Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-04-22 / 92. szám
még 21.700.000 frt mint rendkívüli hadiszükséglet megszavaztak, azon hozzáadással, hogy ez utóbb említett összegből 5.699.000 frtnyi összeg erődítési építkezésekre, valamint az elfoglalt tartományok területén hadászati utak és ösvények elkészítésére fordíttassék. Az 5.699.000 frtnyi összeg, valamint ennek a főösszegből való levonása után fenmaradó összeg közt az átruházási jog meg nem adatik. Wahrmann és Bánffy gr. helyeslik az előadó indítványát. A tárgyalás befejezése körül folyt vita után következett a szavazás, mely szerint az albizottság többsége az előadó javaslatát elfogadta. A mérsékelt ellenzék tagjai nem szavaztak. Szilágyi ezután a fedezet iránt intéz kérdést Szapáry miniszterhez. Szapáry kijelenti, hogy a fedezetet a közös aktívák egy része képezendi és amennyiben ez nem elegendő, a fenmaradó rész a rendes utón találandja fedezetét. Különben ez irányban az előterjesztés a parlament elé tartozik. Ezzel az ülés véget ért. A négyes albizottság a jelentés hitelesítésére holnap délben ülést tart. A magyar delegáczió holnap 1 órakor tartja a második nyilvános ülést. Bécs, ápr. 19. (B. K.) A magyar delegáczió egyesült négyes albizottságának jelentése holnap a plénum elé fog terjesztetni. Az összülések pénteken kezdődnek. — Az osztrák delegáczió össztanácskozásai csak szombaton indulnak meg. A LÁZADÁS. A Neue Fr. Pressének egy jól értesült forrásból eredő raguzai levele szintén megcáfolja azt, hogy a lázadás Krivoscziában és Herczegovinában teljesen el volna nyomva s a fellázadt területek paczifikácziója annyira haladt, hogy május közepén megkezdhetik az ujonczozást Boszniában és Herczegovinában. Ellenkezőleg, nincs kizárva annak lehetősége, hogy a kattarói kerület délkeleti részén végrehajtandó újonczozás új zendülésre fog okot adni. Íly körülmények közt alig lehet arra gondolni, hogy augusztus előtt lehető legyen a csapatok leszállítása. Mint az említett levélben olvassuk, a kattarói kerület községei már kihirdették a felhívást, melynek értelmében az 1861. és 1862. években született ifjak a honvédségbe való sorozás végett egybehivatnak. De nem alaptalanul félnek, hogy bizonyos községek, melyek tavaly ellenszegültek az ujonczozásnak, az idén sem fognak meghajolni e rendelet előtt. Tavaly némely tekintélyben álló személyiségeknek sikerült emberi erőt meghaladó fáradsággal bizonyos agitácziókat a kattarói kerület keleti részén lecsillapítani, de ma, midőn a kedélyek föl vannak ingerelve a felkelők makacs, s mint sokan meg vannak győződve, sikeres ellenállása után, valóban lehet félni, hogy még kínos kérdések fognak felmerülni. Pobosi és Braics községeknek, melyek Budvához tartoznak, 22 honvédet kell adniok, de épen e helységek fejtik ki a legnagyobb ellenszegülést. Különösen Pobosiról nem tudni, mily magatartást fog tanúsítani barczias lakossága, mivel tavaly sem adtak egyetlen egy katonát sem. Braics két katonát adott, de ezeket is két hét múlva erőszakkal kényszerítették, hogy tépjék le katonai jelvényüket s térjenek vissza házaikba. Pantrovicchióból huszonhat hadköteles közül csak hat ment be, a többi húsz kivándorolt. Kattaróba érkezett hírek szerint áfáréban el vannak készülve rá a hadkötelezettek, hogy Krivoscziába mennek s ez csak megerősíthet bennünket abban a meggyőződésben, hogy a honvédujonczok sorozása most veszélyes és nehéz vállalat lesz. Különben elég jele van a közelgő viharnak. A zupai helységekhez tartozó Pod Sustana faluban már harmadszor támadták meg a csendőröket, s vasárnap, f. hó 9-én elrombolták a távíró vezetéket. A tetteseket nem fogták el. Hétfőn, f. hó 10 én három pobori embert fogtak el és hoztak Kattaróba, kiknél Martini puskát és 36—36 töltényt találtak. A krivoscziai felkelők a napokban igen viharos ülést tartottak, hogy