Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-11-17 / 263. szám

sz-él­et­ KOLOZSVÁR, NOV. 16. Dolni-Dubnikból távirják a­­Daily News*-nek nov. 9-ról, hogy Plevna kih­üszároltatása most már tel­jesen végre van hajtva; minden részen gya­logság helyeztetett el s lovasság számára hely sincs többé. Az egész körülzárolási vo­nal 30 angol ménföldet tesz, mely 120,000 ember által van megszállva. Hogy Ozmán pasának van-e elég elesége, kétséges. Nem­rég az oroszok még láttak vagy 5—6000 da­rab marhát, melyek legelni hajtattak ki. Egyéb jelek továbbá valószínűvé teszik, hogy Ozmán még 30—40 napig, hacsak to­vább nem, tartani fogja magát. Az ételada­gok igen kicsinyek, 10 katona kap naponkint 27­ font bust, a kenyér szinte kevés. Az oro­szon kényelmes kunyhókat építettek maguk­nak Plevna körül az egész hadállásban, s az ostromzárt, habár ez erős tél sok bajt fog la nekik okozni, könnyen föntarthatják. Szilisztriából jelentik, hogy az oroszok folyton erősítik a dunai szigetet. A Standardnak, szintén Sumlából — ezt jelentik. Tegnap nagy erőt küldöttek kémszem­lére Kara Hasszánkiejből Opaka és Polo­marcsa felé, a törökök közeledtére az oro­szok elfutottak, és mindent cserben hagy­tak. A törökök sok készletet, élelmiszert ta­láltak. A Szalonikból kiindult kémszemlélő csapat nem talált ellenállásra. Ozmán Gá­zárból Verbovka irányában nyomultak előre. Kirilár és Kadikicj közt oroszokkal találkoz­tak, kik visszavonultak, miután Manzurt fel­gyújtották. Az ellenség ez alkalmakkal sok hatottat és sebesültet vesztett; egy kozák kapitány és négy közlegény elfogatott. Szü­le­imán pasa Belgrádba érkezett. i t e§ « e-t S­ók », itt Itt fá­il­,er at ló, át e­­»a gumiéból jelentik a Daily Telegraphnak novem­ber 1- ről. A törökök nagy activitásuk folytán ép­pen most végeztek be egy nagy kémszemlét. Négy különálló hadtestet küldöttek külön­böző irányban, hogy az oroszok állásáról pontos tudomást szerezzenek. Az egyik se­reg Polomarcsa faluig hatolt előre, aonnan az ellenség rohanva menekült el, fegyvereket, lőszert, több lovat és egy kozákot hagyván hátra a törökök kezei közt; egy másik Ka­­esély evőig haladt, hol az oroszok azonnal visszavonultak ; a harmadik Ozman-Bazárból Kazem-Köpriig ment, és onnan könnyűszer­rel kiűzte az oroszokat; a negyedik Opik falut támadta meg és foglalta el, úgy látszott, hogy az oroszok nem vol­tak nagy számmal. Valószinü, hogy innen Bokát küldöttek Plevna ostromára. Zekerkán pasa a Dobrudsában előre­nyomult az oroszok ellen, és kiűzte őket Diaierkade faluból, és többeket elfogott kö­zülök. I I t. I i ,I .I I i * TARCZA. AZ AGG 14. LAJOS — Araene Houssaye után Ttusai G. IV. (Vége.) V. Marie herczagnő a gondatlanságot és vigságot adta; de e vérből való bábunak ma­ró és gyilkoló nagyravágyása volt. Olvasó könyvére e jelmondatot irta fel Virgiltől : BIngentas animos angusto in pectore versant.* De ez nem arra való volt, mintha ez­zel azt akarná jelezni, hogy istenhez tért Azt akarta, hogy uralma e világból való legyen.Midőn a Mér-társaságot*) megalkotó, ju­­tott-6 váljon eszébe, hogy a szellemeknek egy oly társaságát alkossa meg, melyben mindenki hűségi esküt tegyen az ő nagyra­­vágyására. De ő nem akart nyíltan játszani. Tud­va van, hogy midőn az A. B. C. huszonnégy bégjéből álló sorsjátékát vette elé, az, ki barátai közül a­z t húzta ki, köteles volt *) Czimo ez volt: An­na Mária-Lui­za, Nceau bárónő, a, Méh-társaság örökíts fő- HA .