Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-06-10 / 132. szám
ÜL évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: HORUA-DTCZA, nyomdaépület. jeltelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. B..,nhibátlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 132-dik szám. Kolozsvár, csütörtök, 1880. junius 10. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcea.) ELŐFIZETÉSI DÍJ egész évre félévre . . 16 frt. 1 évnegyedre 8 „ 1 egy hóra . 4 frt — kr 1 „ 60 „ N A R I I, A R. Hirdetési dij: sora 6 kr. Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 28 kr. Iikor lesz már Kolozsvárnak (elsőbb leányiskolája? kiadott miniszteri jelentésben e nem igen magasztaló jellemzést olvashatjuk megyénk (Kolozs megye) népoktatása ügye állásáról .Általán véve a lassú haladás félreismerhetetlen ; a jelen állapot... nemcsak hogy távol esik a középszerűségtől, de némely főtényezőre nézve, az előző évhez képest, hanyatlást állott be.“ (L. az 1877-78- és 1878—79-kijelentés 158-ik lapján!) Hanem, habár ezt is érezzük : nem a megye baja fáj most nekünk! De fáj az, hogy a városunkban tí 8 év óta tervezgetett felsőbb leányiskolának a felállítása ügye éppen akkor akadott meg, amikor már teljes megnyugvással hihette minden ismerője az ügynek, hogy ennek gyors és sikeres megoldása elébe többé semmi akadály sulat különben is meg akar szüntetni — adja ő nagyméltósága beleegyezését ahoz, hogy e megszüntetendő intézet helyébe a jövő 1880— 81 -iki tanév elején a rég tervezett felsőbb leányiskola állíttathassák fel, s illetőleg a gyermekkertésznő képző részéről eddig élvezett állami segély einek adassák s az ő állandó fenntartására biztosittassék. E fölterjesztésben kifejezett kérelemre a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ev. évi január havában, 25,194—1879. sz. a. kelt leiratával, értesítő a helybeli kir. tanfelügyelőséget, hogy a felsőbb leányiskolának a megszűnő gyermekkertésznő-képző helyébe leendő felállítását helybenhagyta, s ezért az utóbbi részéről élvezett állami segély, az 1880—81-iki tanév elejétől, az előbbinek fog adatni. A most ismertetett nagy fontosságú elhatározásról azonban a városi hatóság egyenes után mindeddig nem a Évek hosszú során gyakran hall. e kérdést olyan szülők szájából, az az elemi iskolákból kikerülő leány- remekeiket nehány évig még bővebb ,alaposabb oktatásban is óhajtották ..,Ha s óhajtanák részesíteni, erre alkalmas és kellően berendeled, nyilvános iskolát városunkban még adig nem találhattak s nem találhatnak. Pedig a helyi székelő, kir. tanfelügyelőség — előbb a törvény szavaira, aztán a vallás- és közoktatásig miniszter úr ő nagymélt, egyenes rendeletére hivatkozva — többször sürgette egy ily intézetnek, vagy helyette egy polgári lány-iskolának az sem gördülhet felállítását; a községi iskolaszék is többször nyújtott be e tárgyban javasatokat és terveket a tek városi ta Ugyanis, miután Kolozsvár sz. kir várossá a belvárosi gyermekkertet fenntartó társulat elöljáróságával kötött pácsnak, meg a képviselő bizottság- szerződés alapján a belső-magyar-ut- értesittetett, azaz fölterjesztésére vak, s e munkálatok az illető szakczai „Frőbel-intézet“ telkét terheivel tanfelügyelő urnák egy megnyugtató osztályokat is nem egyszer járták meg se foglalkoztatták , hanem azért az ügy végleges megoldása mindig késett, mert valamin mindig megakadt. Egy ideig talán „nem akaromféle nyögés“ volt az akadály, azután meg pénzhiány, ami