Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-05-16 / 111. szám

el. évfolyam. 111-dik szám. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................^1* Félévre.................................. . ■ ■ Egy negyedre..............................* Egy hónapra...................._______L 60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-Mt. HIRDETÉSI DIJAK: Ötzőr hfts&bozott garmondsor­­ra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegillilik kCIIn szimi­tatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsvárit, 1877. szerda, május 16. POLITIKA! NAPILAP. POLGAE NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 36 kr. RECLAMOK: Hírfűzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. Hírek a csatatérről. Viddinből jelentik, hogy e ha­n­ dikán a Viddin és Kalafat közötti bombázás 2 órá­tól 3-ig, s 5 órától késő éjig tartott. Az első lövést a török ágyunaszád tette a kala­­fáti sánazokra. 90 román robbanó löveg rö­­píttetett át, melyek közül sok nem explo­­dált, sok a viddini várra és külvárosokra hullt, sok a váron át majdnem a táborig hatolt. Viddinben egyik sem gyújtott, a megsebe­sültek száma 6. Egy asszony, ki terhessége 8 ik hónapiban volt, súlyosan megsérült a meghalt.­­ Az orosz egészségügy parancsno­ka Kasinszki tábornok Romániában busz­kórház felállítását rendelte el, a munkála­tokhoz már hozzáfogtak. A To­rakan török positióra irányzott orosz bombázás nem okozott nagy kárt, a golyók behatoltak a kormányzó lakásába. Az idegenek elhagyták Ruszcsukot. Batumból május hó 11-étől keltezett távsürgöny jelenti, hogy egy jelentékeny orosz hadtest megtámadott egy segédcsapa­tok által elfoglalt positiót, nyolcz óra hosz­­szat tartó véres és elkeseredett küzdelem után az oroszok 4000 halottnyi veszteséggel visszavezettek. A törökök vesztesége arány­lag csekély. A törökök máj. 13-án éjjel Oltenitza mellett partra szállani akartak, a kísérletet a románok ellenállása gátolta meg. Manu tábornok újabb csapatokat kér. A Kara mellett, a Juzsjj­nál e hó 9-én történt összeütközésben az oroszok megve­rettek , vesztettek 80 embert. — Egy Arda­­hánból, máj. 6-ról kelt jelentés szerint azon orosz hadosztály, mely az Ardahan folyót, Rapazoglu sáncz mellett, átlépni akarta, egy csapat önkénytes által visszavetett.­­ Az oroszok Yiddinnel szemben nagy mérvben folytatják a sánczépítést. Az oroszok már Kis-Oláhországba is benyomultak s a magyar határszélen orosz csapatok fog­lalnak állást. Kis-Oláhországban a közbiztonsági ál­lapotok rendkívül siralmasak. Nemcsak az orosz katonák garázdálkodnak itt, hanem a behívott román c­apatok is, melyek mind túlságos tudatával bírnak annak, hogy ők nem rendes katonaság, s így nekik több szabad, mint másoknak. A rend, a fegyelem teljesen felbom­ll, senki nem biztos t­öbbé vagyok?- TARCZA. HOGYAN MENEKÜLTEM KI? (Hálás üdvözlet Csernovics Péternek) J­eleki­­Sándortól. (Folytatás.) A kis tarka megállt, körülnézett, meg­ismerte a helyet, lábaival vakarta a földet, érezte hogy hazajött , én is otthon voltam Csernovics Péternél. A gazdának nem az jutott eszébe, hogy bajt hoztam lakába, hanem az, hogy öröm­­ lesz hazában. A savanyúságodat ! Hol jársz te erre ? .. . ,de jöttem magához, nem vagyok-e ! alkalmatlan?