Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-10-14 / 235. szám

Xni. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................18 frt. — Félévre.........................................8 frt. — Évnegyedre................................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. 235-dik szám. Kolozsvárt, kedd, 1879. október 14. MAGIAR POLGÁR P­OLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DUAK: ötftifk­ hft.Abo.ott gftrmond.or, iafz MiftUftMaftk Ar. fl kr. NABT HIRDETÉSCÉNY. KEDVŰMÉN­YEK, Mlftdft. hirdMA. után 10 kr. bAlz.gUl.tdk külön • simítunk. nunlii Boronként, raar .n­ftk halj. gfl ki. &KCLAJUOK: _______________Hh­h«r«kgbftn .őrönként 1 frt. * „Mkgrar Pol»*r' ftfTfti .atluluk in r ki. Nfttrl.lft.il beküldött klzlftmftkyok .«■ UdltslMk, liMffttlM kfttkil Iftti bftme.tfttlftn Imlftk it«» Iftgedtatalk el. Huifttlstla* kéziratok­nac adatnak fh­aza. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : Ch.Ti . Iftfi ftftftl­mftl rAftadt Olfttfl­kOalftftfteeTftk InlAnnalk.) KIADÓ­HIVATAL : * Lfftoua-ayaado klzftaall Irodft-lftkaa, lllftr (r. Valaki iTieikn Mi (ban ft. ftlflkMAA.I pAmiftk, IdrdMAMk, njUttírl oiikkek lntAaend k.) Szemle. A képviselőház okt. 23-ig szüne­tel, s ez idő alatt a bizottságok közül is csu­pán a honosítási én pénzügyi fognak ülése­ket tartani, a hozzájuk utasított törvényja­vaslatok tárgyalása végett. A Tisza és gr. Szapáry miniszterek szombaton éjjel Bécsbe utaztak, résztveendők a közös miniszterta­nácsokban, melyeknek tárgyát a költségve­tés megállapítása fogja képezni. A h­orv­át pénzügyi alkudozásokra vo­natkozólag most kezdődő nehézségekről hoz hírt a P. N. A magyar orsz. küldöttség fel­adatát, említett lap szerint, megnehezítette az, hogy hozzá utasították a határőrvidéki jövedéki bevételek kérdését a múltra vonat­kozólag is. De a főnehézség talán nem is a pénzügyi különbözetekben álland, hanem in­kább a határőrvidék bekeblezése körül. Ezt a kérdést a magyar országgyűlés regiikolá­­lta küldöttsége, mint feladatához nem tarto­­zót, igen helyesen, egyszerűen elutasította. Csakhogy a horvát küldöttség körében, oly nagy súlyt fektetnek a határőrvidék bekeb­­lezésére, hogy annak rendezése nélkül nem fogadunk el semmiféle pénzügyi egyezsé­get és inkább megszakítják a tárgyalást Né­hány horvát küldöttségi tag magánértekezés közben legalább ekként nyilatkozott. Ez újabb horvát akadékoskodás, úgy hisszük, kevés főfájással fog találkozni ma­gyar részről. Már hozzá vagyunk szokva, hogy horvát­­testvéreink", a­hol csak egy kis al­kalom nyílik, azt fenyegetőzésre és kelle­metlenségek előidézésére használják fel. Nagy baj, hogy a­­jószándék­ú­nál nem igen tudják többre vinni a dolgot. Haymerlh báró szombaton körjegy­zéket küldött szét Ausztria-Magyarország külképviselőihez, melyben hangsúlyozva van, hogy a külügyminiszteri változás által az osztrák-magyar politika nem lesz alterál­va, a ennek főtörekvése jövőre is a béke fen­­tartása lesz, a berlini szerződés szigorú meg­óvásával. Ausztriában a parlamenti élet, a pártok szervezkedése és előkészületei, már tar­ka változatos képet nyújtanak. A liberális club, mely most 72 tagot számít, szombaton ala­kult meg ■ elnökké Wolfrum választatott. — A jogpártba eddig 53-an léptek be. — A föderalistikus