Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-03-27 / 71. szám
gente eivermois muunatus cues giuuchunt. Azonban alig rebegett e nép hálát a természetnek, a nyert áldásokért s már újabb és nagyobb veszedelmek sújtják édes hazánkat. Tenger borítja városainkat, habok sodorják el népeinket, a jég pedig telve segélyért kiáltozok hangjával. Szeged város rombadőlt, 80,000 lakos földönfutó, a rémes hit közönyéből felrázta elemeinket, adakozások gyüjtetnek jelenleg ország és világszerte Szeged város felsegélyezésére. Ily csapásokkal szemben sokat zaklatott és sok elemi csapást túlélt népünk sem lehet szűkkeblű és nem is az! Jelenleg egész Délmagyarországon folynak az adakozások és pedig meglepő eredménynyel. Zsombolyán, melynek alig van 8000 lakossa, 16 gyűjtő iv bocsáttatott szét, és eddigelé minden gyüjtőiven 128 — 130—135 frt. van felgyűlve készpénzben, ezenkívül egy-egy ivén 30—30 bécsi mérő búza, burgonya, zab stb. Nehány tehetős sváb 50 frtot irt alá, mit azonnal készpénzben le is fizetett. A Csekonics gróf család 5000 frtot adományozott Zsombolyáról, mit azonnal rendeltetési helyére küldött. Ezen adatok nyomán bátran elmondhatjuk, hogy mi városkánkból, az összest számítva biztosan fog 8000 frt. összegyűlni. És nem csoda! Azt az irtóztató kárt és csapást csak látni kell és nem képzelek embert, ki látásán meg ne indulna, csak dühében buta vad lehet oly kegyetlen, hogy látásán szive össze ne szoruljon és rokonszenvre ne gerjedjen, elgondolva azon tetemes kárt, melyet népünknek és hazánknak Szeged város elpusztulásával szenvednie kell. Csak tiszta adóban veszít ezáltal a magyarállam az idén körülbelül 2.000.000 frtot, nem számítva azon tetemes milliókat, melyekkel az államnak ezen város segélyezéséhez kell járulnia. Maga ő felsége, midőn Szegedet megtekintette, könnyezett romjai felett. Feleslegesnek tartom hazánk veszteségét továbbra is feszegetni, mert ezt minden igaz hazafi átérzi és átértette, amit ezt világos tények bizonyítják. Nem azért említettem e pontozatot, mintha ezáltal gyönge szavaimmal valami nagy hatást akarnék elérni, mert az érzés a szív dolga, s gyönge tollam sokkal tehetetlenebb, mintsem a szívek érzéseit felkorbácsolni képes volna. Magyarország hű polgárai a nélkül is megtették és megteszik mindazt, mit igaz honfiaktól várni lehet, kivéve a hűtleneket, kik ő felségének, hazájoknak, melynek édes nedvéből táplálják ronda testeiket, nyilvános ellenségei. Ez megtörtént Nagy-Kikindán a rácz népfaj közt. Midőn a Szegediek kezdetben menekülni kezdettek, Nagy-Kikinda magyar és német ajkú polgársága a legszivélyesebben fogadta, eledellel, ruhával és szállással ellátta őket. Kivételt képezett a derék rácz faj, kik: „pusz- 1 üljön a hitvány, bitang fajzat“, szitkokkal illették a szállást keresd szegény népet, és kergették ki saját udvaraikról. Az összes rácz lakosságból az egyetlen derék Malogarsky képezett kivételt és bőségesen ellátta a szegényeket. A ráczokkkal hasonló magatartást tanúsított egy Daniel nevű magyar földesúr, volt országgyűlési képviselő, ki hasonlóan elkergette a házába menekülő szegény szerencsétleneket éjnek idején! Hasonló magatartást tanúsít e bocskoros mamelukhad, jelenleg a gyűjtéseknél is, egyetlen garast nem imák alá, sőt képesek a gyűjtőket goromba szavakkal űzni el házaikból. Szegény