azok csak nagy vonásokban ismeretesek. De az nem mondható, hogy azok felett ítéletet mondani nem lehet; annyiban, amennyiben az alapról és alapirányokról van szó, mert ezek gondolkodás és élénk vita tárgyait képezék a hírlapokban már hónapok óta és hivatalosan, a kormányelnök által is közölve voltak a párttal. Nem kell és nem szabad a kötelezettséget e tekintetben az alapelveken túlterjeszteni, de az természetes, hogy ezek keresztülvihetése iránt a kormány tisztába akart jöni pártjával. És a szavazás megtörtént. Sőt fájdalom, ennek még más következményei is főnek. 181 képviselő, kik között a volt Deák-párt és balközép zömét egyaránt fel lehet találni, elfogadta a kormány propositióit, 69 „nem,“ távol volt 94 ; ezek közül azóta a „nem”-mel szavazókhoz csatlakozott még 12, tehát az ellenzők száma 81 és a kormány mégis saját pártjában oly többséget bír a kiegyezés mellett, mely feltétlen, nagy többségét képezi a képviselőháznak. Azonban bekövetkezett a „nem“-mel szavazók kilépése és így parlamenti viszonyainknak egy oly korszaka, melynek fejleményeit senki előre nem láthatja, és melynek következményei — ha kellő tapintat és mérséklet a többségben és úgy, mint a kisebbségben nem lesz — rendkívül károsak lehetnek nemcsak parlamentarizmusunkra, de hazánk ügyeinek fejlődésére is. És ennek megakadályozására elsősorban is, okvetlenül szükséges az, hogy a „nem“-mel szavazók tekintsék az általuk előidézett szakadást, egy habár fontos és jóvá nem tehető incidensnek, de mégis olyannak, melynek következményei más kérdésekben és más téren nem lesznek. Azonban a fő kérdés az marad: melyek voltak az indokok, melyek egyfelől a többséget rábírták, a kormány javaslatainak elfogadására, és melyek voltak azok, melyek a kissebbséget az ellenzésre, sőt a pártkörből való kilépésre indíták ? Mindkét fél fontos érveket hozott fel, melyek mérlegeléséhez járul a kormány iránti bizalom, a jövő konjekturainak számbavétele és általában a helyzet és annak várható következményei feletti ítélet is. A többséget vezette 1.) a nemzetközi helyzet, politikai viszonyaink prekarius voltának tekintetbe vétele, melyek nem engedik meg, hogy akár parlamenti, akár pénzügyi válságot provokáljunk. 2.) Annak meggondolása, hogy ha a Tisza-kormány megbukik, nem lehet alkotni oly kormányt, mely kedvezőbb egyezséget hozzon létre, bármilyen rész is legyen a mostani. És ennek ellenkezőjét még senki be nem bizonyítá. Tudjuk, hogy erre mit mondanak. De erről közelebbről. ________ H. S. TARCZA. A PHILADELPHIAI KÖZKIÁLLITÁS. A philadelphiai közkiállitást e hó 10-én megnyitották. Az Egyesült Államok szabad polgárai fényesen akarták megünnepelni függetlenségök kivívásának százados évfordulóját, s a szorgalom, ipar és előhaladás oly nagyszerű versenyküzdelmével kötötték azt össze, melyben a világ minden műveit állama és nemzete részt vehet. A kiállítás sikere, mint külföldi lapok írják, teljesen biztosítottnak tekinthető. Nem a pénzügyi és tisztán üzleti, hanem a szellemi és erkölcsi siker értendő ez alatt. Hogy vájjon a bevételek fogják-e majd fedezni a roppant kiadást, melyet annak berendezésére fordítottak, a gazdag Amerikában nem olyan fontos kérdés, mint az, hogy vájjon a kiállítás méltó lesz-e a nemzethez és annak eddigelé legnagyobb nemzeti ünnepéhez. Ez a kérdés pedig már eldöntöttnek tekinthető, mégpedig kedvezőleg. Már néhány héttel ezelőtt is, amikor