Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-04-02 / 76. szám
oly egyének alkalmazhatók, kik a magyar nyelvet tanítani képesek. Azonban az 1883. évig is a tanítói állomások betöltésénél a magyar nyelvet, tudóknak elsőbbség adandó.“ Ide Csengery Antal következő módosítása fogadtatott el: „Valamint a községi iskolákra nézve az 1868. XXXVIII. t. sz. 58. és 137. §§. szigorúan végrehajtandók.“ A 3-ik bekezdés, melyet Molnár Aladár terjesztett elő, s melyet Hegedűs László módosított, következőleg hangzik : „A közoktatásügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy oly városokban és nagyobb községekben, ahol több nem magyar tannyelvű népiskola van, melyben az alkalmazva levő tanítók a magyar nyelvet tanítani nem képesek, államköltségen alkalmazhat a különféle, akár községi, akár felekezeti népiskolákban — ez utóbbiakban az illető egyházi hatóság beleegyezésével — ideiglenesen oly tanítót, ki a magyar nyelvet a kiszabott órákban tanítsa, mindaddig, míg az illető iskolafentartóknak módjukban lesz a létező tanítói állomások megüresedése, vagy újabb felállítása alkalmával oly tanítót alkalmazni, ki a magyar nyelvet tanítani képes.“ T r e f o r t miniszter nem fogadja el e bekezdést, mert felekezeti iskolákat nem segélyezhet e czélra, különben is hiányzik az alap. Hegedűs László és Irányi Dániel felszólalása után, kik e szöveget támogatják, a bizottság többsége azt mellőzi. Utólag megjegyezzük, hogy az előbbi ülésben elfogadott 2-ik c. szövege következőleg állapíttatott meg: „Az 1882. év junius 30-tól fogva tanítói ok .‘■velit senki sem nyerhet és tanítói hivatalnki sem léphet, a ki a magyar nyelvebedben és írásban annyira nem bírja, a népiskolában szintén beszédben é ii taníthassa.1 Szája és Szeged város érdekében a jelenlegi nagy csapás idején a legnagyobb áldozatot hozta. Ily nagyszerű és csakis előleges ajánlatok folytán Leitich Antal polg. isk. igazgató úr indíttatva érezte magát, hogy a város előkelő polgárait e tárgyban értekezletre meghívja. Az értekezleten megjelent közönség főt. Nuszbaum Jakab elnöklete alatt a következő határozatokat hozta: 1. ) Szemben a szegedi árvízmenekült tanulók nyomorával az értekezlet szükségesnek, illetőleg késznek találja és declarálja magát, hogy Zsombolya közönsége ilyetén szerencsétlen tanulókat tanulmányaik folytatásában támogasson. 2. ) Eme segélyezésre részint kerestessenek fel az egyes jó módú, esetleg gyermektelen családok, részint pedig pénzadományok gyűjtessenek, hogy abból közös szállás és étkezés fogadása által bizonyos számú tanuló segélyeztessék. Mindennek kivitelére Austerlitz Ede ur elnöklete alatt egy bizottság alakíttatott, Leitich Antal ur pedig, illetőleg a tantestület megbizatott, hogy a környék közönségének községeihez felszólítást intézzen s ez által őket hasonló cselekedetek gyakorlatára serkentse. A bizottság ma már meg is kezdette működését s reméljük, hogy az eredmény elragadó lesz. A tantestület pedig felszólításait már elintézte a környékbeli 27 községhez. Ezen érdekes levelem bátor vagyok azon nemes óhajjal bezárni, vajha hazánknak több ily derék kis városa lenne, melynek népe hasonló emberbarát' .-övezetben, a szegény tanulók felsegélyezésében résztvenni nemes kö* élességének tartaná 1 K. L. rontási levél. — „M Polgár* eredeti tudósítása. — Zsombolya, 1879. márcz. 