Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-03-02 / 49. szám

■újabban az­­Ellenzék“ vezérczikkezik róla. És vezérczikkezik nagyon furcsán. Haragszik az egyetem „nagyságos urai­ra“, hogy miért kérték a Felségtől az alapító oklevél ünnepélyes alakban való kiadását, miért kérték az engedélyt, hogy az legmagasabb nevéről neveztes­sék el. Lojalitás-fitogtatásnak, czim­­bórságnak, mukányiskodásnak nevezi az egyetem e kívánalmát. Elismeri, hogy az egyetem nem követett el törvény­­sértést e kérésével, hogy a Felségnek királyi jogában van az alapító oklevél kiadása, és az ez iránt tett kérések elől ő Felsége nem is térhetett ki, ámde nem lát mást annak kiadásában, mint midőn a költők egy gondolat szemléltetésére két hasonlatot­ hoznak fel, s nem kellett volna mást kérnie az egyetemnek — úgymond — mint az egyetemet felállító törvényczikket külön díszes kiállításban. Legalább is örülünk azon, hogy ellenzéki részről tett azon — szelíden szólva — téves állítás, hogy a felség­nek nem állana királyi jogában az ala­pító oklevélnek egyoldalú kiadása, el­lenzéki lapban kapta meg a c­áfolatát. Ismételjük, ezen örülünk. De aztán több örülni valónk nincs is e czikken , és nincs senkinek, a­ki csak parányira is szívén hordja egyetemünknek, hazaté­szünk e nagy jelentőségű culturintéze­­tének, sorsát! Mert ugyan kérdem szeretettel, mi czélja volt az „Ellenzék” ama czik­­kének ? Politikai oldala ennek a kér­désnek nincs. Az ilyeneknél szokásos ellenzékies gáncsnak hát nem is volt itt helye De ha mégis hozzá szólt e kér­déshez, használni akart-e azzal az ügy­nek ? Czikkéből ugyan nem látszik ez. De ártani ártott és árt vele, a­mikor e tisztán tudományos intézetet úgy tün­teti fel a közönség előtt, mint a­mely a czimek után töri magát Mukányi mó­don. És tünteti ezt így fel — amint czikkéből tisztán látszik — azért, mert haragszik nagyon az egyetem „nagysá­gos uraira” és tartani akar felettük ítéletet nagy hangon, de — avatat­lanul. Ilyen irányú czikkel szemben bi­zonyára legkevésbbé van szükség arra, hogy a kolozsvári egyetemet védelmez­zük. A­ki ismeri ez ifjú intézet tör­ténelmét, az tudni fogja azt is, hogy ez intézet az eddig is felmutatott ered­ményekre méltán büszkeséggel tekint­het, daczára rövid múltjának és szám­­bavéve a kezdetnek mindenütt, de ilyen intézetnél — a felszerelések és beren­dezkedések miatt — fokozott nehéz­ségeit. Mindazonáltal szolgáljon megnyug­tatására az „Ellenzék“ vezérczikkező­­jének az, hogy az egyetem nem hyper­­loyalitásból kérte a Felségtől az ala­pító oklevél kiadását és nem czirakór­­ságból a „Ferencz József“ nevet, ha­nem kérte az elsőt azért, mert szokás volt mindig és indokolt szokás ma is az, hogy annak az egyesnek vagy köz­intézetnek, a­kinek vagy a­melynek ér­dekében oly határozat hozatik, mely­háló tisztek átlépése által, tartaléktisz­tekből, fokozatos előléptetés által. Minden honvéd tisztnek a magyar korona orszá­gain belül állampolgári joggal kell bírni, vagy azt megszerezni ; a 18. § szerint a honvédség vezény nyelve a magyar, zász­lója ő felsége nevének jelvényei mellett az ország színeit és a magyar állam czi­­merét viseli; a 26. § szerint a honvédség ügyében a felséghez felterjesztést a hon­védelmi miniszter tesz, rendeleteit a hon­véd főparancsnokság útján intézi a főhad­vezérséghez; a 28. § szerint a tiszteket a miniszter meghallgatása után ő felsége ne­vezi ki stb. stb. Dióhéjban az a magyar honvédügy kerete és képe. Tizenkét éves az intéz­mény s 200.000-en felül áll honvédségünk létszáma. Létre jött a Ludovica Académia, van katonai tiszti növeldénk, hadügyi iro­dalmunk, számos honvéd tábornokunk, s közös hadseregben derék magyar törzs­tisztek és tábornokok, a magyar ezredek hazánkban, a honvédek saját