Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-03-28 / 72. szám

kupáczió nem tárgyaltatott a házban. Ez megtörtént akkor, midőn az egyesült ellen­zék bizalmatlansági szavazatot, a független­ségi párt pedig vád alá helyezést indítvá­nyozott. A berlini szerződés előterjesztését csak addig ellenezte, míg remény volt a törvény­­hozás faktorainak megegyezésére, ma azon­ban nem ellenkezhetik azzal, mert e szerző­dés képezi a létező nemzetközi viszonyok alapját keleten. Feltűnőnek tartja, hogy míg a függet­lenségi párt mérsékelt szellemű határozati javaslatot terjesztett be, addig az egyesült ellenzék függetlenségi szelleműt. Eötvös beszédére megjegyzi, hogy az általános népszavazati jog behozását nem tartja nálunk czélszerűnek, mert Magyaror­szág csak a történelmi jog alapján existál­­­hat. Különben Bosznia okkupácziója benne van a koronázási esküformában s az ország törvényei közé iktattatott. A beadott határozati javaslatok közül egyiket sem fogadhatja el; az egyesült el­lenzékét azért nem, mert az rosszalását fejezi ki a kormány politikája fölött, a független­­ségi pártét pedig azért nem, mert a szul­tán souveranitásának megvédésével oly térre akarja vinni a magyar parlamentet, hol az nem teljesítheti feladatát. A kormány eddig követett politikája legjobban megfelel azon kívánságnak, hogy Törökország megerősíttessék Európában, s e meggyőződést kész minden támadás ellen megvédeni. Ajánlja a törvényjavaslat elfoga­dását. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel az ülés 23­. órakor véget ért. A képviselőház üll­d márczius 25. Elnök: Ghyczy Kálmán. Elnök bemutatja a miniszterelnök át­iratát, mely szerint 5 felsége megengedte, hogy ezüstlakodalmuk emlékére emlékérmek vezettessenek. Zichy Ágost gróf, a kérvényi bizott­ság előadója, beterjeszti a letárgyalt kérvé­nyek 13. sorjegyzékét. Következik a berlini szerződés beczik­­kelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásá­nak folytatása. Orbán Balázs hosszú beszéd után nem fogadj­a el a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, hanem az Eöt­vös által benyújtott határozati javaslathoz csatlakozik. A­p­á­t­h­y István kifejti, hogy a népek jól felfogott érdekeikben különbséget tesznek a szerződések egyes kategóriái közt különbséget tesznek, a­mennyiben t.i. alkotmányos országok­ban a regulatív természetű szerződések érvé­nyességéhez kivétel nélkül a képviselet jóváha­gyása, hozzájárulása szükséges ; ellenben a con­stitute természetű szerződésekre nézve álta­lában azt látjuk, hogy ezek érvényessége az egyes országok képviselőtestületének jóváha­gyásától nem függ. Alkotmányos országokban az ily szerződések megkötésének joga a ko­rona souverain jogai közé tartozik olykép, hogy ezen szerződések érvényességéhez a képviselőtestületnek sem előleges, sem utó­lagos jóváhagyása nem szükséges. Így van ez Amerikában, így van ez Ang­liában, de így van ez nálunk is, ha törvé­nyeinkbe mélyebben belepillantunk. Az első törvény, mely a magyar ország­gyűlésnek a nemzetközi szerződésekre vonat­kozó jogáról intézkedik, az 1867. XII. és ugyanezen évi XII.