letegyék a 70 éves Samardjics. Tripkot Samardjics párthívei azonban győztek, mert Tripko sógorát, Samardjics Petart választották főparancsnoknak. Bécs, ápr. 19. Pol. Corr.: Egy előkelő egyén, aki az okkupáti tartományokban uralkodó viszonyokat közelebbről ismeri, határozottan a melletti szállt síkra, hogy Boszniában és Herczegovinában a régi viszonyok kíméletes és konzervatív módon továbbra is fentartassanak, különösen pedig az agrárviszonyok, melyeket azonban az osztrák-magyar kormány már megszüntetett. A viszonyok ismerője Románia példájára hivatkozik, melyet Dobrudsában nyújtott, továbbá Görögország, de különösen Nikita montenegrói fejedelem példájára, aki egy múlt évi rendeletével a ki nem vándorolt mohamedán földbirtokosoknak öröklött igényeit a jobbágyok ellenében, csonkítatlanul megerősítette, mindamellett, hogy Montenegróban a feles rendszer van elterjedve, míg ellenben Bosznia- Herczegovinában, egyes eseteket kivéve, a harmadrendszer az uralkodó, s a Montenegróban még mindig divó személyes szolgalmak majdnem egészen eltöröltettek. A kivándorolt mohamedánok igényeit a negyedrendszerre szállította le Nikita fejedelem, melynek végrehajtását szigorúan meghagyta a hatóságoknak, valamint azt is szigorú kötelességükké tette, hogy a kilálétokat behajtsák. Nikita példáját követésre ajánlja: Szláv-magyar érdekközösség. A szláv-magyar érdekközösség eszméjét fejtegeti a „Politika legújabb számában. A magyar népfaj, ij. a late rés időktől fogva kitűnt politikai belátása által, hogyan volna lehetséges máskép, hogy egy aránylag oly csekély számú nép, melyet az ethnográfok és statisztikusok régóta a kihalási etatba helyeztek, nemcsak ezer éven át megóvta nemzetiségét, hanem ezen felül egy hatalmas államot is alkotott, s most nagy befolyást gyakorol az osztrák-magyar monarchia sorsára. Bizton fel lehetett tenni tehát a magyarokról , hogy a mi nemzetiségi törekvéseinket is méltányolni fogják és sajnos előítéleteket levetkőzik. A „Corr. Hongroise” egyezőket közöl a pangermanismus és Magyarország czím alatt, mely előadja, hogy minő veszély rejlik a magyar elemekre nézve a németségnek kelet felé hatolásában. A németeknek keletre törekvése egy évezred óta tanúsítja a hajlamot, a Kárpát és Duna mentén, melyet több ízben, mint a Rajnát, német folyam gyanánt okkupáltak, előre nyomulni. A magyarok hajdan elég óvatosak voltak és kiadták az utat a német rendnek, mely Erdélyben letelepedett, s ott ugyanazon szerepet akarta játszani, mint később a lengyel Poroszországban. A németek terjeszkedési hajlama ennek daczára sem kímélte soha Magyarország határait. Minden belátással bíró magyar ember el fogja ismerni, hogy sokkal nehezebb védelmi állásuk volna, ha szerencsére szláv népek által nem óvatnának meg a német törzs zömével való közvetlen érintkezéstől. Képzeljük csak el azt az esetet, hogy a germanizálási törekvések Cislajtániában teljesen sikerülnek, ki hiszi, hogy ez esetben a kis Lajtha képes volna feltartóztatni a keletre menő német áramlatot? Cislajtániának nem német lakosai, mindenekelőtt a cseh nép oly fontos szükségességet képeznek, hogy Magyarország megmentésére fel kellene őket találni, ha nem léteznének. A magyarok két fenyegető veszélyt látnak: a germánoknak nagyon is reális keletre áradását s a szlávoknak képzelt egységre törekvését. Azt hitték előbb, hogy a kisebb bajt választják akkor, midőn a bécsi centralistákkal ellenünk szövetkeznek. Most már világos kezd lenni előttük, hogy a németek részéről bizonyos veszély fenyegeti Magyarországot. Részünkről fenyegető veszély nincs, önként értetődő tehát, hogy barátságosabbak lesznek hozzánk. A magyaroknak nemzetiségük fentartására erős Ausztriára van szükségük. Meggyőződhettek most arról, hogy mi a monarchia átalános érdekei iránt több belátással bírunk, mint a német-osztrák párt, mely a