Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-05-04 / 102. szám
XIII. évfolyam 102 -dik szám. Kolozsvárit, vasárnap, 1879. május 4. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................18 frt. — Félévre..........................................8 frt. — Évnegyedre................................4 frt — Egy hóra.....................................1 frt 50. OUlOr h.nbo.oU garraond«ort t»(jj ieHll.Ua.k Irt O kr NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Mlodm lilrJ.U. nUn $0 kr. bilj«*W«usk kOIOn ..lmj tutik. SYILTTER: Bonmkrnt, rtp »Blikk helja US kr. 'CLAUOK: Bitumin Mwiiketl 1 bt. * «Nkflikr Polgár“olyu »itinluk An r kr. NAtUImII kekllldOtt kltlomtorok non MzIHotaok, ItaortHoo Kteköl |Mt btmutotloa torolok non Isgkktstatok ol. HtliokliHtn kÁtiratok apai tlltatk oltaza. ■ LfOSiaoyOBaAku (hoTi a lap oaoUuol rAooOI OUlO k8alon»«ii/«k'lat4ooaHk.) KIADÓHIVATAL : A Ljtoau alapok*a ktapaatl iroKá-jában, lőtér gr. Tál aki DoatoksokAt Oiorau el&fisztóal pfotik, hirdetések, nyUtt rl emlkk*k falée«Dd6h.) SZERKESZTOSÉGI ÍRÓDA : KOLOZSVÁR MÁJUS 3. Szentpétervárról érdekes hír érkezett. A kormány állítólag nyomára jött azon összeesküvésnek, mely annyi idő óta tartja rettegésben a czárt és szolgáit. A kutatások kiderítették, hogy az összeesküvők főhelye külföldön van és összeköttetésben állanak a londoni, berlini socialistákkal. A titkos szövetkezet vezérei lengyel és német-zsidó fiatal emberek, harmadrészben nők. E híreket hozza a szentpétervári távirat, mely az összeesküvés fölfedezését jelenti. Biz ez nem sok, s mindenesetre be kell várni a további tudósításokat, míg tájékozhatják magunkat, hogy Oroszországban egyátalában fedeztek-e föl valamit. Ez alatt a reactió valódi kegyetlenséggel folytatja szelmeit. A nyomás következtében az ostromállapot alatt levő kormányzóságok egészen megnéptelenülnek, a jómódú lakosok a keleti tartományokba teszik át lakásukat, míg a főnemesség tömegesen megy külföldre. Oroszország szökik a czár elöl. Az elfogatások egyre nagyobb mérvet öltenek, s míg az alsóbb osztályokból százával fogdossák össze a gyanúsokat, addig a magánállású személyiségek sem maradnak megkímélve. Közelebbről elfogták Stassow államtanácsost, ki Szentpétervárt roppant népszerűségnek és nagy tekintélynek örvendett, melyet a nihilisták védelme által szerzett magának azelőtti perekben. Ugyanaz éjjel Putlint is, az állami bank igazgatóinak egyikét, rendőrök kihúzták ágyából és a fellegvárba hurczolták. Ugyanez a sors érte testvérét, Famintzynt, ki az egyetemen a növénytan tanára, Brukowot, a Larinskiféle gymnázium igazgatóját; Darowits czimzetes tanácsost és pénzügyminiszteri hivatalnokot s számos más, a legjobb körökhöz tartozó személyt. Különösen feltűnést kelt az a hó, hogy a katonai ügyészség főnökének Filozow-nak neje elfogatott, hogy Botkin asszony a rendőrség elé idéztetett, hogy Schulzé-nak, a harmadik osztály irodaigazgatójának fiát bebörtönözték és hogy srentelen föladta unokaöcscsét, mint a ki résztvett az ellene megkísérlett merényletben. De a titkos forradalmárok a legkeményebb üldözés daczira sem hagynak fel rémtetteikkel. Legutóbb, úgy látszik, fölfrissítettek egy régibb orosz divatot: a gyújtogatást. Orenburg felgyújtása is állítólag a nihilisták boszujának műve a kormány ellen. Az efféle Oroszországban nem volna új dolog. Miután 1864-ben a lengyel forradalmat