Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-05-04 / 102. szám
vétel pedig ugyanazon t. ez. 3. §-énak „átmeneti bevételek® IL fejezete 7. cume alatt elszámolandó. ., 4. §. Ezen törvény végrehajtásával a m. kir. pénzügyminiszter bizatik meg. Budapesten, 1882. ápril 28. Gr. Szapáry Gyula m. k., pénzügyminiszter. TANÜGY. A „fészkelődök.“ E lap folyó évi 90-ik számának tanügyi rovatában egy czikk jelent meg, melynek lényegével teljesen egyetértünk. Teljes és tökéletes igazsága van a czikkírónak, midőn a „fészkelődök“ homlokára süti a viszketeges nagyhatnámság, az örökösen ellenzékieskedő haszontalanság bélyegét; teljes és tökéletes igazsága van, mikor a „fészkelődők* fejetlenségre vezető nagy vaklármáját a lábaknak a fej ellen való lázadásául tekinti, és a mikor ezeket a különben jámbor „fészkelődőket „izgága, rendbontó nép*-nek nevezi, a mely „a móresből ugyancsak keveset profitírozott.“ Most már csak azt kell megmondani, hogy kik ezek a —jámborok."* A Népnevelők Lapja, a Néptanoda, a Magyar Paedagogiai Szem-e s többé-kevésbbé az Ajta Jánostanügyi Közlöny meg a Polgári Iskola, a hozzájok tartozó icsekkel, viesekkel, nevekkkel, akkkal, ládok és lerekkel — képezik azt a különben nagyon „jámbor“ csoportot, amely elég vakmerőn nagy Magyarország 30.000-re menő tanítói és tanárai nevében, az igazaknak minden szikrája nélkül, tisztességet és valódi kötelességet nem ismerve, elég vakmerő lármázni, dobolni, trombitálni ott, ahol pedig csak levett kalappal és csak a kórus tisztességes hangján és modorában beszélve nyerhetni kedvező meghallgattatást. Ezek a jámbor „fészkelődők”, a harminczezerből számszerint kilenczvennyolczan, a hazai összes tanítóság nevében nekirontanak a közoktatási kormánynak, s Kárpátoktól Adriáig hangzó óriási lármát csapva, megszilajodott bátorságukban még a kétszerkettő igazságát is kétségbe akarják vonni. Izgága, rendbontó, mely a mérésből vajmi keveset profitozott. Minket, kik napi dolgainkat elvégezve, a holnapi végeznivalókról gondolkozunk, mind ebből az esztelen nagy lármából egyedül csak az bosszant, de ez aztán nagyon bosszant, hogy ezek a jámborok a mi nevünkben izgágáskodnak, hogy a mi nevünkben dobolnak. Szónk se volna hozzájuk, ha csak — a miként különben dukálna — a maguk speciális formája alatt toporzékolnának, csak szánnák őket; de amikor látjuk, hogy üzelmeiket a mi firmánk alatt csinálják, közbe kell lépnünk, viszszautasítva mindennemű solidaritást, amely ő miattuk minket is, és főleg minket compromittálna. Legnagyobbrészt fővárosi illetőségűek .*««1* mrm Amkn./tL am^Xwoail/lf 4 U RZf$SQm dött a vidéki nagyobb városok tanítóinak egy része is; községi jellegű iskoláknál működvén, anyagi érdekek nem kötik őket pen Mátyás király járt volna) máig is láthatók, de ma már e nyomokat is kezdi bevonni a fa és avar. Az offenboryai aranybánya Offenbányától keletre alig egy félóra járásnyira, egy bükk erdővel fedett hegyoldal aljában létezik. Megjegyzem, hogy Offenbánya vidékén a csillámpala az uralkodó közét, ezt jegeczes mészkő kiséri, s körülbelül közepén nagy zöldkő-trachit tömeg szakasztja meg. Az arany és ezüstön kívül itt jön elő az európai hirű hasábos dárdány (prismatoidiseber Antimoglancz.) A bányában lefejtett s a zúzdák alá kerülő kődarabok könnyebb kiszállítása czéljából fából készült u. n. „fasin" van alkalmazva a bánya főbemenő vonalán, amely fasinen a „csillék” (egyes lovak által vont targonczák) járnak ki- és be. Ily csillébe ültünk be, kitéve magunkat azon nagy rázásnak, amely a csilléken való utazással jár. Bemenetelünk a tárnába (Borbála tárnának hivják) azon helyig, ahol a munkások dolgoznak, majdnem egy negyed óráig tartott. Itt kiszálva a csillékből, fölkeresni indultunk a bányászokat. Valóban, a