Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-06-10 / 130. szám

N TARCZA. Milyen a jo^*, szervezetének kifejlődési időszakában DR. ÓVÁRI KELEMENTŐL. (Folytatás.) A tárgyalásban mindvégig uralkodott szón elv, hogy a felek az egyszer kimon^0|t szóhoz kötvek, ezt jelenti a német »Ein Mann, ein Wort“, vagy a frenezia »Buis que la parolie est issue du corps, fille n’y peut jamais entrer“féle közmon*^8- A szó nem az értelem döntött; az ellenfél tisztin a szóból levonható conseilU0n,sokat érvényesíthető, ha mindjárt ***fufi szóló akaratával homlokegyenest ellenkeztek is. Egy felperes a britnni bíróság előtt a^al vádolta ellenfelét, hogy a fején el tolt sol halált okozott neki, s a bíróságPerest felmenté, mert felperes azt állitá, pty meghalt, holott él. Egy nő, ki állitá, egy alperes elleni követelése bebizonyítására a félvárost tanúságul állíthatja elő, írsággal Bujtatott. íme egy meggondolatlanul, hirtelen 'ejtett bzö a legkárosabb következmé nyekkel, a legkétségtelenebb jog elvesztó®é v el járhatott. Némely keresetekre, s különíthat 'SG|; a normann s anglonormann jog'8®u sokra, meghatározott szólamok, grculák , ceremóniák voltak megállapit*’ ki ezektől eltért, vesztes lett. ^ Alperesnek, ha tagadott, a keresetet szóra kellett tagadnia, a kereset és ^,(lán szavai közti öszhang hiánya, elharadz,alását vonta volna maga után, kivételesen pl. főben járó ítéletre irányzott keresetnél, a formahiba helyrehozását a bíróság megengedte ugyan, de néhol túlságosan kellett e hibáért lakolnia; pl. az anglonormann jogban mezítláb, öv nélkül, fedetlen fővel, lánczra verve kellett a börtön földjén élét napot töltenie, egy nap csak kenyérrel, másnap csak vízzel élhetvén, míg helyesebb felületet tudott kigondolni. Mindennemű nyilatkozatnak hangosnak, értelmesnek, világosnak, határozottnak s folyékonynak kellett lennie; hebegés, megakadás, szótag elnyelése, a hang reszketése, köhögés általi félbeszakasztása a beszédnek a nyilatkozó hátrányára szolgált. Kiváló ünnepélyességgel, formalitással történt a bizonyítás egyáltalán s legelső sorban az esküvel való bizonyítás. A biró által előrmondott eskümintát az esküvő félnek vagy esküdt társának szóról-szóra után kelle mondania, egyetlen szónak kihagyása, betoldása vagy megváltoztatása esküjét érvénytelenítő eskü alatt a kezet meghatározott helyzetben kellett tartani; rendszerint valamely ereklyére kellett a jobb kezet tenni a a hüvelyket erősen a többi újak alá szorítani, ki másként tartá kezét, vagy eskü alatt azt megmozditá vagy épen levevő az ereklyéről, ügyét veszté. . A határozott formulák szerint kihirdetett ítélet meghazudtolható, kárhoztatható volt a felek vagy általán a jelenlevők által de a kárhoztatásnak (schelten, fausser, calumniate) rögtön kellett történnie mihelyt az illető lábát megmozdította vagy épen helyét megváltoztatta volna e jogától elesett. Eljárás végeztével a bírói palota ketté töretett, a bírói szék s padok felfordittattak s a bíróság közös lakomára távozott, melyen a befolyt birságok is a költségek fedezésére fordittattak. Nem akarom az eljárás formalitásainak végtelen sorát tovább követni, még kevésbé azok jelentőségét részletesen kifejteni, mert egy volna az magának az eljárásnak kifejtésével, ami pedig ezúttal egyáltalán nem czólunk ; de a felhozottak is meggyőzhetnek arról, hogy a forma, melyet — egy kitűnő jogtudós