Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-04-22 / 91. szám
m ill. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................16 írt. — Félévre..........................................8 írt. — Évnegyedre................................4 írt. — Egy hóra.....................................1 írt 50. 91-dik szám. politikai napilap. POLGAR HIRDETÉSI DIJAK: Öt«»ör huiboiott g.rmnndflor, T«gy torBletdnek ir> B kr NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK Mind., blrd.14. uHn 30 kr. Ul,wll,.17k kBIOu ..tmllUtlk HV1LTTKR: Soronként, vagy annak helye ÖPS kr HFCLAJUOK: ________________Itharaimbftn auronképt I frt. * Polgárj' eg?«« mAnuOnak Ira V kr. KAvUlMfll beküldött közlemények nem közöltetnek, ImerellM kőiből 10tt bArmentetlen levelek nem fogadtatnek el. Hamnálatlan kéziratok nem adatnak vleaia. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : (herd a lepen.ll.ml rdudt Illető kttnUmenjekrintdnamdok.) KIADÓ-HIVATAL: A Lieenm-avemda közpenti Irodaéban, lőtér fr. Teleki Dennkeabda (bora malóttaatéil piaiak, hirdetitek, njUHérl palkkak laééeeBddk.) KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21. Az öröm-ünnep hete. Egy hét van szentelve a monarchiában azon ünnepélyességeknek, melyekben minden nemzet és vallás hívei, minden testület és hatóság tagjai kifejezik érzelmeiket a királyi pár ezüst lakodalma alkalmával. És szép ünnepek azok, nem annyira külső fényüknél, mint bensőségüknél fogva. Szépek, főleg Magyarország nézve. pedig Magyarország gyászt visel, nem ölthet tehát lakodalmi öltönyt, de annál bensőbb örömet érez, hogy érzelmeit minden pompa nélkül tolmácsolhatja. Ideá nézve épen a fejedelmi pár egybekelése a legfontosabb események egyike. Fontos, nemcsak a dinasztia sorsánál, de az ország történelmének szempontjánál fogva is. Mert az alattvalói kötelesség, melyet az absolutizmus sötét korszaka ugyancsak kemény próbára tett ki, azon arányban erősbödött, sőt változott át nemcsak a hűséggé, de valóságos bensőszeretté is, amelyben megnyerte a Felséges asszony királyunk szivét és ez megszabadítván magát hűtlen tanácsadóitól, nemcsak szivével fordult a nemzethez, de alkotmányos érzülettel és azon kiváló, tántorithatlan fejedelmi kötelességérzettel is, mely őt kiválóan jellemzi és alkotmányunk oly erős támaszává, érdekeink feltétlen védőjévé tette. Az uralkodópár benső viszonyával kapcsolatban állott a nemzet viszonya is és midőn helyre állott az alkotmány által az öszhang a nemzet és uralkodója közt, érezte mindenki, hogy a családi viszonyok csak erősítik, szilárdítják azt, mert a nemző, ki megjelent ezelőtt 25 évvel királyunk mellett és azóta annyi jó tettel halmozá el a monarchia minden népét, oly állandó és változatlan rokonszenvvel viseltetett nemzetünk iránt, hogy befolyásának, szeretetének egész súlyát éreztette úgy velünk szemben, mint másokkal szemben, valahányszor csak Magyarországról volt szó. És a királyból lett Európa legalkotmányosabb fejedelme; dolgozik mint egy hivatalnok, cselekszik mint uralkodó, érez mint ember és végrehajtja alkotmányos kötelességeit, mintha felelős miniszter lenne, így aztán oly bensővé lön a nemzet és az uralkodópár között a viszony, hogy bensőbbet még képzelni sem lehet; és erről tanúbizonyságot tesz két könycsepp, az egyik, melyet Deák Ferencz holttestére hullatott a királyné, a másik melyet Szeged romjaiért ejtett a király. És a két könycsepp egy egész történet, egy syumbolura, melyből erőt menthettek a csüggedők és intést ellenfelneik, ellenségeink. A nemzet most ünnepli a királyipár ezüst-lakodalmát, nemcsak mint évfordulót, de mint történelmi jelentőségű napot is. Jelentőségét nem kell magyaráznunk azok előtt, kik hazánk legújabb történetét ismerik. És ünnepli a fény, pompa nélkül. Kifejtettük volna e fényt és pompát is, bármily