elnyomták, Kaluga városával kezdődtek ama borzasztó város-égések, melyekkel akkor a lengyeleket vádolták. A második tűzvész-mozgalom 1872-ben tört ki, miután a második, úgynevezett titkos nihilista bizottságot fölfedezték. Az akkori számos elfogatásra egyik orosz város égése után a másik következett. Csak azután, hogy néhány száz ember, kiket a legnagyobb gyanú terhelt, a börtönökben örökre eltűnt, szűntek meg a városégések. Oroszországban most általános rémület uralkodik ; Orenburg elhamvasztásában egy harmadik tűzvész-mozgalom kezdetét látják. A szentpétervári lap közli a gyújtogatások statistikáját folyó év márczius haváról. Az adatok hivatalosak és a kormányzóság által küldettek be a központi kormányhoz. Ezen hóban nem kevesebb, mint 1660 gyujtogatási és felrobbantási eset fordult elő. Ezen gyújtogatások négy tizedrésze kormányépületekre esik, a többiek magánépületek, de ezekben is mind hivatalnokok laknak. A kormány egy bizottságot nevezett ki, mely most beutazza Dél- Oroszországot, hogy kipuhatolja azon titkos társulatokat, melyeknek ezen gyújtogatások tulajdoníttatnak, és azon jelentések, melyeket a belügyminisztériumnak benyújtott ezen bizottság, egyhangúlag azt állítják, hogy a gyújtogatások a ninilistáktól erednek, vonás alatt meglátták egymást, a második után szerelmet vallottak, a harmadik után a paphoz futottak, ki nem akarván őket éjnek idején összeesketni, reggelre aztán kiábrándultak.* — Fájt nekem ilyesmit olvasni, de bizonyos gyöngéd okból nem akartam a dicsőült szívvilágába tolakodni. Megvallom : nem akartam Petőfi és Szendrey Júlia szerelmén egy kis bárányfelhő lenni, és ha az csak tőlem függ, nem tudja meg a világ közelebbi ismeretségünket. Én soha sem dicsekszem vele, annyival inkább nem, mert úgy sem bírom többé az írott bizonyságokat, melyeknek értelmében Petőfi akkori lángja nemesebb szint öltene magára, mint egyszerűen a „költői hóbort“-ot, melynek azt valaki keresztelte. Tőle birt leveleimet — szám szerint négyet — szeretett Kálmánom megsemmisítette, mint mindazt, a mi, szerinte az ő boldogságát zavarná. Nem vádolom érte drága emlékű férjemet, mert az ő szerelme a nap melege volt életemen, és joga volt megsemmisíteni még a vakító fényű csillagnak emlékezetét is. Fentebb említett Péchy Imre ezzel végezte sorait: „Áldozatot hoz az, aki Petőfiről bármily csekélységnek látszó adatot följegyez.“ Nem tagadom, áldozatot hozok én is a magam értelmében. Leírom önnek a valóságot, kezdve az első perestől, midőn Petőfit megismertem, az utolsó búcsúszóig. A világért sem számítok arra, hogy saját szavaim, kifejezéseim jussanak a nyilvánosság elé, mert ennek tudata megakasztaná még gondolatmenetemet is; hanem tekintse ezt őszinte beszélgetésnek, melyből aztán szedje ki és össze magának a legszükségesebbet, mint a mely a Petőfi és köztem emlékben levő viszonynak leghűbb képét adja. * * 1845-ben a kerepesuti, jelenleg 23-ik számú ház, volt tanyája a nemzeti színház idősebb művészei és jövendő reményeinek. Ott laktak Szentpétery, Egressy Gábor és Béni, Szigeti József, Udvarhelyi Miklós és Sándor, Fáncsy Lajos és ezeknek családjai, emlékezetem szerint — ks akkor igazán rózsaszínben láttam mindent — a legszebb E közben a gyilkossági merényletek sem szünetelnek. Alig van nap, hogy az ország különböző részeiben támadások ne fordulnának elő kormány-közegek ellen. A szentpétervári forradalmi