párt köréből jelentik, hogy a reichsrathban következő alkotmányváltoztatá­sokat fogja indítványozni: A közös delegá­­ciók erősbítése, a­mint azt Hohenwarth akar­ta, továbbá a Magyarországgal való kiegye­zés érintetlenségét s a tartomány­gyűlések hatáskörének kiszélendítését. A képviselőház elnökének megválasztá­sa lesz az első alkalom az osztrák pártok mérkőzésére. Valószínűnek tartják, hogy az alkotmánypárt jelöltje, Coronini gróf, fog megválasztatni; a kormány minden re­ndelke­­zésére álló eszközzel támogatja az ő jelölt­ségét. Az osztrák kormány körében, hír sze­rint, egyenetlenségek törtek ki, miket állító­­lag az idézett elő, hogy Stremayr ressortjá­­ban több oly hivatalnokot nevezett ki, kik a cabinet többi tagjainak nem tetszenek. E miatt Stremayr közelebbről elbocsáttatását fogná kérni, ha a differentiák más után el­­ nem enyésztetnének.­­ A minisztérium tél­ijég kiegészítése valószínűleg közvetlenül a felirati vita után fog bekövetkezni. K­e­l­e­t-R­u­m­é­l­i­a állapotai egyre in­kább igénylik a keleten érdekelt hatalmak ügyelmet. Az onnan érkező újabb hírek is azt tanúsítják, hogy a rend és béke e tar­tományban sehogy sem akar helyreállani. Strecker tábornok, a ruméliai miliézia és csendőrség parancsnoka, a bajok orvoslása vé­gett azt indítványozta a ruméliai kormányta­­nácsban, hogy az úgynevezett­­tornaegyesü­letek­ oszlattassanak fel, vagy pedig a bol­gár nép fegyvereztessék le, mert máskülön­ben nem fog helyreállni a nyugalom; a bol­gár nép annyival inkább lefegyverezhető, mert a mohamedánoktól is a legszigorúbb mó­don elvetelik a fegyver. Más eszköz a rend helyreállítására nincs: a bolgárok lefegyver­zése, vagy a mohamedánok fölfegy­ver­z­é­s­e. Azonban a kormánytanács több­sége nem fogadta el a tábornok javaslatait, ki most mindenfelől az ultrabolgárok táma­dásának van kitéve. Hanem legközelebb ösz­­szeül a tartományi képviselet s annak g­ö­r­ö­g tagjai el vannak határozva szőnyegre és napirendre hozni Strecker javaslatait. Az afgán ügyben az a fontos hir ér­kezett, hogy Roberts tábornok okt. 8-án megjelent Kabul előtt; a közelben levő ellenséges csapatok sikeres megtámadása folytán remélhető, hogy a békés bevonulás a fővárosba mielőbb be fog következni. Az af­­gánok hihetőleg nem fejtenek ki további el­­lentállást s az­ angol kormány erélyesen hoz­zá­láthat a paczifikátióhoz. Ennél fölmerül az a kérdés, hogy Anglia várjon nem fogja-e jobbnak találni, hogy az elfoglalt földet mind­járt­­ a maga számára tartsa meg, a­he­lyett, hogy a gyönge Jakub khant visszahe­lyezze az emiri poletra, melyen őt úgy is folyton s tetemes áldozattal támogatni kelle­ne. Az angolok kedvet látszanak mutatni ahoz, hogy az afgán kérdés annedtálás által oldasnék meg.­lőbb mindkét törvényhozás elé törvényjavas­lat fog terjesztetni. E javaslat szerint min­den hadkötelezettől, ki ebbeli kötelezettsége alól bármi okból fel van mentve, bizonyos határozott skála alapján megállapítandó ille­ték fog beszedetni, mely évenként lefizeten­dő 1 és 100 forint közt fog váltakozni. Ezen illetéket a monarchia mindkét államában a pénzügyminisztériumok fogják beszedni és kezelni. A két alap, az 1868 -i védtörvény erre vonatkozó határozmányaitól eltérőleg, nemcsak a sebesültek és rokkantak segé­lyezésére, hanem