Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-05-04 / 102. szám

XIII. évfolyam 102 -dik szám. Kolozsvárit, vasárnap, 1879. május 4. MAGYAR POLGÁR P­OLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................18 frt. — Félévre..........................................8 frt. — Évnegyedre................................4 frt — Egy hóra.....................................1 frt 50. OUlOr h.n­bo.oU garraond«ort t»(jj ieHll.Ua.k Irt O kr NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Mlodm lilrJ.U. nUn $0 kr. bilj«*W«usk kOIOn ..lmj tutik. SYILTTER: Bonmkrnt, rtp »Blikk helja US kr. 'CLAUOK: Bitumin Mwiiketl 1 bt. * «Nkflikr Polgár“­olyu »itinluk An r kr. NAtUImII kekllldOtt kltlomtorok non MzIHotaok, ItaortHoo Kteköl |Mt btmutotloa torolok non Isgkktstatok ol. HtliokliHtn kÁtiratok apai tlltatk oltaza. ■ LfOSia­oyOBaAku (hoTi a lap oaoUuol rAooOI OUlO k8alon»«ii/«k'lat4ooaHk.) KIADÓ­HIVATAL : A Ljtoau al­apo­k*a ktapaatl iroKá-jában, lőtér gr. Tál aki DoatoksokAt Oiora­u el&fisztóal pfotik, hirdetések, nyUtt rl emlkk*k falée«Dd6h.) SZERKESZTOSÉGI ÍRÓD­A : KOLOZSVÁR MÁJUS 3. Szentpétervárról érdekes hír érke­zett. A kormány állítólag nyomára jött azon összeesküvésnek, mely annyi idő óta tartja rettegésben a czárt és szolgáit. A kutatások kiderítették, hogy az összees­­küvők főhelye külföldön van és összeköt­tetésben állanak a londoni, berlini socia­­listákkal. A titkos szövetkezet vezérei lengyel és német-zsidó fiatal emberek, harmadrészben nők. E híreket hozza a szentpétervári táv­irat, mely az összeesküvés fölfedezését jelenti. Biz ez nem sok, s mindenesetre be kell várni a további tudósításokat, m­íg tájékozhatják magunkat, hogy Oroszország­­­ban egyátalában fedeztek-e föl valamit. Ez alatt a reactió valódi kegyetlen­séggel folytatja szelmeit. A nyomás kö­vetkeztében az ostromállapot alatt levő kormányzóságok egészen megnéptelenül­­nek, a jómódú lakosok a keleti tartomá­nyokba teszik át lakásukat, míg a főne­­messég tömegesen megy külföldre. Oroszország szökik a czár elöl. Az elfogatások egyre nagyobb mér­vet öltenek, s míg az alsóbb osztályok­ból százával fogdossák össze a gyanúso­kat, addig a magánállású személyiségek sem maradnak megkímélve. Közelebbről elfogták Stassow államtanácsost, ki Szent­pétervárt roppant népszerűségnek és nagy tekintélynek örvendett, melyet a nihilis­ták védelme által szerzett magának az­előtti perekben. Ugyanaz éjjel Putlint is, az állami bank igazgatóinak egyikét, rend­őrök kihúzták ágyából és a fellegvárba hurczolták. Ugyanez a sors érte testvé­rét, Famintzynt, ki az egyetemen a nö­vénytan tanára, Brukow­ot, a Larinski­­féle gymnázium igazgatóját; Darowits czimzetes tanácsost és pénzügyminiszteri hivatalnokot s számos más, a legjobb kö­rökhöz tartozó személyt. Különösen fel­tűnést kelt az a h­ó, hogy a katonai ügyészség főnökének Filozow-nak neje elfogatott, hogy Botkin asszony a rend­őrség elé idéztetett, hogy Schulzé-nak, a harmadik osztály irodaigazgatójának fiát bebörtönözték és hogy srentelen föl­adta unokaöcscsét, mint a ki résztvett az ellene megkísérlett merényletben. De a titkos forradalmárok a legke­ményebb üldözés daczira sem hagynak fel rémtetteikkel. Legutóbb, úgy látszik, föl­frissítettek egy régibb orosz divatot: a gyújtogatást. Orenburg felgyújtása is állítólag a nihilisták boszujának műve a kormány ellen. Az efféle Oroszországban nem volna új dolog. Miután 1864-ben a