Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-04-22 / 92. szám
ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..........................................1® frk Félévre........................................... ® » » Egy negyedre......................................* ■Egy hónapra .......................................* 60 92-dik szám. Kolozsvárit, 1877. vasárnap, április 22. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott gamnondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLÁMOK: Dirfüzérbe soronként ! Itt KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21. A keleti kérdés. Románia állása. Az angol alsóház ápril 17-én tartott ülésében Rourke Sandhurst kérdésére kijelenti, hogy Románia neutralitását sem a párisi békeszerződés, sem más szerződések nem biztosítják, hanem hogy Moldva és Oláhország a török birodalom kiegészítő részét képezik. Szükséges, úgymond a „N. Fr. Pr.”, az angol államtitkár ezen nyilatkozatát kissé tüzetesebben szemügyre venni, hogy lássuk, mily czélból mondatott s mily jelentősége van e pillanatban. Igaz, hogy a párisi szerződésben Románia semlegességéről nincs szó. Ott csak az mondatik, hogy nincs egy hatalomnak sem joga a Dunafejedelemségek belügyeibe avatkozni (XXII. czikk) és hogy Törökország a többi szerződéses hatalmak egyetértése nélkül nincs jogosítva a Dunafere jelenségekbe fegyveres erővel bevonulni. Mindemellett igaza van a „Standard” mik, ha azt mondja, hogy fegyveres orosz erő bevonulása Romániába a nemzetközi jog megsértését képezi. Románia ugyanis a párisi szerződés által valamennyi nagyhatalom védelme alá helyeztetik és a nemzetközi jog alapelvei szerint oly országot, mely közös védelem alatt áll, nem szabad egy államnak megszállni, még ha ezen ország neutralitása nincs is határozottan kimondva. Hogy ez nem történt meg, ez egyike volt az európai diplomáţia azon nagy és számos hibáinak, melyeket a keleti kérdésben elkövetett. E hibát a diplomáţia a legújabb időben jóvá tehette volna, mert Románia valamennyi kabinetnél majdnem koldult azért, hogy neutrolitása ismertessék el. A bukaresti kormány ezen kérelme kétségkívül csak Bakkhúzás volt azon czélból, hogy függetlenségéhez egy lépéssel közelebb juthasson, mert ha Románia semleges területnek ogil ránittatik vala, ez által megszűnik azon uolsó kapocs, mely Románia és a porta között még lészik Mindamellett talán jobb lett volna Románia kívánságát teljesíteni s igy széles árkot vonni Oroszország és Törökország közt. De tudtunkkal az európai kabinetek a romániai memoirt még válaszra sem tartották érdemesnek s ez által Romániát teljesen Oroszország karjaiba hajtották. Az orosz-török háború tárgyában lndoni politikai körökben azon nézet van elterjedve, hogy annak localizálása nagy és alapos kételyekre ütközik. Nem hiszik, hogy Oroszország visszavonul, anélkül, hogy magának valamely földterületet ne biztosított voln, még ha az Bessarábiának csak egy része lenne is, mely a Bulgáriába vezető utat nyitva tartaná. Nem hiszik továbbá, hogy Ausztria-Magyarország hosszabb ideg semlegességben maradhatna , és végül Angliára nézve elengedhetlenül szükségesnek tartják, hogy megfelelő időben Konstantinápoly védelmére hajóraját a Bosporusba küldje. Egy szóval azon meggyőződést táplálják, hogy a háború oly végeredményekre fog vezetni, melyek messze túlhaladják a mostani következtetéseket. Azok közül, kik a kormány körében is ily sötét színben