­­czikk. Köttettek koráb­ban is a monarchia és a többi államok közt nemzetközi szerződések, de ezen szerződések, a­mennyiben nemzetközi jelleggel bírtak akkor is, midőn a nemzet alkotmányának teljes él­vezetében volt, annak hozzájárulása nélkül jöttek létre, és ha az ily szerződés a magyar országgyűlés elé került, ennek a puszta beczik­­kelyezésnél egyéb jelentősége, egyéb értelme nem volt. Ám nézzük a II. Rudolf és a török csá­szár közt 1006-ban létrejött zsitva törekibe bekötést, a Corpus jurist megtekinteni. Ezen szerződés a Corpus jurisban egyszerűen elő­fordul anélkül, hogy az országgyűlés ezen szerződés jóváhagyása tekintetében csak egy betű intézkedést is tett volna. Jelenleg Magyarországban e részben az 1867-ik évi törvények vannak érvényben Mit mondanak ezen törvények? Az 1867. XII. törvényczikk 8. § a azt mondja: „A pragma­tica sanctióból folyó közös együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése. E czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő felsége ural­kodása alatt álló összes országokat együtt il­letik. Ennélfogva a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányá­ban és a nemzetközi szerződések tekinteté­ben felmerülhető intézkedések, mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok bele­egyezése mellett, a közös külügyi miniszter teendői közé tartozik. Mivel a berlini szerződés is constitutiv természetű szerződés, következik, hogy ez a magyar törvényhozó testület jóváhagyásától nem függ. Elfogadja a törvényjavaslatot. Ioanovics György az Apathy által mondottak megc­áfolását avatottabbanra bíz­za, s a berlini szerződésben foglalt mandátu­mot veszi hosszú beszédben bírálat alá. Vég­re kijelenti, hogy Szilágyi Dezső határozati javaslatához csatlakozik. Szederkényi Nándor nel­ fogadja el a törvényjavaslatot. •»•“v'tTiVizály Ágost folytonos ellentétet tapasztal hónapok, sőt mondhatná, még hosz­­szabb idő óta, a kormány programmjai, a helyzet és az eljárás, az ígéretek által fel­keltett várakozás és a teljesítés, az indoklás és a javaslatok, az elmélet és gyakorlat kö­zött. És ez ellentéteket részletesen elemezi és bírálat alá veszi. Detto a miniszterelnök tegnapi beszédjét, s beszédje végén — azon hitben, hogy a miniszterelnök érveit megczá­folta — kinyilatkoztatja, hogy a berlini szer­ződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavas­latot nem fogadja el, hanem Szilágyi Dezső határozati javaslatához járul. Helfy Ignácz nem fogadja el a tör­vényjavaslatot, hanem Eötvös Károly határo­zati javaslatához járul. Ti­sza Kálmán miniszterelnök helyre­igazítja szavainak az általános népszavazati jogra vonatkozó értelmét, mit Helfy elt­ürt­­csavart, s tiltakozik az ellen, hogy Helfy a magyar királyt és nemzetet a török szultán­hoz, illetve népeihez hasonlítsa, mint a­hogy tette. Elnök, az idő előrehaladván, a ta­nácskozás folytatását holnapra tűzi ki. Tisza Kálmán miniszterelnök : A na­pirendre nézve kíván