szavaival élve — méltán az önkény esküdt ellenének, a szabadság ikertestvérének nevezhetünk, ez utóbbinak nyűgévé is válhatik. A kiskorú jog jellemző vonásainak legszebbikét, mintegy korongját képezi a költőiesség, melyet hallgatással nem mellőzhetek. Dús tenyészetnek örvend abban a költőien elemn, mely majd derülten, majd komoran int felénk emlékei mindenikéből, hol felmagasztulva, hol meg leverve a kedélyhangulatát. Hogyan is ejthetné el a költészetet azon jog, mely nem zárkózott még el az élet többi nyilvánulásai elől, hanem nyitva áll azok közvetlen behatásának, nyitva különösen a vallásénak, a kedélye legmélyebb költészeteinek ? hogyan hiányozhatnék a phantaaia e szülöttje oly kiskorú nép jogából, a melynek szellemi működésében a reflectáló értelem helyét ép a rohamos képzelődés foglalja el ? lehetne e a kiskorú jog költőies jelleg nélkül az, a minek szükségképen lennie kell: az életviszonyoknak öntudatlan, természetszerűleg naivul fejlett productuma, a naiv költőies népszellem hű visztükre? Bizonyára nem. (Vége köv.) A comimssio. (Képek a kataszter köréből.) II. Toroczkótól Offenbányáig. Toroczkó-Szentgyörgy. — A székely kő. — A toroczkói vár. — Toroczkó. — Toroczkói harangozd. — Fekete út. — Aranyosmenti mő út. — Vidolyi flekken. — Lunkai vízesések. — A gránát-patak. — Offenbánya. — Elhagyott kohó. — Államoskola. — Iszákosáig. — A szép Valéria. Toroczkó-Szentgyörgy egyfelől a „Székelykő“ függőlegesen égbe meredő sziklaoldalával, másfelől a toroczkói várral elragadó kilátást nyújt. Időm nem engedte, hogy a Székelykőre felmenve az onnan kínálkozó gyönyörű kilátást élvezhessem; mondják, hogy van a Székelykő tetején egy katlanszerü üreg, hova tavaszonként egy nehány darab kecskét bedobnak s azok ott kinyaralnak minden gondozás nélkül s őszszel kihizottan vétetnek ki. A toroczkói várat már nem hagyhattam megnézés nélkül. Szives házigazdánk túlságosan előzékeny fia szives volt a kalauz szerepét magára vállalni. Meglehetős kényelmes út vezet föl egészen a várig, a régi várút nyomai még ma is láthatók. A várnak egy bástyája még ma is elég épségben áll, s a lakosztályok is eléggé megkülönböztethetők. A vár ablakaiból gyönyörű kilátás nyílik fel a toroczkói havasok felé , le Enyed felé. Visszaképzeltem magam a középkorba. Mekkora hatalom volt akkor egy ilyen vár urának kezében. Mennyi jót és mennyi rosszat tehetett. Elgondolkoztam. Várjon boldogabbak voltak-e akkor az emberek ? A rokkától a varrógépig, az ijj használatától a gyattsfegyverig évszázadok zajlottak le. Tengernyi vért ivott fel a föld. S az emberi természet ugyanaz maradt. Az erősebb ma is legyőzi a gyengét. A szív ma sem válogat A kőkorszaktól a papiros-korszakig szakadatlanul folyt a küzdelem a létért; a hatalmi vágy folytonosan meg-meg ujult s nem szűnik az meg soha. S ez jól van igy, mert hát Csak „küzdelem közt szép az élet.