Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-02-09 / 32. szám

zsef, valamint az összes egyleti tagok ma­gukat kitüntették. Működött egyletünk városunkban 9 tűz­nél, melyek közül az 1876. ápril 22-iki dü­höngésének babái elfojtása körül minden le­hetőt elkövettünk is, nemcsak városunk egy­­része és az egyletünk kezelése alatt álló őr­torony, tűzoltó-laktanya és mászóház, hanem a városunk áldozatkész közönsége és az ügy iránt érdeklődő egyesek kegyes adományai­ból beszerzett , egyletünk tulajdonát képe­ző testi szerelvényekből is mintegy 300 Zrt. értéket képviselő mennyiség áldozatul esett. A tűzoltó-laktanya, mászóház és őrtorony bért, egyi. titkár azonban, hála és köszönet városunk áldozat­kész közönsége, képviselő testülete és taná­csának, már teljesen helyreállítva, a meg­szakadt táviró összeköttetés helyrehozva, HiffHARANG. A konstantinápolyi küldöttség visszatértében Triesztet újra érintvén, az ottani helytartóság utasításokat kapott s minden intézkedést megtett, hogy a küldött kezeink közé átadatott, az egyletünket ért így ne legyen kitéve újra az ellendemonstra­veszteség pedig remélhetőleg az év folyamai­­................. ............................... alatt helyrepótolható lesz. (Vége köv.) Ohyczy honvédezredes úrtól a következő sorokat kaptuk: Tisztelt szer­kesztő úr! Tekintve, hogy a m. kir. erdélyi tiónak. Ezzel kapcsolatban érdekesnek tart­juk felhozni a czeglédi küldöttség útjának történetéből, hogy a hozzájuk csatlakozott nagykőrösiek, 7 férfi és 3 hölgy, visszauta­­­­zásukban Trieszt felé jöttek s ott időztek. Kolozsvár, február 8. A szállodában csakhamar ott termett a hely­­tartóságtól egy titkár, ki magát bemutatván, az öreg Faragót figyelmeztette, hogy Trieszt­ben ellenséges a hangulat s a társaságnak s nem tanácsos nemzeti kokárdát és tollat hor­dani a kalapon. A titkár szavára mindegyik II. honvéd kerület zenealaptőkéjének teteme­sebb része ezen országrész hazafias közön­ haHgatott"'ra“köVősVerrögt^oTe'szedté’k'ka^ gégének adakozásából gyűlt össze, köteles­séget vélek teljesíteni, ha említett zenealap állásáról az illető adakozókat értesítendem.­ Minthogy ezen kötelességemnek legczélsze­­rűbben a nyilvánosság útján, tehát hírlapi­­lag felelhetnék meg, engedje meg tisztelt­ szerkesztő úr, hogy arra vonatkozó és a zene lapjuk díszét. A városban aztán­­semmi bántódásuk­ és kellemetlenségük nem volt. — Castelár Emil, a nemes rajongó a keleti kérdésről is álmodott egy szép könyvet. Munkája még Midhat pasa kor­mányra lépése előtt kelt, s kevés bizalmat kap 1876. ViT/rszámadá^^ví­gálSSa Törökország regeneraciója iránt Per-F­iau» “ *“ & .sze a regeneratióban vetett hitet Midhat pa­sa végzetes bukása egyebütt is megrendítet­te azóta. Castelár nemes emberbaráti érzete kirendelt bizottság jelentése alapján szer­kesztett közleményemet idecsatolva azon kéréssel küldhessem meg, miszerint becses lapjának legközelebbi számában annak helyt adni szíveskedjék. Fogadja tisztelt szer­kesztő ur ez alkalommal nagyrabecsülésem őszinte nyilvánítását, melylyel vagyok Ko­­lozsvárt, 1877. február 6 diban, — Urasá­­god alázatos szolgája G b­y c­z­y, ezredes. Kimutatás. A m. kir. erdélyi VI bon­, ved kerület zenealaptőkéje 1876-ik évi de­­czember hó végével 12569 frt 17 k­r.