látják a helyzetet, elég legyen felemlíteni a miniszterelnököt és Salisbury marquist. Az angol lapok is, különösen a „Standard* napról-napra erélyesebb és határozottabb hangon nyilatkozatkozuik, mégpedig Oroszország ellen. Az említett lap Ausztria- Magyarországot és Németországot az orosz eljárás ellen együttes tiltakozásra hívta fel. Berlini körökben is már végkép elenyészett a további diplomanciai alkudozások sikerébe vetett minden remény, s a háború kitörését feltartóztathatlannak tartják. Senki sem bízik már a közvetítés lehetőségében, sőt berlini hírek szerint az angol udvar köreiben is, melyek a békés reményeket a legtovább táplálták, a háború kitörését kikerülhetetlennek s közel állónak tekintik. Ami Ausztria-Magyarország magatartását illeti, ismétlik a régi dalt, hogy az kezeit egyik irányban sem kötötte meg, s ha az aktiv szerep és szüksége beállaod, abban semmi esetre sem lesz akadályozva. Az „AUg. Zfg.” ide vonatkozólag jelenti, hogy monarchiánk ugyan még nem fegyverkezik, de a fegyverkezési előkészületeket nagy buzgalommal újból megindította, jóhadi készülődéseket rendelt el. Három hajóval szereltetik föl, az egyik a görög vizekre, a másik Gibraltárhoz, a harmadik a középtengerre megy. Sőt már azt is jelentik, hogy Anglia a görög hadi készülődések ellen formaszerűen tiltakozott. Azon nyilatkozatokból, melyeket a görög követ Athénben tesz, kitűnik, hogy Anglia el van határozva azon esetre, ha Görögország a porta ellen actióba lépne, Görögországot katonailag megszállani. Anglia magatartása a görögökre természetesen mély benyomást tesz, s talán észre fogja őket téríteni. TARCZA: 1867-ben egy buenos-ayresi kereskedőház bukása következtében egy Európában körülutazó állatseregletnek lettem felében birtokosa. Ezen bukás feletti ijedtségem daczára nevetnemkellett, midőn e hit tudomására jutottam. Láttam ugyan már életemben egy elefántcsordát előttem egy angol mértföldnyi távolságban elrohanni, s nemigen tartottam meg nyugodt kedélyhangulatomat, midőn egy roppant bengáli tigris egyik há- Kios lovamat szétszakgatta, de különben ezen vadállatok fogságban tartásáról és szeliditéséről ép oly kevés fogalmam volt, mint bármelyik varjúnak az olasz opera zenéjéről. Különben a világ forog, gondolom magamban, s így magam is megfordulok, vagyis a gőzösön Verona felé tartottam, mivel az állatsereglet ép akkor ott ütötte fel sátrait. Az állatseregletet igen jelentékenynek találtam, s igen meg voltam az állatok szépsége és választékossága által lepve. Üzlet-társammal tartott rövid társalgás után el- határoztam, hogy egy ideig a társulat útját követem, hogy saját szemeimmel meggyőző- dést szerezhessek magamnak, miszerint érdemes lesz-e az állatsereglet felét meg tartanom, vagy pedig minél előbb igyekezzem azt nyakamból lerázni ? Üzleti utazásaink alkalmával vasúti utazásra nem is gondolhattunk; városról városra zarándokoltunk nyolcz szekerünkkel, sőt nem resteltük a falvakban is mutogatni egyes állatainkat, hogy fizetés fejében élelmi czikkeket nyerhessünk. Karavánunk valóban sajátságos kinázéssel bírt, mivel a három első kocsit seregletüek fódisze, egy pompás indiai elefánt, saját magas személyében vonszolta maga után. Patriarchához hasonló méltósággal lépdelt a hatalmas állatmenetünk élén, folytonosan megarva egykedvű léleknyugalmát, nagy szürke fejét lehajtva, s ormányát kissé befelé hajlítva tartotta ; ravasz kis szemei azonban élénken forogtak szerteszét, s