Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-10-14 / 236. szám

elv. ua mai elit fre tű. tó Ulf ;!!■ .1» :zii> ílf : fél I il ; TÁRCZA. ti Kisvárosi ú ti» csevegés, de nem egészen oknélkftl.) félremost a keserűséggel Ez ön még mindig azt hiszi, hogy mer nem épen olyan ember Párizsban, m­i szól­jon ? " azt A felelet igazsága, ha mindig rö „Ui r.ei*en^i akkor talán önnek is le igaza. . . Kegyeddel szemben akkor sem hi­. _ —WWW u nvod­ UOVQf,VI é ** 1 , MI ^ mi5?, soha senki. Látja, ez ! Et'!8­­1“k együtt, ne váljunk meg ily rész­em egymástól. ittcsa k kegyedtől függött volna, ___ Hank meg sehogy. " valódik, épen ön az, a ki.. . ok, de •aj. C8?k megkezdett tárgyunknál. Jöj enii, te ide a kandaló elibe azt akis i! 8 kisértse (® azt meg érthetővé tenni i„i . a mtgy ellenszenvet, melylyel ön I , 81 élet iránt el van telve. Nézze ké­­^ ’»ónak a szivarok. v K-OüzÖDÖm. k, Ck»*r ennyiből is világosan láthat­ót Vi,, %fi és nő szerepel, mert más h u . suteu'lről, meleg kandalóról szó hisz az ellenkeznék, ha nem is f ny , előfordulni szokott dolgoktól, t ó»,Lj ®l, mit valaha szépen írásba tét­­e l;!ÍZi m'azt is felesleges megemlíteni, ^t«v t®ren*de kétes homály derengett, ^•hon­v ^ ,eer“yőzött lámpákkal belé- S ji,“J » lámpa rózsás halványvilága bn­y ‘rczáh?Zu­ a szép’ fiatal özvegY KV®’ ?Stok r187 ezek m'06 f °'y termősze­!Irt a ízéP, fiatal özvegy gyö­rt Hisz ezek mind oly természe­­t. in bogy a ki életében egy regényt, ^ tMi.egy. novellácskát elolvasott, úgy is g,Ia ®md ezt. ^l8ége'^n ^’»k*06*1 87 'r^nt lenne tartozott hogy a férfi vájjon melyik osz­az udvarlóknak : a csapo­lt ?AVu­ffy » nemesen hódolók közé ? 80kat tartozik a dologra, még V« ju, ?*» hogy az utóbbi rendhez eze­­n atámitani. Tehát a kandalló barátságos lángja ter­mészetesen a játszi hajlongásokkal fenn lo­bogott, a deli külsőjű férfi helyet foglalt, a szép asszony a lángok felé fordulva térdén, szét­teregette bárász munkáját, s miután pu­ha kacsáival a szines leplet egy párszor vég­­­gigsimogatta, meg­szólalt: — Látja Bálint, én úgy tekintem az embereket, mint egy nagy folyó:­ parányi csöppek alkotják a hullámzó zú­gó tömeget, mely szakadatlanul hömpölyög tovább, a­nél­kül, hogy tudná miért? és hová? — Kiváncsi vagyok, hogy lesz e kép­zeletből kifejtve az az állítása, hogy a szo­kások ugyanazok egy kis, mint egy nagy városban ? Mert az én nagy bűnöm csak ab­ból ered, hogy ezt tagadom. Mert igen fon­tosnak tartom a szokások hatalmát az em-— Más szavakkal, ön azt tartja : „Min­den szokás az emberben, még maga az erény is.“ — Ezt épen nem tartom, de hogy az emberek a szokások rabjai , hogy leginkább egy kis városban azok, ezt merem állítani — Én emberről és emberről beszélek, s visszatérve előbbi hasonlatomhoz, kérdem , hogy ha a folyónak (a nagy városnak) egy cseppje fenn­akad a tűzlevélkén (a kisváros­ban) nem épen olyan csepp víz az ott, mint a folyamban? _ Talán a vízcsepp szempontjából nem . . . de azért már a folyó felelős. A szép asszony hangosan felnevetett, a azt mondta, hogy ma nem lehet az ifjú­val komolyan beszélni, azért ő nem is szól többet, és így kezdte: Bálint, én csak annyit állítok, hogy miként egy csepp víz épen az a nagy folyamban, mint a parti levélkén, az ember is épen úgy ember, gyöngeség és eré­nyekkel vegyesen, itt, mint a legnagyobb vi­lágvárosban,­­ engem igazán sért, hogy ön itt minden embert olyan nevetségesnek talál. — Valóban, az elég helytelen lenne tő­lem ha így találnám, vannak itt is kivételek, de a töbségre nézve itt is, mint minden kis­városban, azt tartom, „hogy a­ki egész éle­tén át apróságokkal bíbelődik, a végén kép­telen lesz az nagyobb dolgokra.