az épületek nagy része még üresen állt s a később odaözönlő remekművek csak itt-ott csillogtak föl, rendkívül érdekes látványt nyújtottak e nagyszerű kiállítás helyiségei. Mert ott, a Schuylkill folyó partjain, alig néhány hónap letelte után, a szép épületekből egész nagy város — a kristályhomlokzatok, a könnyed, finom, de szilárd építészeti övek és boltozatok, a keleties könnyedségü és tropikus színgazdagságú tornyok és minaretek, s a legnagyobb és legrégibb városokéival versenyző térés és szellős csarnokoknak egész tündérvárosa keletkezett. A kiállítás épületeinek csoportjait egész városnak nevezzük. Midőn azt teszszük, nem túlozunk , mert a kiállítás helyének több mint 260 aerényi területén nem csupán a tulajdonképeni kiállítási paloták emelkednek, hanem igen sok másféle épület is, melyeknek száma máris többre megy 150-nél; míg a kiállítási terület környékén óriási szállodák és egyéb helyiségek épültek, a melyek az egész vidéket igazán egy nagy és népes város külső színezetével ruházzák föl. A ki az 1873. évi bécsi közkiállitást megtekintette s még emlékszik, hogy hány különböző palotában s kisebb-nagyobb melléképületben volt az elhelyezve, bizonyára érdeklődni fog a philadalphiai kiállítás elrendezése és beosztása iránt is. Balfelől legelői a főépület (az iparpalota) látható, mely 21 acrcnyi területet foglal el, 1800 láb hoszszú és 465 láb széles. Ez óriási palota díszítése meglepően sikerültnek mondható. A festett oszlopok különböző színei szép összhangba olvadnak össze és az egész nagy épület élénk, tarkabarka s mégis kellemes hatású képet nyújt. E főépület már január hava óta teljesen kész, úgy hogy a tömegesen érkező kiállítási tárgyak rendezését ideje korán megkezdhették. Az épület északi homlokzata előtt négy vasúti állomás van, hol az érkező csomagokat egészen az ajtókig szállítják a vonatok, s innen gyorsan továbbítják rendeltetési helyekre. Belső díszítése főleg a falak és oszlopok élénk, változatos színezése által köti le a látogatók figyelmét. A fő- és mellékcsarnokok és termek boltozata könnyed, világos kékszinte s közvetlenül a párkányzat fölött lótuszleveleket utánzó czifrázatokkal bíborvörösre van festve. Az oszlopok, melyeken a tetőzet nyugszik, többnyire szintén bíborvörösek, az oszlopfejek vöröses sárgák, míg legfelül, ahol az oszlopok a boltozatot érintik, hasonlóképen a bíborvörös az alapszín, melyen itt-ott fehér és kék, vagy fekete és kék rajzok láthatók. Minden szárnycsarnok nyílása fölött bíborvörös, alapon fekete vagy kék színnel e két betű „C. E." (Centennial Exhibition) látható s minden harmadik oszlop fejét az „1876.“ év számjegyei díszítik. Az iparpalotán túl, azzal egy irányban és párhuzamosan, a gépcsarnok emelkedik, mely nagyságra nézve is közvetlenül a főépület után következik, amennyiben több mint 14 acrcnyi területet foglal el. A gépcsarnok legnagyobb nevezetessége mindenesetre a Corliss-féle óriási gőzgép, mely a kiállítandó összes gépeket hajtani fogja. E gépszörnyeteg két külön — egyenként 700 lóerejü — gépből van egygyé alakitva s erejét szükség esetén egészen 2500 lóerőig lehet fokozni. Egyébirránt e hatalmas gép szintén kiállítási tárgy, melyet Corliss H. György készített Providenceben, Rhode Island államban, s 700 tonnát nyom. Darabokra szétszedve vasúton szállították Providence-ból Philadelphiába, tehát majdnem 300 angol mértföldnyire. A gépcsarnok