közös ügyeket kizárólag saját pártszerűpontjából ítéli meg. E tekintetben is sokat tanultak Pesten 1872. óta. Akkor azon gyanút táplálták meg, hogy mi csak a dualizmus megbuktatására, a monarchia feldarabolására törekszünk. Ma belátják Magyarországon, hogy okszerű autonomikus törekvéseink inkább összeegyeztethetők a monarchia jólétével, mint a centralizáczió, mely elvégre sem volna más, mint veszélyes fegyver a germanizáló párt kezében. Csak azt sajnáljuk, így végzi a „Politik” czikkét, hogy a cseh államférfiaknak nincs alkalmuk gyakrabban érintkezni a magyar államférfiakkal, hogy ezáltal a kölcsönös bizalmatlanságot elenyésztethetnék. KÜLFÖLD: A román sajtó egy része eddig a Duna-kérdésre nézve Ausztria-Magyarországot vádolta erőszakoskodással a dunai szamegszorításával s több effélével. Most miután e kérdésre nézve nem Ausztria-Magyarországnak, hanem Francziaországnak a hatalmak nagy része által támogatott javaslata van szőnyegen, kibúvik a román szeg a zsákból. A buzgó román hazafiak, úgy látszik románnak akarják deklarálni, ha lehet, az egész Dunát. Erre vall legalább több román lap okoskodása, mely most már nem a monarchia jogos igényei ellen, hanem mindjárt egyátalán a vegyes bizottság megalakulása ellen tiltakozik. Páriából írják félhivatalosan ápril 16-ról: A nemzetközi politikában ma általános megnyugvás észlelhető. Különösen a viszonyok Franczia- és Olaszora ág közt javultak lényegesen. Épen úgy nagyon meg vannak franczia kormánykörökben elégedve Törökország mostani magatartásával. Nemcsak a két állam hivatalos viszonyai javultak, hanem az előbb oly ellenszenves török sajtó is mérsékelt hangon szól Francziaországról. Egyiptomban az ellenségeskedések az európai elem irányában immár nyíltan előléptek. A hivatalos egyiptomi lapok az idegen jószágigazgatók ellen, kiket képesség- és becsületességhiánynyal vádolnak, szabályszerű hírlapi hadjáratot indítottak. A jószágoknál csakugyan van deficit, de azt nem az európai igazgatók, hanem egészen más körülmények okozzák. A jelentések Egyiptom általános helyzetéről ha nem is épen alarmirozók, de nem valami kielégítők. Tuniszban és Algierban a paczifikáczió igen lényeges haladásokat tett. A támadás Buamema ellen Dél Oránban nagyon erélyes volt s ha magát az agitátort nem is csípték el, nejei és gyermekei túszokul szolgálnak a francziák kezében. A régensség déli részén az Urghamma-törzs meghódolása közvetlen küszöbön áll. Tripolis határán erődöket akart emelni. A déli törzsek szívesen fonnakadják a folyton növekedő nyugalmat, mely biztosítja nekik gazdag aratásaikat. Tunisz természeti gazdagságát fokozni fogják a tervezett nagy közmunkák és közlekedési eszközök. Az egész tengerpart mentén kábelt készítenek, világító tornyokat és tüzeket emelnek a különböző szigeteken, utakat építenek, mészárszékeket, vásárokat stb. szerveznek. A tuniszi kormány mérnöke, egy franczia, most készíti a szükséges terveket. A kormány fő figyelme a tengerparti kikötők jó karba helyezésére irányul. FIUME KÉRDÉSE: Zágráb, ápr. 19. Daczára a partok közötti egyezkedésnek, melynek czélja az volt, hogy a fiumei kérdésben a tartománygyűlésből egyhangú nyilatkozat kerüljön ki és minden vita elvágassék: a szabarezot ez alkalommal is kifejlődve és mindinkább nagyobb mérveket öltve látjuk, az urak sem ígéretükhöz nem tartják magukat, sem az ország érdekeivel nem törödnek, hanem csak alkalom után lesnek, hogy mentül hangosabban kiabálhassanak s az véli czélját legjobban elértnek, ki kezét leghatározottabban ökölbe szorítja és legerősebb árnyalattal felkiáltja: Fiume miénk! Nem engedünk belőle! A Szarcsevics pártiak, kik eredetileg az egyezkedéshez csatlakoztak és kijelentették, hogy a kombinált javaslat 1. pontjára szavazni fognak, most az egyezkedésnek egészen hátat fordítanak és abban hazaárulást találnak, daczára, hogy