* Erről tel­jesen meggyőzött engem az a hat hét, me­lyet most e kis városban szerencsés voltam tölteni. .... S ha ez idő alatt szerzett tapasztalatai­­mat úgy tudnám szavakba önteni ahogy azokat én magamnak látom, oly mulatságos ur­a kép lenne az, a nevetséges kicsinyes kérdés hátterével, hogy maga Bős is megbámulhat­ná, ha élne. S ha végiggondolok mindez új ismeretségen, csak egy kérdés tolul fe­lém: „Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?* — Oh, az ilyen odavetett állítások­kal engem soha sem fog meggyőzni! — Kérem annál már egy kissé tapasz­­taltabb is vagyok, minthogy egy asszonynál azt a gyöngeséget fel merjem tenni, hogy egy vitában megadja magát. — Ah, tehát a kisvárosi asszonyok is szerencsések valamiben, az ön nagyvárosi delnőihez hasonlítani ? — Nagysád könnyen gunyólodhatik, hisz tudja, hogy előttem egyedül áll, senkihez sem hasonlítva, hisz ezért... de félre most evvel örökre ! Arai magától nem jön, úgysem lehet azt erőszakolni... engedjen meg, az elfoj­tott tűz utószor felcsapott lángja volt ez. . . most már n­y­ug­odtan beszélhetünk egyébről. A szép aszszony csendesen lebocsátot­­ta kötését s mélyen nézett az elfojtott tűz­be, ott a férfi szemekben. Ah, ha e szép tü­zes szemek olyannak látnák ezt a világot, mint ő, milyen másként lenne minden ! Hir­telen összerázkódott, elfordította tekintetét arra a tűzre, mely lángol s mégsem éget úgy, mint az a másik. Hosszas, mély elmerüléssel nézték mind­ketten a kandaló nagy tüzes üszkeit, mik rendre izzó szénné válva, olyan különös alako­kat öltöttek , mint egy tűzbástya összeom­lott sánczaival, egy oroszlány égő sörényével, egy város ezer kis apró tűztornyocskáival. . apropó város, tehát mondja csak édes Bálint, □em remélhetem, hogy egykor... habár na­gyon sokára — megszereti ezt a mi kis vá­rosunkat ? Ah, ön reám sem hallgat ? Látja, ez igazán nem szép ! vannak dolgok, azaz nem sejti ön, mintha ezt a tárgyat nem épen ok nélkül hoznám elő olyan gyakran? Mintha . .. különben miért erőszakolni, hisz a­mi magától nem jön ... Vagy miként is mondta az előbb? — Olyan formán mondottam, de nekem volt okom reál — Hisz önnek mindenre van oka, és joga, ez már régi dologi De nyiltan gáncsol itt mindent, csak azt bámulom, hogy még eddig minket megkímélt. — Ezt kérem ne csodálja, mert épen önökért vagyok leginkább elkeseredve a kis városi élettől. — Igen? Ez valóban érdekes lehet. Szabad tudnom miért? — Mert nagysád és testvére — az én legkedvesebb barátom — műveit, független ember létökre minden napjukat feláldozzák csak azért, hogy a kis város ne gáncsolja, s azt hiszik, igy meg van minden ember elé­gedve tettekkel? — önt hallva, dehogy hiszek ilyet! — Ne is higyje, pedig önök csak a pletykától való féltékben hallgatják végig nap nap után azt a sok ostobaságot, mi elől én már régen ajtót zártam volna Kezdjük csak elől. Már korán reggel, mikor épen készül­nek reggelijüket elkölteni, kopognak, s az önök „szabadijára (mert én igazán nem ér­tem, miért rém mondják már egyszer „nem szabad” ?) nyílik az ajtó, s minthogy így reg­gel mindig az útjába esnek, beállít a kis os­toba hivatalnok; önök félreteszik az új lapo­kat, miket reggeli után akartak átnézni, s nyugodtan hallgatják végig, hogy ő