miatt — tudvalevőleg — a legjobb akarat mellett is, nem egy jó ügy áll meg és stagnál gyakran évekig is. Megállott és stagnált hát ez is... És az érdekelt szülők hasztalan intézték, már évek óta, minden tanév vége felé vagy az újak kezdetén hozzánk, az iskolaszék tagjaihoz, a czinnül kiirt kérdést, mert mi bizony megnyugtató feleletet rá — teljességgel nem adhattunk. utóljára oda jutottunk, hogy szinte gúnynak vettük e meg megújuló kérdés gyakori ismétlését, — pedig elgondolhattuk volna, hogy őszinte jó akarat és igaz érdeklődés is sugallatja. Mert hiszen, ha már Tordán, Deésen, Enyeden, Fogarason, B.Hunyadon (és hirtelenében nem is tudnám mind elősorolni, hogy csak közelünkben is, hol?) mind vannak már polgári, vagy legalább úgynevezett felső leányiskolák, miért ne lehetne valami eféle, vagy ezeknél talán valamivel magasabb rangocska, az erdélyi részek főhelyén — Kolozsvárt is ? . . . Hogy ne lehetne, arról szó sincs; de hogy még eddig nem lehetett, az a tény. És pedig olyan tény, hogy — Egyebekkel együtt — ennek is feheegyütt átvette s tulajdonjoggal magán átiratán kívül — egyéb választ nem nak megszerezte — ez által oly he-t nyert, s a fel térjészté tett irományok lyiségnek jutott birtokába, melyben ama sem küldettek még le. Pedig most már régóta tervezett intézetét, úgy szólva, csak is ez képezi ez ügy végleges mega legalkalmasabb központi helyen átoldásának egyetlen akadályát,luttatja fel. Mivel azonban városnak tanácsa Göschen konstantinápolyi angol nagykövet, mint említettük, e hunikán fogadtatott a szultán által s ezen alkalommal tartott beszédében a nagykövet előadta, hogy a „királynő, felséges uralkodónője, őt kegyeskedett mint külön nagykövetét Konstantinápolyba kinevezni s ezen alkalommal kiváló szerencséjének tartja, hogy , megbízó levelét ő felsége a szultán kőképzője, melynek végzett növendékei teheti le. Elvállalván e felelősséggel tett egy kis részecskéje abban, hogy nagy részben eddig is elhelyezetlenül járó küldetést legelső kötelességének fogja közoktatás állapotáról“ legutóbb maradtak, s a melyet a fentartó tár- tartani azt a királynő megelégedésére de igen, mert a folyó tanév végével e háznak egész felső emelete, sőt a földszinten álló épületének egy része is teljesen kiürül, mivel a benne eddig elhelyezett gyermekkertésznő képző ugyanezen tanév végén teljesen megszűnik. E megürülő részeket pedig a város máskép nem értékesítheti, mert az említett társulattal kötött szerződés egyik pontja értelmében, az átvett épületet, melynek alsó részében a gyermekkert továbbra is fennmarad, csakis tanítás czéljára használhatja. Az egyik főakadály — az alkalmas helyiség nem léte — tehát már elbáríttatott. De ennél több is történt a sokaktól várva-várt, fontos közművelődési intézet megnyithatására és jövője biztosítására. A városi képviselő bizottság ugyanis — egyetértve az érdekelt gyermekkert-társulat elöljáróságával — még a múlt évi október hó hó 3-án 140— 9026. sz. a. kelt indokolt felterjesztésében fölkérte a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy mivel mind városunknak, mind vidékének sokkal nagyobb szüksége van egy jól rendezett felsőbb leányiskolára, mint arra a gyermekkertésznőmár e folyó évi ápril 21-ről 940—880 sz. a. kelt kérésében felkérte az illetékes minisztériumot, hogy előzetesen is köszönettel fogadott, kegyes elhatározásáról kötetlenül értesítse városunk képviselő bizottságát: bizton remélhetjük, hogy ez egyetlen akadály is rövid időn elháríttatik . Hiszen, legújabban, eddig is csak kezelési tévedés miatt késhetett ez ügy végleges ellátása. Ezek szerint, a czímben felvetett kérdésre, sokakat megnyugtató és megörvendeztető feleletül, most már biztos adatok alapján jósolhatjuk, hogy az 1880—1-ki tanévtől kezdve Kolozsvárnak is lesz már felsőbb leányiskolája. Hogy mit várhatunk tőle, s mit nyerhetünk vele ? — alkalmilag majd erről is elmondok egyet-mást. VÁradi Károly. 