déli oldalához csatolt melléképület a szivattyúkat fogja befogadni. Közepén 150 láb hosszú, 60 láb széles és 7 láb mély víztartó van, melyből a szivattyúk táplálkozni fognak, s melybe a felhasznált vizet vissza fogják bocsátni. A főépület előtt jobbról emelkedő tornyos épület a művészetek gránitcsarnoka, mely egyszersmind a százados évforduló és a kiállítás maradandó emléképülete (Memorial Hall) leend és így e czélnak megfelelően van tervezve és fölépítve. Az Egyesült Államok egész területén alig van ehez fogható izlésteljes és dísz épület. Oly épület az, melynek építése rendes körülmények közt éveket vett volna igénybe, most azonban a fairmount-parki tündérvárost előteremtő bűvös hatalom parancsszavára néhány hónap alatt készen állt. Fekvése különösen alkalmassá teszi ez épületet a festmények és szoborcsoportozatok előnyös kiállítására. Belsejében, Angol-, Franczia-, Németország és az Egyesült államok egyenlő nagyságú területeket foglalnak el. A műcsarnok terrá Bzán, az épület nyugati oldalán egy amerikai katona 21 láb magas gránitszobra, túlfelől a keleti oldalon pedig Washingtonnak óriási márványszobra emelkedik. A jury-pavillon szintén díszes épület, melynek közepén hatalmas terem van, melyben a különböző tudományos és más egyesületek fogják megtartani idei évi üléseiket. A női munkák pavillonja a kiállítás egyik legszebb épülete s az amerikai nők vállalkozó szellemének és erélyének hatalmas bizonyítéka. Amerika női már 1673. elején meleg érdeklődéssel karolták fel a kiállítás eszméjét s az állatok e czélra rendezett mulatságokból, hangversenyekből és fölolvasásokból csakhamar 150,000 dollár (300,000 forint) gyűlt be, mely összeget a kiállítási női bizottság a philadelphiai kiállítási bizottság pénzügyi osztályának rendelkezésére bocsátotta. Ennyivel azonban meg nem elégedve, a nők elhatározták, hogy a kiállítás területén külön épületet fognak emelni, hogy „megmutassák a világnak, mit tettek a nők a múltban s példákkal bizonyítsák be, miszerint a nők munkaköre nem csupán a varrótűre szorítkozik.“ Rövid idő alatt 30.000 dollár gyűlt össze, s így állt elő a női pavillon, melyben mindazon fölfedezések, találmányok és javítások, melyeket a nők az ipar, művészet és közélet többi terein tettek, ki lesznek állítva, mi a kiállításnak bizonyára egyik legérdekesebb része leend. A meglepően szép kertészeti épület, mely szintén állandó emlékül fog megmaradni a Fairmountparkban, tündérpalotához hasonlít, úgy csillog és ragyog a tavaszi nap szelíd fényében kristálycsillárokkal, tükrökkel és tarka festményekkel van díszítve, úgy szólva kívül-belül, s már messziről magára vonja szép homlokzatával és üvegfedelével a járókelők figyelmét. A tulajdonképeni kiállítási épületek hosszú sorozatát a földművelési csarnok és az Egyesült Államok kormányának épülete zárja be. Az előbbi csúcsos övezetű fedelével s föllobogózott nagy közép- , több kisebb tornyával kellemes hatást tesz a látogatókra. Egészen góth ízlésben épült s tá- Törvényjavaslat, némely törvényhatóságok területének szabályozá■áról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. I Fejezet: A területi szabályozásról. 