­­ — Ne okoskodj, már megint okoskodol ! Bevezetett szobájába. — Ehetnél ? ihat­nál­­ mondjad, mi kell, enyje de kopott vagy ecsém!­­ — Az én kivül-belül. — Semmi baj, majd megdrótozzuk ! Üljj le, vagy nyujtsd magad végig azon a diva­­non, gyújts rá s mondtad. Én elkezdtem mondani, s mondtam torkom kiszáradásáig. Péter úr hol szerelte, hol fejét csó­válta a histórián. Beszélgetés közt, thea mellett hamar telik az idő , beesteledett, és még mind mond­tam. Elvégre vacsorálni hívtak.­­ Az ebédlőben egy magas, sovány, sá­padt, érdekes arczu fiatal ember, s ezzel élén vonta magára figyelmemet, kit eddig Péter úrnál még nem láttam. Bámulato­rt nekem: Popovics úr, Kricsánin tábornok tit­kára Asztalhoz ülünk; a társalgás kivétele­sen ma szerbül folyt, az ételek is a szerb konyha jellegét viselték. Nagy ezüst bográ­csotsban hordták a szerb káposztát, Cserni György népének mindennapi kenyerét — a csáját, pilávot és khebabot. A baziur felém fordulva németül mon­dás Eladtam a négy lovat, Popovics úr vet­te meg a Kricsánin tábornok számára, ő vi­szi Belgrádba. — A lovak meg vannak ugyan véve, de hogyan viszem el őket kocsis nélkül ? E pillanatban villámgyorsasággal egy gondolat láta át agyamat. Alig vártam, hogy felkeljünk a vacsorától. Hosszasan ültünk az asztalnál, beszéltek szerbül s akucser szó nagyon gyakran fordult elő , végre felkeltünk az asztaltól,­­ jó éjt kivánva távozunk. A folyosón megszó­lnám Péter urat. Egy pár szám volna m­a­- Menj szobádba, mindjárt jövök. Egy pár jó szivart hozok.------­— Na hát mi kell? — Úgy hallom, a négy ló mellett nin­csen kocsis. — Volna Anton, de a hideg lesi, aztán tudod milyen kényes. — Tudom , a nyúlpecsenyét, ha nincsen megspékelve, nem eszi. — Na látod, azt a gyáva svábot azzal a kemény négy lóval nem küldhetem. — Elmegyek én Antonnak, s a nyúlpecsenyében nem válogatok. — Lásd, isten bizony mondasz valamit — szólt egészen felvidulva; — kikapunk a németen, elvihetitek Gergelyt is magatokkal, reggel küldök utána. Elküldöm ajándékba a szürke hátas lovat Kulisáninnak, s Gergely kimehet mint lovász. — De várjon Popovics úr rá áll e? — Az az én dolgom, a savanyúsá­gát, ezt az ideát szeretem, csak ne okos­kodjál, elvégzek én minden!. Jó éjszakát! Az éjét álmatlanul töltöm. Hogy lesz, mint lesz az én sorsom ? Kocsis-e a Kri­csánin szerb tábornok úr szolgálatában Má­­csától Belgrádig, vagy menekült az ecsedi lápon ? Ki tudom-e vágni magamat ? — nem fognak-e el, nem visznek-e vissza zsúfosan az aradi várba ? Popovics úr befogad e ? s ha befogad, nem árul-e el bennünket ? s Belgrádban mit fog mondani Kricsánin ? Hol kapjunk útlevelek? Ilyen s hasonló össze­vissza gondolatok közt keltem fel. A komornik, ki rendesen a reggelit hoz­ta, szobámba jön . — A méltóságos ur kereti szobájába, ott fognak reggelizni. Popovics ur már ott van. — A dolog el van igazítva, — mondá Péter ur németül. — Popovics ur becsület­szavát adta, hogy elvisz benneteket Bel­­grádba.