nyomorult nép ! Sokszor forgott veszélyben már édes hazánk, sokszor látogatták már csapások a jelenlegi évtized alatt is, de nehogy azt higyjétek, hogy mi tőletek segélyt, megmentést valaha vártunk volna. Ismerünk mi titeket, ismerjük hazánk, nemzetünk és királyunk iránti hűségeteket, a segélyt mi csak szívvel és lélekkel biró felebarátunktól várunk, de tőletek nem ! Ti csak bitófát tudnátok készíteni, mit magatok érdemeltek ! (Tisztelet a kivételeknek.) Ily tetteket érdemel tőletek egy haza, melynek zsírjából kihizlaltátok ronda testeiteket ? Nem jut-e eszetekbe, hogy a deszkadarabbal meg nem elégedett békák vizi kigyót kaptak királyul? Nehogy azt higyjétek, hogy mi sziveitekben adakozásra kész, könyörületességet akarunk gerjeszteni, űzzétek sáfárkodásotokat csak tovább ! Végre csak annyit akarok megjegyezni, hogy az embergyilkos, ha a merényletet elkövette és elrejtőzhetett, midőn rejtekéből előbuvik, reaga körül tekint s ha ruháján egy vérfoltot lát, igyekszik azt eltakarni s nyájas előzékenységgel palástolja elkövetett bűnét az emberek szeme előtt. Mennyivel túlszárnyalja ezt a nemzet és hazagyilkosok maga viselete! Ezeknél a roszlelkűség szarvat emel, melyet többé eltakargatni nem lehet! Szegény haza! Mi lesz belőled, ha ilyakat szülsz ?! K. L. Qorcsakoff válasza Salisburynak febr. 20-iki sürgönyére ,Szt. Pétervár jan. 26. (febr. 8.) My Lord, — Exellentiád szives volt közleni velem Salisbury marquisnak e hó 14/26 ikáról kelt sürgönyét. Én nem akarok politikus vitába bocsátkozni ő lordságával, mert nem látom be gyakorlati hasznát. Annál kevésbbé, mert sürgönye semmit sem tartalmaz, ami nem lenne tökéletes öszhangban a mi nézeteinkkel a berlini szerződés végrehajtását illetőleg. De az kitűnik belőle, hogy brit ő felségének kormánya több ízben tévedett a mi szándékainkat és ágenseink szándékait illetőleg. Az ide csatolt emlékiratban bátorkodtam néhány tényt fölsorolni a kérdéses pontokról. Sietek tudomást venni Salisbury marquis azon biztosításáról, hogy szünet nélkül hangsúlyozni fogja ágensei előtt a békülékeny politika szükségét azon kérdéseket illetőleg, amelyek a berlini szerződésből erednek, amenynyiben illetékességük körébe esik. A szerződés bizonyos elveket állapított meg. Értelmező szűk és alkalmazásuk nézetkülönbségekre szolgáltathat alkalmat. A mi ágenseink az események folyamában utasítást kaptak, hogy a szerződés határai közt védelmezzék azon lakosság érdekeit, amelyért háborút kezdettünk. Mi azt hisszük, hogy a közös egyetértést nagyon megkönnyítené másrészről az, ha ezek a népek meggyőződnének, hogy Európa valóban védelmezi érdekeiket ugyanazon határok közt, midőn csapatjaink már nem lesznek ott védelmükre. Mindaz, auu unió felségének kormánya és ágensei hatalmukban állónak tartanak arra nézve, hogy fölkeltsék azok bizalmát, mérsékeltségét és megadását és igy elősegítsék a berlini szerződés méltányos és békés végrehajtását, számíthat közreműködésünkre. Fogadja stb. „ , „Gorcsakoff.