Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-06-10 / 132. szám

­ÜL évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: HORUA-DTCZA, nyomdaépület. jeltelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. B..,nhibátlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 132-dik szám. Kolozsvár, csütörtök, 1880. junius 10. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda-utcea.) ELŐFIZETÉSI DÍJ egész évre félévre . . 16 frt. 1 évnegyedre 8 „ 1 egy hóra . 4 frt — kr 1 „ 60 „ N A R I I, A R. Hirdetési dij: sora 6 kr.­­ Bélyegilleték: minden hirde­tés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 28 kr. Iik­or lesz már Kolozsvárnak (elsőbb leányiskolája? kiadott miniszteri jelentésben e nem igen magasztaló jellemzést olvashatjuk megyénk (Kolozs megye) népoktatása ügye állásáról­ .Általán véve a lassú hala­dás félreismerhetetlen ; a jelen álla­pot... nemcsak hogy távol esik a kö­zépszerűségtől, de némely főtényezőre nézve, az előző évhez képest, hanyat­lást állott be.“ (L. az 1877-78- és 1878—79-ki­jelentés 158-ik lapján!) Hanem, habár ezt is érezzük : nem a megye baja fáj most nekünk! De fáj az, hogy a városunkban tí­ 8 év óta tervezgetett felsőbb leányisko­lának a felállítása ügye éppen akkor akadott meg, a­mikor már teljes meg­nyugvással hihette minden ismerője az ügynek, hogy ennek gyors és sikeres megoldása elébe többé semmi akadály sulat különben is meg akar szüntetni — adja ő nagyméltósága beleegyezését ahoz, hogy e megszüntetendő intézet helyébe a jövő 1880—­ 81 -iki tanév elején a rég tervezett felsőbb leányis­kola állíttathassák fel, s illetőleg a gyermekkertésznő képző részéről ed­dig élvezett állami segély einek adas­sák s az ő állandó fenntartására biz­­­tosittassék. E fölterjesztésben kifejezett ké­relemre a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter ur e­v. évi január havában, 25,194—1879. sz. a. kelt leiratával, értesítő a helybeli kir. tanfelügyelősé­get, hogy a felsőbb leányiskolának a megszűnő gyermekkertésznő-képző he­lyébe leendő felállítását helybenhagyta, s ezért az utóbbi részéről élvezett ál­lami segély, az 1880—81-iki tanév elejétől, az előbbinek fog adatni. A most ismertetett nagy fontos­ságú elhatározásról azonban a városi hatóság egyenes után mindeddig nem a Évek hosszú során gyakran hal­­l. e kérdést olyan szülők szájából, a­z az elemi iskolákból kikerülő leány- rem­ekeiket nehány évig még bővebb ,alaposabb oktatásban is óhajtották ..,Ha s óhajtanák részesíteni, erre alkalmas és kellően berende­led, nyilvános iskolát városunkban még adig nem találhattak s nem talál­hatnak. Pedig a helyi székelő, kir. tan­­felügyelőség — előbb a törvény sza­­vaira, aztán a vallás- és közoktatás­ig miniszter úr ő nagymélt, egyenes rendeletére hivatkozva — többször sür­gette egy ily intézetnek, vagy helyette egy polgári lá­ny-iskolának a­z sem gördülhet felállítását; a községi iskolaszék is többször nyújtott be e tárgyban javas­atokat és terveket a tek városi ta­ Ugyanis, miután Kolozsvár sz. kir várossá a belvárosi gyermekkertet fenn­tartó társulat elöljáróságával kötött pácsnak, meg a képviselő bizottság- szerződés alapján a belső-magyar-ut-­ értesittetett, azaz fölterjesztésére vak, s e munkálatok az illető szak­­czai „Frőbel-intézet“ telkét terheivel tanfelügyelő urnák egy megnyugtató osztályokat is nem egyszer járták meg se foglalkoztatták , hanem azért az ügy végleges megoldása mindig késett, mert valamin mindig megakadt. Egy ideig talán „nem akarom­­féle nyögés“ volt az akadály, azután meg