ellenség előtt elesett kato­nák özvegyeinek és árváinak gyámolitására is fog fordittatni. BARCZA: Régi időkből. Elbeszélés Indali Gyulától. (Folytatás.) A jámbor konyha­művész olyan sira 11188 hangon adta elő mindezeket, hogy a Hí asszony szive csakugyan nem bírhatta to­rább, s most már menthetlenül elájult. Sze­rencse, hogy Hyppolith mesternek marat­og annyi lélekjelenete, hogy kifogja aláha­­lad­ó i­aadottját, ho­­rarédyvel forgott a föld. Úgy érezte ly nagyon szeretne keresztül menni vall 'nek a lelkén, s a jó Pufók tisztelendőnel i I P 6 perezben bukkant elő, ájtatosan tör a LVe 8 »Miatyánk"-ot, olyan szót vágott edi önetteljesen kiejtett .Dicsértessék“-re, **ább beillett egy kis azitkozódásnal tsom jámbor keresztényi üdvözletnek, s m ® 8 8 r egény lelkipásztor ijedten fogazo­t sz olvasójába. roh« t“frédy- m'nt a a fúriák kergetne f­elint k* 8 v*f'f,a- Ott aztán még inkáb »lélh Pompásan kivehette az érdi­b­en fölhalmozott élelmi készleteit, a ba­hilti“ lekölésző lábas-jószágot, s láthat­­a­­­u Csapatát, a mint erősen fraternizál Keli'ux 8?regével, mely épen pompás re­néknél *zitésével foglalkozott a lobogó­­­iné­ —’ No hát, Imrédy Ferencz, bebocsátsz-e ur k.V88y sem ? — hangzott fel a Mihály n&rsány szava. U .l'^dynek, az igazat megvallva, először regérg 82 izében, hogy Mihály urra és se­­jtín kartácsodon a sugár ágyukból s i minél drágábban adja el az életét, de aztán szerencsére mégis eszébe jutott, hogy hát mit fog érni mindezzel? Akár­mily gyá­szosan végződjék is a dolog, még­sem fogja elháríthatni magáról a nevetséget, a­mi an­nál nagyobb lesz, minél inkább kimutatja a dühét. Míg ha egyszerűen tréfára veszi a dolgot, együtt nevethet a nevetőkkel, habár nem is szívéből, s aztán majd csak lesz reá alkalom, hogy ő is visszatromfolja a vén Pe­­tendyt. Mindez okoknál fogva elnyomta újólag fölkavarodott epéjét, s lehetőleg tréfás han­­gon kiáltott le Mihály urnak : — Ne vén róka, üssön beléd a meny­kő ! Ha már ki akarsz éheztetni a saját vá­ramból , gyere hát be, ott a kapu, a kul­csok meg úgy is nálad vannak. Mihály ur először még azt akarta tud­ni: hajlandó e Imrédy megbocsátani a vár­őrségnek, mely úgy is csak azért egyezett bele az ármányon tervbe, hogy azokat visz­­szaadják barátainak és a világnak, máskü­lönben pedig tűzbe vízbe menne érte. De már erről hallani sem akart Imre­dy. Azt mondta, hogy a feleség, meg a ka­tona o van valamik, a­kiknek még jó szán­dékból sem szabad hűtlenségbe keveredniük. Ha Mihály úr kicsalta az őrszáget, hát csak tartsa is meg magának, ő majd másról fog gondoskodni. Ez egyezség után aztán megnyílt a ka­pu s Petendy Mihály, most már tetemesen megszaporodott serege élén bevonult a vár­ba, a Pista csatlan vig tárogató­ indulója mellett. Pár óra múlva Hyppolith mester olyan lakomával szolgált fel, hogy a püspök is meg­térülte volna a száját utána s megindult a jó kedv és dinom-dánom, melyben úgy lát­szott, még Imrédy Ferencz is egész őszintén vett részt. Talán csakugyan igaza volt Vána asszonynak, s a nyakas főur titkon maga sem bánta, hogy kizavarták daczos zárkózott­ságából. Petendy Mihály pedig még az­nap me­nesztett egy ékes levelet a László fiához, hogy hamarosan csapja ki magát aranyba­­ezüstbe és siessen az Imrédy-familia tiszte­letére Imrédy is, a