Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-07-01 / 148. szám
Xn. évfolyam. 148 dik szám. Kolozsvárit, kedd, 1879. julus 1. MAGYAR POLGAR POLITIKAI NAPILAP. Tid ■ ■A HIRDETÉSI DUAK: SZERKESZTŐSÉGI IRODA : ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égess évre..................................16 frt. — Félévre.........................................8 frt. — Évnegyedre................................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. OtteOr hklábolott fwmoDdior, rmgr tn«lM4n.k Ira 8 tor. KAST HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK: MLkdte hlnktfe a Un I« ki. kaliu •■LnüW.llk. IYILTTER: Botvaktnt, na nnnnk htli« DB ki, UCLAJIOK: ______________Hitlimtu «donk«nl 1 H_____________ A „Maarv Polgár“ Hz" nünliik In T to. HteMtell boklIMtt kUoaitaYOk pen UrtlMitK, lontrotloo Hitel |M1 bénmaMtte loootok mm loguRotaok ti. HuzaálittM kill rítok mmm álltáik ilnn. i Lfoda ■,■■1111» (bori I In i—U—I itetet UlteC ktel—teyk litten llb.) KIADÓ-HIVATAL: A gMniyttei kiiDWtl imálábu, »tér gr. T ti tel Dntei bálban u tlMitteti péntk, hintettük, njlttori nikkte tnUtenáSk.) KOLOZSVÁR, JUNIUS 30. Észrevételek az erdélyi birtokrendezések tárgyában fölmerült javaslatokra. III. Az erdélyi birtokrendezések lassú haladása okául felhozott körülmények többi részét — használjuk az 1848 előtti emlékezetes jelszót — tárgyaljuk juncuim. Sövidebbek lehetünk s tisztább képet is nyerünk. Erdély 1848 előtt három külön kis országból volt összetéve. Mindenegyiknek meg volt a külön területe, külön nemzetisége, eltérő külön törvénye, alkotmányának külön-külön alapja s fejlődése, s még a három terület birtokának eltérő külön jogi természete is. Sok mindent elmosott az idő, de a három területüség — daczára a sok öszszezavarásnak és visszacsinálásnak — Erdélyben mindenütt ott van, éles vonásokban jelentkezik s a valódi életben hosszú ideig még ott is fog maradni. És ez leghatározottabban tapasztalható a birtokrendezéseknél. A volt királyföld területén sem tagosítást sem arányosítást — annál kevésbé elkülönítést még nem kért senki, s daczára annak, hogy az arányosítás már négy év előtt hivatalból lett volna megindítandó , még ez sem történt meg sehol. Úgy látszik itt a bíróságok is azon véleményben vannak, hogy a kérdéses területre nézve az 1871. 55. t. sz. nincsen még kihirdetve. A volt székelyföldön, a Maros mentén nehány folyamba tett birtokrendezést kivéve tagosítás még nem történt s nem is kéretett, arányosítást részint a bíróságok által kinevezett ügygondnokok, részint az érdekelt felek indítottak nehányat, — sokat mondok: talán 25—30-at. Mindkét terület népessége értelmes szorgalmas s szegénynek sem mondható annyira, hogy átalában képtelen lenne a birtokrendezési költséget fedezni. Azon eszköz, mely Magyarországon a közbirtokosságok legnagyobb részénél jövedelmi alapot szolgált: az italmérési jog igénybe vehető lenne itt is, s aztán különösen olyan községek, melyek mértföld szám szerint számítják az osztatlan közös erdő és havasbirtokot, tönkre menteknek nem tekinthetők. Ezen két területre a birtokrendezést az 1871. 55. t. sz. tette lehetővé, azóta hét év telt el s az eredmény még alig áll a kezdet kezdetén. Pedig ha országos érdek az erdők kiirtásának meggátlása, s ha igaz, hogy Erdélynek közgazdasági tekintetben természetszerű hivatása elsősorban a fakereskedés az állattenyésztés, és az ezekkel kapcsolatos ipar, úgy mindkét területen csakugyan országos érdek a birtokrendezés. A birtokrendezési kényszer egyik neme az ügygondnok-kinevezés s az érdekelt felek beleegyezése nélkül való eljárás. A székelyföld nagy részében az arányosítás megindítását a bíróságok már évekkel ezelőtt neveztek ki ügygondnokokat. ... eredménytelenül. Pedig az arányosítás csak birtokjog- és nem