Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-04-22 / 92. szám

még 21.700.000 frt mint rendkívüli ha­­diszükséglet megszavaztak, azon hozzá­adással, hogy ez utóbb említett összegből 5.699.000 frtnyi összeg erődítési építke­zésekre, valamint az elfoglalt tartományok területén hadászati utak és ösvények el­készítésére fordíttassék. Az 5.699.000 frtnyi összeg, valamint ennek a főösszegből való levonása után fenmaradó összeg közt az átruházási jog meg nem adatik. Wahrmann és Bánffy gr. helyes­lik az előadó indítványát. A tárgyalás be­fejezése körül folyt vita után következett a szavazás, mely szerint az albizottság többsége az előadó javaslatát elfogadta. A mérsékelt ellenzék tagjai nem szavaztak. Szilágyi ezután a fedezet iránt in­téz kérdést Szapáry miniszterhez. Szapáry kijelenti, hogy a fedeze­tet a közös aktívák egy része képezendi és a­mennyiben ez nem elegendő, a fen­maradó rész a rendes utón találandja fe­dezetét. Különben ez irányban az előter­jesztés a parl­ament elé tartozik. Ezzel az ülés véget ért. A négyes albizottság a jelentés hitelesítésére holnap délben ülést tart. A magyar delegáczió holnap 1 óra­kor tartja a második nyilvános ülést. Bécs, ápr. 19. (B. K.) A magyar delegáczió egyesült négyes albizottságának jelentése holnap a plénum elé fog ter­jesztetni. Az összülések pénteken kez­dődnek. — Az osztrák delegáczió össz­­tanácskozásai csak szombaton indulnak meg. A LÁZADÁS. A Neue Fr. Pressének egy jól érte­sült forrásból eredő raguzai levele szintén megc­áfolja azt, hogy a lázadás Krivoscziá­­ban és Herczegovinában teljesen el volna nyomva s a fellázadt területek paczifiká­­cziója annyira haladt, hogy május közepén megkezdhetik az ujonczozást Boszniában és Herczegovinában. Ellenkezőleg, nincs ki­zárva annak lehetősége, hogy a kattarói ke­rület délkeleti részén végrehajtandó újon­czozás új zendülésre fog okot adni. Íl­y körülmények közt alig lehet arra gondolni, hogy augusztus előtt lehető legyen a csapatok leszállítása. Mint az említett levélben olvassuk, a kattarói kerület községei már kihirdet­ték a felhívást, melynek értelmében az 1861. és 1862. években született ifjak a honvédségbe való sorozás végett egybehi­vatnak. De nem alaptalanul félnek, hogy bizonyos községek, melyek tavaly ellen­szegültek az ujonczozásnak, az idén sem fognak meghajolni e rendelet előtt. Tavaly némely tekintélyben álló személyiségeknek sikerült emberi erőt meghaladó fáradság­gal bizonyos agitácziókat a kattarói ke­rület keleti részén lecsillapítani, de ma, midőn a kedélyek föl vannak ingerelve a felkelők makacs, s mint sokan meg vannak győződve, sikeres ellenállása után, való­ban lehet félni, hogy még kínos kérdések fognak felmerülni. Pobosi és Braics köz­ségeknek, melyek Budvához tartoznak, 22 honvédet kell adniok, de épen e helysé­gek fejtik ki a legnagyobb ellenszegülést. Különösen Pobosiról nem tudni, mily ma­gatartást fog tanúsítani barczias lakossá­ga, mivel tavaly sem adtak egyetlen egy katonát sem. Braics két katonát adott, de ezeket is két hét múlva erőszakkal kényszerítet­­ték, hogy tépjék le katonai jelvényüket s térjenek vissza házaikba. Pantrovicchió­­ból huszonhat hadköteles közül csak hat ment be, a többi húsz kivándorolt. Kattaróba érkezett hírek szerint áfá­réban el vannak készülve rá a hadkötele­zettek, hogy Krivoscziába mennek s ez csak megerősíthet bennünket abban a meggyőződésben, hogy a honvédujonczok sorozása most veszélyes és nehéz vállalat lesz. Különben elég jele van a közelgő viharnak. A zupai helységekhez tartozó Pod Sustana faluban már harmadszor tá­madták meg a csendőröket, s vasárnap, f. hó 9-én elrombolták a távíró vezetéket. A tetteseket nem fogták el. Hétfőn, f. hó 10 én három pobori embert fogtak el és hoztak Kattaróba, kiknél Martini puskát és 36—36 töltényt találtak. A krivoscziai felkelők a napokban igen viharos ülést tartottak, hogy lete­gyék a 70 éves