Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-04-22 / 93. szám

ge valószínű, a bizonyítékokat hivatal­ból felhasználni. Az úrbéri perek, melyek függő­ben vannak, vagy olyanok, hogy a volt jobbágy van tényleges birtokban, és a volt földesúr követeli a birtok allodiá­­lis természetének elismerését; vagy megfordított viszony áll fenn, s har­­mincz éves birtoklás után bármelyik fél részére ítélhető oda az ellenfél kezé­ben levő birtok, a­mi a lehető legna­gyobb zavarokat idézendi elő. És hogyan fognak ezen perek el­dőlni a gyakorlati eredmény szerint ? A bírói határozatok alapjául ve­hető bizonyítási módozatok közül a be­ismerés elő nem fordulhat, mert kü­lönben nem lenne függőben a per 1862 deczember 31-től, mint az úrbéri perek beadhatására kitűzött utolsó ha­táridőtől fogva. Szakértőkkel ugyan mit le­hessen bizonyítani egy úrbéri állomány colonicelis vagy al­odialis természetére nézve ?­­ Az esküvel való bizonyítás ki van zárva az úrbéri pereknél, külön­ben sem lévén az használható nyomo­zó eljárásnál. Fennmarad tehát az okmány- és t­a­n­ú­bizonyítás. Ámde okmányokkal nem rendel­keznek sem a volt földesurak, sem a volt úrbéresek, hiszen a­mely vitás­ kérdé­sekre nézve ilyen okmányokkal a fe­lek rendelkeztek, azok mind el lettek intézve. Egyedüli okmány a Czirakiana con­­scriptio , de arra még nem volt eset, hogy valamely állomány természete ezen alapon elhatározva lett volna. Előáll tehát az utolsó menedék: a t­a­n­ú­bizonyítás. A ki hallott éle­tében tanúkihallgatást úrbéri perek­ben , ennek értékét azonnal könnyen megbecsülheti. —1848 előtti, sőt 1819- től 1843-ig terjedő időra visszamen­ve, bármely felszabadult ember, állítá­sai megbizonyitására, községenként ézen annyi tanút talál, a hány paraszt-gaz­da lakója van azon községnek. A miniszteri javaslat szerint, a nyo­mozó eljárásnál fogva kiszáll a bíró a községbe, a­hol a per-tárgya fekszik, és akár követelő fél a volt á­r­b­é­res, akár követelt fél, az ő állás­pontja szerint fog az ügy kitisztáz­tat­­ni, mert a volt földesurak, a gya­korlati eredmény szerint, nem tudják és nem is tudhatják állításaidat bebi­zonyítani tanukkal, minthogy azon eut­orbéri perekből 99-el szemben 1 per lett ellenkezően elhatározva. Hogy ezen eredmény elérhető legyen, a nyomozó eljárás mellett is a peres feleknek éve­ken át kell várakozniuk; az államnak minden bíróság területén legalább egy bírót ezen kérdésekkel kell foglalkoztat­nia, és azon kívül a kártalanítási munká­latok befejezetlenül állanak ugyanannyi éven át. Ha már a végeredmény bizonyos, ha az úrbéri viszonyok gyors rende­zése országos szükséglet, miért ne le­hetne annak megoldását áldozattal is keresztül vinni ?! Erre vonatkozólag, né­zetem szerint, lehetne egy nagyon in­dokolható módozat, a­miről egy to­vábbi czikkben. F.­IRTA : A Klára arczán menynyei boldogság kifejezése ömölt el , ártatlan, angyali bi­zalommal simult az ifjúhoz s ráemelte gyönyörű, szerelemittas szemeit, késedelem nélkül viszonzá: — Én is szeretem önt, Alfréd! Egész lelke, érzelmeinek teljessége benne volt e néhány egyszerű szóban. Egy perezre sem jutott eszébe, hogy talán „illenék“ egy kissé vonakodnia, egy kissé függőben tartania kedvesét, egy kis­sé ostromoltatnia magát, mielőtt kimon­daná az esdeklett „igen“-t, a­mint a legtöbb „szende“ kis leány tenni szokta, hasonló alkalmakkor. A Klára nyílt, őszinte, bizalomteljes lelke nem tehetett így. Hitte, hogy szen­tül és igazán van szeretve, a mint ő szen­tül és igazán szeretett. Szerelme imádság­­volt é s ő az imádság szavának kimon­dásában nem habozhatott. Nem sütötte le szemeit, mikor szerelmét bevallá, nem ke­rülte kedvese tekintetét az „igen“ kimon­dása után, mint tenni szokták a mi szen­de, ártatlan kis leányaink: ő szemébe né­zett annak, a­kinek