Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-12-13 / 283. szám

melléklet a M. Polgár 232. számához. KÖZGAZDASÁGI ROVAT Az olvasó figyelmébe. Legyen a „Magyar Polgár” kül­gazdasági rovata az erdélyi közgazdá­si érdekek orgánuma. Tekintse fel­adatának ez érdekeket helyesen kifej­teni, legyen azok őre, védője és elő­­­jarczosa. E czért tartják szem előtt, hogy e lap közgazdasági rovatát ér­dekessé és hasznossá tehessék. Idáig nagyon el voltak hanyagol­va ez érdekek a napi sajtóban, habár a székely szorgalom és szász takaré­kosság az erdélyi industriát az ország határán túlra terjesztő. Külföldön kiváló érdeme a sajtó­nak, hogy a gazdasági érdekekben igen sokat tesz. Az északamerikai egyesült államokról kivált mindenki tudja, hogy ott mihelyt valahol egy község alakul, első feladatnak tekintik lapot kiadni s e lap leginkább arra való, hogy álta­la a gazdasági,­ kereskedelmi­ és ipa­ri érdekek kifejtve s szélesebb körben ismertetve legyenek. Kis községek, melyek ma még egészen jelentéktelenek, lapot adnak ki, és rövid idő múlva terményeiknek m­esz­­sze földről megrendelést képesek kiesz­közölni, s egyik vállalat a másikat szüli. A társulati szellem szárnyán nagy­ra nőnek azok s az egész ország me­sés gyorsasággal emelkedik és gazda­godik. S mindebben a sajtó egyik fő­, és mondhatni intéző tényező. Nem üres szavakat mondtunk ki tehát akkor, midőn azon óhajt fejez­tük ki, hogy legyen e lap az erdélyi közgazdasági érdekek előharczosa. Azt óhajtjuk, hogy érdekeink e lapok ha­sábjain kifejezést nyerjenek. Ez azt jelenti, hogy mindenki előadhassa itt, hogy gazdasági tekintetben mit tart helyesnek, alkalomszerűnek , hol és mit kell tenni, hogy előbbre haladhassunk. Bizalommal kérjük hát honfitár­sainkat, kik szülőföldjük javát szívén hordják, keressék fel e lapot soraik­kal. írják le minél tüzetesebben gaz­dasági bajaikat, s hogy azok orvoslá­sára mit tartanak kívánatosnak. Idáig csak a politikai téren volt nyilvános életünk: azt igenis közölni szokták a lapok, ha valahol akár restauratió, akár ünnepélyes fogadtatás van, vagy ha más alkalommal egy-egy hangzatos beszé­det tartott valaki. De hogy ha vala­hol egy gazdasági tekintetben neveze­tes javítást honosít meg valaki, ha ipari tekintetben fontos anyagot talál valaki, ha egyesek vagy többen szö­vetkezve vállalatot alapítanak, melynek esetleg fényes jövője lehetne: minder­ről vajmi keveset olvashatunk a la­pokban. Mi tehát felkérjük lapunk minden barátját, értesítsenek minden közgaz­dasági mozzanatról, a­melynek csak némi jelentőséget is tulajdonítanak. S ha vannak — a­mint kétségkívül lesz­nek egyesek — a­kik anyagi körülmé­nyeiknél fogva a birtokukban levő földte­rület, erdőségek, béretek, patakok, ál­­források, vagy bármi néven nevezendő vány feltárásra, feldolgozásra vagy fel­­használásra való közgazdasági kincseik országos magyar külkereskedelmi egylet. Miután a magyar tengerészeti társa­ság megalakulása már csak rövid idő kér­dése, a kereskedő közönségen a sor szer­vezkedni , hogy külkereskedelmünket az idegen közvetítő kereskedés gyámsága alól felszabadíthassák s önállóságra segítsék. Nézetünk szerint ezt leghelyesebben eszközölhetik az által, ha országos külke­reskedelmi egyesületet alakítanak, a­mely czélul tűzze a külkereskedelmi érdekek fejlesztését, s ha aztán ennek védszárnyai alatt a nevezetesebb export és import áru­csoportok szerint külkereskedelmi szövet­kezeteket alapítanak. Meg lehetne ugyan közvetlenül is kez­deni az ily szövetkezetek alakítását, ha ez irányban már történtek volna