Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)
1881-03-02 / 49. szám
■újabban azEllenzék“ vezérczikkezik róla. És vezérczikkezik nagyon furcsán. Haragszik az egyetem „nagyságos uraira“, hogy miért kérték a Felségtől az alapító oklevél ünnepélyes alakban való kiadását, miért kérték az engedélyt, hogy az legmagasabb nevéről neveztessék el. Lojalitás-fitogtatásnak, czimbórságnak, mukányiskodásnak nevezi az egyetem e kívánalmát. Elismeri, hogy az egyetem nem követett el törvénysértést e kérésével, hogy a Felségnek királyi jogában van az alapító oklevél kiadása, és az ez iránt tett kérések elől ő Felsége nem is térhetett ki, ámde nem lát mást annak kiadásában, mint midőn a költők egy gondolat szemléltetésére két hasonlatot hoznak fel, s nem kellett volna mást kérnie az egyetemnek — úgymond — mint az egyetemet felállító törvényczikket külön díszes kiállításban. Legalább is örülünk azon, hogy ellenzéki részről tett azon — szelíden szólva — téves állítás, hogy a felségnek nem állana királyi jogában az alapító oklevélnek egyoldalú kiadása, ellenzéki lapban kapta meg a cáfolatát. Ismételjük, ezen örülünk. De aztán több örülni valónk nincs is e czikken , és nincs senkinek, aki csak parányira is szívén hordja egyetemünknek, hazatészünk e nagy jelentőségű culturintézetének, sorsát! Mert ugyan kérdem szeretettel, mi czélja volt az „Ellenzék” ama czikkének ? Politikai oldala ennek a kérdésnek nincs. Az ilyeneknél szokásos ellenzékies gáncsnak hát nem is volt itt helye De ha mégis hozzá szólt e kérdéshez, használni akart-e azzal az ügynek ? Czikkéből ugyan nem látszik ez. De ártani ártott és árt vele, amikor e tisztán tudományos intézetet úgy tünteti fel a közönség előtt, mint amely a czimek után töri magát Mukányi módon. És tünteti ezt így fel — amint czikkéből tisztán látszik — azért, mert haragszik nagyon az egyetem „nagyságos uraira” és tartani akar felettük ítéletet nagy hangon, de — avatatlanul. Ilyen irányú czikkel szemben bizonyára legkevésbbé van szükség arra, hogy a kolozsvári egyetemet védelmezzük. Aki ismeri ez ifjú intézet történelmét, az tudni fogja azt is, hogy ez intézet az eddig is felmutatott eredményekre méltán büszkeséggel tekinthet, daczára rövid múltjának és számbavéve a kezdetnek mindenütt, de ilyen intézetnél — a felszerelések és berendezkedések miatt — fokozott nehézségeit. Mindazonáltal szolgáljon megnyugtatására az „Ellenzék“ vezérczikkezőjének az, hogy az egyetem nem hyperloyalitásból kérte a Felségtől az alapító oklevél kiadását és nem czirakórságból a „Ferencz József“ nevet, hanem kérte az elsőt azért, mert szokás volt mindig és indokolt szokás ma is az, hogy annak az egyesnek vagy közintézetnek, akinek vagy amelynek érdekében oly határozat hozatik, melyháló tisztek átlépése által, tartaléktisztekből, fokozatos előléptetés által. Minden honvéd tisztnek a magyar korona országain belül állampolgári joggal kell bírni, vagy azt megszerezni ; a 18. § szerint a honvédség vezény nyelve a magyar, zászlója ő felsége nevének jelvényei mellett az ország színeit és a magyar állam czimerét viseli; a 26. § szerint a honvédség ügyében a felséghez felterjesztést a honvédelmi miniszter tesz, rendeleteit a honvéd főparancsnokság útján intézi a főhadvezérséghez; a 28. § szerint a tiszteket a miniszter meghallgatása után ő felsége nevezi ki stb. stb. Dióhéjban az a magyar honvédügy kerete és képe. Tizenkét éves az intézmény s 200.000-en felül áll honvédségünk létszáma. Létre jött a Ludovica Académia, van katonai tiszti növeldénk, hadügyi irodalmunk, számos honvéd tábornokunk, s közös hadseregben derék magyar törzstisztek és tábornokok, a magyar ezredek hazánkban, a honvédek