pénzhiány, a­mi miatt — tudva­­levőleg — a legjobb akarat mellett is, nem egy jó ügy áll meg és stagnál gyakran évekig is. Megállott és stagnált hát ez is... És az érdekelt szülők hasztalan intéz­ték, már évek óta, minden tanév vége felé vagy az újak kezdetén hozzánk, az iskolaszék tagjaihoz, a czinnül ki­irt kérdést, mert mi bizony megnyug­tató feleletet rá — teljességgel nem adhattunk. utóljára oda jutottunk, hogy szin­te gúnynak vettük e meg megújuló kérdés gyakori ismétlését, — pedig el­gondolhattuk volna, hogy őszinte jó akarat és igaz érdeklődés is sugall­atja. Mert hiszen, ha már Tordán, Deésen, Enyeden, Fogarason, B.­Hu­­nyadon (és hirtelenében nem is tud­nám mind elősorolni, hogy csak köze­lünkben is, hol?) mind vannak már polgári, vagy legalább úgynevezett fel­ső leányiskolák, miért ne lehetne va­lami eféle, vagy ezeknél talán valami­vel magasabb rangocska, az erdélyi ré­szek főhelyén — Kolozsvárt is ? . . . Hogy ne lehetne, arról szó sincs; de hogy még eddig nem lehetett, az a tény. És pedig olyan tény, hogy — Egyebekkel együtt — ennek is fehe­együtt átvette s tulajdonjoggal magán átiratán kívül — egyéb választ nem nak megszerezte — ez által oly he-t nyert, s a fel térj­észté tett irományok lyiségnek jutott birtokába, melyben ama sem küldettek még le. Pedig most már régóta tervezett intézetét, úgy szólva, csak is ez képezi ez ügy végleges meg­­a legalkalmasabb központi helyen át­­oldásának egyetlen akadályát,­luttatja fel. Mivel azonban városnak tanácsa Göschen konstantinápolyi angol nagy­követ, mint említettük, e hu­n­ikán fogad­tatott a szultán által s ezen alkalommal tartott beszédében a nagykövet előadta, hogy a „királynő, felséges uralkodónője, őt kegyeskedett mint külön nagykövetét Konstantinápolyba kinevezni s ezen alka­lommal kiváló szerencséjének tartja, hogy­­ , megbízó levelét ő felsége a szultán kő­képzője, melynek végzett növendékei teheti le. Elvállalván e felelősséggel tett egy kis részecskéje abban, hogy nagy részben eddig is elhelyezetl­enül járó küldetést legelső kötelességének fogja közoktatás állapotáról“ legutóbb maradtak, s a melyet a fentartó tár-­ tartani azt a királynő megelégedésére de igen, mert a folyó tanév végével e háznak egész felső emelete, sőt a földszinten álló épületének egy része is teljesen kiürül, mivel a benne ed­dig elhelyezett gyermekkertésznő kép­ző ugyanezen tanév végén teljesen megszűnik. E megürülő részeket pe­dig a város máskép nem értékesítheti, mert az említett társulattal kötött szer­ződés egyik pontja értelmében, az át­vett épületet, melynek alsó részében a gyermekkert továbbra is fennmarad, csakis tanítás czéljára használhatja. Az egyik főakadály — az alkal­mas helyiség nem léte — tehát már elbáríttatott. De ennél több is történt a so­kaktól várva-várt, fontos közművelődé­si intézet megnyithatására és jövője biztosítására. A városi képviselő bizottság ugyan­is — egyetértve az érdekelt gyermek­­kert-társulat elöljáróságával — még a múlt évi október hó hó 3-án 140— 9026. sz. a. kelt indokolt felterjesz­tésében fölkérte a vallás- és közokta­tásügyi miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy mivel mind városunknak, mind vidékének sokkal nagyobb szüksége van egy jól rendezett felsőbb leányis­kolára, mint arra a gyermekkertésznő­már e folyó évi ápril 21-ről 940—880 sz. a. kelt kérésében felkérte az ille­tékes minisztériumot, hogy előzetesen is köszönettel fogadott, kegyes elhatá­rozásáról kötetlenül értesítse városunk képviselő bizottságát: bizton remélhet­jük, hogy ez egyetlen akadály is rö­vid időn elháríttatik . Hiszen, leg­újabban, eddig is csak kezelési tévedés miatt késhetett ez ügy végleges­ el­látása. Ezek szerint, a czímben felvetett kérdésre, sokakat megnyugtató és meg­örvendeztető feleletül, most már biz­tos adatok alapján jósolhatjuk, hogy az 1880—1-ki tanévtől kezdve Kolozsvárnak is lesz már felsőbb leányiskolája. Hogy mit várhatunk tőle, s mit nyerhetünk vele ? — alkalmilag majd erről is elmondok egyet-mást. VÁradi Károly. 