Samardjics. Tripkot Sa­mardjics párthívei azonban győztek, mert Tripko sógorát, Samardjics Petart válasz­tották főparancsnoknak. Bécs, ápr. 19. Pol. Corr.: Egy elő­kelő egyén, a­ki az okkupáti tartomá­nyokban uralkodó viszonyokat közelebbről ismeri, határozottan a melletti szállt sík­ra, hogy Boszniában és Herczegovinában a régi viszonyok kíméletes és konzervatív módon továbbra is fentartassanak, külö­nösen pedig az agrár­viszonyok, melyeket azonban az osztrák-magyar kormány már megszüntetett. A viszonyok ismerője Románia pél­dájára hivatkozik, melyet Dobrudsában nyújtott, továbbá Görögország, de különö­sen Nikita montenegrói fejedelem példá­jára, a­ki egy múlt évi rendeletével a ki nem vándorolt mohamedán földbirtokosok­nak öröklött igényeit a jobbágyok ellené­ben, csonkítatlanul megerősítette, mind­amellett, hogy Montenegróban a feles rend­szer van elterjedve, míg ellenben Bosznia­­- Herczegovinában, egyes eseteket kivéve, a harmadrendszer az uralkodó, s a Mon­tenegróban még mindig divó személyes szolgalmak majdnem egészen eltöröltettek. A kivándorolt mohamedánok igényeit a negyedrendszerre szállította le Nikita fe­jedelem, melynek végrehajtását szigorúan meghagyta a hatóságoknak, valamint azt is szigorú kötelességükké tette, hogy a kil­álétokat behajtsák. Nikita pél­dáját követésre ajánlja: Szláv-magyar érdekközösség. A szláv-magyar érdek­közösség esz­méjét fejtegeti a „Politika legújabb szá­­mában. A magyar népfaj, i­j. a late rés időktől fogva kitűnt politikai belátása ál­tal, hogyan volna lehetséges máskép, hogy egy aránylag oly csekély számú nép, me­lyet az ethnográfok és statisztikusok rég­óta a kihalási etatba helyeztek, nemcsak ezer éven át megóvta nemzetiségét, hanem ezen felül egy hatalmas államot is alko­tott, s most nagy befolyást gyakorol az osztrák-magyar monarchia sorsára. Bizton fel lehetett tenni tehát a magyarokról , hogy a mi nemzetiségi törekvéseinket is méltányolni fogják és sajnos előítélete­ket levetkőzik. A „Corr. Hongroise” egyező­ket közöl a pangermanismus és Magyaror­szág czím alatt, mely előadja, hogy minő veszély rejlik a magyar elemekre nézve a németségnek kelet felé hatolásában. A németeknek keletre törekvése egy évezred óta tanúsítja a hajlamot, a Kár­pát és Duna mentén, melyet több ízben, mint a Rajnát, német folyam gyanánt okku­páltak, előre nyomulni. A magyarok haj­dan elég óvatosak voltak és kiadták az utat a német rendnek, mely Erdélyben letele­pedett, s ott ugyanazon szerepet akarta játszani, mint később a lengyel Poroszor­szágban. A németek terjeszkedési hajlama en­nek daczára sem kímélte soha Magyaror­szág határait. Minden belátással bíró ma­gyar ember el fogja ismerni, hogy sokkal nehezebb védelmi állásuk volna, ha sze­rencsére szláv népek által nem óvatnának meg a német törzs zömével való közvet­len érintkezéstől. Képzeljük csak el azt az esetet, hogy a germanizálási törekvések Cislajtániában teljesen sikerülnek, ki hi­szi, hogy ez esetben a kis Lajtha képes volna feltartóztatni a keletre menő német áramlatot? Cislajtániának nem német la­kosai,­­ mindenekelőtt a cseh nép oly fon­tos szükségességet képeznek, hogy Magyar­­ország megmentésére fel kellene őket ta­lálni, ha nem léteznének. A magyarok két fenyegető veszélyt látnak: a germánoknak nagyon is reális keletre áradását s a szlávoknak képzelt egységre törekvését. Azt hitték előbb, hogy a kisebb bajt választják akkor, midőn a bécsi c­entralistákkal ellenünk szövetkez­nek. Most már világos kezd lenni előt­tük, hogy a németek részéről bizonyos veszély fenyegeti Magyarországot. Részünk­ről fenyegető veszély nincs, önként érte­tődő tehát, hogy barátságosabbak lesznek hozzánk. A magyaroknak nemzetiségük fentartására erős Ausztriára van szüksé­gük. Meggyőződhettek most arról, hogy mi a monarchia átalános érdekei iránt több belátással bírunk, mint a német-osztrák párt, mely a közös ügyeket kizárólag