táborzási ke­rületeikben, az önkéntesi intézményben egy termékeny jövő készül előre, készítve a trón és uralkodó ház iránt minden körül­mények között hű és hős magyar hadse­reg útját, mely egyszersmind hatalmas el­lenségektől környezett hazánkat s alkot­mányunkat is minden ármány és vész ellen erős és képes lesz megvédeni. Ezen jövőnek záloga s előkészítője a m. kir. honvédelmi minisztérium palo­­tája. Csak még azon kérdésre kell felel­nem : helyesen s joggal használtatott- e fel építésére visszatérítőleg a Ludovika-Akadé­­mia tőkéjének egy része? de ezt a kö­vetkező számra tartom fent. Jakab Elek­­ ből azon egyesre vagy közintézetre jo­gok és igények háramlanak, egy a tör­vényszabta kellékekkel bíró oly hiteles okirat szokott a kezébe adatni, a­mely neki minden előfordulható eshetőségben érvényes bizonyítványul szolgáljon lé­tezése és jogai igazolásában és védel­mében. Hogy az egyetem nem az egye­temet felállító törvényczikk külön ki­adását kérte, hanem a felségtől kiál­lítandó alapító oklevelet, ebben az el­járásában ismét olyan szokásra támasz­kodott, mely az egyetemek történelmé­ben rég gyökeret vert. És, hogy épen a törvényhozás két factora, Felség és törvényhozó testület által felállított egyetemek e részbeni eljárására hivat­kozzunk, ott van a zágrábi, és a biro­dalom túlsó felében levő csernoviczi tudomány­egyetem. Mind a kettőt a törvényhozás alapította, de a szokásos formákban kiállított alapító okleveleket a Felség adta ki. Ugyanezt az eljárást követni a kolozsvári egyetem részéről annyival is inkább indokolt vola, mert az egyetem alapításának initiatíváját épen a Fel­sége legmagasabb elhatározásának kö­szöni. Így áll a dolog az alapító okle­vél kiadására nézve tett kérést illető­leg, miben az „Ellenzék“ vezérczik­­kezője férfiatlanságot, alantas gondol­kodásmódot kegyeskedik látni. A­mi illeti a „Ferencz József“ czim kérdést, itt ismét csak azt mond­hatjuk, hogy a­kik ismerik az egye­temek történelmét, ezeknek e részben követett szokásait, azok méltán fognak csodálkozhatni rajta, hogy miként ötőd­­hetett meg ezen az „Ellenzék“ hat he­ti gondolkodás után ? (mert hat hét előtt közölte ő is észrevétel nélkül, hogy a kolozsvári egyetem e c­ímet nyerte.) Tudjuk, hogy átalában szokásos, hogy az egyetemek czimekben meg­szokták hálásan örökíteni az alapító Felség nevét. E részben is kettős oka volt az egyetemnek kérni az engedélyt ő Felsége legmagasabb nevének visel­­hetésére , mert a Felség a tudományok legmagasabb pártfogója, és mert ez egyetem alapításának a kezdeményzője. E czímet ő Felsége idei január 4-én kelt legfelsőbb elhatározásával az egyetemnek meg is adta. Az egyetem azt elfogadta, megköszönte, és mert a trónörökös Ő Fensége egybekelésének kezdetben februárja kitűzve volt al­kalmára küldendő hódoló feliratban an­nak használatát elhatározta, azóta azt consequenter más kiadványaiban is használja, daczára az „Egyetértésben megjelent, hivatalos alakban közrea­dott, de valójában aligha illetékes helyről eredt mentegetődzésnek. Ennyit kívántunk megjegyezni e tárgyban mi, kik noha nem tartozunk az egyetem „nagyságos urai“ körébe, de az egyetem ügyeibe annyira min­den esetre beavatva vagyunk, mint az „Ellenzék“ vezérczikkezője. Egyúttal azt a kérdést is teszszük az „Ellenzék“-hez, hogy, ha komolyak azon törekvései, hogy az erdélyi ré­szek politikai s társadalmi állapotának javításához a maga részéről is hozzá­járulni kíván, ne közöljön jövőben olyan czikkeket, melyek — miért, miért nem — ütni kívánván az egyetem u.