1x ^Y8'*12 Anglia és Törökország között etező barátságos viszonyok azon óhajtást keltik fel benne, hogy szolgálatára lehessen egyúttal a szultánnak és azon népekbeg volt fölött ő uralkodik. Előadta Iobbi’, hogy a parlamentben elfoglalt állásánál fogva tartózkodása Törökországban szükségszerig korlátolt lesz, de engedelmet kért egyúttal a szultántól annak kijelentésére, hogy meg lévén győződve ő fels,“Ő" törekvéséről, hogy alattvalóinak jóllétét faj és valláskülönbség nélkül előmozdítani kívánja, örülni fog, ha Konstantinápolyban tartózkodása alatt ezen eredmény elérésére a maga részéről is hozzájárulhat.“ A szultán válaszában szintén kiemelte a két nemzet között fennálló baráti viszonyt s azután magánkihallgatáson fogadta az angol nagykövetet. Mint a Timesnek sürgönyzik, diplomácziai körökben bizonyos mozgalmat idézett elő azon körülmény, hogy Göschent a szultán nem akarta fogadni addig, míg az eredetileg neki előzetesen bemutatott beszédet a nagykövet meg nem változtatja. A diplomaták körében általános helyesléssel fogadtatott a szultán elhatározása, mert a diplomácziai szokás azt hozza magával, hogy ily bemutatásoknál pusztán üdvözletek váltassanak s politikai kérdések ne hozassanak szóba. TARCZA Színházban Ma adatik itt először a dr. Nagy János művezetése alatt: „Zete visszavonulása“, vagyis: „Csalódott Kritikus“, vitézi szomorujáték egy folyókban. Irta : Esemény; történik a M. bolgár szerkesztőségében ; idő : május hónap. Motto: „Bel szomorú gynzos eset, Bécsben a mely velem esett !“ (Zete dalaiból.) Azt mondja valaki, gondolom Börne, ,de állítani nem merem, mert nem akarnám, hogy valamelyik gubernánt körmömre verjen, mint szegény Zongor barátomnak a „Glocke“-val — tehát azt mondja valaki, hogy a kritikus mestersége olyan, m mint a hóhér mestersége: nem tanít, de büntet; nem javit, de megöl. Hónapokig valók a M. Polgár kritionon, és hónapokig minden szini jelentéshez azzal a szomorú tudattal fogtam, 0g1 én most a Kozárek mesterségét islakorlom, s szivem elszorult, ha rágonolta®, hogy szegény Tháliának, e szépságes leányzónak végvo taglását fojtogató ereim idézik elő. Szerencsére a győri eset ismétlő -tölt, még pedig nagyban és nem ideiglenesen- A mit Zete halálnak halálával megölt- megfojtott, agyonkinzott, letiport és ily tények súlya alatt, görnyedezve ,kritizált, az föltámadott Bécsben, erő- retírál^g^Zete^ vitéz^ ^ mentege.idom írásban, őszinte szavakkal. eg egészségben, ifjúságban és dicsőségEs most, jaj teneked Zete ! Mátray Béla eddig is csak hallomásból, a feleségétől értesült, hogy te kritikát is irsz, miként azt, nagy e világnak hírül adta a ,Keleti-ben, de ezentúl még csak hallomásból sem fog te róllad tudomást venni. Te tűrhetőleg jóravaló ifjú színésznőnek tartottad szájlám Gláser-t, a másodrendű szerepekben, s ime kisült, rövidlátásod szörnyű csalódása, mert mi meg nem történt sem Kántornéval sem Laborfalvi Rózával, bécsi lapok nyomtatásban hozzák cynkographirozott arczkópot, s világlapok hirdetik művészetének