­­ — Köszönöm, uram, szívességét. Én bizom önben, — s kezemet nyujtom. — Én köszönöm önnek bizalmát, s leg­szentebb becsületszavamra ígérem, hogy el­viszem önöket Belgrádba. Vegye a gróf úr a dolgot úgy, mintha már ott lenne. Beme­gyek Aradra, az Anton útlevelét visaztatom, 8 gróf Bethlennek szerzek útlevelet. Ajánló levelem van Kricsánin tábornoktól a császári katonai főparancsnokhoz. Könnyen fog men­ni minden, holnapután reggel indulhatunk. Reggelizés közt meghánytuk-vetettük a dolgot. Popovics elment Aradra. Dőltelé Beth­len Gergely megérkezett. Ritka eredeti egyéniség volt ezen a vi­lágon az én Bethlen Gergely ezredes bará­tom. Nem minden bokor alatt terem ilyen, a tragicum és bomb­um úgy változott per­­czenkint benne, mint a szín a kaméleon há­tán. A legszendébb jószívűségből minden át­menet nélkül dühbe tört ki. Bátor mint Bayard jó mint a Cid, mér­ges mint Rolando. A legnehezebb dolgokat bámulatos könnyűséggel vitte keresztül, de ellenben sokszor egy csekély részleten úgy fennakadt, hogy nem bírt cselekedni. Szen­vedélyes katona, páratlan lovas, rendkívüli vívó, jó lövő; a testi gyakorlatokban annyira jártas, hogy bármelyik cirkusnak dísze lett volna. Angol nyeregben, lábain állva ügetett végig a bécsi prater hosszú főútján. Örökö­sen zsémbelt, szidott mindent és mindenkit, de azt olyan kedélyesen, hogy az embernek a lelke örült bele. Érdekesen beszélt, de a történetet nem végezte be. Még itt Mácsán elkezdte beszélni nekem a piskii ütközetet, — melyben nem vettem részt — keresztül mentünk Magyarországon, Szerbián, Török­országon, a Középtengeren, Francziaorszá­­gon, együtt voltam vele tizennyolc­ évig az I emigratióban, de a piskii ütközet története­­ zárfejezetének végével mai napig is adósom. Beszélt mindenféle nyelveket, tanult folyvást, olvasott örökösen, a hadászatból tudott annyit, mint bármelyik tanár, de ha egy kétségbe mondott volt es­ 1 levelet kellett írnia le. Soha roszat nem mondott senkiről, minden embert védett, de ha méregbe jött, s még Kossuthot is, kit rajongással szeretett, lehazaárulózta.­­ Soha jobb szívű embert nálánál nem ismertem. Bőkezű volt a pazarlásig, jótékony a könnyelműségig, az ingét is odaadta volna.. . Akárhányszor megtörtént, hogy másért óráját tette zálogba : De meg ne mondjátok neki, mert agyonverlek ! Legnemesebb tulajdona volt odaolvadó, ragaszkodó barátsága s lovagias jelleme; alak a lovagkorból, szép nemes arczczal, gyönyörű termettel. Mint mondám, Bethlen Gergely meg­érkezett. Csernovics elmondta a történte­ket. Nagyon örült menekülésünkön, s kérdő : — Mikor megyünk ? — Holnapután jókor reggel. — Én nem mehetek, mondá szomo­rúan. — De hát miért ? kérdők bámulva. — Sok okom van nekem. Először a bárótól nem búcsúztam el, most is elhoztam a fésűjét, azt vissza kell vinnem, aztán ott van mindenem. — De hát mid van ott mindened ? — Majd én inventáriumot csi­nálok neked, hogy mim van. Mondom, hogy nem mehetek, el kell búcsúznom a bárótól, meg kell hogy köszönjem szives jóságát, — aztán az a lemnane fésű z­s­e­n­i­l e­r. Egymásra néztünk Csernovicscsal, nem tudtuk nevessünk, mérgelődjünk, vagy mit csináljunk. . . — Elküldöm én a lovászt, vissza viszi a fésűt, elbucsuztat a