* A föntebbi sürgönyben említett memor ind un igy ,-vó : „1. Az orosz megbízottak nem az egyedüliek, akik ellenkezésbe jöttek kollegáikkal. A török és osztrák-magyar meghatalmazottak nem egy ízben voltak ebben a helyzetben , így a Filippopolban ülésező nemzetközi bizottságban is - de azért nem vádolták őket, hogy akadályozzák a berlini szerződés végrehajtását. Az ilyen nézeteltérések kikerülhetlenek azon speciális bizottságokban, amelyek másodrangú ágensekből állanak, és amelyekben nincs elfogadva a többség által való szavazás elve. A kormányok kötelessége zabolázni ezeknek buzgalmát, amely gyakran túlságos, és helyreállítani köztük az összhangzatot, amely munkálataik elhaladására szükséges. 2. Románia és Bulgária határainak rendezésében nevezetesen nem a berlini szerződés végrehajtásáról van szó, hanem ezen szavak értelmezéséről ,Szilisztriától keletre. A császári cabinet jan. 22 ki sürgönye világosan kimutatja azt a sérelmet, amelyet Szilisztria külvárosa ellenében elkövetett a román kormány, amely nincs egyetértésben a berlini szerződésnek sem szellemével, sem betűjével. Hasonlóképen kitűnik ez azon sommás eljárásból, amelyet ily körülmények közt elkövetett a román kormány, de facto és saját tekintélyével intézve el olyan kérdést, amely hatalmak eldöntésére vár. Kitűnik végre abból, hogy a császári kabinet arra szorítkozott, hogy a többi kormányok részrehajlatlan bíráskodására hivatkozzék és egyezkedő módoskat ajánljon. 3. Szükségtelen megújítani a vitát a bolgár csőcselék (mob) többé vagy kevésbbé fenyegető magatartásáról, amelylyel szemben a keleti-rumáliai határrendező bizottság jónak látta felfüggeszteni működését. A birodalmi kanczellárnak 1878. decz. 22 én Lord A. Loftushoz intézett sürgönye bizonyítja, hogy az orosz katonai hatóság minden tőle telhetőt elkövetett ezen akadály elhárítására és hogy a megtett intézkedések bőséges biztosítékot szolgáltattak a bizottság működésének oltalmára, ha alkalmasnak tartotta volna annak megkezdését. 4. Ami Lord Salisbury sürgönyének azon ellenvetését illeti, hogy Szófiában összpontosítottuk Bulgária és Kelet-Rumélia két tartomány részére az orosz legfőbb közigazgatási hatóságot, némi túlzott színezéssel bír. Kelet-Rumélia főkormányzója, aki Filippopolban székel, csak annyiban alárendeltje a bolgárországi császári biztosnak, a mennyiben a közigazgatás kívánja, amely egyformán orosz mind a két területen, és amelynek a dolog természete és az események fejlődése szerint elejétől fogva egynek kellett lennie. De Kelet-Rumélia főkormányzójának hatásköre tökéletes öszhangban van azon állással, amely megilleti őt, mint külön tartomány ideiglenes főnökét, aki felelős a hatáskörébe tartozó minden tettekért. 5. Ugyanez mondható azon ellenvetésre, hogy a bolgár miliczia szervezetének központja Szófiában van. Az ügyek ezen állása természtesen következett azon tényből, hogy a bolgár zászlóaljak elejétől ugyanazon hadsereg részét voltak képezendők. Most már létetett intézkedés a két miliczia elválasztására. Reánk nézve nem bír jelentőséggel, hogy Kelet-Rumélia külön katonai erővel rendelkezzék, amely képes lesz fentartani a rendet és békét a mi csapatjaink kivonulása után. Az orosz hatóságok tényleg foglalkoznak azzal, és az orosz tisztek, akik most gyakorolják a helyi milicziát, csakis oktatók, akiket lassanként benszülött tisztek váltanak föl. 6. Ami azon kinevezést illeti, amely a szultán részére van föntartva, az annak idejében csak akkor történhetik meg, ha abban a helyzetben lesz a tartomány, amelyet a berlini szerződés értett — vagyis ha elkészül azon szervezet, amelyivel most foglalkozik az európai