ezen szikrázó csillagok figyelmét semmi sem kerülhette ki, s nemsokára látni fogjuk, hogy ezek minő összeköttetésben állottak az óriási ficzkó emlékező tehetségével. Hogy ezen értékes előfogatunk ne legyen kitéve a kíváncsiságnak, Jeromos, így hívták az elefántot, egy feneketlen és kere kéken mozgó könnyű és vászonnal fedett fa házban vonult előre ; feje irányában a ház magasabbra emelkedő tetőzettel volt ellátva, mely az országúton nyitva hagyatott, a falvak és városokban pedig lebocsáttatott, s Jeromos, anélkül, hogy az uszó kalitkán megbotránkoznék, nyugodtan haladt előre, merre vezetője irányozta léptei". A Gardató melletti Csenzanóig érkeztünk, midőn a mezőváros közvetlen közelben Jeromos egyszerre oly határozottsággal állapodott meg, mint ki tovább egy lépést sem szándékozik tenni. Ez természetesen egész menetünket megállította. Midőn a továbbindításra tett kísérleteinket megsokalta, Jeromos keresztben állotta el az utat, s magasra emelt ormányával és vérbenforgó szemeivel nem tűrt el egy élő tényt sem, hogy maga előtt elnyomuljon. Desenzanóban és akkor vásár lévén, az országút szekerektől hemzsegett,gy hátunk megett egy rakás terhelt öszvér, taliga, szamár és szekér torlódott össze, melyeknek csikorgása, zörgése, a hajcsárok szitkozódása és káromkodásai nem igen voltak alkalmasak arra, hogy megcsökönösödött Jeromosunkat megnyugtassák, s igy a zavarnak véget vessen. Most hízelgés, csel, csemege nyújtása, erőszak, szóval minden megkisértetett. — Jeromos mint egy kőfal állott helyén, s végre dühbe hozatva, hátsó lábával kirúgott és faházát egy pillanat alatt összerombolta. Egy elbizakodott öszvérhajcsárnak, ki minden áron elakart előtte lovagolni, olyat ütött ormányával fejére, hogy kalap és ember egy pillanat alatt a földön hevertek, s ha rögtön kéznél nem vagyunk, menthetlenül széttapodtatik. A dolog kezdett válságossá lenni. Ez esemény híre gyorsan elterjedt a városban, segítők siettek a helyre a mezőkről , nemsokára egy magas elöljárósági egyéniség is megjelent három fényes egyenruhás rendőr élén, s hat vontató lovat hoztak magukkal, megeknek szemei ellenzőkkel voltak ellátva. Az elöljáró rendeleteket osztogatott, a három rendőr hatalmasan pattogott, Jeromos pedig nagy lelki nyugalommal függesztette szemeit az emberekre, s csak ormányát tartotta ismerőse előtt nagyon is gyanús ivatakban a magasban. Még azt is nyugodtan látszott tűrni, hogy a hat lovat előfogják, de azután egyszerre megragadta a vontatókölet, ennélfogva két lovat magához húzott, s a legközelebbinek farkát megragadva, készült azt maga alá teperni, mit csakis vezetőjének lélekjelenléte akadályozott meg, ki a ló farkát hirtelen elmetszette. A csalatkozott Jeromos erre trombita harsogása hangott hallatott, mire a szekerekben levő oroszlán, tigris, medvék, papagájok és majmok válaszoltak, úgy hogy valóságos babyloni zűrzavar állott be. A hátunk megött öszszegyűlt állatok e félelmes hangokra eliszonyodva ugráltak szét, míg birtokosaik őket feltartóztatni igyekeztek; az előttünk levő rendőr lovai valóságos polkatánczot jártak, úgy hogy az egyik hős csakhamar a földön hevert, a hat vontató ló pedig vágtatva rohant a város felé, így telt el az idő. Az emberek az elefánt lelövéséről kezdettek beszélni, s a városból azon hírt hozták, hogy ott egy kis ágyút szerelnek fel. Aggodalmunk, hogy becses állatunkat ily nyomorultan kell elvesztenünk, már tetőpontját érte el, midőn Anguilotto nevű egyik felügyelőnk hangos nevetésbe tört ki. Egy az út mellett álló házra tekintett és felkiáltott: „Most már tudom, mi baja van. Csak egy pillanatnyi türelmet kérek: mindjárt fog menni !