Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-05-04 / 102. szám

XI. évfolyam. 102-dik szám. POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI FEL Egész évre......................... Félévre............................. Egy negyedre .................... Egy hónapra .................... IHTELEK: . 16 frt —kr. 8 . -■ - 4 . -a - 1 * 50a SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: a líceumi nyomda „központi irodájában* Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hang hozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsvárit, 1877. péntek, május 4. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirfüzérbe soronként­­ írt KOLOZSVÁR, MÁJUS 3. Miklós nagyherczeg proclamatiója. Miklós nagyherczeg az európai orosz hadsereg főparancsnoka a hadüzenet napján a csapatokhoz következő napi parancsot in­tézett: Kisentfi főhadiszállás, 1877. ápril 12— 34. 34. sz. Száz éve nyomja a török iga testvére­inket, a keresztényeket. Keserű az ő rab­szolgaságuk. Mindaz, mi az embereknek drá­ga: Krisztus szent vallása a becsületes név, a verejték és vérrel szerzett tulajdon, mind­ez be van szennyezve és megfertőztetve. A szerencsétlenek nem bírták azt tovább elvi­selni, felkeltek elnyomóik ellen és most két év óta folyik a keresztény vér. Városok és falvak leégtek, a tulajdont elrabolták, az asszonyokat és leányokat meg­­becstelenítették, egyes helységek lakosságát az utolsó emberig lemészárolták. Uralkodónk és az idegen kormányok minden fáradsága a keresztények sorsának javítása érdekében eredménytelen maradt. Felszabadítónk, a czárnak hoszzu türelme véget ért. A tzár utolsó szava igy szólt: „A Törökország elle­ni háború ki van mondva *­ Csapatai a reám bizott hadseregnek ! Reánk esett a sors, hogy a czár és őseink szent akaratát betöltsük. Nem hódításra in­dulunk, hanem azért, hogy segélyt nyújtsunk elnyomott és meggyalázott testvéreinknek, hogy megvédjük Krisztus vallását. Előre te­hát ! Ügyünk szent és isten velünk. Meg va­gyok győződve, hogy soraitokban mindenki, a tábornoktól a közkatonáig, teljesíti köte­lességét és nem hoz szégyent az orosz névre. Serkentsen bennünket e név czélunk eléré­sében úgy, mint az előbbi években; se aka­dályok, se nehézségek, se nélkülözések, se az ellenség szívóssága ne tartóztassanak vissza. De a békés lakosok, akármelyik val­láshoz és nemzetiséghez tartozzanak is, úgy­szintén azok tulajdona sérthetetlenek legye­nek előttünk. Semmit nem szabad fizetés nélkül elvenni ; senkinek önkényüleg eljárni. Mindenkitől a legszigorúbb rendet és fegyel­met kívánom ; ebben rejlik erőnk, sikerünk biztosítéka, nevünk becsülete. Tudatom veletek, hogy a határt átlép­ve, a legrégibb időktől fogva velünk barát­ságos országba, Romániába vonulunk, mely­nek felszabadításáért sok orosz vér folyt. Meg vagyok győződve, hogy ott ugyanoly ven­dégszeretre találunk, mint a minőre őseink és atyáink találtak. Kívánom, hogy ez érzelmek testvéreink barátaink iránt való teljes barátsággal és ősz hangzásban, az ott fönnálló renddel, a törökök elleni önzetlen segélylyel viszonoztassék. Ha szükséges, az ő házaikat és vagyonaikat ép úgy meg kell védnetek, mint a magatokéit. E parancs az összes századok, lovas századok, sotusák és battériáknak olvastas­sák fel. N­i­k­o­l­a­j, főparancsnok, a lovasság és mér­nökkar főfelügyelője. Az orosz-román