Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-10-14 / 235. szám

XI. évfolyam.235-dik szám Kolozsvárt, 1877. vasárnap, október 14. ■ 1 M­­&IREPOL& ESTI KIADÁS: ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égési évre...................................16 frt. — Félévre • • Egy negyedre Egy hónapra 8­4­­­60 kr. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LÍCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN. Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször ha­bozott garmondzor­óra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegülleték köWn szétaiztatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirlyeérbe soronként 1 KOLOZSVÁR, OKT. 13. A bolgk­örnkgi harcrtérről Tolleben tbnok Szisztovác és környé­kén kiterjedt erődítéseket készít. A rosz idő­járástól az élelmezésre szánt marhában is nagy a dög,­láb és körömfájás etött ki Bu­karesthez közel. A háboruellenes közvélemény Romániá­ért egyre hatalmasabb lesz. A konzervatív , , „ sajtó mind erősebben kifakad a Bratianu­a ,D. Tel.* a következő sörg­ey tabinet öngyilkos politikája ellen. hozza: . ! Bukarest, hétfő. Múlt kedden heves csa­pata, okt. 8 Épen most kaptam a hírt ^ ^ # JaQtra vonaton, a törökök megtá­hogy a távirati összeköttetés Plevo­ra r madták az oroszok vonalát, de vissziveret­­van állítva. Chefket Ve­tek, azonban nagy veszteséget okoztak az meg kellett érkeznie több erősítéssel. Itt az oros­zoknak Qaütör­ökön éjjel az a rendelet a hir van, hogy Ozmán pasa «87- jött a bukaresti kórházakhoz, hogy bocsássák e len intézett újabb támadást v»HMtert. A l lehetőleg a bete­geket, hogy képesek legye­részletek azonban még Most távírók Plevnába, nem ismeretesek­nek befogadni a Jank­a hadseregtől útban levő ban a nézetben van, hogy az oroszok nem lesznek képesek Bagariában kitelelni,­sában előrenyomulnak. Az időjárás igen hűvös nagy hó esett. Hallom, hogy Miklós alig, a közhangu­latnak engedve egészség­ürügy alatt visz­­sza­lép a bo­gár hadsereg főparancsnokságá­tól, és visszatér,Szentpétervárra, magával vive Levinczkit, kit az eddigi regime főintézőjé­­nek tekintettek. A trónörökös a gárda-hadtest főparancs­nokságát fogja elvállalni, az orosz kormány 3426 pajtát rendelt a hadsereg számára, melyek Sziszlova körül fognak felállíttatni, ahol a czár is a telet tölteni szándékozik TARCZA. ^ REGÉNY. Irta: JÓNÁS. III. Egy elszalasztott szó (Folytatás.) Szegő Andris lassanként felgyógyult- Sajgó Balázs még egyszer megpróbálta, hogy fészket rakjon ennek a kóbor ma­dárnak. Tudta, hogy nehéz lesz vele bol­dogulni , az apjára ütött, az is a bolon­dok útját járta egész életében Darabig azt hitte, hogy fogott a jó tanács. Az a fiú egészen megcsendese­­dett. Elhagyta szilaj kedve, komolyabb, gondolkozóbb lett. Visszatért az ekeszar­vához, s kijelentette, hogy most már ál­landóan Berektet fog maradni. Sajgó uramnak egész öröme telt abban, hogy ezt a fiút mégis emberré teheti. Milyen kár lenne érette, ha csak Ufu szám­talanul eltűnne egy ilyen de­­r­szál ember. Mintha csak remekbe enne teremtve, egyik kiváló példánya an!'a. az, ‘gaz‘ bs fajnak, melyben a föltlmulni, erőteljesSég egyU­ást akar'n­ák Egyszer aztán hire kelt a faluban, A 1 3 h02 Piszto« Berektóre költözött. Mit akarhat várjon? Talán uj szerencsét próbál. Beszél­­­­ték azt is, hogy férjhez is szeretne már menni. Megunta az özvegység szomorú napjait. Szegő Andris egykedvűbben fogadta a hirt, mint a­hogy gondolták. Nem na­gyon bolondulhatott már a kaczkiás öz­vegy után. Talán épen ennek vette a hirét, — talán