saját táborzási kerületeikben, az önkéntesi intézményben egy termékeny jövő készül előre, készítve a trón és uralkodó ház iránt minden körülmények között hű és hős magyar hadsereg útját, mely egyszersmind hatalmas ellenségektől környezett hazánkat s alkotmányunkat is minden ármány és vész ellen erős és képes lesz megvédeni. Ezen jövőnek záloga s előkészítője a m. kir. honvédelmi minisztérium palotája. Csak még azon kérdésre kell felelnem : helyesen s joggal használtatott- e fel építésére visszatérítőleg a Ludovika-Akadémia tőkéjének egy része? de ezt a következő számra tartom fent. Jakab Elek ből azon egyesre vagy közintézetre jogok és igények háramlanak, egy a törvényszabta kellékekkel bíró oly hiteles okirat szokott a kezébe adatni, amely neki minden előfordulható eshetőségben érvényes bizonyítványul szolgáljon létezése és jogai igazolásában és védelmében. Hogy az egyetem nem az egyetemet felállító törvényczikk külön kiadását kérte, hanem a felségtől kiállítandó alapító oklevelet, ebben az eljárásában ismét olyan szokásra támaszkodott, mely az egyetemek történelmében rég gyökeret vert. És, hogy épen a törvényhozás két factora, Felség és törvényhozó testület által felállított egyetemek e részbeni eljárására hivatkozzunk, ott van a zágrábi, és a birodalom túlsó felében levő csernoviczi tudományegyetem. Mind a kettőt a törvényhozás alapította, de a szokásos formákban kiállított alapító okleveleket a Felség adta ki. Ugyanezt az eljárást követni a kolozsvári egyetem részéről annyival is inkább indokolt vola, mert az egyetem alapításának initiatíváját épen a Felsége legmagasabb elhatározásának köszöni. Így áll a dolog az alapító oklevél kiadására nézve tett kérést illetőleg, miben az „Ellenzék“ vezérczikkezője férfiatlanságot, alantas gondolkodásmódot kegyeskedik látni. Ami illeti a „Ferencz József“ czim kérdést, itt ismét csak azt mondhatjuk, hogy akik ismerik az egyetemek történelmét, ezeknek e részben követett szokásait, azok méltán fognak csodálkozhatni rajta, hogy miként ötődhetett meg ezen az „Ellenzék“ hat heti gondolkodás után ? (mert hat hét előtt közölte ő is észrevétel nélkül, hogy a kolozsvári egyetem e címet nyerte.) Tudjuk, hogy átalában szokásos, hogy az egyetemek czimekben megszokták hálásan örökíteni az alapító Felség nevét. E részben is kettős oka volt az egyetemnek kérni az engedélyt ő Felsége legmagasabb nevének viselhetésére , mert a Felség a tudományok legmagasabb pártfogója, és mert ez egyetem alapításának a kezdeményzője. E czímet ő Felsége idei január 4-én kelt legfelsőbb elhatározásával az egyetemnek meg is adta. Az egyetem azt elfogadta, megköszönte, és mert a trónörökös Ő Fensége egybekelésének kezdetben februárja kitűzve volt alkalmára küldendő hódoló feliratban annak használatát elhatározta, azóta azt consequenter más kiadványaiban is használja, daczára az „Egyetértésben megjelent, hivatalos alakban közreadott, de valójában aligha illetékes helyről eredt mentegetődzésnek. Ennyit kívántunk megjegyezni e tárgyban mi, kik noha nem tartozunk az egyetem „nagyságos urai“ körébe, de az egyetem ügyeibe annyira minden esetre beavatva vagyunk, mint az „Ellenzék“ vezérczikkezője. Egyúttal azt a kérdést is teszszük az „Ellenzék“-hez, hogy, ha komolyak azon törekvései, hogy az erdélyi részek politikai s társadalmi állapotának javításához a maga részéről is hozzájárulni kíván, ne közöljön jövőben olyan czikkeket, melyek — miért, miért nem — ütni kívánván az egyetem u.n „nagyságos urait“, az egyetemet ütik, mert tudnia kell az „Ellenzékinek azt, hogy ez intézetnek hazarészünk emelkedésére mekkora jelentősége és befolyása van, s ezért kötelessége azt a részakaratú