­n „nagyságos urait“, az egyetemet ütik, mert tudnia kell az „Ellenzékinek azt, hogy ez intézetnek hazarészünk emel­kedésére mekkora jelentősége és be­folyása van, s ezért kötelessége azt a részakaratú támadásoktól megvédeni. Probia. Írásban küldötte be, melyet Barcza Mik­lós ügyvéd felolvas, mely igy hangzik: „Közgazdasági állapotunk javulását csak a közgazdasági élet tényezőinek szer­vesen összefüggő tervszerű rendezése ál­tal várhatjuk. A productív erők teljessé­gükben ki nem fejlődhetnek, ha a nagy munkás társadalomban a rendszeres össz­működés nincs meg. A munkás társadalomban az erők összeműködésének helyes szervezetében van a közgazdasági élet, egészséges, ösz­­hangzatos fejlődésében a társadalom való­di jóléte. Az értekezlet eddigi folyamában áta­­lános volt azon felfogás, hogy ipari nyo­moraink legfőbb okát a szakértelem hiá­nya, és az iparos fegyelmezetlensége ké­pezi. Ez lévén legfőbb ok, tehát ipar­ügyünk rendezésénél a ügyeimet erre kell fordítani, sőt a czélba vett ipartörvény re­víziójánál ebből kell kiindulni. Don­ tatál­­ható volt az értekezlet eddigi menetéből az, hogy ipartörvényünk leglényegesebb hibájául az iparos tanonczek kiképzése, ellenőrzése s a szakértelem fejlődésének felügyeleti hiánya jeleztetik. Valóban helyesen, mert ipartörvé­nyünk ezen leglényegesebb kérdésében, nem helyes alapra építtetett. Abban áll a helytelensége, hogy a lényeges felügyele­ti feladatokat a törvény tisztán a közren­­dészeti iparhatóságra bízta, egy oly ele­met állított a felügyelet és ellenőrzés élé­re, mely annak teljesítésére soha képes­séggel nem bírhat. Az ipar szakszerű kiképzésének fel­ügyelője, ellenőrzője, bírája csakis szak­szerű iparos lehet, de soha oly egyén, oly tényező vagy hatóság, mely ahoz h­ivatá­sinál fogva nem érthet, e feladat lénye­gének meg nem felelhet. Én ebben találom ipartörvényünk egyik leglényegesebb hibáját, melyet b­­e­folyt 10 évi tapasztalat, az, hogy most annyi mesterséget nem tudó, és fegyelme­zetlenségében erkölcsileg megromlott, meg­élni nem képes iparosaink vannak. Ezen tapasztalatból mentett felfo­gásból kiindulva, oly iparrendszert kell létesíteni, mely ezen hibák ellen lehetőleg biztosítson. Az eddigi iparhatóságok jog­köréből a szakszerű iparosi nevelést s an­nak ellenkezését okvetlenü ki kell venni, és azt természete szerint ahoz értő más hatóság, vagy testületre — nekem mind egy, akármi elnevezés adassák e fórum­nak, csak a feladata lényegének feleljen meg, — azonban megjegyzem, hogy a ha­tósági elnevezés csak tisztán állami insti­­tucziót illetvén, teljesen megfelelőnek ta­lálom az ipartestületi elnevezést. És e pontnál kifejezést kell adnom, hogy módosult felfogásomban ott vagyok, hol értekezletünknek egyik legkimagaslóbb egyénisége, ki a kérdésnek legmélyébe ha­tolva, nagyszabású felfogásával lehetővé tette iparosügynek valóban szakszerű mó­don a nagy közgazdasági élet keretébe be­illesztését, a viszonyainkra nem alkalmaz­ható külföld utánzása nélkül is rendezhe­tőségét. Az iparrendészet jogkörében lénye­ges változtatások, részben új fórumok fel­állítását és szervezését találom szükséges­nek, és­pedig egy ipartestületet és egy iparhatóságot, a jól rendezett közigazgatási terület beosztásának összeegyeztetési elvét irány­adóul elfogadván, minden törvényhatóság területért egy kötelező ipar­testület felállí­tását látom indokoltnak első­sorban, má­sodsorban az eddigi iparhatóságot. A jól rendezett közigazgatási terület beosztásának összeegyeztetési elvét irány­adóul elfogadván, minden törvényhatóság területére egy kötelező ipartestület felál­lítását látom indokoltnak első­sorban, má­sodsorban az eddigi iparhatóságot változ­tatandó jogkörének szabályozásával tovább­ra is meghagyni vélem. Viszonyaink között teljesen elegendő volna minden törvényhatóság területén egy ily ipartestület is megfelelhetni c­éljának a törvényhatóság területén lévő több ipar­hatóság mellett is, mert ilyen ipartestü­let választmányi