lelkét átadá. Hogyan is nézhetett volna a fő­dre, mikor azt is elfeledte, hogy e porföldön létezik ? Ho­gyan is ne tekintett volna fölfelé, mikor az istent érezte szívében ? Szeretett, hitt és boldog volt, a­mint csak emberi szív lehet e földön. Ha angyalok szárnyai övezték volna körül, nem hitte volna szenvtelenebbnek ez érintést, kedvese öleléseinél; ha an­gyalok lehellete érintette volna ajkait, nem hitte volna szüziesebbnek e lehelle­tét, mint azokat a csókokat, mikkel ked­vese elbob­tá. Idegen világban. Elbeszélés. Indali Gyula. VI. K­lára szerelme. (Folytatás.) A júniusi nap oly hevesen jutött, mintha agusztusban képzelte volna magát s a szobai­lag fülledt és nyomasztó vala. Néhány percznyi társalgás után Al­­frédnak az az ötlete jött, s végtelen szerényen és bátortalanul elő is terjesz­tette Klárának , hogy tegyenek egy kis sétát a kert fáinak árnyékában s az az napra tervezett próbát a platán-körönd hűvösében, az isten szabad ege alatt tart­sák meg. Klára azonnal s örömest megadta beleegyezését. Érdy Alfréd az­nap komolyabbnak s tartózkodóbbnak tűnt fel, mint valaha. Keveset beszólt s olyan bizonytalan és tűnődő arczczal lépegetett a leányka mellett, mint mikor az ifju a fölött tusa­kodik magában: merje ő, vagy ne merje karját nyujtani a hölgynek, a ki mellett lovagoskodik s végre is abban állapodik meg, hogy ő bizony ő nem meri. Megérkezvén a kitűzött helyre, rö­vid pihenés után hozzáfogtak a pró­bához. Mint azelőtt, úgy most is, kitűnően sikerült minden. A különbség csak az volt, hogy a szerelmi vallomás jelenetének bevé­gezte után — a­hol az utasítás így szólt, hogy az ifjú „szenvedélyesen átölelik a le­­szeretett ifjú kebelén Az Üdvözültek mosolyával pihent a­ányt Alfréd nem elégedett meg az Édes elragadtatással hallgató kedvese egyszerű udvarias meghajlással, mely az' szerelmes szavait — de többé mits­m fe-O Arthl O f/i orr nairnannmbX.t __ ' i ,i. • . -előbbi s főleg négyszemközt tartott pró­báknál, az ölelést helyettesítő, hanem va­lóban átölelte a leánykát, forrón, szenve­délyesen s csengő hangon suttogó: — Klára, én szeretem kegyedet ! VII. A valódi gyémánt, őszintébb örömmel vett részt, barátnője bol­dogságában. De a bárónénak némi aggodalmai vol­­­tak e részben. Szó sincs arról, hogy ő is őszintén ne örült volna kereszt-leánya szerecséjén, kit teljes szivéből szeretett, de Várfalvi­ra t­erőbe kerül, hogy az arcz és homlok, néban ez idő szerint a „tehetség-kutató“ borulatán áttörjön egy-egy mosoly, de mi­kép akadályozható meg , hogy a belső gyö­nyör és megelégedés ki ne ragyogjon a szemek tekintetéből, az arcz vonásaiból ? A bánat elpalástolása még az őszin­­te és nyílt jellemeknek is gyakorta slke­rül, de a gyönyör elpalástolása, őszinte és nyílt kedélyeknél majdnem lehetetlen. Kláránál pedig épen lehetetlen vola. Csak rá kellett nézni s mindenki lát háttá, hogy e leányka boldog, nagyon bol­dog , s csak egyszer kellett tanúja lenni. I­ni fog­a­határozott felsőbbséget nyert, a csupán szivére hallgató nő felett. Jól ismerte ő a szerelem s főleg az első szerelem mindent feledtető mámorát s közel a perezhez, midőn — annyi meg­hiúsult kísérlet után — végre egy valódi tehetséggel volt megajándékozandó a vi­lágot, attól tartott, hogy e hirtelen és ro­hamosan fellobogott szerelem a leányka nál a hivatást és dicsvágyat — ha nem is egészen, de legalább némileg — feledtet mikor Klára Alfrédre tekintett, vagy nár­án­ Klára, ki előtt a bárónő ez 8? „XI _ _ w . • .• x,.1 V Lkaimat vs^rrv maamm nt u t f a Af szót váltott vele s bárki tisztában lehetett godalmat nem titkolá, megnyugtatta őt a felől, hogy mi okozza — legalább rész­ben — e boldogságot. Mikor is tudta volna eltitkolni és miért? Hiszen oly büszke és boldog volt szerelmében, hogy szerette volna az egész vi ágnak kikiáltani: „nézzétek, e minden testi és lelki tökélyekkel felruházott ifjú engem szeret, és — én is szeretem őt!