a határozati javaslat világosan kiemeli, hogy Fiume horvát terület. A Szarcsevics-pártiak véleménye szerint az egyedül helyes álláspont az volna a királyt arra bírni, hogy Fiuméban mindenekelőtt az 1868. előtti állapot ismét helyreállítta-sék és csak azután lehetne a tárgyalásokba bocsátkozni. És ezen gondolatba annyira elmélyednek, hogy a tartománygyűlés többségével és függetlenekkel szemben a legnagyobb erényei bizonyítják, hogy a kiegyezési törvény következtében Fiume hovátartozandósági kérdése már teljesen és visszavonhatlanul Magyarország javára van megoldva, aki tehát a kiegyezést elismeri, annak az iránt sem szabad kételkedni, hogy Fiume Magyarországhoz tartozik. A mai vita folyamán az előterjesztett javaslat mellett szólottak: Polják kormánypárti, továbbá Vojnovics és Mrazovics; a javaslat ellen pedig Rukavina K. és Starcsevics Dávid beszéltek. Vojnovics bizonyítani igyekezett, hogy Fiume még anyagi érdekeire nézve is inkább Horvátországra, mint Magyarországra van utalva. Nézete szerint a zimonyi-fiumei vasútvonal jobban hozzájárulna ezen város emeléséhez, mint Magyarországnak minden már beruházott és beruházandó milliós. Ma azov is tagadja, hogy a kombinált javaslat 2. pontjának elfogadása által a 66. §. hitelessége elismertetett volna. A függetlenek álláspontja ma ezen szakaszra vonatkozólag épen olyan, mint a múlt évben, de ha ezen törvények rendelete valódi és mm hamisított — akkor azok Spevecs magyarázatai szerint Horvátország jogának Fiumét illetőleg nem prajudikálnak, és oly kevéssé prajudikál a horvát jognak, ha hamisított. R u k a v i n a báró kifakadásai, melyek rendesen kevés-é érthetők, ma tökéletesen érthetetlenek. Össesfegés nélküli mondatokban beszél, melyekből ugyan a gyűlölet és elvakultság kivilágik. Küönben a jó báró maga sem tudja mit beszél. Végül Starcsevics Dávid szólott szokott modorában. Az ifjabb Starcsevics beszédeiben akkor legszerencsétlenebb, ha azok az elnök által meg nem szakíttatnak. A közbeszólások nála szükségs érűek, hogy érvényre juthasson. Mai beszéde nem volt egyéb, mint üres frázisok fejtegetése, frázisok, nevetséges hasonlatok és korcsmai tréfák, s ez által nagyon gyöngítette azon hatást, melyet Barcsics elvtársa tegnapi beszéde keltett. Ezután következtek az interpellácziók Psacsics Miskatovicsnak országos levéltárnokká kineveztetése miatt interpellál. Mai csen a hivatalos iattárákban előforduló rendetlenség miatt és AkalCBICsics az itteni egyetemen tanuló bolgároknál végbevitt házmotozás miatt interpellál rá azon férfiúra, kinek valódi hivatottsága van a megyei élet kormányzására. Három székmegyét irigyelni kezdik az ország valamennyi megyéi, mert a székely nép szorgalma és természettől nyert munkaképessége megtalálta azon irányt, melyben értékesitheti tehetségét s fölemelheti magát a küzködés bajai közül oda, ahol a polgári jólét kezdődik. Azon országos figyelem és érdeklődés, melyben a háromszéki háziipar magasabb lendülete részesült, azon fényes elismerés és magas kitüntetés, mely a székely szövőipar lépen-nyomon éri, meganyagi hangosan szóló szózat Potsa József főapátnak megyeigazgatsi vocatioja mellett. Mikor a székely háziiparnak ekkora népszerűséget szerzett, azt bizonyitotta be azzal, hogy Háromszék megye igazgatását illetőleg nemcsak a tanácsterem falain belül, nemcsak a közigazgatás erélyes vezetésében éri el czélját az államkormányzat, hanem főkép akkor, ha a nép, mely felett uralkodik, legutoló rétegében is dodog. Ezen általános jólétnek és boldogságnak egyengette útját Potsa József Háromszéken. Egy szép és erős épület falait rakta meg, mely meg tudjon küzdeni, ha kell még az elemi csapások okozta viharokkal is; az épület készült hova tovább nagyobb szorgalommal, segített a jó építőmesternek a székely nép szeretete és odaadó bizalma is. — Most aztán, mikor csak