lengyel forradalmat elnyomták, Kaluga városával kezdődtek ama borzasztó vá­ros-égések, melyekkel akkor a lengyele­ket vádolták. A második tűzvész-mozga­lom 1872-ben tört ki, miután a máso­dik, úgynevezett titkos nihilista bizottsá­got fölfedezték. Az akkori számos elfo­­gatásra egyik orosz város égése után a másik következett. Csak azután, hogy néhány száz ember, kiket a legnagyobb gyanú terhelt, a börtönökben örökre el­tűnt, szűntek meg a város­égések. Oroszországban most általános ré­mület uralkodik ; Orenburg elhamvasz­tásában egy harmadik tűzvész-mozgalom kezdetét látják. A szentpétervári lap közli a gyújto­gatások statistikáját folyó év márczius haváról. Az adatok hivatalosak és a kor­mányzóság által küldettek be a köz­ponti kormányhoz.­­ Ezen hóban nem kevesebb, mint 1660 gyujtogatási és felrobbantási eset fordult elő. Ezen gyújtogatások négy tizedrésze kormány­épületekre esik, a többiek magánépüle­tek, de ezekben is mind hivatalnokok lak­nak. A kormány egy bizottságot neve­zett ki, mely most beutazza Dél- Orosz­országot, hogy kipuhatolja azon titkos társulatokat, melyeknek ezen gyújtogatá­sok tulajdoníttatnak, és azon jelentések, melyeket a belügyminisztériumnak be­nyújtott ezen bizottság, egyhangúlag azt állítják, hogy a gyújtogatások a ninilis­­táktól erednek, vonás alatt meglátták egymást, a második után szerelmet vallottak, a harmadik után a paphoz futottak, ki nem akarván őket éjnek idején összeesketni, reggelre aztán kiábrán­dultak.* — Fájt nekem ilyesmit olvasni, de bizonyos gyöngéd okból nem akartam a di­csőült szívvilágába tolakodni. Megvallom : nem akartam Petőfi és Szendrey Júlia szerelmén­­ egy kis bárányfelhő lenni, és ha az csak tő­lem függ, nem tudja meg a világ közelebbi ismeretségünket. Én soha sem dicsekszem vele, annyival inkább nem, mert úgy sem bí­rom többé az írott bizonyságokat, melyek­nek értelmében Petőfi akkori lángja neme­sebb szint öltene magára, mint egyszerűen a „költői hóbort“-ot, melynek azt valaki ke­resztelte. Tőle birt leveleimet — szám sze­rint négyet — szeretett Kálmánom megsem­misítette, mint mindazt, a mi, szerinte az ő boldogságát zavarná. Nem vádolom érte drága emlékű férjemet, mert az ő szerelme a nap melege volt életemen, és joga volt megsem­misíteni még a vakító fényű csillagnak em­lékezetét is. Fentebb említett Péchy Imre ezzel vé­gezte sorait: „Áldozatot hoz az, a­ki Petőfi­ről bármily csekélységnek látszó adatot föl­jegyez.“ Nem tagadom, áldozatot hozok én is a magam értelmében. Leírom önnek a va­lóságot, kezdve az első perestől, midőn Pe­tőfit megismertem, az utolsó búcsúszóig. A világért sem számítok arra, hogy saját sza­vaim, kifejezéseim jussanak a nyilvánosság elé, mert ennek tudata megakasztaná még gondolatmenetemet is; hanem tekintse ezt őszinte beszélgetésnek, melyből aztán szedje ki és össze magának a legszükségesebbet, mint a mely a Petőfi és köztem emlékben levő viszonynak leghűbb képét adja. * * 1845-ben a kerepesuti, jelenleg 23-ik számú ház, volt tanyája a nemzeti színház idősebb művészei és jövendő reményeinek. Ott laktak Szentpétery, Egressy Gábor és Béni, Szigeti József, Udvarhelyi Miklós és Sándor, Fáncsy Lajos és ezeknek családjai, emlékezetem szerint — ks akkor igazán ró­zsaszínben láttam mindent — a legszebb E közben a gyilkossági merényletek sem szünetelnek. Alig van nap, hogy az ország különböző részeiben támadások ne­ fordulnának elő kormány-közegek ellen. A szentpétervári forradalmi bizottság vak-­ merőségét illustrálja az is, hogy mihelyt parancsára valaki kivégeztetett, a külföl­di nagykövetségek a bizottságtól igen ud- i varias levelet kapnak, mely előadja az illetőnek meggyilkoltatását és bűneit. E kitüntetésben csak a nagykövetek része­sülnek, a kisebb államok követei nem.