30. Városunknak emberbaráti szeretetböl áthatott és jótéteményeiben kifogyhatlan derék polgársága lépésről lépésre újabb tanúbizonyságát adja a szegedi szerencsétlen menekültek iránti határtalan könyörületességének. Alig fejeztettek be félig a gyűjtések és adakozások példányszerű eredménynyel, s polgárságunk már is kedves kötelességének tartja országunk leendő értelmi közönségét, a szegedi árvizmenekült szegény tanulók érdekeit felkarolni s tanulmányaik tovább folytatásában támogatást nyújtani. A napokban jelent meg mi városunknak egyik igen köztiszteletben álló derék polgára, Austerlitz Ede ur, s Leitich Antal polg. isk. igazgató ur előtt magát irásilag kötelezte, hogy ő egy segély nélkül maradt szegény szegedi tanulónak pénzbeli segélyt fog nyújtani a még hátra levő 1878/ tanévben. Ezen utánzásra méltó nemes tett nem maradt követők nélkül. Közvetlen Austerlitz úr után Schmidt Antal és Buresch Frigyes ur egy-egy gyermeknek kosztot, ruhát és szállást, egy szóval minden tanulhatásához szükséges kelléket ígértek a hátralevő három hóra. — Végre emberi képzeletet túlhaladó áldozatot hozott Scherka György, elemi tanodai igazgató úr, midőn dictára annak, hogy mint szegény elemi tanító, 11 élő gyermeknek édesatyja, a következő szívélyes ajánlatot tette: vagy két segély nélküli gyermeket vesz magához a jelen tanévre, kiknek minden szükséges kellékeiről gondoskodik, vagy ha találtatik egy olyan, ki szüeit elvesztette, kinek hazája a nagy világ, s atyja az ég, azt „örökbe fogadja,“ atyja és mindéne lesz Scherka urat ezen nemes ajánlata folytán hátra említhetjük, mint, olyant, ki ha Fazekas munka, régi magyar stylben tartva, nyitott kemeneze, zöld mázas cserepekből, a díszletek rajta különböző színben és nagy öszhangzásban, a sok színt vegyíteni, úgy, hogy kirívó ne legyen, az a nehézség. A monumentum két lábon és egy griffen nyugszik, (szerintem a griff a másik két lábhoz képest nem elég vaskos) a kályhától jobbra-balra ülő padka, zöld-rajzos cserepekből, úti p 1 m 1 — egy-egy cserepen griff, rózsákkal felváltva. A kemeneze teteje két zöld cariatydon nyugszik, a cariatydok mascaron arcznak. A baloldalon a nagy szabad nyílás mellett az Árpád, Lehel, Bethlen Gábor s Wesselényi Ferencz dombor arczképei. A középen a vérszerződés a hét vezérrel, bámulatosan szép kivitellel, minden részlet benedictinusi szorgalommal, gyönyörűen kidolgozva; a személyek meglepő szép plastikai csoportozatban. •— igazán tableaux! — A fegyverek, a ruhák szövete a legkisebb részletekig ezer színben, ezer változatban beleégetve. Alatta egy csatajelenet. Tetőzetén a párkányzat — á la Lucca de la Robbia — cser levélfüzér makkokkal. Ez halvány leírása e remekműnek Egy híres olasz festő e szavakkal mutatta be egyszer magát: an che i omono pittorel — Bánffy Ádám akár a berlini congressus előtt is büszkén elmondhatná: én is fazekas vagyok. (Folyt. köv.) A FEKETE EMBER. (Román népmonda.) Moldován Gergelytől. (Folytatás.) — Hogyan, hát a kisasszony még ezt sem tudja ? — Nemi — felelt Ilona — Megmondom tehát én, én ismerem az egész dolgot, nem egyet láttam már ilyent. Egész ceremóniával szokott e dolog járni. Mindenekelőtt szükséges, hogy az ifjú és a lány egyetértsen, mert ha nem értenek egyet, akkor nem szeretnek s nem is lehetnek boldogok. Ha tehát a szerelmes ifjú és lány egyetértenek, az ifjú szülei két embert küldenek a lány szüleihez, és ezektől elkérik kezét a leánynak. Megtörténik aztán a gyűrűváltás napja, azután meghatározzák az esküvő napját. Az ifjú s a leány e napra legszebb öltözékét veszi fel. Tisztességes vendégkoszorú kíséri őket a templomba, az oltár elébe ... — S aztán? megetet?