előmunkála­tok s ha a czélokról és eszközökről az ér­dekeltek kellő tájékozottsággal bírnának, nehogy a mozgalom intézésére külön kö­zegre nem is volna szükség. De bizon kül­kereskedelmi direct összeköttetések léte­sítésére vajmi kevesen gondolnak. Keres­kedőink nagy része beleélte magát a tény­leges állapotokba s hogy azokon változ­tatni lehetne és kellene, erre nem igen gondolnak. A társulási téren nincs mozga­lom kereskedő körökben. S ha csak itt vagy ott egy-egy nagyobb kereskedő saját privát érdeke által sarkalva nem tesz va­lamit, nem is történik úgy­szólván semmi külkereskedelmünk felvirágoztatására. Külkereskedelmi egyletre tehát szük­ség van, hogy ez folytonosan és rendsze­resen ápolja a külkereskedelmi érdekeket, hogy kikutassa az e téren mutatkozó ba­jokat, hiányokat, a haladás eszközeit, s hogy erélyes munkássággal orvosolja a ba­jokat, pótolja a hiányokat s megszerezze a haladás eszközeit. Az egylet feladatául tekinthetné a külkereskedelemre vonatkozó szakmunkák beszerzését, szakközlönynek kiadását, szak­kérdések megvitatását s külkereskedelmi vállalatoknak initiálását, a­mi természete­sen feltételezi azt is, hogy a magyar kül­kereskedelem számára a hitelviszonyok is reformál­hassanak. Az egyesületi munkásság számára nyitva a tér s e téren munkálkodni nem lesz kárba veszett idő. Értesülésünk sze­rint Budapest előkelő kereskedő köreiben már régóta átérzik annak szükségét, hogy egy ily egyesület alapíttassék. A mozgalom ez irányban már meg is indult, de a kez­deményezők még nem léptek a nyilvános­ság elé. Ha sikerülne Kolozsvárit az erdélyi export-egyesületet olyan formán, mint azt e lapokban nemrég kifejtettük, létrehozni, az a Budapesten létesítendő egyesülettel karöltve munkálkodhatnék kül­kereskedelmünk önállósításán és felvirá­goztatásán. .. TÁRCZA. Egy kis nefelejtsről. Csöndes estén, késő estén Adtad nekem e virágot, Csak a csillag sütött reánk, Csak az égnek szeme látott. Még először váltunk akkor, Ki tudta, hogy utóljára? Csak egy évre . . . Hej, azóta, Mennyi tenger­ év lejára ! Az a virág, az az eskü Mind feledve lett ezalatt — Neked egy szép boldog jövő, Nekem Csak az emlék maradt. Édes álom, boldog álom, Dicső álom — tündérálom ! . . . — Mi az oka, hogy én nyugtom Többé sehol nem találom ? — — Hosszan nézem ne felejtsed, Eszembe jut minden nekem, S azon veszem észre magam, Hogy a szemem törülgetem. .. Győrffy József­ számára vállalatot létesíteni hajlandók : értesítsenek minket körülményeikről, szándékukról s terveikről, s mi, a meny­nyire tőlünk telik, segédkezésükre le­szünk, s a reális közgazdasági érdekek kifejtésére e lapokban mindenkor kész­séggel tért nyitunk. Magyarország áruforgalma Ausztriá­val és a külfölddel. Nemzetközi forgalmunkról a statisti­­kai hivatal most már elismerést érdemlő gyorsasággal közzé teszi a hivatalos ada­tokat. Az 1881. év szept. havi forgalom­ A hesdáti porczel­­lánföld. „Arra — a búzaföldek farkánál — fehér föld van“ . . . Hét év sem törölhette ki emlékemből e sajátságos megjegyzést. A mészkős székely ott az átoltelki halom­nál hálás akart lenni a kapott „masináért“, s mialatt barátságosan nézett reám, meg­görbített mutató ujját jelentősen rázogatta a szindi határ irányában. Rösteltem megváltani, hogy nem tu­dom, hol a farka a búzaföldnek. Azért csak megtartottam az addigi irányt a Pardé­­patak mentében, a kupaczok vonalán, mikbe összehalmozza e vidék szokása az eke alól kiszedett cserép-, tégla- és kavicsdarabokat. A Hesdáthegy szélső hullámainál (a Szőkedomb körül) a vetések fölött aztán