szerződés. Az ápril 16. orosz-román convensió hiteles szövege szószerinti fordításban így hangzik : I. A román kormány a Törökországba­­ nyomuló orosz hadseregnek szabad átvonu­lást biztosít Románia területén. A hadsereg fölmerülő költségeit a császári kormány viseli. II. Nehogy Romániára nézve veszély vagy hátrány származzék az oroszok átvo­­­nulásából, Ő felsége az orosz c­ár kormánya kijelenti, hogy megóvja és tiszteletben tartja a román állam politikai jogait, a­mint azok törvényeiben és a fenálló szerződésekben körvonalazva vannak, valamint megóvja Bosz­nia jelenlegi integritását. III. az oroszok átvonulására vonatkozó részleteket s a helybeli hatóságok iránt kö­vetendő eljárásukat külön conventió fogja megállapítani, mely a jelenlegivel egyidejű­leg szerkesztetik. IV. A román fejedelem kormánya kö­telezettséget vállal az iránt, hogy a jelen s a fönti czikkelyben említett conventióra néz­ve kieszközli a törvényes felhatalmazást. TARCZA. (JÁONG JIENES PATTER.) Lyrai dráma 2 felvonásban. Irta: Hertz Henrik ; németből fordította Ditrói Mór. Először adatik Kolozsvártt, Ditróiné jutalomjátékául 1877 május 5-én. Ez a mi­­ziui újdonságunk, tulajdonké­­pen nem újdonság már eredeti talaján, a dán irodalomban. Szerzője a negyvenes években, sőt talán épen 1849-ben irta írói dicsősége tetőpontját. Azóta bejárta Európának minden nevezetesebb színpadát, hódítva mindenütt, sőt több helyen mint a színházi repertóriu­mok állandó darabja, mint egyes kiválóbb naiv színművésznők bravourszerepe ma is folytonosan gyönyörködteti az igaz, mester­­kéletleű költészet barátait. Magyarul Bem épen most lett először lefordítva. A jó öreg Deáki Fülöp Sá­muel, ki annyi operaszöveg fordításával tette nevét ismeretessé, az ötvenes évek ele­­j­­én, épen itt Kolozsvárt­­, Prieller Cornelia számára lefordította volt. Az ünnepelt művésznő ma is édesen emlékezik vissza a kedves, gyügyögő, jámbor öregre, ki színházban, utczán, társaságban minduntalan azzal állta útját, hogy mily kitűnő darabot fordít ő most kedvelt művésznője számára, mily megható lyrai hangulat ömlik el azon a drámát­, mily idilli jelenetek képezik an­nak elragadó szépségeit, és hogy az a czím szerep, az a vak Jolántha mennyire ta­láló épen az ő kedves Cornéliája keresetlen nemesen egyszerű művészi egyéniségével. A jó öregnek — különösen ez utóbbi tételt il­letőleg — nagyon, de nagyon igaza volt. Alig képzelek színésznőt, — nemcsak honunk határain belül, — ki e finom, talán felettébb is gyöngéded vonásokból szőtt, majdnem az aetheriségig átlátszó, lányi ka­raktert hivebben visszatükrözni bírta volna, mint a mi Cornéliánk. Hangjának fü­­lemileszerű dallamossága, hullámringáshoz hasonló járás­kelése, lelkes szemeinek átható kék világa, egyenes tiszta felfogása, és ama­ntka adomány, az a könnyen lágyuló áivatag kedély, az az úgynevezett »szép érzékenység®, mely a szív közvetlen melegéből támad, épen az ily álomszerű tünemények, tündérek meg­testesítésére látszottak teremtve lenni. De miért, miért nem ? C o r n­é­­­i a itt Kolozsvárit még sem mutathatta volt be ez általa is nagy előszeretettel ta­nult, gédelgetett, szelíd alakot. Magyar­­országra kellett mennie, s úgy emléke­zik, hogy Debreczenben játszhatta el csak egyetlen egyszer. A fordítást magá­val vitte, őrzi ma is. Nem tudott arról senki semmit. Nem tudnánk ma sem, ha mostani