ö-'e- A hátterén a kas felé siető méh látható .• jelmondattal: „igaz, hogy kicsiny vagyok, e mél) sebet tudok ejteni.“ A társaié" lovagjai kö­­denemél?rellelett,“k felf »­ásukkal: „Esküszöm ravi­­déríi/el onopci-wl a •rend "fekü* főnöknője iránt hit­ftjsa sas--. ii/A £* A". íc* Comédiát, az, ki az O-t, Operát, ki a B-t, Ballet­et előadni. Miért nem kötelezte az A kihúzóját arra, hogy szerelmet (Amour) játszék , talán a szerelem kissé elvonta vol­na őt a politikától. A régens anyja kíméletlenül festi Maine herczegnőt: „Nem nagyobb egy tíz éves gyermeknél. Ha befogja száját, nem csúf. Ruf, össze-vissza álló fogai vannak. Nem testes; tömérdek festéket használ; szemei szépek; arcza fehér, szőke; ha oly jó volna, mint csintalan, mit se lehetne ellene mon­dani. Egész nap nyugodt, egész nap kártyá­zik ; de ha a nap elmúlik, akkor következik a harag és vihar ; annyira boszantja férjét, gyermekeit és cselédjeit, hogy azok azt ne tudják, mit tegyenek.* Saint-Aulaire marquis volt az udvar költője. 1643-ban Limousinban született. Egész ifjúságát ott töltötte, körül véve az urak által kik nemességükből és tu­­­­datlanságukból parádét csináltak. Egyszer aztán megunta az élőkkel való társalgást, s a halottakhoz fordult, az az : jó egyetértés­ben élt Hom­érral, Virgillel, Regnier-val, és Montaigue-nyel, költéskel és elbeszélőkkel. Azt senki se mondja, hogy várjon Ámorral jó viszonyban volt . De élete terén sokkal szerelmesebb volt, semhogy April gerjesztő hajnalán ne ömlengett volna. Egy napon elhagyá magányát, hogy háborúba rack­joz. S nem tette le kardját, míg tábornok nem lett. De akkor minden, háborúból jövő marquis aranysarkantyús volt. Katonaságából hazatérve, belépett a világba. Versaillesban keveset járt, mert volt egy más köre, melyet a költészet kedvelő urak látogattak, t. i. n Marie herczegnő ud­vara, ki Saint-Aulaire marquist nemsokára az ő öreg pásztorának nevez­te el. Saint-Aulaire marquis száz éves korá­ban halt meg, mint mestere, Anacreon , mint barátja: Fontenelle. Oh szép idők, midőn az ember egy századot ért meg forradalom nél­kül, tábornok lehetett csak mert átlépte a Rajnát, a akadémia tagjává választatott egy strófa versért. Nem, ezek nem voltak szép idők. Mennyivel inkább szeretem én a mi szenvedélyeinket, komoly bolondságainkat, viharainkat, hajótöréseinket s ők apályban voltak, mi élünk a dagályban ; ők éltek száz évet, naptár szerint véve, mi élünk ezer évet sziveink szerint számítva. Fontenelle mondá haldoklásakor: „Csak­nem egy százada, hogy én se nem kaczagtam se nem sírtam.* Sajnáljuk, sajnáljuk azokat, kik sohasem neveltek, de még inkább azo­kat, kik soha sem sírtak. Sajnáljuk őket: az uj bájnál nem koszorúzta homlokukat is­teni sugaraival; az érzelem, mely minket istenhez közelített az által, hogy a szeretet és szabadság két hallhatatlan könyvének: az evangéliumnak és a természetnek elragadó szépségeit velünk megismertette, s soha­sem dobogtatta az ő szíveiket. Szóval: ők éltek anélkül, hogy szerettek volna. Sajnál­juk őket, a­mint az ördögről mondó szót, Teréz, e keresztény Sapka, ki az érzelmek magas szikláiról a vétlenségbe veté magát alá. Diában dicsérik előttem Maine herceg­nő Elyséumit, mert én többre tartok egy szögletet Bou­­­bon herczegasszony kemenezé­je mellett, hol az ő három Irányát hallom őgyelegni: „Három kedves leány, Clermont kisasszony nagyon szép, de én testvérét, Conti herczegnőt mégis szebbnek találom.