egypár szót szólani. Minthogy a mai napirenden levő tárgy fölöt­ti vita folytatása holnapra marad, a házat emlékezteti, hogy mikor a házat, arra kérte, hogy a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat napirendre tűzessék, már akkor is kifejezte azt is, hogy ha a vita na­gyobb mérveket öltene, kérni fogja, hogy an­nak megszakításával is az indimnitási vagy pedig appropriationális törvény napirendre tü­zessék. Minthogy ez utóbbi egyfelől még nincs is a ház előtt, s még a pénzügyi bizottság tárgyalja, másfelől az idő is rövid volna, hogy e törvényjavaslat a törvényhozás mindkét há­zában tárgyaltassék: kéri a házat, a holnapi ülés napirendjére első tárgyul az inderanitási törvényjavaslatot tűzze ki, a­mely elfogadtat­ván, azután folytatni lehet a napirenden volt tárgy feletti vitát. (Általános helyeslés) P­a­u­­­e­r Tivadar igazságügy miniszter: A házszabályok értelmében kijelenti, hogy Szabóy képviselő interpellátiójára a holnap­­utáni ülésben szándékozik válaszolni Elnök a holnap d. e. 10 órakor tar­tandó ülés napirendjére nézve javaslatot ter­jeszt elő, mire az ülés d. u. 8 órakor vég­ződik, m­ára, a halászok h­elyéhez, s tudják meg, hogy milyen erkölcse van Dusol Georgette­­nek, — aztán a többi az édes jó apám dolga. — Jól mondod Margót, legyen úgy! — szólott az öreg. — Sok szó nem da­gasztja a vitorlát... bele­egyezel? — kérdő tőlem. — Édes örömest! — felelem. — S aztán... minden a képen történt. Georgette bejött, férje vállára haj­­tá fejét, s mosolyogva hallgató beszédét, és midőn oda ért, hogy az esküvő után három napra elhagyták Granvillét, s „u­ta­z­­t­a­k“ Serkbe, a vendéglőt átvenni, — közbe szólt: — Beszálltunk a bárkába. Apám állt a kormánynál, Jean-Claude a horgonyt húzta fel, John mellettem ült. Apám for­dított s künn valánk a kikötőből. — Én el voltam lankadva, bágyad­va, kimerülve, — fájt a szívem és min­denem ... és mégis boldog, nagyon bol­dog voltam! — Néztem Johnt és a ten­gert . John nyugodtan nézett rám, a ten­ger hullámzott, a bárka hánykódott, fe­jem szédülni kezdett, — lehajtom feje­met a John ölébe, — ő levevő fejkörö­­met, a szél kibonta hajamat, ö­sszeszedte s leszúrta a fésűvel, és ez nekem olyan jól esett!... Éreztem, hogy van em­berem, aki szeret, kit szeretek, ki meg tud védni, a kit én ápolhatok .. . párja lettem a kormoránnak, melyek so­ha nem hagyják el egymást, s ha az nem fogyik meghal, a másik utána vész, — nap rám sütött, érzém melegét, — a szél fújt, s fáztam tőle, — szivem telve volt örömtől, mert vele megyek, — s csor­dultig volt a fájdalomtól, mert ott ha­gyom hazámat, apámat, Margotot, a te­heneket, ■ azon partokat, melyeken csi­gákat, kagylókat, wareckket szedtem ... ki fog a szűz­anya lámpájába min­den harmadik szombaton olajat tölteni ? ...­­ Serken nincsen templom, hol az oltár előtt térdepelve elmondhassam: Ü­d­­vöz légy Mária! malaszttal vagy teljes!... Fejem szédült, gyom­rom émelygett, ereim kidagadtak, szivem dobogva vert, szemeimben köny fakadt, s éreztem, hogy ajkaim mosolyganak; — és én olyan boldog... és én olyan sze­rencsétlen voltam! — Elszenderültem, elaludtam ... s megálmodtam ezt a k­i­s majmot, ti né!