sa­ját pártszerűpontjából ítéli meg. E tekintetben is sokat tanultak Pes­ten 1872. óta. Akkor azon gyanút táplál­ták meg, hogy mi csak a dualizmus meg­buktatására, a monarchia feldarabolására törekszünk. Ma belátják Magyarországon, hogy okszerű autonomikus törekvéseink inkább összeegyeztethetők a monarchia jó­létével, mint a c­entralizáczió, mely elvég­re sem volna más, mint veszélyes fegy­ver a germanizáló párt kezében. Csak azt sajnáljuk, így végzi a „Politik” czikkét, hogy a cseh államférfiaknak nincs alkal­muk gyakrabban érintkezni a magyar ál­lamférfiakkal, hogy ezáltal a kölcsönös bi­zalmatlanságot elenyésztethetnék. KÜLFÖLD: A román sajtó egy része eddig a Duna-kérdésre nézve Ausztria-Magyaror­szágot vádolta erőszakoskodással a dunai sza­­megszorításával s több effélével. Most miután e kérdésre nézve nem Ausz­­tria-Magyarországnak, hanem Francziaor­­szágnak a hatalmak nagy része által tá­mogatott javaslata van szőnyegen, kibúvik a román szeg a zsákból. A buzgó román hazafiak, úgy látszik románnak akarják dek­larálni, ha lehet, az egész Dunát. Erre vall legalább több román lap okoskodása, mely most már nem a monarchia jogos igényei ellen, hanem mindjárt egyátalán a vegyes bizottság megalakulása ellen til­takozik. Páriából írják félhivatalosan áp­­ril 16-ról: A nemzetközi politikában ma általános megnyugvás észlelhető. Különö­sen a viszonyok Franczia- és Olaszora ág közt javultak lényegesen. Épen úgy na­gyon meg vannak franczia kormánykörök­ben elégedve Törökország mostani maga­tartásával. Nemcsak a két állam hivatalos viszonyai javultak, hanem az előbb oly ellenszenves török sajtó is mérsékelt han­gon szól Francziaországról. Egyiptomban az ellenségeskedések az európai elem irá­nyában immár nyíltan előléptek. A hiva­talos egyiptomi lapok az idegen jószág­­igazgatók ellen, kiket képesség- és becsü­­letességhiánynyal vádolnak, szabályszerű hírlapi hadjáratot indítottak. A jószágok­nál csakugyan van defic­it, de azt nem az európai igazgatók, hanem egészen más körülmények okozzák. A jelentések Egyip­tom általános helyzetéről ha nem is épen alarmirozók, de nem valami kielégítők. Tuniszban és Algierban a paczifikáczió igen lényeges haladásokat tett. A támadás Bu­amema ellen Dél Orán­­ban nagyon erélyes volt s ha magát az agitátort nem is csípték el, nejei és gyer­­mekei túszokul szolgálnak a francziák ke­zében. A régensség déli részén az Urg­­hamma-törzs meghódolása közvetlen kü­szöbön áll. Tripolis határán erődöket akart emelni. A déli törzsek szívesen fonnak­­adják a folyton növekedő nyugalmat, mely biztosítja nekik gazdag aratásaikat. Tunisz természeti gazdagságát fokozni fogják a tervezett nagy közmunkák és közlekedési eszközök. Az egész tengerpart mentén ká­belt készítenek, világító tornyokat és tü­zeket emelnek a különböző szigeteken, utakat építenek, mészárszékeket, vásáro­­kat stb. szerveznek. A tuniszi kormány mérnöke, egy franczia, most készíti a szük­séges terveket. A kormány fő figyelme a tengerparti kikötők jó karba helyezésére irányul. FIUME KÉRDÉSE: Zágráb, ápr. 19. Daczára a partok közötti egyezke­désnek, melynek czélja az volt, hogy a fiumei kérdésben a tartománygyűlésből egyhangú nyilatkozat kerüljön ki és min­den vita elvágassék: a szabarezot ez al­kalommal is kifejlődve és mindinkább na­gyobb mérveket öltve látjuk, az urak sem ígéretükhöz nem tartják magukat, sem az ország érdekeivel nem törödnek, hanem csak alkalom után lesnek, hogy mentül hangosabban kiabálhassanak s az véli czél­­ját legjobban elértnek, ki kezét leghatá­­rozottabban ökölbe szorítja és legerősebb árnyalattal felkiáltja: Fiume miénk! Nem engedünk belőle! A Szarcsevics pártiak, kik eredetileg az egyezkedéshez csatlakoztak és kijelen­tették, hogy a kombinált javaslat 1. pont­jára szavazni fognak, most az egyezkedés­nek egészen hátat fordítanak és abban hazaárulást találnak, daczára, hogy a ha­tározati javaslat