bárótól, s elhozza min­denedet, monda nevetve Péter úr. — Majd én a te czigány lovászodat küldöm oda követnek ! — Anglus az, ecsém! — Akkor nem tud a báróval beszélni. Elmegyek én, eligazítok mindent, holnap dél­ben itt vagyok. . , , . . . Minden ékesenszólásunk hajótörést szen­vedett , nem tarthattuk vissza, a fésű­z­­­fi­ni r­o­z­t­a. Mennie kellett. (Folytatása bőv.) - ról, életéről. Három nap óta a legkétségbe­­j­ettőbb jeleneteknek színhelye Turn-Szeverin­­ is, mely pedig még a rendesebb igazgatott vá­rosok közé tartozik. Midőn ide bevonultak a rendetlen csordák, az utczákon lövöldöz­tek , a lakosságot bekergették lakásaikba. Majd rabláshoz kezdtek s pár óra alatt alig maradt valamire való külsejű ház felforga­tatlanul. E bandák mindent elraboltak, a­mi­nek csak hasznát vehették, a­mit pedig el nem vihettek, azt összerombolták. Jaj volt annak, a­ki ellenszegülni mert. Különösen az osztrák-magyar alattva­lók helyzete aggasztó, ezek ellen a katona­ság egyenesen föl van uszítva, és hasztalan fordulnak a hatóságokhoz védelemért. Szomo­rú dolog, hogy ilyenek történhetnek az osztrák magyar monarchia tőszomszédságában; csak a kezét kellene kinyújtani e nagyhatalmas­ságnak, hogy alattvalóit, polgárait a legem­bertelenebb bántalmak ellen megoltalmazza. török hadihajó egy monitorcorvette volt; ne­ve „Lutfi-Djelil“, parancsnoka Nekib bey. A hajó három árboczc­al birt, páncélos volt, és öt nagy kaliberű ágyút, valamint kétszáz embert hordott. A „Lutfi-Djelil“ ugyanaz a a hajó, mely máj.­6-én, midőn Miklós nagy­­herczeg, az orosz hadsereg főparancsnoka, Brailába érkezett, a távol fekvő pályaudvar­ba projsctileket lőtt. A „Lutfi-Djelil“-re oly végzetes hatással volt lövés az első számú orosz ütegből jött; a­ki irányozta, az egy fiatal, Szmujlo nevű hadnagy. Midőn a rob­banás eldördült, a többi török hajók futás­nak eredtek (így mondja ezt a nem szava­hihető orosz forrás), a­nélkül, hogy a hajó­romok közt küzködő matrózok megmentésé­re csak egy csónakot is küldtek volna. A brailai orosz parancsnok, Saloff tá­bornok azonnal három hajót küldött a hely­színére Strukoff hadsegéd és két más tiszt vezetése alatt, de már ekkor csak egyetlen egy, súlyosan megsebesített embert, menthet­tek meg, kit orvosi ápolás alá helyeztek. A segélyre szorulók utáni halászat közben az orosz hajók legénysége közeledett az elsülyedt hajó kimagasló árbocához és levette az azon lengett óriás nagy vörös lobogót, melyet Sa­loff tábornoknak adtak át. Mint előbb, a ha­jó sülyedésekor, úgy most is, midőn a lobo­gót Saloffnak átadták, viharos hurrah hang­zott fel. Braila város honoratiorjai és a legelő­kelőbb kereskedők küldöttsége tolmácsolták a parancsnok előtt a város köszönetét és sze­­rencsekívánatait. Este Somujlo hadnagy tisz­teletére lakomát rendeztek, kinek egyúttal a város nevében díszajándékot adtak át. „Lut­fi-Djelil* „a világ örömét* jelenti. (Más forrás azt jelenti, hogy a felrobbantott hajó nem volt pánczéllal ellátva, hanem közönsé­ges gőzös volt ) Români­áb­óL Bukarestből írják, többek közt, a „P. N.