Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-05-16 / 111. szám
el. évfolyam. 111-dik szám. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................^1* Félévre.................................. . ■ ■ Egy negyedre..............................* Egy hónapra...................._______L 60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-Mt. HIRDETÉSI DIJAK: Ötzőr hfts&bozott garmondsorra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegillilik kCIIn szimitatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsvárit, 1877. szerda, május 16. POLITIKA! NAPILAP. POLGAE NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 36 kr. RECLAMOK: Hírfűzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. Hírek a csatatérről. Viddinből jelentik, hogy e han dikán a Viddin és Kalafat közötti bombázás 2 órától 3-ig, s 5 órától késő éjig tartott. Az első lövést a török ágyunaszád tette a kalafáti sánazokra. 90 román robbanó löveg röpíttetett át, melyek közül sok nem explodált, sok a viddini várra és külvárosokra hullt, sok a váron át majdnem a táborig hatolt. Viddinben egyik sem gyújtott, a megsebesültek száma 6. Egy asszony, ki terhessége 8 ik hónapiban volt, súlyosan megsérült a meghalt. Az orosz egészségügy parancsnoka Kasinszki tábornok Romániában buszkórház felállítását rendelte el, a munkálatokhoz már hozzáfogtak. A Torakan török positióra irányzott orosz bombázás nem okozott nagy kárt, a golyók behatoltak a kormányzó lakásába. Az idegenek elhagyták Ruszcsukot. Batumból május hó 11-étől keltezett távsürgöny jelenti, hogy egy jelentékeny orosz hadtest megtámadott egy segédcsapatok által elfoglalt positiót, nyolcz óra hoszszat tartó véres és elkeseredett küzdelem után az oroszok 4000 halottnyi veszteséggel visszavezettek. A törökök vesztesége aránylag csekély. A törökök máj. 13-án éjjel Oltenitza mellett partra szállani akartak, a kísérletet a románok ellenállása gátolta meg. Manu tábornok újabb csapatokat kér. A Kara mellett, a Juzsjjnál e hó 9-én történt összeütközésben az oroszok megverettek , vesztettek 80 embert. — Egy Ardahánból, máj. 6-ról kelt jelentés szerint azon orosz hadosztály, mely az Ardahan folyót, Rapazoglu sáncz mellett, átlépni akarta, egy csapat önkénytes által visszavetett. Az oroszok Yiddinnel szemben nagy mérvben folytatják a sánczépítést. Az oroszok már Kis-Oláhországba is benyomultak s a magyar határszélen orosz csapatok foglalnak állást. Kis-Oláhországban a közbiztonsági állapotok rendkívül siralmasak. Nemcsak az orosz katonák garázdálkodnak itt, hanem a behívott román capatok is, melyek mind túlságos tudatával bírnak annak, hogy ők nem rendes katonaság, s így nekik több szabad, mint másoknak. A rend, a fegyelem teljesen felbomll, senki nem biztos többé vagyok?- TARCZA. HOGYAN MENEKÜLTEM KI? (Hálás üdvözlet Csernovics Péternek) JelekiSándortól. (Folytatás.) A kis tarka megállt, körülnézett, megismerte a helyet, lábaival vakarta a földet, érezte hogy hazajött , én is otthon voltam Csernovics Péternél. A gazdának nem az jutott eszébe, hogy bajt hoztam lakába, hanem az, hogy öröm lesz hazában. A savanyúságodat ! Hol jársz te erre ? .. . ,de jöttem magához, nem vagyok-e ! alkalmatlan? — Ne okoskodj, már megint okoskodol ! Bevezetett szobájába. — Ehetnél ? ihatnál mondjad, mi kell, enyje de kopott vagy ecsém! — Az én kivül-belül. — Semmi baj, majd megdrótozzuk ! Üljj le, vagy nyujtsd magad végig azon a divanon, gyújts rá s mondtad. Én elkezdtem mondani, s mondtam torkom kiszáradásáig. Péter úr hol szerelte, hol fejét csóválta a histórián. Beszélgetés közt, thea mellett hamar telik az idő , beesteledett, és még mind mondtam. Elvégre vacsorálni hívtak. Az ebédlőben