szokatlannak nyaktöréssel is járható vállalkozás leereszkedni azon egyes üregekbe, ahol a halvány mécs világánál alvilági gnomokhoz hasonlító bányászok végzik a kőszikla forrást és az aranyat tartalmazó kőfejtést. Éppen jelenlétünkben történt egy többszörös, rémes viszhangot keltő robbanás, amelynek nyomán meglehetős gazdagságát szemlélhetők az aranynak a szétrobbantott szikladarabokban. Kezünkben vettünk ily darabokat, s az aranyat szép erekben láttuk azon csillogni! A főbejárat legvégében van egy kürtő alakban felfelé menő szűk szikla sikátor, amely helyen — az itt talált eszközökből s a sziklafalon látható kalapács karczolásokból ítélve — rómaiak bányásztak. Ezen bányaüregben egy helyt elmosódott régi latin felirat is látszik a sziklán, de csak annyi van kiolvasható : „hi . .. fűi ..." a többi betűt az idő vasfoga lerágta a kőszikláról, elősegítve a lecsepegő víz által. Nagy Albert, az államkormányhoz, anyagi existencziájuk nem függ közvetlenül az államkormány befolyásától, a kir. tanfelügyelőkkel csak amúgy félvállról van közük, „független” emberek, aztán mindegyikben megvan a na°ygyálevé8 ambicziója, árkOD-berben, hiszen földön törnek és rontnak előre és felfelé, és ha nem sikerül zöldágra jutniok, hát akkor aztán nekik ... És lármáznak és dobolnak oly módon, hogy néma csenddé törpül mellettük a zsinagógák szombati lármája. Igen, mert hát ők „független* emberek, kiknek nem parancsol se miniszter, se császár, — és ami fő: „ambicziosus* emberek, akik a kathedra „igénytelenségét* a mindent „reformáló“ szereplés világra szóló mivoltjával szeretnék felcserélni. Izgága, rendbontó népség, mely vajmi keveset profitkrozott abból, amit tisztességnek és becsületnek neveznek ! Mit akarnak ők ? Álarcz alá bújva, azt mutatják, hogy a közoktatásügy érdekeiért harczolnak; de ha fellebbentjük a fátyolt, ha pongyolájában nézzük a vitéz lovagokat: a viszketeges nagybaryámság szökdécselő bábuira ismerünk bennök. Ha valakinek valami sérelme van, s aztán sérelmének orvoslását kéri, azt értjük, ha valaki a közügy érdekeit veszélyeztetve látja s a baj orvoslása végett akczióba lép: azt is értjük, de nemcsak, támogatjuk és méltányoljuk is az illetőt, hanem a mikor sem az egyesek, sem a köéng)- érdekei nincsenek megtámadva, a mikor minden a maga természetes medrében foly, hogy akkor bizonyos „fészkelődők“ előálljanak s minden igaz ok nélkül lármázzanak és doboljanak, megzavarva a dolgok helyes és természetes menetét, ellentétbe és barezba keverve egyugyanazon pályának embereit, fellázítva a lábakat a fej ellen, zavart és caost csinálva oda, ahol csak tiszta és valódi egyetértéssel és renddel s kellő fegyelemmel boldogulhatni: mindezt nemcsak hogy nem értjük, de elítéljük és kárhoztatjuk ; kárhoztatjuk — mint ember, mint kollega és mint kritikus egyiránt!Aki a 68 diki aera előtti tanügyi állapotokat párhuzamba állítja közoktatás ügyünk jelen állapotával, nagy és meglepő s kiválóan örvendetes és megnyugtató különbségre talál. Eötvös magasröptű szelleme a kor niveaujának megfelelően, megalkotta a 68 diki közoktatásügyi törvényeket ; e törvények alapján hihetetlen gyorsasággal, rohamosan haladt előre tanügyi fejlődésüek, mert Eötvös után méltó és rátermett utód vette kezébe a fejlődés útján megindított oktatásügy kormányzatát. Eötvös, kinek érdemei főként a 68-ki törvényekben tetőznek, megmutatta az irányokat, melyekben haladva, bölcs kormányzattal immáron eljutottunk arra a magaslatra, ahonnan bátorító és lelkesítő önérzettel tekinthetünk vissza közoktatásügyi fejlődésünk évtizedes múltjára. Igen, egy évtized elég volt arra, hogy a semmiből számottevő valamivé legyünk ! És önök mindezt nem tudják, mert nem akarják észrevenni. Azt kiabálják éjjel-nappal, ébren és álomban, reggeltől