­­ Egyébiránt hasonló eljárást követett an­­­nak idejében a varsói lengyel nemze­ti kormány is az ottani konzulokkal szemben. ------------—er- -v>—----------­ Figyelmeztetésül! W Lapunk mai szá­ma kapható a Kiadó­hi­vatalban.. Á.ra T Kr*. va a rendelkezés, egyelőre azonban az erről szóló törvényjavaslat nem fog a parlamentek elé terjesztetni,­­továbbá határozatba ment, hogy a szerződési tárgyalások a szerb kor­­mánynyal mielőbb megkezdessenek, és hogy a szerb vasúti csatlakozás a Berlinben kö­tött konvenc­ió értelmében a 3 évre kitű­zött határidő alatt és pedig Belgrádig léte­sítendő. Konstantinápoly, május 1. Tekintet­tel azon meg nem engedhető körülmény­re, hogy Kelet-Rumélia az oroszok elvonu­lása után rendes közigazgatás és szerve­zett véderő nélkül maradna, a kelet-ruméliai bizottság azon óhajnak adott kifejezést, hogy a porta lépjen egyezségre Oroszországgal az átmeneti intézkedések tekintetében, melyek szükségessé válnak a közigazgatásnak az új hatóságok kezeibe tétele és a railiczia és rendőrségnek e hatóságok rendelkezése alá bocsátása alkalmával. A bizottság felajánlja e tekintetben félhivatalos közreműködését és meg fogja tenni a szükséges pénzügyi előin­­tézkedéseket. ------------»o. -----------­ Országgyűlés. A képviselőház ülése május­1-én. Elnök: Várady Gábor. Elnök bemutatja Hunyadm­egye felira­tát a közigazgatási bíráskodás életbelépteté­se iránt . Szabolcs megye feliratát a közmun­ka és közlekedési miniszter által a főúti biz­tosi állomás eltörlése miatt sértett jogainak érdekében. A kérvényi bizottsághoz utasit­­tatnak Ezután bemutatja elnöki előterjeszté­sét a jelen országgyűlés alatt elintézetlenül maradt tárgyakról. Letétetik a ház irodájába. Végül bemutatja P­ul­ay Kornél Ko­márom városi képviselő megbízólevelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Folytattatik a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat általános tár­gyalása. Orbán Balázs: Védi a törvényjavas­latot a nemzetiségi képviselők, különösen Zay és Gebbel támadásai ellen és kérdi őket, miért féltik annyira a magyar nyelvtől nem­zetiségüket, holott az ő példájuk mutatja, hogy a magyar nyelv tudása nem egy a ma­gyarrá tétellel. Strevoiutól nem érti, hogy a midőn hangsúlyozza a­, egymás iránti bizalom szükségét, idegenkedést tanúsít nyelvünk, mint a kölcsönös megértés főtényezője iránt. Végül m­egjegy­zi a közoktatásügyi miniszter teg­napi nyilatkozatára, hogy a kultuszminiszter­­nek nem lehet hivatása, hogy konfráteri ön­megadással védje a szemináriumok ügyrend­jét, hanem hogy a törvényt mindenki­vel meg­tartassa. Különben a törvényjavaslatot elfo­gadja a részletes tárgyalás alapjául. Szakovlyevics Mihály : Az ural­kodó magyar nemzetiség kedvencz eszméje az államegység kizárólagos magyar jellege, a többi nemzetiségeknek minden áron leendő magyarosítása. Ily állami eszméért a nemze­tiségek soha sem fognak lelkesedni. Emlé­keztet II. József császár germanizáló törek­véseire s azt mondja, hogy nem politikus és nem opportunus ily törvényjavaslattal nem­zetiségi experimentácziókat csinálni. A nem­zet areopagja előtt óvást