milyen nagy ember, hogy az egész vidék neki meny­nyit köszönhet; de minthogy ilyen sok jeles dolog előadása nem megy olyan hamar, hát itt ül egy pár órát. A kis nagyság végre tá­vozik s önök egy megkönnyítő sóhaj után épen bele­kezdenek egy érdekes tárgyba, mi­kor topp be az egyik ügyvéd. Ennek „rop­pant” sok tárgyalása van a törvényszéknél s az érdekesebb pereiből el nem mulaszthatja, hogy azoknak, kiket „szeretve tisztel”, a főbb mozzanatokat elő ne adja; azután áttér más, szintén érdekes dolgaira, melyekből önök vi­lágosan láthatják, hogy olyan jeles ügyvéd, mint ő,­s olyan hitvány törvényszék, mint az itteni, nincsen több a világon, a­mikor a je­len nagyszerűségéből átcsap fiatalkorú hó­dításokban gazdag szakára, nyílik az ajtó,­­ be­állít két férfi, egyik a ki mindig hallgat, másik a ki mindig beszél; ettől rögtön igen pon­tos értesítést kapnak arról, hogy melyik fia mit tanul, a leányai mit nem tanulnak, a fe­lesége milyen derék egy asszony, s hogy olyan jó dohány sehol sincs mint itt; a ke­gyed testvére rögtön megtölti erre a beszé­des úr öblös dohány­zacskóját, azért teszi, hogy hamarább vége legyen a szónak, pedig hamarább vége lenne, ha soha sem tenné ! Egy néhány utazó ügynök után, a­kik hogy soha sem jártak ok nélkül, mutatja az, hogy egy fiók sors­jegyek, s egy láda köpök van, biztosítva pedig életre, halára annyiszor vannak már, hogy számát sem tudják — ér­kezik egyik másik vidéki úr, kik dolgaikat akkorra, midőn itt már terhire van, elvégez­ték, sőt önöket ilyen érthető szellemes mo­dorban bevezetik a nemzetgazdászatba, úgy, hogy mire a sülthöz értek, biztos tudomásuk van gabonáról, juhokról, sertésekről és ök­rökről, ezek után. . . . — Az ökrök után ? — Nem, a délelőtt után, jön termé­szetesen a délután, no de ezt, — mint hogy itt már asszonyok szerepelnek — nem is kísértem meg előadni, ennek a puszta gon­dolatától is olyan d­acs kél a fejembe, hogy inkább elköltözném a havasok tetejére, mint­hogy itt nap-nap után ezt mind­végig hall­gassam. Hisz az borzasztó, hogy az ember saját tetszésére ne oszthassa fel idejét, hogy ne azokkal legyen, a­kikkel akar, hogy kény­telen legyen minden embernek a dolgait és ostobaságait végighallgatni ! De a kis városi nyűg ezt így kívánja. A szép asszony felnevetett: Látja ön, a kis városokra fogott egyik tulajdonnal — a csúfolódással — már bír, ha így halad, még elérheti a magaslatot. — De kérem, ne feledje, hogy én a nagy­ság parancsára, saját mentségemül hoztam fel ezeket. . . — Oh, kérem csak folytassa, hisz még sokan vannak, kiket elkerült szelíd nagyvá­rosi nyelve, hát azokról mit mond? — Én nagyság, épen semmit, de a kisváros ilyen formán mondja , milyen gőgös az az Ő, nagyra van az anyja grófnéságával, pedig olyan szegény, mint a teplom egere , hogy henczeg az a K. a gazdagságával, pedig meggondolhatná, hogy az apja csak egy alkusz volt............de ki tudna mind­azon gyöngédségeket előszámítani, miknél itt egymásról megemlékeznek az emberek. Én már az itt töltött hat hét alatt tudom, hogy mindegyiknek ki volt az apja, nagy­anyja, de azokat, kikkel évek óta a főváros­ban egy fedél alatt lakom még nem tudom. _ De aztán azok sem vesznek soha részt az ön örömében, bánatában. Pe­dig higgye meg, a súlyos napok egyedüli vigasza, ha érezzük, hogy az egész város, mintha egy család lenne, úgy osztozik bána­tunkban ... de miért erről tovább szólni, hisz a mi világunk egészen más, ezt én már régen érzem ... ezért mondtam — pedig Ávval I­beri természetre ríSIZETÉSI FELTÉTELEK: ,ELaU .....................16 frt. - kr. . ............................a .