1x ^Y8'*12 Anglia és Törökország között etező barátságos viszonyok azon óhajtást keltik fel benne, hogy szolgálatára lehes­sen egyúttal a szultánnak és azon népek­­beg volt fölött ő uralkodik. Előadta Io­­­bbi’, hogy a parlamentben elfoglalt ál­lásánál fogva tartózkodása Törökországban szükségszerig korlátolt lesz, de engedel­met kért egyúttal a szultántól annak ki­jelentésére, hogy meg lévén győződve ő fel­­s,“Ő" törekvéséről, hogy alattvalóinak jóllétét faj és valláskü­lönbség nélkül elő­mozdítani kívánja, örülni fog, ha Konstan­tinápolyban tartózkodása alatt ezen ered­mény elérésére a maga részéről is hozzá­járulhat.“ A szultán válaszában szintén kiemelte a két nemzet között fennálló baráti vi­szonyt s azután magánkihallgatáson fogad­ta az angol nagykövetet. Mint a Times­nek sürgönyzik, diplo­­mácziai körökben bizonyos mozgalmat idé­zett elő azon körülmény, hogy Göschent a szultán nem akarta fogadni addig, míg az eredetileg neki előzetesen bemutatott beszédet a nagykövet meg nem változtatja. A diplomaták körében általános helyeslés­sel fogadtatott a szultán elhatározása, mert a diplom­ácziai szokás azt hozza magával, hogy ily bemutatásoknál pusztán üdvözle­tek váltassanak s politikai kérdések ne hozassanak szóba. T­ARCZA­ Színházban Ma adatik itt először a dr. Nagy Já­nos művezetése alatt: „Zete visszavo­nulása“, vagyis: „Csalódott Kri­tikus“, vitézi szomorujáték egy folyó­kban. Irta : Esemény; történik a M. bolgár szerkesztőségében ; idő : május hó­­nap. Motto: „Bel szomorú gy­nzos eset, Bécsben a mely velem esett !“ (Zete dalaiból.) Azt mondja valaki, gondolom Börne, ,de állítani nem merem, mert nem akar­nám, hogy valamelyik gubernánt körmöm­­re verjen, mint szegény Z­o­n­g­o­r bará­tomnak a „Glocke“-val — tehát azt mond­­ja valaki, hogy a kritikus mestersége olyan, m mint a hóhér mestersége: nem tanít, de büntet; nem javit, de megöl. Hónapokig valók a M. Polgár kriti­­­onon, és hónapokig minden szini jelenté­shez azzal a szomorú tudattal fogtam, 0g1 én most a Kozárek mesterségét islakorlom, s szivem elszorult, ha rágon­­olta®, hogy szegény Tháliának, e szép­­ságes leányzónak végvo taglását fojtogató ereim idézik elő. Szerencsére a győri eset ismétlő -­­tölt, még pedig nagyban és nem ideigle­­nesen- A mit Zete halálnak halálával m­eg­­ölt- megfojtott, agyonkinzott, letiport és ily tények súlya alatt, görnyedezve ,kritizált, az föltámadott Bécsben, erő-­ retírál^g^Zete^ vitéz^ ^ mentege.idom írásban, őszinte szavakkal. eg­ egészségben, ifjúságban és dicsőség­Es most, jaj teneked Zete ! Mátray Béla eddig is csak hallomásból, a fele­ségétől értesült, hogy te kritikát is irsz, miként azt, nagy e világnak hírül adta a ,Keleti-ben, de ezentúl még csak hallo­másból sem fog te róllad tudomást venni. Te tűrhetőleg jóravaló ifjú színész­nőnek tartottad szájlám­ Gláser-t, a másod­rendű szerepekben, s ime kisült, rövidlátásod szörnyű csalódása, mert mi meg nem történt sem Kántornéval sem Laborfalvi Rózával, bécsi lapok nyomtatás­ban hozzák cynkographirozott arczkópot, s világlapok hirdetik művészetének