birtokrendezés. Az ügygondnoki intézményre később visszatérek. A fokozottakból már itt levonhatjuk azon következtetést, miszerint annak, hogy a székelyföld és Királyföld területén — tehát Erdélynek több, mint fele részén a birtokrendezés a kezdet kezdetén is alig áll; nem oka a csekély bírói erő, mert hol nincs per, nincs ügy, nincs kezdeményező, ott eljárásnak sincs helye, s a bírói erő csekélysége, vagy nagyságaérthetetlen állítás; nem oka a népműveltség hiánya ha a népműveltség fogalma alatt a nép értelmességét, s azon képességet értjük, mely saját érdekei helyes felismerésében áll; nem fő oka a vagyontalanság, melyet általános szegénységnek nevezni túlzás; nem oka az, hogy bírákra és nem szakközegekre bízta a törvény a rendezést, mert ahol senki sem kér rendezést, senki sem ad munkát, a szakközegek sem mutathatnak fel eredményt— és végül: nem oka tagosításokra nézve az V3 beleegyezésének szüksége; mert maga Schweinitz gróf úr kimutatott a kérdéses két területen fekvő sok községet —s kimutathatott volna még többet — hol a szükséges 73-ot a szoros értelemben vett községi és egyházi birtokok felérték, s ha itt a tagosítást hét év alatt még sem kérte senki, az mindaddig, mig ugyanazon viszonyok fennállanak, melyek eddig fennállottak, csak kényszer utján lenne foganatosítható. Ezen következtetéseken kívül a székely- és királyföldi területre vonatkozó fennebbi tényállásból még egy más tényállás is következik, — az t. i., hogy azon tagosítások és birtokrendezések, melyek Erdélyben idáig foganatosíttattak, említésre alig méltó kivétellel, mind a magyar megyei területen történtek. Az 1854. június 21 -ki úrbéri pátens szerinti birtokrendezés csak ezen területen volt érvényesíthető, tehát a magyar megyei területre 25 év óta van birtokrendezési törvény s 22 év óta van kijelölt úrbéri bíróság. Az Erdélyben foganatosított birtokrendezésekre vonatkozólag elfogadom Schweinitz gróf úr adatait, ezeket azonban a fennebbi tényállás alapján kijavítom a szerint, hogy: az idáig összesen 200 községben foganatosított birtokrendezést nem az erdélyi összes 2500 község számához , hanem csak az úrbéres viszonyú magyar területen fekvő 1200 község számához viszonyítom s igy azt következtetem, hogy ezen terület községeinek rendezve van '16 része, ’16 részében pedig még az erdő és legelő elkülönítés sincs foganatosítva. Nem azért állítom fel ezen kedvezőbb arányt, mintha kielégítőnek tartanám e hosszú 22 évi vajúdás eredményét, hanem ellenkezőleg : mellőzve minden további érvelést utalok arra, hogy 1857—1860 és 1868—1872, tehát kilenc évig elkülönözött úrbéri bíróságok működtek, utalok arra, hogy az úrbéri rendezés foganatosítása, vagyis az erdő és legelő elkülönzése 1858 óta hivatalból volt eszközlendő; tehát kényszerjelleggel birt, — utalok arra, hogy 1872-ig kizárólag szóbeli és nyomozó eljárás állott fenn, — és elismerem, hogy a volt földesurak egy része — ezer és egy okból, melyek nem ide tartoznak a zilált vagyoni viszonyok közé jutott, uzsorás kezekbe került; de nem ismerem el s túlzásnak tartom azon állítást, hogy 22 év óta mindig ilyen körülmények között létezett, és hogy ezen állítás a megyei birtokosságnak egész 5/i részére általában érthető lenne , ha hosszú évek alatt fennállottak ugyanazon feltételek, melyeket most az értekezlet tagjai főszükségletkép hangsúlyoznak, s mégis ily hosszú idő alatt a magyar megyei területnek csak egy '/6 része rendeztetett, — jogosan kell következtetnem azt, hogy más tényezők hiányában kell keresni a rendezés lassú haladását, nem pedig azokban, melyek már fennállottak, de óhajtott eredményt nem mutatnak s melyek visszaállítva, ugyanazon viszonyok között, mindig ugyanazon csigahaladásra vezetnének. Sajnálom, hogy Schweinitz gróf úr nem számította össze az államkiadások