világosan kiemeli, hogy Fiume horvát terület. A Szarcsevics-pár­tiak véleménye szerint az egyedül helyes álláspont az volna­ a királyt arra bírni, hogy Fiuméban mindenekelőtt az 1868. előtti állapot ismét helyreállítta-sék és csak azután lehetne a tárgyalásokba bo­csátkozni. És ezen gondolatba annyira el­mélyednek, hogy a tartománygyűlés több­ségével és függetlenekkel szemben a leg­nagyobb erényei bizonyítják, hogy a ki­egyezési törvény következtében Fiume ho­­vátartozandósági kérdése már teljesen és visszavonhatlanul Magyarország javára van megoldva, a­ki tehát a kiegyezést elis­meri, annak az iránt sem szabad kétel­kedni, hogy Fiume Magyarországhoz tar­tozik. A mai vita folyamán az előterjesz­tett javaslat mellett szólottak: Polják kormánypárti, továbbá Vojnovics és Mrazovics; a javaslat ellen pedig Ru­kavina K. és Starcsevics Dávid beszéltek. Vojnovics bizonyítani igyekezett, hogy Fiume még anyagi érdekeire nézve is inkább Horvátországra, mint Magyaror­szágra van utalva. Nézete szerint a zimo­­nyi-fiumei vasútvonal jobban hozzájárulna ezen város emeléséhez, mint Magyaror­szágnak minden már beruházott és beru­házandó milliós. M­a a­z­o­v i­­­s tagadja, hogy a kom­binált javaslat 2. pontjának elfogadása ál­tal a 66. §. hitelessége elismertetett vol­na. A függetlenek álláspontja ma ezen sza­kaszra vonatkozólag épen olyan, mint a múlt évben, de ha ezen törvények ren­delete valódi és mm hamisított — akkor azok Spevecs magyarázatai szerint Hor­vátország jogának Fiumét illetőleg nem prajudikálnak, és oly kevéssé prajudikál a horvát jognak, ha hamisított. R u k a v i n a báró kifakadásai, me­lyek rendesen kevés-é érthetők, ma töké­letesen érthetetlenek. Össesfegés nélküli mondatokban beszél, melyekből ugyan a gyűlölet és elvakultság kivilág­ik. Kü­ön­ben a jó báró maga sem tudja mit be­szél. Végül Starcsevics Dávid szó­lott szokott modorában. Az ifjabb Star­­csevics beszédeiben akkor legszerencsét­lenebb, ha azok az elnök által meg nem szakíttatnak. A közbeszólások nála szükségs érűek, hogy érvényre juthasson. Mai beszéde nem volt egyéb, mint üres frázisok fejtegetése, frázisok, nevetséges hasonlatok és korcs­mai tréfák, s ez által nagyon gyöngítette azon hatást, melyet Barcsics elvtársa teg­napi beszéde keltett. Ezután következtek az interpellá­­cziók P­­­s­a­c­s­i­c­s Miskatovicsnak orszá­gos levéltárnokká kineveztetése miatt in­terpellál. Mai csen a hivatalos i­attá­rákban előforduló rendetlenség miatt és AkalCBICsics az itteni egyetemen ta­nuló bolgároknál végbevitt házmotozás mi­att interpellál­ rá azon férfiúra, kinek valódi hivatottsága van a megyei élet kormányzására. Három székmegyét irigyelni kezdik az ország va­­lamennyi megyéi, mert a székely nép szor­galma és természettől nyert munkaképes­sége megtalálta azon irányt, melyben ér­tékesitheti tehetségét s fölemelheti magát a küzködés bajai közül oda, a­hol a pol­gári jólét kezdődik. Azon országos figyelem és érdeklő­dés, melyben a háromszéki há­ziipar ma­gasabb lendülete részesült, azon fényes el­ismerés és magas kitüntetés, mely a szé­kely szövőipar lépen-nyomon éri, megany­­agi hangosan szóló szózat Potsa József fő­­apátnak megyeigazgatsi vocatioja mel­lett. Mikor a székely háziiparnak ekkora népszerűséget szerzett, azt bizonyitotta be azzal, hogy Háromszék megye igazgatását illetőleg nemcsak a tanácsterem falain be­lül, nemcs­ak a közigazgatás erélyes veze­tésében éri el czélját az államkorm­ányzat, hanem főkép akkor, ha a nép, mely felett uralkodik, leguto­ló rétegében is do­dog. Ezen általános jólétnek és boldog­­ságnak egyengette útját Potsa József Há­romszéken. Egy szép és erős épület falait rakta meg, mely meg tudjon küzdeni, ha kell még az elemi csapások okozta viha­rokk­al is; az épület készült hova tovább nagyobb szorgalommal, segített a jó építő­mesternek a székely nép szeretete és odaadó bizalma is. — Most aztán, mikor