Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-06-11 / 132. szám
Xni. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................16 frt. — Félévre.........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. 132-dik szám. Kolozsvárit, szerda,1879. junius 11. MAGYAR POLGAR POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK : Ota.er hutbolott girmondxor, va gy teralMAn.k in a kr. „ v "»BV HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. MlndM hirdeti. aUa 10 kr. bilj^flUrtik kfilOn illojtutik. miiTTÉR: Boronként, twt uutk holy. 85 kr. RECLAMOK: ___________ Hichknagbin »őrönként 1 frt._______________ A .Miflyur Polgár“ tfrti •■énuimnk in T kr. NtrWoUI bokOIKM klxlemiky.il m Urthatatk, llnwrnUta kékből |ktt káraMtatiM Imiik .mi tngnKtatnik »I. Hiukálatlan kéziratok kin aktinak rlikxa. (b.Ták lkjkkkUkml rátáit illető khalamánytk Intáamáák.) KIADÓHIVATAL: * Ly*kkuky.Ták központi Irokálikaa, lőtér gr. Tiláfcr Dietol-tirhvra ka atáámiáal pának, Iilidatának, nyilttirlealkkak iBlaandAk.) SZERKESZTŐSÉGI HIÓDA : ■ LgbMia-afáaáéháa KOLOZSVÁRJÚNIUS 10. A nemes Francziaország. Francziaország szive : Páris jun. 7-én fényes fölemelő Ünnepet ült, a rokonszenv ünnepét a magyar nemzet iránt. A franczia dalszínház homlokzatán ott lengett a magyar lobogó, országos tekintélyek mellére tűzve a magyar tricolor, s az irodalom vezérférfiai mellett a művészvilág elsőrangú csillagai buzgolkodtak ama nagyszerű tüntetés létrehozásában, melynek jövedelme Szegednek, lelkesedése Magyarországnak volt szánva. A világváros legelőkelőbb közönsége törte meg zsúfolásig az opera óriási épületét; ott volt Paris szine-java, a politika, irodalom, művészet kitűnőségei, a születési és pénz-aristokratia; olyan sorozata a nagy neveknek, olyan közönség, minőt csak a világ első nemzete tud felmutatni. És ezek szivében e napon mind viszhangzott a „vive l’Hongrie !“ ; mindnyájuknak volt egy szívdobbanásuk, egy gondolatuk a magyar nemzetért, s egyetlen estén negyedmillió frankot áldoztak a bennünket ért csapás enyhítésére. Mikor Francziaországot balsors sújtotta, mi is elvittük neki rokonszenvünket és fiilléreinket; amint örvendettünk remélhető sikerein, úgy osztottuk meg részvéttel bánatát. Francziaország most megragadta az alkalmat, hogy viszonozza a magyar jóérzelmeket. És viszonozza úgy, amint az Francziaországtól várható volt: nagylelkűen, pazarul, és a mi reánk nézve pénznél többet ér , igaz testvéries szextettel. Francziaország iránt nemzetünk mindenkor a legbensőbb rokonszenvet érezte. Inkább vonzódunk hozzá, mint Kárely néphez . Francziaország szívverése elhat mihazánk is, s mozgalmai mindenben a legmélyebb érdeklődést, viszhangot keltik nálunk. Elfogadjuk culturáát, nemcsak azért, mert kénytelenek vannk vele, de azért, mert ez az, mely gondolkozásmódunkkal, kívánságainál leginkább megegyezik. Szeretjük, cspáljuk, lelkesedünk érette , és most, minden ez a nagy nemzet eljött hozzánk, s elhozta rokonszenvét, hálára kötelezte Magarországot. Igyekezzünk méltók lenni arra a kedvező hangulatra, mely a franczia népes föltámadt hazánk iránt. Igyekezzünk megmutatni, hogy nemcsak bámuljuk, hanem tanulni is tudunk tőle valamit. Kezdjük megtanulni azt, miként kell egy súlyos, elvesztett háború után öt milliárd frankot könnyűséggel megfizetni. Ne lelkesedjünk csupán politikai eszméiért, irodalmi, művészeti