bizottság vak- merőségét illustrálja az is, hogy mihelyt parancsára valaki kivégeztetett, a külföldi nagykövetségek a bizottságtól igen ud- i varias levelet kapnak, mely előadja az illetőnek meggyilkoltatását és bűneit. E kitüntetésben csak a nagykövetek részesülnek, a kisebb államok követei nem. Egyébiránt hasonló eljárást követett annak idejében a varsói lengyel nemzeti kormány is az ottani konzulokkal szemben. ------------—er- -v>—---------- Figyelmeztetésül! W Lapunk mai száma kapható a Kiadóhivatalban.. Á.ra T Kr*. va a rendelkezés, egyelőre azonban az erről szóló törvényjavaslat nem fog a parlamentek elé terjesztetni,továbbá határozatba ment, hogy a szerződési tárgyalások a szerb kormánynyal mielőbb megkezdessenek, és hogy a szerb vasúti csatlakozás a Berlinben kötött konvenció értelmében a 3 évre kitűzött határidő alatt és pedig Belgrádig létesítendő. Konstantinápoly, május 1. Tekintettel azon meg nem engedhető körülményre, hogy Kelet-Rumélia az oroszok elvonulása után rendes közigazgatás és szervezett véderő nélkül maradna, a kelet-ruméliai bizottság azon óhajnak adott kifejezést, hogy a porta lépjen egyezségre Oroszországgal az átmeneti intézkedések tekintetében, melyek szükségessé válnak a közigazgatásnak az új hatóságok kezeibe tétele és a railiczia és rendőrségnek e hatóságok rendelkezése alá bocsátása alkalmával. A bizottság felajánlja e tekintetben félhivatalos közreműködését és meg fogja tenni a szükséges pénzügyi előintézkedéseket. ------------»o. ----------- Országgyűlés. A képviselőház ülése május1-én. Elnök: Várady Gábor. Elnök bemutatja Hunyadmegye feliratát a közigazgatási bíráskodás életbeléptetése iránt . Szabolcs megye feliratát a közmunka és közlekedési miniszter által a főúti biztosi állomás eltörlése miatt sértett jogainak érdekében. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak Ezután bemutatja elnöki előterjesztését a jelen országgyűlés alatt elintézetlenül maradt tárgyakról. Letétetik a ház irodájába. Végül bemutatja Pulay Kornél Komárom városi képviselő megbízólevelét, mely az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Folytattatik a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Orbán Balázs: Védi a törvényjavaslatot a nemzetiségi képviselők, különösen Zay és Gebbel támadásai ellen és kérdi őket, miért féltik annyira a magyar nyelvtől nemzetiségüket, holott az ő példájuk mutatja, hogy a magyar nyelv tudása nem egy a magyarrá tétellel. Strevoiutól nem érti, hogy a midőn hangsúlyozza a, egymás iránti bizalom szükségét, idegenkedést tanúsít nyelvünk, mint a kölcsönös megértés főtényezője iránt. Végül megjegyzi a közoktatásügyi miniszter tegnapi nyilatkozatára, hogy a kultuszminiszternek nem lehet hivatása, hogy konfráteri önmegadással védje a szemináriumok ügyrendjét, hanem hogy a törvényt mindenkivel megtartassa. Különben a törvényjavaslatot elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Szakovlyevics Mihály : Az uralkodó magyar nemzetiség kedvencz eszméje az államegység kizárólagos magyar jellege, a többi nemzetiségeknek minden áron leendő magyarosítása. Ily állami eszméért a nemzetiségek soha sem fognak lelkesedni. Emlékeztet II. József császár germanizáló törekvéseire s azt mondja, hogy nem politikus és nem opportunus ily törvényjavaslattal nemzetiségi experimentácziókat csinálni. A nemzet areopagja előtt óvást tesz az államhatalom