­­ készpénz és 560 frt értékpapír-­ b­ó­l állott. Az 1876-ik évi kamattal és a beváltott értékpapír szelvényeknek az alap­tőke 786 frt 76 kr. gyarapodott; ellenben néhai Konnerth Mihály m. kir. hon­véd főhadnagy által a zene alap javára befi­zetett s súlyos családi viszonyokban élő öz­vegyének kiszolgáltatott 18 frttal apa­dó 11; a zenealaptőke tehát 1876-ik évi deczember hó 31 én 560 frt értékpa­pi­r­b­ó­l és 13327 frt 93 kr kész­pénzből áll, mely legnagyobb részben a kolozsvári takarékpénztárban van elhelyez­ve. Kolozsvárit, 1877 febrruár hó 6. G­h­y­­czy Béla ezredes, h. kerületi­ parancsnok. (n.) A városi közigazg. bizottság­nak tegnap d. a rendes ülése volt, — job­bára folyó ügyekkel, melyek nagy részét az egyes ügyágak vezetőinek havi jelentései tették. Polgármester, árvaszéki elnök, főor­vos, kir. adófelügyelő, főmérnök, tanfelügyelő és királyi ügyész olvastak fel a múlt havi ügyforgalom s annak elintézéséről szerkesz­tett jelentéseket, melyek mind tudomásul vé­tettek. Merültek fel azonban egyes tárgyak, melyek több érdeket foglalván magukban, részletesebb vitának is lettek tárgyává. Így Gámán Zsigmond indítványa, hogy a magán­­használatra szánt , később forgalomba került hordók a hitelesítés birság kényszere alól kivonassanak. E tárgyban, melyet a bi­zottság magáévá tett, felirat fog intéztetni a földm. ipar- és keresk. miniszterhez. A bi­zottság államhivatalnok tagjainak helyette­sítése iránt kelt miniszt. rendelet, melyet la­punk is közölt már tudásul vétetett. Har­­madfokúlag tárgyaltatott több kihágásos ügy, melyek nagy része elutasító határozattal láttatott el, minthogy két egyenlő ítélet ellen történt bennök fellebbezés. Az adó­felügyelő indítványára többféle folyamo­dónak, köztük az egyik városi alorvos­nak luxus­­­szekéradója, töröltetett. A kir. ügyésznek az ügykezelési szabályok ki­egészítése iránti indítványa — a fascicularis levéltári kezelés kivételével — elfogadtatott. Érdekesebb két tárgy volt: először a főor­sugalatából inkább a gyöngébb felé hajlik s martyrnak tekinti a raját, de e martyr vad­állat­ vérengzéseire sem hunyt szemet. Nem igen lelkesül azonban a ráják görög keleti vallásáért, melynek leginkább tulajdonítja a keleti keresztény népfdjoa decadentiáját­. A mohamedánok izlámja ellen is nagy kifogása van, ezt is a kihaló vallások közé sorozza ,s nem igen bánná ha követői kipusztulnának vele. De az oroszt, azt már egyenesen ma­ga szeretné kipusztítani. Fegyverbe szólítja a muszka terjeszkedés ez uj népvándorlás ellen, a rom­án és germán fajok szövetségét. Csodálatosan mégis azt hiszi, sőt úgy látszik kívánja is, hogy az uj népáramlat legerősebb gátja a török birodalom összeomolják, s he­lyébe az apró szláv és görög fajok uralma következzék a törökök felett, apró köztár­saságok keretében, melyek Konstantinápoly a szabad­ város körül csoportosulnánk. O­­roszország ez Arcádiából természetesen ki van átkozva. S Castelár nem haboz kimon­dani, hogy ha a szlávok háta megött Orosz­ország leskelődik, Európának fenn kell tar­tani a török birodalmat. S ebben csakugyan igen tisztán lát a nagy álmodó. — Nyílt számadás „Csikmegye gaz­dasági felső népiskolája* ifjúsági olvasó és segély egylete által 1877 január 27-én az egyleti pénztár javára Csíkszeredában rende­zett zártkörű tánczvigalom bevételei és ki­adásairól. Bevétel: 84 frt Kiadás 72 frt 93 kr. Tiszta jövedelem 11 frt 7 kr. Azon gyön­­gék és gyöngédek kedvéért, kik nálunk el nem képzelhetik, miként mehetnek Csík­szeredában egy tánczvrgalom kiadásai 72 frt 93 krra, engedje meg tisztelt szerkesztő úr, hogy kissé részletesen a számadást. 