tagjaival könnyen ellen­őrizhetné és végezhetné a netán távolabb helyi érdekű feladatokat. És most ezen egymást kisegítő, de jogkörben egészen különböző fórumot ke­rülírem. Az ipartestület hatáskörének len­ni kellene: a tanonczok felvétele, nevelé­se és kiképzése és az iparjogosítvány ki­adatásának ellenőrzése. Humanitárius in­tézkedések, segédek erkölcsi, anyagi tá­mogatása, az iparos és segédek közt föl­merülő súrlódások békés után kiegyenlí­tése, fegyelmi eljárások, melyekben kény­szerítő bírságolásokat szabhat. Az iparhatóság jogkörébe esnék az ipartestület által szakképzetteknek igazolt iparosok részére a jogosítványok kiadása, fegyelmi ügyekben az ipartestület által hozott határozatok végrehajtása, az ipar­testület előtt ki nem békült iparos és se­gédek közti vitás jogviszonyok elbírálása, és egyéb iparrendészeti ügyek, melyek a fentartott iparok engedélyezésére vonat­koznak, a második fórumnak a törvényható­ság közigazgatási bizottságát vélném c­él­szerűnek, e közigazgatási bizottságba bele vonatnának az ipartestületek választott­jai, ezen egy kiegészített fórum körébe jutna az ipari szakértő, ez­által biztosíté­kot nyújtana az iparos testület körébe utalt mai magasabb és netán önös érdekű kérdések tárgyilagos elbírálásának. Ezen reform nagy haladás lenne az iparra és az iparos elemekre, mert egy­felöl az iparos személyes tisztelete emel­tetnék, más­felöl az ipar megérdemelt ál­lását foglalná el a közgazdasági életben. A III. fokú fórum Kerkapoly Károly őexcellentiája magas felfogásával ajánlott közgazdasági tanácsos lenne legilletéke­­sebb, mely az államkormány kinevezet­­teiből én a kereskedelmi iparkamarák vá­lasztottadói állana, mely harmadik fórum­hoz csak a két első fórumok ellentétes határozatai vétethetnének fel; minthogy e helyütt iparkamarákat említettem, megfe­lölem hogy miként fogom fel az iparka­marákat ezen rendszer keretében. Az iparkamarák több ipartestületek egyesületéből alakulnának, belül megegyezne mostani működési kö­rükkel Az iparkamarákhoz az ipartestü­­letek időszakonként jelentéseket tennének az ipar állásáról, a tanonczok mesterek számáról stb. Az ipartestületek szakkér­désekben az iparkamarákhoz fordulhatná­­nak véleményekért. Országos vagy helyi ipar kiállítások tervezésével foglalkoznának, támogatnák szükség esetén a kormányt és törvényhatóságokat fontosabb kérdésekben szakvéleményekkel stb. Ilyen szervezet tisztelt értekezlet, hiszem, hogy nekünk magyaroknak, a tiszt. Kautz képviselő úr által oly szépen kifej­tett kis­iparos és középosztálya a magyar nemzetnek és államnak egyik legbiztosabb oszlopa erősödnék és izmosodnék és ké­pessé tétetnék azon feladat megoldására, melyet részére végzete a nagy népcsalá­­dok közt kijelölt. De mindezen rendszer által nyújtott előnyök csak a társulási és testületi kény­szer által érhetők el. Tehát a testületbe olvasztani kény­szer útján az iparosokat oly elodázhatat­lan indokokból habozás nélkül alkalmaz­ható. ... . Kautz Gyula: Miután súlyos családi körülményeinél fogva Budapestről távoznia kell, nehogy félreértésekre adjon alkalmat, kijelenti, hogy a második kér­désre nézve a teljes iparszabadság elve mellett van és hogy az 1872. 