nagy­ságát. Ok nélkül való már minden vitézséged szegény Zete barátom és druszám ! A nagy setétben, melyre lelki vakságod kárhozta­tott, úgy vélted, hogy M­á­­­r­a­y n­ő i genre szerepekre van szerződtetve, s nem ö­n­­álló művésznő, hanem csak kisegítő­­j­e férje­ urának. És ime: Sonnenthal ke­zet csókol neki. Az akasztófa németje ! Bezzeg Pálmay Ilka iránt nem mutatta a művészi ihletség nagy tiszteletét, s a száját csókolta meg-De mindegy. Annyi bizonyos, hogy hullott a német csók mint a záporeső, homlokra, szájra, kézre egyaránt; az is bizonyos, hogy Levinszky szavalt Petőfi­ből; azt sem lehet kétségbe vonni, hogy Ferenczy Ida kisasszonyt látták; végre az is tény, hogy az én nagyrabecsült bará­tom a „Kelet“ szerkesztője diadalkaput óhajt a hazaérkezőknek emelni. tentio nevében, melyből az származott. Annyival inkább meg fogják bocsá­tani, mert önöknek természetszerű hiva­tása, védni, ápolni, fejleszteni azon drága todzut sem. Teljes lemondással dobja oda ! Uraim és hölgyem! Legyenek üdvöz­ kincset, melyet féltettem, hogy Bécsben magát, hogy eltiportassék az események logikájának kérlelhetetlen egymásutánja alatt. Elismeri, hogy kifogástalan horderő­­vel bír, ha egy G­a­b­á­n­y­i megdicséri a Polgárban azt a színtársulatot, melynek ő is tagja; belátja a Mátray diacretiájá­­nak nagyságát, midőn mint művezető hir­deti vala a társulat világhódító dicsőségét; meggyőződik, hogy a magyar szinraű előa­­dásnak illetékesebb bírálója a magyarul nem tudó bécsi reporter, mint ő vala; és végre átlátja, hogy a magyar népéletet, magyar viseletét, magyar zenét, magyar tánczot magyar költészetet inkább szereti Bécs, miként ő, többet foglalkozott vele, miként ő, jobban megérti, miként ő, s így bírálatában igazságosabb és méltányosabb, miként ő vala. Hosszú már a mi ismeretségünk Bécs­­csel. Több mint negyedfél százados. E hosz­­szú ideje alatt tanultuk meg, hogy min­dig a l­e­g­j­a­v­u­n­k­a­t akarja. Negyedfél század óta hömpölygeti onnan a Duna a czivilizáczió iszapját. Legújabban oly nagy kaliberű művészeket volt szíves nekünk fölfedezni, kikhez — kivált Kassayhoz — a burgszínház tagjai örömmel járnának­­a Legyünk azonban igazságosak és be­széljünk komolyan. A­mit szóval el nem mondhatok a vasút perr­ónján örvendező vi­szontlátások hangos éljenei közben, elmen­zölve kincses Kolozsvár bomladozó körfa­lai között. Az itt megjelent díszes közön­ség nagy sokasága egyfelől, másfelől azon körülmény, hogy én vállalkoztam első nyúj­tani jobbomat a viszontlátás e meleg pil­lanatában , tegyen tanúbizonyságot arról, hogy mi önöket szere­tj­ük s őszintén örültünk a sikernek, mit önök által a magyar népszínmű, Bécsnek városában ki­vívott. Fogadják e jobbat, mint a közönség meleg ragaszkodásának és saját megbáná­somnak őszinte zálogát. Alig négy hete, hogy e kéz nehéz sebeket ütött az Önök jó hírnevén , de le­gyenek meggyőződve, hogy ez ütéstől ő maga is vérzett. Az önök sebét, mit jó baráti kéz ej­tett, idegen világ légkörében, idegen szi­vek szeretete gyógyította meg. De az én kezem még mindig vérzik, s az Önök fe­­ledékenységére van szükségem hogy be­­hegyedjen az. Adják meg azt nekem, azon jó szándék nevében, mely engem akkor vezérelt. Nagy kincset indítottak akkor Önök Bécsbe, s én fölháborodtam, látva a köny­­nyüvérű­séget, mely koczkázatra teszi azt, nulni .... ha mennének így vagyon ez ! Igen is koczkázatra, mert minden általam megírva a Mátray tudósításában. . számba vett jel oda mutat, hogy e válla-És Zete az az ember, a ki ezt neki lát, szinügyünk reputáczióján nagy