nagyságát. Ok nélkül való már minden vitézséged szegény Zete barátom és druszám ! A nagy setétben, melyre lelki vakságod kárhoztatott, úgy vélted, hogy Máray nő i genre szerepekre van szerződtetve, s nem önálló művésznő, hanem csak kisegítője férje urának. És ime: Sonnenthal kezet csókol neki. Az akasztófa németje ! Bezzeg Pálmay Ilka iránt nem mutatta a művészi ihletség nagy tiszteletét, s a száját csókolta meg-De mindegy. Annyi bizonyos, hogy hullott a német csók mint a záporeső, homlokra, szájra, kézre egyaránt; az is bizonyos, hogy Levinszky szavalt Petőfiből; azt sem lehet kétségbe vonni, hogy Ferenczy Ida kisasszonyt látták; végre az is tény, hogy az én nagyrabecsült barátom a „Kelet“ szerkesztője diadalkaput óhajt a hazaérkezőknek emelni. tentio nevében, melyből az származott. Annyival inkább meg fogják bocsátani, mert önöknek természetszerű hivatása, védni, ápolni, fejleszteni azon drága todzut sem. Teljes lemondással dobja oda ! Uraim és hölgyem! Legyenek üdvöz kincset, melyet féltettem, hogy Bécsben magát, hogy eltiportassék az események logikájának kérlelhetetlen egymásutánja alatt. Elismeri, hogy kifogástalan horderővel bír, ha egy Gabányi megdicséri a Polgárban azt a színtársulatot, melynek ő is tagja; belátja a Mátray diacretiájának nagyságát, midőn mint művezető hirdeti vala a társulat világhódító dicsőségét; meggyőződik, hogy a magyar szinraű előadásnak illetékesebb bírálója a magyarul nem tudó bécsi reporter, mint ő vala; és végre átlátja, hogy a magyar népéletet, magyar viseletét, magyar zenét, magyar tánczot magyar költészetet inkább szereti Bécs, miként ő, többet foglalkozott vele, miként ő, jobban megérti, miként ő, s így bírálatában igazságosabb és méltányosabb, miként ő vala. Hosszú már a mi ismeretségünk Bécscsel. Több mint negyedfél százados. E hoszszú ideje alatt tanultuk meg, hogy mindig a legjavunkat akarja. Negyedfél század óta hömpölygeti onnan a Duna a czivilizáczió iszapját. Legújabban oly nagy kaliberű művészeket volt szíves nekünk fölfedezni, kikhez — kivált Kassayhoz — a burgszínház tagjai örömmel járnánaka Legyünk azonban igazságosak és beszéljünk komolyan. Amit szóval el nem mondhatok a vasút perrónján örvendező viszontlátások hangos éljenei közben, elmenzölve kincses Kolozsvár bomladozó körfalai között. Az itt megjelent díszes közönség nagy sokasága egyfelől, másfelől azon körülmény, hogy én vállalkoztam első nyújtani jobbomat a viszontlátás e meleg pillanatában , tegyen tanúbizonyságot arról, hogy mi önöket szeretjük s őszintén örültünk a sikernek, mit önök által a magyar népszínmű, Bécsnek városában kivívott. Fogadják e jobbat, mint a közönség meleg ragaszkodásának és saját megbánásomnak őszinte zálogát. Alig négy hete, hogy e kéz nehéz sebeket ütött az Önök jó hírnevén , de legyenek meggyőződve, hogy ez ütéstől ő maga is vérzett. Az önök sebét, mit jó baráti kéz ejtett, idegen világ légkörében, idegen szivek szeretete gyógyította meg. De az én kezem még mindig vérzik, s az Önök feledékenységére van szükségem hogy behegyedjen az. Adják meg azt nekem, azon jó szándék nevében, mely engem akkor vezérelt. Nagy kincset indítottak akkor Önök Bécsbe, s én fölháborodtam, látva a könynyüvérűséget, mely koczkázatra teszi azt, nulni .... ha mennének így vagyon ez ! Igen is koczkázatra, mert minden általam megírva a Mátray tudósításában. . számba vett jel oda mutat, hogy e válla-És Zete az az ember, a ki ezt neki lát, szinügyünk