--------s kimondhatatlan szere­tettel és gyöngédséggel csókolta meg al­vó kis leánykáját. — Mikor felébredtem , Serk alatt voltunk, — és ez az én „utazásom1', kapitány úr ! . . . . Olvastam „Anacharsis n t az á s­á“-t, — és sokat ásítottam raj­ta. — Négyszer megjártam Görögorszá­got, — és megutáltam a görögöket___ Georgette „utazása“ sugallott megírni. Utazásomat a Kis-Sza­­m­ostól a Nagy-Szamosi­g. (Folyt. köv.) Torontál „védangyala* és a „Bu­dapesti hölgyek.­ — A „Hl. Polgár ’ eredeti tudósítása. — Zsombolya, 1879. iik­cz. 2­1. Valahányszor egyes személyek hazájuk, k­Vgyik , J n­mzetségük érdekében hő­siességük és vitézségük által embertársaik közül kimagaslottak, a történelem neveiket kegyelettel emlegeti, s övéikhez mellékneve­ket csatol, melyek az elkövetett tényeket híven jellemzik. Egy ily magas szellem tűnt fel körünkben a lefolyt 17 — 18 napi esemé­nyek folytán a szegedi katasztrófa alatt. E magas szellem Csekodics Cziraky Constanz grófnő. Nem vitézség és hősiesség jellemvoná­sai e derék főurnőnknek, hanem könyörüle­­tesség, párosulva a legfőbb honleányi szere­tettel. A mióta a katasztróp­a bek­övetkezett, táplálta az éhezőket, éjjelien át hajtatott vé­gig utczáinkon, hogy az éhezők számára ele­gendő kenyeret vásárolhasson össze, kórházat állíttatott fel a betegek számára, ruházta a mezteleneket. Figyelme kiterjedt a° tavbiának ('Sericait) is,­ a' laiveiy't hírét vette, hogy a Szeged környékén tartózkodó polgárok meleg étkek hiányában betegeskedni kezdenek, szá­mukra konyh­a állíttatott fel. Ezen nemes tettei elismeréséül a nép őt „Torontói védangyala* czimmel tisztelte meg. És ime! Alig lettek e tények sor sze­rint befejezve, a kifogyhatlan emberi és hazai szeretet is nagyszerű tetteket csatol a té­nyek hosszú sorába Folyó hó 23 án érkeztek városunkba a „budapesti hölgyek“ küldöttei, név­­szerint: Nagyméltóságu özv. gróf Wa­l­d­s­t­e­i­n Jánosné, Adler Antalné, sz. B­a­n­c­a­l­á­r­i Hedvig és Simigh litvánná. Magokkal hozván több ezer darabra menő minden rendű férfi és női ruhákat, melyek itt sorak­oztatni fog­nak és Makón, Szegeden, Szőregen, N.­Kani­zsán szükséghez mérten ki fognak osztatni. Biztos kutforrásból értesültünk továbbá, hogy ugyanily czélból a bécsi hölgyek is út­ban vannak s nemsokára Szegedre érkeznek. Örömmel veszünk tudomást továbbá azon valódi tényeken alapuló meglepő hírről is, hogy a bécsi hölgyek a budapestiekkel Sző­regen egyesülni fognak, s úgy mint a grófnőnk által felállított konyhát egy nagyszerű nép­­konyhává fogják átalakítani, melyben mind­azon száraz étkek, melyek az országból Her­­telendi szegedi főispán in­ kezei alá befoly­nak, fel fognak dolgoztatni, és a melyben több ezer ember fog napota ízletes meleg étkekben részesülni. Éljenek soká hízónk és külföld ily derék honleányai ! K. L. A szegediek javára. Brassó, 1879. suárcz. 