Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-10-25 / 243. szám
) ky. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: Ij fl I.T O 8 l A -n T O 2 A , NYOMDÁÉT fi I. k T. beküldött közlemények nem böífltetnek. L„,n»n>*l|»o kéziratok nsir aduinak vitsxi Ólak bórmento* levelek fogadtatnak el 243-dik szám Kolozsvárt, kedd, 1881. október *5. KIADÓHIVATAL: K 0 L T O K D A-U TCZa. NYOMDÁÉI’ÜL KT ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre félévre 18 irt 8 . évnegyedre «Sybóra . 4 írt — S 1 . Ml . Hirdetívi díj: petit tort 6 tr. — belsesilleték: maiden hirdető» ut»u 80 kr. — Nyílttéri am* US k.. Sámi László meghalt! Betegen írom e sorokat. Gondolataim homályosak, fullasztó görcsös köhögés rezegteti tollamat, mely elismerő, hálás érzelmeket akarna leírni, maradandó könycseppjeit a forró barátságnak. Ma délben még nálam volt, most este már halott! Magasba szállt a lélek, mely itt alant világított. Egyike valál azon nagyoknak, kik szerénységükkel leplezik nagyságukat. Kitűzött czélod volt az emberiségnek élni, s évtizedeken át oktatod a fiatalságot. A múltakat ültetéd a jövendőbe. Ereszszétek hozzám a kisdedeket! mondd az ur. A ki megközelített vigasztalva volt. _ Teremtője a terjesztője voltál a nagy eszméknek, elveknek, tetteknek. Tuitád az erén,te a polgárnak hűségét, » hősöknek tetteit, s a martyrok kínos halálát; pellengérre állitád a híet, . megkoszorúz'd az érdemet;! Smagyaráztad, miképen kell szeretni a hazát, szenvedni, s ha kell meghalni értte. Nem változál soha. És a mint tanitod, azonképen cselekedtél. Irigyed volt elég, ellenséged senki. Jóságodon megtört a gyűlölet, igazságodon az üldözés. A ki ismert, szeretett, barátid becsültek, tanítványaid hálával emlékeznek rád. Jóságod tiltá, rólad rosszat mondani. Békével halhattál meg, könnyű feletted a föld. Szegénynek születtél , gazdagon éltél. Igényeid nem csaptak túl a határon. Csak jótékonyságodban voltál pazar; magadtól elvonva enyhited a nyomort. Hű férj, áldott apa, gyűléseken tanácsadó, közéletben nagy jellem,ső társaskörben oktatva mulattató, Ro mmien»if k n i „ „ * 1 i Mindig és mindenütt bölcs. Isten veled, minta ember! Teleki Sándor. * Sámi László született Zilahon,Szilágy megyében, 1817. nov. 16-án. Szülei: Sámi János iparos és sz.-Somlyói születésű Éltető Borbála voltak. László, szüleinek öt gyermeke között a legnagyobb volt, de magaviseletével is mindig annyira előljárt, hogy a szülők dicsekedve emlísék ismerőseiknek, hogy soha se kell őt megfenyíteniök Kisgyermek korából jellemző az is róla, hogy soha se feküdt le addig, míg édesanyjával mm imádkozott. Ez akülsőségektől ment, mély vallásos érzelem egész életén gazdag csermelye gyanánt buzogott végig. Tanulmányait a zilahi ref. iskolában kezdte, majd Kolozsvárra jött, miután itt a bölcsészeti tanfolyamot legközelebbről, Sámi e tanszék elfoglalásával — mint közönségesen mondani szokták — otthon érezte magát. Nem azért, mert szülővárosába, de mert ezáltal saját elemébe jutott. A történelmi tanszék volt az ő igazi tere, honnan valódi világításba helyezhette a múltak eseményeit, hirdethette a hazaszeretet és szabadság örök elveit, s készíthetett oly jövendőt, mint forró lelke, magasröptű agya álmodtak Havern nyugalmas, de annál áldásosabb működéséből nemsokára őt is kiragadták önvédelmi harczunknak minden téren megindított óriási küzdelmei. Galambszelid természetével nem a sasok nyilt küzdelmeiben volt helye , ezért tanszékét nem a harczok mezőivel, hanem az íróasztallal cserélte föl. A haza szolgálatában ez sem volt akkor kényelmesebb és biztosabb a nyilt csatatéren való küzdelemnél, Jíjjelnappal lázas munka, éjjel-nappal azon eshetőségtől való félelem Damoceskardja a fej fölött, mely később mégis bekövetkezett. .. Aki az önvédelmi harct nagy részét Kossuth