1. Be­vé­t­e­l­e­k : Beléptijegyekből bejött 76 frt felülfizetésekből 8 frt. Összesen : 84 frt.­­ 2. Kiadások: 400 drb. meghívó (pos­tán) 6 frt 74 kr. Fénymáz (postán) 6 frt 86 kr. Füzértáncz jelvények (postán) 5 frt 63 kr. Terem padlás mosás és másolásért frt 20 kr. Apróságokra (enyv a padlásra) kályhafestő, hajtű, gombostű, varrótű, czérna, 20 nagy iv kék papír, gumiarabikum, 6 sint, organtin, 65 vég spárga, többféle szeg, pos­tabér a meghívók vidékre küldéséért, levél­borí­tékok a füzértánchoz, az öltözőben segéd­kező asszony dija össz. 11 frt 40 kr. 16 font gyertya 9 frt 60 kr. Fel­ül fa 2 frt Zenészeknek 20 frt. Összesen: 72 frt 93 kr. A számlák alatt irt pénztáraknál bárki ál­tal megtekinthetők. Felülfizettek : Éltes Elek ur 1 frt. Gál Endre ur 2 frt. Imets F. „I, • . .. — Jákó ur 1 frt. Király Lajos ur 1 frt. Szöcs vosnak jelentése az iskolák egészségügyi Márton ur 1­­2 frt. Vajna Tamás ur 1 frt. Je­­­len voltak az estélyen 9- en, kik közül 66 férfi és 39 nő volt. Fogadják a nagyérdemű­­­t, „ I­fix x„ . .... felülfizetők, valamint a tisztelt közönség meg gyazzanak, s különösen a gyakori szellőzést , . . , a ’ I jeleneseert, állapotáról, melynek alapján a bizottság ídl-­ szólitan­dja az egyház hatóságokat, hogy isko­láikban a gyermekek egeszségére jobban in­tsgatato­ illat, s az iskolaszolgáknak egész­ségesebb lakást adjanak ; másodszor Gámán Zsigmond elfogadott indítványa, hogy a pos­taigazgatók felkeressenek vagy több levél­­kibo­dóról, vagy a levelek gyorsabb kézhez­­adásáról gondoskodni, mert gyakran megesik, b°gy a pos­af­ordultával kívánt válasz a késő elhordás miatt lehetetlenné válik. Ü és kez­­de e 31­. — véne 7 órasor. — Kriza János néhai unitárius püs­pök szézképét két pé­dányban Sárdi István tanító kepezdi-i tanár ur a napokban végez­te be. E kép k f. hó 9, 10 és 11-én (pén­teken, szombaton és vasárnap d. e. 11 —12- ig az uoitárius collegium nagy halltermében közszemlére te­znek kitéve, a mire az el­hunyt költő és tudós azon barátai és tiszte­lői ügyeimet, a­kik szívesek voltak e képek létrejövetét becses adományaikkal elősegíte­ni, valamint más érdek­ődök figyelmét is tisztelettel felhívják. Dr. Gyergyai Ár­pád, b. elnök. P­é­t­e­r­f­i Dénes, b. tag­ja indítványozó. — A kolozsvári „Dalkör” módo­i­­sult alapszabályai felsőbb helyen megerősít­­tetvén a hivatalos bemutatási záradékkal elláttattak. — Nyilvános köszönet. Nagys. dr. Maizner János e. tanár ur, az egyetemi or­az ifjúság hálás köszönetét ! Csik-Szer­dán 1877 február 6-án Nagy Imre, olv. és segély-egyleti pénz­árnok. — Borzalmas jelenet a párisi ál­latkertben A napok ó­ta rendkívüli izgal­mat keltő esemény történt a párisi állat­­kert medvebarlangjában, mely egy körülbelől két elnyi mély, tágas, kifalazott gödörből á­l. A nézők között az említett napon egy dajka is volt, ki egy kis fiút tartott karján. Hogy-hogynem, a leány, a­mint áthatolt a mélyedést kerítő korláton, a fiút leejtő a fe­nevadak barlangjába. A nézők szinte