Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-05-16 / 112. szám
évfolyam. szerkesztőség IlIiKÖZÉPUTCZA 2. SZ. (HELFY-HÁ Z.) Mila 101 pe*aldött kö«emilny«k nem hiluíMt.'teb Ilfl ké»iratok nem adatnak «illa ittak bérmentes levetek fogadtatnak el. 112-dik szám. Kolozsvárt, 1882. kedd, május 16. KIADÓHIVATAL: BELKÖZEPUTCZA 2. SZ. (HELFT-HAZ.) évnegyedre egy kért . 16 írt. 8 . ELŐFIZETÉSI DÍJ: 4 frt — *rt . 60 . Hirdetési díj: petit tora 6 kr. — Bélyegilleték: minden,hirdetés étvi 60 kr. — Nyilttér: font 26 kr. egén évre félévre . . Bosznia, Bosznia, Bosznia, — sok bajt és keserűséget okozott már nekünk. Vérünkbe és még több pénzünkbe került.Sennyi szükségest és hasznost tehettüünk volna azon milliókkal idehaza! Isennyi elkeseredett vitát, harczot kerülhettünk volna el! Legújabban is ajelegáezió két rendkívüli ülésezése érzékenyen akasztá meg az országgyű munkálkodását, rövidíté meg idejét és szorította háttérbe nagy fontos,így törvények alkotását, például a pénzügyi bíráskodásról, az adókezelésről, melyekre úgy vár az ország népe, mint várták az apostolok a szent lelket. Bosznia tartotta össze a legitmagyar ellenzéket, a habarék Bosznia támasztott krízist a közös pénzügyminisztériumban ; Bosznia kelte föl az éles ellentétet a katonai elemek és a parlamenti tényezők között; Bosznia támasztott elkeseredett vitákat, harczokat parlamentben és sajtóban, és most a 21 milliós rendkívüli hitel alkalmából ismét elkeseredett harczoknak nézünk elébe a képviselőházban. Nálunk és Ausztriában egyaránt, Bosznia pártalakulásokra szolgáltatott okot és alkalmat. Egy szóval, Bosznia, mióta a monarchia hatalmi sphaerájába került, a legérezhetőbb visszahatást gyakorolta közéletünkre. — Mind igaz. Nincs ember az országban, ki az okkupáczió hátrányait és árnyoldalait tagadni tudná, vagy akarná. Hiszen érezzük, látják terheit, melyek különben is mostoha viszonyaink között még súlyosabban nehezednek reánk. Megvonjuk magunktól a milliókat, pedig gazdasági és kulturális téren roppant teendők és feladatok várnak reánk, melyeket ha nem teljesítünk most, mikor a magunk urai vagyunk s mikor kézzel-lábbal azon kellene dolgoznunk, hogy megizmosodjunk, a ki tudja, lesz-e még ilyen jó alkalmunk a nemzet gazdasági és kulturális talpra állítására s a legjobb esetben is kiszámithatlan időkre visszavettetünk; — és meghozzuk e nagy áldozatokat, elvonjuk szánktól a keserves betevő falatot akkor, midőn az adó súlya alatt görnyed a nép, a birtokos osztály pusztul s az ország sok vidékén a közadók behajthatlanokká lettek és tesszük ezt egy oly idegen népért, mely lázadással fizet viszsza s lázadásával újabb, meg újabb áldozatokat követel tőlünk. Ez mind igaz, íme bevalljuk és elismerjük magunk is. Hanem daczára ennek, ki kell mondanunk másfelől azt is, hogy akármilyen nagy rész az, mit a fennebbi sorokban vázolunk, mégis csak a kisebb rész ahoz képest, mit elviselnünk kellett volna, ha bele nem megyünk vala abba a szerencsétlen okkupáczióba. Mert kétségtelen, hogy itt csak kisebb és nagyobb rész között volt választásunk. Elég sajnos, de a históriai és ethnographiai helyzet, melyet nem mi, hanem a századok teremtettek, ilyen volt és ilyen ma is. Ha mi bele nem ékeljük magunkat oda Szerbia és Montenegró közé, az a lázadás, mely ma végvonaglásban sínylődik, Dél-Magyarországon s a volt katonai őrvidéken tört volna ki, támogatva Szerbia és Montenegró által. Még igy körülsánczolva is, mennyi bajt okoz a monarchiának a járhatlanul és bevehetlenül bérezés Montenegró! Mindenki