reputáczióján nagy csőrelhiszi. Hozsánna neked Bécs bát fog ejteni. Csalódtam. De önök megfogják, önöknek meg elharácsolódik. És meg kell bocsátani azért is, mert önök, kikhez egy évig tartó mindennapos találkozás ismeretsége fűz, tudhatják, hogy nem önökben csalódtam, kiknek ismerem úgy kiváló tulajdonságait, mint gyengébb oldalait, hanem csalódtam Bécsnek városában, melyben több volt a méltányosság, nem mint mennyit önök megérdemeltek, hanem mint mennyit Bécstől emberileg várni lehetett. Önök meg nem hamisított épségben hozták vissza azon kincset, mellyel útra keltek volt. Örömmel konstatálom ezt most, miként keserűség vegyült szavamba akkor, midőn a búcsú biztató hangja helyett, az éles bírálat fegyverét használtam. E kincset, melynek Önök küzdelmes pályájuknál fogva, letéteményessel, őrizzék tovább, lelküknek egész szivóságával. Tegyék ragyogóvá a szorgalom és kitartás nehéz munkájával s szorítsák meg drágaköveit a művészet el nem múló alkotásaival. Igenis, el nem múló alkotásaival. Mert tévedés, hogy a színészi alkotás elmúlik a perczcel, miként eltűnik a hullám barázda, ha elvész a hajó szemünk elől; vagy miként szétfoszlik a délibáb tündérvilága, ha felhő szál a verőfény elé. Igaz, nem marad meg a vásznon, miként az ecset festéke, és nem marad a kőben, miként a véső metszése; de vászonnál és kőnél nemesebb tárgyak őrzik a színművész halhatatlanságát: az emberi kedély, kell bocsátani e csalódást — — azon in-1 hova e kép vésődött s az emberi melyet e kép átalakított Mióta a szép, az igaz, a jó, a nagyrét nevelni a nemes revelálja magát az emberiség ke- i közben belében, nem létezik állandóbb küzdelem sem mint az, melyet eszmény és valóság, egymás ellen folytatnak. E küzdelem szomorú és véghetetlen. Szomorú, mert a mindennapi élet mindig a valóság részén áll, és véghetetlen, mert nem megmérhető azon űr, mely a nehézkedési törvények által korlátolt test, s a nagy mindenséget beszárnyalni tudó lélek közt létezik. Önök oly pályán haladnak, mely a küzdelem e véghetetlenségét igyekszik kiegyenlíteni. Önök közelebb hozzák az eszíényt a valóhoz, midőn önök által alakot ölt a költő gondolata, és közelebb viszik a valót az eszményhez, midőn ismétlik a színpadon az élet fájdalmait, örömeit, bűneit és erényeit. De épen a kiegyenlítési missió az, mi pályájukat nehézzé és háládatlanná teszi: a költő soha sem lát az önök működésében elég életet, s a közönség soha sem lát elég ideált. Innen a nehézség és innen a félreértés. Hanem azért ne érje Önöket csüggedés. Minél nagyobb az akadály nehézsége, minél több a félreértés igaztalansága, annál több erőt adjon Önöknek a tanulmány, s annál nagyobb kitartást az a tudat, hogy rá is sót teljesítenek. Szolgáljon vigasztalásukra, hogy a kolozsvári közönség nehezen nélkülözte Önöket, míg oda voltak , és szolgáljon buzdításukra, hogy örömmel fogadja, midőn visszatérnek. Ne feledjék egy perezre se, hogy a sziv.s kolozsvári sajtó örömestebb bővelkedik az elismerésben, mint a gáncsban, s úgy szerint az édes anya: dorgálás feledkezik meg a csókról nem Legyenek újból üdvözölve! - addig is ORSZÁGGYŰLÉS A képviselőház ülése június 7 én. Elnök: Péchy Tamás; jegyző : Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b., Ordódy Pál, Paut ter Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Orczy Béla b., Bedekovich Kálmán. Az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Hunyad megye feliratát az állami alapból fizetett és alkalmazás nélkül