egy magas, sovány, sápadt, érdekes arczu fiatal ember, s ezzel élén vonta magára figyelmemet, kit eddig Péter úrnál még nem láttam. Bámulatort nekem: Popovics úr, Kricsánin tábornok titkára Asztalhoz ülünk; a társalgás kivételesen ma szerbül folyt, az ételek is a szerb konyha jellegét viselték. Nagy ezüst bográcsotsban hordták a szerb káposztát, Cserni György népének mindennapi kenyerét — a csáját, pilávot és khebabot. A baziur felém fordulva németül mondás Eladtam a négy lovat, Popovics úr vette meg a Kricsánin tábornok számára, ő viszi Belgrádba. — A lovak meg vannak ugyan véve, de hogyan viszem el őket kocsis nélkül ? E pillanatban villámgyorsasággal egy gondolat láta át agyamat. Alig vártam, hogy felkeljünk a vacsorától. Hosszasan ültünk az asztalnál, beszéltek szerbül s akucser szó nagyon gyakran fordult elő , végre felkeltünk az asztaltól, jó éjt kivánva távozunk. A folyosón megszólnám Péter urat. Egy pár szám volna ma- Menj szobádba, mindjárt jövök. Egy pár jó szivart hozok.------— Na hát mi kell? — Úgy hallom, a négy ló mellett nincsen kocsis. — Volna Anton, de a hideg lesi, aztán tudod milyen kényes. — Tudom , a nyúlpecsenyét, ha nincsen megspékelve, nem eszi. — Na látod, azt a gyáva svábot azzal a kemény négy lóval nem küldhetem. — Elmegyek én Antonnak, s a nyúlpecsenyében nem válogatok. — Lásd, isten bizony mondasz valamit — szólt egészen felvidulva; — kikapunk a németen, elvihetitek Gergelyt is magatokkal, reggel küldök utána. Elküldöm ajándékba a szürke hátas lovat Kulisáninnak, s Gergely kimehet mint lovász. — De várjon Popovics úr rá áll e? — Az az én dolgom, a savanyúságát, ezt az ideát szeretem, csak ne okoskodjál, elvégzek én minden!. Jó éjszakát! Az éjét álmatlanul töltöm. Hogy lesz, mint lesz az én sorsom ? Kocsis-e a Kricsánin szerb tábornok úr szolgálatában Mácsától Belgrádig, vagy menekült az ecsedi lápon ? Ki tudom-e vágni magamat ? — nem fognak-e el, nem visznek-e vissza zsúfosan az aradi várba ? Popovics úr befogad e ? s ha befogad, nem árul-e el bennünket ? s Belgrádban mit fog mondani Kricsánin ? Hol kapjunk útlevelek? Ilyen s hasonló összevissza gondolatok közt keltem fel. A komornik, ki rendesen a reggelit hozta, szobámba jön . — A méltóságos ur kereti szobájába, ott fognak reggelizni. Popovics ur már ott van. — A dolog el van igazítva, — mondá Péter ur németül. — Popovics ur becsületszavát adta, hogy elvisz benneteket Belgrádba. — Köszönöm, uram, szívességét. Én bizom önben, — s kezemet nyujtom. — Én köszönöm önnek bizalmát, s legszentebb becsületszavamra ígérem, hogy elviszem önöket Belgrádba. Vegye a gróf úr a dolgot úgy, mintha már ott lenne. Bemegyek Aradra, az Anton útlevelét visaztatom, 8 gróf Bethlennek szerzek útlevelet. Ajánló levelem van Kricsánin tábornoktól a császári katonai főparancsnokhoz. Könnyen fog menni minden, holnapután reggel indulhatunk. Reggelizés közt meghánytuk-vetettük a dolgot. Popovics elment Aradra. Dőltelé Bethlen Gergely megérkezett. Ritka eredeti egyéniség volt ezen a világon az én Bethlen Gergely ezredes barátom. Nem minden bokor alatt terem ilyen, a tragicum és bombum úgy változott perczenkint benne, mint a szín a kaméleon hátán. A legszendébb jószívűségből minden átmenet nélkül dühbe tört ki. Bátor mint Bayard jó mint a Cid, mérges mint Rolando. A legnehezebb dolgokat bámulatos könnyűséggel vitte keresztül, de ellenben sokszor egy csekély részleten úgy fennakadt, hogy nem bírt cselekedni. Szenvedélyes katona, páratlan lovas, rendkívüli vívó, jó lövő; a testi gyakorlatokban annyira jártas, hogy bármelyik cirkusnak dísze lett volna. Angol nyeregben, lábain állva ügetett végig a bécsi prater hosszú főútján. Örökösen zsémbelt, szidott mindent