megpillantam csakhamar az üregeket, hon­nan a „fehér földet“ kiásták. Valóságos fiók-barlangok voltak, két-három ölnyire bem­élyesztve. A fehérlő boltozaton itt-ott kitetszett a domb csontváza, a zöldes por­­phyr; a többi rész, a két oldalhajlás és a talaj mészforma anyagból állt, helyenként narancsvörös pontokkal tarkázva. Az ásás pár helyen egészen friss lehetett. A­mig lementem a dombról az aljba a forráshoz, s a­mig ennek pontjánál „tiz­­óráztamu”, mind azon törtem a fejemet­, mi lehet az a különös fehér föld ! A vízbe­­ eresztettem egy egy csipetet belőle, hogy lássam, váljon nem mész, a mi épen nem volna ritkaság Torda környékén. Apró al­kotó részei koraiakban szétfutottak s mint por szálltak le a fenékre, de a viz nem pezsdült meg tőlük. Itt Kolozsvárt elbeszéltem később ezt a nagy hirű Fleischer egyik tanítványán , s mondám, hogy az aligha­nem porczellán­­föld lesz, a néhai Eresei is annak állítja a Nemzeti Társalkodóban (1837). A fiatal tudós épen tordai lévén, nem csoda hát, hogy lehurrogatott: Kaolin és Erdélyben és épen Tordán — nevetséges dolog! Van Szászországban a Böttger or­szágában, a Rhone vidékén, a Reaumur hazájában és van Chinában; de hogy ná­lunk legyen, az képtelen absurdum. Nem csodálkoztam valami nagyon vá­laszán, de azon már igazán csodálkozom, hogy rövid félszázad alatt, szakférfiaink algieri és kopenhágai tanulmányain keresz­tül is eljuthatott a magas kormány fülébe : „kincs hever lábainknál, csak le kell ha­jolnunk érte, hogy fölvehessük“. Az or­szág szájai, a lapok, szél­ében hirdetik: „Torda-Aranyosmegyében (Erdély) kime­ríthetetlen porczellánföldre bukkantak s az ipar és keresk. miniszter a kolozsvári ke­reskedelmi és iparkamara által mutatványt küldetett be a királyi földtani intézetnek elemzés végett“. S az öreg Vasárnapi Új­ság utána teszi: „Porczellán­föld nálunk eddig csak kevés ismeretes, s ha a tordai telep csakugyan valódi kaolin, v­agy jelen­tőséggel bir“. Nagy jelentőséggel bir az, s ez ok­ból szándékom lejegyezni, a mi keveset tudok e „telepről“, ha ugyan ennek a helylyel nem ismerős szakférfiak valami hasznát vehetnék. A közel, a­melyben előfordul, zöldes színü, alkalmasint f­isiiporphyri, a föld­­pát, itt ort­oklás (melynek szétmállta tud­valevőleg a kaolin vagy fejér agyag) mint fehéres foltocski sűrűn mutatkozik benne. Vagy 3—4 üregben néztem meg s úgy találtam, hogy a tiszta fehér föld alig m­u­tat quarezszemeket. Innen gondolom én, hogy az anyagkőzet felsitporphyii, mert mivolta még nincs meghatározva, szerfölötti messzi távolság választván el e vidéket tudósainktól. Hunfalvy is a Magyar biroda­lom leírásában, mint sajátságos zöldszinü kőzetről tesz az e fajtáról említést s csak talánozva sejti az angitporphyr vala­mely vállfájának (II. kr. 33 —9. 1.). A kaolin nem telepben, mint a la­pok írják, hanem inkább tömbökben for­dul elő a fészkekben, mint az én tordai nyelvem mondaná. Hogy kimeríthetetlen, vagy tán kiáshatatlan volna, az is a hir­­lapstylushoz tartozik ; de hogy tetemes mennyiségben fekszik ott, s hogy egy mért­­földnél hosszabb vonalon lehetne találni, az is bizonyos. Mert a porphyrtömeg, mely a Torda-­­ hasadék malom-rétegeit fölszakitá, s mely­­ a koppándi Dobogóhegy nyergétől a me­­zőség felé úgy egy puskalövésnyire üti fel fejét s a Heldátvonalt kelet felől szünte­len kiséri (vagy tán megfordítva) tisztán e zöldes kőzetből, vagy nevezve: tisztán felsi­porphyrból áll s már Túr és Koppánd közt nagy helyen kitakarva a szabad lég­nek, hogy az eső, a hó, a meleg és a fagy kaolint nemzzen