oly törekvései ellen, melyek kimérhetlen következményeket vonhatnak maguk után; kijelenti azonban, hogy nem ellenzi feltétlenül a magyar nyelvnek a népiskolákban kötelezőleg életbeléptetendő tanítását, csupán a mód és a terjedelem, melyben az életbeléptettetni szándékoltatik és az abban rejlő czólzat az, mi benne és a nemzetiségekben aggodalmat kelt és azért a törvényjavaslatot nem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. Trefort Ágost beszédét egész terjedelmében közöljük. Hefy Ignácz: A kormánynak már rég kötelességében lett volna rendeleti úton is életbe léptetni, az összes állami igazgatás magyar lévén, ha megvonjuk a magyar nyelvet a nemzetiségektől, kijátszuk őket, midőn lehetetlenné tesszük részesedésüket az állami igazgatásban. Mocsáry ellenében védelmezi a javaslat álláspontját. Ő minden felekezetiségnek ellensége s most is ebben találja legnagyobb akadályát a közoktatás fejlődésének, az állam a legnagyobb szabadság mellett is mindig föntartotta magának, hogy a tananyag minimumát megállapítsa. Ezen a jogon alapszik e törvényjavaslat is. Molnár Aladár képviselő tegnapi beszédjére megjegyzi, hogy az egyetemi theológiai fakultás nyelve a latin s ez a törvény megsértése; ezt nem lehet kimenteni azzal, hogy az egyház nyelve is a latin, mert Olasz-, Franczia- és Spanyolországban is az, és itt mégis az ország nyelvén tanulnak a theologusok. A törvényt szó szerint kell venni. A javaslatot elfogadja. Mihályi Péter. A tvjavaslat a nemzetiségek legnagyobb részéről izgatottságot TÁRCZA. Ismeretségem Petőfivel*) Irta ^RIELLECORNÉLIA: Tisztelt Uram! A tárgy, melynek földerítésére tőlem kívánja a legbiztosabb adatokat, minden esetre olyan, mely már többször elferdítve jutott a közönség elé, és én bármennyire vágytam is azt felvilágosítani, mégis kevésbbé óhajtottam, hogy életemben olvassanak szívdolgaimról. Azután pedig — reméltem, hogy küzdelmes életemnek, pályám buzgón teljesített kötelességeinek kiérdemelt emlékeiben senki sem fogja óvatlan föltevések közt kutatni hóbortjait ifjú szivemnek, mely végre is — a természet rendje szerint — dobogott, bővült, lángolt — vagy rajongott. Másként van ez a nemzet nagy költőjével, kinek üstökösszerű átvonulásából — ■oelyet földi értelemben Petőfi életének nevezünk — minden parányi mozzanat megbecsülhetetlen, kedves és drága, mert szaporítja a felőle leírt, lassan kint halmozódó emlékek kincseit. Úgy hiszem négy vagy öt év előtt jelent meg Péchy Imrétől egy rövid czikk a Reformban ily czim alatt: Petőfi Debreczenben. (Mutatvány a szerzőnek Petőfi Sándor élet- és jellemrajza czimű sajtó alatt levő művéből.) Nem tudom, megjelent-e csakugyan valahol a könyv, de annyi igaz, hogy a reám Unatkozó kis episód e rövid tartalmú czikkben legigazabban volt előadva, mert — az előttem teljesen ismeretlen szerző — azt, a nagyérdemű Könyves Tóth Mihály r. lelkész úr erre vonatkozó leveléből közölte, kinek Petőfi feltárta szive egész rajongó elragadtathat, s ki szintén költői kedélylyel, nemesebb értelemben ítélt felettünk, mint némelyek, kiknek egyike jogot vett magának igy írni. »Petőfi és Prielle Cornélia az első félegyetértésben, igazi, őszinte szeretetben. Az egyiknek szellemi fensősége, a másiknak barátságos asztala, a harmadiknak rokonszenves lénye oda vonzott még többeket is, úgy a művészvilágból, mint az irodalom nevezetességeiből. Ott találta fel