és mindenkit, de azt olyan kedélyesen, hogy az embernek a lelke örült bele. Érdekesen beszélt, de a történetet nem végezte be. Még itt Mácsán elkezdte beszélni nekem a piskii ütközetet, — melyben nem vettem részt — keresztül mentünk Magyarországon, Szerbián, Törökországon, a Középtengeren, Francziaországon, együtt voltam vele tizennyolc évig az I emigratióban, de a piskii ütközet története zárfejezetének végével mai napig is adósom. Beszélt mindenféle nyelveket, tanult folyvást, olvasott örökösen, a hadászatból tudott annyit, mint bármelyik tanár, de ha egy kétségbe mondott volt es 1 levelet kellett írnia le. Soha roszat nem mondott senkiről, minden embert védett, de ha méregbe jött, s még Kossuthot is, kit rajongással szeretett, lehazaárulózta. Soha jobb szívű embert nálánál nem ismertem. Bőkezű volt a pazarlásig, jótékony a könnyelműségig, az ingét is odaadta volna.. . Akárhányszor megtörtént, hogy másért óráját tette zálogba : De meg ne mondjátok neki, mert agyonverlek ! Legnemesebb tulajdona volt odaolvadó, ragaszkodó barátsága s lovagias jelleme; alak a lovagkorból, szép nemes arczczal, gyönyörű termettel. Mint mondám, Bethlen Gergely megérkezett. Csernovics elmondta a történteket. Nagyon örült menekülésünkön, s kérdő : — Mikor megyünk ? — Holnapután jókor reggel. — Én nem mehetek, mondá szomorúan. — De hát miért ? kérdők bámulva. — Sok okom van nekem. Először a bárótól nem búcsúztam el, most is elhoztam a fésűjét, azt vissza kell vinnem, aztán ott van mindenem. — De hát mid van ott mindened ? — Majd én inventáriumot csinálok neked, hogy mim van. Mondom, hogy nem mehetek, el kell búcsúznom a bárótól, meg kell hogy köszönjem szives jóságát, — aztán az a lemnane fésű zsenil er. Egymásra néztünk Csernovicscsal, nem tudtuk nevessünk, mérgelődjünk, vagy mit csináljunk. . . — Elküldöm én a lovászt, vissza viszi a fésűt, elbucsuztat a bárótól, s elhozza mindenedet, monda nevetve Péter úr. — Majd én a te czigány lovászodat küldöm oda követnek ! — Anglus az, ecsém! — Akkor nem tud a báróval beszélni. Elmegyek én, eligazítok mindent, holnap délben itt vagyok. . , , . . . Minden ékesenszólásunk hajótörést szenvedett , nem tarthattuk vissza, a fésűzfini rozta. Mennie kellett. (Folytatása bőv.) - ról, életéről. Három nap óta a legkétségbejettőbb jeleneteknek színhelye Turn-Szeverin is, mely pedig még a rendesebb igazgatott városok közé tartozik. Midőn ide bevonultak a rendetlen csordák, az utczákon lövöldöztek , a lakosságot bekergették lakásaikba. Majd rabláshoz kezdtek s pár óra alatt alig maradt valamire való külsejű ház felforgatatlanul. E bandák mindent elraboltak, aminek csak hasznát vehették, amit pedig el nem vihettek, azt összerombolták. Jaj volt annak, aki ellenszegülni mert. Különösen az osztrák-magyar alattvalók helyzete aggasztó, ezek ellen a katonaság egyenesen föl van uszítva, és hasztalan fordulnak a hatóságokhoz védelemért. Szomorú dolog, hogy ilyenek történhetnek az osztrák magyar monarchia tőszomszédságában; csak a kezét kellene kinyújtani e nagyhatalmasságnak, hogy alattvalóit, polgárait a legembertelenebb bántalmak ellen megoltalmazza. török hadihajó egy monitorcorvette volt; neve „Lutfi-Djelil“, parancsnoka Nekib bey. A hajó három árboczcal birt, páncélos volt, és öt nagy kaliberű ágyút, valamint kétszáz embert hordott. A „Lutfi-Djelil“ ugyanaz a a hajó, mely máj.6-én, midőn Miklós nagyherczeg, az orosz hadsereg főparancsnoka, Brailába érkezett, a távol fekvő pályaudvarba projsctileket lőtt. A „Lutfi-Djelil“-re oly végzetes hatással volt lövés az első számú orosz ütegből jött; aki irányozta, az egy fiatal, Szmujlo nevű hadnagy. Midőn a robbanás eldördült, a többi török hajók futásnak