8. t. czikk rendelkezéseit lényegében fenntartatni kí­vánja. Az ülés további folyamáról holnap értesítjük olvasójukat. A magy. túd. akadémia febr. 28-ki üléséről. (Eredeti tudósitás.) ban az ország a forradalmi térre kénysze­­rittetett ur. Teleki a politikai térről tel­jesen visszavonult, nem találván benne mint felolvasó mondá­s­­örömet... • • 1850-től fogva gazdaságának élt, azt rendezte, virágzóvá tette ; de juttatott ide­jéből a maros-vásárhelyi és székely udvar­helyi gymnasiumok főgondnoki széke buz­gó teljesítésére is A Teleki-könyvtár ké­zirattári része rendezésére Deák Ferencz ügyvéddel szerződött s azt nyolcz év alatt hajtották végre, mi által két nagy történeti művéhez szerzett megbecsülhetetlen ada­tokat, t. i. A H­o­r a-v­i­l­á­g és Székely Határőrség Történet­é­hez, miket nagy igazságszeretettel, bátor és részre­­hajlatlan lélekkel végzett s példát adott a hazafias szellemű és tárgyilagos történet­írásra. Irodalmi művei közül kiemelte fel­olvasó gróf Kendeffy Ádám, dr. Wesselé­nyi Miklós és gróf Bethlen János felett mondott emlékbeszédeit, leghatásosabban az elsőt, legtöbb irodalmi becsűnek a köz­bülsőt mondván. Érdekes párhuzamot vont felolvasó az 1850-1863 évek között gr. Teleki és gr. Mikó Imre között, jellemezve mind­kettőt, mint embert, hazafit és politikust; megadta Mikónak az elsőséget, de megkö­­vetelte Telekinek a második helyet. E részt igazság, nyomósság, sikerült lélek­tani adatokkal indokolván, hatásos ellen­tétek s egymás mellé állítások az elő­adás fénypontjává teszik. Ez, a mikor meg­jelenik, kedves olvasmány lesz mindazok­nak, kik a két jeles férfit ismerték. Kivá­lóan érdekesen állította a hallgatóság elé különösen azon momentumot, midőn gróf Mikó az erdélyi muzeum megalapításában részvétre hiván őt fel; eleinte vonakod­ván s később gr. Mikó érvei által meg­győzeivé, azon feltét alatt, hogy a miket kilátásba helyez, garantirozza, mellé áll s azon túl buzgó harc­osává lesz a múze­um-ügynek. Ezen korszakban hangsúlyozta felol­vasó gr. Teleki hírlapi szélesen elágazó munkásságát, mely által a nemzetben al­kotmánya iránt a ragaszkodást, a jövőben hitét s a hazafias munkásságban nem lan­­kadást czélozva, részt vett minden egye­sületben, a­mit gr. Mikó indítványozott, pártolt minden jó vállalatot, nem tagadta meg áldozatát semmi közügytől, mely a haza vagyonosabb főrangú fiaitól joggal várta gyámolittatását. Azon hazafias pártnak, mely a sze­­beli 1863—64-iki törvénytelen gyűlésbe be nem menetelt vallotta politikájának, egyik legbuzgóbb hive volt, és sem akkor, sem később 1861-ben nem járult alkot­mányunk megcsonkitásához semmi form­á­ban és magyarázatokkal, hiv és kiváló ra­gaszkodást ajánlván honfitársainak a tör­vényhez és azon alapuló nemzeti joghoz, így kisérte végig felolvasó gr. Tele­kit 1872. bekövetkezett haláláig, legutol­jára gyöngéiről is megemlékezvén, hogy t. i. erejét elforgácsolta, bizalmatlan s kétkedő volt, sokak tanácsával élt stb. stb. Legvégül összevonva a mondottakat, megérdemlett magabiztalással szól követ­kezetes jelleméről, hű hazaszeretetéről mely szerint önzetlenül szolgálta a köz­ügyeket egy egész életen át, szólva, téve áldozva mindenhol, mindenért, írva bátran és nyíltan azokról, a miket jónak látott s a miből honára s nemzetére jót követ­keztetni vélt, felhívta hazánk , kivált a felső osztály tétlen, d­üggedező, félrehu­zódott, nem érző, nem áldozó tagjait a derék férfi, a nagynevű gr. Teleki Do­mokos példája követésére, a­kiről hiszi, hogy emléke itt az akadémia körében, mint széles e hazában, örökre élni és áldotni fog Az előadást a gyű és megélje néz­­­e. Szász Károly azon észrevétele, hogy ő gr. Teleki egy pár történeti mű­vét jellemeztetni óhajtotta volna, a felol­vasó azt jegyezte meg, hogy asok nem lehettek tárgyai az emlékbeszédnek, az elnökség is úgy nyilatkozván, hogy a gr. Teleki emlékét a tartott beszéd érdeme szerint méltatta, a hallgatóság megnyugodt rajta s az elnöki közvetítést is megéljenezte. Nekem is volnának megjegyzéseim, de e lapok szűk tere nem engedi meg, el­várom a közzétételt, akkor el fogom mon­dani , most csak annyit mondok, hogy a latin idézésre ügyeljen felolvasó. Ez egy finom árnyalatokban gazdag nyelv, jól kell azt érteni, hogy az ember meg ne botol­jék. Előadása elején például abnormá­lis