támadásoktól megvédeni. Probia. Írásban küldötte be, melyet Barcza Miklós ügyvéd felolvas, mely igy hangzik: „Közgazdasági állapotunk javulását csak a közgazdasági élet tényezőinek szervesen összefüggő tervszerű rendezése által várhatjuk. A productív erők teljességükben ki nem fejlődhetnek, ha a nagy munkás társadalomban a rendszeres összműködés nincs meg. A munkás társadalomban az erők összeműködésének helyes szervezetében van a közgazdasági élet, egészséges, öszhangzatos fejlődésében a társadalom valódi jóléte. Az értekezlet eddigi folyamában átalános volt azon felfogás, hogy ipari nyomoraink legfőbb okát a szakértelem hiánya, és az iparos fegyelmezetlensége képezi. Ez lévén legfőbb ok, tehát iparügyünk rendezésénél a ügyeimet erre kell fordítani, sőt a czélba vett ipartörvény revíziójánál ebből kell kiindulni. Don tatálható volt az értekezlet eddigi menetéből az, hogy ipartörvényünk leglényegesebb hibájául az iparos tanonczek kiképzése, ellenőrzése s a szakértelem fejlődésének felügyeleti hiánya jeleztetik. Valóban helyesen, mert ipartörvényünk ezen leglényegesebb kérdésében, nem helyes alapra építtetett. Abban áll a helytelensége, hogy a lényeges felügyeleti feladatokat a törvény tisztán a közrendészeti iparhatóságra bízta, egy oly elemet állított a felügyelet és ellenőrzés élére, mely annak teljesítésére soha képességgel nem bírhat. Az ipar szakszerű kiképzésének felügyelője, ellenőrzője, bírája csakis szakszerű iparos lehet, de soha oly egyén, oly tényező vagy hatóság, mely ahoz hivatásinál fogva nem érthet, e feladat lényegének meg nem felelhet. Én ebben találom ipartörvényünk egyik leglényegesebb hibáját, melyet befolyt 10 évi tapasztalat, az, hogy most annyi mesterséget nem tudó, és fegyelmezetlenségében erkölcsileg megromlott, megélni nem képes iparosaink vannak. Ezen tapasztalatból mentett felfogásból kiindulva, oly iparrendszert kell létesíteni, mely ezen hibák ellen lehetőleg biztosítson. Az eddigi iparhatóságok jogköréből a szakszerű iparosi nevelést s annak ellenkezését okvetlenü ki kell venni, és azt természete szerint ahoz értő más hatóság, vagy testületre — nekem mind egy, akármi elnevezés adassák e fórumnak, csak a feladata lényegének feleljen meg, — azonban megjegyzem, hogy a hatósági elnevezés csak tisztán állami institucziót illetvén, teljesen megfelelőnek találom az ipartestületi elnevezést. És e pontnál kifejezést kell adnom, hogy módosult felfogásomban ott vagyok, hol értekezletünknek egyik legkimagaslóbb egyénisége, ki a kérdésnek legmélyébe hatolva, nagyszabású felfogásával lehetővé tette iparosügynek valóban szakszerű módon a nagy közgazdasági élet keretébe beillesztését, a viszonyainkra nem alkalmazható külföld utánzása nélkül is rendezhetőségét. Az iparrendészet jogkörében lényeges változtatások, részben új fórumok felállítását és szervezését találom szükségesnek, éspedig egy ipartestületet és egy iparhatóságot, a jól rendezett közigazgatási terület beosztásának összeegyeztetési elvét irányadóul elfogadván, minden törvényhatóság területért egy kötelező ipartestület felállítását látom indokoltnak elsősorban, másodsorban az eddigi iparhatóságot. A jól rendezett közigazgatási terület beosztásának összeegyeztetési elvét irányadóul elfogadván, minden törvényhatóság területére egy kötelező ipartestület felállítását látom indokoltnak elsősorban, másodsorban az eddigi iparhatóságot változtatandó jogkörének szabályozásával továbbra is meghagyni vélem. Viszonyaink között teljesen elegendő volna minden törvényhatóság területén egy ily ipartestület is megfelelhetni céljának a törvényhatóság területén lévő több iparhatóság mellett is, mert ilyen ipartestület