eredtek (így mondja ezt a nem szavahihető orosz forrás), anélkül, hogy a hajóromok közt küzködő matrózok megmentésére csak egy csónakot is küldtek volna. A brailai orosz parancsnok, Saloff tábornok azonnal három hajót küldött a helyszínére Strukoff hadsegéd és két más tiszt vezetése alatt, de már ekkor csak egyetlen egy, súlyosan megsebesített embert, menthettek meg, kit orvosi ápolás alá helyeztek. A segélyre szorulók utáni halászat közben az orosz hajók legénysége közeledett az elsülyedt hajó kimagasló árbocához és levette az azon lengett óriás nagy vörös lobogót, melyet Saloff tábornoknak adtak át. Mint előbb, a hajó sülyedésekor, úgy most is, midőn a lobogót Saloffnak átadták, viharos hurrah hangzott fel. Braila város honoratiorjai és a legelőkelőbb kereskedők küldöttsége tolmácsolták a parancsnok előtt a város köszönetét és szerencsekívánatait. Este Somujlo hadnagy tiszteletére lakomát rendeztek, kinek egyúttal a város nevében díszajándékot adtak át. „Lutfi-Djelil* „a világ örömét* jelenti. (Más forrás azt jelenti, hogy a felrobbantott hajó nem volt pánczéllal ellátva, hanem közönséges gőzös volt ) RomâniábóL Bukarestből írják, többek közt, a „P. N.*-nak más - ről: Tegnap óta minden törökpárti lapnak hallgatni kell, csakis a „Romárul“ és a „Telegraful” ezek beszélhetnek bátran, a kormánynak e két „beibhuszárja.” Ezek aztán persze az ország nevében beszélnek, — az ország nevében, mely mindent, csak háborút nem akar. Az utóbbi napokban roppant ellenséges nyilatkozatok történnek ellenünk, a törzstisztek nyíltan beszélik a kávéházakban, czukrázdák előtt (mert többnyire ott szoktak állani.) sőt maga a bukaresti térparancsnok is, — hogy az első győzelem után elfoglalják Erdélyt. Itt a szó teljes értelmében katona-fogdosás van, — szemtanúja voltam, — tegnapelőtt este 7 órakor a „Bukaresti Híradó“ szedőjét, midőn a nyomdából hazament, fogták el, és erővel fel akarták öltöztetni, nagy nehezen bocsájtották szabadon. — Figyelmeztettem is itt élő honfitársaimat, hogy inasaiknak és segédjeiknek szerezzenek a consulatustól tartózkodási jegyeket, s azokat igazolás végett folytonosan zsebükben tartsák. A kormánynak ezen rendszabálya arra mutat, hogy minden erőlködés mellett sem képesek, nem a lekötött 120 ezer, de még 80 ezer katonát sem kiállítani. A szláv propaganda kezdi itt felütni sátorát, hemzseg a város muszka ügynököktől, kik égig magasztalják a muszkát. A török hajó felrobbanása. Egy levelező, ki a máj. 11-iki délután Braila előtt történt ütközet szemtanúja volt, további részleteket közöl az ott tönkrement török hajók végzetes esetéről. A tönkrement Hirek, Konstantinápoly, május 13. A kamra hálafeliratot szavazott a meg a britt kormánynak az orosz körjegyzőkre adott válaszért. — Az oroszok kísérletei, melyeket Rahovánál a Duna átlépésére tettek, meghiúsultak ; az átmeneteire más pontokon történt kísérlet. — A román diplomatiai ügynök elutazott. Bukarest, máj 13. A senatus a hadüzenetet, s az elvi függetlenségi nyilatkozatot, hét ellenében, az összes szavazatokkal elfogadta. Bukarest, május 13. A kormány megcáfolja mindazon híreket, melyek szerint a román hadsereg az orosz hadseregbe beosztatnék. A román csapatok önnállólag törvényes vezérük alatt fognak harczolni, hogy a haza jogait és intézményeit megvédjék. Orsóvá, máj. 13. Palaczról ideérkeztek az „Adler* s a „Pannónia* gőzhajók sok BELFÖLD. Az országgyűlési szabadelvű párt előadja, hogy az ünnepi szünetek előtt a a kormány csak a fővárosi _____v.viii.violuj beosztásáról és az úrbéri törvényjavaslatok tárgyalását fogja kérni a háztól, ezek bevégzése után a ház érdemleges ülést nem tart semmi esetre június 4-dikéig, az első érdemleges ülést a ház elnöke 4 ike és 10- dike közt fogja összehívni. Addig a bizottságok, név szerint a quóta, a vám- és a bankügyi bizottságok fogják az illető ügyeket tárgyalni. Ezzel az értekezlet véget ért. karesten halad át. - Nmét három napi eső- Mindazon szabályok egyébiránt, - me- Fiume május n A m«.