24. A végzetes szomorú katasztrófa mán, mely hazánkat és közvetlen Szeged szeren­csétlen lakosságát sujtá — a töb­bi városok hazafias magatartása me­lett. — Bras­ó vá­rosa is nemzetiségi különbség nélkül sietett, hogy a közös csapás fájdalmaiban osztozzék, és tartózkodás nélkül elmondhatjuk azt, hogy hazafias kötelességének érzetében, Brassó vá­rosa is talpon volt, hogy a szerencsétlenek és földönfutók részére könyöradományok és segélyezések gyűjtése által, őszinte fájlaló részvétének kifejezést adhasson, és a rémitő nyomor ínségeit némileg enyhíteni segítsen. Mindenekelőtt meg kell említenem a magyar casino egyes Ügybuzgó tagjainak lel­kes működését, kik aláírási ívek kibocsátása, adakozások és gyűjtések folytatása és az ügy­nek lelkiismeretes felkarolása által kiváló ha­­­­zafias buzgalmat tanúsítottak. Mert csak is így volt elérhető azon eredmény, hogy pár nap alatt azonnal közel 1 2000 frt. összegyűjtetvén, az mb­s. Szentiványi Gyula főispán úr által a belügyminiszter úr­hoz mindjárt fel is küldetett a szegediek ja­vára. De lássuk még bővebben. Minthogy egyesek és társulatok nemzetiségi különbség nélkül adakoztak egyaránt és nyújtanak se­gélyt a szükség és csapás első perczeiben, úgy érdemes és méltó, miszerint azt részle­teiben is ide jegyezzük. Ugyanis a főispán úr által tekintélyes összegű aláírással kibocsátott ivén a megyei és városi tisztviselők részéről az első napon begyűlt 223 frt Ifj. Perczel Mór vasúti felügyelő urnák gyűjtése folytán a m. keleti vasút tisztviselői részéről 235 frt. Vasadi József egy buzgó városi polgár gyűjtése folytán 253 frt. Az izraelita nőegylet és jótékony egylet részéről száz, száz forintban tett adományo­zásból 200 frt. Az izraeliták között folytatott közös ada­kozásokból 200 frt. A brassó megyei központi segélyző bi­zottságtól, a rendelkezés alatti összeg a víz­­károsultak számára fordíttatván, átadatott 700 forint. A protestáns nőegylet részérőli adomá­nyozás 50 frt. Az állami iskola részéről folyó hó 18-án rendezett hangverseny és zene­estély jöve­delmeiből 273 frt. Gergely Ferenczné gyűjtése 56 frt. A „Kronstfichter Zeitung“ részéről utóbbi számában közlött kimutatása szerint eddigelé begyült 622 frt Stoenescu brassói román nagykereskedő hazafias adománya 500 frt. És végül Brassó város communitása ré­széről megszavaztatott 1000 frt. Ezekhez még hozzá kell adnunk a folyó hó 22-én a főispán úr és városunk nemes­­keblű hölgyei által a szegediek javára rende­zett concert és tombola bevételeit, jóllehet e tekintetben még biztos adatokkal nem szol­gálhatunk, de hisszük, hogy azon fényes ered­mény, melynek ez alkalommal tanúi voltnk, kevés hijjával be fogja hozni a 900 frt. jö­vedelmet. S minthogy ez estély egyszersmind nem­csak Brassó város intelligentiájának gyüleke­zetét képezte, sőt mert azt egészben, mint egyes részleteiben is, várakozáson felül sike­rültnek mondhatjuk, úgy az e tekintetben ta­núsított páratlan igyekezet és buzgó tevé­kenységért kiváló elismerés illeti azon egyé­neket, kiknek lelkes működését — a czél magasztos volta