estig, ma és holnap és mindig csak azt kiabálják, hogy közoktatásügyi cem ókalatlan, acus érzékkel nem bír a közoktatásügynek sem dologi, sem személyi érdekei iránt. Ki hiszi ezt el ? Az egyiket nem nevezték ki oda, ahova vágyott. Lett belőle „rendszeres“ tanügyi író, tanügyi lapszerkesztő és — dobos. A másik igen okosnak mutatta magát, sokat beszélt, sokat tanácsolt, nem hallgattak rá. Lett belőle „rendszeres* tanügyi iró, tanügyi lapszerkesztő és — dobos. A harmadik meg nem szereti, ha neki parancsolnak, mikor ő is képesnek érzi magát a parancsolgatásra ; kilépett az állam szolgálatából, lett községi tisztviselő, tanügyi író és a dobos. A negyedik középisk. tanárképezdét végzett; nem lehetvén egyetemi tanár, lett polg. iskolai tanító avagy tanár (amelyik tetszik), s minthogy nem ismerik el mély tudományát, azért nem adják meg neki „államilag*s a tanári tudor czimet: hát lett belőle tanügyi iró, reformátor és dobos, stb. stb......... És az igy lett dobosok aztán neki esnek és dobolnak, dobolnak országvilágra szólólag, úgy, hogy valóságos kin és gyötrelem hallgatói őket. Dobolnak ama harminczezer nevében, a ki még csak nem is ismeri őket. A ki csak akkor vesz tudomást ő róluk, amikor miattuk korholtatik. Vezér akar lenni mindegyik, közvitéz egyik sem. Hiszen ha látnék, hogy oko-' Ban és helyesen dolgoznak, hogy vezéri szerepre hivatottak, hát szívesen, kész örömest követnék őket! De így ? ! . . . Inkább utjukat álljuk. Vagy ha mégis dobolni akarnak, hát csak csinálják, de ne a mi nevünkben! Most újabban három kérdés az, ami lármára vezeti őket: az E ővös-a lap kérdése, a fiaskót csinált szövetség eszméje és a polgári iskola ügye. Sikerült egy jókora nagy tábort csinálniok össze, amely vakon követi őket, és sikerült e három kérdésnek oly alakot adniok, amely ha szerintök nyerne végkifejlődést, megzavarná a tanítóság nagy egyeteme közötti szükséges összhangot, khaoszt és zűrzavart csinálna a rend és világosság helyébe. Ez irányú, fekvesztett áramlatuk ellen küzdendő, irám e sorokat a fogom írni a következendőket. Boga Károly. (Vége köv.) „A FONÓK ÉS SEGÉDE." E czim alatt jelent meg Budapesten Aignernél, s küldetett be hozzánk is egy kis füzet Hubenay József fővárosi kereskedőtől, kinek neve előnyösen ismeretes a kereskedelmi- és iparügyi mozgalmak terén. A füzet tartalma a Kereskedők Lapjában jelent volt meg czikksorozat alakjában, megírására — mint Kende Zsigmond szerkesztőnek a füzethez írott előszavából értesülünk — az a körülmény adott okot, hogy nevezett lapban egy kereskedősegéd figyelmeztette társait: ne legyenek könnyelműek az egyszer megnyert hely elhagyásában, mert a csalódás legtöbbször nagyobb annál a pár forintnyi előnynél, melyben a helycsere által látszólag részesülnek. Erre a szerkesztőség megjegyezte, hogy jó volna, ha a kereskedő ifjak társulatainál „bizalmi könyveket“ vezetnének, melybe elfoglalt állásaik árnyas fényoldalait bejegyezzék. Az előzmények alkalmat adtak Hubenaynak, hogy nevezett lapban felölelje a főnök és segédje közötti viszog kérdését- Czikkére több oldalról kapott feleletet, s ezekre ő jelen füzetében válaszol együttesen, és úgy, hogy a provokácziók lényegét is ki lehet belőle venni. A főnök és segédje közötti viszony leghelyeseb megoldása — szerző szerint — a kellő szakismeret, társadalmi műveltség és erkölcsös magaviselet elsajátítása által érhető el. Ez az alap, melyből kiindul, s vizsgálja, hogy mindez a mai főnök- és segédnél mennyiben van meg, vagy hiányzik. Vizsgálódása közben valóban sok elszomorító körülményt tár föl kereskedelmi osztályunk köréből; de mi ennek mégis örülünk, mert a keserű őszinteség a javulás kezdete. Először is kereskedelmi osztályunk szellemi világát veszi vizsgálat alá. Elmondja, hogy