*-nak más - ről: Tegnap óta minden törökpárti lapnak hallgatni kell, csakis a „Romárul“ és a „Te­legraful” ezek beszélhetnek bátran, a kor­mánynak e két „beibhuszárja.” Ezek aztán persze az ország nevében beszélnek, — az ország nevében, mely mindent, csak háborút nem akar. Az utóbbi napokban roppant ellenséges nyilatkozatok történnek ellenünk, a törzs­tisztek nyíltan beszélik a kávéházakban, czuk­­rázdák előtt (mert többnyire ott szoktak ál­lani.) sőt maga a bukaresti térparancsnok­­ is, — hogy az első győzelem után elfoglalják Erdélyt. Itt a szó teljes értelmében katona-fog­­dosás van, — szemtanúja voltam, — tegnap­­­­előtt est­e 7 órakor a „Bukaresti Híradó“­­ szedőjét, midőn a nyomdából hazament,­­ fogták el, és erővel fel akarták öltöztetni, nagy nehezen bocsájtották szabadon. — Fi­gyelmeztettem is itt élő honfitársaimat, hogy inasaiknak és segédjeiknek szerezzenek a consulatustól tartózkodási jegyeket, s azo­kat igazolás végett folytonosan zsebükben tartsák. A kormánynak ezen rendszabálya arra mutat, hogy minden erőlködés mellett sem képesek, nem a lekötött 120 ezer, de még 80 ezer katonát sem kiállítani. A szláv propaganda kezdi itt felütni sátorát, hemzseg a város muszka ügynökök­től, kik égig magasztalják a muszkát. A török hajó felrobbanása. Egy levelező, ki a máj. 11-iki délután Braila előtt történt ütközet szemtanúja volt, további részleteket közöl az ott tönkrement török hajók végzetes esetéről. A tönkrement Hirek, Konstantinápoly, május 13. A kamra hálafeliratot szavazott a meg a britt kormánynak az orosz körjegyzőkre adott válaszért. — Az oroszok kísérletei, melyeket Rahovánál a Duna átlépésére tet­tek, meghiúsultak ; az átmeneteire más pontokon történt kísérlet. — A román dip­­lomatiai ügynök elutazott. Bukarest, máj 13. A senatus a had­üzenetet, s az elvi függetlenségi nyilatkoza­tot, hét ellenében, az összes szavazatokkal elfogadta. Bukarest, május 13. A kormány megc­áfolja mindazon híreket, melyek sze­rint a román hadsereg az orosz hadse­regbe beosztatnék. A román csapatok önnál­­lólag törvényes vezérük alatt fognak harczol­­ni, hogy a haza jogait és intézményeit meg­védjék. Orsóvá, máj. 13. Palaczról ideérkez­tek az „Adler* s a „Pannónia* gőzhajók sok BELFÖLD. Az országgyűlési szabadelvű párt előadja, hogy az ünnepi szünetek előtt a a kormány csak a fővárosi _____v.viii.viol­uj beosztásáról és az úrbéri törvényjavasla­tok tárgyalását fogja kérni a háztól, ezek bevégzése után a ház érdemleges ülést nem tart semmi esetre június 4-dikéig, az első érdemleges ülést a ház elnöke 4 ike és 10- dike közt fogja összehívni. Addig a bizott­ságok, név szerint a quóta, a vám- és a bank­ügyi bizottságok fogják az illető ügyeket tárgyalni. Ezzel az értekezlet véget ért. karesten halad át. - Nmét három napi eső- Mindazon szabályok egyébiránt, - me- Fiume május n A m«.„ ím e*f a Póttartalékosok elővezetése körüli eb­vészeti hálóság’ elv IbrtEW teDugA' járásra’ 8 ezeknek az állitási és avatási saj­­rátságos fiatalnak8* hadffifiíS?6 I 1- 3tr.