h­e­l­y­z­e­t­et mondott; abnormá­lis helyzet van, a normális állapot is, de a­milyent ő mondott, olyan as­e­sty-­­stikája körén kivül széles e világon sehol sincs, nak ablakaiból fogadta a nép tidtku­sait. A számtalan páriai és vidéki * munkások, írók és művészek­­küldöttségei az Ősz költő egészség, 5®^ rendök, lemondtak arról, hogy tisztelgésükkel fáraszszák. Csáková ** kedves, mint eredeti gyermekküldö^81,01, tettek kivételt, tudva, hogy HUg0 v*jjM különös szeretettel csügg a gyermekik A gyermekküldöttséget egy bájos kis­l­ányka vezette, ki egy Catul le Mendrizu­in, hat Strófáé üdvözlő­ költeményt *.. . A költő meghatva csókolt» -V1”1 kedves gyermeket. * Az összes ülésen Deák Farkasle­velezőtag tartott emlékbeszédet akad. tisz­teletbeli tag gr. Teleki Domokos fe­lett, s utána folyó ügyek intéztettek el. Felolvasó megtisztelőnek mondotta megbízatását, sőt erejét felülmúlónak ; csak azért vállalta el főnépon, — úgymond — mert legnagyobb férfialakban megdöbbentő irtást tesz egy idő óta a halál, s a­ki oly nemes, oly szilárd hazafi, annyira közügy szerető és tevékeny, minő gr. Teleki volt, kell, hogy példányul állíttassák azok elé, a­kik ma a közügyek által oly kevéssé ér­dekeltetnek, hidegek, bizalmatlanok a mai kor fejleményei s csüggedezők a jövő iránt. Ez átalánosság után a dologra tért felolvasó­s részletezőleg beszélte el gróf Teleki szülei, s főleg atyja élete főbb moz­zanatait, annak tudományos és hazafius ér­demeit, megemlítette testvéreit stb. Gróf Telekinek kiskorától fogva, iskolái végez­­téig, egész ifjúságát, az atyai háznál s az enyedi collegiumban neveltetését terjedel­mesen előadta, pár helyen saját emlékira­taiból is idézve, melyben az alig 24 éves ifjú tanárait jellemzi, s tanítási képessé­geiket, szorgalmukat és sikereiket kizáló­­lag ismerteti, dicsérőleg említve különösen Szász Károly, Kötelis és Hegedűs tudo­mányát s előadásaikat. Tanulása bevégezte után 1830 körül Pestre menvén —mond­ja felolvasó — alkalma volt gr. Széchenyi Istvánnal megismerkedni, a mi rá, jelle­mére és politikai gondolkodás­módjára el­határozó befolyást gyakorolt. E nagy em­ber szavai, tettei és társasága kikerülhet­­lenül bevésődtek fogékony lelkébe, s élete azt mutatja, hogy bár nem az óriási tet­­ek, alkotások és sikerek, de a haza köz­ügyeinek magán­életben, híven, önzés nél­kül és függetlenül szolgálása nemes hatá­rozása itt szülemlett meg benne. Jellem­ző, hogy Pest megyében, mint ifjú tagja a gyűlésnek, a választás és kijelölés ügyé­ben bátran felszólalt, magára vonta a köz­figyelmet, s nézetét a nádor maga he­lyesnek látta. Ezután az erdélyi megyei és ország­gyű­lseken folytatott működésére tért át felolvasó, érintve, hogy eleinte mindjárt az ellenzékhez, az úgynevezett vándor­­patriótákhoz csatlakozott, a­kik me­gyéről megyére jártak a marchalisokra, ter­jesztették a szabadelvű és reformtapokat, élesztették a hazafiakban az alkotmányel­len elkövetett kormányi sérelmek irányá­ban az elégedetlenség szelllemét; dr. Wes­selényi politikáját fogadva el, s annak valósítására szentelve magát ifju lelke egész hevével. 1834 óta folyvást követté választatott s mindig az ország alkotmá­nyának, a törvényességnek és javító hala­dásnak volt következetes, bátor és köz­kedveltségben álló hive és védője. Az 1846—47-ki országgyűlésen egy szabad elvű úrbéri­ törvény alkotásában a legtöb­bet fáradott, s midőn a kormány által le A Hugo Viktor ünnepély tegnapelőtt a legfényesebben folyt le. Egész Franczia gy űzettek, kosernnéggel teljes a T t B b«n I iíjét'h'S' UI» AJ'Cpnje ftj Gróf Teleki kétszer is utazott kül­földön , mindig újabb ismeretekben gaz­dagodva tért vissza. A tudománynak kedve­lője, s­zintoly kitűnő politikai író, mint érde­kes és velős szónoklatú