produktumaiért, hanem tanúsítsunk elsősorban érdeklődést és követési szándékot Francziaország hatalmának legfőbb, legerősebb biztosítéka, a solid, tisztességes munka iránt. Nem politikai ideálok hajszolásával s a Marseillaise-zel ajkainkon bizonyítjuk be, hogy Francziaország nyomdokán akarunk járni, hanem vésővel és kalapácsosal a műhelyben, előhaladási törekvéssel az ipar és gazdaág minden mezején. A munka tette Francziaországot a világ legelső nemzetévé. Ezt tanuljuk meg tőle, hogy meggyőzzük, hogy nem pazarlás, midon helyet ad nekünk szívében. Éljen Francziaország! Éljen a munka köztársasága ! TARCZA: Egy párbaj-történet. (Vége.) A két franczia alig győzte az álmaiko-t: ez az elfogulatlan föllépés, ez a gon- 88ág, lélekjelenlét egy ifjúnál ily pillanat?É midőn először indul párbajt vivni, rendkívül meglepte Daycardot és barátját, kik el- fogadták a sherryt, melyet Baker maga töl- Iptt poharukba. — Hátha ez a bor meg van mérgezve ? hirtelen Lavigne, mi alatt Baker még írókat rakott a lóra. — Megmérgezve ? oh te ostoba ! Hát *m látod, hogy ez az ember legalább is én bátor szivü, mint te, vagy én, s hogy * Gyáva módon meg akarna tőlünk szabani, nem bizná magát kegyelmünkre a vagon közepette ... Lásd, most először sajná®eg kell ölnöm egy embert s ha biztosan tudnám, hogy nem ő indítványozta *z a bajt... de a többiek mind azt rapnd*• hogy g voit az, a ki... — John Baker épen e pillanatban tért Za s őszinte nevetéssel szólt közbe: . — Igazán, nagyon örülök ennek a kis nodulásnak, a látva a szép kék eget, a fin és a felnélhető izgalmat, való“ kedves Daycard és itt bizalmasan T. ház ! Minthogy három különböző ellenjavaslat és egy határozati javaslat van beadva, nekem mint előadónak kötelességem azokra reflektálni. (Hallják.) Legelőször azonban kénytelen vagyok a pénzügyi bizottságnak és nem magamnak tudományos reputatiója érdekében, Helfy Ignácz képviselő úrnak egy megjegyzést tenni, aki a pénzügyi bizottságnak azt merte állítani, miszerint az a combinátió, amelyik javasoltatik, a tudomány és gyakorlati élet előtt ulr ő azt monta, hogy könyvtárának csak egy kis részét hozta magával , ebből akarja bebizonyítani, hogy ez állítás nem áll és könyvtárának ezen kis részéből idézte Reifeisen a rajnai előlegegylet alapítójának egyik röpiratát, amelyben ajánlja, hogy kísértsék meg a centralizatiót a rajnai földhitel egyletekre nézve. Ez is tehát csak egy ajánlat, egy röpiratban s ennél többet fel nem hozott, a tudomány előtt pedig egy röpirat még nem vehető oly tekintélynek, hogy ne lehessen azt mondani, hogy a tudomány e tekintetben még ilyet nem ismer. A gyakorlati élet tekintetében pedig hivatkozott egyetlen egy példára, a Rustical Credit Anstaltra, amelynek ő maga három lényegesen különböző tényezőjét hozta elő : megveregette ellenfele vállát — nagyon örvendek, hogy akkor az a gondolatom támadt ... melynek most az ön látogatását köszönhetem. — Oh gonosz, hát csakugyan te voltál dörmögő Daycard. Néhány perczcel később már útban voltak mindhárman, maguk előtt hajtva a teher alatt szinte roskadozó lovat. Hat óra volt reggel, így haladtak egész délig a Rio Sacra mentő mentében, sűrü lombos fák árnyékában ; délben tanyát ütöttek s kényelmesen falatoztak. Mikor már kipihentek, Baker így szólt: — Most már kedves barátom, hozzáfogunk a gödör ásásához itt e kis patakosa mellett, mert ezen a helyen fogjuk egymást