a tetőzet hiányzik erről az épületről — most kivenni kezéből a munkát éa ott hagyni a művet befejezetlenül, hogy az idő lassan kint megeméssze: annyi volne, mint sirját megásni azon megyének, mely az életbe vetett reménnyel, saját szorgalmába helyezett önbizalommal emelte föl fejét , indult a jólét útjának főispánja szilárd vezetése alatt. Brassó város igen nevezetes pont lehet nemzetiségi, kereskedelmi vagy vámpolitikai tekintetekből és egy erélyes főispánra ott nagyon is szükség lehet; de Háromszék megye, habár e mellett csupán nemzetgazdasági és népművelődési szempontok szólnak, semmivel sem áll Brassó megye mögött. S ha ehhez vesszük még azon feltűnően kellemes helyzetet, hogy Háromszék megye közigazgatásánál bizonyos élénkség, az egyes közigazgatási ágak között szerves összefüggés és egységes szellem tapasztalható; hogy a megyei régebbi zajos közgyűlések helyett ma komoly, férfias tanácskozások terme lett a megye ház; hogy pártviszályok nem szakgatják föl a polgárok közt azon testvéries köteléket, mely a közjó elmozdításában egymás mellé helyezte őket; ha számba veszzük azon virágzó intézményeket, amik a közelebbi pár év alatt nyertek életet,akkor ama bizt, hogy Potsa József, mindezeknek éltető szelleme, itt hagyja e megyét, a legkomolyabb aggodalmak között fogadja minden polgár. És épen azért, mivel Háromszék megyének ennyi s oly szép, megvalósításra szánt, czéljai vannak, melyeket csak a megkezdett utón és alapokon érhetünk el,- nem szabad elhinnünk a budapesti lapok hírét. A raenoyib-n pedig ezen czélok csak Potsa József által érhetők el, megyénk főispánjának tőlünk megválni teljes lehetetlen. A háromszékmegyei főispán. A Nemeréből vesszük át a következő sorokat: Alig képzelhető Háromszékmegyére nézve meglepőbb s váratlanabbul kellemetlen hir, mint a mit a tegnap hozzánk érkezett budapesti lapok az „Orsz. Értés.“ után megyénk főispánjáról közöltek. A rövidke hir ennyi: „Szentiványi Gyula, brassói főispán ki fog neveztetni a marosvásárhelyi királyi táblához bíróul, s helyét Potsa József, háromszékmegyei főispán foglalja el.* Az államkormányzatnak ma már bensőbb czéljai vannak a főispánokkal, kik nemcsak arra hivatvák többé, hogy külső fényt és tekintélyt kölcsönözzenek a megyének; ma a főispán az állameszme képviselője, annak czéljai megtestesítése képezi minden irányban hivatását és feladatát. El lehet mondani, talán sehol sem megy oly biztos lépéssel egyetlen megye sem a közös czél megvalósításában előre, mint épen Háromszékmegye. — Azon kellemes összhang, mely itt a közigazgatás czéljait a társadalmi érdekekkel az állami existenczia kívánalmainak megfelelően oly szoros viszonyba hozta. — Összekötő kapcsát , mozgató erejét és éltető lelkét Potsa Józsefben találta meg. El lehet mondani a soha kinevezés szerencsésebb egyetlen megyére nem volt, mint a Potsa Józsefé Háromszékre nézve. A kik e megye fejlődő viszonyait látják, s összemérik a mai állapotokat a régiekkel, bizonyos önérzettel mutatnak Magyar könyvtár. Szerkesztik Dr. Székely Ferencz, dr Staub Móricz és Bakos János. (Kiadja Aigner Lajos, egy füzet ára 15 kr.) E nemes czélu vállalat feladatául tűzte, hogy népünk kezébe hiasznos és mulattató olvasmányokat nyújtson, melyek a szivet nemesítik, az értelmet fejlesztik, és az embernek azon törekvését, hogy hazájának hisznavehető munkás tagja lehessen, előmozdítják. Eddig minden törekvés meghiúsult, mely odairányult, hogy a ponyvairodalom kigyófogát kimessék s még sok idő fog bizonyára eltelni addig, a mig nemzetünk apróbb osztályai kezéből kitépik a satnya szellemű termékeket, melyek megbénítják a nép erkölcsi és értelmi erőit. Hiába volt eddig minden törekvés , s azt hiszem nem csalódom, ha e vállalatnak sem jósolok jobb sorsot. Lehet, hogy a műveltséggel bírók, talán a nép közt is elterjed egyik másik füzet, de hogy