azon összegét is, melyeket 1857 óta az úrbéri biróságok igénybe vettek és nem hasonlította össze azon összeggel, melybe a foganatosított rendezések az érdekelt feleknek kerültek. A kettő között alig lenne nagy különbség és ez is érdemes tárgy lenne a gondolkozásra. Bárminő részletességgel vizsgálom , nem találom a birtokrendezési eljárásban valódi okát annak, hogy általában a birtokrendezés a Székely- és Királyföldön még kezdetét sem vette, a magyar megyékben pedig szembetűnő lassan halad és nem találom fő okát azon körülmények egyikében sem, melyekben azt a földművelésügyi minister úr elnöklete alatt tartott értekezlet kereste. Elképzelem magamnak azon esetet, hogy a legnagyobbnak nevezett akadály elháríttatik, a mostani helyett a sommás szóbeli eljárás rendeltetik el. Ezen eljárás alatt a valódi sommás eljárást értem, és nem azt, mely Erdélyben mint ilyen gyakorlatban van s mely nem egyéb, mint az osztr. pordzs szerinti szóbeli eljárás. Tehát tagosításoknál s elkülönítéseknél is az elhelyezést, az érdekelt felek szabad vitatkozása kizárásával, a bíró sommás után tárgyalná. Ugyan mit nyernénk vele ? Megszűnnék azonnal az eddigi közöny? Múlhatlan gyorsabb lenne az eljárás ? vagy kevesebb lenne a költség ? ha a bíró a felek helyett egymaga tervez, gondolkozik: czélszerűbb, jobb lesz az eredmény? ha a bíró javaslatokat tesz, azokat visszavonja, módosítja, vitatkozik nézete helyessége mellett, szóval: ha a bíró véleménye előleges kifejezésre kényszeríttetik, nyer-e azáltal a bírói tekintély ? nem lehet-e ezt a felekre bízni ? Sommás eljárás elrendelése esetében annyi bizonyos lenne, hogy az eredmény minősége egy ember kezébe lenne letéve s az egész felelősség egy ember vállára nehezülne és ez tulság úgy a hatalomból, mint a felelősségből. Gecse János, az őszszel az általános rész tárgyalása fog megkezdetni. ffy Előfizetőinket tisztelettel kérjük, méltóztassanak megrendeléseiket a jövő félévre minél előbb megtenni, hogy a lap szétküldésében pontosak lehessünk. A magyar polgári törvénykönyv. Mint a „P. Lt.“ értesül, az igazságügyminiszter elnöklete alatt a napokban értekezletet tartottak azon szakférfiak, kik a polgári törvénykönyv egyes részeinek, és pedig a családjognak, az örökjognak, a kötelmi jognak és a dologi jognak kidolgozásával bízattak meg s ezen értekezleten egyúttal konstatáltatok hogy a munka minden egyes részben menynyire haladt. Az átalános rész, melynek szövege már több ízben revízión ment keresztül, már régebben kész volt, de az indokolás nem volt befejezve. A dologi jog már teljesen elkészült, csak az indokolás hiányzik. Az örökjog legnagyobb részben be van végezve, s a kötelmi jogban is előre haladt a munka. A családjog szintén munka alatt van. A munkálat természetesen nem tekinthető még olyannak, mely akár csak előadói javaslatizépen is a nyilvánosságnak átadható lenne, amennyiben az előterjesztett szöveg még ezután fog tanácskozás alá vétetni. Az értekezlet elhatározta, hogy az egyes részek a szerkesztők kölcsönös ellenőrzése alá foguak vétetni s hogy Kossuth — Szegedről. Elmélkedés Szeged reconstructiója felöl. Szokásom írásban adni magamnak számot nézeteim felől, midőn oly kérdéssel foglalatoskodom, mely részletekre terjedő átgondolást igényel, így könnyebbnek találom megtartani gondolkozásomban a logikai egymásutánt, az eszmék egymást sem agyon nem kergetik, sem el nem mossák. Én az elpusztult Szegednek, hazám második, a magyarság első nagy városának okszerű újjáalkotására mind nemzeti, mind közgazdászai szempontból, igen igen nagy fontosságot helyezek. Aztán Szeged szerencsétlensége példátlan mérvben rezgésbe hozta az emberiség szívének részvothurjait. Felénk fordította a mivelt nemzetek testvéries figyelmét. Reánk nézve hát nemzeti becsület kérdésévé is vált: megmutatni, hogy mivelt, értelmes, gyakorlatias nemzethez illően tudunk megfelelni a világ felénk fordult figyelmének. Szeged reconstructiója a magyar nemzet életrevalóságának fokmérője leszen azok előtt, kik az elpusztult nagy magyar város szerencsétlenségének enyhítésére segédkezet nyújtottak felénk. Én azt gondolom, a feladat sikeres megoldása elsősorban a kiindulási pontok helyes megválasztásától függ. Hadd lássam hát, minő kiindulási pontok vannak az adott helyzet által indikálva? A megoldandó feladat természete azon tény által van adva, hogy Szeged síkon fekvő folyamparti város, s annak is kell maradnia, különben elvesztené nemzetgazdászati fontosságát s reconstructiója csak humanitárius érdekkel bírna. Én hát azon nézetben vagyok, hogy Szegednek máshová áttelepítése szóba sem jöhet. Egy áttelepített Szeged csak névleg volna Szeged, valóságban nem. Sem az nem volna, ami a magyar nemzetnek a múltban volt; sem azzá nem lehetne, a mivé a jövendőben lenni hivatva van. Szegednek ott kell hullámsírjából felemelkedni, ahol ezred éven át élt. Ez nézetem szerint az alaptény. Hanem ez adott helyzettel két nehézség is adva van, melylyel a reconstructiónál számolni kell. Egyik az árvíz lehetsége, másik a vízfakadások bizonyossága. Az árvíz veszélyt védgáti munkákkal okszerűen kombinált folyamszabályozással minimumra lehet is, kell is leszállítani, de az adott helyzetben egészen lehetetlenné tenni emberésznek, embererőnek nem adatott. „ Mit des Geschickes Mächten ist kein ewiger Bund zu flechten. “ Az olasz genius századok óta rajta van, hogy a Pó kicsapongásait féken tartsa. Csapokra ütötte a földmivelés kiszámíthatlan hasznára, még pedig oly mértékben, hogy mársodperczenként 660, tehát 24 óra alatt 54 és fél millió köbméter vizet lehet a Póból elvezetni. Cremonától kezdve pedig töltésekkel csináltak tág lefolyási medret a Pó dagályának s általánosan el van ismerve, hogy e töltések a hollandiakkal a legtökéletesebb védrendszert képezik az árvízveszély ellen egész Európában , de azért, épen amint ezeket írom, siralmas jajkiáltások hangzanak Ferrara s Mantova tájáról a töltéseket áttört árvíz miatt. A tapasztaláson okult emberész kétségtelenül megtökéletesítheti a védekezési rendszert, s hinni szeretem, hogy az újjáalkotandó Szeged biztosítására a legtökéletesebb védrendszer fog alkalmazásba vétetni, melyet a természet törvényeivel számoló emberész csak kigondolhat; de mindez Szegedre nézve az árvízveszélyt csak az eshetőségek minimumára reducálhatja, egészen lehetetlenné nem teheti. Mi következik ebből ? Következik az, hogy Szegednek akként kell reconstruáltatni, miszerint, ha rendkívüli meteorológiai zavarodások folytán (melyek nem csak lehetségesek, de sőt időnként elkövetkezésük bizonyosnak tekinthető) az újjá alkotandó nagy magyar várost, minden vadmunkák daczára, vitát találná meglátogatni, az csak kellemetlenséget, csak kisebb nagyobb kárt okozhasson, de pusztulást nem. Ez tehát az egyik tekintet, melynek Szeged reconstructiójánál irányadóul kell vétetni. Az adott helyzet másik nehézsége a vízfakadás. Itt egy természeti törvénynyel állunk szemben, természeti törvényhez pedig alkalmazkodni kell, mert eltörlését nem lehet decretálni. Az alsó Tiszvölgy Bendant szerint csak 77 méternyi magas a tenger felett, ami borzasztóan csekély magaslat, ha meggondoljuk, hogy a Duna-, Tisza-völgy folyóit felfogó Fekete Tenger egyenes vonalban még 600 kilométernyi távolban van a roppant kiterjedésű tiszai síkságtól, mely egykoron kétségtelenül egy nagy, mégpedig nem édes, hanem sós tenger fenekét képezte, miként a külterületén található sólerakódások, a bellebb is előforduló sósvíz fakadások s az egész Tisza lapályt ellepő szikes földek mutatják, melyek úgy az által, hogy a sziksón s glaubersón (Na 0, S 03+K