agyonlövöldözni. — Valahára! — szólt Daycard. Végre boszút állhatok önön is, mint a többin! — Láthatja, hogy nem mulasztottam el semmit, ami tervét előmozdíthatja. Rajta, ássuk a gödröt. Mindhárman kezekbe fogtak egy ásót. — Még csak arra kérem önöket, hogy pontosan kövessék utasításaimat, jegyző meg Baker s egyúttal mutatta is, mit ért e szavak alatt. — Minden földet, amit kiásnak, dobjanak ide, ebbe a kis patakba. Előbb azonban hadd lássam, jó helyen vagyunk és a . .. párbaj területén. Ezzel térképet vont ki zsebéből és gondosan vizsgálgatta. — Jól van, jó helyen vagyunk, folytathatjuk a munkát. Meg kell vallani, hogy Lavigne és barátja kissé megütköztek e különös elővigyázati rendszabályokon s nem minden csodálkozás nélkül követték az angol utasításait. — Ennyi teketória, hogy egyik ember megölhesse a másikat! Ez már fölösleges — mondá Lavigne. De a fiatal angol modora oly megnyerő volt, annyira uralkodott már felettük, hogy ellenmondás nélkül engedelmeskedtek neki. Egy órai munka után, midőn Daycard és Lavigne már derékig álltak a gödörben, Baker a patakhoz ment és nagy földgöröngyökkel elzárta a vizet, mely folyása közben elmosta a gödörből kihányt homokot. Aztán visszatért társaihoz és szó nélkül folytatta a munkát. — Csak bátorság, mondá aztán mosolyogva, már nem sokára elérjük a szabályszerű mélységet. — Hát van itt valami rendőr,aki még erre is felügyel ? kérdó Lavigne egészen naiv hangon. — Meghiszem azt ! Szükséges, hogy aki ez éjjel itt a gödörben fog pihenni, jó mélyen legyen eltemetve, nehogy a holttest rothadása veszedelmes betegségeket okozzon és főleg, hogy a vadállatokat ide ne csalja. A két franczia fölegyenesedett, mintha pihenni akarna, de tulajdonképen, hogy vizsgázassa az angol arczát, váljon komolyan be szólt. Néhány perccel később Baker ismét megszólalt és majdnem ünnepélyes kifejezéssel mondá: — Elég ! Munkánk be van fejezve. Aztán kiugrott a gödörből s szinte nyugtalanul sietett másodszor a patakcsa felé s itt ama kis gáthoz, melyet előbb a viz folyása ellene emelt. Gondosan szétszedte a földet s egy kis nyilást engedett a víznek, mely a gát fölött összegyűlt volt; lehajolva leste, mig a viz egészen lefolyt s előbbi helye szárazon maradt. — Ekkor a nedves homokból felkapva egy marokkal, ezt gondosan vizsgálgatá. Hirtelen hangos örömkiáltás tört ki belőle s szinte magán kívül kiáltozá: — Barátim, kedves barátim, arany, arany ! A mi aranyunk, mind a mienk! Nézzétek! A két franczia meglepetve bámult s azt hitte, hogy az angol megbolondult. De mégis csak oda mentek hozzá s valóban, — csakugyan arany volt az, a mi ott csillogott a homokban. A tiszta, tömör aranyszemecsek ott hevertek a Baker által oly okosan elzárt patakcsa homoktalaján ; egész kincs volt ott lábaiknál, csak föl kellett szedniök, mert ezen egész, még úgyszólván ismeretlen vidéken teljes szűzi érintetlenségében hevert a becses fém roppant tömege. Nem kísértjük meg a három férfiú leírhatatlan örömének vázolását, ujjongva szorongatták egymás kezét s Baker így szólt Daycardhoz: Én már előbb is eljöhettem volna ide, mert dr. Ermanntól magától tudtam meg, hogy e tájon aranyat fedezett fel, de véletlen körülmények miatt nem aknázhatta ki a fölfedezett kincset. Ha indiánusokkal jövök ide, ezek kifosztottak és meggyilkoltak volna. Mikor önök megérkeztek, azonnal elhatároztam e vállalatot, mert tudtam, hogy önök ép oly