bizottság Filippopolban, mert a mi házunk sziklatetőn áll — Jean- Claud a félkegyelmű, (Timbecille), — ez amilyen buta szegény, olyan erős, apám gőz helyett használja az evező rúdnál, — s messziről kiáltoz: — Margot, Georgette! — engem Georgettenek hívnak — s meghajtá magát — szaporán, nagy baj van, jaj, jaj, jaj ! — E jajveszéklésre nagyon megijedtünk, s remegve kérdé Margót: mi baj, az istenért? — Jaj, jaj, jaj! — folytatá a ripók, — nem lehet azt elmondani, olyan szörnyű dolog. — De hát mi, az isten kegyelméért... tán édesapánknak van baja? — kérdjük egyszerre mind aketten. — Hm! — s elkezdett bután röhögni, — van ám baja a bárkának ! — Mi? — kérdem. — Hát... tele van hallal. — Szamár! — Igen, azért jöttem, hogy jöjjenek le kosarakkal, s hordják fel a temérdek halat, — van so, turbot, magnerant, ronget, aztán meg hering, — jajajaj! mennyi hering ! — Margot a vajverővel hátba Üté, én nyakon kaptam, s mind aketten, az örömtől nevetve, mondánk neki újból: oh te ripók! — Lefelé indultunk a sziklán a kosarakkal. Bámulatos volt látni azt a tenger halat, melylyel a bárka tömve volt, majdnem lesülyedt a teher alatt. — Szaporán édes leányaim! — mondá apám, — rakjátok a porondra a haakat, hering-menetre bukkantunk, s megyek rögtön utánok, s ha utolérhetem ,csinálom belőle nászajándékodat Georgette, mert te vagy az idősebb. — Édes jó apám jól megjósolta és az nekem szerencsét hozott. — Kiraktuk bárkából a halakat, apám távozott jó délkeleti széllel, mi meg hordtuk a halakat Mikor harmadszor vinnék felfelé, szemben jön John, egy matróztársával.... de már ezt mondja el maga John, én megyek, addig megszoptatom a picikét, (petit otte.) John nagyot kortyantott a groogos pohárból s folytatá: — Vigan tivornyáztunk egy lebujban, én be voltam. .. tudja kapitány úr — ködös voltam; ez az asszony itt ne, most feleségem, szemközt jött velem, — kosár volt a fején, tele hallal, — reám néz, s úgy megnézett, hogy kijózanodtam, — de én is úgy megnéztem, hogy a kosár megbillent a fején, s néhány hal kihullott a kosárból. Patrick, a pajtásom, egy veszett, részeges, véres orrú izlandi, felvette a legnagyobbikát s el akarta vinni. Ez az asszony, itt ne, most feleségem, újból rám nézett, én Patrickra kiélték: te ad vissza azt a halat! — de ő sebesen iramlott lefelé, én utána, utól érem, ő megfordul s boxba áll — én is neki rugaszkodom, s egész erővel (foul laest) olyat pingálok a két szemén alól, épen a veres orrára, hogy az összelapult, mint a földhöz vágott fölt krumpli. __ Patricknak nem kellett több, megindult az orra vére, visszaadta a halat, s azt mondta: — John, maradjunk jó barátságban! — te voltál a keresztapám az equator alatt, — segítsünk a kisasszonyoknak a halat felhordani. — Láttuk a parton a halrakást, felkisértük a két leányt, ott kosarat adtak, s mi ketten Patrickkal felhordtuk a halakat. Eközben bejött háziasszonyunk, karjai közt tartva, emlőin szoptatva édes gyermekét. Nincsen festőibb, magasztosabb látvány, mint édes anyát látni, szoptatva édes gyermekét, adván neki — a kedvesnek — szeretettel életet, — alma materi Raphael, Tizian, Sasso Ferato nagyszerű Madonna képeit megelevenülve, az anyai szeretet legfenségesebb megtestesülését, — az anyának szűziességét. Leült az asszony a kandalló mögé, árnyékban, majdnem sötétben egész alakja, koronként a fellángoló kőszén-gáz megvilágitá a csecsemő arczát s az édes anya emlőit, melle hullámzott, a gyermek mosolyogva feltekintett, az édes anya végtelen szeretettel nézett bele az ártatlan szemeibe, s üdvözült örömmel mosolygott ő is, mint gyermeke. Ha Geraldo de la Notte lennék , e képet festeném le a lelenczház kápolnájába. (Folyt. köv.) Az alföldi árviz. Nagy-Becskerek, márcz 23. 