épen ez ingerelte. Az asszony furcsa teremtése az is­tennek, a­mig imádják, addig szeret poklot csinálni a szerető szív egéből; ha aztán elfordul az imádó, felébred hiú­ságuk, s boszúságból is visszahódítják még egyszer áldozatukat. A­hol a mo­soly nem használ, ott van segítségül a könyhullatás. Melyik férfi tudott ennek ellentállani? Egy hónap múlva már azt beszél­ték, hogy ki vannak békü­l­ve. Ez még nem volt ugyan épen bizo­nyos dolog, de az is igaz, hogy nem zö­rög a haraszt­ok nélkül. Sajgó uram engedte a dolgot a ma-­­­ga mentére, s most már egész szívvel a Borcsa jövőjével foglalkozott. Már régen észrevette, hogy a kül­­ágosi bíró fia, Kelemen l­erkó, a­ki egy kicsit rokonságban is tartotta magát Kor­csával, jó szándékkal járkál a házhoz. Talán bőveli batyafiságba is akar ke­veredni. Derék, jó módú gazdaember, meg-­ érdemelné, hogy olyan leányt vigyen ha­za mint Borcsa. De hát az a fiú olyan szótalan! Nem akar kirukkolni a szíve hajá­val. Olyan mint a szeményetes koldus, nem lehet megérteni tisztán, hogy mit akar. A­mi Borcsát illeti, arról már tud annyit, hogy mikor bizonyos benne, hogy Kelemen Ferkó Berektőre jön mulatság­ba, olyan kedve kerekedik, hogy alig tud bírni vele. A világnak minden nótáját eldalolga­­ja magában, na már az pedig tiszta do­log, hogy mikor a leány sokat szeret énekelni, akkor rabbá tették már a szivét! Hogy Sajgó uram alaposan tisztába jöhessen a dologgal, megszólította Ró­ka uramat. Csak messziről, kerülő uta­kon fogott a dologhoz. Róka uram átlátott a szitán. Az ilyen dolgokban úgy váltott az esze, mint a legjobb fiskálisnak. Egy pohár bor mellé telepedtek le. Csak egyedül voltak otthon. — Judith asszony ma estére nagy fonót rendez,­ épen oda volt meghívni az ismerősöket. A­mig megjönnek, beszélgethetnek. T­­udja Sajgó uram, a­mit én lá­tok, az meg van nézve ! Az ifjú pár épen egybe illenék, —­ s talán nem is valami sok kínálgatást várna már az a bolond fiú. Kínálásról szó sincs itt! Ne­künk Borcsa nem kidobni való jószá­gunk. A jobb kezemet adom oda a há­zamból , s a­kiért megteszem, ember le­gyen a talpán! — Csak annyit mondok erre, hogy Ferkot sem szőtték polyvából! Van ám annak annyi esze, mint a fél falujának. Hogy aztán a sok beszéd között a jó borról meg ne feledkezzenek, Róka uram minden alkalmat megragadott a­­ kaczintásra. — A biró uram jóvoltára ! Ezzel aztán egyhuzamban végig sza­ladt a kancsó tartalma a Róka torkán. Valóságos virtuóz volt az ivásban. Más ember is tud inni, de Róka olyan jóízű tempóra fogta a dolgot, hogy a ki látta, megszomjazott utána. Ez az ember volt egész Berek­tőn, a­kit keresztény lélek még nem lá­tott kapatosan. Mint a száraz szivacs, úgy nyelte a bort, de a fejébe nem ment soha. Bizony sok fából faragták még a te bölcsődet is, Miska! Bajos az eszed járásán elmenni! — Akár a szent írást hallja kend, olyan igaz az, a­mit arról a fiúról mon­dottam. — Azt hiszed, hogy Ferkó . . . — Bomlik a lány után , ha nem tud­ja kend, nincsen a fiúnak elég k­urázsija. Hja persze! A mostani legények ! És hogy valami képen túl erős vé­leményt ne kellessék mondania a mostani legények felett, — inkább koczczintott ismét a Sajgóval. Mikor a kancsót ajkához emelte, szájából egész tölcsér alakult, s hallani lehetett azt a taktusra menő ko­tyogást, melylyel a bor végig korcsolyázott a torkán. — Biz azok nem rontanak be kapustól a leányos házhoz, mint a te idődben. Jobb is ez így Miska! — Egy kicsit rátartó a fiú. Is­merheti kegyelmed az egész famíliáját, apja nagyapja a csillaghoz is hozzá