meg­dermedtek a rémülettől. De már néhány percz mu­ra iszonyú sikolyba törtek ki. A barlangban évő két jeges medve, lassan, szaglásozva közeledett a tehetetlen gyermek­hez. Azonban az emberek sikoltása megré­míte a két hatalmas állatot. Visszafordultak, várakozó állásba helyezkedve a barlang hát­terében. Kínos perczek teltek el így. A két medve újra közeledni kezdett a gyermek felé, de a nézők sikoltásai újra visszariasz­­ták az állatokat. E pillanatban egy ember tört magának utat a sokaságon át, kötéllel kezében. Habozás nélkül derekához erősíté a kötelet s tartatva a körülállóktól, lebocsát­­kozott a barlangba. A nézők visszafojtott lé­legzettel szemlélték a bátor férfiút, ki féle­lem nélkül ragadá meg az álért gyermeket. Mostanhallgatók Regöly-egyletének egy 100 írtról szóló hitelintézeti részletjegyet volt szives adományozni, mely nemes tettért fo­gadja az orvostanhallgatók hálás köszönetét. Kolozsvárit, 1877. febr. 8 án­ Szontagh Adolf, elnök. Turtsa János, jegyző. — Értesités. A kolozsvári „Dam­er” f. hó 26-én, vasárnap, d. e. 10 órakor a vá­rosház nagytermében fogja megtartani ez évi rendes közgyűlését, melyről a kolozsvári­­Dalkör­ tiszteletbeli-, pártoló- és működő tagjai teljes tisztelettel értesítettnek. Kolozs­várt 1877. február 8-án, Czirják A 1-Midőn a barlang félmagasságában volt, a medvék bőszülten rohantak feléje, de már el nem érhették. A jövő pillanatban é­s a megmentett gyermek biztonságban voltak. Mindenki tudni akarta a nemes életmentő nevét, de a férfiú ép oly hirtelenül, a­mint megjelent, eltűnt. Külseje után ítélve, hihe­tőleg munkás volt. — Családi trag­edia. Le Foil a St Brieuxben megjelenő „Progrés“ pénztár­noka és szerkesztője magához kérette egy napon Wurcz urat, az ott állomásozó gya­logezred kapitányát, oly ürügy alatt, hogy bizonyos ügyben óhajt vele rendezkedni. Wurcz este 9 órakor csakugyan elment Le­ Foll irodájába, hol a szerkesztő azon kérdés­sel fogadta, hogy várjon igaz-e, hogy otthon nem léte alatt nejét szokta meglátogatni. A kapitány igennel válaszolt, tagadta azonban, mintha közte s a nő közt bensőbb viszony volna. A férj azon furcsa ajánlatára pedig, hogy verekedjék meg mindazokkal, kik őt Le­ Foil asszony szeretőjének híresztelték nyugodtan válaszolta, hogy azt nem teheti, mert akkor mindenkivel meg kellene vereked­nie, kit a férj hozzá küld. Le­ Foll ekkor már dühét vissza nem fojthatta, készen tar­tott tőrrel rohant e szavaknál a kapitányra és leszúrta. Míg a zajra elősiető szolgák a súlyosan megsebesültet a közel kórházba vitték, Le Foil neje szobájába rohant, és miután feleségén több halálos döfést ejtett, a „La Croix blanch” nevű szállodába mene­kült. Itt felszólította az alig két nappal eze­lőtt Párisba érkezett Quinettet, másként Dor­mant asszonyt, hogy szökjék meg vele. A 22 éves szőke asszony csakugyan útra kelt, de alig értek a Cesson város felé vezető út feléhez, midőn Le Foll egy hatlövetű revol­verből 4 lövést tett kedvesére, az ötödikkel pedig koponyáját zúzta szét. Le­ Follt és nedvesét már halva találták. Le Follné és a kapitány remélhetőleg életben maradnak. Le Foil jó családból való, apja a Lyceum taná­ra, bátyja ugyanott jeles építész, míg nő­vére a kincstár egy hivatalnokának fele­sége. — 24-ik közlemény a k.