erőfeszítésünkbe került volna, mert ragaszkodásunk és vonzalmunknak jól esett volna, tüntetőleg nyilvánulni; de a király megvonta magától ezt az örömet is, hogy népe ne legyen kénytelen szerencsétlenségére ünnepi ruhát ölteni és költekezésével csak egy fillért is megvonni a szűkölködőktől. Ez volt a királyi tett, ez a királyi önmegtagadás! De azért a nemzet érzelmeit híven fogják tolmácsolni: kormánya és törvényhozása ; annyival is inkább, mert ki kell hogy pótolják érzelmeik melegségével, hálájuk közvetlenségével azt a pompát, melyet a nemzetnek megtiltott a király önzetlensége és népe iránti szeretete. Szavakban szegényen, de érzelmekben gazdagon, pompa és fény nélkül állnak Magyarország tolmácsai a király előtt, hogy ami fényt kifejt Bécs és a monarchia másik felének nemesen vetekedő lojalitása, azt pótolják öröm és fájdalom könyeivel és habozzanak a magyarázatban, ha vájjon a köny, mely a nemzet szemében az örömnapon ül, a hűség és szeretet örömkönye vagy azon fájdalomé, hogy vonzalmának hangosabb, fényesebb kifejezést adni nem tud, hogy nem tudja méltán TARCZA: A csendes évek története. Irta: JÓKAI MÓR. Azokról az évekről fogok megemlékezni, a miket se költő, se történetíró nem méltat figyelmére, a mikről a professzorok a katedrából nem prelegálnak hallgatóik előtt, a ■ifikről azsák a kandalló mellett nem mesélnek fiaiknak. Mert a fényes, hős tettekkel teli, pánczélban és lovon járó esztendőknek akad elég történetírója, hős költője, hanem sokkal az alázatos, rongyokban és mezítláb járó esztendőkkel, amikben nem történik b0®mi nagy dolog, nem is örömest foglalkozik valaki. Kell ahoz valami undor a ragyoiránt, ahogy Hugo Viktornak egy hőse a „századok legendájában“ mondja : „annyit tettam a dicsőségből, hogy vágyom már a szemétre.“ Kino a história nélküli évek szemétdombjáról egy batyu rongyot szedtem össze. "Mit akarok vele csinálni? Azt, amit a rongyokból szoktak : tiszta papírt — kimondatas igazságok számára. Mi vezetett erre az eszmére ? A legközelebb lefolyt idők politikai küzdelme. Egy eszme volt népszerű Magyarországon, egy nagymérvű háború megkezdése a keleti kérdésben. , Nem titkolom, hogy én egyátalában békebarát vagyok, de különösen óhajtom a beset az osztrák-magyar monarchia számára, tegeslegkülönösebben pedig a magyar nemzetnek, melynek a rendes emberi, és bölcseleti okokon kívül még saját különös érdekei vannak, hogy legalább egy emberöltőkön keresztül engedjen magának megpihenést. Mint a közzé tett adatok bizonyítják, aközelebbi hadjárat Oroszországnak kétszázezer halottjába került eddigelé, azok között, tizennyolczezer csak, aki a téli táborozásban megfagyott s ha még csak halottak volnának, a kiket el lehet temetni; de azonkívül kétezerötszáz millió rubelébe, a mi megmaradt élő adósságnak és enni kár. — Enynyi halottba nekünk is került volna ily mérvű hadjárat, s a mi a pénzáldozatot illeti, ha az osztrák-magyar szállítmányosok önzetlenségét számításba vesszük, legalább annyi forintunkba, ahány rubelébe az orosznak. Valljuk meg az igazat, hogy nem volna irigylésre méltó helyzetük azoknak az osztrák és magyar pénzügyminisztereknek, akik most egy kétezerötszáz milliós új teher kamataival megöregbült költségvetéssel jönnének elektrizálni a tisztelt házakat. Azonban hát a háború alatt, a dicsőség mámora közt, a lét és nem lét fölötti küzdelem óriási izgalmaiban se pénzzel, se vérrel nem törődik senki. A parlamont, a közvélemény, mely béke idején a zsugori apa szerepét viszi a jól nevelt kormány ellenében, a háború idején a tékozló fiú szerepét veszi át, kezébe adja kormányának a bankóprés rúdját, s elveszettnek tartja azt a hetet, amelyen a távirat nem hozott olyan hírt, hogy tízezer ember elesett valahol. A dicsőségért semmi ár sem elég magas. S ha benne volnánk a harczban, bizonyára én is