becsületes, mint bátor emberek... Daycard, Lavigne el akarják felejteni a viszályt, föl akarják-e használni a jó szerencsét, melyet a gondviselés élénkbe küldött ; valamikor, talán már néhány nap múlva mások fölfedezhetik e kincset; mondják: akarják-e, hogy testvéri módon megosztozzunk rajta ? Mondanunk sem kell, hogy a két franczia őszintén elfogadta az alkut, melyet aztán mindnyájan becsületesen meg is tartottak. Tizenhét évvel később, midőn az új kaliforniai aranybányák fölfedezésének hírére az óvilág minden részéből ide csődült a kétségbeesett kincskeresők serege, a Baker és Daycard czégnek már három nagy telepe volt Amerikában, s üzletforgalma milliókra rúgott. Azóta Daycard és Lavigne visszatértek hazájukba, s az utasnak, aki az arcachoni, most már pompás nyaralókkal ékeskedő partokon végig sétál, szemébe tűnik itt egy nagyszerű palota, melyet gyönyörű park vesz körül... Itt lakik nyáronkint e kis történet hőse. Figyelmeztetésül! Lapunk mai száma kapható a Kiadóhivatalban. Árat Ki Hegedűs Sándor előadói zárbeszéde (a kisb. földhitelintézetéről szólójavaslat tárgyalásánál.) az egyik az, hogy nyerészkedő intézet, a másik az, hogy zálogleveleivel némi prémiumot ad s a harmadik az, hogy nem tisztán előleg-egyletek közvetítik a hitelüzletet jelzálogkölcsön tekintetében is. E három tény eléggé bizonyítja, hogy a pénzügyi bizottság álllásait a képviselő úr meg nem cáfolta. Azonban tehát, e tekintetben nem akarok kiterjeszkedni mindazon észrevételekre, melyek itt a javasolt és csak nagy körvonaokban vázolt intézet életképessége mellett és ellen felhozattak, mert a súlypont minden argumentátióban, mely a javaslat ellen felhozatott, arra fektettetett, hogy a kölcsön úgy is drága lesz. Ezt senki kétségbe nem vonta és ha elfogadjuk is számítás alapjául a 12°/„-ot, melyet György Endre és Bujanovics Sándor l. képviselő urak itt bemutattak, ha ők maguk is elismerik, hogy vannak 30#/„os kölcsönök, mégis azt állítják, hogy így sem lehet a kisbirtokosokon segíteni, azt hiszem, relatív dolgot állítana absolute, mert az nem azt teszi, hogy a kisbirtokos azonnal lábraállítható, ha 120/s-os pénzt kap 300/,-os helyett, hanem mindenesetre jobb hitelviszonyok közé jut, amit még ily túlzott számítás mellett is lehet állítani, mert ha csak felét fogja fizetni a kamatlábnak, már akkor is jobb viszonyok közé jut. De különösen nagy tévedésben vannak az ellenargumentálók akkor, mikor indokolásukat folytonosan a régi alapszabály-tervezetre fektetik és így György Endre t. képviselő úr elborzad attól, minő hatáskörük lesz az előlegegyleteknek melyeket húsz tag 50 kros heti betéttel alapit . Gaál Jenő és Lichtenstein József azt állítják hogy ezek banküzletet fognak folytatni, s nem méltóztatnak tekintetbe venni hogy még az eredeti alapszabály szerint is szigorú megszorításnak vannak a központi intézet részéről alávetve , hogy különösen a pénzügyi bizottság javaslata nagy korláto szab e tekintetben és úgy a központi intézet, mint az előlegegyleteknél a banküzle csak ideiglenesen heverő pénznek értékesítésére van bizonyos arányig korlátozva , azt hiszem, hogy ha átalában beszélünk földhitelintézetekről, ennyit legalább még a banküzletben is meg lehet azoknak engedni, mert ha ideiglenesen heverő pénzeiket nem értékesíthetik kellő biztosíték és solidaritás mellett, akkor természetesen az egész kezelési költség visszaháramlik