legbelső környezetében szolgálja keresztül, nem számíthatott, de el nem fogadhatott könyörületet a győzelembe besegített hatalom részéről. Sámi is átesett a leghűbb hazafiak keresztségén, a bujdosó életen. Ekkor ismét a Wesselényi-család adott biztos talajt lábai alá. Kivették kezéből a vándorbotot, s odaadtak helyébe egy kisfiút, hogy csináljon embert belőle. Nagy gonddal rejtegették rokonaink, ismerőseik körében a korán elhunyt Wesselényi József derék nevelőjét. De Sámit nem azért adta nekünk a teremtő, hogy egyes embereket, hanem hogy nemzedékeket neveljen. Így fogta föl rendeltetését a ref. egyházkerület, midőn 1852-ben a kolozsvári főtanodánál először mint segéd-, később mint rendes tanárt alkalmazta. A rákövetkező évben vette nőül a szép erényekben és magasröptű szellemben épen hozzá illett Király Jankát, K. Tóth Mihály debreczeni biros ret. lelkipásztor gyámleányát, kivel önvédelmi tárczunk éveiben kötött ismeretséget az országgyűlés Debreczenben ülésezése alatt. Azóta folytonosan a mienk, kolozsváriaké volt ő, — szorosabb értelemben. Mert Sámi László nem az az ember volt, kinek világa kicsi helyre befér, Kolzsvártt ismét beleült abba a tanszékbe, melyből Zilahon az eseményt T elragadták, s folytatta, ahol amott e-tf hagyta. A mennyire sajnálták zilahi, és oly mohó élvezettel fogadták kolozsvári tanítványai. Mint tanár, örökre feledhetlen marad. Több nemzedék fordult meg előtte 29 év alatt, s egy tanítványa se volt, ki ne beszélne róla fiának. Emléke úgy fog átmenni ivadékról ivadékra, mint egy-egy bő esztendőé, mikor oly gazdag termés volt, hogy még a szegénynek se volt oka a gazdagot irigyelni. E 29 év a történelemre nézve azon az egy tanszéken a nemzeti élet egy bőven termő cziklusa volt. A VII-ik gymn. osztályban egyetemes, a VIII-ikban magyar történelmet tanított. Tanítványai közül még a fölkelhető beteg is elment előadására. S ha valamelyik egymás tantárgyat el is hanyagolt, a történelmet mindegyik igyekezett megtanulni. Sárainak egy kedvetlen tekintete resulytóbb volt a tanítványokra mások secundáinál. Magyarázata alatt oly csend volt mindig a 40—50 lelket számláló teremben, hogy a légy dongása is meghaltszott. Előadásait lassú, szakgatott hangon kezdte , aztán fokozatosan mind jobban belémelegedett; a vége felé élénk két apró szeme kigyúlt, mint pásztortüzek a szelleme által határolt messzi láthatáron, vagy csipkebokor az eszmék szent földjén. Míg máskor alig vártuk a Csüngettyűt, ilyenkor szellemi élvezetünk halálcsöngettyűjének tekintettük azt. Hivatalos érintkezésben úgy, mint azonkívül, nemcsak tanárunk, hanem szerető édesatyánk is volt. Nem feszélyes tartózkodás, hanem a legragaszkodóbb és bizalmasabb szeretet volt közte és minden tanítványa között. Nem hiszem, hogy legyen egy, ki halála hírére könyet ne ejtsen. E könyek legjobban jellemzik a tanárt. De a Sámi szellemének még a tanái cathedra négy fala se lehetett elég. Nem egy osztályhoz, egy országhoz kellett neki szólani. Amint állapotaink kissé derengtek, s a kiegyezés megtörtént, elfoglalta régebbi kedves cathedráját, a hírlapot is. Mint hírlapró, sohasem köznapi becsvágyból dolgozott. Ő tollával is eszméért, elvért, hazáért harczolt, valamint szóval, tanszékében. Olyan volt a hírlapok hasábjain is, mint a tanteremben: világos, lelkes, exact. Apró, epigrammikus mondatai mindmegannyi kalapácsütések a sötétség és zsarnokság fejére, vagy mindmegannyi szárnycsattogások az eszmék magasan kéklő üdesége fölé. A közelebb múlt időből elég Ami icus t idéznünk a Csernátony balközépi Ellenőréből, mely álnév alatt országszerte nagy figyelmet keltett. Szeretett neje e téren is méltó, és bit követő társának bizonyult Amica név alatt. Itt ezenkivül a Honba, több folyóiratba, e lap egyik legnagyobb szellemi támaszát gyászolja