maga részéről szívesen üdvözöltette az ifjú leventét s kifejezte ab­beli óhajtását, hogy őt minél hamarabb ven­dégéül fogadhassa. Egy szóval Imrédy úgy látszik tel­jesen és utógondolat nélkül megbocsátotta a csínyt az ő Mihály barátjának s kezdett hoz­zá szokni a gondolathoz, hogy Petendy Lász­lót vejének fogadja, kinél bizony alig is kí­vánhatott, volna jobbat és derekabbat. A büszke olygarcha teljesen biztos volt a felől, hogy leánya, a jeles ifjú oldala mellett, a legirigyeltebb nők egyike leen. Meglehet, hogy ez a gondolat is okoz­ta az Imrédy teljes kibékülését. Elágaz hoz­zá, hogy a várur ismét a régi előzékeny há­zigazdává alakult át s a vár és vidéke ismét kedélyes lakomák s vadászatok vidor zajától hangzott s még csak az ifjú Petendy megér­kezése volt hátra, hogy a jókedv és vigasság a legfelsőbb fokot érje el. A dolgok e váratlanul kedvező fordula­ta csupán egyetlen lényt nem látszott érde­kelni: a kedves, szép, szomorú Zuleykát. Természetes, hogy neki is volt már tu­domása a Mihály úr látogatásának czélja fe­lől s Imrédy, az ő szokott rövid és paran­csoló modorával, ki is jelenté leányának, hogy alighanem a Petendy László nejévé kel­lend lennie. A leányka e kijelentésre a szokottnál is halványabb lön s úgy csengettek lelkébe atyja szavai, mintha halálitéletet hallaná Azonban nem tett egy szó ellenvetést sem. Jól ismerte ő atyja jellemét s tudta, hogy ha szándéka egyszer határozattá vált nála, akkor csak valami rendkívüli körülmény, de nem leánya ellenkezése változtathatja meg azt. Hanem e pillanattól kezdve, ha leh­e, még szomorúbb és vigasztalhatlanabb lett, nagy megütődésére Ilona asszonynak, a­ki kezdett lassan arra a gondolatra jöni, hogy szalántán mégsem Petendy László lesz az igazi. Mi volt oka a sorvasztó búbánatnak, mely e kedves gyermek szivén rágódott? Volt e valami féltett titka, mit jól esett vol­na bevallania, ha ugyan talált valda maga körül egy hozzá illő rokon­ lélekre? — ezt csak saját szive s a mindenek tudója tudta volna megmondani. VII. Az ifjú Petendy a kitűzött időre pon­tosan megérkezett, még pedig a rendkívüli alkalomhoz illő ünnepélyességgel. Kíséretét a legválogatottabb legények képezték, teljes ha­­dias pumpával, s maga az ifjú lovag csak úgy ragyogott az arany- és ezüst, és drága kö­vektől, úgy hogy csupa gyönyörűség volt rá nézni. Hanem a mi Mihály urat a legkellemeseb­ben lepte meg, az volt, hogy a finn épen nem látszott, mintha a dolog kedve ellen történnék. Férfias szép termete büszkén egyene­sült fel, szemében fénylett az ifjú tűz s ar­kán jókedvű mosoly, szóval, egészen úgy né­zett ki, mint a hogy a boldog vőlegények ki­nézni szoktak. A két öreg ur kedvtelve legelteté sze­meit a déli ifjún s miután kellőleg kigyö­nyörködték benne magukat, Imrédy ur mo­solyogva veregeté meg a fiú vállait s igy szólt hozzá : — Na öcsém, ha kedved van a kertbe menni, hát ott alkalmasint találkozhatol va­lakivel, a kinek magad jelentheted be meg­érkezésedet. .. Persze, hogy az Jb^gaitiui nem leheitett más^ mint a szép .vXuleyka, a jövendőbeli László ^v'ig örömteljes arczczal hajtotta meg rang§^, mintha ennél a találkozásnál ne­ki sem vud­na forróbb óhajtása s rögtön meg 18 Intrült a kijelölt irányban. s Mihály ur még inkább ámult-bámult.