egész súlyával a földhitelre, azt teszi drágábbá és így a czéltól meszszebb esünk, mint ezen expedienssel. Azonban nem szándékozom e tárgyban polemizálni, csak azon három javaslatra kell még néhány megjegyzést tennem, melyek a bizottság javaslataival szemben benyújtottak, az egyik Gaál Jenő képviselő úr javaslata, ő azt kívánja az általa benyújtott javaslatban mondja ki a ház határozatiig, hogy a súly fektettessék a földhitelre és a létesítendő intézet csak lehetőleg szűk korlátok között folytasson banküzletet. Én azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság által előadott észrevételek és pontozatok csaknem szórólszóra ugyanezt tartalmazzák. Azt hiszem tehát, hogy a határozati javaslat ezen első részére szükség nincsen. Második részében azonban mond valami új dolgot is. Azt mondja ugyanis: mondja ki a ház, miszerint az előleg-egyesületek a hatóságok befolyása, ellenőrzése alá helyeztessenek, és hogy ezek a központ által megszabandó mérvben folytathassanak bankárüzletet. Az utóbbi tekintetnek szintén eleget tesz a pénzügyi bizottság javaslata, sőt az alapszabálytervezet is, mert ezek az üzletkör minden ágában a központ hatásköre alá helyezik az előleg-egyesületeket. És hogy a központnak üzletszerű ellenőrzése sokkal biztosabb, mint a heterogén ügyekkel foglakozó hatóságoké, azt, úgy hiszem, bővebben bizonyítani nem szükséges. Különben ezen előleg-egyesületek egyszersmind a kereskedelmi törvény és a nyilvánosság ellenőrzése alá is vannak vetve. A kereskedelmi törvény 224., 225. és 226. §ai szerint az előleg egyesületek tartoznak ezégüket bejegyeztetni, s nyilvános ellenőrzés alatt állanak, ami pedig már maga is sokkal nagyobb biztosítékot nyújt, mint hogyha ezen egyesületek a más ügyekkel foglalkozó hatóságok felületes ellenőrzése alá helyeztetnének. Ezen szempontokból tehát ezen határozati javaslatot a t. háznak elfogadás végett nem ajánlhatom. A másik javaslat az, melyet Lukács Béla. képviselőtársam nem ugyan határozati javaslat alakjában, hanem csak egyszerű eszmeképen terjesztett elő és ez az, hogy kísértsük meg reformálni a takarékpénztári üzletet és mozdítsuk elő a telekkönyvek rendezését. Ez mindenesetre nagyon czélszerű és üdvös törekvés, de bátor vagyok megjegyezni, hogy amennyiben ezen kívül a kisbirtokosok hitelképessége elismertetik, mit ő maga is elismer, hogy ezen reformok mellett miért ne nyújtsunk azon kisbirtokosnak segélyt, akinek legalább telekkönyve rendben van, én azt belátni nem tudom. Azonban Lichtenstein J. képviselőtársaam felhozott még egy harmadik ideát is, és ez egy gyakorlati példára támaszkodik. Ez is borsodi kölcsönalap és ennek üzlete. Elismerem, hogy ha minden megyében lenne is, kölcsönalap és lenne annak ingyen kezelési is és ezt törvényhozásilag elhatározni lehetne, akkor könnyen lehetne a dolgon segíteni. De minthogy ezt törvényhozásilag elhatározni nem lehet, nem látom be, hogy mikép lehetne a kisbirtokosokon ezen az úton segíteni. Lichtenstein tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy 500 ezer frt van, ezzel segítsen a megyéknek a kormány. De ha ezen 500 ezer frt megháromszorozható társadalmi mozgalom útján, mint itt terveztetik, úgy hiszem, ez sokkal czélszerűbb és sokkal kevesebb kormányi beavatkozzással és riskóval jár, mint ha ellenkezőleg járunk el. És mit mond maga Lichtenstein képviselő úr ? Azt mondja, hogy ha elfogy ezen 