“ Természetes, hogy a báródé és Hen­riette előtt sem maradhatott sokáig titok a Klára szivének állapota. Mindketten na­gyon is hamar beláttak, hányat ütött az Klára nem csupán szavaival, hanem tettekkel is megnyugtatta keres­ztanyját. Kimeríthetetlen buzgalommal készült, ta­nult s a próbákon sem lehetett soha ész­óra, s ha még lehetett volna helye némi adani, hogy szerelmei volt hivatásába s ki­kételkedésnek, a Klára saját nyilatkozata hatás­szerűnek érezte szerelmét föl inuon ol nur/l o ff n nnf Li o :­­X _ 1 K1 a TlPm URlin.In teljesen eloszlatta ezt, ki a báróné ez irán­ti bizalmas kérdéséra épen oly egyszerűen és ny­íltan vallotta be érzelmeit, mint tet­te volt kedvese előtt. No, hisz e szerelmi viszony épen nem revenni, hogy már eddig is kimutatott te­volt valami meglepő, vagy hihetetten. A hétségei legkevésbbé is lankadtak volna, báróné és leánya semmi bámulni valót nem i s a báróné végtelen örömmel és megnyug­ta­­ttak abban, — mint bizonyára más sem talált volna­­— hogy e két szép és szelle­­mű­ ifjú lény meglátta és megszerette egymást. Ugyszólva egymás számára lát­szottak teremtve lenni s Henriette a leg­vással vette tudomásul, hogy a szerelem némely esetekben nem nyűgözi le a te­hetséget. , Sőt a Kláráénak meg új szárnyakat látszott kölcsönözni, lett vissza neki. Hiszen mit is mondhatott volna még? Megmondta a legkevesebbet s a leg­többet, a­mit csak mondhatott: — Én is szeretem önt, Alfréd! Teljes igazuk van azoknak, kik azt mondják, hogy a boldogságot nehezebb eltitkolni, mint a szenvedést. Egy kisaka­— Méltóságos asszonyom, — szólt a rendező színész, a végső próbák egyike után — ha Klára kisasszony csak felónyi művészettel is fog játszani az előadáson, mint a próbákon játszik, úgy nemcsak egyszerű sikert, hanem határozott diadalt merek jóslani. A kitűzött nap végre elérkezett. Ha a bárónő és a rendező vérmes reményeket tápláltak az előadás sikere iránt, a meghívott közönség nem volt ha­sonló véleményben. A Várfalvy ház vendégeinek közvé­leménye, mely az első bemutatás alkalmá­val annyira kitüntette Klárát, most, meg kell vallanunk: ellene fordulni látszott. S e fordulat nem a leányka, hanem a báróné rovására történt. Várfalvynét, az ő felfedezéseivel, a legtöbben nem tartották másnak, mint egy tis­zteletreméltó, ár­tatlan rögeszmében szen­vedőnek, kit annyi kuda­rcz sem gyógyítha­tott ki abbeli hitéből, hogy végre is egy valódi lángészszel fogja meglepni a világot. Számtalanszor történt már, hogy Várfalvy báróné örömsugárzó arczokkal s borzasztóan elCigázott reményekkel ha­rangozta be ismerő­­it a hírrel, hogy Vég­re megtalálta az „igazit“ s az eredmény — Oh, kedves keresztanyám ! — szólt mély meggyőződéssel — mit se tartson et­től. A­mint nem lehettem volna tökélete­sen boldog csupán hivatásommal, úgy nem lehetnék az csak szerelmemmel. Nekem együ­t és egyszerre van szükségem mind­kettőre, hogy valóban létezni tudjak. A leányka e néhány szóval tőkéje mindig az volt, hogy e fölecgázott teme­­tésen jellemezte lelkületét. Valóban e két i­njek a kenyér törés perczében sem raivé­eszme: hivatása és szerelme közt oszlott meg s olvadtak össze, egész lénye, élete. Csodás módon szövődtek . Bizonyára nem igen akadt volna azok egymásba. Azt lehetett volna mon­­j *enki az egész közönségben, ki meg ne i * L .. 