ez osztály kevéssé pártolja a magyar irodalmat; inkább a franczia és német sikamlós műveket forgatja ; jobban ismeri a külföld másodrendű, mint hazánk első íróit. Jókait is csak a német fordításokból ismeri. A magyar művészetet se pártolják. De ha német művészek visznek sikamlós darabokat a fővárosba , seregestül tódulnak azok látására. Nem ismerik a magyar közgazdasági irodalmat; e téren minden ismeretüket egy német lapból merítik. Kereskedőink gyermeknevelési elveiről is figyelemreméltó nézetei vannak. Nem akarják fiú gyermekeiket kereskedőkké, utódjaikká, hanem mind ügyvédekké, és hivatalnokokká nevelni. Holott sokkal jobb volna, ha fiaikat a kereskedői pályára nevelve, kiszemelnék azt a világrészt, melyen üzletükkel tért akarnak hódítani; fiaikat egy ottani üzletbe adnák, hogy a viszonyokat megismerje, atyjának időnként jelentéseket tegyen, s igy saját főnökének mint egy versenytársává fejlődjék Kívánatos volna mindez főleg keleti kereskedelmünk felvirágoztatása érdekében. Itt megrótja kereskedőinket azért is, hogy gyermekeiket nem a magyar, hanem külföldi kereskedelmi akadémiába adják, minden gyakorlati előismeretek nélkül alkalmazzák az üzletben. Nincs a kereskedelmi osztálynak társadalmi élete sem, s azért a magyar irány nem képes magánakutat törni. Tőzsde-, és kártya asztalok erre nem elegendők. Miodocekből árua következtetésekre jut, hogy nincs nemzeti kereskedelmünk, s komoly felhívást intéz társaihoz a kereskedelmi testületek megalakítására, melyek a segédek és tanonczők szakoktatására is irányadólag befolynának. Dicsérettel említi föl e tekintetben (a Brassóban alakult kereskedelmi testületet, melynek magyarosítási czéljai is vannak. Mi pedig hozzá tesszük a kolosvári kereskedők társulatát, mely a szakoktatás terén valóban példányszerűen buzdolkodik. E társulatok volnának hivatva a közgazdasági téren elharapózott szédelgő irány kiküszöbölésére, s a kereskedelmi reális alapra fektetésére is, minek következtében államháztartásunk egész más irányt venne. A főnök és segéde közötti rész viszony fő forrása ott keresendő, hogy ma a kereskedők nem fogadják be segédeiket a háztartásba, s ezzel az erkölcsi hatalmat egészen kibocsátják kezeikből. Kívánatosnak tartja, hogy munka után a segéd szolid körben néhány órai szórakozást keressen, de határozottan roszszalja ennek minden tulságba vitt elfajzását, mi pedig leginkább annak tulajdonítható, hogy a fiatalember külön szálláson egészen a kísértések karjaiba van dobva. Szükségesnek tartja a két törvény 59 - nak fentartását, melynek alapján a főnök módot találhat, hogy alkalmatlan segédjét rögtön elbocsáthassa , mert a hat heti felmondási idő alatt a segéd kimondhatlan hátrányokat okozhat főnökének. Sőt ezzel kapcsolatban javasolja, hogy legalább a nagyobb kereskedők üzleti és háztartási viszonyaikhoz képest „Házszabályokat* dolgozzanak ki, s azokat a belépő segédnek miheztartás végett adják át. Óva inti a fiatalokat a könnyelmű költekezéstől, a pazarlástól, takarékosságra, általános és szakmiveltség megszerzésére buzdítja, mik - ----1 1 * -buzdítja, mik a vasárnapi iskolák és szakszerű felolvasások által is nagyban elérhetők. A társadalmi összesimulás végett pedig javasolja az estélyek rendezését, melyeken a főnökök családjaikkal együtt megjelenjenek. Felmerülő vitás kérdések kiegyenlítésére a kereskedelmi miniszter kereskedők köréből bíróságot fog alakítani. Ezekben ismertettük röviden a kis füzet tartalmát. Látható, hogy nemcsak szorosan vett szak-, hanem nevezetes társadalmi kérdéseket is megérint. S minthogy szerzője sok biztosítékot nyújt az alaposság iránt, állításai, nézetei annál figyelemreméltóbbak. Az érdekelt körök nagyon jól teszik, ha a füzetet elolvassák s orvosságait