azok közt lennék, akik szóval és tettel, akik vérük utolsó cseppjével és vagyonuk végső maradványával is diadalra törekszenek juttatni a zászlóra kitűzött ügyet. Háború alatt bölcsnek lenni — hazaárulás. Hanem a háború előtt beszélni arról, ami a háború után következik, — ez még talán nem az. Két korszakot tekintettem keresztül, mely egy-egy, az osztrák-magyar monarchiára nézve fényes eredményű nagy hadjáratra következtet. Az egyik a hét éves háború, a másik az első napóleoni hadjárat nyomában érkező kor. Értekezésem nem históriai mű, csak társadalmi irányú czélzatos elmélkedés ; azért ez össze-vissza hányt adathalmaz nem is formál nagyobb igényeket, mint annak a bebizonyítását, hogy e nagy historikus éveknek a dicsőségét az utánuk következő csendes esztendők mily szertelen nagy hanyatlással fogják fizetni ? Hogy ezt a hanyatlást felfoghatóvá tegyem, a háborút megelőző korszaknál kell kezdenem. A szatmári békekötésre következett tartós békekorszak alatt Magyarországon jóllét és bőség uralkodott. Tanúskodnak erről az azon időből fenmaradt hagyatéki összeírások és végrendeletek, mik oly gazdagságot, pompát, és heverő pénztömeget mutatnak ki, a minőt a szomszéd Németországban lehetett csak találni. S ez a jóllét nemcsak az előkelő nemesi rendnél volt meg. Azon időben egy Batthyányi gróf azzal dicsekedhetett, hogy van neki ezer olyan jobbágya, a melyiknek mindegyike képes ezer forintot készpénzben lefizetni. Az arczpénzen kívül azonban még nagyobb gazdagsága feküdt a magyar falusi gazdának a marhaállományban. Ez volt az ő kincstára: a mező volt a takarékpénztára. Az ökör készpénz-számba ment s reálisabb számtani ábra volt, mint az angol font sterling, s az indus lakrúpia; a hazai törvény meghatározta az ökör és arany közötti viszonyt, mert némely büntetés ökörszámba ment. A nőrabló birsága volt tiz ökör. Jó módú gazdák, kik fiaikat a németországi egyetemekre küldték ki theologiát tanulni, a szükséges tartáspénzt és tandíjt nem tallérokban, hanem göbölyökben küldték meg nekik, s ez nagyon czélszerű volt, mert ilyen négylábú pénznek, mire Augsburgba megérkezett, már ázsiója volt. Azért bátran lehetett volna ezt a „pengő pénz“ mintájára „bőgő pénz“ nevezni. Azonban a magyar épenséggel megfordította az elnevezést: neki a „marha“ szó volt a kedvencze, s épen az arany és ezüst ékszereit nevezte „arany és ezüst marhának.* Egy krónikás adoma legjobban meg fogja világítani ezt a boldog korszakot. A szatmári békekötés után Magyarországnak akkori egyik legnagyobb jobbágyközségét, Hód-Mező-Vásárhelyt, Schlick osztrák tábornok kapta dotáczióba a koronától. Egy óriási nagy község harminczezer lakossal, mely akkora területtel bir, mint egy kis herczegség, a magyar alföldi rónán, melynek földje egy ölnyi mély televény s trágyázatlanul is húsz magot ád a legszebb aczélos búzából. Hanem akkor még nem volt a Hód vize kiszárasztva, a Tisza és Hód minden esztendőben elárasztók a rónát, azért gabonatermelésre, amiből a földesúr dézsmát szedhet, nem volt az annyira alkalmas, mint marhatenyésztésre. A derék Schlick tábornok rájött rövid időn, hogy ez az 5 roppant uradalma neki semmit sem jövedelmez. Pörlekedni pedig nem szeretett a jobbágyaival. Azt mondta nekik, hogy szívesen eladná őket negyvenezer forintért, ha találnának valakit, aki megvegye. A város elöljárói erre fölkeresték az akkor legnépszerűbb magyar grófot, Károlyi Sándort, s felszólták, hogy vegye meg őket Schlick tábornoktól a kínált áron. „De nekem nincs negyvenezer forintom!“ mondá a gróf. „Hát hiszen mi adjuk hozzá a grófnak a pénzt!“ mondának a küldöttek. „De hát akkor inkább váltsátok meg magatok számára magatokat!“ — „Hogyan? hogy mi nekünk ne legyen földesurunk ? ne legyen, a ki pártunkat fogja, ha valami bajba jutunk? Nekünk földesur kell.