„ ím e*f a Póttartalékosok elővezetése körüli ebvészeti hálóság’ elv IbrtEW teDugA' járásra’ 8 ezeknek az állitási és avatási sajrátságos fiatalnak8* hadffifiíS?6 I 1- 3tr.°lmokban való kezelésére és az állításnak kereskedelmi kikötőkhPd hh^A f» belföldi módozatára, úgyszintén az állandó sorozóbilyozza. kikötőkbe bocsátását szabázottságoknak szervezésére, s általában a póttartalékosok, és különösen a semminemű szolgálatra nem alkalmas póttartalékosok irányában, s a hadképesség iránt fenforgó kétségek eseteiben megállapított hatáskörére vonatkoznak, és a védtörvényi utasítás 72-ik, 80- ik, 83-ik, és 166-ik szakaszaiban vannak elősorolva, továbbra is teljes érvényekben mavasárnapi értekezletet Go ro ve elnök radnak fenn, megnyitván, fölszólitá a kijelölő bizottságot Felhívom tehát a törvényhatóság kehogy a közoktatási és VIII. bíráló bizott k!zönségét, hogy ezen rendeletemet, az említett sogba választandó tagokat jelölje ki. kedvezménynyel élni kívánó póttartalékosok A bizottság rögtön összeülvén, a kijelö fgyelmeztetése tekintetéből, közhírré tenni, más eredményét az elnök az értekezletnek köszöni, az állandó sorozóbizottságok polgári vetkezőleg jelentette be: a közoktatási kielelékeit, mind az összes tisztviselőket, ez bizottságba Pauler Tivadar, a VIII. bi- belemben utasítani ne késsék, váló bizottságba pedig Mikó Bálintje , ,Kelt Budapesten, 1877. évi május lőhettek ki. Az értekezlet a kijelölést helyeslő bbr 2-antudomásul veszi. Szende Béla, s. k. Ezután Tisza Kálmán miniszterelnök , — választókerületek V8tXHTI§^yi eletös^JGSZ1 tesek. Az ellenzék nem panaszkodhatik a kormányra. Oly terjedelmes, részletes és alaposan kidolgozott előterjesztéseket tett ez a vámügyben, hogy úgy a múltra, mint a jelenre nézve már több felvilágosítást kívánni sem lehet. Egy vastag kötet tünteti elő a monarchia vámpolitikáját, a szükséges törvényhozási és statistikai adatokkal a közelebbi 25 évről; három vastag füzetben van feltüntetve hazánk és a monarchia forgalma részben 1850, részben 1866 óta czikkek és vámtételek szerint részletesen elősorolva; a terjedelmes vámügyi expozéban elő van adva ipari, hitel és kereskedelmi fejlődésünk a közelmúltban, az eddigi és a követendő vámpolitika jellemzése ; ki van fejtve a fogyasztási adók eddigi viszonyunk, őszintén meg van mondva, hogy e téren 2 és fél millióval károsodunk évenként; ki van mutatva a vámrestitutiótól való károsodásunk, mely átlag 1—1 ', millióra ment évenként, hogy be lehessen őszintén vallani, hogy az utóbbit megakadályozzuk ugyan (hitem szerint nem egészen); de az előbbit csakis a A honvédelmi miniszter mint a hirlap közli, a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz : A póttartalékba, akár állandóan akár ideiglen beosztott egyének, háború esetében, hadképességek tekintetéből leendő megvizsgáltatok és hadcsapatok szerint való beosztatásuk végett, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 166-ik szakaszának 7-ik pontjához képest, kötelesek az állandó sorozóbizottság előtt megjelenni. S ez eljárás megkönnyebbítése és gyorsabbítása czéljából, ezennel megengedtetik , hogy az illetékes hadkiegészítési kerület körén kívül tartózkodó póttartalékosok, a póttartalék általános behívása és mozgósítása alkalmával, a tartózkodási helyekhez legközelebb eső sorozóbizottság előtt jelentkezhessenek, s ezen sorozóbizottság által, amelynek feladata lesz a reájuk vonatkozó állítási laj