ittléte alkalmával szóba nem hozom előtte színpadunk eme kérdéses újdonságát. Ezek szerint ez újdonság tehát, tulaj­donképen, mégis — újdonság. Hozzánk egyszerű, de azt hiszem sze­rencsés véletlenből került. Egy tiszteletreméltó tudós tanár, kinek eszmedus társaságában sokat tanulhatni, egész elragadtatással beszélt nekem „René ki­rály leánya“ czimű lyrai dráma szépsé­geiről, s annak mesteri ábrázolásáról, melylyel azt a Burgszinház tagjai által többször előadni látta. Én nem­ ismertem. Ő csodál­kozását fejezte ki a felett, hogy az magyarra nincs lefordítva. Körtemre szives volt elmondani mesé­jét. A Bajátszerű mese, a vonzó idylli gon­dolat szivén fogott. Meghozattam a német fordítást s D­­­­­r­ó­i Mórt, tagtársam és barátomat fölkértem, hogy fordítsa le. Le­fordította szorgalommal és oly szép sikerrel, minő még akkor is dicséretére válnék, ha nem ez a verses ott lett volna első kísér­lete a szépfoglalkozás eme hálátlan terén. Tudja ugyanis minden fordító, hogy a sike­res átültetés törvényeit és szabályait, miket olvasgatott valaha, csak a gyakorlat küzdel­mei közt érti meg valójában, sőt gyakran a küzdelem hevében teremti meg magának. S daczára, hogy ez elméletet nem egy régibb gyakorlaton szerezte meg Ditrói, újból állítom, hogy fordítása sikerült. Mi természetesebb aztán, hogy D­i­t­­r­ó­i­n­é, kinek a czímszerep szintén talál tehetségével, jutalomjátékául örömmel válasz­totta. Én nem igen szeretem a darabok me­séjét elmondani. Nem ér azzal az olvasó sem­mit. Mert nem a­­ mi , hanem a , mint­­ a jódolog mindig. S aztán egyik mese el­mondva nagyon sokat igér, a az előadás­ban, vagyis a kidolgozásban k­e­v­e­s­e­t ad, viszont a második épen semminek sem lát­szott,­­ a kidolgozásban meghal, elragad. De még élvezetesebb is egy szép mesét megelevenítve élő alakoktól ábrázolva sza­batos Bzini előadásban látni, mint idétlen el­beszélésben hallani; ez már régi dolog. A szombati előadás pedig nagyon szabatos és kerekded óhajtana lenni. Némi tájékozásul azonban annyit mégis megemli­ek, hogy itt egy gyönyörűséges vak királyleányról van szó, ki a Pro­venc­e-i táj egyik elzárt völgykebelében 15 éves ko­ráig úgy van nevelve, hogy bár szabadon jár két, mozog, sőt kertészkedik is: vakságáról sejtelme sincs. Négy öt emberen kívül nem érintkezett vele senki. Apját ismeri — de nem tudja, hogy király. A szemről egyáta­lán a Utas érzékéről előtte soha nem volt szabad beszélni senkinek. Miképen tárul fel előtte vakságának búr titka? Mikép hat rá e tudomás, mily véletlen találkozásból fakad föl szivében a szerelem, mint önti el szivét egy delejes villanyfolyam, mint lesz vakon szerelmes az idegen Tris­t­an lovag­ba, mint nyeri vissza szemevilágát , mi­képen hat rá az egyszerre eléje tárult min­­denség pompája : e különös sajátszerű pillan­­­natok kincseinek lélektani kiaknázása képe­­zi a műnek nem annyira erős drdínai olda­lát, mint megkapó költői értékét. Minden egyes jelenet egy nyájas kép vagy eleven meleg rajz, mely művészileg van egy sugár­szálakból szőtt angyali lény köré csoporto­sítva. Érdekes összehasonlításra nyílik itt al­kalom két költői egyéniség: a mi Hege­dűs Lajosunk és Hertz H. különböző felfogása közt. Közönségünk, s egy egész színészi nem­zedék, esztendők során át gyönyörködött i »Hazatértek® czimü dráma romantikus szövevénye és szinfa­rengető