csak a tetőzet hiányzik erről az épület­ről — most kivenni kezéből a munkát éa ott hagyni a művet befejezetlenül, hogy az idő lassan kint megeméssze: annyi vol­ne, mint sirját megásni azon megyének, mely az életbe vetett reménnyel, saját szorgalmába helyezett önbizalommal emel­te föl fejét , indult a jólét útjának főis­pánja szilárd vezetése alatt. Brassó város igen nevezetes pont lehet nemzetiségi, kereskedelmi vagy vám­politikai tekintetekből és egy erélyes fő­ispánra ott nagyon is szükség lehet; de Háromszék megye, habár e mellett csupán nemzetgazdasági és népművelődési szem­pontok szólnak, semmivel sem áll Brassó megye mögött. S ha ehhez vesszük még azon feltűnően kellemes helyzetet, hogy Háromszék megye közigazgatásánál bizonyos élénkség, az egyes közigazgatási ágak között szerves összefüggés és egységes szellem tapasztalható; hogy a megyei ré­gebbi zajos közgyűlések helyett ma komoly, férfias tanácskozások terme lett a megye ház; hogy pártviszályok nem szakgatják föl a polgárok közt azon testvéries köte­léket, mely a közjó e­lmozdításában egy­­más mellé helyezte őket; ha számba vesz­­zük azon virágzó intézményeket, a­mik a közelebbi pár év alatt nyertek életet,ak­kor ama bizt, hogy Potsa József, mind­ezeknek éltető szelleme, itt hagyja e me­gyét,­­ a legkomolyabb aggodalmak kö­zött fogadja minden polgár. És épen azért, mivel Háromszék me­­­gyének ennyi s oly szép, megvalósításra szánt, czéljai vannak, melyeket csak a megkezdett utón és alapokon érhetünk el,­­- nem szabad elhinnünk a budapesti la­pok hírét. A raenoyib-­n­ pedig ezen czé­lok csak Potsa József által érhetők el, megyénk főispánjának tőlünk megválni teljes lehetetlen. A h­áromszékmegyei főispán. A Nemeréből vesszük át a következő sorokat: Alig képzelhető Háromszékmegyére nézve meglepőbb s váratlanabbul kellemet­len hir, mint a mit a tegnap hozzánk ér­kezett budapesti lapok az „Orsz. Értés.“ után megyénk főispánjáról közöltek. A rö­vidke hir ennyi: „Szentiványi Gyula, bras­sói főispán ki fog neveztetni a marosvá­­sárhelyi királyi táblához bíróul, s helyét Potsa József, háromszékmegyei főispán fog­lalja el.* Az államkormányzatnak ma már ben­sőbb czéljai vannak a főispánokkal, kik nemcsak arra hivatvák többé, hogy külső fényt és tekintélyt kölcsönözzenek a me­gyének; ma a főispán az állameszme kép­viselője, annak czéljai megtestesítése ké­pezi minden irányban hivatását és feladatát. El lehet mondani, talán sehol sem megy oly biztos lépéssel egyetlen megye sem a közös czél megvalósításában előre, mint épen Háromszékmegye. — Azon kellemes összhang, mely itt a közigazgatás czéljait a társadalmi érdekekkel az állami existen­­czia kívánalmainak megfelelően oly szoros viszonyba hozta. — Összekötő kapcsát , mozgató erejét és éltető lelkét Potsa Jó­zsefben találta meg. El lehet mondani a so­ha kinevezés szerencsésebb egyetlen me­gyére nem volt, mint a Potsa Józsefé Há­romszékre nézve. A kik e megye fejlődő viszonyait látják, s összemérik a mai állapotokat a régiekkel, bizonyos önérzettel mutatnak Magyar könyvtár. Szerkesztik Dr. Székely Ferencz, dr Staub M­óricz és Bakos János. (Kiadja Aigner Lajos, egy füzet ára 15 kr.) E nemes czélu vállalat feladatául tűzte, hogy népünk kezébe hiasz­nos és mulattató olvasmányokat nyújtson, melyek a szivet nemesítik, az értelmet fejlesztik, és az embernek azon törekvé­sét, hogy hazájának hisznavehető munkás tagja lehessen, előmozdítják. Eddig minden törekvés meghiúsult, mely odairányult, hogy a ponyvairodalom kigyófogát kimessék s még sok idő fog bizonyára eltelni addig, a mig nemzetünk apróbb osztályai kezéből kitépik a satnya szellemű termékeket, melyek megbénítják a nép erkölcsi és értelmi erőit. Hiába volt eddig minden törekvés , s azt hiszem nem csalódom, ha e vállalat­nak sem jósolok jobb sorsot. Lehet, hogy a műveltséggel bírók, talán a nép közt is elterjed egyik másik füzet, de hogy a „négy