mellett — csupán ily fényes eredmény jutalmazható méltóan. Továbbá meg kell jegyeznünk még azon körülményt, hogy Brassó város különböző aj­kú polgárai részéről alakult egyesek külön gyűjtései jelenleg még javában folytattatnak,­­ és hisszük, hogy polgárai- ’-.jaAzauesz ava-,­kozásai vggnyift&yfeVel meg fog testesülni az ige, és a felebaráti könyörület és huma-­ nismus elvének egyik szép példáját mutat­hatjuk fel abban mi is Brassó városa részé­ről — Szeged gyászos képéhez. 1.­­ Részletes kimutatások a szegedi károsultak javára tett adako­zásokról. Miután lapunk szűk tere nem enge­di, hogy minden gyűjtést részletesen kö­zöljünk, a beérkezés napján, külön rovatot nyitottunk e czélra, melyben mindazon adakozásokat közöljük, melyek szerkesz­tőségünk útján küldettek el rendeltetésük helyére. I. A bánffy-hunyadi hangverseny és közvacsora bevételeinek kimutatása. — A szegedi árvízkárosultak javára Bánffi Hunya­­don f. hó 2- án a Casino-egylet által rende­zett hangverseny, és a dr. Jósika Sámuelné ő nagysága védnöksége alatt a vidék női ál­tal rendezett közvacsora jövedelmeinek. 40 A hangversenyre elkelt jegyekből, fe­­lülfizetésekbe befolyt 267 frt 20 kr. Felülfizettek : Br. Jósika Sámuelné 48 frt. Gyarmathy Zsigáné 8 frt. Barcsay Do­mokos 10 frt. Gajzágó Antal 6 frt. Özv. Ki­­lyén Ferenczné 5 frt. Szentmarjai Dezső 5 frt. Br. Weinhardt Pál 4 frt. Gondolovics Mátyásné 3 frt Modt Allied 2 frt. Deák Izsák 2 frt. Gaszner Sándor 2 frt. Tóth Már­ton 2 frt. Weisz Izsák 2 frt. Keresztes Sán­dor­­2 frt. Gothárd Zsigmond 2 frt. Ágh Fe­rencz 1 frt. Török Károly 1 frt. Egy hunyadi 1 frt. Pálffi Péter 1 frt Deák Tódor 1 frt. Péter György 1 frt. Mike Lajos 1 frt. Fe­kete Bogdán 1 frt Kósa János 1 frt. Knapp Izsák 1 frt. Királyi József 90 kr. Pakó Gyu­la 50 kr. Koleszár Lajos 50 kr. Ravasz György 70 kr. Kudor István 46 kr. Benedek Elek 40 kr. Bács György 40 kr. Marton János 40 kr. Galvncsy László 40 kr. Ábrahám­ Mik­lós 40 kr. Benedek János 40 kr. Bálint Do­mokos 40 kr. Szentgyörgyi Lajos 40 kr Tor­osa János 40 kr. Borbáth Sándor 40 kr. Szé­kely János 40 kr. Szász Balázs 40 kr. n. A közvacsorára természetbeni kül­demények helyett készpénzben Mát­hé J­á­­nosné és Knöpfler Károly­né ő nagyságaikhoz fizettek Pogány Károlyné 1 frt. Erőss Jánosné 2 frt. Halkievits Ilon 2 frt. Sebe Sámuelné 50 kr. Zecha Nándorné 1 frt. Nagy Lászlóné 2 frt. Dubai Pálné 5 frt. B­ar­­csay Domokosné 5 frt. Balázs Lajosné 5 frt. Perszina Józsefné 1 frt. Bölöni Lászlóné 1 frt. Fái Vilmosné 4 frt. Varjú Imre 2 frt. Kole­szár Ludvigné 2 frt. Bruszt Károlyné 2 frt. Valaki 5 frt Kiszely Kálmánná 2 frt. Özv. Seidl Vinczéné 2 frt. Összesen 4­­ frt 50 kr. III. A közvacsorán Gyarmathy Zsigá­né és Ignátz Károlyné ő nagyságáuk­­hoz beszámoltak a pinczérnők következőleg: frt kr. Szentmarjai R. k­a. 1 húsz­árkos arany és 41 42 Keresztes Bella.................................32 Ágh Róza...........................................26 Deák Mari......................................26 Deák