rú­gott volna büszkeségében. Az is igaz, hogy telve van a piros jungyeláris, még pedig öreg bankóval! — Na na, jó gazda legény. Nekem tetszik a fiú, jó szive, egészséges eszejá­rása van, meg tud élni a jég hátán is. Egy szó mint száz, szívesen odaadnám neki Borcsát. Hanem annyit mondhatok ám édes öregem, hogy leánynak aztán leányt kapna a házához! — Egyikőjüknek sem esik porba a pecsenyéjük! — szólt a meggyőződés hangján Róka uram, s elkezdett neszelni. — Mintha nótát hallanék oda künn. Bi­zonyosan gyűlni kezd már a fonó, jönek a gyerekek, itt van a Ferkó is , — hát­ha most tudod úgy okosan szóba ejte­néd a fiú előtt a dolgot? Nyissál abla­kot a szivének. — Megpróbálom. Régen forgatom a fejemben ezt a dolgot, ha jól elsülne, haj de öreg napot csapnék ! — Ne busulj, itthon leszek akkor­­ is ! Hát aztán Judit asszony mit mond mindezekhez ? — Az én feleségem egy áldott jó teremtés, bizonyosan örömmel látná dolgot. Ő fogadta örökbe a leányt, s úgy szereti mint a maga gyermekét. A fiú becsületes, semmi kifogása nem lehet ellene. A közeledő vendégsereg zaja mind élénkebb lett, a dal betöltötte az egész környéket. Néhány percz múlva egy se­reg leány, menyecske, ifjú legény kö­szöntött be, élükön maga Judith asszony ki most is a legszebb virágszála volt Be­rektőnek. A szives házi­gazda eléje ment asszonyának, s meleg vendégszeretettel köszöntötte az érkezőket­ , ~ isten mindnyájukat! Na édes öregem — igy hívta a feleségét — gondod legyen mindenről, hogy vígan a Görögországból A „Nordd. Alig. Zig * egy athéni le­vele szerint az ottani angol követ három ízben interpellálta Trikupis külügyminisztert a görög üzelmek és hadikészületek iránt. A miniszter azt felelte, hogy Görögország nem mérsékelheti hadi készületeit a porta fenye­getéseivel szemben, sőt inkább ezekben in­dokot talál arra nézve, hogy e készületeket A Balkánon­­ a lehető leggyorsabban befejezésre juttassa. A dologban az a legjellemzőbb, hogy nem­csak a német lap levelezője, hanem maga az officiosus lap is igen hevesen megtámadja az angol követet azért, mert a görög külügymi­nisztert lebeszélni igyekszik az actióba lé­pésről. Ugyane lap sir Stafford Northcote angol minisztert is megtámadja legutóbbi be­szédéért, m­lyben azt mondotta, hogy követ­­kezhetik be olyan „meglepetés“, mely a küz­dő feleket döntő csa­p nélkül békekötésre bírhatja, a ,Norod. A Z.“ szerint ilyen meg­lepetés csak a szlávok javára képzelhető. Jól Romániából. Plojestből írják a ,Hon“-nak oki , sok dinora-dánom közepette az utczában za­varták az éjjeli csendet, a hány magyar fiút itt találtak útlevél­­ nélkül, mind besorozták. Ezek egy része már Az oláh hadseregnek, bármi történjék playnánál arathatja a búzát a szent ország is, a legközelebbi napokban vissza kell jönni k ijedöségéért Oláhországba ; mert abban az esetben, ha a A­l­ánokban egy magyarországi egyén miniszterelnök össze nem hivná is a kamara . . .?. ».„„v miután a tagjait­ ők maguk fognak önként összegyü-1 tovén h°7-zá,ra, az t mondá hogy miután a »Bi•»•». ° B magyar légió hazánkban meg nem alakulha­tEhíSk hadsereg mielőbb tfy12.