7. óra 30 percz este. Tegnap megszemléltem az elleméri társulat töltéseit. Ezen társulatot még mindig veszély fenyegeti. A három nap óta dühöngő orkán nagyon rongálja egyik vonalát, de erélyesen dolgoznak. A töltéseket az árvíz alacsony és rosz állapotban találta, csak az erélyes védelemnek köszönhető, hogy a víz, mely áthágta és 24 óráig folyt rajtuk keresztül, felfogatott. Most a veszélyes helyek lehetőleg erősítvék, de még sok munka, melyet közerővel mind teljesíteni nem lehet, sok védanyag szükséges , a társulat már nem győzi pénzzel, azért kérek számára a kézi minisztériumtól 4000 frt. előleget. Hertelendy, korm.biztos. Titel márcz. 24. 7 ó. reggel. A rendkívüli keleti vihar 2 nap óta szakadatlanul rongálja a töltéseket. Az óriási hullámok átcsapnak már a 2. és 3 ik öbölzeti töltésen. Az éjjeli munka nagyon nehéz, a vihar eloltja a fáklyákat és lámpákat. A hullámverés olyan erős, hogy csak a legbuzdítóbb példa bírja a munkásokat kitartásra. Sem pénzt, sem erőt nem kímélek a töltések fentartására, de a 2. és 3 ik öbölzeti töltés — a jelenlegi vihar mellett — már csak a sors kezében van Az utalványozott és még fel nem vett 4000 frt a legközelebbi kifizetésre alig elegendő, kérek további 4000 frtot rendelkezésemre bocsátani. Nikolics: Fentebbi távirati jelentések folytán úgy a titeli mint a nagy becskereki társulat részére, mely utóbbinak területén Ellemér fekszik, 4000-4000 frt. előleg utalványoztatott az illető kormánybiztosok kezeihez. Egyúttal arról értesülnek a lapok, hogy a kormány már a szegedi körtöltés munkálatainak vállalatra bocsátásával foglalkozik. Nagy Becskerek, márcz. 24, déli 12 ó. 30 p. Idő lecsendesedvén, valamennyi vonala pillanatnyira nincs veszély; munka mindenütt folyamatban. Uj Szegeden barakok épülnek, ugyanoda menekültek élelmezése rendszeres folyamatban ; a népkonyhákban tegnap a főzés Uj Szegeden megkezdetett, Szőregben Csekonics gróf állított népkonyhát, melyben szakácsa naponta 600 menekült részére főz. Péch főmérnök ma a törökbecsei töltéseket járja be. Hertelendy, kormánybiztos. Titel, márczius 24. délután 3 óra 20 percz. A vihar kissé lecsillapult. Pusztító elem elleni küzdelemben erőfeszítés és kitarzítással eddig győztünk és a leginkább veszé-lyeztetett harmadik öbölzet megmentése ily módon eddig lehetséges volt. Az első öbölzet még mindig jó karban. Ha a vihar újra és erősebben nem támad, az összes töltések megtartására a legjobb remény van. Nikolics, Csongrád, márcz. 24. d. u. 4 óra 15 p. 24 óra óta 6 cm. apadás, idő folyton hideg, szeles. Reggel óta eső és havazás, miáltal közerő munkálatában nagyon gátolva van. Tápé sújtott lakossága részére pénz és élelmi czikkek kisebbszerü hajón holnapután útnak indíttatnak. Csemegi, polgármester. Szolnok, 7. o. 20. p. este. Dévaványáról jelentik: Berettyó gátja reggel a hallai mazsán Ub17.aka.dt. novatranya határának nagy része viz alatt van, a várost védik, 200 utászt kérnek a szakadás elfojtására, különben városa el lesz öntve. — Rögtöni intézkedést kérek. Kerek, főjegyző. E vészhir folytán 200 utást indíttatott oda útnak és egy királyi mérnök küldetett oda Szeged, márcz. 