“ S megvetették magukat a saját negyvenezer forintjukon Károlyi Sándor gróffal. Száz év múlva a mezőváros aztán ugyanazon grófi családtól másfél millió forinttal váltotta meg magát az urbériségből. Az uj földes ur azonban rövid időn ugyanazt a tapasztalatot tette, a mit Schlick gróf , hogy az ő nagy uradalma neki semmit sem jövedelmez. Mert ajándékozni, azt szeretett a régi magyar , de fizetni : ez nem volt kellemetes szó előtte. Kivált rendesen, minden évben, bizonyos napon fizetni: ezt a legkeservesebb ünnepnapnak tartá, ami a kalendáriumban előfordul. Egyszer aztán lement hozzájuk látogatóba Károlyi Sándor gróf. A vásárhelyiek nagy lakomát rendeztek a tiszteletére; nem hiányzott abból a hires vásárhelyi lencse-étek sem, melybe csak azt a részét teszik a sertésnek, a mi a §-hoz hasonlít. Az volt pedig a szokás, hogy asztal fölött az előkelők sorba eldalolták a maguk nótáját, s azt a társaság mind utánuk tartozott dalolni. Végre a grófra került a 801 : „Rend is danolja el a maga nótáját, gróf uram.* Megtette, poharat emelt, szép csengő hangjával rázendité: „Minden gazda ad egy Ökröt ! Biró uram kettőt!* Utána énekelték szépen. S ez volt a kontraktus. Ha pergamenre lett volna írva, hét pecséttel ellátva, tán nem tartották volna meg, de amit egyszer utána énekeltek, annak aztán urának is álltak. Másnap ötezer tulok volt összehajtva az uj földesur számára. Mai világban egy kerek millió ! Da hol van az a Wertheim-láda, amibe ezt el lehet tenni ? Arról is gondoskodtak a jó Vásárhelyiek. Kiszakítottak a határukból egy tízezer holdas parczellácskát az uj földesur gulyájának legelőül, azt is odaajándékozták hozzá. Jelenleg e helyen van Magyarországnak egyik legszebb mintagazdasága. Ez volt a legmagasabb tiszteletdíj, amit valaha énekhangért fizettek a világon. S hogy ezt Magyarországon fizették, bizonyítja, hogy apáink gazdagok voltak s tudtak élni. (Folyt, köv.) viszonozni azon könyeket, melyeket a királyi pár történelmünk legújabb két nagy gyászlapjára hullatott, hogy azon ragyogjanak soká, örökké. Ne is iparkodjanak ezt megmagyarázni , aligha lehet e könyek forrását szétválasztani, öröm és bánat összevegyül abban 63 együtt fejezi ki a nemzet hódolatát. Egyszerűen, de kitörülhetlenül ! H. S. Kolozsvár megye hódolati felirata. Kolozsvár megye hódolati felirata igen díszes kiállításban f. hó 20 án terjesztetett fel a miniszterelnök úrhoz. A felirat album alakban disznóbőrbe kötve czimlapján a megye czimerével és sarok arabeszkekkel van ellátva, belül nagyon szép kezdőbetűkkel és a legcsinosabb kiállítással. Örömmel jegyezhetjük fel, hogy úgy a külső kiállítás, mint a leírás a helybeli iparnak díszére válik, ugyanis a külső kiállítás Czerny múzeuma-egyleti könyvkötő, a belső kiállítás pedig Stein J. könyvnyomdájának érdeme. A hódolati felirati szöveg •A következő: Felséges Császár és Apostoli Király 1 Felséges Császárné és Királyné 1 Legkegyelmesebb Urunk és Asszonyunk ! Kolozsvámegye közönsége alattvalói legmélyebb hódolattal bátorkodik Felségtek egybekeltének 25-ik évfordulója alkalmából legőszintébb és leghőbb szerencse kivonatát Felségtek magas trónjának zsámolyához juttatni. E huszonöt év a világtörténetben is változást idézett elő, s ez idő alatt hazánk története sem maradt változatlan: a homályt fény váltotta fel s az alkotmány áldást hozó melege termékenységre ébresztette az öntevékenységet ; eszmék születtek és haltak el ez idő alatt; változott sok, változott minden, de egy nem változott: Felségtek és a felséges uralkodó ház iránti rendithetlen hűségünk, törhetlen ragaszkodásunk és legmélyebb tiszteletünk és szeretetünk. Felségtek dicső uralkodása Szent István királyunk ékkövekben gazdag koronáját az uralkodó és nemzet közötti bizalom drágakövével gazdagította, melynek fényénél a nemzet elfordulva a különböző országokban ismétlődött