levelű mákvirág­­okkal egyenlő virágzásra jusson, azt nem remélhetni és pedig két okból. A füzetek egy ivogi terjedelműek s áruk 15 krra van szabva. Ennél az akadé­mia kiadványai is olcsóbbak, s maga a ter­jedelem sem fogja vonzani a kurta szóra szoktatott falusi embert. De ez mind hagy­­ján ! Mit csináljon a jámbor paraszt olyan könyvvel, melynek czíme így szól: „Gaz­dasági rendszer az erőelforgácsolás hibái és a nagyban termelés előnyei szempont­jából* (írta Galgóczy.) Bizonyára azt kérdi, hogy hát mi az a rendszer, meg erőelforgácsolás, meg stb . s aztán mit is jelent voltaképpen az egész? Nem tanítottak szegényt soha sem rendszerre, sem a munkafelosztás elvére, s ugyancsak nagyot bámulna még azon is, midőn valaki a fejébe verné, hogy az ő szarvasmarháit, juhait stb együttvéve, „ba­romállomány*-nak hívják. És Mayer Miksa „A lélek tükré“-ben a „képzettekkel csak úgy hajigálózik, mintha a nép azon jött volna fel, é­s van még ilyen quantum sa­tis ... a­mi az emésztést akadályozza. A szók, akármilyen roszak legyenek, sohasem olyan veszedelmesek, mint a nagy terjedelmű, egy olvasásra teljesen sérthe­­tetlen mondatok, hol a gondolatok egy­másba fűződnek, keresztülkasul fonódnak vagy egymásra tornyosodnak. Az ilyen mondatoknak népszerűséget semmivel nem lehet szerezni. Galgóczy füzetének 7 és 8. lapját 4 mondat majdnem egészen betölti, s hogy milyen tisztességesen kiszorított mondatokat tud a szerző kikerekiteni, bi­zonyítja az egyik, mely nem kevesebb, mint 24 sorból áll. S ez a népnek van szánva ? — Igazán kár, hogy a sok hasz­nost tartalmazó füzetek nyelve nem né­piesebb, s terjedelme (és kivált áru) nem csekélyebb. A könyvku­ltítási kalauz Il-ik kiadása. A könyvészeti kiállítás fényes sikere mellett legjobban bizonyít az, hogy a kalauznak 1000 példányban megjelent első kiadásából mindössze még csak né­hány példány kapható. E k rü­ménynél fogva a kalauznak második javított és bő­vített kiadása, több új díszítménnyel, mint kiállítási emlékkönyv rendeztetik most sajtó alá. A­mmennyiben azonban ez új kiadó a kiállítás bezártáig alig készülhet el annak­­ a költséges kiállítás miatt csak mérsékelt számban nyomtatandó példányaira, a kiállítási pénztárnál 2 írt 70 kijával előfizetés fogadtatik el. A ka­lauzt megrendelők, az egyetemi nyomdá­nak 100 éves fennállá­s óta nyomtatott m­­ervek czímjegyzékét díjtalanul kapják. A magyar könyvírás és könyvmásolás törté­netére nézve, e kalauz állandó becsű for­rásmunkát kép­z, úgyszintén a Corvinákra nézve is, a­mennyiben e­s­ik kiadás az összes létező Corvinák részletes jegyzé­kével le­*z bővítve. E kiadáshoz Szabó Károly jeles könyvészünk írja meg a ma­gyar nyomdászat történetét. Nemzeti Szinház. „A proletárok* Csiky Gergely 4 felvonásos színmüvében Mosolygó Menyhértet játszotta Újházi Ede úr. Csiky színműveinek legsajátágosabb alakja, ha nem a legbiztarabb is, kétség­kívül Mosolygó, mert itt a színész való­ságos psychológiai probléma előtt áll. Láttunk már bonvivant, joviális Mo­solygókat, kiknél a nemes nagylelkűs­ gólyán könnyű helyt állott, mint némely nőnél a pityergés. De Mosolygót a „nemes gaz­ember*— a maga valójában c­sak tegnap láttuk — Újházitól. Az edd­g­ek a „gaz­embert* az önkényt kínálkozó rikító, erős vonásokkal alakították — s a „nemes ér­zelmü“ Mosolygót egyszerre minden Bzeny­­folt­ól megtisztították, mintha az emberek jelleme olyan hirtelen változhatnék át teljesen ellenkezővé. Azért az eddig látott Mosolygók mindig nagy ellentmondást fog­laltak magukban. Ujhazi Mosolygója öntudatos művészi alkotás volt, egyetlen részletet nem túl­zott a végből, hogy hatást keltsem Már a „gazember“ szónak ironikus kiejtéséből éreztük, hogy kénytelenségből viseli, mert a törvény ítéletileg mondta ki rá e titu­lust , megfosztotta ez által a tisztes­égés­k­réséitől, kizárta az egészséges társadal­mi osztályból. Proletár lett belőle, mint annyi másból, de