­­ . ... •••;:: : : t ; Bo: tomp«»__‘ —------------------------ * 236-ik szám. Kolozsvárt, 1876. szombat, október 14. AGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kulin számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirfözérbe soronként 1 frt. pSVÍR, OKTÓBER 13. jabb távirati tudó­­ sítások. Afe. okt. 11. A „N W. A.“-nak 1. , török fővárosból: Mi­had pasa Tn fenyegető irat volt kifüggeszt­­ő ívben ez raondatik: Ha a porta Un fel erélyesen a hatalmak be- Uc3 ellen, akkor uj Hassánok Unhatnának. Mult héten már is egy merénylet Mithad­­m ellen. Utonállók erővel megál­lt a pasa lovait és a miniszter csak E. lélekjelenlétének köszönhető, hogy :40 Ercekült. Bécs, okt. 11. Paskányból jelentik : 6-án és 7-én 170 orosz vonult -itt nem önkéntesek, hanem rendes u­rnák; a legtöbben báránybőr bundák­­voltak ellátva a télre. Ragusa, okt. 11. Mukhtár pasa it mindazon állások birtokában van, meket a libinyei csata előtt elfoglalva itt Legközelebb támadólag fog fel­ Knni, okt. 11. Despotovics felkelő­­ igének egy szakasza okt. 5-én meglö­­lti Vaskoblato török helységet, és hó­­napi harcz után be is vette; továbbá ho­­gálta Ziskac török erődöt. 1,1 Laibach, okt. 11. A „Slovenski jel­es vezérczikkben ünnepli Ja­­k­ia vezérőrnagy kineveztetését laibachi jog Helytibornokká. Javanic, mint horvát, i® Inon hadosztályt fog vezényelni, és ez báz uralkodó parancsolja — lelke­­s fal fog síkra kelni a törökök e­l- aBosznia megszállása v­é­jze Uea, Cettinje, okt. 11. Tegnap Graho­­­jjé­ból tizenöt török foglyot hoztak ide; ser­ge felgyújtotta nemcsak Lu­­gj­njét, hanem a lubinjei kerület összes ék falvait is; ez alkalommal 1500 tö­rök esett el (!) vagy oda égett sa­ját házaiban; a montenegróiak vesz­tesége 130 halott és sebesült.­­ I­tt. — okt. 11. A helyzet. A porta, mely mindeddig még egy ha­vi fegyverszünetet sem akart engedni, most egyszerre nagy fordulatot ten s hat havi fegy­vernyugvást ajánl, vagyis kész az ellensé­geskedéseket egész a jövő év ápril havának elejéig felfüggeszteni. Oroszország fenyegeté­seinek s az angol kabinet békés presszójának kétésykívül igen nagy része van a porta ez elhatározásában, a nagy és rendkívüli mi­nisztertanács volt az, mely ez elhatározást hoz­ta s egyúttal azon feltételeket is megállapí­totta, melyekhez e félévi fegyvernyugvást kötni akarja. A feltételek tegnap már közöl­tettek a hatalmakkal s most ezektől fog függ­ni, hogy a vérontást mielőbb félbeszakítsák. A török államférfiak ezúttal mindene­setre igen ügyesen operáltak. Ajánlatukkal lényegesen megnehezítették Oroszországnak az actióba lépést. A­míg a porta a hatalmak­kal szembe a negatív terén állt, a­míg békefeltételeiket és fegyverszüneti terveiket Konstantinápolyban egyszerűen mellőzték, Oroszország némileg még csak indokolhatta vol­na a hadüzenetet. De most, midőn a porta maga félévi fegyvernyugvást kínál, mely idő minden tekintetben elég arra, hogy a végle­ges béke előkészíttessék, s akár európai con­gressus, akár más nemzetközi testület szabá­lyozza a kelet viszonyait, Oroszországnak nincs többé semmi plausibilis oka a hadüze­netre. Már nem hivatkozhatik a polgároso­dás, a humanitás szempontjaira ; ha ad­ásba lép, az tisztán és kizárólag hódító tervek valósítása miatt fog történni. Megeshetik, hogy a török