otthonát az én parányiságom is. Csak egy Isten kegyelméből cseppenvén oda a szeretet ölébe, és mert legifjabb voltam, mindenki a maga módja szerint kényeztetett, szeretett, dicsért, ápolt és korholt. — Szigeti József kiköltözött kis szobácskájából, hogy azt nekem engedje át. Szentpétery öreg édesanyja adott ebédet, Egressy Gábor nemeslelkű szép neje pedig gyakran eszmélt reá, hogy a kislányok szeretik időközben a csemegét is, legyen az bár egy alma vagy néhány dió egy szelet friss czipóval. — Egy ilyen alkalommal lépett be hozzájuk Petőfi. — Jó napot mindnyájunknak! — Isten hozott Sándorkám, — mondta Egressy. Én rögtön felismertem, hogy ez Petőfi. A színházban már mutatták egyszer a páholyból.— Megálltam tele szájam működésével, de miután az első pillanatban reám sem ügyelt, és mert, nem tudom, nem volt-e még akkor szokásban, vagy én nem voltam méltó arra, a kölcsönös bemutatás elmaradt, csak néhány percz múlva, dió-majszolásom közben hallottam, amint Egressytől kérdezte: — Ki ez a kis leány ? — Hát nem látod? a kis Nelli, — felelte Egressy. Észrevettem, hogy hosszasan rám nézett, és egy kissé resteltem, hogy épen ily prózai munkával lát foglalkozni. Egressyvel heves beszélgetésbe eredtek. Megvallom, keveset értettem belőle, mert korom, fejletlen értelmem, beburkolt szellemi erőm nem érhette utól felfogásával, ilyen két hatalom szikrázó eszmemenetét. Nem a sziniképezdéből kerültem ki, hol a mai szerencsés viszonyok közt értelmileg is anynyira kiművelik a leendő színésznőket; fájdalom,én már azon korban, midőn ma egy lányka a sziniképezdébe juthat, mint anyátlan árva két évig bolyongtam a sejtelmes czél felé, melyet később értettem meg, hogy művészetnek nevezünk. Mikor elment, azt kérdezte tőlem Egressyné: — Hogy tetszik Petőfi? Én siettem nyilvánítani, hogy sehogy sem tetszik, mert nem öltözködik úgy, mint mások, és hozzá tevem: miért nem teszi azt? — Mert független szellem! — kiálts rám Egressy, — hát nem látja kegyed, hogy egész lényén elömlik a magyar költő eszményisége. Ő nem kénytelen, mint mi, efféle lebernyegbe bújni, — ezzel nyakába akasztó gallérköpönyeget, és minket ott hagyott. Néhány nap múlva az ebédnél Czakó Zsigmond — elég tapintatlanul — azt a kérdést intézte hozzám, hogy miért kevesebb napról napra a hajam? Ismét a jó lelkű Egressyné hozott ki a zavarból, azt felelvén helyettem: bizonyosan a lég- és vizváltoztatástól. — Én csak hallgattam és nehezen esett nagyon, hogy szép hajam már annyira kihullott, hogy az másoknak is feltűnik. Még most is van birtokomban egy ilyen hajatlan arczképem, melyet akkor Barabás Miklós volt kegyes aquarelben festeni és engem néhány év előtt azzal megörvendeztetni. Ha most reá nézek, azt gondolom, ez mégis szebb mindazon változatoknál, melyek azóta fürtözés, fel-konty, le-konty, előre- vagy hátrasimítás, felborzolás, fonás vagy csavarás alakjában bosszantották szegény fejemet; már csak azért is szebb, hogy nem akart megcsalni senkit, még akkor a hét fő bűnök közé tartozván az ál-hajviselet. De Czakó tovább akart ingerkedni és elbeszélte, hogy tegnap este Petőfi a színházban azt mondta: „Kár, hogy az a csitri haja úgy elutitja azt a kis leányt.