“ Kedves házigazdánktól és szeretetreméltó családjától búcsút vettünk. Elhelyezkedtünk szekereinkbe, ki-ki a maga fél -tengelyessével, mert hát mindenki csak félmértföld pénzt élvezett, s ki lenne olyan eszeveszett, hogy fél díjért egész tengelyen utazzék. A sors jól dobott össze. Mindenikünk kellemes útitársra akadott. Milyen lehet egy utazás mogorva útitárssal ? Toroczkón épen harangoztak. Láttuk a toroczkói férfi és női lakosságot a maga sajátságos festői ruházatában. Láttuk az épülőfélben levő csinos és terjedelmes oskolát. De hát ilyent még láttunk. Ami feltűnt az a sajátságos harangozási mód. Mind egyet-egyet kongattak. Megütödtünk, hogy tűz van. Azonban csakhamar megnyugtattak, hogy Toroczkón és Toroczkó- Szentgyörgyön ez a szokás. Toroczkón alól Borrév felé egyikét találjuk a legjobb utaknak. Vassalak helyettesíti itt a porondot s ezért az egész út fekete; de e vassalak úgy összetömörül, hogy egyetlen döczczenést sem lehet rajta érezni. Itt maradnak el a vashámorok, melyekben azonban nem dolgoztak. Borrévnél az Aranyos mellé jutottunk, s alkalmunk volt látni azt a merész kivitelű nagyszerű műutat, mely az Aranyos mellett fel a havasra vezet. — Csak évekkel előbb itt csak mokányhegyi lovak hátán, sziklaörvényeken lehetett közlekedni, s most már kényelmes szekérút vezet fel. A roppant magasságú sziklák az Aranyos medréből emelkednek ki s több helyt összeszoritják úgy a helyet, hogy egy talpalattnyi térség nincs. E roppant nehézségekkel kellett megküzdenie merész tervezőnek, Paulász Ignácz mérnöknek. A sziklalábakon keresztül útat tört az útnak, s ma az elrepesztett sziklalábak és az út mellett végig húzódó szikla gyönyörű sziklakapukat képez több helyen. Egy ily sziklakaput Várfalvánál a havas kapujának neveznek. Találóbb elnevezés aligha ért helyet. Ha e sziklakaput elzárják, az egész havasi vidék el van zárva. E milat részére mértföldeken keresztül az Aranyos medréből vett tér hódutna meg. Iszonyú mélységekig kőfal képezi az út egyik felét az Aranyos medréig, a másik felét meg a függőlegesen felemelkedő sziklafal. Az erdők nagyrészt itt is ki vannak irtva, s már-már helyet foglalt a nyir. A vidalyi fogadóban a fogadósné, egy csinos toroczkói menyecske a magunkkal hozott húsból a legizletesebb flekként rögtönözte, amit mi fatányérokról igen jóízűen fogyasztottunk el, majd következett az elmaradhatatlan berbécstokány, s mi pakoltunk, mentünk fennebb. — Lunkánál gyönyörű vízesések verik habbá a hegyi patakok kristályvizét. E vízesések legnagyobbika mintegy 10—15 méter. Ha jól emlékszem, a lunkai határon roppant mértékben fordul elő a csihánpala, melyből egy kis patak a legszebb gránát példányokat mossa ki. Megállottunk s mindenikünk elhozott magával egy nehány gránátot emlékül. Estvére Offenbányára értünk. Minden arra mutat itt, hogy „itt hajdan jobb élet volt.“ Ott nyújtózkodik el a szűk völgy közepén a kincstári kohó, ott áitoznak ez IV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: ^ tobda-otoza. nyomdaépít.kt. gifteten«1 bekölttött kőkemények nora köröktetnek. 1l„«nil|'®*,*n h,‘,lir4to*! noro adatnak vinsza ('nak bérmente» levelek fogadtatnak el 130-dik s/,é m -CP Kolozsvár, péntek, 1881. junius 10 KIADÓHIVATAL: kültobda-utcza, nyomdaépület ELŐFIZETÉSI DÍJ évnegyedre egy hér 1 . 16 frt 0 . 4 frt - kt 1 . 60 . Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 36 kr. egén évre félévre . . Juliai Ilór prograuimbeszéde. (Tartotta Ilyefalván június 6-én.) Tisztelt, polgártársaim! Szeretett testőreim! (Halljuk ! Halljuk !) Hazafius kötelességemnek tartottam önök közt megjelenni, hogy számot adjak annak a pártnak, amelyhez tartozom, eddigi eljárásáról és politikai elveiről. Jelenleg magyar hazánkban három különböző párt küzd egymással. Az egyik, amelyik magát mérsékelt ellenzéknek nevezi, amely ugyanazon közjogi alapon áll, amelyen a kormánypárt, ő