a sivár anyakő kemény kötésű szövetének feloldásából. Maga a felsitporphyr tudtomra csak a Tordahasadékig terjed s egyenlőtlen szé­lességben. A koppándi hasadék körzete p­édául teljesen abból áll. Szind felett pe­dig már (a csorgópatak forrásfejénél) szo­rosan oda lapul a Hesdát gerinczéhez, míg a tordahasadéki völgynél egy csermely is­mét elszakitni látszik attól. S az eoczén mészkő, sőt neogén homok is beférkőzik itt, a másodkorszak kezet fogott neptuni és plutoni alkotásai közé. Lenn a hasadék előtti völgyben néhány „érdekes“ kőszál szökken föl még belőle s tovább aztán azon barnavörös s aczélkeménységü test­vérének enged helyet, melyet Hunfalvy J. angitporphyrnak nevez. Északkelet felé, a hasadók völgyétől számítva, a szindi tarbórézek teljesen fel­sitporphyrból valók. Csakhogy a legtöbb helyen neogén márga fátyolozza, másutt meg fajtamészkő ül homlokán. Az egyik­nek tetején Salinae kőbányáit is megnéz­hetjük, a másikon meg a Trajánvár fészkel. De hogy tudósaink modorát köves­sem: e halmoknak még lehet folytatá­­suk délfelé. A hasadékot fedő Atal-teluki hegy, meg a többi azonos vonalú mészkői dombok talán szintén földpát, akarom mni, kaolindús felsitporphyrból alakultak. Annyi bizonyos, hogy a „felszínes talaj“ itt egész az Aranyosig egybeütő a szindi határ porphyrjának takarójával, s az eoczén alkotást­ gypsz („talán eoczén márgá­­ban“, Hunfalvy, II. kt. 339.) szintúgy fel­található itt, mint a­hogy a szindi határon találunk máriaüveget, igen szép alabás­­tromot és még szebb zsoboki márványt. Tetemes, sőt óriás terjedelmű, tehát a kaolin itteni „lelhelye”. Ahoz pedig, hogy a kérdéses anyag valóban porczellán­­föld, kétség se férhet. Bors Albert úr ta­núskodása szerint máig is hordják Gör­­gényre, Parajdra s Eresei, a jó öreg tordai táblabiró már a harminczas években ezt írja róla: Szind felett pedig (meg fogjuk látni) azon porczellán agyag­fészket, mely­ből a batizi, nagy görgényi sat. porczellán gyárokba hordják az agyagot­. (Nemzeti Társalkodó, 1837. I-ső félév. 340. I.) Tehát csak finomsága jöhet még kér­désbe, a miről azonban szakértőktől veze­tett „helyszines kutatások nélkül“, azt hiszem, a magas minisztérium sem győ­ződhetik meg. A kétségkívül találomra fel­küldött mutató után talán csak nem fogják porba hullatni a nagyhomlokú tu­dósok az egész vidék fölkelt érdeklődését. Mert hogy mily fontosságú és nemcsak e vidékre nézve, a tüzetes utánjárás az eddig hallott kincs haszonra fordításának, azzal szót szaporítanom bizonyára egészen fölös­leges. K. F. ról is megkaptuk már a kimutatást. Egész kereskedelmi életünket visszatükrözik ez adatok, sőt iparunk állását is ki lehet azokból olvasni. Azért is két kis táblázat­ban ide­igtatjuk a vámtarifa osztályai sze­rint a behozatalról és kivitelről szóló ada­tokat, megjegyezvén, hogy a forgalom fej­lődésének feltüntetésére párhuzamban a megelőző havi adatokat is közöljük. Behozatal: Kivitel, cserző anyagok . . . Szövő, kötő­ anyag, fona­ 176,489 360,078 lak............................. 2 465,673 1.978,763 Szőtt, kötött áruk, ruhák, pipereáruk .................... Áruk sörtéből, háncs-, ká­ka-, kókusdió rostfű-, nád-, szilánk-, széknád- és szalmából való pa­piros és papiros-áruk . Kaucsuk és guttaperd­a-, viaszos-vászon-, bőr- és összesen: 34,291,361 39 696,293 S ha a behozatalt a kivitellel össze­hasonlítjuk, kitűnik, hogy a 1. év szept. havában nagyobb kivitelünk van a követ­kező csoportokban: Dohány és dohány­­gyártmányokban 1.027.000 frttal, kerti és mezei terményeknél 16,5 millió frttal; ál­latok