parlamenti tag volt A magyar törvényeket és közjogot kevés em­ber ismerte, úgy mint ő. Szónoklataiban ezekből vett érvei súlyával győzte ő le el­lenfeleit, néha a gúny fegyverét használva. Magának Gernyeszegen nagy könyvtáradé­k “Rr°8174aá.A„helyi Teleki-könyvtárnak is ő lévén felügyelője, alkalma nyilt ismereteit bővitni. Méltán mondta felolvasó, hogy gr. Teleki e tudós nemzetség egyik legkivá­­lóbbja volt. Politikájának sarkpontja a Ma­gyarországgal való egyesülés volt ezért lelkesült itt, tett, utazott, izgatott s min­den törvényes eszközt felhasznált létesí­tésére. Egy időben szükség lévén a ma­gyar főrendi házban az ellenzék erősité­­sére, gr. Teleki ott foglalt helyet, holott követnek is meg volt választva egyik Pa­r- —Z.­ Parnell levelet intézett Hugo Victor­­hoz, melyben őt a szerencsétlen izlandi nép védelmezésére kéri és Izland helyzetének leírása után ezt írja: „Iszonyú rendszer ellen harcolunk, mely rémes dolgokat szült. Hogy a borzasztó helyzetnek véget vessünk, minden becsületes ember lelkiis­meretéhez fordulunk vallás­, párt és nem­zetiségi különbség nélkül és felszólítjuk őket, tartsák Anglia szeme elé gyalázatos eljárását és követeljék tőle, hogy népünk­nek igazságot szolgáltasson.* IPARÜGYI ENQUETE. Hatodik ülés 1881. febr. 28-án d. u. 5 órakor. Elnök: Kemény Gábor b. kereske­delmi minister. Jegyző: Balogh Vilmos. A kormány részéről jelen vannak a miniszteren kivül Matlekovics Sándor ál­lamtitkár, Herich Károly osztálytanácsos, Balogh Vilmos fogalmazó. . Elnök az USCBt megnyitván, kije­lenti, hogy Muchlup Adolf betegsége miatt az ülésben nem jelenhetik meg. Jelenti továbbá, hogy Havas Sándor gépgyáros és kereskedelmi tanácsos a meg­jelenésben akadályozva lévén, nézeteit A Hugo ViMor-ü­nnepély. SSÍÍV Bár Rt előestén üdvözöltet­­te a költő királyt és Jules Ferry minisz­­er által egy nagyértékű vázát nyujtatott át. Hugo Viktor mélyen meghatv» ma«, mélyen meghatva meg­­­ .«.Albert. A rendező-bizottság Francziaország legkitűnőbb neveit egyesi­tm.nagaiban: obenne vannak többek közt : I? a"C’ 1Regan' Puma 9- etidet, Girar 1 • . • —- — wuuioo, 1/aUUuL V. fö­drő|en0tUr!ItC0Ppée 03 mA9ok- — Ktd­­fö­dről üdvözlő sürgönyök, feliratok és al­bumlapok érkeztek Castelartől, Beacons-AumrK DRnba,‡?'’‚ Longfellow-, Tennyson-, BtSdUőlCha­mPlelhtt8/“‘,K Freytag'- Boden­­stenttől, a magyar és bécsi hírlapíróktól a magyar akadémikusoktól (Hommage au grand poete), szóval a világ összes kivá- 3y ellem­ munkásaitól. Az ünnepély dél­előtt fia órakor kezdődött. Az Avenue d’ Eylau (melyben a költő lakik), a közelle­­vő avenuek és boulevardok zászlókkal, sző­nyegekkel, virágokkal fényesen fel voltak díszítve, a tisztelgő küldöttségek, arc de­­m­omphenál sorakoztak és a nép százez­“«• MBT iá*12»* el «r,£i Sí,nc­ísu“!“ 2. LEVELEZÉS. Sz.-Keresztur, 1881. (Népbank, közszk«-bál, hangwwny) A helybeli népbank a mult hó­ny só napján tartotta közgyűlését, meg­t hárommal az előterjesztett számadás­i vagyon-mérleg kimutatásból örömmel m­ződtünk meg a felől, hogy e jótékonyain­tétel évről évre gyarapodik s a takaréko­ság és tőkeképzés iránti hajlamot bm® mel láthatólag fokozza a közönségben­­ múlt évi kimutatás szerint 27.000 forint­ra ment a tőkésített betétek összege, min­den hatodik év végén öt évi betétek vinyt­ fizettetvén, ez alkalommal a gyűlés ulalsa délután 3000 forint ad­tott ki e czimet az illetékes­e­knak. Kilencz év alatt 1000 forint tartalék alapot teremtett Bu­gának az egylet , s most egy bizottsé­­got arra utasított, hogy javaslatot dolgoz­zon ki s tegye meg a szükséges lépéseit az iránt, hogy az eddigi bzletrészvények­­re fektetett takarékpénztári osztályaiig, bővíttessék, az eszmét a népbank igni­­tója Kozma Ferencz hozta javaslatba in általános