tudja, hogy Montenegró kezdettől fogva kényeztetett beezéje volt Oroszországnak s most is az , ami pedig Szerbiát illeti, aki még híven visszaemlékszik az eseményekre, tudni fogja, hogy az okkupáczió idején Szerbiában a muszka panszlávismus bérencze, a Risztics-kormány volt a mindenható, mely akkor sem csinált titkot belőle, hogy Boszniára aspirált; utóbb, a bukás után pedig meg épen nyilvánosan hirdette ezt. Épen a bosnyák okkupáczió okozta Szerbiában a legvakmerőbb terjeszkedésekre törekvő Risztics-féle muszkapárt csúfos bukását és elzüllését. A hívek, látva, hogy a monarchia megveti lábát a Boszna folyó területén, reményvesztetten elhagyták Riszticsot s csatlakoztak a Pirozsánácz féle politikusokhoz, kiknek politikai vezérelve: hátat fordítani Oroszországnak és meghitt jó barátságban élni monarchiánkkal. Hát ez semmi? Ez azt teszi, hogy az okkupáczió folytán Oroszországot kivertük egyik legfontosabb archimédesi pontjából : Szerbiából. A muszka kormány által köztudomás szerint szubvencionált montenegrói fejedelem megmaradt ugyan sasfészkében régi álláspontján, de a legújabb események megmutatták, hogy kénytelen, kelletlen, de mégsem merte magát egészen éles ellentétbe helyezni magát monarchiánkkal; ha csak szivből is, de cordont állított a határokon és nyíltan meghagyta embereinek, hogy ne segélyezzék a lázadókat. Nem mondjuk, hogy jobban is viselhette volna magát Nikita , de bizonyára más magatartást tanúsít vala ilyen lázadáskor, ha helyettünk ő az úr Herczegovillában, Szerbia meg Boszniában. Ha Szerbia és Montenegró osztoznak vala meg az okkupáti tartományokban, a háború köztük és monarchiánk között csak rövid idő kérdése lett volna, mert Oroszország, az Ignatieff- és Szkobeleff-féle emberek nem hagytak volna békét a két orosz vazallus tartománynak, míg kihívásaik következtében, a monarchia ellenek kardjára csap. És akkor nemcsak a szövetséges Szerbiával és Montenegróval kellett volna leszámolnunk, hanem a hátuk mögött álló Oroszországgal is, mely okvetlenül beleavatkozott volna. Hiszen láttuk 1875- ben, hogy mihelyt a török hadak porrá verték Szerbiát Zajtsár, Nyegotin és Deligrádnál, s mihelyt Szulejmán pasa ugyszólva ketté fűrészelte Montenegrót, nyomban jött a portára oly orosz háború, melynek végét jól tudjuk. Szóval, az occupátió által kikerültük a háborút Oroszországgal, legalább hosszú időre. Hogy aztán egy orusz-asztrail-magyar iinovit atchuica midőn Németország kezeit leköti Francziaország, midőn Oláhország aspirál Triesztre, Trentinora s átalán az adriai partvidékre — nem került volna-e többe még győzelem esetén is, mint az e sorok elején említett áldozatok, azt mindenki megítélheti. Hiszen az istenért, azon magyar államférfiak is, kik nehéz lélekkel belementek az okkupáczióba, nem tették ezt bolondjában. Ennyit az ismét megújuló bosnyák vita alkalmából folytassák. A miniszterválságban a személy kérdése, írja a „Hon“ bácsi levelezője, eddig nem forgott szóban, ami azonban azt a kérdést illeti, hogy osztrák vagy magyar államférfiit bízassák meg a közös pénzügyminiszteri tárczával, alig kétséges, hogy magyar ember fog vele megbizatni. Ez egyaránt kifolyása a dualismusnak s természete a közös kormánynak, melynek már Közösségénél jog is kell, hogy egyik tagja magyar legyen. — Ugyanezen tárgyra vonatkozólag írja a „P. El.