és állati terményeknél 3.529 ezer frttal; zsírok és zsíros olajoknál 160 ezer frttal; italok, ételeknél 1.405 ezer frttal; tüzelő, építő , műanyagoknál 2.903 ezer frttal; szövő, kötő-;anyagoknál 651 ezer frt­tal ; kocsik, szánoknál 13 ezer frttal; hul­ladékoknál 589 ezer frttal. Ellenben na­gyobb behozatalunk volt: gyarmatáruk és déli gyümölcsökben 298 ezer frttal; gyógy­­illatszer, festő, cserző anyagokban 972 ezer frttal; szőtt, kötött árukban, ru­hák és pipere árukban 9.826 ezer frttal; sörte-, háncs-, kokusdió-, rost-,nád­­stb árukban 220 frttal; kaucsuk és gutta­perd­a, viaszkos vászon, bőr- és szűcsáruk­ban 1.233 ezer frttal; fa-, csont-, üveg kő-, agyagárukban 352 ezer frttal; fémek és fémárukban 1.035 ezer frttal, hangszerek, gépek és apró árukban 817 frttal; vegyé­szt­áruk, gyógy-, festő , gyújtószerekben 447 ezer frttal, irodalmi s műtárgyakban 21 ezer ffrttal. Ámbár igen sok oly iparczikk hoza­tik be az országba, a­melyet magunk ké­szíthetnénk, kereskedelmi mérlegünk mégis 10 millió frtnyi többletet eredményezett a t. év szept. havában. (x. y.) Vegyesek. A magyar jelzálog-hitelbank elkészítő a jelzálog-kölcsön üzletre vonat­kozó értesítését, melyből kitűnik, hogy e bank 40 évi törlesztésre 6.16% os zálog­levelekben a melyek a mai árfolyam sze­rint 99.15 99,66 jegyeztetnek s melyek ér­tékét a bank készpénzben kifizeti. Miután a 6.150/0 faliban a törlesztési járulék is benfoglaltatik, a magyar jelzálog hitelbank kölcsönei a legolcsóbbak közé tartoznak s igy drága kölcsönök convertálására ki­válóan ajánlhatók. A kölcsönök földbirtok­ra és házakra adatnak. A feleknek nem kell közbenjárót keresni, mert a bank közvetlenül érintkezik a kölcsönkérőkkel. Földbirtoknál mellékelni kell a telekköny­vi kivonatot, a földkönyvi (cataszteri) ki­vonatot, s az adókönyvet vagy adóhivatali bizonyítványt, mely a birtok utáni egye­nes földadó összeget tünteti ki. Házaknál mellékelni kell a telekkönyvi kivonatot, hitelesházból jövedelmi vallomást, adóköny­vet, tűzbiztosítási tárczát vagy más oly ok­­mányt, melyek a birtok vagy ház értéké­nek meghatározására adatul szolgálnak.A kölcsön a lekötött jelzálog értékének fél­­összegéig első helyen leendő betáblázásá­­ra adatik, vagy ha teher már előtte van, az a kölcsönösszegből levonatik. Az Adria magyar tengerészeti­­társaság megalakítása iránt élénk ér­deklődést tanúsítanak a fővárosi k­örök. Az előmunkálatok jóformán be vannak már fejezve. A kormány és az országos bank közt az egyezmény létrejött. A tár­sulat alaptőkéjének fele 2 500,000 frt, a megalakuláskor, másik fele jövő év tava­szán fog kibocsáttatni. Az igazgatóság székhelye Budapesten lesz. Legjelesebb szakférfiakkal folynak alkudozások az igaz­gatóságba lépés iránt, tekintet nélkül a pártállásra, így például Apponyi Albert grófot, ki a Lloyd szerződés tárgyalása­kor oly erélyesen felszólalt a magyar ten­gerészeti érdekek mellett, is meg akarják nyerni az igazgatóságba lépésre. A szélső­balpártról is szóban van egy pár jelesebb fiatal képviselő, a kormánypártról Lukács B., Wahrmann Mór, s többen vannak com­­binatióban; szó van Tolnay­nak, a ma­gok............................. Gyógy-, illatszer-, festő-cserzőanyagok . . . Szővő, kötő­anyag, fona­lak............................. Szőtt, kötött áruk, ruhák, pipereáruk. . . Áruk sörtéből, háncs-, ká­ka-, kókusdió, rostfű-, nád-, szilánk-, széknád- és szalmából való pa­piros és papiros-áruk . Kancsuk és gutaperd­a-, viaszkos-vászon bőr- és szűcs-áruk................... Fa-, csont-, üveg-, kő­­agyagáruk ................... és apróáruk .... Konyhasó, vegyészi áruk, IVDBV-, festő és gyújtó-380,470 432,034 629,480 633,739 629,816 1.322,744 1.094,749 1.327,369 12.881,706 11.394,036 404,491 426,660 1.159,164 1.668,018 august. szept. Gyarmatáru és dél. gya­p. é.fzt. mölcs........................ Dohány- és dohány­gyárt-1.675,163 1.922,563 mány........................ 166 130 625,144 Kerti és menei termények Állatok és állati termé-969,268 1.568,714 nyék............................. 699,637 3.114,406 Zsiradék és zsíros olajok 370,728 442,940 Italok és ételek. . . . Tüzelő-, építő-, műanyag 1.766,838 1.534,326 848,617 900,111 Fémek, fémáruk . . . 2.478,624 1.792,661 Kocsik, szánok, hajók Mű- és hangszerek, gépek­nok............................. Gyógy-, illatszer-, festő-, szűcs-áruk.................... Fa-, csont-, üveg-, kő­­agyagáruk ................... és apróáruk .... Konyhasó, vegyészi áruk, gyógy-, festő és gyújtó-13,120 19,420 1 059,967 1.018,218 szerek ........................ 962,615 833,093 Irodalmi és műtárgyak : 118,100 176,337 Hulladékok................... 44,966 80,465 Összesen : 26.493,419 29,414,945 august. szept. Gyarmatáru és déli gyű- p. é. frt. mölcs Dohány és dohány-gyárt-527,215 623,809 mányok........................ 956,172 1.652,515 Kerti és mezei termények Állatok és állati termék 16.612,540 17.796,809 nyék............................. 6.172,829 6.643,560 Zsiradék és zsíros olajok 407,956 603,468 Italok, ételek .... Tüzelő-, építő-, műanyag 1.102,480 1.887,778 1.699,606 3.536,411 188,314 205,741 334,771 301,188 464,563 547,771 Fémek, fémáruk . . . 636,011 660,773 Kocsik, szánok, hajók . Mű- és hangszerek, gépek 15,095 32,698 227,823 200,800 szerek ........................ 780,545 486,892 Irodalmi és műtárgyak . 29,492 44,818 Hulladékok . .­­ . . 495,233 620,013 Kolozsvári állatkiállitás. Állatkiállitásunk létesítéséhez a m.­últ­kor közölt 72 részvény aláírásához újon­nan jelentkeztek: Gr. Teleki Károly 5 részvény, Sikó anyt 2, gr. Bethlen Károly 5, b. Bor­nemi­sza Károly 1, gr. Wans Béla 5, báró Bár­fffy Farkas 6, ifj. gr. Bethlen Gábor 1 Gyarmat­hy Sigmond 1, Szabó József 2, gr. Kun Károly 1, Ferenczi Miklós 1, Bartha Miklós 1, Szacsvay Sándor 1, Fe­­renczi Lajos 1, gr. Haller Jenő 10, gr. Kornis Albert 1, Betegh Sándor 1, Klein Frigyes 1, gr. Béldi Ákos 2, gr. Bánffy Albert 5, Betegh Imre 1, gr. Kornis Vis­­ler 2, Weér Dezső 1, gr. Bethlen András 1, erdélyi gazdasági egyesület 20, Mikolay István 2, Sárosy Pál 1, Petky Ferencz 1, Benigni Sámuel 4, Balázs György 1, Var­koly János 1, Marsalkó Ist­ván 1,Nik Pál 1, Kondász Ferencz 1, Pataki István 1, ifj. Lászlóczki Péter 2, Macskási Sámuel 1. Összesen : 165. gyar államvasutak igazgatójának­­megnye­réséről, esetleg mint a kormány által ki­nevezendő igazgatósági tagról, stb. De a személy kérdés természetesen oly delicat dolog, hogy tüzetesebben erről még nem szólhatunk. Csak azt említjük fel, hogy ha a budapesti kereskedők által kezdeménye­zett külkereskedelmi egyesület, mely már az alakulás stádiumában van, mihamar létrejöhet, ennek kebelében is megbeezü­lendő volna az igazgatóságnak miként le­endő megalakítása. A budapesti gazda­kör deci. 7-iki estélyén az államnak az Adria tengerészeti társasághoz való viszonya szőnyegre került, de behatóbban csak pri­vát társalgásban volt szó az igazgatóság miként leendő megalakításáról. A buda­pesti kereskedelmi csarnok tagjai is so­kat beszélnek most e társaságról; kívá­natosnak tartanák, ha legalább egy na­­gyobb fővárosi külkereskedő bevétetnék az