Kata......................................24 Varjú Nelli......................................18 Gajzágó Terka.................................18 Knöpfler Károlyné Onga egy arany és 16 Hermann Terka k. a. egy arany és Téglás Jozéfa kisasszony..................... Binder Laura kisasszony ..... Fekete Lujza kiasszony..................... Kilyéni Endréné O­nga..................... Horváth Irma kisasszony..................... Özv. Kaszó Dénesné ő nagysága a meg­maradt ételesek eladásából . . . Sebe Sámuelné ő nga limonádéból Gondolovits Mátyásné urassz. két üveg megmaradt rum eladásából . . . Ifj. Gyarmathy Zsiga szivarok eladá­sából ................................................... Megmaradt szivarok elárverezéséből . 69 cs. kr. Összesen 289 frt Egy húsz frankos arany és egy kir. arany. IV. A közvacsorán Gothárd Zsigmond ur­­­gyújtó pohár köszöntéssel adakozásra hiva fel a társaságot, s az adakozás besze­désére Gyarmathy Zsigáné ő nagyságát kér­vén fel, az aláírást megnyitja ... 50 frt. Br. Jósika Sámuelné io „ I jané 10 frt. Br. Wernharo. fy&nn«, I Keresztes Sándor 6 frt. tS'.TO !| Kósa János 5 frt. Müller i,-- 1% 5. K­öszler és neje 5 frt. Csató isUlelne ! " 1 -I László 3 frt. Knöpfier Káról/oT* 5 frt id­. Vilmos műfaragó 2 frt. Ignátz l'i Tóth Márton 2 frt. Deák Mártózó*1* 2Ii­zsák 2 frt. Pálfi Lajos 2 frtpj.­ frt\'í ! frt. Ágh Ferencz 2 frt 'kuj Via in* frt. Mod* Alfréd 1 frt. M*^ íj*'« Halkievits Ilka 1 frt. Dr m.,TMLajos 1 frt frt. N. N 1 frt. Galvácsi I­vasz György 1 ín. Kovács Halmát In las Károly 1 frt. Nyilas Farkas ? /'^Ji- I Andor 1 frt. Székely János 1 frt v * n^i lós 1 frt. Fekete Bogdán 1 frt .Vajk­a Vik­­nos 1 frt. Bálint Domokos 1 fr» u”*'1 zsef 1 frt. Alföldi Gyula 50 kr ^ dór 50 kr. Szentgyörgyi Lajos 50?,^ il­legi András 30 kr. N. N. 20 kr *r' Összesen 152 frt. Az I. II. Hl. és IV. pontok almi szeg 751 frt 39 kr. és két arany 20 frankos és 1 cs. és kir.) O­HA Összes kiadás 44 frt 84 kr. vonva, a bevételből tisztán beadam:', Ve­rt 55 kr., egy húsz frankos és egy 1 t !°ö rany. r *l­ A rendező bizottságrg_ J— ^ "nyunr­athy Zsigmond, Ágh Ferenn Hlodt Alfréd. II. Torda-aranyosmegyei tanf.­ ügyelő felhívására Nemessány­i Ifj­m a kisasszony gyűjtése Gyéresen. Zathurecz­ky Károlyné 3 frt. Nemessányi Vilma 1 fit, Nemessányi Mari 50 kr. Özv. Finta Japolt,­ 50 kr. Özv. Asztalos Sándorné 2 frt .. Zágoni Józsefné 1 frt. Karácsony Sándor 1 frt. Özv. Szentpétery Györgyné 20 kr . A. 50 kr. Fogarasi Gyula 1 frt. Fülöp Már­tonné 1 frt. Ifj. Nagy Sándor 50 kr. Benő József 20 kr. N. N. I. 20 kr. Balog Mari 2 kr Tímár Anna 20 kr. Hari Kristófné 20 kr Róza Gurissák­i 20 kr. Betegh Ferencné 2 frt. N. N. II. 1 frt. Betegh András 1 frt. Be­tegh Jolán 1 frt. Betegh Jenő 1 frt Hass Károlyné 1 frt. Papp Miklós 20 kr. Az is­kolás gyermekek közül adomá­nyoztak: Fülöp Ida 20 kr. Fülöp Ede 20 kr. Pataky Lujza 10 kr. Borbély Klára 20 kr. Borbély G­zella 20 kr Incze Klára 10 kr. Deák Ágnes 10 kr. Király Klára 10 kr. Ki­rály Zsuzsa 10 kr Nagy Pali 10 kr. Szenko­vics Juli 5 