23. Időjárásunk délelőtt derült és szeles volt. Az ujszegedi barakkokban 400 ember van elhelyezve. E barakkokban rend és tisztaság uralkodik. A viz az éjjel két hüvelyket apadt. — Országos jótékony nőegyletek küldöttei ma Temesvárra érkeztek. Innen küldöttség megy eléjök Zsombolyáig. A nőegyleti küldöttek először is a vidéken elhelyezett károsultakat tekintik meg s azután Szegedre jönnek. — Kozarek hóhér ittlétének hire alaptalan. Rendellenesség nem fordul elő. A posta a széképületbe már visszatért. Délután az idő borús lett. Gyoma, márcz. 24. Déva-Ványa 12 ezer lélekkel biró városát végpusztulás fenyegeti. A ballai pusztán a berettyó gát kiszakadt. Az ár 80 ölnyi szélességű szakadáson borzasztó sebességgel rohan a város felé. A város határának nagy részét már elbontotta. Minden erő a város védelmére fordíttatik, de félő, hogy hasztalan. Két hónap óta a legnagyobb erőfeszítéssel védte a város határát, s mindez most semmivé van téve. Életveszélyes helyzetünkben a minisztérium gyors segedelme szükséges. Itt nincs egyetlen csónak, egyetlen mentő eszköz sem. Vész esetén a legirtóztatósabb szerencsétlenség érheti a lakosságot. Déva-Ványáról jelentik a „P. Lloyd“ nak a hó 22-ről: A mi területünk is a hullámok áldozata lett; a csudaballai pusztán a Berettyó töltése három helyen átszakadt; a viz óránkint ezernyi hold gyönyörű vetést áraszt el. A gát ma 6 órakor szakadt át s már is 6000 hold viz alatt, holnapig fél határunk viz alatt lesz. Városbiránkon kivül más hatósági közeg nincs jelen ; a harangok zugnak s aggódunk városunk miatt, daczára titk a annak, hogy 3000—4000 dolgozik. A legnagyobb 'WtscetszkMi» gyünk, mivel varosunkban 6s az a z ö v& n nincs egyetlen csalnak sem t8z W k az alispánnak utászokért napokban helyre nem C íit* »gít ezer lakost számláló városunk m á Vunk el van „ujj Pálffy Feren ez szegedi noloz következő levelet intézi a budafe*'*! hoz: Értésemre adatott azon hir ap°L szegedi vizkárosult lakosok számárAImiUll&» országban, valamint külföldön gyüttm^ »* adományok derüre-borura máris' o* , pé rtuának. Ezen koholt hir megczáfolásra f*1*41- nel a hatóság nevében kijelentem k**“' pénzbeli könyöradományokból (azon 1 frtot kivéve, melyet felséges urunk ki -?,0o° leküldeni kegyeskedett) a pénznér ur ő ezcellentiájának rendelkezéséből ^ között való azonnali kiosztásra, de ignut kormánybiztosnak kezeibe csakírt szolgáltatott ki; ezentúl még ez 1100 sem adatott ki, és a pénz legszikor,izelés alatt állván, a pénzkiosztás később! ;Í£- re tartatott fenn. Ezt az adakozó küzü ! tudomására és megnyugtatására kérem, nai hírlapok utján közzétenni. /,Da" A külföld részvéte. Mintha a külföld elhatározta volna hon fölépíti számunkra Szegedet, m Oly buz lommal és oly mérvben folynak a gyűjtés, Európaszerte, sőt még Amerika némely Városában is. Mindenfelől részvétnyilatkozatok bő adományok érkeznek az alföldi csapás elyentésére. Az orosz lapok is meleghangú felhívásokat intéznek közönségeikhez, ezekben Európa valamennyi országában most sem indult meg, egyet kivéve. És az egy : Törökország. De kétségkívül ez államból is nemsokára várhatunk legalább egy résztvevő szót. * Bukarest, márcz. 