igazgatóságba. alapján a „Hon" a következő megjegyzé­seket teszi: „A városi bizottság küldött­­­sége, mint tudva van, 74.000 frtot aján­lott meg a miniszternek — a közgyűlés jóváhagyásának fenntartásával, — míg a pénzügyminiszter 78,000 frtot követelt. A városi közgyűlés nemcsak hogy nem job­bította meg ígéretét, hanem a pénzügymi­nisztérium 70,000 forintnyi követelésével szemben még azt a 74 000 frtot sem tar­totta fenn, melyet a városi küldöttség ígért a pénzügyminisztériumban s egyedül 70 ezer irtott ajánlott meg Ezen előzmények után a pénzügyminisztérium árverés meg­tartását rendelte el, s a vállalkozók sza­­bályszerü módon ezen árverés alkalmával a pénzügyigazgatóságnál — nem pedig a pénzügyminiszternél, adták be ajánlatukat, 84,050 frtot ígérve egy évi bér fejében. Ezen 84,050 frthoz számítandó még az is, hogy a bérlők nettó kötelesek ezen ö­s­­szeget lefizetni, a­míg a várost az általa ajánlott megváltási összegből évenkint 2415 frt beszedési jutalék illette volna. Ezen­­kívül a bérlők illetéket és adót is kötele­sek fizetni, a­miket a város nem fizetett volna. Mindezeket számba véve tehát, a város ajánlata és az elért eredmény közt a különbség korántsem néhány forint, ha­nem évenként közel 20.000 ezer forintot tesz, a­mi mindenesetre oda mutat, hogy a pénzügyminiszter nagyon méltányos ál­­láspontra helyezkedett, midőn a várostól csak 78.000 frtot követelt, s hogy — ha a városra csakugyan hátrányos a fogyasz­tási adóknak bérbeadása — a városnak kellett volna reálisabb ajánlatot tenni, s a pénzügyminiszternek, a mint az eredmény igazolja, igen méltányos követelését meg­ajánlania.* Általánosan tudott dolog, hogy min­den szerencsétlenség okául a kormányt ál­lítja a közvélemény elé az ellenzéki sajtó annyira híresztelt pártatlansága. A városi fogyasztási adók bérbeadá­sa és illetőleg megváltása kérdésében már kezdettől fogva az híreszteltetett, hogy a kormány — könnyen megmagyarázható okokból — annyira ellenséges állást fog­lalt és foglal el városunkkal szemben, hogy egyáltalán a legkisebb reményünk sem lehet ezután még valami kedvezményt nyerhetni, s ebből a szempontból kiin­dulva, annak idején a kolozsvári ellenzéki lap határozottan kimondotta, hogy a kor­mány a maga felcsigázott követelésével épen azért állott elő, hogy a városra néz­ve egyáltalán lehetetlenné tegyen egy ked­vezőbb helyzetbe való jutást. Mint a fennebbi, hiteles helyről nyert értesítésből láthatjuk, midőn a pénzügymi­­nister a városi bizottság küldöttségének megváltási áról 78000 frtot írt elő, akkor kizárólag városunk iránti jóindulata és en­­gedékenységi hajlama vezette, a­mi már abból is kétségtelen, hogy midőn a kül­döttség a kormánynál járt, a pénzügymi­niszternél már volt benyújtva egy 84000 frtos ajánlat, s ha a miniszer ennek da­czára a már megajánlott összegből hatezer frtot hajlandónak mutatkozott elveszíteni az esetre, ha a város az általa előszabott árért ezen adók beszedési jogát megtar­tani késznek nyilatkozott volna — kétség­telen, hogy az ellenzéki sajtó által olyan nagy hangon világgá bocsátott vád, mint­ha a miniszternek legkisebb hajlama sem lett volna városunkkal a méltányosság kö­vetelményei szerint egyezkedni — minden alapot nélkülöz. Az a húszezer forint különbség, mely városunk ajánlata és a tényleg elért ered­mény között mutatkozik, s mely évenként mint többlet fog az államkincstárba befoly­ni, bizonyára nem olyan jelentéktelen meny­­nyiség, hogy azt állíthassuk, miszerint a miniszter alig néhány forintért tette ki városunk közönségét a magánvállalkozók