“ “ "4' * P‘P * * W ért i-y - “érdé ,l°“ - »— Azért, hogy egymást soha el ne hagyják, s egymást halálukig szeressék. Ilona gondolkozott mélyen, azután ismét kérdé: -,h át ,na, valamelyiknek a szeretők közül szülei elhaltak, mi történik akkor? „ . . 77 KlC3” bajt okoz; az ifjú maga küldi a kérőket a lány szüleihez. — S ha a leánynak nincsenek szülei ? " leányhoz küldi személyesen vagy személyesen ő maga kéri meg. Ilona ismét gondolkozott. — Hát ha nincs pap és templom egvelyen? — kérdé Ilona, eszébe jutván hogy városban se templom, se pap nem létezik — Már nálunk mindez, faluban van templom, s a hol az van, ott pap is szokott lenni; — felesé a román leány. — Azonban ha a faluban se pap, se templom nincs, van a szomszédközségben, vagy a hetedik faluban, csakhogy mégis van és az ifjak felkeresik őket, mert hát mi románok az isten oltára előtt esküszünk. Ilona szeretett volna ilyen templomot, oltárt és papot látni. — Tudom azonban, folytatá a román leány, hogy például a magyar szerelmesek otthon is megesküdhetnek. — Te azt mondod, mondá Ilona különös kíváncsisággal, e kérdést minden oldalról meg akarván világítani, hogy te nem lehettél azé, a kit szerettél, és miért nem lehet azé a leány, a kit szeret. — Jaj kisasszony, felesé a leány, annak épen száz oka van; mert hát ilyenkor megindulnak a rosz nyelvek s megrontják az ifjút, vagy megbabonázzák, hogy mást szeressen, a szülők a leányt nem adják az ifjúnak, vagy az ifjú szülei vetnek gátat, meghal időközben egyik vagy másik s az a legborzasztóbb, a román leány szeméből sürü könycseppek folytak végig szép arczán. — A te szerelmesed talán meghalt? — Meghalt egy péntek napon, megölték, os most is látom a ketté hasított szép főt... Ő volt a legszebb legény a faluban, — sírtam hatvan napig utána, gyászoltam őt; nincs olyan legény, mint ő volt. Mária zokogni kezdett, iszonyú fájdalmat érezhetett. Ilona nem akarta tovább kérdéseivel megfátni a szép román leányt, — elhallgatott. Ő is szenvedett. Annyi kérdés felől jött tisznehány percz alatt s azon meggyőződésre is jutott, hogy a szeretet Bök akadálylyal jár. xii ,.i Gut azt mír tudta, hogy ő szeret, a nélkül, hogy tudná kit, hogy tudoá hol van, a kit ő szeret. De vajjon létezik-e az, a kit ő szeret? Vajjon, nem képzelődött e, midőn alakot látott a villám fényénél ? Még ez is eszébe jutott Ilonának; a házfallangok azonban szerelmessének létezését kétségen kívül helyezte. Hona, Mária iránt, e percztől fogva különös vonzalommal viseltetett, s e vonzalom természetes okkal birt. Ilona tudott maga körül egy lelket, aki hasonló szenvedést élt keresztül. A kertben gyakran ültek egymás mellett s Ilona elmondotta neki bánatát; elbeszélte történetét, szenvedéseit. — Ne gyötörd magad úrnőm, szól Mária, ha ifjad szeret visszajő, boldog leszel ha nem szeret, úgy sem lennél vele boldog ’soha, ha visszajönne is. Ha nem szeret?! Ez a gondolat Ilonát nagyon bántotta. Mintha csak egy tőrt forgattak volna meg szivében. — Ha nem szeret?! — mondá