“, hogy az itt tartandó minisztertanácsokban a bosnyák-herczegovinai viszonyok további fejlődése képezendi a tárgyalás anyagát, mi tekintetben némely lényeges pontok iránt már Kálnoky utóbbi ittléte ultimával határozat hozatott, önként értetik, hogy ezen tanácskozásoknál különös sulylyal bír azon miniszter nézete, ki eddig az okkupált tartományok kormányzásával volt megbízva. Ez az egyszerű és természetes oka annak, hogy Szlávy részt vesz eme tanácskozásokban, a nélkül, hogy ebből hivatalban maradására következtetéseket lehetne vonni, mint a hogy az elvi kérdés eldöntése előtt a személyi kérdésről szó sem lehet. Apponyi Albert gróf nyilatkozik a ,,Naplódban s egyebek közt ezeket mondja: Valamint nem szándékozom új pártalakulást kezdeményezni, és úgy nem látnám igazolt elhatározásnak azt, ha a választóim bizalmából nyert mandátumról lemondanék. Az egyiket, úgy mint a másikat azért nem tartom indokoltnak, mert semmikép sem érzem magamat gátolva abban, hogy a beszédemben jelzett irány mellett csekély erőm, teljes mérvének kifejtésével működjem. És nagy tévedés volna ezt hinni, hogy ezt az irányt mindazok ellenzik, kik — itt ki nem fejtendő körülmények folytán — a vámtarifa kérdésben máskép szavaztak, mint én. Ha ez így volna, akkor igaz, hogy a mérnökeit ellenzék soraiban, és így — miután minden más párttól áthidalhatlanul választ el — valószínűleg a parlament padjain sem volna helyem. A Deutscher Schulverein Magyarországon vallott kudarcra még mindig nem hagy nyugodni némely német lapot, így az „Augsb. Alig. Ztg.“ legújabb száma megint közöl egy levelet Magyarországból, mely a Schulverein elleni tüntetéseket a kirmány által megrendelteknek mondja, mint a mely kiadta a jelszót, hogy a ki nem tüntet, Magyarországnak és szabadelvű intézményeinek nyilvánvaló ellensége. A magyarok elhitették a magyarországi németekkel, hogy a Schulverein törekvése, hogy őket fölszabadítsa a magyarok nyomása alól, Magyarországot szétdarabolja és tehetetlenné tegye, és hogy a németek államot képezzenek az államban. Az „Augsb. Alig- Ztg.“ csodálkozik, hogy lehet ilyesmit kikiáltani. Mi is csodálkozunk nevezett lapon, hogy a roszhiszeműség és bornírtság keverékének eme kifakadásait, elég naivul nem átallja közölni. A három közös miniszter és velük az osztrák miniszterelnök Taafle gróf a magyar fővárosban időznek, hogy a boszniai ügyekben folyó elvi tanácskozásokat SZEME, az egyptomi válságról újabban a következőket jelentik Páriából: A terv, hogy török csapatok angolfranczia fővezénylet alatt rendet csináljanak Egyptomban, háttérbe szorul, mivel a török kormánynyal folytatott tárgyalások kiderítették, hogy a porta teljesíthetlen követeléseket támaszt, s másfelől nem elegendő mértékben teszi magáévá az angol és franczia javaslatokat. De minthogy minden pillanatban várható a polgárháború kitörése a Nílusnál, s így egy sürgős interventió szüksége állhat elő. Anglia és Francziaország már fontolóra vették az angol-franczia csapat expeditió eshetőségét, s a franczia hadügyminiszter megbizatott, hogy egy mozgósítási tervet dolgozzon ki, mely Angliával is közöltetni fog. A, batista,ispott felühangoztatják ezt is, hogy ha Haim pasa tétetnék alkirálylyá, szükségtelen volna a hatamak részéről minden erőszakos fellépés. A franczia flottaparancsnok még nem kapott parancsot az indulásra, de minden pirézben megkaphatja, miután az angol kormány ilyen parancsot már kiadott a csatornás hajórajnak. A Gambettista „Reforma“ szerint Bismarck herczeg tudatta a franczia kormányerőkkel a szultán ama kívánságát, hogy a franczia-angol flottához, mely az egyptomi vizekre fogna küldetni, csatoltassék két török hadigőzös is. Ugyanezen lap közöl egy Gambettához intézett kairói