nyomorult helyzetét csak­­Úri, hisz mit tehetne egyebet. Le­kének sarcasm­ussal vegyített iróniája feltárja ben­­sejének ama ré­zéit is előttünk, melynek romlatlanok s csirában bájtnak a legelső 6 eladó sugára. Sülyedtsége inkább érzé­ki, mint erkölcsi, s ennélfogva a II. fel­vonás megrázó drámai jelenetének átala­k­tó hatás­a világosan érthető E jelenetet oly megragadólag adta Újházi, hogy zajos tapsot idézett elő. Az alakítás további folyamában nem vetkőzte le egészen a „gazember* t — b­­ob­ó szava: „ez az én nevelésem“ rá vallott arra, hogy ki volt ő hajdanában, s mivé lesz a viszonyok változásával. IV. felvonásbeli jelenete, midőn Bankónét meg­alázza, zajos tetszést aratott. Dictiójának lesújtó pathosában az a heves keserűség lobogott, mely egyedüli fegyvere a „ne­rves gazemberének a „paraszt gazember” fölött. Szécsvainé Irénje rokonszenvességé­­vel fűzte magához az érdeklődést. Gabá­nyi Bankója aranyat ért. Zilahi Zátonyi­jában sok volt a hideg, kiszámított raffi­­olitság s egyetlen­­zelidebb, finomabb vo­nással sem enyhítette ez alak elvetemült­ségét, s olyan gonosznak rajzolta, a mi­lyen az életben nem létezik. „A körutazás­, Gondinet és Bisson sokat emlegetett vígjátéka — mint már említettük — holnap, szombaton, kerül színpadra, Újházi Ede úr búcsúfellép­tetl és jutalomjátékául. Az érdekes elő­adásra újból is felhívjuk közönségünk fi­gyelmét. A főszerepet (Fernand de Luzon) Újházi úr fogja játszani, ki e kitűnő alakításával Budapesten nagy sikert ara­tott. A többi nagyobb szerepeket Dömjén Rózsa, Gerő Lina, Borovszki Mathild, Mátrai, Tolnai és Zilahi adják. • E. Kovács Gyula kedden fejezte be szamosújvári vendégszereplését, „Férj vétke“ és „Nő vétke“ darabokkal; ez elő­adásból öt illető jövedelmet a városi sze­gények javára ajánlotta föl. A szamosúj­­váriak igen szívélyesen vettek búcsút a vendégművésztől, ki ottléte alatt folyton­ valódi ünneplés tárgya volt. E. Kovács Gyula a jövő héten tudvalevőleg Tordán kezdi meg vendégjátékait. • Várad! Ferencz színtársulata Kézdi- Vásárhelyről Sepsi-Szentgyörgyre érkezett és ott tegnap kezdte meg előadásait a „Sárga csikó* népszínművel. ♦ „A mi imám­*, Almási Tihamér pá­lyanyertes színműve ma adatik először a debreczeni színházban, Blaháné assony bú­­lcsu-fölléptével. HIRHARANG. Kolozsvár, április 21. u­­ * Azírírnörökönk Petrozsényben. Mint az Alföld írja, Rudolf trónörökös a nyár folyamában - terv szerint julius el­­ső felében — meglátogatja 82 erd.. út vadregényes tájit, nevezetesenVn-1*' ét Petrozsény közötti részt, mely V'Hi felséges látványt nyujt a «purietán.a 05 petrozsényi telepen már erősen 4 nak és készülnek a trónörökös A trónörökös több napot száodéiLin r*' teni e vidékén * valószínűleg Vadí* t(N­ is rendeztetnek az alkalomból. '^k * A sorozás mai harmadolai, csendesebben folyt le az előbbenek. Nagyobb részben idegenek kerültek* •' gála bizottság elé, kik nem érezvén m'*8' kát otthon, nem mertek sem a kiáláu' ban, sem a verekedésben vetekedni ' előző két napi társaikkal. Ma összeaeír^' at vettek be. Ezek közül öt h e 1 y w-D­r. a közös hadsereghez, kik a rendes irtja­t nem állottak elő, a kik a jövő évre O­ros javára esnek. Ezek a következői Almási Gyula, Nagy János, Boros Fémi*, Marosán János és Ilyés János. És 13 ’ Rent, u. m. Korin Józsefet, Katz Ár!* Faragó Józsefet, Kerek Miklóst­­, Károlyt, Kaszlán Istvánt, Kercz­ián« Szakács Pált, Zalahán Jánost, Qudár­ Györgyöt, Hangó Gábort, Meszicsek Sán­dort, Szidelszki Sándort. Ezzel az u* fősorozás városunkban be van feje».*­ A még elmaradt helybeliek utóállitát­ vétetnek vizsgálat alá. ^ * Eljegyzés: Gr. Degenfeld Sándor erdőszádi birtokos a napokban tartá eljegyzését özv. br. Jósika Gyulai szül. br. W­ebBelényi Teréz m hölgygyel. Áldást és boldogságot kívánunk frigyökhöz. * A vörös kereszt Deés járási s­­ó­sja saját pénztára javára május 6-án Deé­sen az angolhoz címzett szálloda nagyter­mében nyeremény kisorsolással egybekö­tött tánczmulatságot rendez. Belépti dij­ személyenként 1 frt ; Karzan­ 1 eő aor frt; Il­ik ből 60 kr­. III ik sor 50 Minden belépti jegygyel egy ingyen tora jegy jár. Jegyek előre válthatók: ptor Jenő és Nikk Ferencz urak kereskedései­ben. * A Karolina kórházban vito.