­­ Hiszen ez a fiú szakasztott úgy viseli Inagát, mint a ki fülig úszik a szerelemben. — Mi pedig öreg bajtárs — szólt Im­­rédyhez — mennénk valami olyan helyre, a­hol tanúi lehetünk észrevétlenül a két gye­rek találkozásának. Megvallom : igen kiváncsi vagyok reá. Ez indítvány ellen Imrédynek sem volt semmi kifogása s igy a két öreg ur nehány percz múlva ott ült a keleti bástya­fülkében, — a honnan a kert minden zegzugát ponto­san be lehetett látni — egy kanta szerémi mellett. László ezalatt leért a kertbe, s a fő­­útról ép egy mellékösvényre akart átcsapni, mikor merengő, álmatag léptekkel jött vele szembe a leányka. — Aha, — kaczagott Imrédy fenn a fülkében — nézd csak, kezdődik már a já­ték. Hogy megijedtek egymástól, mintha csak kisértetet láttak volna. Valóban, az ifjú pár némán, mozdulat­lanul állott szemben egymással, mintha lá­baik a földbe gyökereztek volna. Még csak egy egyszerű főhajtással sem üdvözölték egy­mást. Lászlót bizonyára a lányka szomorú szép alakja lepte úgy meg, Zuleyka pedig régóta remegett már attól a pillanattól, mi­dőn szemközt fog állani a nem óhajtott vő­­legénynyel. László azonban leküzdé zavarát s any­­nyi tisztelettel s minden bizalmaskodás nél­küli­ tartózkodással üdvözlé a leánykát, hogy ez­ önkénytelenül oszlani érné kínos feszült­ségét s majdnem szívélyesen viszonzá az üd­vözletét, helyet mutatva egy közeli bérs­­padon. — Kedves kisasszonyom ! —Kezdő Lász­ló — mindenek előtt arra kérem , ne érez­­zen irántam idegenséget, mert higye meg, egy perezre sem akarom jó szivét megszo­­moritani s nem azért vagyok itt, hogy szivét kérjem s a magamét ajánljam. Látni való, hogy László épen nem úgy kezdé, mint egy kérőtől várható lett volna S a lányka is csodálkozva nézett az ifjúra . A horvát tartománygyűlés regnikoláris küldöttsége tanácskozásait azonnal megkezdi, mihelyt Mazuranics bár, kit már né­hány nap óta várnak Budapestre érke­zik. Ha a bán minden várakozás­a annak da­czára, hogy a horvát küldöttség által a ta­nácskozásokban való részvételre felkéretett — nem érkeznek a fővárosba, a küldöttség kénytelen lesz a magyar nunéziumot horvát kormányképviselő nélkül tárgyalás alá venni. Az álladalmi ménesek tudvalevőleg a közös hadsereg közegei által kezeltetnek , melyeket a kereső. minisztérium fizet. Egy a kormány által legközelebb az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat értelmében, ezen ménesek jövőre a honvédség felügyele­te alá fognak helyeztetni. De miután a hon­­védhadsereg újonczai csak két havi szolgálat­­időre soroztatnak be, a ménesek felügyelő közegeit pedig hosszabb ideig szükséges is­koláztatni, e törvényjavaslat szerint a méne­sek számára szükséges csapatkontingens — föltéve, hogy elegendő számú önkénytes nem találkozik — jövőre hivatalból fog három év­re besoroztatni. Az ezen szolgálatra besoro­zottak három évi szolgálatideje kilencz évbe fog számíttatni. A katonai illetékeknek Ausztriában és Magyarországon való beszedéséről legköze­ az uzsora ellen. Az osztrák képviselőház még meg sem alakult,­­ máris tanácskozási asztalán fek­szik egy uzsora-törvényjavaslat. Nem a kor­mány, hanem egy képviselő, Weber nyúj­­­totta be e javaslatot, melynek rendelkezései a következők: 1. Ha a hitelüzleteknél a tőke vissza­­fizetésén kívül kamatok vagy mellékszol­gáltatások köttettek ki, megállapításuk bí­rói eldöntés alá esik, ha az adós túlságo­saknak mondja azokat. A bírónak a kamat vagy mellékszolgáltatás nagyságát az üzlet­kötés alkalmával fennállott általános hitelvi­szonyokra s az illető hitelüzlet különös vi­szonyaira való tekintettel kell megállapí­tania. 