“ A legény eltűnt a kisded házikóban, s nemsokára egy kosár kelkáposztát hozott magával. Jeromos szembetűnő elégtétel érzetével nézett Anguilotto után, s a legszeretetreméltóbb hangulatról tanúskodó függő- leges irányban ingatta ormányát, midőn felügyelőjét a káposztával visszatérni látta. Ezután hat harapással kedvteléssel fogyasztotta el a káposztafejeket, s azután vidám ügetésben indult meg, többi szekereink utána, melyek mindig az elefánt által adott ütem szerint szoktak haladni. Jeromos azon véleményben látszott lenni, hogy mulasztását helyre kell pótolnia, mivel ezután mit sem akart a megállásról hallani, és feltartatatlanul rohant előre. A többi szekerektől követve vágtatva törtetett keresztül a fellármázott városon, az emberek iszonyodva menekültek előle, mivel mindent letapodott és útjába akadt. Mi eltikkadva futottunk utána, és úgy aggódva mostani futása mint azelőtti mozdulatlansága miatt. A rendőrség nyomunkban volt, s Jeromos Desenzanotól egy órányi távolságban az Oglio folyó közelében állapodott meg. Ezen egy részben örültünk is, mivel ezalatt a desenzanói rendőrség az üldözéssel felhagyott, s bennünket sorsunkra bízott. Jeromos megállapodása után igen elégültnek mutatkozott, s függőlegesen lebocsátott or- smánynyal fújta ki magát. Anguilotto megfejtette a kelkáposzta által előidézett csodás hatást, melynek folytán elég okunk volt Jeromos bámulatos emlékezőtehetségén csodálkozni. Háromnegyed évvel ezelőtt ugyanis azon ház tulajdonosa káposztát ajánlott fel a társultnak megvétel végett, s ebből egy fejet a sóvárogva néző elefántnak adtak. Ez oly lángoló betűkkel vésődött be Jeromosagyába, hogy most egy tapodtat sem akart tovább menni, mig a kelkáposztát újra meg nem kóstolta, s igy Jeromos rendkívüli emlékezőtehetségének köszönhetjük, hogy Desenzanóban ez alkalommal előadást nem tarthattunk. A vén ficzkó hóbortos szeszélyei daczára, mivel nem csekély aggodalomra adott okot, e két nap óta az embereket ideszámítva, legbensőbb barátaim közé tartozott. A legnagyobb mértékben érdeklődve voltam a ravasz, meggondolt s más részről rendkívüliig külön az állat által; s Jeromos maga is gyorsan kiismerte azt, ki őt kedveli, s nemsokára ő is nagy előszeretettel viseltetett irányomban, s így rövid idő alatt oly bizalmas volt irántam, mint vezetője iránt. Általában kezdtem nagy érdeklődéssel viseltetni az állatok iránt, mivel eltekintve a dolog üzleti oldalától, még a legroszabb hírben álló állatoknál is egyes vonásokban jelentkező állat-jellem tanulmányozásának lehetősége elegendő volt, hogy engem állatseregletemhez bilincseljenek, így jó kedvvel s nagy érdeklődéssel haladtam zegzug-vándorlásainkban, s ez idő alatt messzeföldi legényeink majdnem mindenikében egyes oly vonást fedeztem fel, miket olvasóimnak egymás után elbszélni érdemesnek tartok. Mindenekelőtt térjünk vissza a nagy barátoméhoz. Bresciába érkeztünk, s ott előadást tartottunk. Jeromos ép egy magas tuskóra helyezte előlábainak egyikét s a másikat a magasba emelve, s nehéz állásában némi művészi becsvágygyal meglehetősen hosszú ideig kitartott, azonban mialatt folytonosan szó- Az angol kormány magatartásáról legújabban roppant fontosságu hirek érkeztek s ha valóknak bizonyúlnak, úgy az orosz-török