csőr­elhiszi. Hozsánna neked Bécs bát fog ejteni. Csalódtam. De önök megfogják, önöknek meg elharácsolódik. És meg kell bocsátani azért is, mert önök, kikhez egy évig tartó min­dennapos találkozás ismeretsége fűz, tud­hatják, hogy nem önökben csalódtam, kik­nek ismerem úgy kiváló tulajdonságait­, mint gyengébb oldalait, hanem csalódtam Bécsnek városában, melyben több volt a méltányosság, nem mint mennyit önök megérdemeltek, hanem mint mennyit Bécs­­től emberileg várni lehetett. Önök meg nem hamisított épségben hozták vissza azon kincset, mellyel útra keltek volt. Örömmel konstatálom ezt most, miként keserűség vegyült szavamba ak­kor, midőn a búcsú biztató hangja helyett, az éles bírálat fegyverét használtam. E kincset, melynek Önök küzdelmes pályájuknál fogva, letéteményessel, őrizzék tovább, lelküknek egész szivóságával. Te­gyék ragyogóvá a szorgalom és kitartás nehéz munkájával s szorítsák meg drága­köveit a művészet el nem múló alkotá­saival. Igenis, el nem múló alkotásaival. Mert tévedés, hogy a színészi alkotás el­múlik a perczc­el, miként eltűnik a hul­lám barázda, ha elvész a hajó szemünk elől; vagy miként szétfoszlik a délibáb tündérvilága, ha felhő szál a verőfény elé. Igaz, nem marad meg a vásznon, miként az ecset festéke, és nem marad a kőben, miként a véső metszése; de vászonnál és kőnél nemesebb tárgyak őrzik a színmű­vész halhatatlanságát: az emberi kedély, kell bocsátani e csalódást — — azon in-1 hova e kép vésődött s az emberi melyet e kép átalakított Mióta a szép, az igaz, a jó, a nagy­­­rét nevelni a nemes revelálja magát az emberiség ke- i közben belében, nem létezik állandóbb küzdelem­­ sem mint az, melyet eszmény és valóság, egymás ellen folytatnak. E küzdelem szo­morú és véghetetlen. Szomorú, mert a mindennapi élet mindig a valóság részén áll, és véghetetlen, mert nem meg­­mérhető azon űr, mely a nehézkedési tör­vények által korlátolt test, s a nagy min­­denséget beszárnyalni tudó lélek közt lé­tezik. Önök oly pályán haladnak, mely a küzdelem e véghetetlenségét igyekszik ki­egyenlíteni. Önök közelebb hozzák az e­sz­í­­é­n­y­t a valóhoz, midőn önök által ala­kot ölt a költő gondolata, és közelebb vi­szik a valót az eszményhez, midőn is­métlik a színpadon az élet fájdalmait, örö­meit, bűneit és erényeit. De épen a kiegyenlítési missió az, mi pályájukat nehézzé és háládatlanná te­szi: a költő soha sem lát az önök műkö­désében elég életet, s a közönség so­ha sem lát elég ideált. Innen a nehéz­ség és innen a félreértés. Hanem azért ne érje Önöket csüg­­gedés. Minél nagyobb az akadály nehézsé­ge, minél több a félreértés igaztalansága, annál több erőt adjon Önöknek a tanul­mány, s annál nagyobb kitartást az a tudat, hogy rá i­s s­­­ó­t teljesítenek. Szolgáljon vigasztalásukra, hogy a kolozsvári közönség nehezen nélkülözte Önöket, míg oda voltak , és szolgáljon buz­dításukra, hogy örömmel fogadja, midőn visszatérnek. Ne feledjék egy perezre se, hogy a sziv.s kolozsvári sajtó örömestebb bővelkedik az elismerésben, mint a gáncsban, s úgy sze­­r­int az édes anya: dorgálás feledkezik meg a csókról nem­ Legyenek újból ü­dvözölve! - addig is ORSZÁGGYŰLÉS A képviselőház ülése június 7 én. Elnök: Péchy Tamás; jegyző : Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, S­z­a­p­á­r­y Gyula gr., Kemény Gábor b., Or­d­ó­d­y Pál, P­a­ut t­e­r Tivadar, T­r­e­f­o­r­t Ágoston, Szen­­d­e Béla, Orczy Béla b., B­e­d­e­k­o­v­i­ch Kálmán. Az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hi­telesítése után az elnök bemutatja Hu­­nyad megye feliratát