a „négy levelű mákvirágokkal egyenlő virágzásra jusson, azt nem remélhetni és pedig két okból. A füzetek egy ivogi terjedelműek s áruk 15 krra van szabva. Ennél az akadémia kiadványai is olcsóbbak, s maga a terjedelem sem fogja vonzani a kurta szóra szoktatott falusi embert. De ez mind hagyján ! Mit csináljon a jámbor paraszt olyan könyvvel, melynek czíme így szól: „Gazdasági rendszer az erőelforgácsolás hibái és a nagyban termelés előnyei szempontjából* (írta Galgóczy.) Bizonyára azt kérdi, hogy hát mi az a rendszer, meg erőelforgácsolás, meg stb . s aztán mit is jelent voltaképpen az egész? Nem tanítottak szegényt soha sem rendszerre, sem a munkafelosztás elvére, s ugyancsak nagyot bámulna még azon is, midőn valaki a fejébe verné, hogy az ő szarvasmarháit, juhait stb együttvéve, „baromállomány*-nak hívják. És Mayer Miksa „A lélek tükré“-ben a „képzettekkel csak úgy hajigálózik, mintha a nép azon jött volna fel, és van még ilyen quantum satis ... ami az emésztést akadályozza. A szók, akármilyen roszak legyenek, sohasem olyan veszedelmesek, mint a nagy terjedelmű, egy olvasásra teljesen sérthetetlen mondatok, hol a gondolatok egymásba fűződnek, keresztülkasul fonódnak vagy egymásra tornyosodnak. Az ilyen mondatoknak népszerűséget semmivel nem lehet szerezni. Galgóczy füzetének 7 és 8. lapját 4 mondat majdnem egészen betölti, s hogy milyen tisztességesen kiszorított mondatokat tud a szerző kikerekiteni, bizonyítja az egyik, mely nem kevesebb, mint 24 sorból áll. S ez a népnek van szánva ? — Igazán kár, hogy a sok hasznost tartalmazó füzetek nyelve nem népiesebb, s terjedelme (és kivált áru) nem csekélyebb. A könyvkultítási kalauz Il-ik kiadása. A könyvészeti kiállítás fényes sikere mellett legjobban bizonyít az, hogy a kalauznak 1000 példányban megjelent első kiadásából mindössze még csak néhány példány kapható. E k rüménynél fogva a kalauznak második javított és bővített kiadása, több új díszítménnyel, mint kiállítási emlékkönyv rendeztetik most sajtó alá. Ammennyiben azonban ez új kiadó a kiállítás bezártáig alig készülhet el annak a költséges kiállítás miatt csak mérsékelt számban nyomtatandó példányaira, a kiállítási pénztárnál 2 írt 70 kijával előfizetés fogadtatik el. A kalauzt megrendelők, az egyetemi nyomdának 100 éves fennállás óta nyomtatott mervek czímjegyzékét díjtalanul kapják. A magyar könyvírás és könyvmásolás történetére nézve, e kalauz állandó becsű forrásmunkát képz, úgyszintén a Corvinákra nézve is, amennyiben esik kiadás az összes létező Corvinák részletes jegyzékével le*z bővítve. E kiadáshoz Szabó Károly jeles könyvészünk írja meg a magyar nyomdászat történetét. Nemzeti Szinház. „A proletárok* Csiky Gergely 4 felvonásos színmüvében Mosolygó Menyhértet játszotta Újházi Ede úr. Csiky színműveinek legsajátágosabb alakja, ha nem a legbiztarabb is, kétségkívül Mosolygó, mert itt a színész valóságos psychológiai probléma előtt áll. Láttunk már bonvivant, joviális Mosolygókat, kiknél a nemes nagylelkűs gólyán könnyű helyt állott, mint némely nőnél a pityergés. De Mosolygót a „nemes gazember*— a maga valójában csak tegnap láttuk — Újházitól. Az eddgek a „gazembert* az önkényt kínálkozó rikító, erős vonásokkal alakították — s a „nemes érzelmü“ Mosolygót egyszerre minden Bzenyfoltól megtisztították, mintha az emberek jelleme olyan hirtelen változhatnék át teljesen ellenkezővé. Azért az eddig látott Mosolygók mindig nagy ellentmondást foglaltak magukban. Ujhazi Mosolygója öntudatos művészi alkotás volt, egyetlen részletet nem túlzott a végből, hogy hatást keltsem Már a „gazember“ szónak ironikus kiejtéséből éreztük, hogy kénytelenségből viseli, mert a törvény ítéletileg mondta ki rá e titulust , megfosztotta ez által a tiszteségéskréséitől, kizárta az egészséges társadalmi osztályból. Proletár lett belőle, mint annyi