hadjárat sorsára döntő befolyással lesznek. Mint Berlinből jelentik, Suvarow gróf az anglia és Orozország közt újabban beállt feszültség folytán utazott haza. Drby kijelentette Dekt, hogy a párisi szerződést kiegészítő pótegyezmény a hatalmaké összesen és egyenként a porta integritásának megóvására kötelezik. Hasztalan mondotta Suvarov, hogy a czár nem gondol hódításra, Derby azt felelte, hogy ama szerződés Törökországot minden külső támadás ellen bztosítja. Szóval diplomatiai körökben azt tartják, hogy Oroszország nem számíthat biztosan Anglia semlegességére. Londoni hírek még tovább mennek, s azt tudatják, hogy a kormány roppant , a A török hajóraj már a Duna torkolatánál van. Fő feladata az lesz, hogy a Dobrudzsát védelmezze, s a közeli Kuszendzsa-csernavodei vasutat az oroszok kezébe ne engedje jutni. Montenegrói hírek A „Pol. Corr.“ egy cattaroi távirata szerint „Kornilov* orosz gőzös, mely az ottani kikötőben Montenegró számára gabonát tett partra, azt a parancsot kapta, hogy rögtön Odessába siessen haza, minek folytán szállítmányát ki sem rakhatta, hanem annak egy részével azonnal haza indult. Boboljugov orosz katonai képviselő veszi át a montenegrói vezérkar vezetését. A török kormány meglehetősen lassítja az actió megkezdését. Sándor czár csak pénteken indult el Kisenenbe, hová a trónörökössel csak hétfőn este érkezik. Ha e pétervári távirat igazat mond, úgy a hadüzenet átadása kedd előtt egyáltalán nem várható. A háború azonban már végkép el van harozva. Sándor czár egy franczia lap híre szerint a miniszterek előtt Miklós nagyherczeg egy levelére mutatva így válaszolt:Uraim! Egészen helyes, amit kedves testvérem Miklós mond; a dolog kész, engedek népem akaratának és keresztényi kötelességemnek. Önök az ő nemes vezetése alatt a görög keresztény s bolgár vértanuk földjén fognak harczolni és én itt maradok, hogy a legkegyesebb istenhez imádkozzam, áldja meg a szem Oroszország fegyvereit.“ A czár első dolga Kisenenben hír szerint a főparancsnokság kérdésének megoldása lesz. Jól értesült hírek azt állítják, hogy Miklós nagyherczeg roppant buzgalommal dolgozik és hogy egészsége is javult ugyan, de azért alig tarthatja meg a főparancsnokságot. E változás, valamint a rendkívül kedvezőtlen időjárás újabb nehézségeket emel az orosz hadsereg előnyomulása ellen. Az orosz déli hadsereg, Kisenenben, mint ápril 15 től a „Pol. Corr”-nak írják, a czár oda érkezésének híre óriási hatást keltett. A csapatok a Pruth főleg Izmáel felé vonulnak, hol 120.000 ember és 200 ágyú fog a Dunán átmenni. A hadsereg zöme Barty Bukarest , Gyurgyevó és Galacz Braila felé megy. Az ország belsejéből roppant számmal jönnek a pótcsapatok; a kozákok létszáma 155 lovas parkra és 35 lovas ütegre emeltetik, a Visztula és a kiewi katonai kerületből 5000 ember és 150 ágyú jön Bessarábiába. Csernajiv tábornok Kisenewbe érkezett s a román hadsereg fővezetését kéri magának. A török dunai hadsereg a „Pol. Curr.” hírei szerint jelenleg 132,000 rendes katonából, 27 helyi és 42 nemzetőrzászlóalból s 430 ágyúból áll; ezen kívül Sumlánál mintegy 25,000 ember áll. A sereg következőleg van elhelyezve: Viddin és Lompalanka közt 74,000 ember, 80 ágyú, Silistria és RaBlova közt 38,000 gyalog, sok lovasság és 66 ágyú, a Dobrudzsában 24,000 ember, Nikápolyban 8000 ember áll. Ruscsukban külön nagy hadtestet vonnak össze. A sumlai tartalékseregen kívül még 20,000 ember áll különböző