választmányi tagjaival könnyen ellenőrizhetné és végezhetné a netán távolabb helyi érdekű feladatokat. És most ezen egymást kisegítő, de jogkörben egészen különböző fórumot kerülírem. Az ipartestület hatáskörének lenni kellene: a tanonczok felvétele, nevelése és kiképzése és az iparjogosítvány kiadatásának ellenőrzése. Humanitárius intézkedések, segédek erkölcsi, anyagi támogatása, az iparos és segédek közt fölmerülő súrlódások békés után kiegyenlítése, fegyelmi eljárások, melyekben kényszerítő bírságolásokat szabhat. Az iparhatóság jogkörébe esnék az ipartestület által szakképzetteknek igazolt iparosok részére a jogosítványok kiadása, fegyelmi ügyekben az ipartestület által hozott határozatok végrehajtása, az ipartestület előtt ki nem békült iparos és segédek közti vitás jogviszonyok elbírálása, és egyéb iparrendészeti ügyek, melyek a fentartott iparok engedélyezésére vonatkoznak, a második fórumnak a törvényhatóság közigazgatási bizottságát vélném célszerűnek, e közigazgatási bizottságba bele vonatnának az ipartestületek választottjai, ezen egy kiegészített fórum körébe jutna az ipari szakértő, ezáltal biztosítékot nyújtana az iparos testület körébe utalt mai magasabb és netán önös érdekű kérdések tárgyilagos elbírálásának. Ezen reform nagy haladás lenne az iparra és az iparos elemekre, mert egyfelöl az iparos személyes tisztelete emeltetnék, másfelöl az ipar megérdemelt állását foglalná el a közgazdasági életben. A III. fokú fórum Kerkapoly Károly őexcellentiája magas felfogásával ajánlott közgazdasági tanácsos lenne legilletékesebb, mely az államkormány kinevezetteiből én a kereskedelmi iparkamarák választottadói állana, mely harmadik fórumhoz csak a két első fórumok ellentétes határozatai vétethetnének fel; minthogy e helyütt iparkamarákat említettem, megfelölem hogy miként fogom fel az iparkamarákat ezen rendszer keretében. Az iparkamarák több ipartestületek egyesületéből alakulnának, belül megegyezne mostani működési körükkel Az iparkamarákhoz az ipartestületek időszakonként jelentéseket tennének az ipar állásáról, a tanonczok mesterek számáról stb. Az ipartestületek szakkérdésekben az iparkamarákhoz fordulhatnának véleményekért. Országos vagy helyi ipar kiállítások tervezésével foglalkoznának, támogatnák szükség esetén a kormányt és törvényhatóságokat fontosabb kérdésekben szakvéleményekkel stb. Ilyen szervezet tisztelt értekezlet, hiszem, hogy nekünk magyaroknak, a tiszt. Kautz képviselő úr által oly szépen kifejtett kisiparos és középosztálya a magyar nemzetnek és államnak egyik legbiztosabb oszlopa erősödnék és izmosodnék és képessé tétetnék azon feladat megoldására, melyet részére végzete a nagy népcsaládok közt kijelölt. De mindezen rendszer által nyújtott előnyök csak a társulási és testületi kényszer által érhetők el. Tehát a testületbe olvasztani kényszer útján az iparosokat oly elodázhatatlan indokokból habozás nélkül alkalmazható. ... . Kautz Gyula: Miután súlyos családi körülményeinél fogva Budapestről távoznia kell, nehogy félreértésekre adjon alkalmat, kijelenti, hogy a második kérdésre nézve a teljes iparszabadság elve mellett van és hogy az 1872. 