másból, de nyomorult helyzetét csakÚri, hisz mit tehetne egyebet. Lekének sarcasmussal vegyített iróniája feltárja bensejének ama rézéit is előttünk, melynek romlatlanok s csirában bájtnak a legelső 6 eladó sugára. Sülyedtsége inkább érzéki, mint erkölcsi, s ennélfogva a II. felvonás megrázó drámai jelenetének átalaktó hatása világosan érthető E jelenetet oly megragadólag adta Újházi, hogy zajos tapsot idézett elő. Az alakítás további folyamában nem vetkőzte le egészen a „gazember* t — bobó szava: „ez az én nevelésem“ rá vallott arra, hogy ki volt ő hajdanában, s mivé lesz a viszonyok változásával. IV. felvonásbeli jelenete, midőn Bankónét megalázza, zajos tetszést aratott. Dictiójának lesújtó pathosában az a heves keserűség lobogott, mely egyedüli fegyvere a „nerves gazemberének a „paraszt gazember” fölött. Szécsvainé Irénje rokonszenvességével fűzte magához az érdeklődést. Gabányi Bankója aranyat ért. Zilahi Zátonyijában sok volt a hideg, kiszámított raffiolitság s egyetlenzelidebb, finomabb vonással sem enyhítette ez alak elvetemültségét, s olyan gonosznak rajzolta, a milyen az életben nem létezik. „A körutazás, Gondinet és Bisson sokat emlegetett vígjátéka — mint már említettük — holnap, szombaton, kerül színpadra, Újházi Ede úr búcsúfelléptetl és jutalomjátékául. Az érdekes előadásra újból is felhívjuk közönségünk figyelmét. A főszerepet (Fernand de Luzon) Újházi úr fogja játszani, ki e kitűnő alakításával Budapesten nagy sikert aratott. A többi nagyobb szerepeket Dömjén Rózsa, Gerő Lina, Borovszki Mathild, Mátrai, Tolnai és Zilahi adják. • E. Kovács Gyula kedden fejezte be szamosújvári vendégszereplését, „Férj vétke“ és „Nő vétke“ darabokkal; ez előadásból öt illető jövedelmet a városi szegények javára ajánlotta föl. A szamosújváriak igen szívélyesen vettek búcsút a vendégművésztől, ki ottléte alatt folyton valódi ünneplés tárgya volt. E. Kovács Gyula a jövő héten tudvalevőleg Tordán kezdi meg vendégjátékait. • Várad! Ferencz színtársulata Kézdi- Vásárhelyről Sepsi-Szentgyörgyre érkezett és ott tegnap kezdte meg előadásait a „Sárga csikó* népszínművel. ♦ „A mi imám*, Almási Tihamér pályanyertes színműve ma adatik először a debreczeni színházban, Blaháné assony búlcsu-fölléptével. HIRHARANG. Kolozsvár, április 21. u * Azírírnörökönk Petrozsényben. Mint az Alföld írja, Rudolf trónörökös a nyár folyamában - terv szerint julius első felében — meglátogatja 82 erd.. út vadregényes tájit, nevezetesenVn-1*' ét Petrozsény közötti részt, mely V'Hi felséges látványt nyujt a «purietán.a 05 petrozsényi telepen már erősen 4 nak és készülnek a trónörökös A trónörökös több napot száodéiLin r*' teni e vidékén * valószínűleg Vadí* t(N is rendeztetnek az alkalomból. '^k * A sorozás mai harmadolai, csendesebben folyt le az előbbenek. Nagyobb részben idegenek kerültek* •' gála bizottság elé, kik nem érezvén m'*8' kát otthon, nem mertek sem a kiáláu' ban, sem a verekedésben vetekedni ' előző két napi társaikkal. Ma összeaeír^' at vettek be. Ezek közül öt h e 1 y w-Dr. a közös hadsereghez, kik a rendes irtjat nem állottak elő, a kik a jövő évre Oros javára esnek. Ezek a következői Almási Gyula, Nagy János, Boros Fémi*, Marosán János és Ilyés János. És 13 ’ Rent, u. m. Korin Józsefet, Katz Ár!* Faragó Józsefet, Kerek Miklóst, Károlyt, Kaszlán Istvánt, Kerczián« Szakács Pált, Zalahán Jánost, Qudár Györgyöt, Hangó Gábort, Meszicsek Sándort, Szidelszki Sándort. Ezzel az u* fősorozás városunkban be van feje».