fájdalmasan — mit keresett akkor itt? Miért zavarta fel nyugalmamat? S Ilona kebelében napról-napra megerősodott a hit, hogy akit ő szeret, az szerelmét nem viszonozza, mert azóta újra fölkereste volna. J Ilona nagyon szenvedett. Mária egyre vigasztalta — reménytele- Mtj»"toc8e kérd»'"és a '««»zsslísníl fonyét. Iparkodott megtudni az ifjú kinézését h06? * Wd ssrss-"& ■*!" írnom óhajtja látni és meghal utána. Hanának tetszett az eszme, mond meg nekihÍradás keresd fel és halok érte. Úgy szeretem, hogy meg' ! És Mária kikutatta az egész vidéket de az ifjút nem találta fel sehol. Szeptemberi éj volt. A várban mindenki aludt már, csak Ilena és Mária voltak ébren. Éjfél felé járhatott az idő. Mária külön czellában lakott, virrszott saját és úrnője bánatával a mécs vilgánál. A leány annyira el volt foglalva a kettős fájdalommal, hogy nem hallotta a czell ajtajának nyikorgását. Egy ifjú állt előtte. . A leány megrémült és sikoltani volt — Mária ! — szólt az ifjú — én vagyok ellenség, életedre törni nem jött«“' eredj, mond meg ur nődnek, hogy utoljára étemben látni akarom még egyszer. Az ifjú sóhajtott. . . — És ki vagy te, a ki előtt a vár»** zárai nem képeznek akadályt, hogy jöttél ki mi végre? kérdező rémülten Mária. — Úrnődet szeretem, s a szere,. akadályokat nem ismer; szeretem urnőoz," — folytatá az ifjú — ne kérdezz tovább, ben megfeleltem mindenért. Mária gondolkozni kezdett. ^ — Jól van uram, — ülj ide le,"Ijm« ra egy székre mutatott; elmegyek uráhez, megmondom, hogy várod; légy tu sen, mert úrnőm jönni fog, azonnal ^ Mária, a kit annyit keresett, lőtt, hogy ne tudósította volna erről . A leány lassan kinyitó czellája J ^ 8 kiosont. Hosszú, sötét folyosókon ne mint a macska, hogy emberi lény , 8 nr tevegye. Egy ajtóhoz ért, mely nagy *0 hírembe nyillott. Setét volt, hogy u-U“^xuozv* ta. A hely iránt azonban kellően táj volt. T*pU' Onnan egy kis szobába nyitót - 0 ftZ gatózott a falon; kulcsokra akadt, 1 ^ egész csomagot s ép oly óvatosan be ga után minden ajtót, a folyosóra ért(Folyt. köv.) Levelezés Szász-Régen, márcz. 30. 1879. A szegedi vésznapok eseményei e vidéken is megrenditőleg hatnak a közérzületre. A csapás a mily nagy — oly óriási a részvét, mely mellette nyilvánul. A földönfutók kiáltásait meghallotta Europa, meghallotta az emberiség, meghallották derék szász atyánkfiái is — a gyűjtések mindenfelé folyamatban vannak. Az itt működő német színtársulat folyó hó 27-én e czélra zsúfolt teremben hozta színre „A párisi naplopó” czimü régi jeles vígjátékot.— Kessler Gyula igazgató a mily kitűnő színész — oly páratlan ügyességgel szervezte és vezeti 12 tagból álló színtársulatát. Apróbb operettek s felvonásos vígjátékok képezik nagyobbrészt a műsorozatot; szerepeiket betanulva, előadásuk élénk folyékony—ezáltal a legteljesebb hatást idézik elő s jól kiérdemelt pártolásban részesülnek. Visszatérve a romboló árvíz pusztításaira — bármi megrenditők azok — anyagi veszteségek lévén, mint ilyenek szerintünk nem kipótolhatlanok — nagyobb csapásnak tartjuk mi társadalmunkra nézve a már valahára a sajtó és állam által üldözőbe vett uzsorásokat, akik mint az égőtűz emésztik fel a napszámos utolsó vánkosát egyenlőn Don Carlos aranygyapjával, s mohó kapzsisággal vetkőztetik le a kiskorú egyetlen fiút, az észbe vegyült családapával. Hogy a különböző