alkalmazzák. Mert bizony, szomorúan kell elismernünk, hogy ezekre nagy szükség van. A „Mária-Valéria“ árvaház közgyűlése, a városház közgyűlési termében tegnap ép oly szokatlan, mint rendkívüliségénél fogva felettébb érdekes látványnak lehettünk tanúi. Ahol más alkalommal komolyképű városatyák játszák el igen sokszor a város legvitilisabb érdekeit, vagy tudósok nem kzevésbbé komoly képpel igyekeznek meggyőzni a laikus népséget az általuk hirdetett tanok csalhatatlanságáról, vagy ahol csak nem régen még Mars hadisten telhetelen zsákja számára válogatták össze ifiáink „tauglich” részét- ott tegnap ép oly kevéssé félelmes, mint komolysága által épen nem megrettentő jeleneteknek lehettünk tanúi. Már a lépcsőzet alján hallható volt (persze csak férfi fülek által) valami szokatlan zsongás, mely közvetlenül a kéz igyálészi teremből szivárgott ki. A gyöngédebb hangok kellemes zűrzavara hova tovább erőteljesebben lépett fel s midőn a terembe léptünk mintha esik öszsze csaptak volna fejünk felett a hanghullámok, se láttunk, se hallottunk. Csak nagy későn eszméltünk annak tudatára hogy e teremben nem a Babel tornyát építik, hanem az emberiség gyöngédebb és szebbik fele, városunknak áldozat kész és a jótékonyság gyakorlásában kifáradhatni hölgy Vilatta jött össze, hogy az árvák érdekében kifejtett egy évi működésükről nyilvánosan beszámoljanak. Városunk nő világának előkelősége mind együtt volt, a mi élénk tanúságot szolgálta arról, hogy társadalmunk mindenik osztályának nő tagjai milyen nemes vetélkedést fejtenek ki, midőn arról van szó, hogy az elhagyottak, s az árván maradottakról való gondoskodás által emberi kötelességeink legszebbikét lehet gyakorolnunk. A népes gyűlésen jelen voltak: Gr. Esterházy Jánosné, br. Bánffy Dánielné, br. Bornemisza Albertné, Bán Istvánná, Gyarmathy Miklósné, Szász Domokosné, Fanghué Gyújtó Izabella, DeGerando Antonina, özv dr. Szabó Józsefné, dr. Gross Gusztávné, Vörös Sándorné, özv. Kócsi Károlyné, dr. Török Istvánná, Korbuly Bogdánná, Radakovszki Józsefné Hutfiesz Károlyné, dr. Homann Ottóné, Gyulai Lászlóné, Kovácsi Antalné, Váradi Károlyné, özv. Engel Józsefné, Sigmond Dezsőné, Somlyai Lászlóné, Szigethi Miklósné, Szabó Károlyné, Csiai Teréz, Haldampf Gerőné, Kuhn Bernátté, Perl Józsefné, Konrád Gyuláné, Végh Bertalanná, Bogdán Istvánná, Páll Gyuláné, Orbán Józsefné, Demeter Károlyné, Fehér Mártonné, Merza Istvánné, Csiky Imréné, Pánczél Ferenczné, Barabás Ferenczné, Parádi Kálmánná, Tamási Bogdánná, stb. A közgyűlést Bán Istvánné alelnök nyitotta meg a lapunk más helyén közölt szépen kidolgozott, s a tagok által élénken megéljenzett beszéddel. Ezután özv. Kócsi Károlyné olvasta fel gondosan összeállított titkári jelentését, melyet egész terjedelmében lapunk más helyén közlünk. Ennek megtörténte után Szász Domokos olvasta fel a számvizsgáló bizottság jelentését. A jelentés constatálja, hogy a pénztárnoknál a legpontosabb számadást találták. Melegen emlékeznek meg a pénztárnok kitűnő érdemeiről, ajánlják, hogy elismerő köszönetüknek jegyzőkönyvileg adjanak kifejezést, a bizottság a jelentés kapcsán indítványozza, hogy a tagoktól ezután kötelező ígéreteket vegyenek, hogy esetleg a megajánlott összegek fel is hajtassanak. Váradi Károly ez utóbbi indítványt megfontolás és véleményadás végett a választmányhoz kívánja áttétetni. A közgyűlés ily értelemben határozott Szász Domokos a pénztárnoknő kérése következtében felolvassa a vagyon mérleget. E szerint az egylet alapvagyona értékpapírokban és készpénzben 28191 frt 07 krt tesz, az évi bevétel összege 7650 frt 50 kr, a kiadásoké 5652 frt 46 kr. Titkár jelenti, hogy az alapszabályokba — a választmányhoz intézett miniszteri leirat értelmében — utólag három pontot vettek be. Tudomásul