8. t. czikk rendelkezéseit lényegében fenntartatni kívánja. Az ülés további folyamáról holnap értesítjük olvasójukat. A magy. túd. akadémia febr. 28-ki üléséről. (Eredeti tudósitás.) ban az ország a forradalmi térre kényszerittetett ur. Teleki a politikai térről teljesen visszavonult, nem találván benne mint felolvasó mondásörömet... • • 1850-től fogva gazdaságának élt, azt rendezte, virágzóvá tette ; de juttatott idejéből a maros-vásárhelyi és székely udvarhelyi gymnasiumok főgondnoki széke buzgó teljesítésére is A Teleki-könyvtár kézirattári része rendezésére Deák Ferencz ügyvéddel szerződött s azt nyolcz év alatt hajtották végre, mi által két nagy történeti művéhez szerzett megbecsülhetetlen adatokat, t. i. A Hor a-világ és Székely Határőrség Történetéhez, miket nagy igazságszeretettel, bátor és részrehajlatlan lélekkel végzett s példát adott a hazafias szellemű és tárgyilagos történetírásra. Irodalmi művei közül kiemelte felolvasó gróf Kendeffy Ádám, dr. Wesselényi Miklós és gróf Bethlen János felett mondott emlékbeszédeit, leghatásosabban az elsőt, legtöbb irodalmi becsűnek a közbülsőt mondván. Érdekes párhuzamot vont felolvasó az 1850-1863 évek között gr. Teleki és gr. Mikó Imre között, jellemezve mindkettőt, mint embert, hazafit és politikust; megadta Mikónak az elsőséget, de megkövetelte Telekinek a második helyet. E részt igazság, nyomósság, sikerült lélektani adatokkal indokolván, hatásos ellentétek s egymás mellé állítások az előadás fénypontjává teszik. Ez, a mikor megjelenik, kedves olvasmány lesz mindazoknak, kik a két jeles férfit ismerték. Kiválóan érdekesen állította a hallgatóság elé különösen azon momentumot, midőn gróf Mikó az erdélyi muzeum megalapításában részvétre hiván őt fel; eleinte vonakodván s később gr. Mikó érvei által meggyőzeivé, azon feltét alatt, hogy a miket kilátásba helyez, garantirozza, mellé áll s azon túl buzgó harcosává lesz a múzeum-ügynek. Ezen korszakban hangsúlyozta felolvasó gr. Teleki hírlapi szélesen elágazó munkásságát, mely által a nemzetben alkotmánya iránt a ragaszkodást, a jövőben hitét s a hazafias munkásságban nem lankadást czélozva, részt vett minden egyesületben, amit gr. Mikó indítványozott, pártolt minden jó vállalatot, nem tagadta meg áldozatát semmi közügytől, mely a haza vagyonosabb főrangú fiaitól joggal várta gyámolittatását. Azon hazafias pártnak, mely a szebeli 1863—64-iki törvénytelen gyűlésbe be nem menetelt vallotta politikájának, egyik legbuzgóbb hive volt, és sem akkor, sem később 1861-ben nem járult alkotmányunk megcsonkitásához semmi formában és magyarázatokkal, hiv és kiváló ragaszkodást ajánlván honfitársainak a törvényhez és azon alapuló nemzeti joghoz, így kisérte végig felolvasó gr. Telekit 1872. bekövetkezett haláláig, legutoljára gyöngéiről is megemlékezvén, hogy t. i. erejét elforgácsolta, bizalmatlan s kétkedő volt, sokak tanácsával élt stb. stb. Legvégül összevonva a mondottakat, megérdemlett magabiztalással szól következetes jelleméről, hű hazaszeretetéről mely szerint önzetlenül szolgálta a közügyeket egy egész életen át, szólva, téve áldozva mindenhol, mindenért, írva bátran és nyíltan azokról, a miket jónak látott s a miből honára s nemzetére jót következtetni vélt, felhívta hazánk , kivált a felső osztály tétlen, düggedező, félrehuzódott, nem érző, nem áldozó tagjait a derék férfi, a nagynevű gr. Teleki Domokos példája követésére, akiről hiszi, hogy emléke itt az akadémia körében, mint széles e hazában, örökre élni és áldotni fog Az előadást a gyű és megélje néze. Szász Károly azon észrevétele, hogy ő gr. Teleki egy pár történeti művét jellemeztetni óhajtotta volna, a felolvasó azt jegyezte meg, hogy asok nem lehettek tárgyai az emlékbeszédnek, az elnökség is úgy nyilatkozván, hogy a gr. Teleki emlékét a tartott beszéd érdeme szerint méltatta, a hallgatóság megnyugodt rajta s az elnöki közvetítést is megéljenezte. Nekem is volnának megjegyzéseim, de e lapok szűk tere nem engedi meg, elvárom a közzétételt, akkor el fogom mondani , most csak annyit mondok, hogy a latin idézésre ügyeljen felolvasó. Ez egy finom árnyalatokban gazdag nyelv, jól kell azt érteni, hogy az ember meg ne botoljék. Előadása