csupán csak a személyek dolgában tesz különbséget. Azt állítja, hogy az ő nagy emberei sokkal okosabb dolgokat tudnának csinálni ugyanazon az alapon, mint a mi nagy embereink, úgy van ez a népszerűen kabarékpártnak nevezett mérsékelt ellensék azokkal a maga nagy embereivel, mint az egyszeri sváb volt a nappal, meg a holddal; amikor azt mondta, hogy a hold sokkal szükségesebb planéta, mint a nap, mert az éjszaka világít, amikor sötét van, mig a nap csak nappal világit, a mikor a nélkül is nappal van. (Élénk derültség.) Ilyenformán ők Tisza Kálmánt tartják annak a napnak, a melynek alig várják a lementét, hogy azután az ő holdjuk meg az ő csillagaik világíthassanak az elsötétült éjszakában. — De mi rajta vagyunk, hogy ez az éjszaka mennél később következzék be. (Élénk derültség.) A másik ellenzéki párt az úgynevezett függetlenségi párt, mely zászlójára kitűzte ezt a nagy jelszót: Magyarország önállósága és függetlensége ! Igazán nagy két jelszó. Magam is harczoltam ezen jelszavakért, a székely nemzet fiai közül is igen sokan vérzettek el érte, és eszemben sincs, hogy ezen jelszavak magasztosságát kisebbíteni, hogy ezen jelszavakat a zászlóról letépni és a sárba tiporni akarjam. Lehet idő, amikor Magyarország kivívhatja ezt magának. De ez az idő nem a mi századunkból való. Az újabb időben történt események igen sokakat, akik hitték a lehetőségét annak, hogy Magyarország most, így ahogy van, mint magyar önálló állam, magában szövetségesek nélkül megélhet , megtér lettek ebből a hitekből. Tíz esztendővel ezelőtt Francziaorzág, melyet Európa leghatalmasabb katonai államának tartottunk, melyről tudtuk azt, hogy ötszázezer katonát képen egyszerre síkra számtani, és azt hittük hogy ha ezt az ötszázezer katonát Német-ország ellen megindítja, azt el fogja tiporni ; bizony úgy járt, hogy a megtámadott Németország egy millió katonát, állított vele szembe és sokkal jobb fegyvereket, mint a francziáéi voltak, és elfogta Francziaország hadseregét százezrével, elfogta magát császárját, bevette fővárosát. Ez az esemény megdöbbentett mindnyájunkat. Átláttuk, hogy itt kicsiny haderővel megállani egy ilyen nagy hatalmakkal körülvett államnak, mint mi vagyunk) nem lehet, (úgy van! Úgy van!) Ha mi Magyarország ezzel a 15 millió néppel, amely nem is mind magyar, mert az ország nem minden vidéke olyan boldog, hogy, mint önök, csupán magafajta székelyekkel, magyarokkal lakhassák együtt, hanem népünknek több mint fele idegen ajkú — ha ez az ország magában külön állna, senki által nem támogatva, senki által nem védelmezve, akkor ennek az országnak egymagának volna kötelessége egy millió harcost csatatérre állítni és akkor azután minden férfi, aki itt lakik, a 18 évestől a 40 évesig állhatna fegyverben, a többi pedig kereshetné a kenyeret a fegyverben álló számára. (Igaz! Úgy van!) Nekünk tehát valakivel szövetkeznünk kell. Szövetkeznünk kell azzal, aki hozzánk legközelebb áll, s ez a mi megkoronázott uralkodónknak tartományai, melyek közt van Lengyelország egy része, Galiczia is, a mi legközelebbi jó barátunk- Ez a mi szövetkezésünk Ausztriával a kölcsönös védekezésre, a közös ellenség viszszautasítására, ez az, amit közös ügyes szövetségnek, szerződésnek nevezünk, ez azon alap, melyen a magyar-osztrák monarchia nyugszik. Ezt az alapot védelmeztük mi, akik jelenleg a kormánypárthoz tartozunk. Hogy