vétetett. Gyarmathy Miklósné előterjeszti a költségvetési tervezetet. E szerint bevételül 5734 frt 18 kr., kiadásul 5007 frt irányoztatott elő. Tudomásul vétetett. Elnök felkéri a tagokat lehető indítványaik megtételére. Ennek következtében De Gerando Antonia arra utalva, hogy az intézet körében az árvák a külvilágtól való érintkezéstől egészen elzártan neveltetnek, ami igen káros befolyással van a növendékekre, mert midőn az életbe kilépnek, nem képesek magukat a meglevő viszonyokhoz alkalmazni, ennélfogva ajánlja, hogy a mostani rendszeren változtassanak, adjanak a növendékeknek bővebb kiképzést, ne zárják el őket a külvilágtól, s amennyire lehetséges, tanítsák őket másnemű mesterségre is, mint a főzésre, hogy amelyik növendékben több tehetség van, azt érvényesíthesse is. Fanghné melegen pártolja az indítványt. Szász Domokosné nem találja helyesnek egyszerre változtatni a mai rendszeren, ő a fokozatos javítást ajánlja. Szász Gerő nem tartja az indítványt most tárgyalhatónak, hanem azt a választmányhoz kéri megfontolás végett áttétetni. Szász Domokos azon módosítással fogadja el az utóbbi indítványt, hogy adjon a közgyűlés felhatalmazást a választmánn,k nak’s eddig is, míg a jövő közgyűlés e tárgyban határozna, a választány az év folyamán is tehessen a szükséghez képest javításokat. A közgyűlés az indítványt ezen módositással fogadta el. — Elnök bejelentve, hogy özv. dr. Szabó I Józsefné a pelztárnokji állásról vegleg lemondvta, kéri . kSzíjMat, hogy“ e P*» ,árnoki állir» I« ejt«« '"«« « ,4l*“új Szász Domokos meteg Irakban emlkezik meg a pénztárnok kitűnő érdemeit él s kéri, vegye vissza lemondását, özv. dr. Szabó Józsefné kijelenti, hogy lemondását vissza nem veheti, a kéri, hogy állásának betöltéséről gondoskodjanak. A közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul a 1. mondást, a özv dr. Szabó Józsefnét, kitűnő érdemei néz méltánylásául, Szász Domokos indítványán, a választmány örökös tagjává egyhangúlag kikiáltotta. „ Ezután a választások megejtése tükrónek a szavazatszedő bizottság tapjaiul Váradi Károly, Deáki Albert fes Boros György urakat kérte fel. Bíró Bánffy Danielné indítványára Bán Istvánné közfelkiáltással ismételten megválasztatott első alelnöknek. Váradi Károly indítványára elnökké Zeyk Józsefné, szül. gr.Teleki Ágnes urhölgy választatott. Szász Domokos melegen emlékezven meg az egylet volt elnökének báró Bornemisza Ignácznénak halhatatlan érdemeiről, indítványozza, hogy nevezett urhölgyet az egylet tiszteletbeni elnökévé válasszák meg. Az indítvány által más éljenzéssel elfogadtatott Szász Domokosné ajánlata következtében dr. Józsika Lajosné, ki akadályozva van abban, hogy mint választmányi tag áldásos tevékenységét kifejthesse, az egylet tiszteletbeli tagjává általános helyeslés között megválasztatott. A választmány előterjesztéséhez képest az egylet tulajdonát képező értékpapírok megőrzés végett a kisegítő pénztárba tétetni határoztattak. A választás megkezdése előtt Deáki Albert indítványozta, hogy a nagy munkával és felelősséggel járó pénztárnoki állásra a választmány előlegesen is tegyen kijelölést, nehogy olyanra essék a választás, aki aztán ne fogadja el a megbízatást és újabban kelljen választani. Várady Károly az alapszabályokba ütközőnek mondja az indítványt, s a közgyűlés azon több oldalról jövő biztatás után, hogy a pénztárnok személyére már történt megállapodás — az indítvány felett napirendre tért. Ezek után megkezdetett a szavazás, mely a következő eredménnyel folyt le. Pénztárnokka megválasztatott Szász Domokoné urhölgy. A választmány 18 tagjává megválasztatták: Dr. Szabó Józsefné, Asztalos Jánosné, Barcsai Domokosné, gróf Bethlen Istvánné, gróf Esterházy Kálmánná, dr. Grosz Gusztávné, Hegedűs