miniszterta­nács ez új ajánlata egyelőre békés fordula­tot fog előidézni az annyira feszült helyzet­ben. Ha a fegyvernyugvás elfogadtatik, két­ségkívül congressus vagy értekezlet fog ösz­szeülni, m­íg a télen át elbajlódik valahogy ■ így legalább a tavaszig kilátásba heyezi a béke fentartását. Hogy akkor azután mi fog történni, az más kérdés De mindeneset­re az sem megvetendő nyereség lenne, ha a nagy catantrópha kitörése legalább hat havi halasztást szenvedne. Egyebekben az újabb hírek folytán a ma jött külföldi lapok minden közleménye túlhaladottnak mutatkozik. E közlemények főleg arra vonatkoznak, hogy Oroszország csatakész állapotba­ helyezi hadseregét, s hogy az angol kormány minden áron négy hat heti fegyverszünetet igyekszik létrehozni. Ez alatt a nagyhatalmak konstantinápolyi követei ér­tekezletet tartanának, hogy a portával létre­hoznák a végleges kiegyezést. Időközben a lapok folyton terjesztik a rémhíreket a török birodalomból. Mint a «Pol. Corr.]-nak oct. 5-éről Ruscsukból ír­ják, ott a napokban azon hir terjedt el, hogy Macsin kis dunamenti városban a mohame­dánok húsz keresztényt meggyilkoltak. A consulok sürgetésére azonnal vizsgáló bizott­ság küldetett ki, mely a helyszínen kiderí­tette, hogy Macsinban csakugyan meggyil­koltak öt keresztényt és egy zsidót,­­ hogy a kaimakam nem részes a bűntényben, ha­nem ellenkezőleg, mindent elkövetett, hogy a további vérontást megakadályozza. A török katonai készülődésekről is foly­ton érkeznek hírek A Duna mentén part­ütegek felállításához fogtak, s minthogy Ro­mánia egyelőre békés szándékokat táplál Ruscsukban azt hiszik, hogy a védelmi in­tézkedések más ellenség ellen irányulnak Yemenből 14 zászlóalj katonát is várnak a városba; a katonaság nem küldetik a harci térre, hanem a Duna-menti határvárosokbal fog elhelyeztetni. Toohanéből némi lőszer szállítmányok is érkeznek a dunai várakba Widdinbe pedig két üteg nehéz ágyú külde­tett . Assim pasa, a tartomány kormányzója nyíltan kifejezi azon aggodalmát, hogy ko­moly harczias bonyodalmak állanak küszöbön melyekkel szemben a porta igen nagymérvi előkészületeket tesz. A szerb sereg helyzete megbízható hí­rek szerint egyáltalán nem olyan, hogy hosszabb fegyvernyugvást nem szívesen ven­né Az utóbbi harczokban a szerbek óriás veszteséget szenvedtek így például a­­Times szerint Natália fejedelemnő zászlóalja, mel 900 emberből állt, a szept. 28-ki harczba leapadt 40 emberre. Jellemzi a szerb viszo­nyokat egy levél, melyet valami Ali Suat nevű úr intézett lord Derbyhez, a melyet lapok most közölnek. A levél igy hangzik :Mylords A «Daily News» oct. 4 I­­ következő mondás találtatik: «Az orosz mnkénytesek a helyzet urai.* Ez komolyság, vissza fog-e térni vagy nem Csernojeff 16—20.000 önkény­­esével Oroszországba? Ha visszatér, úgy nem mint Csernajeff tá­bornok megy haza, hanem mint Lafayette Marquis Amerikából való hazatértekor. De sem fog visszatérni; a szerbek elvesztették kormányukat és szabadságukat és a Dunán túl orosz állami forradalmi fészke van Eu­rópának. Oda vezetett az orosz kormány úgynevezett éles esze és az angol kormány gyöngesége a tömeg agitatiójával szemben.