maradt szászváros - székbeli tisztviselők végkielégítése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Láng Lajos előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését az országgyűléss pártjai tárgyában. Napirendre tűzetik. Következett az erdélyi és a volt Kraszna-Közép Szolnok Zaránd megyei és a kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerűsítéséről és gyorsításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az 1-fő fejezet szól az általános határozatokról. Ennek 2. §-nál Kozma Parthon szólal föl és azt ekkép óhajtja módosítani. A birtokrendezési, arányosítási és tagosítási ügyek azon kir. törvényszék illetőségéhez tartoznak, melyek területén a per tárgyát képező ingatlan birtok fekszik. Bokros Elek előadó a bizottsági szöveget, mint positive szükségest elfogadtatni kéri. A szavazásnál Kozma módosítványa mellőztetett. A II ik fejezet szól az egyes perekben, valamint az úrbéri elkülönítés és arányosítás iránti keresetekben követendő eljárásról. Kozma Párthén az egész fejezetet a jogügyi bizottsághoz kívánja utasítani azzal, hogy abba az újonnan megindítandó perekre nézve csakis a birtokrendezés és arányosítás megengedhetőségére vonatkozó, a folyamatban levő perekre nézve pedig az átmeneti intézkedéseket foglalva, újból szerkeszsze, és a lehető legrövidebb idő alatt beterjeszsze. Bokros Elek előadó e fejezetet, mint olyant, mely megfelel az erdélyi birtokos jogviszonyok tényleges állapotának, elfogadtatni kéri a tárgyalás alapjául. A ház a Kozma indítványát nem fogadja el. Kozma Partbén erre a fejezet czimét ekkép óhajtja szerkesztett: Birtokrendezés és arányosítás megengedhetősége. Bokros Elek előadó e módosítást ellenzi, bár az által a fejezet lényege és rendelkezései nem változnak. Szavazásnál a módosítvány mellőztetett. A II. fejezet 3. §-nál Srevo Miklós azt indítványozza, hogy d) pontja kihagyassék, azaz, hogy az úrbéri czirosnnyében, sem Teleszky és Kozma nézetében. Kérdi, hogy ha mától holnapra, egy éjszaka megtörténhetnék az összes fekvő birtoknak tagosítása az egész országban, és egy szép reggel erre ébrednének fel, hogy az tény : vájjon egy nagy szerencsétlenséggel találkoznánk-e az országban ? Nem tartaná annak. Sőt inkább, hogy ez a birtok használatának, a tulajdon szentségének, a birtok valódi használhatásának egy alapfeltétele. Ezt a kérdést máról holnapra a szőnyegen levő törvényjavaslat nem oldja ugyan meg, de azon irányban halad, melyhez egy lépéssel közelebb vezet, ennek következtében hasznos és szükséges. Helytelennek tartja az elnevezést: „per“. Midőn tagosztályról van szó, nem szabad felperesnek lenni, aki megnyeri, alperesnek, aki szenved miatta. Olyannak kell az eljárásnak lennie, melyből mindenki nyerjen, mihelyt helyesen van keresztül vive. Meri állítani, hogy ez a czél, a feladat, ez az intenció, ezt igyekszik keresztül vinni a törvényjavaslat. Tehát azon felfogást, amely veszélynek tekinti azt, ha a tagosztály bekövetkeznék, nem osztja. Előáll már most az az ellenvetés, jogtalanul gyakorolt fajtási, makkoltatási, hogy a többség akarata ellenére — habár legelési, nádlási használatok megszüntetése hasznos is magában a tagosítás — az ke-iránti keresetekben a tárgyalás ne rendeltessék a törvényszéknél megtartandónak. Ugron Gábor a d) pont után egy új pont betoldását indítványozza e) pontnak : az úrbéri vagy nem úrbéri czímen jogosan gyakorolt faizási, makkoltatási, legeltetési és nádlási szorgalmak értékének a megterhelt birtok értékéhez való arányosítása és ennek ez alapon való megosztása és a szolgalom megszüntetése tárgyalása szintén a törvényszéknél vagy a helyszínen tartandó meg. Bokros Elek előadó bebizonyítja, hogy sem az indítvány, sem a módosítvány nem fogadható el. Kozma Parthon utal arra, hogy e §-ban az mondatik, hogy „a megváltható tartozások megváltása iránti keresetek.