1 ab I I LinniLn K .1 alai ! pf f tf 1 n (1 CT \J A A/'l it/\ __" 1 1 « lett volna győződve arról, hogy e kisér­s­zenves fiatal leányka fölött, kinek pár óra múlva a megbukott génnek szánalomra méltó szerepe jutnod osztályrészül, a ka­­tona gyógyithatatlan rögeszméje miatt. a Várfalvy-ház dísztermében, hol a színpad fölállítva volt, már tolongott a tarka barka vendégsereg, legtöbbnyire a f­at illetőleg est­i leendő főeseménye felől társalogva. (Folyt. köv.) AZ ORSZÁGHÁZBÓL. nyozott uj szakaszt elvetni. (Élénk helyes­lés jobbfelől) Elnök: Kérem azon képviselő ura­kat, a­kik az indítványozott uj szakaszt elfogadják, vááltóztassanak felállani. (Meg­történik. Mellette f e 1 á 11 a n a k: Orbán, Csanády, Csatár, De­­rültség a jobboldalon.) A ház az inditva miniszter már számtalan műemlékek felh­a­ngozott új szakaszt nem fogadja el, kutatására és fenntartására nézve intézke­dett. Tudja azt is és nagyon helyesli, a­mit e vár irányában a miniszter már tett, és épen azért, csak egyszerűen a ház fi­gyelmébe ajánlja a dicső Hunyady-kornak, e dicső emlékét és kéri, hogy határozati javaslatát fogadja el a ház. (Helyeslés) Ezzel az ülés véget ért, kettő is . . . Csanády és Csatár volt. Orbán Balázs új szakaszt indítvá­nyoz a törvényjavaslathoz. Súlyt fektet ugyanis arra, hogy a Szeged részére be­gyűlt könyörület a segítő adományokból semmi el ne vonassék. Már­pedig ez ösz­­szegből a tanács fentartására már­is el­költetett 40 ezer forint. Ennélfogva azt­­ egy évvel bejelentett törvényhozási műve­letőtörvénykönyv irott malaszt, a csődtör­vénykönyv alig hogy kikerült az igazság­ügyminiszter fiókjából, a polgári törvény­­köny vagyon- és kötelmi jogi része a­ codificatorok tollában funnakadva, a pol­len esetre, midőn valamit indítványoz ás­pári perrendtartás születés előtt szörnyet indokol, méltóztassék legalább azt meg­­halva : ez a mai igazságügyi prospektusunk. A törvénykezés nehézkes, az ügyforgalom nagy. Ily állapotban igazságügyi viszonya­ink javulását a mai rendszer mellett még remélni is képtelenség. Végül a következő javaslatot terjesz­t adni, a­mit mindenki tud, és indokolását ne olyannal toldani meg, a­mi tetszetős ugyan, de mindenki tudja széles Magyar­­országon, hogy alapja nincsen. A t. kép­viselő úr azt mondja, hogy óhajtandó, hogy­­határozati a könyöradományokból mentül több marad-­ ti be­ jön a szegediek részére, hogy a biztosi­­ tanács s az ott eljáró közegek ne apasz­­a mint a múlt évben is, e­szerint 40,000 forinttal apasz­tottak. (Egy hang a szélsőpalon : 60,000 javaslatok kidolgozását haladéktalanul ve forinttal.) Ki az uj szakaszt indítványozta, hogy min­en nem tudom, hogy a képviselő urak honnan veszik akár a 40,000, akár a 60,000 irtot, de egyet tudok, s ez az, hogy azon könyöradományokból egy árva ki sem leültetett sem a biztos, sem a biztosi tanács, sem semmi néven nevezen­dő ott működő közeg részére. (Egy hang a sz első balon : Az államéból !) Engedel­­met kérek, ez talán mégis kö­­nböző do­log s azért, hogy valami tetszetősebb, oly dolgot állítani, mi a rögtöni helyreigazítás nélkül maradt, felzúdítja a külföldi közön­séget, nem­ én ellenem, hanem Magyaror­szág ellen. (Helyeslés a jobb oldalon), és a­mi azon hiedelmet kelti, hogy a könyör­­adományok nem fordíttatnak teljesen a maguk czéljára, hanem kormányzati teen­dők költségeinek fedezésére fordíttatnak: ez oly könnyelműség, melyet én megbo­­csáthatatlannak tartok. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) A­mi a másikat illeti, biztosíthatom a képviselő urat, hogy a­mint a szegedi viszonyok, melyeket talán ismerek, állnak, a biztosi tanács tagjai bizony azokból az az összes igazságügyi reformok közül a nyilvános szóbeliség és közvetlenségre, mint mielőbb elérendő czélra legyen tekintet­tel­­. A királyi táblák decentralizácziója iránt oly időben adjon be törvényjavasla­tot, hogy abból még a jelen országgyűlés alatt törvény válhassék. T­e­l­e­s­z­k­y István némi részben megegyezik Veszlerrel igazságügyi teen­dőinkre nézve, csak a reformok keresztül vitelének ügyrendjére nézve nem ért vele egyet, így a szóbeliséget ő is