°lmokban való kezelésére és az állításnak kereskedelmi kikötőkhPd hh^A f» belföldi módozatára, úgyszintén az állandó sorozóbi­­lyozza. kikötőkbe bocsátását szabá­­zottságoknak szervezésére, s általában a pót­tartalékosok, és különösen a semminemű szol­gálatra nem alkalmas póttartalékosok irányá­ban, s a hadképesség iránt fenforgó kétségek eseteiben megállapított hatáskörére vonat­koznak, és a védtörvényi utasítás 72-ik, 80- ik, 83-ik, és 166-ik szakaszaiban vannak elősorolva, továbbra is teljes érvényekben ma­­vasárnapi értekezletet G­o r­o v­e elnök radnak fenn, megnyitván, fölszólitá a kijelölő bizottságot Felhívom tehát a törvényhatóság ke­­hogy a közoktatási és VIII. bíráló bizott k!­zönségét, hogy ezen rendeletemet, az említett sogba választandó tagokat jelölje ki. kedvezménynyel élni kívánó póttartalékosok A bizottság rögtön összeülvén, a kijelö­ fgyelmeztetése tekintetéből, közhírré tenni, más eredményét az elnök az értekezletnek kö­­s­zöni, az állandó sorozóbizottságok polgári vetkezőleg jelentette be: a közoktatási ki­­elelékeit, mind az összes tisztviselőket, ez bi­­zottságba Paule­r Tivadar, a VIII. bi- belemben utasítani ne késsék, váló bizottságba pedig M­i­k­ó B­á­l­i­n­t­je­ , ,Kelt Budapesten, 1877. évi május lőhettek ki. Az értekezlet a kijelölést helyeslő bbr 2-an­tudomásul veszi. S­z­e­n­d­e B­é­l­a, s. k. Ezután Tisza Kálmán miniszterelnök , — választókerületek V8tXHTI§^yi eletös^JGSZ1 tesek. Az ellenzék nem panaszkodhatik a kormányra. Oly terjedelmes, részletes és alaposan kidolgozott előterjesztéseket tett ez a vámügyben, hogy úgy a múltra, mint a jelenre nézve már több felvilá­gosítást kívánni sem lehet. Egy vastag kötet tünteti elő a monarchia vámpoliti­káját, a szükséges törvényhozási és sta­­tistikai adatokkal a közelebbi 25 évről; három vastag füzetben van feltüntetve hazánk és a monarchia forgalma részben 1850, részben 1866 óta czikkek és vám­tételek szerint részletesen elősorolva; a terjedelmes vámügyi expozéban elő van adva ipari, hitel és kereskedelmi fejlő­désünk a közelmúltban, az eddigi és a követendő vámpolitika jellemzése ; ki van fejtve a fogyasztási adók eddigi viszo­nyunk, őszintén meg van mondva, hogy e téren 2 és fél millióval károsodunk évenként; ki van mutatva a vámrestitutió­­tól való károsodásunk, mely átlag 1—1 '­, millióra ment évenként, hogy be le­hessen őszintén vallani, hogy az utóbbit megakadályozzuk ugyan (hitem szerint nem egészen); de az előbbit csakis a A honvédelmi miniszter mint a hir­­lap közli, a következő kör­rendeletét intézte valamennyi törvényható­sághoz : A póttartalékba, akár állandóan akár ideiglen beosztott egyének, háború esetében, hadképességek tekintetéből leendő megvizs­gáltatok és hadcsapatok szerint való be­­osztatásuk végett, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 166-ik szakaszá­nak 7-ik pontjához képest, kötelesek az állandó sorozóbizottság előtt megjelenni. S ez eljárás megkönnyebbítése és gyor­­sabbítása czéljából, ezennel megengedtetik , hogy az illetékes hadkiegészítési kerület kö­rén kívül tartózkodó póttartalékosok, a pót­tartalék általános behívása és mozgósítása alkalmával, a tartózkodási helyekhez legkö­zelebb eső sorozóbizottság előtt jelentkezhes­senek, s ezen sorozóbizottság által, a­melynek feladata lesz a reájuk vonatkozó állítási laj­

Next