N 0) kívül konyhasót (Na Cl) is tartalmaznak, mint a szik folytonos képződésének legtermészetesebb magyarázata által is tengeri sóülepedésre utalnak. A Tisza lapály ezen csekély magasságának természetes következése a Tisza lustasága, ennek pedig a Tisza medrének iszapolódása, tehát emelkedése. Ennek viszont kikerülhetlen következése, hogy a lejtőtlen tiszai lapály alluviális homokairól az esővíz nem folyhat be a Tiszába, hanem leszivárog a homok alatti vízfelfogó geológiai képletre (mit geológusok vörös homokkőnek (Rothliegendes és kőszenes homokkőnek (grés houiller mondanak), ott összegyűl s a magasabban fekvő Tisza medrébe le nem folyhatván, a szikes homok talajban fel-felfakad. Ez a vizfakadás még növekszik a Tisza vizének szivárgási (infiltratiója) által, minthogy a tiszavölgyi talaj felzett alkatánál fogva, a Tisza nemcsak hogy el nem viheti a lapályra eső vizet, hanem még ahhoz szivárgás útján a magáéból is ad ki a szivárgás pedig nagy hatalom. Egyptora némely részében a Nílus vizének szivárgása a folyamtól nyolcvan kilométernyi távolságban is észlelhető. Ez a vízfakadás tehát olyan dolog jól megre Szeged rekonstructiójánál még s azt a normáis viszonyok közt is okvetho más értékelni kellene. Hiszen a régiségbuvallomása szólásainál ez a vizsskadás ,még az a gacdasszonyt alkalmatlankodik, hát még meniokább kést ázván az a szegedi belterület akt revolvert is. De mindez még nem elég. BÚ, La tette dórnak emlékiratában („Szeged várdegáns, de alkotása érdemében“) azon megdöbben,ve nagy figyelemre méltó körülményről olvasok, hogy „amióta a Tisza medre Szegednek feje felé kelttetett, a fakadó vizek által felvert vadszikek az egész talajt annyira lazává tették s épületeit annyira megrontották, hogy Szegeden már a legszilárdabb téglaházakra sem akartak a pénzintézetek hitelt nyújtani.“ Én azt gondolom, hogy Bakaynak jó részben igaza van, midőn azt mondja, hogy a Tisza medre Szegednek feje felé „kér itt e te 11“, de akár kerittetett, akár került, az a tényen nem változtat. Az a talaj lazaság s épületromlás, melyet Bakay felemnít, az üzletvilág ama bizalmatlansága, melylyel a szegedi épületek szilárdsága iránt viseltetik, egy véletlenül fontos körülmény, melyet Szeged reconstructiójánál ugyancsak figyelembe kell ám venni. És ha ilyen volt a helyzet már a márcziusi catastropha előtt, el lehet képzelni, mivé lett az a szikes laza talaj a több mint harmadfél hónap óta rajta fekvő árvíz mállasztó hatása alatt, habár az iszapüllepedésnek még oly mérséklő befolyást tulajdonítunk is. Én, megvallom, egy cseppet sem csodálkoznám, ha majd, mikor az elöntött talaj szikkadni s összehúzódni kezd, azt hallanám, hogy a még fennmaradt épületek közt is nem egy lesz, amely sülyedezni fog. Mi következik mindezekből ? Következik az , hogy Szegednek oly terv szerint kell újra alkottatni, miszerint épületeinek szilárdságát a vízfakadás és talaj-lazaság ne kompromittálhassák. Nem ördöngösség ez , csak nem kell elmulasztani, amit a helyzet természeti viszonyai igényelnek. Elolvasván, amit eddig írtam, úgy látom, hogy „locus communisoknak nevezhető elementáris dolgokat írtam. Ez bizony igaz. De én arról vagyok meggyőződve, hogy ezek a locus communisok adják Szeged reconstuctiójának feladatához a kiindulásási pontokat. Ezekre kell az egész reconstructió tervének alapíttatni. Ez az újjéalkotás betűrendjének alphája. Nincs az a kigondolható terv,mely a természet elutasíthatlan törvényeinek s az adott helyzet imperativus követelményeinek megfelelhetne, ha nem ezen kiindulási pontokra lenne alapítva. Tehát Szegednek akként kell reconstruáltatni, hogy 1) árvíz esetén el ne pusztuljon, s hogy 2) a reconstruálandó nagy magyar város minden vizfakadás, a talajnak minden lazasága mellett is, szilárd fennállásra számíthasson.