én Ga, felb indulak átmenni a szülőföldjére visszahívások. Dunáo, ^ Triparten npm feh'tgégeg _ A muszkák iránt az ellenszenv napról­ Galaciou tízet közülök elfogtak, másnap napra gyarapodik a románok között, főteg egyet főbe lőttek, s harmadnapján a többi, azóta, hogy látják mily nagy a sebesültek kettőt kivéve, mgszökött. Úgy hallotta, hogy száma, kiket még ellátni sem képesek, projektre érkeztek, a­hova el is követte őket. Most igy beszélnek a románok. Hiszen nem csakugyan megtudta, hogy besoroztat­­ni kellett volna a hadseregünket a Dunán at tak ijj­ment, pajtásait meglátogatni a pre­­sz távírók névnapa, orosz sebesülteket. A czári gárdacsapatok ereszteni, csak is a határ szeleit védeni, hogy ferturára, a­hol mondák neki, hogy már el­é Cáe“ Lí, az orosz «87TM vonulnak át Bukaresten. Ezek na­­i idegen hatalmasság­­ sem orosz, sem torok­ra inditották Plevna idé, hanem öt meg­ött 1. tudósiója. 1z s 1 |J7 |n na­gyobbrészt erős, jól megtermett emberek, meg.?k közelíthesse mert látni való, hogy marasztották s csak három nap múlva aza­badseregben mintegy 17 — 18,000 ember az Sumia) vasarnap este. Mehemed Ali az oláh katona még nagyobb ellenszenvvel badulhato, amidőn itt a magyarok által ur­alt­ Hírtől Útlakban lek­ve­ Papa ma ment el Konstantinápolyba. Elme- viseltetik az orosz mint a török iránt. Még utikö­tséggd elláttatott s eltávozott, azokat, kik Plevna előtt a sátrakban leksze­k homárabb beszédem volt vele. M­egvett zászló vésett is maival a románok azokat, kek be­csügiedés és elégedetlenség uralkod­ó"ea arról értesített, hogy azért bocsá­­dik az egész orosz-román hadseregben, főleg, tolták el mivel nem akart fejre, a falnak p­redziaztek közö­t rohanni. Mehemed Ali a hadjáratot ez idénre "Miklós alig beteg. Nagyon szenved, s egésien befejezettnek tekinti, és erősen ad­nem szabad neki lóhátra­­lni, orvosaira azon­ban nem igen hallgat Azt hallom, hogy Kotzebue tbnok magas korára való tekintet­ből nem akarja elvállalni az aktív szolgálat­tal járó felelősséget és fáradságot. Valószínű, hogy a négek egyike helyett Kaufmann tb.­­nek fogja a főparancsnokságot megkapni. Hozzám jött más hírek szerint nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a román had­sereg Bolgárországban teleljen ki. A bu­­a­resti kórházak jól megfelelnek feladatuknak, Erzsébet Ágnő fáradhatlan buzgalmat tanú­sít a sebesültek körül. Tegnap (vasárnap) nagy haditanács tar­tatott az orosz főhadiszálláson, melyre vala­mennyi hadtest és hadosztály parancsnoka meghív­atott az elvett zászló végett is, melyet a románok a törököktől nyertek: egymást a puskatusá­val ütlegelni kezdték, a midőn ugyan az el- Londonból vevőknél maradt a zászló, de kettő közülök megsebesült. Írják az ,A. Alig. Ztg."-nak : rA­kou-A szept. be 17-én kelt külügyminiszte­rt antinápolyi „Vakít"-ban megjelent s Ali­ri rendelet mindenik egyháznak meghagyta Suavi, a Galata Serai jelenlegi igazgatója ál- Ah­med Ejub és Rifat pasa a lörzakar ! felekezet különbség nélkül, hogy a Plevnáv ál­tal aláírt czikkel a mai „Daily News“ arra főnöke szintén elutazik. Mehemed keserűen elvérzett oroszok és románokért gyász isten­ használja fel, hogy vele új törökellenes izga­­panaszkodik miattuk. Az oroszok a Dobrud tisztelet tartassák a nevezett hó 20 án, a rést kezdjen. Ali Suavit a helybeli poltiku­mit a legnagyobb szigorral meg is tartattak sok egy kis köre azon időből, midőn London­­a rendőrök. Kiváncsi voltam az itteni gyász­­ban roint száműzött tartózkodott, jól ismeri, isteni tiszteletünk után az itteni izraelita köz- Akkor a „Mukhbir"-t adta ki, melynek több­ségnél is meghallgatni ezen gyászistentiszte- száma 1867-ből, midőn e sorokat írom, ke­letet, hanem sajnos, csak a végére érhettem nem közt van. — Barátai és munkatársai oda, a midőn azt mondá a rabbi: Az isten Zia­bey és Aglain effendi voltak, kik szintén hozza mielőbb vissza Károly fejedelmet had itt töltötték száműzetésük idejét, az utód­­seregével Plevnától. De ma úgy látom, hogy