zaklatásainak. Egy ilyen bevételi többlet mindenkor figyelembe veendő azon közeg által, a­kinek az a rendeltetése, hogy az állam közjövedelmeit megengedett módon szaporítsa, s ha pénzügyminiszterünk ezen adónemekből várható jövedelem nagyságá­nak biztos tudatában m­ég­is hajlandó volt városunk részére olyan engedményeket tenni, a­melynek következtében­ az állam­­kincstárt évenként mintegy 16000 forint megrövidülés érhette — akkor csakugyan esztelenség állítani, hogy még csak hajla­mot sem mutatott az alkudozásokra. s Budapesti áru-és értéktőzsde. Deczember 3. Árutőzsde. Búzát ma gyengén kí­nálták, a tulajdonosok magasabb árakat követel­tek, a malmok ugyancsak mérsékelt vételkedvet és előzékenységet tanúsítottak, a hangulat azon­ban igen szilárd, egyes értékekben néhány kraj­­czárral többet is kellett fizetni, a forgalom 7000 mm. A többi gabonaneműekben igen gyenge volt a forgalom, az árak változatlanok. Határidőre búza 7­­/8 krral magasabb, tengeri és zab válto­zatlan. A mai napon történt vásárlások közül kö­vetkező kötések jutottak tudomásunkra: Buza, tiszavidéki 100 mm. 76.5 kis 12 frt 70 kr, 400 mm. 77.4 kis, 700 mm. 76.5 kis és 100 mm 74,4 kis 12 frt 67 V« kr, 250 mm. 76.7 kis, 100 mm. 74.6 kis 12 frt 25 kr. 700 mm. 75 kis 12 frt 85 kr, 300 mm. 78 kis 11 frt 90 kr, 100 mm. 72.6 kis 11 frt 90 kr, pestvidéki 100 mm. 78 kis 12 frt 33 kr, 200 mm. 77.8 kis 11 frt 42'/, kr, 500 mm. 76.5 kilós 12 frt, 200 mm. 75.8 kis 12 frt, felsőtiszai 200 mm. 77.8 kis 12 forint 25 kr, 1000 mm. 77.5 kis 12 frt 35 kr, 100 mm. 74.5 kis 11 frt 55 kr, erdélyi 100 mm. 76.6 kis 11 frt 25 kr. Rozs 400 mm 8.67 pénz, 200 mm. 8.80 pénz. Árpa 200 mm. 7.40 pénz, 100 mm. 7.15 pénz, 400 mm. 8 frt 80 kr. pénz. Zab 100 mm. 7.20, 200 mm. 7.60. Határid­őüz­let. Szokványbúza tavaszra 12.42 pénz, 12-47 áru. Zab tavaszra 8.22 pénz, 8.27 áru. Kukoricza május-jun­­ra 1882.7.17 pénz, 7.20 áru. Gabonaüzlet. Búzáért ma 8000 méter­­mázsa forgalom mellett 10 krajczárral többet fi­zettek, mint tegnap, a kínálat csak igen mérsé­kelt. — A többi gabonanemüek változatlanok. — Határidőre a hangulat szilárd, usancelouza tavaszra elkelt 6000 métermázsa 12 frt 45 kr. és 12 frt 47 kron. Bánáti tengeri 1832-ki május-juniusra elkelt 2500 mm. 7 frt 20 kron. Usancezab tavaszra Győr­ben átvéve 8 frt 25 krral jegyzendő. Értéktőzsde. Az ünnep daczára, az üz­let ma mégis különös élénkséggel kezdődött meg és folyt le, sőt oly értékekre is kiterjedt, melyek eddig még a rendes üzleti napokon is ritkán em­­líttettek, így p. o. Jelzálogbank- részvények ma 124-ről 181-ig emelkedve kerestettek. Leszámítoló 122.50- 122.75-ig javultak osztrák hitel­. 368 10-en nyíltak meg és 867.60—367.70-en maradtak. Köz­úti vasút 445-re emelkedett, holott eddig hetekig el volt hanyagolva. — Uj aranyjár. 90 70 15l 90 62 --90 60-1g mentek vissza. Papírjár. nem került forgalomba. A hangulat ismét igen szilárd. A FOGYASZTÁSI ADÓK bérletéhez. A fogyasztási adók beszedési jogát, mint már tudva van, a pénzügyigazgató­­ságnál megtartott árverésen, Weisz L. és tarsa győri bérlők 84,050 főt évi bérösz­­szegért vették ki. Ez alkalommal az „Ellenzék” azt hí­­resztelte, hogy árverés nem is tartatott, hanem a kérdéses vállalkozók közvetlenül a pénzügyminisztériumnál tették meg aján­latukat, s ez alapon bérlőket el is fogad­tattak. Ugyancsak erre vonatkozólag létetett nevezett lapban az az észrevétel, hogy a pénzügyminiszter „néhány kétséges forint­ért” tette ki városunkat a magánvállalko­zók zaklatásainak. Irányadó helyen nyert informác­iók

Next