kr. Nyitrai Eszter 10 kr. Szen­­kovics Mari 30 kr. Szenkovics Cornéli 30 kr. Pávai Róza 10 kr Id Deák Ágnes 10 kr. Zafir Kata 2 kr. Balogh Róza 1 kr. Pálfi Vilma 3 kr. Takács Ágnes 8 kr. Gács Juta 3 kr. Pataki Klári 3 kr. Fogarasi György 50 kr. Id. Fogar­asi József 25 kr. Özv. Pataki Józsefné 50 krajczár. Turján Mária 50 kr. Rácz Jánosné 30 kr. Szentkovics K­ristófné 1 frt. összesen: 26 frt 02 kr. Bede Ida kisasszony gyűjtése K­u­t­y­­fal­váról. Bede Ida 1 frt. Bede Károly 2 frt. Bede Károlyné 2 frt. M­a­gyári Ágnes 1 frt. Magyari Sándor 2 frt. Slávig János 1 frt Nagy Domokos 50 kr. Nagy Ágneske 10 kr Sylvester Róza 15 kr. Sylvester Alberth 15 kr. Olosz Domokos 20 kr. Olosz Rákhel 10 kr. Salamon Izrael 1 frt. Balo­g József 20­ kr. Víg Mihály ifjik 20 kr. Kis Márton 20 kr. Slávigné 20 kr. Hercz Antal 1 frt. Landau Móricz 30 kr. Vig Samuné 20 kr. Bihari Sig­mondné 50 kr. Bihari Gizeli 25 kr. Bihari Zoltán 25 kr. Kovács Károly 2 frt Farkas István 10 kr. Kátni János 10 kr. Füzes Szil­veszteréé 20 kr. Gita Simon 20 kr. Deák Róza 20 kr. K­ávé Itózi 20 kr. Boér József 1 frt. Landau Ábrahám­ 50 kr. Sigmond Já­nos 1 frt. Csontos István 1 frt. Salamon Men­del 30 kr. Boér Ferencz 30 kr. Gurza Va­ 25 kr. Boér László 25 kr. Csóka Péter kr. Dézsi Samu 25 kr Bencze Dani 40 összesen 23. frt. I. 14 12 12 81 10 10 6 4 10 3 1 32 szt 25 kr. Bánffy-Hunyad, márcz. 24. T. szerkesztő ur. Teleki Sándor ezredes nyíltan bevallja azon gyöngeségét, hogy a nőknek és a fok­hagymás pecsenyének sohasem tudott ellent­­állani, így vagyok én a közvcsorákkal. Van cs­öndes, békés otthonom, a fele­ségem úgy főz, mintha a híres regényíró Du­mas Sándor mellett kuktáskodott volna, ki köztudomás szerint a Continens leghíresebb szakácsa volt és én mégis képes vagyok az otthon jó vacsoráját feláldozni egy közvacso­ra kellemességeiért, s ha megtudom, hogy­­ vidéken tartanak ilyent, hát vándorlók utána, így kerültem B.-N­unyadra. Egyike ez azon városoknak, melyek mindig készek a közügyeknek szolgálatába állani. . Van élénk, barátságos vendégszerető társadalma, melyben a miveit ember kedves otthonra lel. E társadalom vezére Gyarmathy Zsigmond. Jó , törzsgyökeres magyar typus. Eszes, müveit ember, jó czimbora, s olyan kifogyhatatlan humorral bir, melyet ii­­gyelhet tőle még a római pápa is. Ha vagy egy város leég, — Gyarmathy veszi az ivet, s három nap alatt szépen meg­adózik neki az egész Kalotaszeg vidéke-Török sebesülteknek kell? Gyarmathy konczertet rendez. Magyar sebesültekről van szó? Gyar­­mathy megtánczoltatja a hunyadiakat, s beköt vele egy csomó fájó bakasebet. Ha kell szaval, ha kell szindarabu játszik, ha kell felolvas, s talán ha azt mo­nanák neki, hogy a közügy érdekében nie kell, hát meg vagyok győződve, hogy K­mathy Zsiga énekelne azonnal. Szeretik, csalik, mert ismerik jó indulatát, követik K­ran tanácsát, mert tudják, hogy nevét jó ügynek adja oda. Ennek a derék embernek az érnem sok tekintetben most is, hogy ez a hangi®r­seny és közvacsora olyan pompásan sikerű­l

Next