jelenetein. K­e­vénén emlékezik mindenki, hogy örvend mint ujjong Flóra, midőn László csodás mű­téte után, láterejét visszanyerve, először veti a világra repeső, ittasult tekintetét. Én, Hegedűs Lajosnak a »Ha­zatértek® „B­i­b­o­r és Gyász,̇ »Ró­ma leánya® „R­óz­s­a k­i­r­á­l­y­a é® nagy­hatású drámák költőjének, a hevületteljes színművésznek még ma holta után is, ma mi­­dőn műveinek értéke rég leszállt, ma is min­den tisztelettel adózom. Az irodalomtörté­netíró sem fogja figyelmen kivül hagyni, azt hiszem. De mégis most, midőn e dán írónak lélektanibb igazabb felfogásán bámulok, kény­telen vagyok mosolyogni magamon, ama ren­geteg tapsokon és leginkább rajta magán a l­­elkes Hegedűsön. Midőn 17 éves koromban először lát­tam a világos nyelvű „H­a­z­a­t­é­r­t­e­k”et, mily önkívületbe ragadott engem és az egész közönséget az ő megnyílt Ezemű Flór­á­j­á­­n­a­k majdnem az őrjöngésig szilajult öröm kitörése, frázisos áradozása, mintha csak a szent igazság nyilatkozványait hallottuk volna! Pedig nincs és nem volt ama csillogó és harsogó dyshiram­bikus dictiókban egy haj­szálnyi igazság sem. Közönségünk meg fogja ítélhetni maga A Hertz Henrik Jolanthája, midőn látereje megnyílt, nem repes, nem uj­­jong, nem futkos, nincs gyönyörtől ragadtat­va a rá nézve egészen uj világ tündérsége előtt. Ellenkezőleg : félénken megzavarodik, semmikép nem birja magát uj helyzetében egyszerre föltalálni, tájékozni, sőt majdnem megsemmisül ; fáj neki, hogy megszokott bel­ső világát, melybe 16 év alatt magát egé­szen beleélte, rögtön vesztenie kell. A régi : megszűnt; az uj a jelen a jövendő lehet egyszerre régi ismerőse,­­ nincs, még n­e­m­ éd s tulajdona, ar támad bensejében, melyet rögtön betöltenie képtelenség. Szóval: Kínos bizonytalanságban, ég­ és föld között lebeg­ve sokkal közelebb áll a boldogtalanság, mint a frenetikus gyönyör érzelmeihez. Kör­nyezetét, atyját egyszerre csak nem isme­ri; titkon imádott kedvese előtte áll csillo­gó fegyverzetében, s nem is álmodik kilété­ről, d­erubnak vél, miről mesélni hallott, mindenkire csak hangja után ismer. Ez a felfogás az igazi költőé. Ez jár a való igazság mélyén és nem a mi különben de­rék Hegedűsünké. A Flóra látás fölöt­ti gyönyörittassága akkor természetes, ha nem vakon születik,­­ hanem szemvilága 12—14 éves korában elvész s azt mint rég siratott ismerős drága kincset véletlenül va­lami csodatevő hatalom által ismét vissza­kapja. Végül nem lesz tán fölösleges meg­említenünk, hogy Hertz Henrik, a legki­tűnőbb dán költők egyike, született Kop­penhágában augusztus 6 én 1798-ban. Elszegényedett szüleitől egy gazdag keres­kedőházhoz került. Az uralkodó viszonyok nagyon kedvezők voltak korán jelentkező költői hajlamainak gyors fejlesztésére. 1825- ben pályadíjt nyert egy jogtudományi kér­dés megfejtéséért, 1826 ban újból egy másikat valamely szépműtani feladvány kitűnő meg­oldása jutalmául. 