nemzetek minden osztályából kerülnek elé ily lelketlen szörnyetegek — tagadhatlan ; de hogy legnagyobb részét a zsidók szolgáltatják, köztudomású dolog. Bármily nagy elismeréssel óhajtunk szólani e nemzetől, mely úgy a tudomány, mint a művészet terén a művelődés történelmét nagyban gazdagítá, melynek kebléből emelkedik ki: Mózes, Maimonidás, Spinoza, Mendelssohn , több más halhatatlan emlékű férfiú kik mint egyes jelenségek dicsőn kima nyerészkedési * -* A" TM»°' den szorgalom látható munkanélküli vagyon szerzés az alap* volt, e nemzetnek az évközök tekintet^v^te*e nélkül, a legrél időtől a mai napig termeszetükke vált kereset forrása. A fidó, uzsorával mivelteti haszonbéres földen uzsorával ossza ki gabonáját, uzsorával töri ki pálinkáját, s ezért a hajlamaiért a fiúkerekségén egy nemzetnél sem tudtak maguk iránt rokonszenvet kelten. Bizonyos erkölcstelenség bélyegét hordja magán már az a tény is, hogy legnagyobb része a megszámíltatlan sokaságu zsidóknak oly kozmopolita — kinek nincs hazája, de nem is törekedik bírni. Keresztül húzódnak a nagy világon a mai napság úgy, mint a legrégibb időkben — Sacherezésekről már Cicero is tesz megjegyzést „A zsidók Roma és a többi tartományokban évenként megfoldulva — pénzzé terhelve térnek Jerusalembe vissza.“ Ott pihenve ott telepedve meg, hol a legkövérebb aratásra van kilátás — méltán mondja róluk Herder: „ A zsidó nemzet oly növény — a mely kisebb nagyobb mértékből Európa minden államaiból szív nedvet magába“ — azaz kezébe keríti a pénzt— s elnyeli a munka gyümölcsét. Igaz — alkotmányos országban szabad üzlet virágzik — de hogy mit nevez a zsidó üzletnek, a többek közt megemlítésre méltónak tartjuk a következőt: Midőn a divat a nőkiúaság/Holft- csábította hogy idegen hajdiszszel kezírjátók babotázni kecses fejeiket — a zsidó leleményességnek uj üzletág nyílott — felkerekedve, a vidék és havas távol eső falvait legnagyobb munka idejében, midőn a férfiak távol voltak, össze kodorogva — 20 kros piros pamut kendőkért megkopaszták a nők fejeit, mint a birkákat s azzal kereket oldottak. Az apa nem ismert leányára, férj nejére, — vőlegény menyaszszonyára, — nyereségért meghasonlást, viszályt hagytak hátra a boldog család tűzhelyénél. A zsidók örvendettek — igen jó üzletet csináltak. A szabadelvűség a zsidókérdést humanitás és vallási szempontból ítélte meg — mi nemzeti életkérdésnek tekintjük, hogy a hatóság szigorú ellenőrzéssel az együgyü műveletlen földpépet az ily furfangos üzlettől — a szorgalom és munka gyümölcsét az uzsorától erélyesen védelmezze. Radnóti&ji vést, hanem valóban tehetséget is tanúsítottak. — Első sorban Pongrácz Boldizsárné anya emelendő ki. Ősrén szerepében annyi drámai erőt érvényesített, mennyit ritka műkedvelőnél találhatni. Bátosy Katalin kb. igen fürge Évi volt s a hun szerep egyszerű porleány alakjába úgy bele találta magát, hogy annak sajátságait még az apróbb részletekben is természetességgel tükrözte viszsza. Berkeinél Nagy Lilla k. a személyessé. Szerepét kitünően tudta s kedvre játszotta el. Pán ez és Irma k,a. Rebeka zsidónőt túlzás nélkül egyelte többször ügyességével élénk derültséget idézve elő.Az üldözött honvéd őrnagyot Halasy Béla ur ábrázoló, s pedig annak daczára, hogy ez első fellépése — sikerültén; őt mind tehetsége, mind alakja, mind hangja arra