tesz az államhata­lom oly törekvései ellen, melyek kimérhetlen következményeket vonhatnak maguk után; kijelenti azonban, hogy nem ellenzi feltétle­nül a magyar nyelvnek a népiskolákban kö­­telezőleg életbeléptetendő tanítását, csupán a mód és a terjedelem, melyben az életbelép­­tettetni szándékoltatik és az abban rejlő czól­­zat az, mi benne és a nemzetiségekben ag­godalmat kelt és azért a törvényjavaslatot nem fogadja el a részletes tárgyalás alap­jául. Trefort Ágost beszédét egész terje­delmében közöljük. H­e­­­f­y Ignácz: A kormánynak már rég kötelességében lett volna rendeleti úton is életbe léptetni, az összes állami igazga­tás magyar lévén, ha megvonjuk a magyar nyelvet a nemzetiségektől, kijátszuk őket, midőn lehetetlenné tesszük részesedésüket az állami igazgatásban. M­o­c­s­á­r­y ellenében védelmezi a javaslat álláspontját. Ő minden felekezetiségnek ellensége s most is ebben ta­lálja legnagyobb akadályát a közoktatás fej­lődésének, az állam a legnagyobb szabadság mellett is mindig föntartotta magának, hogy a tananyag minimumát megállapítsa. Ezen a jogon alapszik e törvényjavaslat is. Molnár Aladár képviselő tegnapi beszédjére megjegy­zi, hogy az egyetemi theológiai fakultás nyel­ve a latin s ez a törvény megsértése; ezt nem lehet kimenteni azzal, hogy az egyház nyelve is a latin, mert Olasz-, Franczia- és Spanyolországban is az, és itt mégis az or­szág nyelvén tanulnak a theologusok. A tör­vényt szó szerint kell venni. A javaslatot el­fogadja. Mihályi Péter. A tvjavaslat a nem­zetiségek legnagyobb részéről izgatottságot TÁRCZA. Ismeretségem Petőfivel*) Irta ^RIELLE­­CORNÉLIA: Tisztelt Uram! A tárgy, melynek földerítésére tőlem kívánja a legbiztosabb adatokat, minden esetre olyan, mely már többször elferdítve jutott a közönség elé, és én bár­mennyire vágytam is azt felvilágosítani, mégis kevésbbé óhaj­tottam, hogy életemben olvassanak szívdol­­gaimról. Azután pedig — reméltem, hogy küzdelmes életemnek, pályám buzgón telje­sített kötelességeinek kiérdemelt emlékeiben senki sem fogja óvatlan föltevések közt ku­tatni hóbortjait ifjú szivemnek, mely végre is — a természet rendje szerint — dobogott, bővült, lángolt — vagy rajongott. Másként van ez a nemzet nagy költő­jével, kinek üstökösszerű átvonulásából — ■oelyet földi értelemben Petőfi életének ne­vezünk — minden parányi mozzanat megbe­csülhetetlen, kedves és drága, mert szapo­rítja a felőle leírt, lassan kint halmozódó em­lékek kincseit. Úgy hiszem négy vagy öt év előtt je­lent meg Péchy Imrétől egy rövid czikk a Reform­ban ily czim alatt: Petőfi Debreczen­­ben. (Mutatvány a szerzőnek Petőfi Sándor élet- és jellemrajza czimű sajtó alatt levő művéből.) Nem tudom, megjelent-e csakugyan valahol a könyv, de annyi igaz, hogy a reám Unatkozó kis episód e rövid tartalmú czikk­­ben legigazabban volt előadva, mert —­ az előttem teljesen ismeretlen szerző — azt, a nagyérdemű Könyves Tóth Mihály r. lelkész úr erre vonatkozó leveléből közölte, kinek Petőfi feltárta szive egész rajongó elragadta­that, s ki szintén költői kedélylyel, neme­sebb értelemben ítélt felettünk, mint néme­lyek, kiknek egyike jogot vett magának igy írni. »Petőfi és Prielle Cornélia az első fél­egyetértésben, igazi, őszinte szeretetben. Az egyiknek szellemi fensősége, a másiknak ba­rátságos asztala, a harmadiknak rokonszen­ves lénye oda vonzott még többeket is, úgy a művészvilágból, mint az irodalom neveze­tességeiből. Ott