áramlatoktól, úgy a fényes palotákban, mint a szegényes kunyhókban biztos otthont nyújt Felségteknek s a felséges uralkodóház tagjainak. Midőn ez alkalommal is buzgó imánkban kérjük a gondviselést, hogy Felségteket népeik boldogitására, az emberi élet legszélsőbb határáig viruló egészségben tartsa meg, egyszersmind bátorkodunk Felségteket megkérni, hogy alattvalói hódoló tiszteletünk és legbensőbb szerencse kivánatunk e legalázatosabb nyilvánítását méltóztassanak kegyesen fogadni. Alattvalói legmélyebb hódolattal örökölvén Felségeitek legalázatosabb szolgái: Kolozsvármegye közönsége. Kolozsvármegye köztörvényhatósági bizottságának Kolozsvárit, 1879. évi Böjtmáshava 7-én tartott üléséből. Figyelmeztetésül! Lapunk mai száma kapható a Stabó-Iiivatalban. Ára 7 kr .ev ■ VEGYESEK. BELFÖLD. Az országgyűlés legközelebb megnyitandó ülésszaka a kormánykörök mai intenciói szerint, még pünkösd előtt, mely az idén jún. 1-jére esik, be fog fejeztetni. Az ülésszak rauikaprograramjáról olvassuk a Honban . Az országgyűlés legközelebbi teendője az erdőtörvényjavaslat letárgyalása, a boszniai adminisztrációra vonatkozó törvényjavaslat, Spizza bekebelezésének törvénybe iktatása, a beszállásolási törvényjavaslat lesz. Ha idő lesz, a kassa-oderbergi vasútra vonatkozó előterjesztés is napirendre kerül, máskülönben őszre marad, a bizottsági tárgyaláson még keresztül nem ment közmunkatörvényével együtt. Természetes, hogy a Tiszaszabályozásra és Szegedre vonatkozó előterjesztések is előkerülnek. A kisajátítási törvény módosítása tárgyában pénteken tartott enqueto-tanácskormány tartatott a közlekedési minisztérium helyiségében Péchy miniszterelnöklete alatt. Az értekezlet tárgya volt az általános kisajátítási törvény készen levő munkálata, és a Szegedre vonatkozó kisajátítási törvény. Az illető minisztériumok, a közmunkatanács és a város képviselőinek meghallgatása után az enquete kimondta, hogy Szeged város jelenlegi helyzetének, kivételes viszonyainak tekintetbe vételével részére külön kisajátítási törvény alkotandó és annak mielőbbi elkészítésével, hogy a munkálat a közlekedési minisztérium által minél előbb törvényjavaslat alakjában a ház elé terjesztethessék, Zádor, Záborszky és Ribáry József miniszteri tanácsosok bízattak meg. Az általános kisajátítási törvény tervezete, mely a bizottság előtt feküdt, nem fogadtatott el, hanem az enquéte abban állapodott meg, hogy az 1868. LV. és LVI. törvényczikk alapján az újabban tapasztalt hiányok pótlásával s a czélszerűnek ismert módosítások és bővítésekkel uj általános kisajátítási törvény alkottassék. KÜLFÖLD. A szultán formánja a monarchiánk és Törökország közt már megkötött konvenczió szentesítése iránt,mint a „P.LI.“nak Konstantinápolyból távírják, már a legközelebbi napokban kiadatik. A szultán, mielőtt a fermán kiadására elszánta magát, öszszehívta a nagy tanácsot, melyben a minisztereken kívül számos főbb méltóság vett részt. Maga a szultán elnökölt, Karatheodory basa adta elő a konvenciót s megmagyarázta az egyes határozatokat. Előadása kedvező benyomást tett. Az orosz kormány túr szerint, kijelentette a nagyhatalmaknak, hogy május 1 -én befejezi Keleti-Rumélia kiürítését, és kezeskedett a béke föntartásáért, ha addig nem vonulnak be a török csapatok e tartományba. A vegyes megszállás jelen fázisát illetőleg — mint a Neue fr. Presse ,jó forrásból jelenti — teljesen osztják Bécsben Northcote nézeteit. E szerint tartalékba helyezték a vegyes megszállás tervét. Ha nem fog megzavartatni Kelet-Rumélia békéje, ami az orosz jövendölések daczára is megtörténhetik, akkor a főkormányzó nem lesz kénytelen a berlini szerződés 16. czikkének alapján segítségül hívni a török csapatokat. Ha azonban szüksége lesz a porta fegyveresegységére, akkor ki fog tűnni, hogy elegendő-e ez az eszköz a béke hely-