képesíti, hogy a helyben műkedvelők között jelentékeny helyet foglaljon el. — E t s e n o h r Ulrich ur Karikást jellemző, ezen alakban is megfelelvén a kiváló alakító képességéhez jogosan kötött reményeknek. Török Árpád úr Kereszti grófját megirigyelhette volna egyik-másik színész is finomul hangsúlyozott szavalata, és salomásan elegáns mozdulataiért. Kászonyi Jenő úr (Makovácz) ábrázolása egyike volt a legjobbaknak. Tanácsos lesz neki gyakran fellépni, mert ő hivatva van a közönség színpadi kedvencévé lenni. Felemlítenünk kell még Barthos Dezső urat (Szendey), ki sima volt ma, mint kígyó, a színpadon otthonos Nagy Lajos urat, Nagy Károly, Bálintfi Pál és Teslák György urakat. A műkedvelő zenekar mulattató felvonás közben a közönséget és SouppéTannenhäuser eljátszása után zajosan megtapsoltatott. Ez alkalommal egy paplan is kisorsoltatok, a jövedelem egy harmad része a jótékony czélra esett. Az orchestrumban működő Cserfaludi János kir. mérnök ur volt a szerencsés Régina néven a pap- tant elnyerni. —s—a, legyen is, a közönség zajos szatából még is biztosan kn^té8Qy.Ud, s hogy játéka biztos, szabatos den ízében élvezhető, fiatalsá^undo,t- tni, meglepő. A publikum bizony^.0*. «»érj méltány me8tisráz,11 e| Váradi Luiza kisamTM „Magán dalát“ énekelte el NaTM'IL Reittl« gora kisérete melett. A kisasszony 7 * UrW anyaggal bír érzéssel énekel, méltán H ki a közönség zajos tapsait a ki» 9 ni()! közönség kívánságára egy pár „zst8,820»! kelt, hasonló eredménynyel Pd#lt fc N a gy 0 1 ivér ur ezúttal u .. szavalónak mutatta be magát els?». , % röszaarty „Az árvízi hajós* c’zimu ^ költeményét. Egényg, Az estélyt különben a tordai nyitotta meg és fejezte be magyar „z J ,lko' s egy humoros „étlappal“, mely a get folytonos derültségben tartotta ere * rönk ma már minden nyilvános Unnta15 nélkülözhetlen, közönségünk szeretikodik hozzá, megérdemli az elismertje*figalma és képzettsége miatt !» ’ Moldován G. tanfelügyelő „Mások, védése* czim alatt alkalmi felolvasást írt A programm lejártatása után a kötöség tánczra kerekedett s tartott s »a« időtöltés reggelfeléig. " “ Éjfélkor kisorsolták Kercsedi Jánosa«rász adományát, egy torta, melyből 13 tT kr. gyűlt, elnyerte Márai Ivánka. "Említésre és elismerésre méltó, hogy a kar zenekara közreműködését ingyen al lotta fel; a casino egylet pedig a termésjáró 25 tft. dijt elengedte. Vajha ez estélyeket nőegyletünk, tartaná több közczél előmozdítása érdekéb en.) Deés, márcz. 81. Tek. szerkesztő úr! A szerencsétlen alföldi vizkárosultak javára a katasztrófa kitörése óta országszerte megindult gyűjtésnél Deés városa közönsége sem vonta vissza áldozatkészségét. Eddig mintegy 1000 frt gyűlt be s nagy részben már az illetékes helyre juttatott. A f. hó 25 én tartott rendkívüli megyei közgyűlés alkalmával alispánunk Szarvadi Pál ar indítványozta, hogy határozattal, ő mint alispán a jercett czélból a gyűjtés erélyes eszközlésére utasíttassék, a mi határozatba is ment. A helybeli állandó műkedvelői színtársulat derék választmánya pedig szintén a nevezett czélból 3 előadás tartását határozta el, melyek elseje tegnap tartatott meg. Adatott: Szigligeti „Az üldözött honvéd* czímű drámája telt ház előtt, a közönség minőségének jellemzéséül felemlítem, hogy mig a karzaton volt ir látható, a földszinten ez nem mutatkozott. Az előadás maga egybevágó, menete gördülékeny s minden tekintetben élvezetes volt, mi nagy részben az ügyes rendező, Jánosy Gábor urnak köszönhető. — Magok a működők pedig nemcsak a legszebb igyek- Egy állórestély. Tordu, 1879. márcz. 