“ A harmadik Cendriilon, Azon kor festői olym­­­pusi istennők alakjában álliták őket elénk. Az anya Vörblil volt közöttük, mint egy idő­sebb testvér. A Palatinusnő, az igaz,ság e kis festője szerint: Az anya nem szebb leányai­nál, de több kellem­e, jobb kinézése, megnye­­rőbb modora van ; szemeiben csak úgy csil­log az­­ész, mint a gonoszság; hasonlít egy szép macskához, mely játszás közben érez­teti körmeit! Kicsibe veszi a világot; nagyon mulatságos ; s oly tréfásan tesz mindent ne­vetségessé, hogy az ember nem állítatja ki nevetés nélkül.* Mikor B­urbon herczeg Chantillybe volt száműzve, Chantilly épen olyan udvar volt, mint Sceau. Atyja, Bourbon Condé herczeg belé csepegtette volt a szépművészetek ér­zékét; Chantilly őrzi is ennek emlékét. Se­gítette Wateaut, Saniertet és Nabtiért. Mon­dák is aztán, hogy e három festő vissza­hagyta az utókor szántára Bou­bon Condé kedves mosolyát. A 1­.rereg az orleansi herczeg halála­­ után ádamaminiszter levén , kissé igen művé­szi tremptusból kormányzott. Nagyobb ki­­rályérzelmű volt a királynál, s radio ezt megházasította, adót vetett le. Lajos leendő születésének örömére­ tervezett még egy más adót is „a királyné öve” név alatt. Ez igen költői volt ugyan, de miután azok, kik fizet­tek, az évet nem oldogatták: egész Franczia­ország felzúdult az államminiszter ellen, ki azonban nem volt államférfiu, a­­ 1­15 i S­­ .­­ I TUDOMÁNYOS MOZGALMAK. Értesítés a kolozsvári orvos-természcturtományi tir­­r­sulat f. é. okt. 26-án tartott természettudományi szűküléséről. A szakelnök betegsége miatt meg nem jjelenhetvén, helyette a szakértekezletet A­bt Antal társulati elnök vezettte. Bejelente­tett, két előterjesztés: 1.) Apró állattani köz­lemények Dezső Bélától, 2.) Adatok a­­ fluorescentiához Egyed Mózestől. A kitűzött tárgysorozat szerint felkéretik D­e- 7, s ő B. tárgya előterjesztésére. Kolozsvár egyik, a külfölddel élénk , összeköttetésben álló fűszeres üzletének rak­tárában 1877. telén egy addig ism­­eretlen ro­­­­varfaj nagy mennyiségben tűnt elő. E rova­rok mindent felfaló természetekkel szerlelett alkalmatlanokká váltak. Kiirtásukra mindent­­ elkövettek, de kipusztításuk nem sikerült. Csak annyit tudtak tenni e rovarokkal, hogy megkeresztelték. Elnevezték őket Jserna- sjeffeknek. „,, E rovarok közül 2 kifejtest példaoyt , és egy álcát, a helyi állattani intézet is ka­­­pott, melyeket itt bemutatni szerencsém van. E rovar a B1 a 11 a germanica, Fab. A Blatta germanica Csaknem az egész világon el van terjedve. Nevezetes e rovar­­ elterjedésére nézi, hogy némely vidékről, hol azelőtt nagyon jól tenyészett, nyomtala­nul eltű­nt, így hazánk közép és déli részé­ből teljesen kipusztult, pedig K­o­y szerint még 1800-ban Budapest körül előfordult. Felső megyéinkben, valamint a Szilágyságban jelenleg is előfordul. A