találta fel otthonát az én parányiságom is. Csak egy Isten kegyelmé­ből cseppenvén oda a szeretet ölébe, és mert legifjabb voltam, mindenki a maga módja szerint kényeztetett, szeretett, dicsért, ápolt és korholt. — Szigeti József kiköltözött kis szobácskájából, hogy azt nekem engedje át. Szentpétery öreg édesanyja adott ebédet, Egressy Gábor nemeslelkű szép neje pedig gyakran eszmélt reá, hogy a kis­lányok sze­­retik időközben a csemegét is, legyen az bár egy alma vagy néhány dió egy szelet friss czipóval. — Egy ilyen alkalommal lé­pett be hozzájuk Petőfi. — Jó napot mindnyájunknak! — Isten hozott Sándorkám, — mondta Egressy. Én rögtön felismertem, hogy ez Petőfi. A színházban már mutatták egyszer a pá­holyból.— Megálltam tele szájam működésé­vel, de miután az első pillanatban reám sem ügyelt, és mert, nem tudom, nem volt-e még akkor szokásban, vagy én nem voltam méltó arra, a kölcsönös bemutatás elmaradt, csak néhány percz múlva, dió-majszolásom közben hallottam, a­mint Egressytől kérdezte: — Ki ez a kis leány ? — Hát nem látod? a kis Nelli, — fe­lelte Egressy. Észrevettem, hogy hosszasan rám né­zett, és egy kissé resteltem, hogy épen ily prózai munkával lát foglalkozni. Egressy­vel heves beszélgetésbe eredtek. Megvallom, ke­veset értettem belőle, mert korom, fejletlen értelmem, beburkolt szellemi erőm nem ér­hette utól felfogásával, ilyen két hatalom szikrázó eszmemenetét. Nem a sziniképezdé­­ből kerültem ki, hol a mai szerencsés viszo­nyok közt értelmileg is anynyira kiművelik a leendő színésznőket; fájdalom,én már azon korban, midőn ma egy lányka a sziniképez­­débe juthat, mint anyátlan árva két évig bo­lyongtam a sejtelmes czél felé, melyet később értettem meg, hogy művészetnek nevezünk. Mikor elment, azt kérdezte tőlem Eg­­ressyné: — Hogy tetszik Petőfi? Én siettem nyilvánítani, hogy sehogy sem tetszik, mert nem öltözködik úgy, mint mások, és hozzá tevem: miért nem teszi azt? — Mert független szellem! — kiálts rám Egressy, — hát nem látja kegyed, hogy egész lényén elömlik a magyar költő eszmé­­nyisége. Ő nem kénytelen, mint mi, efféle le­­bernyegbe bújni, — ezzel nyakába akasztó gallérköpönyeget, és minket ott hagyott. Néhány nap múlva az ebédnél Czakó Zsigmond — elég tapintatlanul — azt a kér­dést intézte hozzám, hogy miért kevesebb napról napra a hajam? Ismét a jó lelkű Eg­­ressyné hozott ki a zavarból, azt felelvén helyettem: bizonyosan a lég- és vizváltozta­­tástól. — Én csak hallgattam és nehezen esett nagyon, hogy szép hajam már annyira kihullott, hogy az másoknak is feltűnik. Még most is van birtokomban egy ilyen hajatlan arczképem, melyet akkor Barabás Miklós volt kegyes aquarelben festeni és engem néhány év előtt azzal megörvendeztetni. Ha most reá nézek, azt gondolom, ez mégis szebb mindazon változatoknál, melyek azóta fürtö­­zés, fel-konty, le-konty, előre- vagy hátra­­simítás, felborzolás, fonás vagy csavarás alak­jában bosszantották szegény fejemet; már csak azért is szebb, hogy nem akart meg­csalni senkit, még akkor a hét fő bűnök közé tartozván az ál-hajviselet. De Czakó tovább akart ingerkedni és elbeszélte, hogy tegnap este Petőfi a színházban azt mondta: „Kár, hogy az a csitri haja úgy el­utitja azt a kis leányt.