azok a tisztelt hazánkfiai, akik magukat függetlenségi pártnak nevezik, szintén gondoltak ily szövetkezésre, azt bizonyítja Kossuth Lajosnak magának a progettója, amit kiadott akkor, midőn szó volt arról, hogy Magyarország külön szakíttassék Ausztriától, és abban ő is tervezte, hogy Magyarország igenis szövetkezzék, de nem az osztrák tartományokkal, nem Galicziával, Lengyelországgal, hanem szövetkezzék Szerbiával, Oláhország és Horvátországgal. Mégpedig olyanformán, hogy országgyűlés tartassák az egyik esztendőben Budapesten, a másik esztendőben Belgrádban, a harmadik esztendőben Zágrábban és a negyedik esztendőben Bukarestben. (Derültség.) Tehát jutott volna Magyarországnak minden negyedik esztendőben egy országgyűlés. Már most kérdem önöket, tisztelt hazánkfiai, Ítéljék meg hideg vérrel, hogy várjon a mostani állapot, midőn Magyarország országgyűlése évről-évre összebiválik és határoz saját ügyeiben teljes szabadsággal ; a közös ügyeknek, a hadi erőnek elintézése pedig bizatik egy delegátióra, mely egyik évben Budapesten, másik évben Bécsben tartalik, hogy váljon ez sokkal alkalmatlanabb és a magyar nemzetre megalázóbb állapot-e, mint hogyha az lett volna elfogadva, hogy minden három esztendőben vándoroljon a magyar a maga országgyűlésével Belgrádba, Zágrábbba és Bukarestbe. (Élénk tetszésnyilvánítások.) Tisztelt polgártársaim ! Arra nézve, hogy mi Magyarország, mint ahogy rémely ellenzéki szónok indítványozta, se Ausztria segélyével, se a magunk erejéből ne tartsunk haderőt, ne tartsuk magunkat készen fölfegyverkezve, arra nézve azt hiszem, önöknek nem kell sok magyarázatot mondanom. Azok az idők, amikor mi *s/46*ben diadalokat arattunk, a „szuronyt szegezz“ és „előre“ jelszóval, azok az idők elmúltak. Önök közt vannak sokan katonaviselt emberek, arkifi, tudják jól, hogy a mostani újabb találmányú fegyverek mellett, amelyekkel 15 szet lehet lőni egy perez alatt és amelyek kétezer lépésre hordanak, az, hogy ezen fegyverekkel bánni ne tanuljon a magyar, csak arra való volna, hogy országunk fiatalságát mint a füvet hagyjuk a csatatéren lekaszáltatni. (Úgy van! Úgy van!) • Dicső gondolat, nagy eszme volt a múltban Gábor Áronnak itt a Székelyföldön ágyaival harczolni a szabadság mellett, de a mai világban, uraim, senkit sem ámíthatunk azzal, hogy a mi régi ágyúinkkal megállhatnánk az ötezer lépésre vivő újabb ágyukkal szemben. Nekünk is követnünk kell azt a rendszert, amelylyel az ellenség megtámadhat, fel kell használnunk mindent, amit a külföldön feltalálnak, mert különben prédája, ragadmánya leszünk egész országostul minden idegennek, aki reánk éhezik. (Úgy van ! Igaz !) Azért aki hazáját oda nem akarja vetni a bizonytalan veszedelemnek, annak meg kell nyugodnia abban, hogy bármily terhes is ez a mi folytonos hadi készülődésünk, de kényszerítve vagyunk reá azon hadi készülődések által, melyeket Európa többi államai, de leginkább Oroszország tesz. (Élénk tetszés.) Tisztelt barátaink szemünkre vetik, hogy a külügyi politikában nem követtük azt a nézetet, amelyet a nemzet rokonszenve kívánt; hogy mikor az orosz-török háború kiütött, akkor mi nem álltunk elő fegyverrel, nem rontottunk be innen a Székelyföldről fiatalságunkkal Romániába az orosz hadsereg hátába. Én pedig azt mondom önöknek, hogy ezt helyesen tettük. Én nagyon tisztelem a török nemzetet, sok rokonszenvvel vagyok