tudósítást, mely szerint a beduinok támogatják a khedivét, kik e végből toborzanak is katonákat. Ezek és az egyptomi csapatok közti konfliktus tehát nem lehetetlen, s ezt más oldalról is megerősítik. Szentpétervárról újabb mozgalmak hire érkezik. A parasztság ugyanis Dünaburg környékén a német birtokos osztály ellen dühöng, s ezen agrárius mozgalom annyira lábra kapott, hogy Ignatien szükségesnek látta csapatokat ama vidékre küldeni. Börzekörökben pedig hire jár, hogy Lippinán és Rosenthal Amsterdamban, Rotschild Londonban a diszkontó banknál és a Mayer bankháznál az összes orosz ügyletek liquidáczióját sürgetik, mert a helyzet — zsidóüldözés — bizalmatlanságot kelt. Egy külföldi diplomata pedig oda nyilatkozott, hogy ha Rotschild ahelyett, hogy Bontouxszal börzeháborút folytatott, Oroszországgal hasonló áldozatokkal elvi harcra kelne, a zsidóüldözések Oroszországban azonnal megszűnnek örökre. Londonban hire járt, hogy Cavendish és Rourke gyilkosait, négy izlandit, Dublinben elfogták, sereg berendezésében nagyon is szükségeseknek mondja. Az 1878-ki okkupácziónális hadjáratra és a mostani délszláv lázadásra hivatkozva, kimutatja, hogy az osztrák-magyr hadsereg mozgósítása nehézkesen és lassan megy végbe. A reform tehát szükséges, ehez pedig először is pénz, másodszor pedig a békeállomány felemelése kívántatik meg. A fölmerült javaslatok közül a „Köln. Ztg.“ leginkább azt pártolja, mely szerint a fennálló 80 tartalékos gyalogezrd egy-egy harmadik zászlóaljjal szaporítandók és sor gyalogezredekké változtatandók úgy, hogy a hadseregnek a mostani 80 helyett 160 sorgyalog erede volna, fia azonban ez az árai.iksi ne is volna keresztülvihető, akkor — úgymond a „Köln. Ztg.“ — legalább sürgősen óhajtandó volna, a gyors mozgósítás érdekében, az eddig hihetőleg politikai okokból került territoriális beosztás, amilyen Németországban szokásos, továbbá szilárd hadtestek és hadosztályparancsnokságok berendezése. Ami pedig különösen egy külön megszálló hadtest átalakítását illeti, az egyetlen tárgyilagos megoldás csak abban található, hogy ez a hadtest ne a többi csapatok valódi léterének rovására állíttassák fel. Minden találékonyság és zseniális kibúvók keresése semmit sem változtathat azon a tényen, hogy ez a formáció cssak a békeállomány fölemelése mellett lehetséges, minden más kibúvó hasonlítana ama kísérlethez, hogy egy takaró úgy hosszabbíttassék meg, hogy fent egy darabot elvesznek belőle, lent pedig hozzátoldják. Románia és Barrére javaslata. Bukarestbről írják, hogy a Duna kérdés nagy izgatottságban tartja a kedélyeket. Nem azért, hogy az európai bizottság jelen ülésszakában várják a kérdés megoldását, mint inkább azt hiszik, hogy a megoldás el fog halasztatni. Az izgatottságra főkép Francziaország magatartása szolgáltat okot, amely ország iránt a lakosság minden osztálya nagy rokonszenvvel viseltetett. Francziaország védelmezői annak tulajdonítják az ország magatartását, hogy a franczia biztos nem jól informálta kormányát és azt jelentette, hogy Barrére javaslatét legalább föltételesen elfogadja Románia. De ez a nézet hihetetlennek látszik, mert a román kabinet több hónap óta folyton igen részben és Ducrot-Aubert franczia követ majdnem egészen kívül állott az erre vonatkozó tárgyaláson , de az valószínű, hogy a franczia biztos és a román államférfiak általános szempontok megbeszélésére szorítkoztak, valamint azt is határozottan állítják, hogy a román miniszterek sohasem tévesztették szem elől a parlament és a közvélemény által eléjük szabott politikát. A román miniszterek tehát, okosan vagy nem okosan, elejétől fogva titkolták, hogy mit akarnak. Uj főrendiházi tagok. Bárhidi Béla és Pálffy Vari Lipót gr. főrangnak, ő felsége a király által a főrendiházba meghivattak. A meghívó levelek ő felsége által aláírva, a nevezetteknek való kézbesítés végett az illetékes hatóságokhoz megküldettek. Az osztrák-magyar hadsereg tervezett reformjáról, a ma érkezett „stöln. Ztg.