500 ezer frt akkor a meglevő hypothekára bocsásson ki az állam újabb zálogleveleket. (Zaj. Halljuk!) Azonnal befejezem beszédemet. Szükségesnek tartok azonban még némelyeket megemlíteni, mert ha egyes eszméket csak úgy egyszerűen odadobnak, azt mondván, hogy nem ez menti meg a kisbirtokosokat, hanem az, amit ők javasolnak, akkor ki kell tüntetni, hogy az nem olyan panacea, mint amilyennek fel van tüntetve. Lichtenstein J. képviselő úr tehát akkor, midőn az ő 500 ezer forintja elfogyott, azt tanácsolja a kormánynak, hogy a már meglevő hypothekákra bocsásson ki újabb zálogleveleket és ennek segítségével segítsen a kisbirtokosokon. Emlékezem, hogy ez a Law-féle tervezetben előfordul, hogy a részvényeknek lettek leányai és a leányoknak unokái. Ez is olyanforma idea, t. i. hogy a már megterhelt hypothekákra bocsássunk ki újabb zálogleveleket, és ennek segítségével akarjunk segíteni a kisbirtokosokon. Én azt gondolom, hogy ez mindjárt a kezdetnek kezdetén fogna megakadni, t. i. az ily zálogleveleknek nem fog akadni vevője. Ez az oka, amiért én ez eszmét el nem fogadhatom, és elfogadás végett nem is ajánlom. De volt egy eszme, amely több helyről tetszésben részesült: Molnár György képviselő úré, amely szerint jelzálog-biztosíték mellett folyó számlára nyújtson hitelt a központi intézet és az előlegegyletek az egyes kisbirtokosoknak. Megvallom, hogy bizonyos korlátok közt ez mint egy integráns része az üzletnek, számításba vehető, de semmi esetre túlsúlyba helyezhető, mert ez mégis olyan könnyen lemondható ideiglenes hitel mely bármely váltóhitellel azonosítható és küönösen nem ajánlhatom ezt azon mód mellett, amelyet Molnár György képviselő úr különvéleményében hangsúlyozott, t. i. ő ki akarja kerülni a váltóval való obligót, és obligóval járó nehézségeket, pedig az, amit ő ajánl, az összes folyószámlaadósoknak solidáris felelőssége, ez olyan eszme, ami nemcsak nem valósítható, hanem épen azon czélt veszélyeztetné, melyet ő elérni akar, amennyiben a nagy obligó miatt az illetők erre nem vállalkoznának, és így meghiúsulna azon czél, melyet Molnár képviselő úr oly jóakarattal és meglehetős gyakorlati érzékkel elérni akar. Íme, ezek azon ellenindítványok, vagy ,hogy úgy szóljak, röpke eszmék, amelyek a javaslat ellenében felvettettek. A javaslat e helyett a társadalmi actióra fekteti a fősúlyt, és a kormány közvetett befolyását, egyszersmind közvetlen segélyét biztosítja. Azt hiszem, sokkal helyesebb a súlyt a társadalomra és annak aciójára fektetni, mert ez segítséget fog nyújtani. Ennélfogva ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatnak elfogadását. (Helyeslés.) Az országgyűlés első ülésszakát berekeszti királyi leirat f. hó 14-én szombaton fog kihirdettetni a törvényhozás mindkét házában. A II. ülésszak f. évi október 2-án nyittatik meg, s ekkor fog az új alakulás is megtörténni, t. i. az alelnökök, háznagy, jegyzők és a bizottságok megválasztása, s ezt megelőzőleg az osztályok alakulása. Bécs, jún. 9. Gr. Szapáry, báró Kemény miniszterek és Matlekovics osztálytanácsos ma reggel másfél órán át megtekintették Bécs városa közraktárait. Az igazgató, egy városi képviselő és egy mérnök legelőzékenyebben vezették körül a vendégeket először a volt gépcsarnokban és azután az újabb, nagyon czélszerű raktárakban. Tudomást szereztek szintén a tarifák, a könyvelés és a kamatok kezeléséről, szint