elején például abnormális helyzetet mondott; abnormális helyzet van, a normális állapot is, de amilyent ő mondott, olyan asesty-stikája körén kivül széles e világon sehol sincs, nak ablakaiból fogadta a nép tidtkusait. A számtalan páriai és vidéki * munkások, írók és művészekküldöttségei az Ősz költő egészség, 5®^ rendök, lemondtak arról, hogy tisztelgésükkel fáraszszák. Csáková ** kedves, mint eredeti gyermekküldö^81,01, tettek kivételt, tudva, hogy HUg0 v*jjM különös szeretettel csügg a gyermekik A gyermekküldöttséget egy bájos kislányka vezette, ki egy Catul le Mendrizuin, hat Strófáé üdvözlő költeményt *.. . A költő meghatva csókolt» -V1”1 kedves gyermeket. * Az összes ülésen Deák Farkaslevelezőtag tartott emlékbeszédet akad. tiszteletbeli tag gr. Teleki Domokos felett, s utána folyó ügyek intéztettek el. Felolvasó megtisztelőnek mondotta megbízatását, sőt erejét felülmúlónak ; csak azért vállalta el főnépon, — úgymond — mert legnagyobb férfialakban megdöbbentő irtást tesz egy idő óta a halál, s aki oly nemes, oly szilárd hazafi, annyira közügy szerető és tevékeny, minő gr. Teleki volt, kell, hogy példányul állíttassák azok elé, akik ma a közügyek által oly kevéssé érdekeltetnek, hidegek, bizalmatlanok a mai kor fejleményei s csüggedezők a jövő iránt. Ez átalánosság után a dologra tért felolvasós részletezőleg beszélte el gróf Teleki szülei, s főleg atyja élete főbb mozzanatait, annak tudományos és hazafius érdemeit, megemlítette testvéreit stb. Gróf Telekinek kiskorától fogva, iskolái végeztéig, egész ifjúságát, az atyai háznál s az enyedi collegiumban neveltetését terjedelmesen előadta, pár helyen saját emlékirataiból is idézve, melyben az alig 24 éves ifjú tanárait jellemzi, s tanítási képességeiket, szorgalmukat és sikereiket kizálólag ismerteti, dicsérőleg említve különösen Szász Károly, Kötelis és Hegedűs tudományát s előadásaikat. Tanulása bevégezte után 1830 körül Pestre menvén —mondja felolvasó — alkalma volt gr. Széchenyi Istvánnal megismerkedni, a mi rá, jellemére és politikai gondolkodásmódjára elhatározó befolyást gyakorolt. E nagy ember szavai, tettei és társasága kikerülhetlenül bevésődtek fogékony lelkébe, s élete azt mutatja, hogy bár nem az óriási tetek, alkotások és sikerek, de a haza közügyeinek magánéletben, híven, önzés nélkül és függetlenül szolgálása nemes határozása itt szülemlett meg benne. Jellemző, hogy Pest megyében, mint ifjú tagja a gyűlésnek, a választás és kijelölés ügyében bátran felszólalt, magára vonta a közfigyelmet, s nézetét a nádor maga helyesnek látta. Ezután az erdélyi megyei és országgyűlseken folytatott működésére tért át felolvasó, érintve, hogy eleinte mindjárt az ellenzékhez, az úgynevezett vándorpatriótákhoz csatlakozott, akik megyéről megyére jártak a marchalisokra, terjesztették a szabadelvű és reformtapokat, élesztették a hazafiakban az alkotmányellen elkövetett kormányi sérelmek irányában az elégedetlenség szelllemét; dr. Wesselényi politikáját fogadva el, s annak valósítására szentelve magát ifju lelke egész hevével. 1834 óta folyvást követté választatott s mindig az ország alkotmányának, a törvényességnek és javító haladásnak volt következetes, bátor és közkedveltségben álló hive és védője. Az 1846—47-ki országgyűlésen egy szabad elvű úrbéri törvény alkotásában a legtöbbet fáradott, s midőn a kormány által le A Hugo Viktor ünnepély tegnapelőtt a legfényesebben folyt le. Egész Franczia gy űzettek, kosernnéggel teljes a T t B b«n I iíjét'h'S' UI» AJ'Cpnje ftj Gróf Teleki kétszer is utazott külföldön , mindig újabb ismeretekben gazdagodva tért vissza. A tudománynak kedvelője, szintoly kitűnő politikai író, mint érdekes