* Fogadja stb. Habár kissé merész is az összehasonlí­tás Csernojeff és Lafayette tábornokok közt, annyi bizonyos, hogy az orosz önkénytes had, mely Szerbiának eddig csak bajt hozott, egy­kor még az orosz absolutizmusra is nagyon kellemetlenné fog válni, igen roszul fogadta s szemére hányta neki, hogy Románia akadályokat gördített a fegy­verek és munitiók Szerbiába szállítása elé. A mostani üdvözlő küldöttség eszméjét — úgy mondják — K. Stuart főconsul adta. Károly fejedelem hajlandónak mutatkozott, ha biztosítékot kap arról, hogy követeit jól fogadják. Erre Stuart báró kérdést intézett Livadiába s megkapta a választ, mely igy hangzott: Sándor czár szívesen fogadja Ká­roly fejedelem küldöttségét, ha abban és azok vesznek részt, kik az osztrák császár­nál Nagy Szebenben tisztelegtek. Károly fejedelem nem megy addig Si­­naiba vissza, mig Livádiából a positív választ meg nem hozzák. (A küldöttség, mint tudjuk, elutazott, s ezt annak jeléül tekinthetjük, hogy Románia az orosz csapatok átszállítá­sára vonatkozólag ígéreteket tett.) R­ománia magatartása. Bukarestből Írják a ,P. Ll.“-nak: Kormánykörökben bevallják, hogy a kormánynak az utóbbi napokban komoly szán­déka volt fegyveres erővel meggátolni az orosz hadsereg eshetőleges benyomulását. De most e szándékkal fölhagyott s diplomatiai után akarja rábírni Oroszországot, hogy Ro­mánia semlegességét — az esetben is, ha Oroszország hadat üzen Törökországnak — tiszteletben tartsa. Ha e kísérlet nem sike­rül , az orosz hadsereg benyomul Románi­ába, a kormány bajosan fog ellene szegülni, inkább úgy fogja tekinteni azt, mint nem csak Oroszország, hanem az összes garantia­­hatalmak megbízott eszközét.­­ A szándé­költ ezés elérésére holnap egy küldöttség in­dul a czárhoz Livádiába. A küldöttség tag­jai : Bratiano miniszterelnök, Slaniceanu had­­ügyminister, Vacarescu udvarnagy és egy fe­jedelmi szárnysegéd . A küldöttség czélja hivatalosan az, hogy a czárt Károly fejedelem nevében és úgy üdvözölje Livádiában, mint üdvözölte Ferencz József ő Felségét Nagy- Szebenben. A valódi czél pedig az, hogy Sándor czárt az orosz-török háború ese­tén Románia neutralitásának megóvására kérje. A román kormány tulajdonképen már jóval előbb kívánta üdvözöltetni a czárt Krím­ben létekor, de úgy látszik, nem merte ten­ni, mivel Itorcsakoff herczeg a román ügy­nököt — Cantacuzeno urat — Pétervárt. A kiegyezési értekezletek. Azon értekezleteken, melyek a magyar és az osztrák miniszterek közt a napokban Budapesten tartottak, a következő a törvény­­javaslatok szövege állapíttatott meg: 1­­80 milliós adósságra vonatkozó törvényjavaslat, mely a többi kiegyezétt javaslatokkal egy­idejűleg fog a törvényhozásoknak beterjesz­tetni. 2. A monarchia mindkét államában működő részvénytársulatokra vonatkozó tör­vényjavaslat, mely a vám- és kereskedelmi szerződéshez fog függesztetni. 3. A közös kiadások hányadáról szóló törvényjavaslat, melybe a vámvisszatérítésről szóló új hatá­­rozványok is fölvetettek. E javaslat a két parlament küldöttségei elé fog terjesztetni. A kormány ugyanis azon nézetből indul ki, írja a .P. Ll., hogy a quota-arány megál­lapítására szolgáló eljárásnak most is ugyan­annak kell lenni, mint 1867-ben, mivel a kiegyezés illető részének nem meghosszab­bításáról, hanem megnyitásáról van szó. E szériát most is regnicolaris deputatiók fog­nak kiküldetni, melyeknek a kormány által megállapított javaslatok substratum gyanánt lesznek előterjesztve. 4. A fogyasztási adókról szóló törvény­­javaslat, illetőleg két javaslat a c­ukor- és a szeszadókról. Mind e javaslatok egyidejűleg és egy­forma szöveggel fognak a parlamentek elé benyúttatni. A­mi a külállamokkal kötendő keres­kedelmi szerződéseket illeti, Németországgal

Next