jelzett helyekről va­ló eltűnésének nagyon érdekes oka van, me­lyet nemsokára megismerünk, ha előbb ez érdekes rovar életével közelebbről megismer­­­­kedtünk. Ezen, Kolozsvártt Tsernajeti'eknek ne­vezett rovaroknak mindenütt kijutott a gúny­nevekből. Oroszországban a nép poroszok­nak nevezi, a tiroli és felső-ausztriai pedig muszkának hívja. A muszkák azt hiszik, hogy a két éves bábomból hazatérő orosz­­csapatok czipelték be, mert azelőtt Peters­­burgban nem észlelték. Az ausztriaiak pedig azt mondják, hogy ezen muszkák oda Csehországból kerültek, Csehországba pedig muszka alattvalók által vitettek be, akik az­­ üveghutáknál lettek napszámosoknak telle- I­gadva. Hozzánk valószínűleg Ausztriáitól ho­zattak ide Kolozsvárra portékával. Ezen Tservajeffek egyik helyről a má­sikra nagyon könnyen eljuthatnak. Boroszló egyik serházában úgy elsza­porodtak, hogy az asztalokon futkostak, s a­­ vendégek kabátnyakai alá bujtak, s így szál­litottak egyik helyről a másikra. El vannak terjedve Syriában, Egyptomban, Németország igen különböző vidékein, s hazánkban az em­­­lített helyeken, Nord­hausenben, úgy 1­0 év óta ismerik a serfőzedékben. Dr. M­att­ I rus*^ ‘ sauban észrevette, hogy ott annyira alkal­­­­m­atlanokká lettek, hogy az­ emberek kiköl­tözésre kényszerültek. Hideg télben kiköl­töznek, mindent nyitva hagynak és pár nap múlva az utálatos rovarok elpusztulva he­vernek, és aztán akkor az emberek lakása­ikba ismét visszaköltöznek. A hőmérsék vál­tozása, a hideg léghuzam öli meg őket,­ a X­ XI. évfolyam. 263-aiék szám. Kolozsvárit, 1877. szombat, november 17. POLITIKAI NAPI­LAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................16 frt — Ur. Félévre.............................. 8 „ —• „ Egy negyedre...............................4 „ — „ Egy hónapra ...............................1 „ 60 . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCKHMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-Jiks. HIRDETÉSI DIJAK: Dzsiftr hasAl­o­ott garmandsor Ara, vagy annak terü­lete n kr. Mintfan hirdetés ötén 30 kr. kél«sgl­itték kClln trialtUtik Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kf. HEGLAMOK: Hirfűrérba Boronként 1 !! A A békehírek most már nemcsak a tényekben, ha­nem­ a félhivatalos lapokban 19 erélyes de mentire találnak. Azon felhívást, melyet a porta a mediatió ügyében állítólag Reusz herczeghez intézett, a Fremdenblatt békesó­­hajtásnak mondja, melyre nézve a német nagykövet, ismerve a mérvadó orosz körök nézetét, nem akart közvetítést vállalni. De a Fr. szerint a nagykövet azon tanácsa, hogy a porta közvetlenül Oroszországhoz fordul­jon, még felvilágosítást igényel. Talán nem is volt az komolyan gondolva, de annyi bi­zonyos, hogy ez idő szerint még semmi sem mutatja, hogy a porta Reusz herczeg e ta­nácsát követte volna. Konstantinápolyból egy hivatalos távirat a legkategoriku­­­sabban koholtnak mondja a Pol. Corr. hírét s a gyilkosságokkal párosult összeesküvésről. Murad néhány szolgáját el kellett bocsátani és másokkal helyettesíteni. E tisztán házi esemény rágalmazó módon elferdítve közöl­­­­tetett a Politische Corr.