Istvánné, Horovicz Sámuelné, dr. Hóman Ottóné, Sticztdi Samuélné, dr. Perl Józsefné, Tarnai Bogdánná, Sigmond Dezsőné, dr. Óvári Kelemenné, Vörös Sándorné, Vincze Istvánné, Hohn Lipótné és Dávid Antalné úrasszonyok. Ezután a gyűlés eloszlott. P — Beszédek „Mira-Valéria* árvaház közgyűlésén. I. Elnöki beszéd. „Tisztelt közgyűlés! Egyesületünk életéből ismét lepergett egy év, s mi újra itt állunk a tisztelt közgyűlés színe előtt, hogy alapszabályaink értelmében nyilvánosan számoljunk be ez évi működésünkről is. Azt, hogy mit tehettünk árvaházunk érdekében a lefolyt évben, a mindjárt felolvasandó titkári jlentés s a kiosztandó évkönyv fogja részletesen feltárni a tisztelt közgyűlés s a nagyrabecsült érdeklődő közönség előtt; arról pedig, hogy miként sáfárkodtunk az egyesület vagyonával, a pénztárnoki számadás s a pénztárt vizsgáló bizottság erre vonatkozó jelentése fog számot adni Ezekre utalva, általánosságban örömmel jelnthetem, hogy egyesületünk s árvaházunk a mult 1881. évben is odaadó buzgóságal és előre törekvő kitartással igyekezett megfelelni nemes hivatásának s a mennyire csak tőle telt, meg is felelt Mivel pénzügyi mérlegünk helyreállítása szempontjából nagyon is rá voltunk utalva arra, hogy kiadásainkat a lehetőleg apaszszuk és csak is a bizton befolyható bevételekhez szabjuk, árvaházunk növendékeinek létszáma nem gyarapodott, de jelentősebben nem is apadott, s a benne elhelyezet árvák ellátása, gondozása és nevelése semmi érezhetőbb hátrányt vagy visszaesést nem szenvedett; e mellett a megszorított segélyezés és tartalékos gazdálkodás rendszerével sikerült odajutnunk, hogy a jelen év januárjával már folyamatba indult új évre oly költségvetést terjeszthetünk elő, melynek zárlata semmi deficitet sem tüntet fel. És, tisztelt közgyűlés, ez — úgy hiszem—nem csekély eredmény, kivált ha visszagondolunk arra, hogy a múlt évet pénzügyi tekintetből mily aggodalmakkal kezdettük meg. Épen azért kedves kötelességet teljesítek, midőn egyesületünk nevében köszönetet mondok e helyről is mindazon tiszteletreméltó hatóságoknak, testületeknek és nemes keblű emberbarátoknak, melyek, és a kik tanácscsal, tettel, áldozattal ez aránylag elég megnyugtató eredményhez segítettek. De a jövőre gondolva, még inkább kell kérnem ügybarátaink, tanácsadóink és jóltevőink buzgó közreműködését, pártolói támogatását. — Ugyanis aggodalmaink nem csak nem enyésztek el teljesen, hanem még újakkal is szaporodtak. Felejthetetlen elnökünk, báró Bornemisza Ignáczné ő nagysága, ki egyesületünk és árvaházunk létrehozásával s ennek érdekei általános felkaroltatásával Gr. olv elévülhetetlen érdemeket gyer adnak, városunktól huzamosabb távut miatt, még a mai év augusztus vissta megmásíthatlanul lemondott elnöki is11 ról. Minél őszintébben érezzük e feletti fájdalmat, annál inkább kell /Irtanunk, hogy a tisztelt közgyűlés /“N’ körültekintéssel és egységes elhatároii " kérje fel az elnöki tisztre a méltó kiegyenletünknek vezérlő lelke szelleme lez.to-Hasonló fájdalommal, sőt talán nagyobb aggodalommal kell gondol"^ arra, hogy ki lesz egyesületünk Vliszknak oly igazán példás lelkiismeretes.^ kezelője, s a legapróbb részletekben mindig kiválóan gondos és pontos nyitva tartója, mint a milyet derék pénzurani a"‘ dr. Szabó Józsefné e nagyága mnív- v ’ csült személyében több évek során istecsültünk és tiszteltünk. Itt sem kell hogy a tisztelt közgyűlés ha már példnokünk megmásihatlanul megmaradt tudási szándéka mellett, egységes elhatárzásban nyilvánuló bizalommal találat meg ő nagysága utódját; de azért valódi érdem hálás elismerését is kedves tehességemnek tartom. S most midőn megválasztatásom idje lejárván, tisztemet egy méltóbb „te választása tekintetéből a tisztelt kövés kezébe leteszem, még csak