pártolja, de nem tartja azt rövid egy pár év alatt be­hozhatónak. A­mi a szóbeliség behozata­lával járó kiadásokat illeti, a budapesti ügyvédi kamara véleményét nem fogadja el. A legfőbb ítélőszéket egybe kívánja kapcsolni a sem­mitőszékkel, hogy az eljá­rás egyszerűsít­tessék. A szóbeliséget csak fokozatosan, átmeneti intézkedések által tartja Magyarországon kivihetőnek. A szó­beliségre nézve, hangsúlyozza, hogy ők, kik annak barátai, nem doctrinarek, mert ők nem akarnak egyebet, mint visszaté­rést a természetes állapotokba. Említi ma­gánjogi törvénykönyvünk hiányát, s be­irigyelt — bocsánat — sokait napi dijak­ból nem tettek félre semmit, és egyik sem Gyesnek tartaná, h­a legalább egy döntvény él meg abból, a­mit azon czímen kapott codexünk volna. Óhajtja, hogy lépjü­nk a A képviselőház ápr. 19-ei ülésének (Úgy van a jobb oldalon) Ne méltóztas­...................... " ’­annak tehát itt, én nem tudom, miféle szempontoktól vezéreltetve, oly — bocsá­natot kérek — kicsinyes dolgokkal egyfe­lől a törvényhozás idejét elfoglalni, más­felől a törvényhozás tekintélyét compro-Iványi és Jókai érdekes felszólalásain kívül, még több általános érdekű felszóla­lás volt. A történelmi műemlékek tételénél Pogán­y Károly a következő hat­ javaslatot nyújtja be: A vajda­hunyadi vár, mint műemlék, a m. kir. vallás-és köz­­oktatásügyi miniszter felügye­lete és intézkedése alá helyez­tetik. (Helyeslés.) Nem kíván határozott összeget fel­venni e várra, mert ez csak beható tanul­mányozás és munkálkodás következménye lehet; továbbá azért, mert tudja, hogy a váltatási viszonyainkról s főleg a sajtótér-­ az igazságügyi politika e házból számüze-A ház e javaslatot elfogadta s adó röviden ajánlja a budget elfogadását, s z­ár a szóbeliség és közvetlenség eszméitságuk. Így biztosabb kilátásaink lehetnek mint F. april 20 iki ülésében H­o­s­z­t­i­ns­z­ky­­ tűzte ki zászlójára, de azt akkor bizonyos cseszi eddig hogy a vajda-hunyadi vár meg fog János részletesen nyilatkozik igazságszol­­ táblabirói velleitások megbukatták s azóta i­de, melyb óvaty az enyeszettől. A közoktatási budget után tárgyal­tattak: Uj-Szeged egyesítéséről Szeged városával, a szegedi kir. biztosság meg­hosszabbításáról szóló törvényjavaslatok. Mindkettő elfogadtatott. Az utóbbinál Orbán Balázs szokott tapintatlanságával botrányos incidenst ide­vénynek és az esküd­széki eljárásnak re­j­tett. Az igazságügyet ma már csak fiska formjára hívja fel a ház figyelmét. Ra­­­litási szempontok irányozzák. Az igazság széről az esküdtszéki intézménynek c­­él­­ügyi politika fejős tehenévé lesz a pénz szerű fejlesztését óhajtja úgy, hogy annak, ügyi politikának hitele és jövője biztosíttassák, és általa. Nagyon örvend, hogy Teleszki be biztosíttassák egyszersmind a sajtónak sza­­­mutra beszédében a perrendtartási tvja­vaslatot, mert ez által fölmentette őt an­badsága, mely nélkül ninc­s általános fejlő­dett elé, melyhez saját pártja részéről is i­dés, nincs általános haladás, nincs valódi­nak részletes ismertetésétől. Kötelessége­­csak két támogatót tudott kapni. Ez a népszabadság. E mellett az eljárás reform-­nek ismeri azonban azzal szemben dicsérő­ját sürgeti, mert az eljárást lassúnak tart ,én,könyv mintén nem egyéb­ e, mint kom­“ SA« «.