-vásár­helyi Stephanie­nnenház javára tör­tént szives adakozásokról. 1877 évi élel­mezés szükségei fedezésére Molnár Gyu­­láné és Bodó Gergely gyűjtése a k.­­vásárhelyi 1. és 2 tizedekből. Tóth László véka rozs. Baló László 2 véka rozs. Szűcs Imréné 1 frt. Kovács István 4 kupa fuszus­­ka. Kupán Balázs 1 frt. Kligenspor 20 kr. Medvés Sándor 4 kupa főzelék. Tamós Ist­ván 10 kr. Molnár Lajos 4 kupa ruszuska. Erdő István 20 kr. Ifj. Dávid István 1 fzt. Kovács István 2 kupa zsir. Tóth Samu 50 kr. Bardocz Ábel 50 kr. Szabó Mózes 1 vé­ka törökbuza. Nagy Lajos 1 véka törökbuza. Szőcs Ferencz 20 kr. Pánczél Noé 2 véka törökbuza. Gál János­­/1 véka törökbuza. Pánczél Antal képv. 10 kr. Szőcs Ferencz 20 kr. Török János idb. 2 véka pityóka. Bodó Sámuelná 1 véka rozs. Nagy Dánielné 1 kupa zsir. Pap györgy 4 kupa luszujka. Do­bál Kristóf 7* véka borsó. Török Bálint 4 kupa gyöngykása, 2 rúd szappan, 2 kupa gáz. Molnár Gyuláné 5 kupa luszujka. Csi­szár Pálné 50 kr. Fogadják a buzgó gyüj­tők és jótévő adakozók a szegény öregek nevében kifejezett hálás köszönetünket. Zá­­gon, 1877. év. január 8-án. Báró Szent­­kereszty Stephánie, elnök, Nagy Gábor titkár. — A tragoediáknak Japánban mint az ott megjelenő „Niphon Standard” ér­tesít, nagy barátjai az alsó néposztályok. A­mint valahol egy gyilkosság esik, azonnal feldolgozzák drámának a sajnálatra méltó eseményt. Színészcsapat ott minden pillanat­ban akad, s a színház, a­hol a hevenyészett tragoediát naponként előadják, megnyitása óta heteken keresztül zsúfolva van. Egy rész­­bírű ház tulajdonosa Ikuta-nomiyában egy­szer levágta egy színésznek a fejét s a tör­zset és a fejet egy kútba dobta. Két hétre rá az egész szörnytett már a színpadon volt látható , az esemény helyén egy hónapnál tovább a közönségnek oly érdeklődése mel­lett adatott, hogy a színházba vágyó tömeg nagy részét minden nap vissza kellett uta­sítani, mert be nem fért. Az ilyen darabot aztán addig adják, mig az érdeklődésben tart Érdekes tudni, hogy Japánban, a­hol a sajtó erős nyűgés alatt van, a szinműköltök semmikép nincsenek korlátolva s szabadod előadhatnak akármit. A gondolatnyilvánitás korlátlan szabadságát csak ők élvezik s a hatalom neki igen bánja, bármennyire visz­­szaélnek is vele. ” A szent­pé­tervári tüntetések pere folyó hó­b­an megkezdődött. A rádió­val igy szól: „1876. deczember 6-án a Ka­zán téri főtemplom imádkozókkal telt meg kik közül külsejük, magatartásuk és ájtatos­­ságuk híja által mindkét nemű fiatalok szem­beszökőig feltűntek, kiket nyilván más, az ájtatosságtól távol eső okok hoztak az is­tenházába öltözetük után is él­ve, s többség tanulókból állt. Az istentisztelet után a pia­czon összegyűlt fiatalok tömegéből egy szá­las szőke fiatal ember lépett ki, levéve süve­gét és nagy buzgón, s kezeivel hadarászva hangosan szólni kezdett. A többiek kört ké­peztek a szóló körül, ámulva és nem ismer­ve a történeket, nézték ezt a többi templo­mi járók , kik a templom ajtajában lépcsőze­­tén, de még a téren is foglaltak helyet. Mint a tanuk: Rabutoruski, Alexandra Tov­­bits, Abramofi­s Kasinzoff, de maga a vád­lott, Popoff is vallják, a fiatal­ember a kor­mány elnyomásáról, igazságtalanságáról be­szélt, továbbá arról, hogy a legjava orosz férfiak, minek Csernicsevszki, Dolgusin, Nez­­sajeff és mások, száműzetnek, s