b. egykor posta-igazgató volt Konstantiná­­n volt fehér kormány vagy a törökök fogják polyban­ visszaküldeni. Zia bey a triumvirátus politikai fejének Miután az a hir, hogy a törökök hala tartatott, Aglavi jámbor, szelíd ifjúnak sát­­rasnál át is jöttek a Dunán, ma az oláhok szott, ki száműzetésében fájdalmasan vissza­kozott az istentisztelet egészen a szentiványi vágyódott feleségéhez és gyermekeihez és nótává változott : reggel, délben, éjfélben, s nem fejtett ki különös tevékenységet. Ali mindig a nép egy részét az imaházakban le- Suavi tollával a legéletrevalóbb volt közöl­het találni. tűk, egyébként akik közelebbről ismerték. Több katonának való sincs már, leg­­egyéniségéről a legkevésbé előnyös benyomást alább itt Plojes­ben , mert még a muzsikus nyerték. cigányokat is úgy annyira elvitték Plevna Midhat ellen, kihez bukása előtt rá­­felé, hogy ha ma egy örömhír jő a harcz­gaszkodott, a legkeserűbb dolgokat irta. A térről, már nincs, hogy ki az itteni szalma „Vakit” ide érkezett kivonataiban bizonyára sarkantyus vitézeket mulattassa. És ekkor van egynéhány igazság Angliára vonatkozólag, ak­i mint a minap is, midőn az a hir jött, de túlozva és eltorzítva. Ily torzítások azon hogy Prevnát bevették s valósággal pedig veszélylyel járnak, hogy az, a mi végső alak akkor szenvedték a legnagyobb vereséget, a jában látszólag a török honszeretet javára szolgál, végül átmenetet szolgáltathat a Oroszországgal kötendő külön megegyezésre. Ali Suavi mindig a mellett küzdött, hogy a mohamedánismusban meg van a ké­pesség oly czivilisatió kifejtésére, hogy a mohamedánismust meg nem dönti. Ez érte­lemben azelőtt gyakran hivatkozott Guizot könyvére, ,A czilisatió történetére“, és más részrehajlatlanabb európaiakra, kik nem hó­doltak azon nézeinek, hogy a czivilisatió csak a „Code Napoleon“-nal jött világra. Ali Suavi az eszméket bővebben kifejtette egy külön művében (Usuli Eikh.) Azon időben mohón kereste a bizalmas érintkezést angol államférfiakkal. Ha ma oly igen kedvezőtlenül nyilatko­zik az angol haderőről, sajnos tévedésben van. A csapatok csekély száma, melyekkel anglia rendelkezik, minden időben oly bátor­sággal harczolt, melynek kevés hasonló pél­dája akad. A­mi pedig Anglia hajóraját illeti, az még eddig a világ első hajóraja. A honsze­rető töröknek bizonyára keserű tapasztalat volt hallani, mint hangoztatja Anglia szabad­elvű pártjának annyi tagja a balga s egy­szersmind brutális mesét ,az emberiség em­bertelen korcsfajáról." Nem kevésbbá kelle­metlen feltűnést idézhetett elő a török haza­fiaknál, hogy a conzervatív párt, az igazság­­ságtalan ellenzéki mozgalom nyomása alatt, többnyire nem emelkedett magasabbra a "brit" érdekek" szempontjánál. Mint németek, mi csak felfogjuk a tö­rökök ez érzelmeit, ha visszaemlékezünk a schleswig-holsteini, vagy az utolsó franczia háború idejére. De a politikai eszélynek mindig meg kell tanítani arra, hogy nem szabad a fürdővízzel együtt a gyereket kiön­teni. Ezt tette Ali Suavi, midőn ezúttal oly módon kelt ki Anglia ellen, mely a­­Daily News“-nek mostani vigasztalhatlanságában ez egyszer megint egy elégedett órát szerzett.. Politikai hírek. Az osztrák regnicolaris bizottság e hó 1- re tűzte ki legközelebbi ülését. Azon hírrel szemben, hogy a bizottság el fogja határozni, a reichsrabh elé jelentést ter­jeszteni, melyben a tárgyalások eddigi ered­ménytelensége fogna constatáltatni: a .Bad. Carr." nak azt írják Bécsből, hogy az osz­trák kormány amai ülésben a bizottságot arra akarja kérni, hogy most még ne tér-

Next