és velős szónoklatú parlamenti tag volt A magyar törvényeket és közjogot kevés ember ismerte, úgy mint ő. Szónoklataiban ezekből vett érvei súlyával győzte ő le ellenfeleit, néha a gúny fegyverét használva. Magának Gernyeszegen nagy könyvtáradék “Rr°8174aá.A„helyi Teleki-könyvtárnak is ő lévén felügyelője, alkalma nyilt ismereteit bővitni. Méltán mondta felolvasó, hogy gr. Teleki e tudós nemzetség egyik legkiválóbbja volt. Politikájának sarkpontja a Magyarországgal való egyesülés volt ezért lelkesült itt, tett, utazott, izgatott s minden törvényes eszközt felhasznált létesítésére. Egy időben szükség lévén a magyar főrendi házban az ellenzék erősitésére, gr. Teleki ott foglalt helyet, holott követnek is meg volt választva egyik Par- —Z. Parnell levelet intézett Hugo Victorhoz, melyben őt a szerencsétlen izlandi nép védelmezésére kéri és Izland helyzetének leírása után ezt írja: „Iszonyú rendszer ellen harcolunk, mely rémes dolgokat szült. Hogy a borzasztó helyzetnek véget vessünk, minden becsületes ember lelkiismeretéhez fordulunk vallás, párt és nemzetiségi különbség nélkül és felszólítjuk őket, tartsák Anglia szeme elé gyalázatos eljárását és követeljék tőle, hogy népünknek igazságot szolgáltasson.* IPARÜGYI ENQUETE. Hatodik ülés 1881. febr. 28-án d. u. 5 órakor. Elnök: Kemény Gábor b. kereskedelmi minister. Jegyző: Balogh Vilmos. A kormány részéről jelen vannak a miniszteren kivül Matlekovics Sándor államtitkár, Herich Károly osztálytanácsos, Balogh Vilmos fogalmazó. . Elnök az USCBt megnyitván, kijelenti, hogy Muchlup Adolf betegsége miatt az ülésben nem jelenhetik meg. Jelenti továbbá, hogy Havas Sándor gépgyáros és kereskedelmi tanácsos a megjelenésben akadályozva lévén, nézeteit A Hugo ViMor-ünnepély. SSÍÍV Bár Rt előestén üdvözöltette a költő királyt és Jules Ferry miniszer által egy nagyértékű vázát nyujtatott át. Hugo Viktor mélyen meghatv» ma«, mélyen meghatva meg .«.Albert. A rendező-bizottság Francziaország legkitűnőbb neveit egyesitm.nagaiban: obenne vannak többek közt : I? a"C’ 1Regan' Puma 9- etidet, Girar 1 • . • —- — wuuioo, 1/aUUuL V. födrő|en0tUr!ItC0Ppée 03 mA9ok- — Ktdfödről üdvözlő sürgönyök, feliratok és albumlapok érkeztek Castelartől, Beacons-AumrK DRnba,‡?'’‚ Longfellow-, Tennyson-, BtSdUőlChamPlelhtt8/“‘,K Freytag'- Bodenstenttől, a magyar és bécsi hírlapíróktól a magyar akadémikusoktól (Hommage au grand poete), szóval a világ összes kivá- 3y ellem munkásaitól. Az ünnepély délelőtt fia órakor kezdődött. Az Avenue d’ Eylau (melyben a költő lakik), a közellevő avenuek és boulevardok zászlókkal, szőnyegekkel, virágokkal fényesen fel voltak díszítve, a tisztelgő küldöttségek, arc demomphenál sorakoztak és a nép százez“«• MBT iá*12»* el «r,£i Sí,ncísu“!“ 2. LEVELEZÉS. Sz.-Keresztur, 1881. (Népbank, közszk«-bál, hangwwny) A helybeli népbank a mult hóny só napján tartotta közgyűlését, megt hárommal az előterjesztett számadási vagyon-mérleg kimutatásból örömmel mződtünk meg a felől, hogy e jótékonyaintétel évről évre gyarapodik s a takarékoság és tőkeképzés iránti hajlamot bm® mel láthatólag fokozza a közönségben múlt évi kimutatás szerint 27.000 forintra ment a tőkésített betétek összege, minden hatodik év végén öt évi betétek vinyt fizettetvén, ez alkalommal a gyűlés ulalsa délután 3000 forint adtott ki e czimet az illetékeseknak. Kilencz év alatt 1000 forint tartalék alapot teremtett Bugának az egylet , s most egy bizottségot arra utasított, hogy javaslatot dolgozzon ki s tegye meg a szükséges lépéseit az iránt, hogy az eddigi bzletrészvényekre fektetett takarékpénztári osztályaiig, bővíttessék, az eszmét a népbank ignitója Kozma Ferencz hozta javaslatba