hogy az orosz nép nyomorban teng, melyet az adók behajtásakor az utolsó tehéntől is megfosz­tanak. A beszédet a szólót környező tömeg éljenezte és tetszésnyilvánítással fogadta. E pillanatban a tömeg fölött kibontottak egy vörös zászlót e felirattal: „Ország és sza­jbit a velenczei államkönyvek és a modenai hadság,­ de mivel nem volt botra kötve és összeépült, egy bundába öltözött kis ter­metű fiatal embert emeltek föl, ki e zászlót szétbontva mind két kezében tartá. A tör­ténteket, mint a tanuk állítják, a Nevszky látó távolából is látni lehetett. Wassilieff rendőrtiszt, ki a zavargás színterére akkor érkezett, mikor a zászlót lobogtatták, egye­nesen neki tartott a tömegnek és már meg kapta hátulról a szálas fiatal embert ki a zászlót lobogtatta, midőn egy fejére­­ mért súlyos csapás folytán lerogyott, a mire lá­bakkal tiporták; a közönséghez csak azt kiálthatta : „fogjátok meg !* A Wassiljeffnek segítségére odasietett kerületi felügyelő, Uspenski épen úgy járt. Midőn látták, hogy a rendőrségnek az esetről már tudomása és a gorodovojak jelző sípolását hallották, töb­ben a tömegből azt kiálták: „Testvérek, szorosan tartsatok össze, ne oszoljatok meg ; a ki ellenünk jön, fej nélkül megy tova.” E minden oldalról helyesléssel fogadott kiáltá­sokra egy fiatal szőke leány állt elő s azt kiáltva: „Előre, utánam !” A tömeg még szo­rosabban csatlakozott és a Kutusoff emlék irányában megindult. Itt gorodovojak állták útjukat, kik Wassiljeff és Uspenskivel élükön a sípolásra elősiettek, de visszavezettek, és a közönség, mely eddig a dolgot csak bámulva nézte, csak most avatkozott belé a rendőr­tisztek érdekében, segített nekik s befogta a bűnösöket, kik a rendőrségi hivatalba kísér­tettek. A tüntetők a rendőrökkel és a mel­léjük rendelt magánosokkal verekedni kezd­tek. A segítők közt volt polgárt, Pantel­­jeffet egy tüntető valami kemény tárgygyal úgy ütő nyakszirten, hogy beléborult, s csak nehezen tudott haza vánszorogni. A közön­ség közül többen és a befogás körül tiszt­­kedett rendőrök mindnyájan erőszakoskodást szenvedtek, ezek közt Uspenski, Wassiljeff, Moskvin, Kasinzoff, Szubbotin, Jegoroff s má­sok. Egynémelynek a ruháját is összetépték. Folytonos ellenállás közt a tömeg elért a Lessnikoff-házig, hol a zavargás véget ért. Bevádolva van huszonnégy személy." A legolcsóbb nyomtatványok. Az összes egyleteket, melyek nyomtatványo­kat használnak, figyelmeztetjük, hogy a ko­lozsvári lyceum-nyomda jövőre rendkívüli le­szállított árakban dolgozik az egyletek ré­szére. Mindenféle körlevelek, báli meghívók, tánctrendek, belépti jegyek, falragaszok 25 —30 °­ C-kal olcsóbban kiállíthatók most. A nyomda igazgatósága szoros összeköttetésben állván a „Magyar Polgár“ szerkesztőségével, jövőre úgy intézkedett, hogy minden ez inté­zetben készülő értesítés, közgyűlésre, Dalra, zeneestélyre való meghívás, a „Magyar Pol­gár“ hírrovatában díjme­nt­esen azonnal felemlíttessék, s az előadás vagy gyűlés nap­jáig a jótékony czél szükségeihez képest, többször is a közönség figyelmébe ajánltas­­sék. A jótékony egyletek különös kedvez­ményekben részesíttetnek más tekintetben a nyomda igazgatósága által. állalulevéltár szolgalmál. Mindezekhez megjegyezhetjük még, hogy oly írott emlékek közlése, melyek más hoz­­zá­férhető kiadványokban (Pray és Reynold Annales-eiben, Fejér „Cod. Diplom.”