­ra megszaporodott a betegek száma, hogy tegnap a dolgozóházban kellett két vo­­bát a betegek számára átengedni. Remél­­jük, arról van intézkedés téve, hogy oda ragályos betegeket ne helyez­­zenek. Mert nagyon szomorú volna, ha a fegyelerek onnan még jobban elterjesz­­tenék városunkban a ragályos betegsége­ket. Erre kü­­vös figyelmet kérünk. * Az unitárius főtanoda ifjúsá­ga májusi tár­czvigalmát az idén május 18-án, áldozó Csütörtökön fogja megtar­tani a lövölde helyiségében. A rendező bizottság már megalakult és nagy buzgó­ságot fejt ki, hogy az idei mulatság méltó legyen a megelőző éviekhez, melyek min­­dig szépen sikerültek. * A torda aranyosmegyei taní­tótestület maros-ludasi köri­ez éti má­­sodik rendes köri gyűlését f. hó 37-ét d. e. 8 órától kezdődőleg tartja meg 1 helybeli állami iskolában a következő tárgy­­sorozattal : 1. Elnöki megnyitó. 2. Jegy­zőkönyv hitelesítés. 3. Gyakorlati Units Nyárádi Dénes, felső népiskolai igazgató­­tanító által. 4 Gyakorlati tacitás Kanyaró Mihály által. 5. Felolvasás J­ártó Imre ál­tal, az okszerű méhészet köréből. 5. Vi­­tatétel. Előadja Végh Mátyás, felrő népük szaktanu­ó. 7. Indítványok s más keleti ügyek elintézése. E köri gyűlésre a kürt. tagját, valamint az ez iránt érdeklődő szülőket és tanügybarátokat teljes tiszte­­lettel meghívja, az elnök megbízásából: Maros-Ludason, 1882. április 20 án. Ki­nyerő Mihály, köri jegyző. * Keresd az asszonyt. A Székely­földben olvassuk, hogy Gy.-Szt Miklóse folyó hó 15 én Ráduly Lajos takácsm­es­tér, ki nemrég költözött volt Gy.-Szt.-Mik­­lósra­­. Topliczáról, vízzel töltött fegy­­verrel agyonlőtte magát. A viztöltés szét­­zúzta egés­z fejét Tettének okául • M*' ségével való fo­ytonos czivódást mondják E miatti elkeseredésében határolt* w gát a végzetes lépésre. Becsületes, jég' bor mesterember volt. Sokan vannak réel­­véttel iránta. * A Schulverein tagadásai ellen B*­­ranyarnegyéből újabban Rácz Petre, WM cser, Kas­a, Kis-a Nagy Bad­mér németés­­ku lakosai Rácz-Petriben tartott népelv gyűlésükön tiltakoztak s tiltakozásukat B*r’ kiébe is elküldték: „A német Schulvereis beavatkozása a mi belső Ügyeinkbe — o®*“' ják határozatukban — csak rossz karst* rágalom vagy a mi valódi helyzetünket ne® ismerő tudósítás alapján származhatott.'' Kinyilatkoztatjuk, hogy mi hazánk erab» polgárai vagyunk s testvériesen oezioznnk polgártársaink örömében s bánatában. Ezért soha sem jut eszünkbe, hogy ®11 ' földön lakó németektől kérjünk segítség s minden illetéktelenül megkísértett gy*®' kodást határozottan s fölháborodva uw*‘­­ tunk vissza. A fogadatlan prókátorok fog­­lalkozzanak saját ügyeikkel, s miénket e­l­végezzük mi. Az ő fölléptök s mi­seinkben átalános szánalmat ébressteti reméljük, hogy fölfuvalkodott képzelgés a már is józanabb gondolkozássá váltó*«11; az átalános elitélés helyfüket lelohasztotta A Schulverein ellen BudiP®* ten a nagy népgyűlés ápril 30-án fog tartatni. A programm a következő: gr­ü­lekezés az oktogon-téren, ünnepélyes­­ vonulás a városligetbe zeneszóval,­­ tott lobogókkal, zászló sorakozó*, »­gyarországi összes határozatoknak a 8c«. vereinhoz való elküldése a postára ku­lovBB futár által, a nemzeti Hymnusz éneklése. Azonkívül ápril 23-án több rületben külön népgyülések is tartaté*» nagy népgyülés érdekében. ^ * A baranyamegyei svábok a magyar nyelv. Baranyamegyének * német ^községe van, melynek fiatal Még nyakra-főre tanulja a magyar nyelvet'a hogy ez nem külső kényszer folytán M igy, arról mindenki meggyőződhetik, • a falusi iskolákat meglátogat]*. Nemzet bszanyamegyei segédtanfelügyelő

Next