27. A tordai olvasó nőegylet a szegény szegediek javára, folyó hó 26 án a Casino termében .Fillérestélyt rendezett Ha jót kell tenni, a tordai nőegylet elő áll; a mit takar, erősen akar, saját hatáskörében fut-fárad, amíg feladatát, a czél elérése által nem teljesíti. Mielőtt az estély leírásához fognánk, legyen szabad Puhl Ignáczné éjsága, az egylet közbecsülésben álló elnöke önzetlen buzgóságát felemlíteni, aki a szegedi katasztrófa hírére elhagyta betegágyát, hogy másnak nyomorán enyhíthessen, s létesíté a fülérestélyt. A nyomorultak érdekében futottfáradott, valamint kezébe vesz minden ügyet, melynek czélja jótékonyság s a mások baja orvoslása. Az egylet oly nemesen gondolkozó választmánya s az egyes tagok buzgó s önzetlen fáradalma egyaránt biztosították az estély szellemi és anyagi sikerét. Ez egylet jótékony működése a városra nézve áldás, az est sikeréből a dicsőség egyenlő részben a működő tagokat illeti, a kik közül Csongvai Domokosné ő nagysága közreműködése által valódi hazafias áldozatot hozott, beteg gyermeke ágya mellől lővén, hogy megfeleljen erkölcsi kötelességének. Az általa zongorán annyi szakértelemmel előadott valódi magyar zarantu népdalokat a közönség megtapsolta s megujrázta Közönségünk különben Csongvainék nagysága kitűnő játékában nem először gyönyörködött. Osztrán Irma kisasszony szintén zongorán játszta Ascher „Fanfare Militaire“ czimű művét s a kisasszony bármily szerény Városi közügyek. (Folytatás.) Én ajánlok egyet. Épen most juta esikbe Addissonnak egy jelmondata, ez: „If that I may see thee“, magyarul azt teszi szólj, hogy lássalak* de én az első szó helyett ezt tenném „ Do ... s akkor ő lenne tőle: „Oh tégy, hogy lássalak.“ De most veszem észre, hogy igen lett a kitérés. Páratzi! a viszontlátásig I. Vissza tehát a fásításhoz, csak is arról akartam én beszélni, nem is tudom, hogy jöttem bele a kitérésbe. — Az az átkozott tumetársulás az oka mindennek. Ellenkezik ezen belvárosi fásítás: 1.) Közegészségügyi tekinettel: azoknak, kik e várost fundidták, még tán fogalmuk sem volt arról, hogy mekkora befolyása van az egészségre a levegő mozgásának ; tehát főbb utczáit nyitották völgy és viz mentébe, hogy az alulról és felülni járó szél vígan lovagolhasson rajtok végig s minthogy kerített várost csináltak belölle,» főbb utczák mellékeit megrakták zuguttzákkal, s mi több, még a nap járása is csaknem buszába fogja. Mi lett ebből, hogy (most csak a belvárosról szólva) egy háznak sincs terintetes szellőzése, fekvésök a szélvonalont keresztbe fekvén és a szél mozgása az ablakok előtt elcsapván ; — a főbb utczák balsorán eső telkek szobáinak levegője nedrű és sivár, mert a nap nyárba is csak délponton túlhaladva éri ; tehát sem szól, sem ép kellőleg nem száríthatja; —az udvarok mllőzésére a szél mozgásának nincs hatása,mivel egyik ház sora a másik udvara előlészén felfogja a légmozgást; tehát az adaron bőven gyűlt másmás léget nem vegyitheti el, és nem ragadhatja magával - tehát szellőztet a háziasszony, az udvarról mialmával telitett lég tódul a szobákba s jó részét a szoba üregeibe rakja le . —