24. Károly fejedelem 2000 frankot küldött a szegediek részére gróf Hoyos köveihez. A conservativ párt 1000 frankot szavazott meg. # A romániai lapok közül a ,Timpul“, „Resboiul“ és ,Románul* meleg szavakban adakozásra hívják fel a közönséget a szegedi árvízkárosultak javára. • Páris, márcz. 24. A szegedi vízkárosultak részére 60 000 frank érkezett az itteni nagykövetséghez. Rothschild 25.000 frankot adott.* Lucca Paula asszony, a hangversenyen, melyet a bécsi filharmonikusok ápr. 9-én a szegediek javára rendeznek, ingyen közre fog működni. A franczia zeneszerzők nagy hangversenyére, melynek jövedelme a szegedieket illeti, a fővédnökséget a köztársasági elnök neje, Qrévyné fogadta el. — A spáryi Galló színházban Beust gróf védnöksége alatt .Gilles de Bretagne“ czím alatt uj opera került szinre a szegediek javára. A dalme előadásakor maga a szerző Kovalszky dirigált. ----------------------------------------------------Városi közügyek. Kolozsvár, 1879. márcz. 16. Kolozsvár város képviselő bizottsága tegnap d. u. 3 órakor rendes havi közgyűlését tartotta meg. Ülés kezdetén főjegyző Lugosi István a bizottság múlt febr. hó 28. és márczius 1 én folytatólag tartott ülése hitelesített jegyzőkönyvét közszemlére tette ki, ezután a törvényhatósághoz megküldött szentesített törvényczikkeket jelentette be, melyek levéltárra tétettek. Az ő császári és apostoli kir. felségeik, a király és királyné ezüst menyegzőjükek kalméból tartandó ünnepélyességek iránt a közgyűlési küldöttség által beadott véleményes előterjesztést csekély módosítással a bizottság elfogadta. E szerint a városi bizottság a magas ünnepély alkalmából hódoló feliratot terjeszt fel király és királyné ő felségeikhez, melynek szövegére s külalakjára nézve az intézkedést egy bizottságra bizta. A jub. nap előestéjén a nemzeti színházban díszelőadás rendezésére kéri fel a színhai választmányt. Az ünnepély reggelén a város főutczáit a katonai zenekar zenedaraboka játszva bejárja. Ezt követi a városi hatóságok, testületek meghívott küldöttei és bizottság tagjai jelenlétében a városi közgpülési teremben kir. ő felsége Kővári Endre által festett képe leleplezése. Délelőtt 10 órakor pedig a helybeli összes felekezetek testlmplomaiban alkalmi isteni tisztelet 1©SZ é ® végett az egyházak elöljáróságai megker® tetnek. Délben a szegények házában s az Erzsébet-Aggházban elhelyezve levő szegnyek megvendégeltetnek. Délután a daletek és a lövész-egylet ünnepélyeket fedeznek. Minthogy, az ünnepély napja áp 2- re esik, a bizottság a költözködést a vetkező napra, ápril 25-re helyezi at a sági rendelettel. A szegedi árvízkárosultak segélyére a pénzügyi szakosztály s az ünnepélyezése tárgyában véleményező küldöttség ^ értelmű javaslata alapján a bizottság « srtot szavazott meg. t , fD#k a nmlgu ra. kir. belügyminiszter ^ a város építészeti szabályrendelete id .leges jóváhagyásáról szóló leirata és vételei kiadattak végrehajtás s a sz» ^j. kinyomatása végett a városi tanáranak ,10 tál is észrevétel a .pőcze gödrök* mely nézve létetett csak. fölvát®' Hasonlóan az iparos tanonczok . a fyle és iskolázása tárgyában készített 8 -DISirendeletre nézve a kereskedelmi terium leiratában foglalt módosító f0gadtattak.