iránta, de arra, hogy nekünk nagy védelmezőnk lett volna valaha, nem emlékezem. Mi megszerezhettük volna Magyarországnak a háborút, úgy, hogy a török lábából kihúzzuk a szálkát, és beledugjuk a rangunkéba, (Nagy tetszés.) és akkor most nekünk lehetne kétszázezer halottunk és sántabénánk, mint Oroszországnak, és lehetne kétezer millió hadi költségünk, mint amennyibe Oroszországnak került a háború. (Úgy van ! Úgy van !) S aztán mit nyertünk volna annyi áldozat árán, ha könnyelműen beleragadtatjuk magunkat szélbali hevesfejüink által a keleti háborúba, ahol egész Európától magunkra hagyatva, egyedül kellett volna megküzdenünk az orosz hatalommal ? — Ha győztünk volna, mi Oroszországon semmit nem vehetünk; országainak egyikét sem ragaszthatjuk hozzá a miénkhez, hadi kárpótlást nem nyerhetünk tőle — mert a Jegestengerig nem üldözhetjük, mint I. Napóleon tette, nagy kárával. Ha pedig ő győz le minket, a pénz és vérveszteségen kívül elvesztettük volna Erdélyt és Galicziát. — De mindez esetben meg volna idebenn a mi országunkban az a nagy belzűrzavar, amit Oroszország megszerzett magamagának, — a saját kezével verve meg azon átkos politika által, mely a saját népeinek szabadság utáni vágyát külső háborúk vértengerében akarja elfojtani. Az orosz czári hatalom megnyerte a csatát a harczmezőn, de elvesztette a csatát az isten és a saját népei ellenében. Minket pedig tisztel és becsül az egész külföld, azért, mert megóvtuk Európa békességét, s most már mint dönthetlen bástyáját a népek és országok nyugalmának tekinti hazánkat az egész világ. Nekünk elég volt már a dicsőségből, elég volt a harczi hit: ennek a mostani nemzedéknek békesség kell. A harczi dicsőség nekünk csak sebeket hagyott hátra; nekünk a béke, a tartós béke fentartásán kell munkálódnunk, hogy sebeinket begyógyítsuk. Hogy ettől a veszedelemtől megóvta önöket, Magyarországot a jelen kormány, azért adjanak hálát az úristennek (Élénk éljenzés), mert hogy a nemzet békességben maradhatott, az valóban a kormány érdeme (Élénk éljenzés.) Jelenleg ahelyett, hogy ellenséges államokkal volnánk körülvéve, barátságos külállamok a mi szomszédaink ; ahelyett, hogy fenyegetnének bennünket Boszniából a pánszláv áramlatokkal, most ott mi foglalunk helyet és nem engedjük onnan országunkba betörni elleneinket (Élénk helyeslés). De nem is veti többé a mi ellenzékünk a külpolitikát kormányunknak szemére, mióta nem egy magyar, nem egy Andrássy — kiről tudják önök, hogy a székelyek közül eredt székely ő is — mióta nem ő áll a külügyek élén, hanem egy német úr. (Igazi Úgy van!) Mert ők nem haragusznak senkire, csak a magyar emberre, aki egy fejjel kiemelkedik közülök és a többiek közül, és azt azután lerántják a porba, hogy kisebbnek, hozzájuk hasonlónak mutatkozzék a nép előtt. (Élénk tetszés.) A külpolitikával tehát most már nem is izgatnak, meg vannak nyugodva; nem mondják, hogy elárultuk a nemzetet, hogy a muszkával egyezkedtünk. Elfogadják a helyzetet úgy, amint van. Fordulnak azonban a belpolitika felé. Azt mondják, hogy a kormány koldussá tette a nemzetet, kirabolta az országot. Uraim, nézzék meg a kormány tagjait, nézzenek meg minket, akik körülötte sorakozunk: ugyan gazdagok lettünk-e mi azóta, hogy ez a kormány Magyarország ügyeit vezeti ? Mijét vettük el a nemzetnek ? - várjon ez a választóközönség, mely előtt szerencsém van nekem is