tetszésben részesülvén, remélni lehet, hogy az ő elnöksége alatt kiküldött bizottság módját fogja találni annak, hogy a kitűzött czél mihamarább megvalósuljon a vidékünk egy a szükségletnek teljes megfelelő kebli pénztár birtokába jmiot. Ez­által maga a népbank is megerősödik s állandósága biztosítva lesz. A helybeli és vidéki értelmiség tá­mogatására e kérdésben bizton számítunk, miután itt arról van szó, hogy szükség esetében ne kényszerüljünk reánk néne idegen intézetekhez folyamodni kölcsönén, s másfelől az ily pénztárak alapítóira ki­­rámolható mérsékelt haszon ne szivárog­­jon innen idegen zsebekbe. Minden vidék életrevalósága abból ítélhető meg legbiz­­tosabban, ha szükségleteire a megfelelő eszközöket elő tudja e maga állítani. Most, midőn már telekkönyvi hivatalt nyertük, egy pénzintézet biztos működésének egyik fontos tényezője kezünk között van. Ne engedjük e lényeges előnyt mások által kizsákmányoltatni. Minthogy e lapok minapi báli tudó­sítója kimerült a helyi társadalmi jelensé­gek további ecsetelésében, számomra ma­­radott fenn a szerencse, hogy a kötélre fényes báljáról, szép asszonyairól és ifjú hölgyeiről megemlékezzem. Mindenekert indokolom, hogy miért érdemel ki a figyelmet női körünk minden évben meg­szokott szép bálja. Azért, hogy ennek jö­vedelméből s szerény mérvű­beli bevéte­leiből (kötőke-estélyek) telik ki rendbem azon összeg, melyből télen át a bázisú­gények heti segélyt nyernek — e a mai karácson estvéjén is felállított karácsonyb­­­ól 24 iskolaköteles gyermek teljes ruhi­­zatot kapott s ez által lehetővé vált a sa­uyaru évszakb­an a pontos iskolába járás. Pedig e mellett házi ip­aregyletet segély­nek és népes v­e­r­e­s­k­e­r­esz­t eget­t­e­t szerveztek a mi nőink. Tehát méltó, hogy bűjükről megemlékezzünk. E mul­t­­ság minden tekintetben fényesen sikert«" Válogatott közönsége a helybeli, közelib távolabbi vidék intelligentiájának nagy ré­­szét foglalta magában, melyet a szépis köztiszteletben álló s közügy szeretett messzeföldön ismért bálanya br. Béláné őnagysága vonzott maga köré. A rendezés nehéz munkáját Kozma Ferene*' né,Szenkovics Miklósáé és Lengyel Lír­né teljesitették minden dicséretet w®’ múló buzgalommal, támogatva egy new udvarias gavallér-ember által, » jó hírnevén a rendezői jelvény semmi c* bát nem ejtett A házilag kezelt d­fjjj* 8zatban id. Lengyelné, Pap Ödönné, királyiné őnagyságaik szolgáltak S 18^ji 1­reméltó előzékenységgel Jó zene # « kedv, sok szép asszony és , j,­­gyér hajamon! egyeseket a világo­n nem emlitenék !) s a mi napja'n'tbsD­­j. dák csodája : még több fürge tánczoa lett reggel 8 ig tartott a „hogy w|U Hogy minő föld fizetések és a bo­rászat számára miféle adakozások tek, ennek közlése hivatalos megelégszem a szép eredmény coos­­­­sával, hogy 191 frt brutto bevételt»1 frt tisztajövedelmű lett az eg/— A Novák család is elisenerést * mel, hogy saját lakházát átengedtei h­lyiségül. Hogy az ekkora nagy P0®'1 ^ nak azok bálhelyiség volt, smns* ^ oka, — de a város már egyszer cm­l. építhetne egy alkalmas házat, hog­­dig jótékony czélra rendezett bá­r»i­fj. versenyek, műkedvelői előadások. ^ lések, összejövetelek stb. rendezőt ^ gyenek kénytelenek örökké kontak­t­­it «87 teremért és kitenni .­­» Ib­benféle kellemetlenségeknek, ha belefárad akármily országbíró ^ — s aztán akkor sok jótékony»»# szűnik a város szegényei kárára-Márczius hó 20 ára egy »* verseny van készülőben, melyet 4 g­rg* rom. kath. eklézsia javára rend« ^ Ferencz plébános ur a gróf “8 gyitt'­ tesse-ek s különösen br. KemW fl]*, közreműködésével, mely segédlet­ ^ már régi idő óta szokva vagy“0* % kárt eredményekhez, úgy halljuk, bW . p. né és férjén kivül i(j br. Gám«8 g^**' Haller Gabriella, Végler zeneta»*1'

Next