2 Előre legfeljebb félévi kamat von­ható le. Az e mértéken túl előre levont ka­matok a levonás napjától kezdve a tőkéből leszároltandók. 3. Ha a nagyság meghatározása nélkül köttettek ki kamatok, egy évre hat­száztók­ érvényes. 4. Kölcsönöknél az adós nem köteles a kölcsönül kapott összegnél nagyobbakat fi­zetni vissza. 5. A fennebbi rendelkezések nem al­kalmaztatnak oly kereskedelmi üzletre, mely­nél a hitelt igénylő a kereskedelmi törvény értelmében kereskedőnek vagy azzal egyen­lőnek tekintendő. 6. Ki hitelüzleteknél a törvénynyel el­lenkező ily kötelezettségeket zálogolás, eskü vagy hasonló lekötés mellett a maga részére ígértet; ki a törvény kijátszása s az adós jogosulatlan megterhelésének eltakarása czél­­jából álszerződést köt, vagy az okmányban valótlan körülményeket erősíttet meg; vagy ki egy, csak később nyújtandó kölcsön iránt előre bírósági keresetet nyújt be, vagy vá­lasztott bírósági eldöntést eszközöl ki, végül ki érvényesít vagy behajt oly követelést, melyről tud­ja, hogy a fennebbi módok vala­­­melyike szerint keletkezett: ha a tény az általános büntető­ törvény szerint nem képez bűntettet, az uzsora kihágását követi el. 7. E kihágás büntetése 1—6 hónapi fogság s a szándékolt vagy okozott kár tíz­szereséig terjedhető bírság. Ismételt elitél­­tetés esetében, vagy ha ilyesmi Üzletszerű­ig követtetik el, két évig terjedő fogság s az illető helyről vagy tartományból való el­távolítás is kimondható. 8. A büntető bíróság megkeresésére a polgári bírónak mindig félbe kell szakítania valamely követelés érvényesítése vagy kény­szer útján való behajtása iránti eljárást. 9. Elitélés esetében a büntető biró a jogügyeletet, mely miatt az elítélés történt, semmisnek jelenti ki s egyúttal kimondja, ha várjon a jogügylet valódi minősége sze­rint megilleti-e — és minő — összeg a hi­telezőt. A magyar állampolgár­ság megszerzéséről s elvesztéséről szóló törvény­javaslat. (Vége.) 35. §. Házasság. Elveszti a ma­gyar állampolgárságot az a nő, aki nem ma­gyar állampolgárhoz megy férjhez. 36. §. Nem veszti el magyar állampol­gárságát az a nő, aki magyar állampolgár­hoz férjhez menvén, özvegységre jutott, fér­jétől biróilag elválasztatott vagy akinek há­zassága feloldatott. 37. §. Azon magyar állampolgár, aki egyszersmind más állam polgára, mindaddig magyar állampolgárnak tekintendő, míg ma­gyar állampolgárságát a jelen törvény értel­mében el nem vesztette. 38. §. Az állampolgárság vis­s­s­z­a­n­y­e­r­é­s­e. Visszanyeri magyar állam­­polgárságát az a nő, aki külföldihez ment férjhez, az által, ha házassága az illetékes bíróság által érvénytelennek nyilváníttatik. 39. §. V­i­s­s­z­h­o­n­o­s­í­t­á­s. Azokra, akik a magyar állampolgárságot elvesztették , a magy­ar állampolgárok közé leendő visz­­szavételért folyamodnak, új honosításról szóló föntebbi szabályok alkalmazandók, a mennyi­ben a következő §§ ok kivételt nem tesznek. 40. §: Aki elbocsátás vagy távollétel által elvesztette magyar polgárságát s más

Next