* A még elmaradt helybeliek utóállitát vétetnek vizsgálat alá. ^ * Eljegyzés: Gr. Degenfeld Sándor erdőszádi birtokos a napokban tartá eljegyzését özv. br. Jósika Gyulai szül. br. WebBelényi Teréz m hölgygyel. Áldást és boldogságot kívánunk frigyökhöz. * A vörös kereszt Deés járási sósja saját pénztára javára május 6-án Deésen az angolhoz címzett szálloda nagytermében nyeremény kisorsolással egybekötött tánczmulatságot rendez. Belépti dij személyenként 1 frt ; Karzan 1 eő aor frt; Ilik ből 60 kr. III ik sor 50 Minden belépti jegygyel egy ingyen tora jegy jár. Jegyek előre válthatók: ptor Jenő és Nikk Ferencz urak kereskedéseiben. * A Karolina kórházban vito.ra megszaporodott a betegek száma, hogy tegnap a dolgozóházban kellett két vobát a betegek számára átengedni. Reméljük, arról van intézkedés téve, hogy oda ragályos betegeket ne helyezzenek. Mert nagyon szomorú volna, ha a fegyelerek onnan még jobban elterjesztenék városunkban a ragályos betegségeket. Erre küvös figyelmet kérünk. * Az unitárius főtanoda ifjúsága májusi tárczvigalmát az idén május 18-án, áldozó Csütörtökön fogja megtartani a lövölde helyiségében. A rendező bizottság már megalakult és nagy buzgóságot fejt ki, hogy az idei mulatság méltó legyen a megelőző éviekhez, melyek mindig szépen sikerültek. * A torda aranyosmegyei tanítótestület maros-ludasi köriez éti második rendes köri gyűlését f. hó 37-ét d. e. 8 órától kezdődőleg tartja meg 1 helybeli állami iskolában a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. 2. Jegyzőkönyv hitelesítés. 3. Gyakorlati Units Nyárádi Dénes, felső népiskolai igazgatótanító által. 4 Gyakorlati tacitás Kanyaró Mihály által. 5. Felolvasás Jártó Imre által, az okszerű méhészet köréből. 5. Vitatétel. Előadja Végh Mátyás, felrő népük szaktanuó. 7. Indítványok s más keleti ügyek elintézése. E köri gyűlésre a kürt. tagját, valamint az ez iránt érdeklődő szülőket és tanügybarátokat teljes tisztelettel meghívja, az elnök megbízásából: Maros-Ludason, 1882. április 20 án. Kinyerő Mihály, köri jegyző. * Keresd az asszonyt. A Székelyföldben olvassuk, hogy Gy.-Szt Miklóse folyó hó 15 én Ráduly Lajos takácsmestér, ki nemrég költözött volt Gy.-Szt.-Miklósra. Topliczáról, vízzel töltött fegyverrel agyonlőtte magát. A viztöltés szétzúzta egész fejét Tettének okául • M*' ségével való foytonos czivódást mondják E miatti elkeseredésében határolt* w gát a végzetes lépésre. Becsületes, jég' bor mesterember volt. Sokan vannak réelvéttel iránta. * A Schulverein tagadásai ellen B*ranyarnegyéből újabban Rácz Petre, WM cser, Kasa, Kis-a Nagy Badmér németésku lakosai Rácz-Petriben tartott népelv gyűlésükön tiltakoztak s tiltakozásukat B*r’ kiébe is elküldték: „A német Schulvereis beavatkozása a mi belső Ügyeinkbe — o®*“' ják határozatukban — csak rossz karst* rágalom vagy a mi valódi helyzetünket ne® ismerő tudósítás alapján származhatott.'' Kinyilatkoztatjuk, hogy mi hazánk erab» polgárai vagyunk s testvériesen oezioznnk polgártársaink örömében s bánatában. Ezért soha sem jut eszünkbe, hogy ®11 ' földön lakó németektől kérjünk segítség s minden illetéktelenül megkísértett gy*®' kodást határozottan s fölháborodva uw*‘ tunk vissza. A fogadatlan prókátorok foglalkozzanak saját ügyeikkel, s miénket elvégezzük mi. Az ő fölléptök s miseinkben átalános szánalmat ébressteti reméljük, hogy fölfuvalkodott képzelgés a már is józanabb gondolkozássá váltó*«11; az átalános elitélés helyfüket lelohasztotta A Schulverein ellen BudiP®* ten a nagy népgyűlés ápril 30-án fog tartatni. A programm a következő: grülekezés az oktogon-téren, ünnepélyes vonulás a városligetbe zeneszóval, tott lobogókkal, zászló sorakozó*, »gyarországi összes határozatoknak a 8c«. vereinhoz való elküldése a postára kulovBB futár által, a nemzeti Hymnusz éneklése. Azonkívül ápril 23-án több rületben külön népgyülések is tartaté*» nagy népgyülés érdekében. ^ * A baranyamegyei svábok a magyar nyelv. Baranyamegyének * német ^községe van, melynek fiatal Még nyakra-főre tanulja a magyar nyelvet'a hogy ez nem külső kényszer folytán M igy, arról mindenki meggyőződhetik, • a falusi iskolákat meglátogat]*. Nemzet bszanyamegyei segédtanfelügyelő