“ Nem tudom, sértett hiúságom, vagy a Petőfi iránt érzett bosszúság miatt-e, elég az hozzá, hogy sírva fakadtam és kér­tem Czakót, mondja meg Petőfinek, hogy ne nézzen rám addig, míg a hajam meg nem nő, de az ő kóczos feje, fogadom, akkor sem fog nekem tetszeni. Czakó át is adta az üze­netet, és emlékszem, hogy ezután még vagy kétszer láttuk távolból egymást. Látása ne­kem mindig szegény hajamat juttató eszem­be. ő, nem tudom, mit gondolt. Később Petőfi eltűnt a fővárosból egy időre; azt hiszem, akkor utazott a Szepes­­ségbe. Még később én is eltűntem a nemzeti színpadról, hosszú, hosszú időre; talán azért, hogy végzetszerűleg másutt teljesítsek hiva­tást, vagy talán azért, hogy csak akkor tér­jek vissza ide, midőn reám igazán szükség volt.* 1840. szeptember vagy október havá­ban Feleky színtársulata a debreczeni Ná­­nássy-féle kis színházban működött, s én a színigazgatónak nemcsak működő tagja vol­tam, de némileg családjához is tartoztam. Igaz volt-e vagy csak képzelődöm, de úgy emlékszem, hogy az egész társulat ragyogó kedélyű fiatalságból állott. Csupán egy merev tartású, szigorú elvű öreg­asszonyság remeg­­tette meg néha vidám életünket. Feleky szép első nejének nevelő­anyja, Udvarhelyiné. Ő volt az oraculum s areopag; ő ítélt felettünk jóban, roszban. 1ia reggelenként vidámabb­nak láttuk, mit nem arcra, hanem hosszan megnyújtott „jó—ó-ó reggelt“-je sejtetett, mindjárt körülfogtuk, hogy szabad-e ma vagy holnap circus-előadást tartani ? Mert ez volt akkortájban örömeink netovábbja. Akkor még a mindennapi színi előadás a közönségre néz­­­ve fárasztó, kimerítő lett volna , de bezzeg nekünk nem volt pihenésünk , délig tanul­tunk, próbáltunk másnapra, délután pedig a magunk mulatságára a zárt udvaron circusi productiót rendeztünk, természetesen annyi ügyetlenséggel és paródizálással, új meg új ötletekkel, hogy soha annál komikusabb mu­latsága nem volt egy kis körnek. Mindnyá­junknak volt választott és elfogadott szak­mánk ; én kötéltánczosnő voltam ; persze a kötelet asztalnyi magasságban, biztos alapra helyezett deszka helyettesítette. Fölemlítem még egy akkori pályatársunkat, a zenekart egy gitárral képező Csöngei Dávidot, ki a társulatnál másod­szerelmes volt, különben theologus, egy kissé költő és rendkívül áb­rándos fiú. Soha sem tudta elhatározni, hogy ____*) A „Koszorú“ legújabb számából. -----------------------------------------------------­Bécs, máj. 1. Ma déli 12 órától 3 óráig Ő felsége elnöklete alatt közös minisz­teri értekezlet volt, melyben And­­rássy, Hoffmann, Streraayr, Pre­­uis, Chlumetzky, Tisza, Szapáry gróf és Wenckheim báró miniszterek vettek részt. Az ezen értekezleten hozott határozatok értelmében, úgy Bosznia, mint Dalmáczia és Isztria 1880. január 1-től kezd­ve a közös vámterületbe fognak vonatni. Trieszt és Fiume egyelőre szabad kikötő­területek maradnak. A végrehajtási módo­zatok megállapításával a osztrák - magyar vámkonferenc­ia fog megbizatni. Az admi­­nisztrác­iónak Boszniában való rendezése iránt a két törvényhozásnak egy hat szakaszból álló törvényjavaslat fog benyújtatni, melyben kimondatik, hogy a boszniai közigazgatás költségei lehetőleg e tartomány bevételei­ből fedeztessenek; ha pedig ez nem lenne keresztülvihető, a fönnálló törvények értel­mében a delegácziókat kell a hiányzó össze­gek megszavazására fölkérni. Építkezések, beruházások, út- és vasútépítések, valamint a vámkezelés kiadásai iránt, a költségek meg­szavazása, mindig két törvényhozástól fog ké­retni. A közvetett adók és egyedáruságok iránt is a törvényhozásoknak marad föntart­ Lapunk mai számához egy fóliv melléklet van csatolva.

Next