“ Az ezalatt értett viszonyok egyikére sincs anyagi törvény, arról tehát gondoskodni kell, kérné ennélfogva az igazságügyminisztert, hogy ígérné meg, hogy ily törvényről gondoskodni fog. Pauer Tivadar miniszter a figyelmeztetést teljesen méltatja, és amennyiben a szükséget igazoltnak fogja látni, az intézkedést meg fogja indítani. A ház ezután mind az indítványt, miuxl c. rrrédorjHAotoWovi £o c* b fcTotko«# 4. és 5. §§-okat észrevétel nélkül elfogadja. A törvényjavaslat 6-ik §-sánál, mely a tagosítás maegengedhetőségéről szól, Ugron Gábor a tagosítandó birtokok közé azokat is föl akarja vétetni, melyek gyámság, és gondnokság alatt állanak. Teleszky István Ugronnak e módosítványát igazságtalannak tartja és a maga részéről az igazságügyi bizottság kissebbségének e §-hoz beadott különvéleményét ajánlja fölvetetni. Kozma Parthén a többség elvét akarja fentartani. Azért úgy kívánja módosítani e §-t, hogy a tagosítás csak akkor rendelendő el, ha a tagosítást kívánók birtoka a tagosítandó község területének felénél nagyobb részét képezi. Kemény Gábor b. miniszter nem osztozik sem a kissebbség különvéleméresztülvitethetnék. Erre könnyen azt lehet mondani, nem oly fekete az ördög, amilyennek némelyek hiszik. Egyfelől azt mondhatnám, — így folytatja — hogy ezen jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslat intézkedése az Erdélyben tényleg fennálló intézkedésekkel, szabályokkal összeütközésben nemcsak nincsen, de majdnem ugyanaz. De e mellett látjuk és láthattuk, hogy Erdélyben nem folyhattak tagosztályok, tehát még egyéb megkívántatóságoknak is kellett befolyni arra, hogy a tagosztály keresztülvitessék. Megtörtént eddig is, beszámították a közhelyeket, az úrbéri szolgalmakkal terhelt legelőket, erdőket, mindamellett tagosztály minél kevesebb történt. Nekünk feladatunk kimutatni azt, micsoda nehézségek vannak és azokon segíteni. És már most kérdem, vájjon lehetséges volna-e, amit Teleszky képviselő úr felhozott, s ami érintve van a kisebbségnek véleményében, hogy egy pár összevásárolt holdnyi birtokkal erőszakolhassa valaki hogy a tagosztályt keresztülvigye ? Azt hiszem, hogy átalán véve nem lehet. Latifundiumokról van mondva, hogy azoknak segítségével lehetne erőszakolni a tagosztályt. D*e n.« ogyit-Klára con» V» « v 4 i Ír \f inílAIl félnek meg van ugyanis hagyva ezen törvényjavaslat contemplációja szerint azon jog, hogy a latifundiumot kihagyatni ajánlja a tagosztályból. Ezenkívül nincs-e meghagyva azon jog, hogy bizonyos területeken, melyek másokkal nem aeqyiparálhatók, külön tagosítás alá vegyenek? Ha kihagyatnék a latifuodum a tagosításból, mely épen lapis offensionis volna is, mely keresztül erőszakolná a tagosztályt, váljon akkor keresztül erőszakolhatná-e három— négy hold tulajdonossá az egész határra nézve, azt? Én meggvallom úgy tartom, hogy nem. Abban az esetben, a mint külön szakaszt atnék egy oly terület, mely tagosítás alá nem jön, természetes, hogy az tekintetbe nem vétetnék azon részre nézve mely tagositandó. És legvégül — nem kívánván a t. ház becses figyelmét terhelni, — csakbá-