az állami alapból fi­zetett és alkalmazás nélkül maradt s­z­á­sz­­vár­os - székbeli tisztviselők végkielégítése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Láng Lajos előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését az ország­gyűléss pártjai tárgyában. Napirend­re tűzetik. Következett az erdélyi és a volt Kraszna-Közép Szolnok Zaránd megyei és a kővárvidéki területek birtokrendezési ügyei­nek egyszerűsítéséről és gyorsításáról szó­ló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az 1-fő fejezet szól az általános ha­tározatokról. Ennek 2. §-nál Kozma Parthon szólal föl és azt ekkép óhajtja módosítani. A birtokrendezési, arányosí­­tási és tagosítási ügyek azon kir. törvény­szék illetőségéhez tartoznak, melyek te­rületén a per tárgyát képező ingatlan bir­tok fekszik. Bokros Elek előadó a bizottsági szöveget, mint positive szükségest elfogad­tatni kéri. A szavazásnál Kozma módosítványa mellőztetett. A II ik fejezet szól az egyes perek­ben, valamint az úrbéri elkülönítés és ará­nyosítás iránti keresetekben követendő eljárásról. Kozma Párthén az egész fejezetet a jogügyi bizottsághoz kívánja utasítani azzal, hogy abba az újonnan megindítan­dó perekre nézve csakis a birtokrendezés és arányosítás megengedhetőségére vonat­kozó, a folyamatban levő perekre nézve pedig az átmeneti intézkedéseket foglalva, újból szerkeszsze, és a lehető legrövidebb idő alatt beterjeszsze. Bokros Elek előadó e fejezetet, mint olyant, mely megfelel az erdélyi bir­toko­s jogviszonyok tényleges állapotának, elfogadtatni kéri a tárgyalás alapjául. A ház a Kozma indítványát nem fo­gadja el. Kozma Partbén erre a fejezet czi­­mét ekkép óhajtja szerkesztett: Birtok­­rendezés és arányosítás megengedhetősége. Bokros Elek előadó e módosítást ellenzi, bár az által a fejezet lényege és rendelkezései nem változnak. Szavazásnál a módosítvány mellőzte­­tett­. A II. fejezet 3. §-nál S­­­r­e­v­o­­ Mik­lós azt indítványozza, hogy d) pontja ki­­hagyassék, azaz, hogy az úrbéri cziro­sn­nyében, sem Teleszky és Kozma nézetében. Kérdi, hogy ha mától holnapra, egy éj­szaka megtörténhetnék az összes fekvő bir­toknak tagosítása az egész országban, és egy szép reggel erre ébrednének fel, hogy az tény : vájjon egy nagy szerencsétlenség­gel találkoznánk-e az országban ? Nem tartaná annak. Sőt inkább, hogy ez a bir­tok használatának, a tulajdon szentségének, a birtok valódi használhatásának egy alap­feltétele. Ezt a kérdést máról holnapra a szőnyegen levő törvényjavaslat nem oldja ugyan meg, de azon irányban halad, mely­­hez egy lépéssel közelebb vezet, ennek következtében hasznos és szükséges. Hely­telennek tartja az elnevezést: „per“. Mi­dőn tagosztályról van szó, nem szabad fel­peresnek lenni, a­ki megnyeri, alperesnek, a­ki szenved miatta. Olyannak kell az el­járásnak lennie, melyből mindenki nyerjen, mihelyt helyesen van keresztül vive. Meri állítani, hogy ez a czél, a feladat, ez az intenció, ezt igyekszik keresztül vinni a törvényjavaslat. Tehát azon felfogást, a­mely veszélynek tekinti azt, ha a tagosz­tály bekövetkeznék, nem osztja. Előáll már most az az ellenvetés, jogtalanul gyakorolt fajtási, makkoltatási,­ hogy a többség akarata ellenére — habár legelési, nádlási használatok megszüntetése­­ hasznos is magában a tagosítás — az ke-iránti keresetekben a tárgyalás ne ren­deltessék a törvényszéknél megtartandónak. Ugron Gábor a d) pont után egy új pont betoldását indítványozza e) pont­nak : az úrbéri vagy nem úrbéri czímen jogosan gyakorolt faizási, makkoltatási, le­geltetési és nádlási szorgalmak értékének a megterhelt birtok értékéhez való ará­nyosítása és ennek ez alapon való meg­osztása és a szolgalom megszüntetése tár­gyalása szintén a törvényszéknél vagy a helyszínen tartandó meg. Bokros Elek előadó bebizonyítja, hogy sem az indítvány, sem a módosítvány nem fogadható el. Kozma Parthon utal arra, hogy e §-ban az mondatik, hogy „a megváltható tartozások megváltása iránti keresetek.