1830-ban korszakot alko­tott a „Grengaugerbrevene*-vel — de ez előtt már igen sok vígjátékot irt. 1832- ben álllamköltségen beutazta Közép-E­uro­­pát,­­ Koppenhágába térte után 2250 márka nrugdijjal lett kitüntetve az államtól. Legtöbbet itt 1849-től kezdve; majdnem összes munkásságát a színpadnak szentelte, s rendkívüli befolyást gyakorolt az ízlés és közérzület nemesítésére. A dán színművészet, a dán színműirodalom majdnem egészen ne­ki köszöni lételét. ... Nagyszámú színművei közül e®ID,­ a Kong René’s Dat­er terjedt el Európában. Németre nagyon sokszor lefordítova­n “ lyrikig is első rangú volt a különösen m­int kecses dalok szerzője. Irt époszt novellákat, megkísértette majdnem minden faját az iro- Klapka tábornok a „Pol. Porr.” levelezője szerint Kon­stan­tinápolyba hivatott, hogy a szultán köze­lében musi­ tábornagyi ranggal kato­ni ta­nácsadóképen szerepeljen. Az osztrák – magyar - orosz egyezség­ről, melynek hírét Berlinből töpiték szét, erélyes hangú czikket közöl a .P. Lloyd.“ A lap »impertinentiának® nevezi e föltevést, melyet Oroszország bocsát világgá, úgy ad­ván elő a dolgot, hogy az egyezségnél Né­metország játszotta a kerítő szerepét. A .P L.“ lehetetlennek tartja, hogy a külügymi­nisztérium ilyesmire adta beleegyezését, s arról van meggyőződve, hogy ezt a külügyi hivatal nem csak szavakkal, de tettekkel is megc­áfolja. Erre közvetlenül indokot ad a romániai kérdés, s a lap reméli, hogy a külügyi hivatal minden erővel és minden eszközzel ellenezni fogja a román független­ség orosz tervét. A franczia sárgakönyv, Pár­is, máj. 1. Decazes­ig előterjeszti a kamarának a sárgakönyvet és constatálja, hogy a jelen bonyodalmak Francziaor­­szágot menten minden kötelezettségtől ta­lálják, s hogy minden kormány a háború kezdete óta, annak localizálásán fáradozott. A miniszter hangsúlyozza a külhatalmakhoz való kitűnő viszonylatokat s igy fejezi be beszédét: A keleti kérdésben a leggondosabb, a legcsekélyebb részletekig terjedő tartózko­dással párosult semlegességnek kell politi­kánk alapját képezni: a sárga könyv 530 lapot tartalmaz, mely csak a keleti ügyekre vonatkozik. Decazes­hy minden sürgönye azon óhajról tanúsko­dik, hogy a béke és a hatalmak közötti egyetértés fenntartassék.­­ Az april 2- től kelt körsürgöny sajnálkozik a felett, hogy a porta visszautasította a jegyzőkönyvet , s azon szilárd elhatározást tudatja, hogy Francziaország lelkiismeretesen fentartja a semlegességet, melyet az ország és képvise­lőinek hangulata, a csatatértől való távolság s Francziaország lényeges­ érdekei paran­csolnak. A kormány csak akkor változtat e magatartásán, ha a megváltozott viszonyok megengedik Európa közös actióját a béke helyreállítására. Szerbia hadikészülődései. A távsürgönyök, a »Pest. Corr.» bel­grádi értesülései, magánhírek s egyéb je­lentések semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy Szerbia is megkezdi a hábo­rút, bármiként tagadják ezt egyelőre a szerb hivatalos körökben. Nis, Negotin és Kladova körül központosíttatik a szerb hadsereg, a belgrádi dandár is azon ürügy alatt, hogy hadigyakorlatra megy, Negotinba küldetett. Belgrádban Fadereff dolgozik, ki sok orosz pénzzel rendelkezik. Berlinből a „W. T.“ azon seuisationalis hírt veszi, hogy az orosz tervek szerint Montegró teljesen önálló lesz . Herczegovinát kapja, meg Albánia északi részét Szerbia a porta fenhatósága alatt ma­rad . ő­ Szerbiát nyeri. Bulgária külön állam lesz a porta fenhatósága alatt. Románia tel­­jesen önálló lesz s megkapja a Dobrudzsát. Mindnégy állam Oroszország protectorátusa alá helyeztetik, az orosz czár pedig fölveszi a „szláv császár“ czímét. Ez Fadereff s a pánszláv bizottságok terve — természetesen csak egyelőre ! Konstantinápolyi hírek szerint a próféta zászlaját már a napokban ki fogják bontani. Ez