„is gyors”- között nagyon könnyű. Igaz, hogy az írás­(Helyeslés mint a magán­jogi kódexszel balról.) Az ügyvédi kar főh­ibáját a túlten­gésben, a számbeli sokaságban találja. A szóbeliség megtisztítja a pályát, a tehet­séges és alkalmas ügyvédek meg fogják utolsó tíz év alatt közén­­ gyakorol, s mely felolvasó­a lezouik előre tudatott­­ nincseneklsSSrgyakrri aTremTereinit,­ Douglas Forsyth A, a­kik a szóbeliség terén alkalmazhatók volnának. Erre csak azt leh­t mondani, ho­gy lovagolni addig senki sem tud, míg lóra nem ül. Fölhozzák azt is, hogy a rend­szer drága. Ez a legbetegebb pontja az ellenvetéseknek. A jelen bírósági szerve­zetek kiadásait tekintve, egy millióval na­gyobb összeg áll rendelkezésünkre, a­mely­­lyel a szóbeliesség keretét megalkothatnék. Kimutatja számadatokkal, hogy a szóbeli­­ség behozatala által jelentékeny megtaka­rítás volna eszközölhető. De ha nem ke­rülne is ez a rendszer kevesebbe, akkor, midőn csak szigetet képezünk elavult rend­szerünkkel a műveit és nem műveit álla­mok között is, lehet e kornoly és számba vehető érvnek tekinteni a rendszer drá­gaságát; lehet e ily életkérdésben, midőn sokkal jelentékenyebb, sőt egyenesen in­­produk­ív érdekek előmozdítására, a mi­lyen Bosznia okkupácziója is (Élénk he­lyeslés balról) milliók költetnek el? A királyi tábla dec­e­ntralizácziója­­ minek­ következtében mellett fölhozza, hogy mily kulturális tá­­gyen elszegényedtek. receptio terére s a rasi viszonyok közt át­úsztatnék az által az ország külön ■ Ehhez­­ még ne teremtsünk magánjogi codexet. De bö*ő vidékeire, a mi magyar nemzetiség, termények onasi m^pen eip0mit ezen receptióink­ ne késsünk, mert ez úgy , ^ közművelődési tekintetekből kiszámít­ Oroszországba a né­ki , hogy a­r­katlanul jótékony hatással bírna az ér­ttek az áremelkedés kellő ellenérő­l is hosszú időt vesz igénybe. _______ állami helyeket, a nem alkalmasak elhus­zartja, mivel""a ház fanak- Vissza fognak*adatni eredeti rend­ben űzetik, mint ezelőtt* dacaira !* megkezdette­­ még mindig azon hangulat benyomása alatt dejteténöknek, mert ha ők nem tudnak hogy az orosz lapok, port hintve öltségvetése áll, mely Horváth Boldizsár minisztersége! e**szá­n­ máskép, mint a jóhiszemű felek V­e s­z t­e­r Imre határozati javasla-1 szakraParlamenti szónoklatok keretében na 10,0. a l­..u..,cl tát pártolja, azonban nem tartja az abban ... ■ . . . mittálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem, foglalt elveket, még ezen ülésszak alatt ki-i gyon n­ehez naegálapitani azt, hogy meny­­- u -_/i. vihetöknek. Ő is nyújt be egy határozati t­ag* ,­1° szükséges egy törvény keresztül­" javaslatot, melyben kéri a ház által utal­t vitelére. A jogosulatlannak tartja a firtatás az igazságü­gyminisztert, hogy a szóbeliség és köz­vetlenségnek elvein ala­puló törvénykezési rendtartás előmunkája­10 évet, és oly jogosulatlan volnt mon­dani két évet is De az az egy bizonyos, hogy ha hozzá nem kezdünk a rendszer fai iránt haladéktalanul terjesszen a ház életbeléptetéséhez, úgy fogunk vele járni, elé törvényjavaslatot. (Beszédét élénk he­lyeslés fogadta jobbról.) Emmer Kornél beismeri, hogy Te­leszkinek sikerült számos érvet m­egc­á­­folni azok közül, melyeket Vesztes­ a szó­beliség mellett, az általa hangsúlyozott sürgősségi alakb­a felhozott. Ezt annál A képviselőház az igazságügyi miniszteriura kéi.------- —, ____________________ _________, -nek tárgyalását. Máriássy Sándor eső után kezdett lábra kapni Horváth Boldi­­kárával, akkor nekik nincs lejogosult­veszedelmesebbnek Beadják: dr. Emmer Kornél, dr. Krajcsik János, Ormay Károly, Dárday Sándor, ifj Latinovits János, Kovács László, Hosztinsz­­ky János, Simon Gyula, Apáthy István, Miehl Jakab, dr. Krajcsik Ferencz, Boros Bálint, Plachy Tamás, Bárczay Ödön, Mik­sa Elek, dr. Antal Gyula, Éber Nándor,­nak egyebet, mint visszatérni a természe­tes állapotokhoz, mint visszadni az életnek azt, a­mi az élete Kiterjeszkedik itt azon kifogásokra, melyeket a mi viszonyaink között a szó­beliség ellen felhoznak. Ilyenek a magán Bausznern Guido, Mocsáry Géza, Gál Jó jogi törvénykönyv hiánya És itt kiterjesz­kedik azon nevetséges vajúdásokra, me­lyek az alkotmányos kors­zak beállta óta a magánjogi kódex megalkotása körül ész­lelhetők. Szakítani kell — úgy­mond — a