pontokon. Nyolc nap óta a sereg és az összes várak fölszerelése élelemmel való ellátása befejeztetett. Legújabb: Zára, apr. 19. A miriditák a törökök elnyomó hatalma folytán visszavonultak és elhagytak néhány megerősített határpontot Most Montenegrótól fegyvereket várnak. Moszkva, ápr. 19. Pétervári hírek szerint a czár ma utaznék el a déli hadsereghez. Miután valószínű, hogy ez alkalommal itt (Moszkvában) s Kievben időzni fog, nagy fogadtatási előkészületek történnek. A czár kíséretében lesznek : a trónörökös, Leuchtenburgg és Samyl fia. A czár Tiraspol és Kisenevben, valamint a Pruth körül valószínűleg négy napig fog tartózkodni, honnat azután Odessába utazik. Konstantinápoly, ápr. 19. A román kormány reclamatióira Moldva Oláhország esetleges megszállása tárgyában, a porta azt válaszolta, hogy ily eshetőségek ellenében biztosítékot nem nyújthat. Bőt az esetben, ha az orosz csapatok e fejedelemségekbe találnának nyomulni, a legnagyobb sajnálatára azon kényszerűségbe is jöhet, hogy a háború színterét Romániába lesz kénytelen áthelyezni. A török és az orosz hadsereg. „Ausztria-Magyarország haderejének szervezete” czímű röpiratban, melyről egyik közelebbi lapunkban említést tevénk, a következő passusokat olvassuk a török és orosz haderőkről: „A török hadsereg a krími hadjárat előtt nem visszaélést, de jelentékeny haladást mutatott fel. A szerencsétlen 1828 -i hadjárat után megkezdett tökéletes átalakítása a mohamedán szervezetből modern szervezetté, már szilárd alakot öltött volt magára. Az utóbbi szultánok törekvése, hogy abból egy egészen európai szabású hadsereget alkossanak, nem éretett el, mert egyátalában benne van a nyugati hadügy szellemében, hogy csak bizonyos fokig alkalmazható az izlámhoz , de a török hadseregben végbevitt átalakítás bebizonyult mindjárt első fellépte alkalmával az A1 Dunán, szilárd magatartása és fokozott ellenállási ereje által. Abdul Aziz alatt ismét elhanyagoltati a hadsereg. Az újólag tervbe vett reformokat a pénzügyi nyomorúság miatt nem lehetett keresztül vinni. Ha mindamellett a török hadsereg az ozmán birodalom függetlensége és integritásáért vívott harczában megmutatta régi vitézségét és erejét, ez csak a török katona kitűnő jellemtulajdonaiban találja megfejtését. A török katona romlatlan, jókedvű, tanulékony és nagyon kevéssel megelégedő, hozzá van szokva a nélkülözésekhez és fáradalmakhoz. Mint fatalista kitűnően verekszik. És habár a török hadsereg nem felel meg a mi fogalmaink szerinti szolgálati és fegyelmi igényeknek, mindamellett a török katona természeti hajlamai, nevelése és vallási szabványaihoz való szigorú ragaszkodása következtében mintaképe a kötelességérzetnek s az engedelmességnek. Az orosz hadseregről így ír Gelich Richárd, mert ő a szerzője az idézett röpiratnak. Az orosz hadsereg, melynek a krími háborúban a szövetséges hatalmak támadását kellett kiállania, elbukott, de becsülettel. A vereség okai ezek voltak : a katonának Miklós czár által a tulságig cultivált mechanikus dressurája s a hadvezéreknek szigorú ragaszkodása az előszabott harczárati mechanismushoz. Az oroszok tömege, mintha gránitból lett volna alkotva, úgy állott ott, az utolsó tüzérig kilőtték a gyujokat, az ellenség feltartóztatása és kifárasztása tekintetében nagyot műveltek, de a francziák gyorsasága, ügyessége és elevenségével szemben nem volának képesek hoszszasabban fentartani az ellenállást. Oroszországot katastropha érte el a