-ben. Az Agence Russe hírét, hogy a porta Reuss­éget közvetítésre kérte fel, több lap­­ tendentiosus koholmánynak mondja, ennél egyébnek nem is hitte senki. Mi történjék Erzerummal ? Az orosz lapok nincsenek egyetértés­ben az iránt, mit kell Erzerummal tenni. A „Golos“ ellenzi e város bevételét vagy hu­zamos ideig tartó megszállását, nehogy az örmények orosz rokonszenvükért az oroszok netaláni visszavonulása után a törökök bo­szujának tétessenek ki. Véleménye szerint elég lenne a városon hadisarc­ot venni azon károk fedezésére, melyeket az orosz terület­re menekült örmények és a Fekete tenger­parti orosz lakosok szenvedtek. — A .St. Peterburgskyja Viedemostia erre azon ellen­vetéssel válaszol, hogy a hadikárpótlást nem egy város, hanem az egész ellenséges állam üzetni köteles. Az oroszoknak el kell egész Örményországot elfoglalni s birtokukban mind­addig tartani, mig Törökország a hadiköltsé­gekre vonatkozó kötelezettségeit nem telje­síti. Az erzerumi örmény lakosság eddig Oroszország iránt sem rokon-, sem ellenszen­vet nem tanúsított , az orosz hadakat csak akkor fogadja baráti érzülettel, ha tudni fog­ja, hogy őt a háború befejezése után a tö­rökök önkényére nem hagyják Ha Erzeru­­mot el nem foglalják , a Törökországra ro­­vaadott kötelezettségek teljesítéséig meg nem tartják, akkor a mostani háború nem hábo­rú, hanem csak gyakorlati harczoktatás. Er­­zerum megszállása után és átalában a béke­kötéskor megteszik majd a kellő rendszabá­lyokat, hogy a törökök Örményországban többé ne önkénykedjenek, még azon esetben sem, ha e tartomány a portának vissza­adatnék. cs. „Szievernyi Viestnik* szintén Erze­­rum elfoglalását tanácsolja s bevételének fő hasznát abban találja, hogy az örményorszá­gi főváros eleste az egész török hadsereg­­ erkölcsi erejét megbénítja és különösen Karsz védőire oly befolyást fog gyakorolni, hogy nemsokára azután a vár feladása várható. Erzerum bukása után Karsz további védelme czéltalan volna, vagy legalább a Szaganlug­­hon túl levő török hadseregnek a télen át nem hozna lényeges hasznot. A bevétel to­vábbi előnyét az képezi, hogy az orosz had­erő, ha a várost kiüríteni kényteleníttetnék, Erzerum jelentőségét teljesen megsemmisíthe­­ a felszerelés összes anyagi részének, az erő­döknek, laktanyáknak, élelmi és lőszerkész­leteknek lerombolása által, s a­mi elhurcrol­ható, magával viheti, Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 14-én. A mai ülésen a rentokölcsön adómen­tességéről és a szeszadóról szóló törvényja­vaslatok harmadszori felolvasása történt meg, melyek el is fogadtattak. Ghyczy Kálmán, mint elnök figyel­mezteti a házat arra, hogy most lenne ideje határozni a már letárgyalt kiegyezési javas­latoknak a főrendiházhoz átküldése iránt. S­i­m­b­s­­­c­h Pál rövid indokolással a következő indítványt nyújtja be : Indítványozom, hogy ugyanazon jegyző­­könyvi kivonatban, melyben a szeszadóról szó­l törvényjavaslat a főrendiházhoz átkül­detik, keressenek fel a főrendek, határozzák el részükről is, hogy a kiegyezésre vonatk­­­kozó mindazon törvényjavaslatok, melyeket­­ már a kormány is együvé tartozóknak jel­zett, a képviselőház pedig, f. évi okt. 3 áti­­­tatott 227. ülésének jegyzőkönyvében hatá­rozatiig ilyeneknek nyilvánított, csak együtt és egyszerre terjesztessenek legfőbb szente­sítés alá, még­pedig csak