nem szavam van. Fennebbiekkel rámutatva aggodalmaink s teendőink tőbbjeire, egyesülettét 8k közgyűlését azzal az óhajtással nyilvánitom megnyitottnak, hogy a közrésni és igaz felebaráti szeretet s a jó lelkűnek erre alapított szent szövetkezete hegyesége tartsa fenn és virágoztam.A kolozsvári Mária-Valéria czimü leány ár/ házat sokáig, mind addig, még sima. reá s mig a kért támogatást megérdeml. Nemzeti színház. Kongó ház előtt adták tegnap Sardou .Várjunk «]• czimű vígjátékát, s csöppet sem csodálkozunk a játszók kedvtelenségén, az előadás vontatottságán. Halmai, színházunk egykori , mott újból szerződtetett tagja Dea Prunellessel kezdte meg működését. Ez alakot láttuk már jobb ábrázolásban is, azonban ezt irányadóul Hilmai megítélésénél cem vehetjük föl. Ügyesen, fesztelenül mozog a szír padon, nem esik meg rajta az a nálunk sokszor jelentkező eset, hogy egyik-másik nem tudja, mit csináljon magával, midőn se tenni, se mondani valója nincs.az inventiónak nagyon is gyér nyomait árulta el tegnapi alakításában ; nyárs polgári simasággal, a jellemző vonások nem eléggé nyomós kifejezésével pergette le némely jelenetét, s ha ehez hozzátesszük azt is, hogy masque-ja Cypriennenek házasságról, mint rokkantak házáról adott leírásával teljesen megegyezett, beláthatjuk, hogy a színésznek vajmi csekély része volt a feleség visszatérítésében. Non olyan fekete az ördög, mint amilyennek Cyprienne festi, s ennélfogva Des Pruneiles rokonszenvesebb külső megjelenését szívesen látnók. Hangja kissé édes, benem visszatetsző s előreláthatólag használható tagja lesz színházunknak. Szacsvainé asszony a könnyüvérű Cypriennet sok szelemmel és pezsgő kedvvel adta, mig Tolnainak a p ... t pr... tr. .. . ptr088zentés sehogysem sikerült. A „dis minorum gentium”-ról megjegyezni valóink vannak, a sünöméi végzést azonban máskorra halasztja! Vidéki színészet. T o r d a, májai ! Hogy kitűnő színművészünk, E. Kovács Gyula mekkora vonzerőt gyakorolt a Sztupa színtársulatánál való vendégszereplésével a tordai közönségre, fényesen igazolták minden felléptével a pre- házak.“ S nem ok nélkül, mert a Kovád játéka mindig természetes; szerepeitaz ábrázolandó alakok jellemzéséhez sietséges találó vonásoknak a maga helyénalkalmazásával — mindig úgy játszódja,hogy a hallgató közönség önként ringatja B‘ gát szón boldog csalódásban, hogy » két láz, az nem a színpad száraz deszkéin történik, hanem a való életnek egy kiszakasztott „darabja* az — nevetséges vrfi szomoritó epizódjaival. Kovács vendég’ művészünk 3 ik fellépte f. év ápr. 29 és két darabban (Jakab urfi, az ember' evő vadak királya* és a „Párisi adós ■ ban e hitelezői üldöző rémeitől gyor' „adós* szerepében mulattató alakot állt* tott a közönség elé. Ápr. 30 án pedig Abonyi Lajos ,Betyár kendője* czimü népszínmű* ben Kovács Gyula, mint „Bandi* estikét mutatta be újra sikerült al®klt1, sainak. A nején (örzse) elkövetett WJ“* Cselekvény miatt lelkében vádlólag WJ vedt lelkiismerettől marczangolt bánó*' láttuk magunk előtt, akinek lelkilársfiát a Zsófi (szeretője) iránti szerele® ^ képes enyhíteni; sőt inkább, e bűnös türelem még élesebbé, még kegyetlen»J1 teszi a lelkében lakozó bírót — 1®J* ismeretét. Azon jelenetében pedig» midőn a véletlen által a haláltól meg®J fekvő neje bocsánatában balzsamig I® lelkibánatára, s a megbántott közno°r nak azáltal adja meg az elégtételt, kw életének véget vet: e jelenetben K M igazi drámai erővel érzékitett, a mely*1 tását a közönségre nem téveszthette Színészeink közül lehetetlen Koj*!r mellett különösen ki nem emelnem 1 rökne Szakál Rózát, ki ör*» (a Bandi neje) szerepét kitünöleg adt*mikor eltávozni készül jóltevői hajlék^' mert Hevesi Gáborban (Ij. Ónody Kulc*^ Nagy András) szerelmet ébresztett is.