“ Az ezalatt értett viszonyok egyikére sincs anyagi törvény, arról tehát gondoskodni kell, kérné ennélfogva az igazságügymi­nisztert, hogy ígérné meg, hogy ily tör­vényről gondoskodni fog. P­a­u­­­e­r Tivadar miniszter a figyel­meztetést teljesen méltatja, és a­mennyi­ben a szükséget igazoltnak fogja látni, az intézkedést meg fogja indítani. A ház ezután mind az indítványt­, miuxl c. rrrédorjHAot­oWovi £o c* b fcTotko«# 4. és 5. §§-okat észrevétel nélkül elfo­gadja. A törvényjavaslat 6-ik §-sánál, mely a tagosítás maegengedhetőségéről szól, Ugron Gábor a tagosítandó bir­tokok közé azokat is föl akarja vétetni, melyek gyámság, és gondnokság alatt ál­lanak. Teleszky István Ugronnak e mó­­dosítványát igazságtalannak tartja és a ma­ga részéről az igazságügyi bizottság kis­­sebbségének e §-hoz beadott különvéle­ményét ajánlja fölvetetni. Kozma Parthén a többség elvét akarja fentartani. Azért úgy kívánja mó­dosítani e §-t, hogy a tagosítás csak ak­kor rendelendő el, ha a tagosítást kívánók birtoka a tagosítandó község területének felénél nagyobb részét képezi. Kemény Gábor b. miniszter nem osztozik sem a kissebbség kü­lönvélemé­resztülvitethetnék. Erre könnyen azt le­het mondani, nem oly fekete az ördög, a­milyennek némelyek hiszik. Egyfelől azt mondhatnám, — így foly­tatja — hogy ezen jelenleg szőnyegen le­vő törvényjavaslat intézkedése az Erdély­ben tényleg fennálló intézkedésekkel, sza­bályokkal összeütközésben nemcsak nincsen, de majdnem ugyanaz. De e mellett látjuk és láthattuk, hogy Erdélyben nem folyhattak tagosztályok, te­­­hát még egyéb megkívántatóságoknak is kellett befolyni arra, hogy a tagosztály keresztülvitessék. Megtörtént eddig is, be­számították a közhelyeket, az úrbéri szol­galmakkal terhelt legelőket, erdőket, mind­amellett tagosztály minél kevesebb történt. Nekünk feladatunk kimutatni azt, micsoda nehézségek vannak és azokon segíteni. És már most kérdem, vájjon lehetséges vol­na-e, a­mit Teleszky képviselő úr felho­zott, s a­mi érintve van a kisebbségnek véleményében, hogy egy pár összevásárolt holdnyi birtokkal erőszakolhassa valaki hogy a tagosztályt keresztülvigye ? Azt hiszem, hogy átalán véve nem lehet. Latifundiu­mokról van mondva, hogy azoknak segít­ségével lehetne erőszakolni a tagosztályt. D*e n.« ogyit-Klára con» V» « v 4 i Ír \f inílAIl félnek meg van ugyanis hagyva ezen tör­vényjavaslat contemplációja szerint azon jog, hogy a latifundiumot kihagyatni ajánl­ja a tagosztályból. Ezenkívül nincs-e meg­hagyva azon jog, hogy bizonyos területe­ken, melyek másokkal nem aeqyiparálha­­tók, külön tagosítás alá vegyenek? Ha ki­­hagyatnék a latifuodum a tagosításból, mely épen lapis offensionis volna is, mely keresztül erőszakolná a tagosztályt, váljon akkor keresztül erőszakolhatná-e három— négy hold tulajdonossá az egész határra nézve, azt? Én meggvallom úgy tartom, hogy nem. Abban az esetben, a mint külön szakasz­­t atnék egy oly terület, mely tagosítás alá nem jön, természetes, hogy az tekintetbe nem vétetnék azon részre nézve mely ta­gositandó. És legvégül — nem kívánván a t. ház becses figyelmét terhelni, — csakbá-

Next