akkor, mikor ugyanazon tárgyakra vonatkozó törvényjavas­­lokat, a felsége többi országainak és tarto­m­ányainak törvényhozása is hasonló érte­lemben elfogadja és azoknak legfelsőbb szen­tesítés alá leendő terjesztését elhatározza. A ház az indítványt egyhangúlag elfo­gadja, s a kiegyezési javaslatokat ily hatá­rozattal küldi fel a főrendekhez. Következett B­a­k­c­s­i Ferencz képvi­selő mentelmi ügye. A ház a bizottsági ja­vaslat értelmében vita nélkül kimondja a mentelmi jog felfüggesztését, minthogy zak­latás kérdése fenn nem forog Tárgyalta ezu­tán a ház a megyei mérnöki állomások meg­szüntetéséről szóló törvényjavaslatot. M­o­c­s­á­r­y Lajos nem fogadja el, mert a megyei intézmény megtámadását lája ben­ne, s ez nem komoly eljárás a kormány ré­széről. Tisza miniszterelnök hivatkozik az intézkedés czélszerűségére, s kéri a javaslat elfogadását. Almásy Sándor szükségesnek tartja a megyei mérnöki állások fentartását, mert az államépítészeti hivatalokban sok az ide­gen, s ezek törvényeinket sem ismerik. A ház többségre ezután a javaslatot általáno­­s ágban és részleteiben elfogadta. Következett a pénzügyi bizottság jelen­tése a megyék 1878. évi közigazgatási, árva és gyámsági kiadásairól szóló törvényjavas­latról. — A ház vita nélkül elfogadja. A budapesti zálogházi fiókintézet iránt, a pénz­ügyi bizottság javaslatához, hogy a minisz­ter az ajánlottnál olcsóbb telket keres­­jen. H­eg­e­d­ü­s előadó kiemeli, hogy a bi­zottság e javaslattal nem kívánja elodázni a fiók zálogintézet létesítését. H­e­­­f­y Ignácz nincs ugyan meggyő­ződve a fiókintézet szükségéről, mert vannak Budapestnél nagyobb városok is, hol c­sak­ egy zálogház van, de ha már két éven át alkudoztak arra a telekre, igyekezzenek tu­lajdonosával olcsóbb feltételek mellett egyez­ségre jutni.­­ S­­­m­o­n­y­i Lajos elfogadja a pénz­ügyi bizottság véleményét. Hellyvel szemben vitatja a fiókintézet szükségét, valamint azt, hogy a zálogüzletet az állam maga folytas­sa. Kívánja azonban, hogy az épület minél egyszerűbb legyen. A ház elfogadja a pénz­ügyi bizottság javaslatát. Dr. Szabó Alajos állatgyógyintézeti tanár fizetésjavítási kérel­mét a ház a pénzügyi bizottság javaslata értelmében elutasította. Ezzel a napirend ki volt merítve. Az ülés végén Rá­t­h Károly a kö­vetkező interpellációt intézte a kereskedelmi miniszterhez : 1. Szándékozik e a t. miniszter úr a Magyarország 1876-ik évi be-és kiviteli áru­forgalmára vonatkozó statisztikai kimutatá­sokat — a csak 1874 évig terjedő ebbéli kimutatások pótlására — beterjeszteni, oly időben, hogy azok még a vámtarifa tárgya­lása előtt tanulmányoztathassanak ? 2. Ha pedig ez a kellő időben az előmunkálatok hiánya miatt meg nem történhetnék, szán­dékozik-e a t. miniszter úr a szükséges in­tézkedéseket megtenni, hogy az országos sta­­tistikai hivatal akár az eddigi alapon, akár megbízhatóbb adatok beszerzésével Magyar­­ország ki- és beviteli áruforgalmát jövőre is, a főbb czikkek szerint részletezve évenkint kimutathassa ? Kiadatik a kereskedelmi miniszternek. Ezzel az ülés véget ért. AUSZTRIA, Bécs, nov. 14. A mai lapok mind a tegnapi bankvitáról czikkeznek . A Fremdenblatt kiemeli, hogy a mo­narchiai egység csekély maradékának fentar­

Next