1. §. Az alább megnevezett megyék, kerületek, székek és vidékek területe szabályoztatván, az eddig ott fennállott törvényhatóságok helyett a következő megyék alakíttatnak : 1. Egyesült Besztercze-Naszód megye. Ezt képezik: a) az egész Besztercze vidéke, beleértve Besztercze sz. kir. várost is; b) Naszód vidéke, kivévén ennek azon darabját, mely Tordamegyében fekszik; c) Dobokamegyének azon részei, melyek Beszterczevidék két része között, valamint Besztercze és Naszód vidéke között terülnek el; d) Belső Szolnokmegyének Besztercze és Naszód- vidékek közé benyúló része. Székhelye: Besztercze szab. kir. város. 2. Egyesült Szolnok-Dobokamegye. Ezt képezik: a) Belső-Szolnokmegye, azon részén kívül, mely belőle az egyesült Besztercze-Naszódmegyéhez csatoltatik; b) Dobokamegye, kivévén az egyesült Besztercze-Naszódmegyéhez, a Szilágymegyéhez, valamint a Kolozsmegyéhez csatolt részeit; c) Kővár vidékéből a Belső Szolnokkal határos részek ; d) Szamosujvár sz. kir. város ; e) Szék törvényhatósági joggal biró város. Székhelye: Deés. 3. Szilágymegye. Ezt képezik : a) Közép- Szolnok megye; b) Krasznamegye; c) Dobokamegyének a Szilágygyal határos régi egregyi járása; d) Kővár vidékének Közép-Szolnokkal határos részei; e) Zilah városa. Székhelye: Zilah. Kővár vidékének az egyesült Szolnok-Doboka és Szilágymegyéhez csatolt részeken felül maradó helységei Szathmár megyéhez csatoltatnak. 4. Kolozs megye. Ezt képezik: a) az eddigi Kolozs megye, kivévén azon helységeket, melyek az 5. és 6. pont, illetőleg a 4 ik §. értelmében az egyesült Maros-Torda megyéhez vagy az egyesült Torda-Aranyos megyéhez csatoltatnak: b) Dobokamegyének Kolozsmegye határa hosszában elnyúló része Hidalmástól Gyekéig; c) Kolozs város. Székhelye: Kolozsvár. 6. Egyesült Torda-Aranyos megye. Ezt képezik : a) Tordamegye alsó kerülete; b) Aranyosszék ; c) Alsó-Fehér megyéből az Aranyos vize mente; d) Kolozsmegyéből a 4. pont szerint ide csatolandó helységek. Székhelye: Torda. 6. Egyesült Maros-Torda megye. Ezt képezik: a) Tordamegye felső kerülete; b) Marosszék; c) Kolozsmegyének a 4.pont szerint hozzá csatolandó községei; d) Naszód-vidékének Tordamegye felső kerületében fekvő része; e) Szászrégen város. Székhelye: Maros-Vásárhely. 7. Csikmegye. Ezt képezik: a) Csikszék; b) Csik-Szereda város. Székhelye: Csik-Szereda. 8. Udvarhely megye. Ezt képezik: a) Udvarhelyszék ; b) Székely-Udvarhely város; c) Oláhfalu város. Székhelye: Székely-Udvarhely. 9. Kis-Küküllőmegye. Ezt képezik: a) Küküllőmegye; b ) Medgyesszéknek Küküllő megyében fekvő vagy abba benyúló részei; c) Erzsébetváros. Székhelye: Erzsébetváros. 10. Alsó-Fehér megye. Ezt képezik: a) Alsó- Fehér megye, az egyesült Torda-Aranyosmegyéhez csatolandó Aranyos folyó völgye, továbbá a Királyföldön fekvő két része, Mág és Szecsel helységek kivételével; b) Vizakna város. Székhelye: Nagy-Enyed. 11. Hunyadmegye. Ezt képezik: a) Hunyadmegye; b) Szászváros-szék Szászvárossal együtt; c) Zarándmegye körösbányai és brádi járásai és n.-halmágyi járásának egy része ; d) Vajda-Hunyad város ; e) Hátszeg város. Székhelye : Déva. Zarándmegyének fenmaradó része Aradmegyéhez csatoltatik. 12. Nagy-Küküllőmegye. Ezt képezik: a) Kőhalomszék; b) Segesvár-szék jelenlegi kiterjedésében, Segesvár városát is oda értve; c) Nagy- Sink-szék; d) Medgyes-szék jelenlegi kiterjedésében Medgyes várossal együtt, kivévén azonban Medgyes-szék azon részeit, melyek Kis-Küküllőmegyéhez csatoltatnak; e) Felső-Fehérmegyének mindazon részei, melyek Háromszék, Fogarasvagy Szeben megyékhez nem csatoltatnak. f) Újegyházszéknek az ezen területben fekvő része. Székhelye: Segesvár.