chauvinismussal és lépjünk a reczepczió terére s ne akarjunk erővel a nyugati mi­­velt nemzetektől eltérő jogviszonyokat al­kotni. Hivatkozik a váltótörvényre, a ke­nő, Mezey Ferencz, Bakon József, Mayer József, Szerb György, Vargics Imre, Po­gány Károly. Ezzel az ülés véget ért, álláspontot elfoglalni Utal arra, hogy a ja, végül a kir. tábla deczentratizáczióját,a mai írásbeli rendszer a szóbeliség mellett a Curia különválasztásának megszűntéié annyira hátra áll, hogy választás a kettő sót s a telekkönyvi átalakítások táját. V­esz­ter Imre sajnálattal említi föl,­­­ben a nyilvánosságban díres köszönet,­­ hogy az igazságügyi miniszter által ezelőtti Hangsúlyozza, hogy nem lehet doktrinak­ Beszéde végén hat. javaslatot nyújt melyben az általa fejtegetett elvek formulázva vannak. Az időpontot most tart­ja legalkalmasabbnak arra, hogy a belre­­formok terére lépjünk. Az a baj, hogy ed­dig e téren nem mozdultunk. Mozduljunk hát! (Általános helyeslés.) A határozati javaslat következőleg hangzik . Mondja ki a t. képviselőház határo­zatiig : Utasíttatik az igazságügyminiszter, hogy a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló polgári törvénykezés­i rendtartás elkészítésére s a királyi tábla felosztására szükséges előmunkálatokat vegye foganat­ba , az e tárgyakra vonatkozó törvényta­beliség meghozta a nyilváno­ságot, de e j­vaslatok előterjesztéséig, minden javaslatnál a szóbeliségre, mint mielőbb megvalósí­tandó czélra lehetőleg legyen tekintettel.­séggel vádolni azokat, a kik a szóbeliség bereik, kik 1848 elött szolgálatukban , indítványozza, vétessék fel uj §-kép ez, a leteknek az életben semmi nyoma. A bün behozatalát sürgetik, mert ők nem akar­voltak, részint elpusztultak, részint el-' kir. biztos s a biztosi tanács tagjainak távoztak a vidékről; arra pedig négi külön fizetés nem jár „ . „i­ v ___„„u I Tisza Kálmán miniszterelnök: T. e3et_n,e.m,f?.rd0't EM Mrfc«m * k**oU urho., a­vagy általában paraszt­gazdákkal, va­lamely állomány ak­odiális természetét be lehetett volna bizonyítani. A miniszteri javaslat szerinti el­járás alapján a gyakorlati végeredmény tehát az lesz, hogy mindazon esetek­ben, a­melyekben a volt jobbágy kö­vetelőjét, a volt földesúr­ tényleges bir­tokában levő állomány, mint úrbéri természetű, annak kiitéltetik ; ellenben a volt földesur által követelt állomány úrbéresnek fog elismertetni. a képviselő úr Az utóbbi 5 év alatt eldöntött — és közvetlenségnek a polg. peres el­­reskedelmi törvényre, a beterjesztett csőd­járásban leendő behozatalára megkivántató­ törvényjavaslatra; nem e a reczepczió raü­vének kell e azokat is tekintenünk? A londoni Society of Arts termeiben Sőt 16 kán tartotta Vámbéry első felolvasását i­gy e munkába s ezeknek előterjesztéséig­­ maga a kitünően megalkotott büntetőtör-­ azon befolyásról, melyet Oroszország az A képviselőház ülése apr. 20 án. A ház utasítja az igazságügyminisz­­tert, hogy 1. a nyilvánosság -— szóbeliség VÁMBÉRI FELOLVASÁSA Londonban.­ság között, mióta Time Fayrer, Selwyn teng^M­­J 1 Badger, Ersinne PenT J*’.tyffl »zzak azt is, hogy a revu- indiai tanács körében legbetegebb pontja az a nagyszámú hallgatóságban^- J .......... kitűnő vendég volt látható Vámbéryt, midőn az ‘ ^ ta, a közönség igen olvasásában, mely egy"ZrZI'°U f/Wf l/o.Zekki . i-i:.?/ ur»eil l0t; tott, kevésbbé a politikai tóttá szem előtt, mint inkább a néz pontokból indult ki. K0ns, " khauaiusokban, melyekben nagyobb zavarok és véren»?/,Sr­­­tak, most nyugalom és renj •' b a khauok despotikusa é­s teljesen megszűnt. De az „iNJd kizárólag Oroszország er.l­u. NiT előtt s a kultúra, mely ott ^ nagy veszedelem a beszülöS*41 Bokhara és Kokand ipara *krt( sokat ir az orosz import Preponderant V a TÍr°sok 111 gáltatott volna; továbbá “értéül s 2 szállító és tevetulajdonos elveszte-!»