megjelenni, koldusok csoportja-e, amely ide jött siránkozni alamizsnáért? Fel kell ezen háborodnom és fel kell szólalnom ellene mindazok nevében, akik Magyarországon szeretnek dolgozni és munkájuk után akarnak is, tudnak is megélni (Élénk helyeslés, nagy tetszés). Megalázónak tartom, hogy bennünket úgy állítanak a külföld elé, mint egy kizsarolt, koldussá, semmivé lett nemzetet. De a külföld ezt nem is hiszi el, mert, mint jól mondta igen kedves barátomnak Hegedűs Sándornak egy előkelő külföldi államférfiu, hogy amint áll az, hogy Olaszország többnek látszik, mint amennyit ér, és úgy elmondható Magyarországról, hogy többet ér, mint amennyinek látszik. (Élénk tetszés.) Tisztelt polgártársaim ! A lefolyt országgyűlés, melyről azt mondják, hogy meddő volt, hogy semmit sem tett, 196 törvényt hozott három esztendő alatt. Ha ezeknek a törvényeknek csak a címeit elkezdném most önök előtt elszámlálni, itt virradnánk meg. Ezen törvények közül a legtöbb régi bajok megorvoslására, igen sok a magyar nép sorsának javítására van intézve. Ezen törvények haszna ki fog tűnni következményeikben és azok eredményét meg fogják önök érezni mind valamennyien. Az államnak adósságai voltak, azokat a megelőző kormányok kötötték, 280 mil. egyedül az úrbéri kárpótlásra fordíttatott, a többit nagyobbréssz beruházásokra használták fel, ezekből építtettük a vasutainkat. Azokat eleinte csak kamatbiztosítás mellett lehetett építeni s e czim alatt mintegy 16 millió forintot fizettünk évenkint pótlásul. Azóta, hogy a kormányt átvette a jelen minisztérium, a vasutak kiépíttettek, mások az állam által megvásároltattak, az egész vasúti gubanczból rendszeres vasúti hálózat készült. S a nemzet általános kivonata a zimonyi vasút elrendelése által teljesedésbe jött. Az ellenzék leghatalmasabb szónoka ezt is ellenezte s egyáltalában az ellenzék olyan játékot űzött e kérdéssel, hogy mikor a kormány egy lépést tett benne előre, akkor azért támadta meg, -ha pedig halasztást tett, a vállalkozóktól mintegy lealkudva, akkor meg azért támadta meg, hogy miért nem siet ? A vasúti politika pedig Magyarországra nézve egyike az életbevágóbb ügyeknek. Ettől függ kereskedésünk és mezőgazdaságunk felvirágzása és a külfölddel való versenyképessége. Az államadósságok tehát nem lettek elpazarolva, mint az ellenzék hireszteli, de mind a nemzet jövendő gyarapodására lettek felhasználva; s úgy hiszem, hogy azt sem fogja senki a magyar kormánynak hibául felróni, hogy az erdélyi keleti vasút veszedelmes ügyét, mely hitelünket a külföldön sok ideig megrontotta, kiegyenlíteni serénykedett. Az igazságügyben tetemes javulás és előrehaladás történt. Behozatott a büntető törvénykönyv és a perrendtartási javítmány, mely különösen a szegényebb néposztályra nézve a perlekedést olcsóbbá tette, a perbe jutott ember tönkretételét megakadályozta, behozatott a közigazgatásban a csendőrség intézménye. Mindezekben az ügyekben úgy viselte magát az ellenzék szélbali része, mintha azt látná feladatának, hogy a törvényhozás ne a birtokos osztályt, ne a megszorult szegény embert, ne a becsületes embert védelmezze, hanem a kihágást elkövetőket, a népet kiszivattyúzó üzérhadat s a félkézkalmárt tartozzék pártul fogni. De hogy a legfontosabbra térjek át, ami a kormánynak én ezen országgyűlésnek működését jellemzi (Halljuk ! Halljuk !), az a mi pénzügyeink rendezése.