-ban Kapricai Diplomatoriumában, az „Epistolae Matthiae Corvici"-féle gyűjteményben) stb. már megjelentek, itt mellőztettek, továbbá, hogy az okmányokból csakis a Magyarorszá­got érdeklő sorok vannak a kötetekbe felvé­ve. Sajnos, hogy mint a szerkesztők elősza­vukban bevallják, a másolatok incorrectsége miatt hibátlan művet nem adhattak, ami pe­dig ily műveknél conditio sine qua non. En­nek okát bővebben kutatni nem czélja e so­roknak; de hisszük a tudomány érdekében, hogy a harmadik kötet előszava ily mentsé­get nem vesz föl sorai közé. Előre látható, hogy e művet kevés la­ikus ember fogja forgatni, de talán épen a laicus búvár tudományszeretetének élénkíté­se czéljából nem lett volna felesleges, ha a t. szerkesztők az „előszót” néhány lapra egészítik ki, s az okmányok szellemébe már előzetesen engednek hatolni. Hogy ezen írott emlékekből valamit idézzünk is, érdekesnek tartjuk fölemlíteni Beatrix magyar királynénak két levelét mely­ben Bogotát, Herculest, és a ferrarai her­­czegnét, Eleonórát a magyar és oláh sere­geknek a törökök fölött kivívott győzelmé­ről tudósítja. A­mint látszik, a két levél egy tárgy­ban íratott,­­ néhány itt-ott előforduló szó­különbséggel teljesen vereséget, a moldovai vajdától, a magyarok tél. Ez alkalommal a ugyanaz. A törökök a határ­szélén István segítségével szenvedő török járom, és Czi­pelles Bazarád fejedelem zsarnoksága alól felszabadult nagy-oláhországiak ünnepélyesen kijelentették, hogy ők többé nem akarnak oláhok, hanem magyarok lenni, vagyis az okmány szavai szerint: „dicendo non volere essere piu de valachi, ma de hungari, et cod fede et grand cautela li haveno promixo essere fideli de hungari." Ez érdekes ok­mány báró Nyáry Albert kutatásainak gyü­mölcse, ki azt a volt modenai Este, most ál­lami levéltárban találta fel. Végül felemlítjük még, hogy a „Monu­menti historiae hungarica" I. és II. köteté­ben levő okmányok jobbára Dalmátia, Hor­vátország, Bosznia és Herczegovina esemé­nyeire vonatkoznak, és legtöbb helyen Ma­gyarországot csak közvetve érdeklik, míg a harmadik kötet a ferrarai okmányokat fogla­­landja magában, melyek már közvetlenül ma­gyar ügyekre vonatkoznak és különösen a magyar királyi udvar beléletének részletes mozzanataira vetnek érdekes világot. (Hon.) Magyar diplomatiai emlékek Mátyás ki­rály korából. A magyar tudományos akadémiának történelmi bizottsága már évtizedek előtt elhatározta, hogy hazánk diplomatiai emlé­keit kiadja. Hogy a bizottság e kiadványok­ban okszerűen járjon el, a kiadványokat több osztályra osztotta, így az első osztály szer­kesztését, mely az Anjou korra vonatkozik, (1270—1395) dr. Wenczel Gusztávra bízta,­­ abból az első kötet már meg is jelent, a legutóbbi bizottsági gyűlésen pedig határo­zatba ment, hogy az első kötet folytatása­­ként a nemzeti múzeumból és a kamarai le­véltárból minden, az Anjou-kort illető és Magyarországra vonatkozó műveltségi és bel­politikai adatok össze fognak állítatni,­­ folytatólagosan 10—12 kötetben kiadatni. A történelmi bizottság e fontos történelmi kút­fői gyűjtemény harmadik osztályául I. Má­tyás király (1458—1490) uralkodási korsza­kát tűzte ki, melyből az első kötet 1876- ban megjelent s az 1458—1466-ig terjedő