­setét, mert az oroszok most ■ ^681 Irf' _ a nyeri ír, belföldiek viszont az alkotmán­yokkal maguk jönnek folytan kénytelenek megvásárol?“* i pénzen a silány orosz czikkeket mot hia versenye már most lehetett ! t téve s még a theát is Oroszom^ ] nem Indiából kapják. Előadása további folyamában 'li­béry kifejtette, hogy mióta (WJ Közép Ázsiában megjelent, Atari.!! Persia is e­gy sérelmet szenvedett. Sz Qrí rs 1 rr, í t rrr J r­, f 4 V, « ~ 0 5?» vedelmi tekintetben. Sőt a rabe­reskedés is fennáll és ép oly vagy« szemébe, azt hirdetik, hogy a ral­­kereskedés többé nem létezik. írül sokat szenved, e csapás alatt,­híd-i az adókat az oroszok óriási é!?­ben emelték s az uj „rendszeres* raányzat sokkal inkább deszpotikus. * volt az ősi hazai regime. A kfaanokásíí­rek barbár kormányzatát régebbit fo­lyásolták és ellenőrizték a molliké­sok, most az orosz despotismus cap. * vetkezetességgel halad előre sere:;­ semmi nem feszélyezi. ( Vámbéry megengedi, hogy a f o­kozó elszegényedés pillanatnyi «tűt»;. \ s hogy anyagi tekintetben talán eg­y jövő fog Közép Ázsia népeire felis­­ de nézete szerint, semmi sem fogja­­ orvosolhatni azon erkölcsi bajokat,^]­ket az orosz kormányzat okozotti­­­szoknak legelső dolguk az volt, k­­­ rontották és megdöntötték a bec-L­i vallási rendszerét, melyen egész tá­­­mi szervezetük nyugszik s az ott h­o­zott orosz hivatalnokok a legnagyobb s rupeziót hozták létre.­­ Az orosz kormánynak legfőbb.f­ia volt ezen kívül katonai utak léte,­­ melyek összeköttetéseit lehetőleg baj­t­­ak. A nép anyagi és szellemi jólét emelésére azonba mit sem tett fe­j­lődési törekvése legfölebb abból álló:­­ erőszakkal oroszositotta a közép-ázsi pékét e részeken, melyek tényleg új, vándorolnak az oroszok által körmi,­E­orfil­i területekről, vagy valósa lesznek. Sajnálattal emeli ki, hogy , tapasztalatok oda látszanak mutatnij­ majdnem az egész török faj orosz­ság alá kezd kerülni s igy elérkezej® vak id­­e, hogy a m­oszkovita tőrei'' I nek határ szabassék, melyek nasjoa*­kuli urai m­iszszióval bírnak. Nem nézete szerint, megengedni, hogy 811 ® szók kiter­jeszszék befolyásukat «i­­j ja népekre. Az Oxus határa kell W ^ JLV U.p.aUV. ±M.CJ VAUJ ------- p pezze a jövőben is nemcsak a po*1-’ j­egy-zersmind az etnikai határt is,s j. hogy e határ művelődési tekintetbe» ^ teljesen különvált területet jelez. L' j dek befolyása, a talaj és eguaj.». - j járulásával hozták létre e különbség i­lyet korunknak nem szabad szem veszteni. . r Emberiességi szempontból 1 j ."»’«latlan dicsv•* , határ hogy Oroszország igazolatlan dicstaj r egyszer mindenkorra határ szi , hogy Ázsia arja nép eleme azon ú­j vezérsége alá jusson, mely Kurep^,, s gas műveltségi fokáról, szó­téről és igazságérzet­éről is telre^a j, 8 eddig is oly szerenc­sésen töltő-­t eddig is oly vilizátori hivatását. jc 5 Az elnök a felolvasás után, - o különösen végét a közönség tö jt zajos tetszési nyilatkozattal *13 ,’jj megjegyzéseit adta elő, kjem»' ^ J saját tapasztalásából n'0Dl “a J ' a k­ij­emir kormányzata alatt bűntény­­ legnagyobb ritkaság volt, nem lehetett látni s a legna^j1^ i«..t miot ti»1' óhajtása' tonság uralkodott. Most, nü°*■ feji ez megváltozott. Azon óhajt végül ki, hogy különösen ker’jj? i'intetben a kellő lépések a* ' létes­itése czéljából megtétesse ^ Sir Erskine Prr.J W'ÍV nem akar politikai 6zemp^a .f(JJ.’ ten’, minek itt nem is voki»^ «».t unja. hogy tf. Len kellene más országok ko bírálatába elegyedni, juk van az angoloknak saj­f szer'11*' tukkal is. Közép-Ázsiát, véze­liának és Oroszországnak k unok, és meg van győződ» . A’ hatalomnak valódi érdekei » ellentétesek. / Jan­aseu ^ Rutherford Alcock tej - teszi Vámbér* nézeteit és ^ Angliának kiígrása m­egakar *

Next