benne. Mint családfő, a leggyöngédebb férj, és atya, valóban példányszerű , mint társadalmi egyén, mindenki által tisztelt, szeretett, becsült ember volt Szóval: egész ember, mint egyik legrégibb és bizalmasabb barátja, Teleki Sándor más helyen nagy igazán mondja. Ha valaki, ő csak ismerhette ! Halála betölthetlen űrt hagyott közművelődési, irodalmi, társadalmi téren egyaránt. Benne maga Kolozsvár sza kir város is egyik legbuzgóbb, legtehetségesebb képviselőjét, a közig. bizottság egyik leghasznosabb tagját, s a kisegítő pénztár feledhetlen buzgó elnökét vesztették el! Ezeken kívül több kör, és egyesület dicsekedhetett a megboldogult részvétével, és munkásságával. E hevenyében és hézagosan öszszeállított életrajzi vázlat is eléggé bizonyítja, hogy benne legjobbjaink egyike hullott el! Mi, apró tanítványok, elhülve állunk az előttünk nagy fényességben, és egész váratlanul menybe szálló mester eltűnése előtt ! A magvető, ki a múltak tapasztalatait hangyaszorgalommal szedte, s vetette a jövendő számára ; az író, ki tollával egy-egy új világot tárt föl előttünk ; a családfő, ki törpe korunk előtt a férj és atya typusát eszményítette; a közpálya férfia, ki szerénység, — és becsületességgel szerzett magának halhatatlanságot, rövid egy órai vívódás után — por, hamu, semmi! . . . . De mégse . . . A magvetőből élnek a jó talajba vetett eszmék ; az íróból a fogékony keblekben gyújtott eszményi lelkesedés; a családfőből a háziszentélyt besugárzó emlék; a közpálya férfiből az egyesített erények követendő példája. Gyönge porhítvelyű, de annál magasztosabb és erősebb lelkületű nejét a megpróbalás e nehéz napjaiban vigasztalja a tudat, hogy nemcsak három édes fia, hanem a száz meg száz tanítvány is siratja a megboldogultban az atyát is, annál többen a tanárt, és legtöbben az embert, az egész embert! Áldott legyen emléke! Tussai Gáborból a porokból, miket hasonló esetben ő is rendesen használni szokott. Néhány percz múlva Sámi azt mondta, hogy jobban érzi magát, s egészen felvidá- mult. Derűs kedélylyel vált el tőle. Délután Hegedűs István tanár, egyik legkedvesebb volt taustod- nya, volt Sáminál hosszasan. Beszélgettek rendesen, mint máskor, csak Sámi panaszkodott ismét olykor-olykor melleégéséről. Ugyancsak a délután folyamán Sámminé is átment Hegedüsnéhez, hogy — mint mondá — a sok dolog után kissé kipihenje magát. Férje egészségi állapotában ő sem látott semmi aggasztót. Esti 7 órakor férje ágyba kívánkozott. Csakhamar le is feküdt. A gondos nő többször megkérdd, hogy ne hivasson el orvost? — Férje mindannyiszor el-1 utasítólag felelt. Fél 8 óra tájt fej- és szívlájás- ról kezdett panaszkodni. Kérésére neje sósborszeszszel megkente homlokát. Sámi megjegyezte, hogy mily gyen -ige az a sós borszesz! Ekkor Sáminé komolyabban aggódott, s cselédjét átküldó Hegedüsékhez, hogy hozzanak orvost. Hegedűs István maga rögtön élte ki orvos után szaladt. Neje pedig átsietett Sáminéhoz. Mikor Hegedüsné a beteg ágyához ért, a beteget üvegesedett szemükkel találta. Hideg vizes ruhával akarták dörzsölni, de e közben észrevették, hogy szive nem dobog többé! Sáminé ráborult barátnőjére : — Laci bátyád nincs többé! — | fuldokló. A gyorsan megjelent orvos meg-| erősítette e szomorú állítást. Az orvos rohamos tüdószöldüdést állapított meg. A megboldogultnak óhaja teljesült, többször mondá, hogy ha már meg kell halni, a legszivesebben e gyors halálnemet választaná. — Legszebb a gyors halál, mun-1 ka között! — szokta mondani. 