nevezetesebb okmányokat részint latin ré­szint olasz nyelven foglalja magában. Ezen műnek második kötete, melyről tulajdonké­pen szólani akarunk, most került ki sajtó alól, s a Mátyás időszakából magában fog­lalja az 1466 — 1480-ik évig megjelent ne­vezetesebb okmányokat, számszerint 296-ot. Ezen okmányok egybegyűjtésére vo­natkozó­an érdekes lesz megemlítenünk a következőket: A történelmi bizottság, hogy a czél komolyságához mérten minél alapo­sabban járjon el, több éven át a külföld különösen pedig Olaszország levéltárában szaktudósok által eszközöltetett kutatást hogy mindazon okiratokat, melyek hazánk történetére nézve fontosággal bírnak, föl­­­jegyezzék és lemásolják. A kiküldöttek közül különösen Óváry Lipót, báró Nyáry Albert és Mircze János urakról kell megemlékez­nünk, kik közül az első főleg a nápolyi, a második a modenai és fiorenczi s a harma­dik a velenczei levéltárakban kutatott. A megbízottak munkáját reményen fe­­lü­l siker kisérte, s néhány év alatt a levél­tárakból kinyomozott történelmi írott emlé­kek egész halmazzá szaporodtak. Ezen gyűj­teményből kiválaszt­va mind­azt, a­mi I. Má­tyás király országlási korszakára vonatkozik, báró Nyáry Albert és Nagy Iván urak meg­­bizattak a közrebocsátandó kötetek szer­kesztésével. A nápolyi „Grande Archivio”-ból, N­váry Lipót másolat szerint az 1474—1480. évekből csak 15 darab okmány jutott e­ l „M­. P." magántáviratai. Feladatott Budapesten, febr. 8-án d.e. 11­6.6 p. Érkezett Kolozsvárra, febr. 8-án d. u. 1­6. 4 p. A kabinet lemondását ma vitték fel Tisza és Széll Kálmán a király­hoz. Ő felsége a kormánypártból töb­beket és Sennyeyt fogja meghall­gatni. A minisztereket a képviselőház nagy éljenzéssel fogadta. A porta és Szerbia valamint Mon­tenegro közt minden alkudozás meg­szakadt. Szerbia a zsidók és katholi­­kusok egyenjogúságát nem fogad­ja el. A szultán kijelente Zichy József grófnak, hogy Midhat elbocsátása csak személy-, nem rendszer­válto­­­zás. Az alkotmányt szigorúan keresz­tül akarja vitetni. Gorcsakoff jegyzékére a „Times" megjegyzi, hogy Anglia ne válaszol­jon, míg a török válság eredményét nem látja. Monarchiánk kívárni fogja a re­form eredményének bevárását. A képviselőház szombatig ülést nem tart, akkor a kormány bejelen­ti az eredménytelenséget Bécsi tőzsde. Február 7-én, 1877. 62 80. 68.40. 6% metalliques........................................... 5°­, nemzeti kölcsön................... Arany járadék........................................... 1860-iki államkölcsön............................. 74 80. Bankrészvények......................................110.80. Hitelrészvények..................................1­869. London ............ 148.80. Magyar földtehermentesitési kötvény . 123,65. Temesvári földtehermentesitési kötvény 73.­ Erdélyi földtehermentesitési kötvény . 7176. Horvát-Slavon földteherment. kötvény 71.76. Ezüst....................................................116,26­ Ch. és kir. arany................................. Napole ond’or................................. 100 mark német érték.................. 687.. 987.­. 60.75. gyűjteménybe. A modenai levéltár báró Kiadó-tuladonos és felelős szerkesztő Nyáry Albert másolata szerint az 1480. év­ .__ , ____, ből négy darab okmányt szolgáltatott. A te­jk., MIKLOI­.

Next