kormánykörök állítása szerint nem a vallásos fanatismus felkeltése végett történik, hanem csak azért, hogy a katonák bátorságát fokozzák s a mohame­dán lakosságot s a birodalom vazallusait ha­zafias tettekre buzdítsák. E tettel az orosz kaukázusi hadsereg, melyben számos moha­medán szolgál, sok kárt fog szenvedni. Kü­lönben a török kormány arra utal, hogy Oroszország is részben vallás­háborúvá tette a dolgot, midőn a hadi proclamatióban azt mondja, hogy a háborút Jézus Kristus val­lásáért viseli. A montenegróiak és miriditák közt immár formaszerű szövetség léte­sült. Nikita látja el fegyverrel és lőszerrel a miriditákat. Hírek. B­é c­s, máj. 1. Woloczyskából érkezett sürgönyök az Ausztria és Oroszország kö­zötti határzárt közelállónak jelentik. B­é c­s, máj. 1. A „N. Fr. Presse® je­lenti . A Kiew melletti híd megsérülése mi­att, a kiew-kurski személy- és teher­szállí­tás ma beszüntettetett. Pár­is, máj. 1. Lessepp utazása Eu­rópába állítólag a Suezi csatorna semlegessé tétele érdekében történik. Bécs, május 1. a „Pol. Corr.” jelenti Bukarestből e hó e­sejéről, kormány­körökből vett információk alapján, hogy a törökök el­vettek két román hadigőzöst, a ,Fulgerult“ és „Stefancclmare®-t. — Ma ismét az ösz­­szes rendelkezésre álló csapatok Kalafatra küldettek. — A kamrák ma és holnap meg­szavazzák a hadi költségeket s azután bezá­ratnak. — Galatzról, Brailáról és Giurgevo­ról tömegesen érkeznek a menekülő csalá­­dok ingó vagyonukkal. Bécs, május 1. A »Pol. Corr." egyik bukaresti sürgönye jelenti: A helybeli bol­gár­ bizottság proclamátiót intézett a bolgár lakossághoz, azon felhívással, hogy az a fel­kelésre készen álljon, mihelyt az oroszok a Dunán átkelnek. Buzevba holnap egy orosz hadtest ér­kezik. Ruscsukból sietve nagy török csapattö­megeket szállítanak Várnába, onnét pedig gőzhajóval a nagyban fenyegetett Dobrud­­jába. R­a­gu­za, május 1. A montenegróiak a törökök ellen a Duga-szorosban vívott ko­molyabb küzdelemben igen jelentékeny vere­séget szenvedtek. B­e­l­grá­d, május 1. Tegnapelőtt a „Deligrád® gőzösön egy szállítmány önkén-­­­tes, tegnap a »Mercur® gőzösön szintén egy csapat élelmi­szerrel és lőkészí­ettel külde­tett Turn-Severinbe, hogy ott az oroszokhoz csatlakozzék. Belrád, május 1. Az »Istók,­ a bel­grádi kormány hivatalos lapja, igy szól: Az orosz dynastia a programm örököse, mely abból áll, hogy a Hagia-Sofián egykor fel kell ismét tűzni a keresztet ... Ha Isten úgy akarja, a szláv császár tizenkét millió szlávot fog felszabadítani.­ Pétervár, május 1. Loftus lord ma nyújtotta át Anglia semlegességi nyilatkoza­tát, mely azonos azzal, mely a német-fran­­czia háború alkalmával adatott. — A csá­szárnő és a trónörökös neje a czár elébe, Moszkvába utaztak. — A czár holnap el­hagyja Eiseneffet és Odessán át utazik vissza. Jassy, máj. 1. Csütörtökön a hadse­reg parancsnoka és a nagy táborkar Foksa­­uiba mennek. A hadsereg tüzérkara már út­nak indult Brailába. Az eddig beszüntetve volt odessai ha­józás a mai napon megint megnyittatott. A beérkező és elinduló hajókat szigorúan átmo­tozzák. Krakkó, máj. 1. A »Czaz® jelenti: A török táborkar főnökévé kinevezett Klap­ka tábornok inkább óhajtana valamelyik had­test parancsnokává lenni és ez ügyben min­den bizonynyal Konstantinápolyba utazik. Lapunk mai számához van mellékelve a „Hölgyfutár® 18-dik száma.

Next