“ Nem tudom, sértett hiúságom, vagy a Petőfi iránt érzett bosszúság miatt-e, elég az hozzá, hogy sírva fakadtam és kértem Czakót, mondja meg Petőfinek, hogy ne nézzen rám addig, míg a hajam meg nem nő, de az ő kóczos feje, fogadom, akkor sem fog nekem tetszeni. Czakó át is adta az üzenetet, és emlékszem, hogy ezután még vagy kétszer láttuk távolból egymást. Látása nekem mindig szegény hajamat juttató eszembe. ő, nem tudom, mit gondolt. Később Petőfi eltűnt a fővárosból egy időre; azt hiszem, akkor utazott a Szepességbe. Még később én is eltűntem a nemzeti színpadról, hosszú, hosszú időre; talán azért, hogy végzetszerűleg másutt teljesítsek hivatást, vagy talán azért, hogy csak akkor térjek vissza ide, midőn reám igazán szükség volt.* 1840. szeptember vagy október havában Feleky színtársulata a debreczeni Nánássy-féle kis színházban működött, s én a színigazgatónak nemcsak működő tagja voltam, de némileg családjához is tartoztam. Igaz volt-e vagy csak képzelődöm, de úgy emlékszem, hogy az egész társulat ragyogó kedélyű fiatalságból állott. Csupán egy merev tartású, szigorú elvű öregasszonyság remegtette meg néha vidám életünket. Feleky szép első nejének nevelőanyja, Udvarhelyiné. Ő volt az oraculum s areopag; ő ítélt felettünk jóban, roszban. 1ia reggelenként vidámabbnak láttuk, mit nem arcra, hanem hosszan megnyújtott „jó—ó-ó reggelt“-je sejtetett, mindjárt körülfogtuk, hogy szabad-e ma vagy holnap circus-előadást tartani ? Mert ez volt akkortájban örömeink netovábbja. Akkor még a mindennapi színi előadás a közönségre nézve fárasztó, kimerítő lett volna , de bezzeg nekünk nem volt pihenésünk , délig tanultunk, próbáltunk másnapra, délután pedig a magunk mulatságára a zárt udvaron circusi productiót rendeztünk, természetesen annyi ügyetlenséggel és paródizálással, új meg új ötletekkel, hogy soha annál komikusabb mulatsága nem volt egy kis körnek. Mindnyájunknak volt választott és elfogadott szakmánk ; én kötéltánczosnő voltam ; persze a kötelet asztalnyi magasságban, biztos alapra helyezett deszka helyettesítette. Fölemlítem még egy akkori pályatársunkat, a zenekart egy gitárral képező Csöngei Dávidot, ki a társulatnál másodszerelmes volt, különben theologus, egy kissé költő és rendkívül ábrándos fiú. Soha sem tudta elhatározni, hogy ____*) A „Koszorú“ legújabb számából. -----------------------------------------------------Bécs, máj. 1. Ma déli 12 órától 3 óráig Ő felsége elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet volt, melyben Andrássy, Hoffmann, Streraayr, Preuis, Chlumetzky, Tisza, Szapáry gróf és Wenckheim báró miniszterek vettek részt. Az ezen értekezleten hozott határozatok értelmében, úgy Bosznia, mint Dalmáczia és Isztria 1880. január 1-től kezdve a közös vámterületbe fognak vonatni. Trieszt és Fiume egyelőre szabad kikötőterületek maradnak. A végrehajtási módozatok megállapításával a osztrák - magyar vámkonferencia fog megbizatni. Az adminisztrációnak Boszniában való rendezése iránt a két törvényhozásnak egy hat szakaszból álló törvényjavaslat fog benyújtatni, melyben kimondatik, hogy a boszniai közigazgatás költségei lehetőleg e tartomány bevételeiből fedeztessenek; ha pedig ez nem lenne keresztülvihető, a fönnálló törvények értelmében a delegácziókat kell a hiányzó összegek megszavazására fölkérni. Építkezések, beruházások, út- és vasútépítések, valamint a vámkezelés kiadásai iránt, a költségek megszavazása, mindig két törvényhozástól fog kéretni. A közvetett adók és egyedáruságok iránt is a törvényhozásoknak marad föntart Lapunk mai számához egy fóliv melléklet van csatolva.