41 A temetés szerdán, f. hó 26-i kán d. e. 11 órakor lesz, a megboldogult b.farkas-utczai tanári szállásáról. A néhai szellemének és életében többször kifejezett vágyának megfelelőleg, minden megszokott temetési külső szertartás mellőzhetik. Kedvenc, da-rabja, a Dom Sebastian - félei gyászinduló mellett kisérik ki földi részeit, leginkább a Kossuth lapjában oly tekintélyes nevet vívott ki, hogy egy darabig az alsó táblántávollevők követei, — később pedig gr. Teleki Lászlónak, majd magának Kossuthnak magántitkára volt. Lehet képzelni, hogy ily férfiak oldala mellett mily alkalma volt világra szóló eseményeink minden szálát az eredetnél megfigyelni; a hazaszeretetet ama kor legmagasztosabb alakjaitól belehellni; az új kor legszabadabb eszméinek magas régióiba fölemelkedni ! Hálás helyzetét fenékig kiaknázta : a közpályán rendithetlen hazaszeretet, a legtisztább szabadelvüség, s az élet tapasztalatain átszűrt mély bölcsesség jellemezték. Egy ókori görög bölcs fogott benne kezet a szabadságért rajongó modern államférfival. Sámi László. (1817. nov. 10. — 1881. okt. 23.) — Sámi László hirtelen I m e g h a 11! E fájdalmas hir futotta be vasárnap este az egész várost. Ismerősei csak úgy omlottak lakására. De ott bizony a kedélyes házigazda helyett — fájdalom! — csakt hült tetemeit találják! A veszteség, bánat, és gyász országosak. A mily csöndes volt utóbbi működése, ép oly mélyen fölsajog elvesztése. Halála nem a bokor csöndes elhervadása, melynek hiányát észre sem vesszük, hanem az imponáló cser váratlan alázuhanása, melynek zaja mész- Iszi tájról visszareng. . . Rohamos szivszélhüdés csukta le 11881. okt. 23-án este */1 8 órakor azokat a szemeket, melyekből csak vég- I hietetlen jóság, és lebilincselő szellem I sugárzott egy hosszú éjjen át... A fájdalom lesújtó hatása alatt rátig rendezhetjük gondolatainkat; zilált lelkiállapotunkban csak az alábbi adatokat sorolhatjuk fel hevenyébe a nagy ember életéről. Hiányosak, talán sokban inkorrektek, írja jobban, aki ilyenkor j jobban tudja! Szülővárosa volt az a szerencsés, hogy már akkor is nagy fiát falai között állandóan elhelyezhette. A lánglelkű Wesselényi Miklós annyira megszerette az ifjút, hogy a zilahi ref. iskolánál egy külön történelmi tanszéket áltott fel saját költségén csak azért, hogy abból Sámi László prédikálhassa a hazaszeretetet. E tanszéket 1846. őszén foglalta el. Hiry Ferencz, a már szintén elhunyt híres irodalomtörténeti tanár és nagy pomologius igtatta be, mint akkor iskolai igazgató. Hoszú élete alatt soha sem plántált nemesebb gyümölcsű fát, mint akkor. Az oroszlán-karmok már akkor meglátszottak a 29 éves ifjú székfoglaló-beszédén, melyet az iskolák hivatásáról tartok. Vétek volna abból egyes gyöngyöket kiszakítani s elkülönözötten mutatni be. E lapok t. olvasói, kik a megboldogultnak e helyen nem egy magvas közleményében gyönyörködtek, bizonyára megérdemlik azt a figyelmet, hogy most, midőn e lapok egyik legnagyobb szellemi támogatója végkép lelépett a cathedráról, közöljük azt a remek beszédet, mellyel első tanelvégezte, a jog hallgatása végett Páj székére először föllépett. Teszszük is Uzsonyba ment. A 30-as, 40-es évekországos küzdelmei mély, egész életéire szóló hatást gyakoroltak a terménészettől élénk kedélylyel, tanulmányaik folytán éles és magas röptű észszel megáldott ifjura. A rendi országgyűlések alkotmányos vívódásainak legfogékonyabb korában volt szemtanúja, a történetünk akkori nagyjainak szelleméből sokat örökölt a megboldogult. A forradalom előtt, a posonyiországgyűlések alatt már annyira kitűnt, s a szabadelvű pártközlönyökben, Sámi László haláláról a következő részleteket közölhetjük : Vasárnap késő délutánig semmi aggasztóbb fájdalmat nem érzett, csak mellégésről panaszkodott. Délben még ő látogatott meg beteget. Teleki Sándort kereste föl, kihűlés miatt feküdt, nála időzött egy órát. Mellé égéséről előtte is panaszkodott, mire Sámi László halálának hírei a színházban is gyorsan elterjedt. A Falu ládája népszínműnek a 3-ik Teleki megkínálta egy kis kanállal azok-1 felvonása folyt Sokan ott hagyták azt .