in általános tetszésben részesülvén, remélni lehet, hogy az ő elnöksége alatt kiküldött bizottság módját fogja találni annak, hogy a kitűzött czél mihamarább megvalósuljon a vidékünk egy a szükségletnek teljes megfelelő kebli pénztár birtokába jmiot. Ezáltal maga a népbank is megerősödik s állandósága biztosítva lesz. A helybeli és vidéki értelmiség támogatására e kérdésben bizton számítunk, miután itt arról van szó, hogy szükség esetében ne kényszerüljünk reánk néne idegen intézetekhez folyamodni kölcsönén, s másfelől az ily pénztárak alapítóira kirámolható mérsékelt haszon ne szivárogjon innen idegen zsebekbe. Minden vidék életrevalósága abból ítélhető meg legbiztosabban, ha szükségleteire a megfelelő eszközöket elő tudja e maga állítani. Most, midőn már telekkönyvi hivatalt nyertük, egy pénzintézet biztos működésének egyik fontos tényezője kezünk között van. Ne engedjük e lényeges előnyt mások által kizsákmányoltatni. Minthogy e lapok minapi báli tudósítója kimerült a helyi társadalmi jelenségek további ecsetelésében, számomra maradott fenn a szerencse, hogy a kötélre fényes báljáról, szép asszonyairól és ifjú hölgyeiről megemlékezzem. Mindenekert indokolom, hogy miért érdemel ki a figyelmet női körünk minden évben megszokott szép bálja. Azért, hogy ennek jövedelméből s szerény mérvűbeli bevételeiből (kötőke-estélyek) telik ki rendbem azon összeg, melyből télen át a bázisúgények heti segélyt nyernek — e a mai karácson estvéjén is felállított karácsonyból 24 iskolaköteles gyermek teljes ruhizatot kapott s ez által lehetővé vált a sauyaru évszakban a pontos iskolába járás. Pedig e mellett házi iparegyletet segélynek és népes vereskereszt egettet szerveztek a mi nőink. Tehát méltó, hogy bűjükről megemlékezzünk. E multság minden tekintetben fényesen sikert«" Válogatott közönsége a helybeli, közelib távolabbi vidék intelligentiájának nagy részét foglalta magában, melyet a szépis köztiszteletben álló s közügy szeretett messzeföldön ismért bálanya br. Béláné őnagysága vonzott maga köré. A rendezés nehéz munkáját Kozma Ferene*' né,Szenkovics Miklósáé és Lengyel Lírné teljesitették minden dicséretet w®’ múló buzgalommal, támogatva egy new udvarias gavallér-ember által, » jó hírnevén a rendezői jelvény semmi c* bát nem ejtett A házilag kezelt dfjjj* 8zatban id. Lengyelné, Pap Ödönné, királyiné őnagyságaik szolgáltak S 18^ji 1reméltó előzékenységgel Jó zene # « kedv, sok szép asszony és , j,gyér hajamon! egyeseket a világon nem emlitenék !) s a mi napja'n'tbsDj. dák csodája : még több fürge tánczoa lett reggel 8 ig tartott a „hogy w|U Hogy minő föld fizetések és a borászat számára miféle adakozások tek, ennek közlése hivatalos megelégszem a szép eredmény coossával, hogy 191 frt brutto bevételt»1 frt tisztajövedelmű lett az eg/— A Novák család is elisenerést * mel, hogy saját lakházát átengedtei hlyiségül. Hogy az ekkora nagy P0®'1 ^ nak azok bálhelyiség volt, smns* ^ oka, — de a város már egyszer cml. építhetne egy alkalmas házat, hogdig jótékony czélra rendezett bár»ifj. versenyek, műkedvelői előadások. ^ lések, összejövetelek stb. rendezőt ^ gyenek kénytelenek örökké kontaktit «87 teremért és kitenni .» Ibbenféle kellemetlenségeknek, ha belefárad akármily országbíró ^ — s aztán akkor sok jótékony»»# szűnik a város szegényei kárára-Márczius hó 20 ára egy »* verseny van készülőben, melyet 4 grg* rom. kath. eklézsia javára rend« ^ Ferencz plébános ur a gróf “8 gyitt' tesse-ek s különösen br. KemW fl]*, közreműködésével, mely segédlet ^ már régi idő óta szokva vagy“0* % kárt eredményekhez, úgy halljuk, bW . p. né és férjén kivül i(j br. Gám«8 g^**' Haller Gabriella, Végler zeneta»*1'