“ vezérczikket közöl, mely a kilátásba vett változtatásokat az osztrák-magyar had- ORSZGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 13-án. Elnök: Péchy Tamás. Wahrmann Mór előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését az első magyar gácsországi vasútra vonatkozó 1871. 38 és 1875. 40. t. sz. némely határozatának módosításáról szóló törvényjavaslatban. Az osztályok mellőzésével fognak napirendre tűzetni. Cselkó Ignácz előadó bemutatja a számvizsgáló bizottság jelentését a képviselőháznak szeptember 24 től decz. 31-ig terjedő pénztári számadása megvizsgálása tárgyában. Napirendre fog tűzetni. Harmadszori fölolvasás után végleg elfogadtatott a vámtarifa s az arról szóó törvényjavaslat, át fog küldetni a főrendekhez tárgyalás végett. Következett a napirend: a gyulafehérvári káptalani és kolozsmonostori konventi, erdélyi országos levéltáraknak a magyar országos levltárral való egyesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Matuska Péter előadó röviden ajánlja a javaslat elfogadását. Lázár Ádám nem akar a javaslat ellen szólni, de kívánja, hogy átalában állam levéltárak állíttassanak fel s e czélból egy határozati javaslatot is nyújt be, melyben utasíttatni kéri a bülügyminisztert, hogy egy magyar állami levéltár felállítás iránt törvényjavaslatot dolgoztasson ki, hol a Magyarországot érdeklő Bécsben s másutt létező okiratok és levelek elkeleztessenek. Tisza Kálmán, mint belügyminiszter kijelenti, hogy Lázár határozati javaslatába azt kéri, ami már meg van, országos levéltár felállítását. Az országos levélbr kellően berendezve s szakértő levéltár tisztekkel ellátva van. Ő is fontosnak tartja az állami levéltár, s a bécsi s más levéltárakban reánk vonatkozó okiratoknak a magyar országi levéltárban leendő elhelyezése iránt tett lépéseket, bár azt kívánni nem lehet, hgy minden ily okmányok hazakerüljenk, mert minden levéltárnak tulajdonjog van iratain. -éri ajavaslat mellőzését. Ezután a javaslat elfogadtatott Lázár Ádám hat. javaslata mellőzésével úgy átalánosságban, mint részleteiben. Elfogadtattak a véderőről szóló 1868. XL. tcz. némely szakaszainak módosításáról szólójavaslatra a főrendiház által tett módosítások. Következett Luxemburggal a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről szóló tvjavaslat tárgyalása. Kazy János előadó ajánlja a javaslat elfogadását. Irányi Dániel: Egy átalános kiadatási törvény megalkotását óhajtaná, különben a javaslatot elfogadja. Erre a javaslat átalánosságban, valamint részleteiben némi stiláris módosítások után elfogadtatott. Következett a kérvények 15-ik sorjegyzékének tárgyalása. Szilágy megye közönségének kérvényénél, mely az ottani földadó kulcsot leszállíttatni, s a már befizetett adó megfelelő részeit visszatéríttetni kéri. Berzeviczy előadó ajánlja a kérvényi bizottság javaslatát elfogadásra, mely abban áll, hogy a hátralékokra tekintettel, a pénzügyminiszter vizsgálatot eszközöljen, s saját hatáskörében intézkedjen. Csanády Sándor a kérvény életbeléptetését kéri. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kijelenti, hogy megvizsgálta ez ügyet. Ígéri, hogy intézkedni fog azon módokról, melyek az ő hatáskörében lehetségesek, tudniillik a behajthatlan hátralékok törlése, fizetési halasztások engedélyezése és a hol indokolt, leírások eszközlése által. (Helyeslés jobbról.) Károlyi Sándor gr. kijelenti, hogy ő bízik a miniszter ígéretében, hogy e vidék bajain segitni fog. Ezután a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadja a ház. Ezután tárgyaltatott Jenei Viktor, Kolozsvári Sándor és Szász Béla, az érd. ev. ref. egyházkerület állandó igazgató tanácsa tagjainak kérvénye, melyben az Ugrón Gábor által ellenük emelt vádat helyreigazíttatni kérik. Elnök : T. ház ! A legközelebbi kérvény, mely tárgyalás alá kerül, Ugrón Gábor képviselő úrra teh*'1'''*,'1', fogva a targyi^^sem lehet de mivel a nazzadalyok 176. § értelmében a ház előtt szóval vagy írásban előzetesen előadhatja a maga észrevételeit, azt hiszem, most lenne helyén, mielőtt a 8. kérvényre áttérnénk, hogy a képviselő úr felszólaljon. (Helyeslés.) Ugron Gábor kijelenti, hogy fenntartja mindazt, mit az említett kérvényezőkre nézve az erdélyi ref. egyház kameratikum követelése tekintetében létrejött peregyezségnek tárgyalásakor mondott,hogy t. i. azon férfiak maguknak borravalót kötöttek ki, mely 21,284 irtot tett ki, s hogy ezt oly ülésben szavaztatták meg, amelyben kivülök a többségre csak egy szavazat hiányzott, és hogy ezáltal azon intenczió lett részben meghiúsítva, mely a képviselőházat ezen peregyezség elfogadásánál vezette, mert a törvényhozás iskolai és egyházi czélokra, és nem ily borravalókra szavazta meg azon peregyezség folytán adott összegeket. Egyúttal kijelenti, hogy Hegedűs ellenében is, ki akkor, midőn a fentebbiekét mondotta, azt monda, hogy a kialkudott munkadíj nem volt akkora, mint szóló említő, és hogy nem előzetesen alkudták ki azt maguknak az illetők , fentartja állításait, melyeket a kérvény mellé csatolt igazgatótanácsi jelentés is igazol, s elvárta volna a képviselői kollegialitástól, hogy Hegedűs biztos informáczió nélkül egy képviselőtársának adatait ne vonja kétségbe. (Ugron Gábor elhagyja a termet.) Berzeviczy Albert előadó: T. ház! Miután ezen kérvény tárgyalása szükségképen olyan jelleggel bírna, mintha a t. ház egyik tagja által ezen parlamenten kívül álló egyének eljárása iránt nyilvánított vélekedése felett bíráskodnék, miután az ilyen bíráskodás a parlamenti gyakorlat alapelveivel ellenkeznék: a kérvényi bizottság azt indítványozza, mondja ki a t. ház, hogy ezen kérvényt tárgyalhatnak nem találja és azért a kérvényt visszavétel céljából a ház irodájába letétetni kívánja. (Helyeslés a jobboldalon.) Hegedűs Sándor úgy látja, hogy azon sors, melyben a kérvény részesül, indokolja azt, hogy Ugronnak sem lett volna szabad az általa felhozottakat itt a házban előadni, hol a megtámadottak nem védhetik magukat. Szóló fentartja ezen ügyre vonatkozó korábbi állításait, nevezetesen azt, hogy nem tartja helyesnek itt ily kérdésben a vádaskodást, és azt, hogy az illetők nem kötöttek ki maguknak 21 ezer 284 frtot, mert a szerződés csupán úgy szólott, hogy annyit kapnak, amenynyit az általuk kieszközölt felesleg két éven át kitesz, ha pedig ezt nem tudják kieszközölni, semmit sem kapnak; Így tehát nem lehet azt állítani, hogy a perintéző bizottság tagjai maguknak előzetesen egy meghatározott összeget kötöttek ki, mert hiszen esetleg semmit sem kaptak volna. Imparlamentárisnak tartja a „borravaló“ kifejezést. (Szalay Imre közbeszól: Nem is más volt!) Ha Szalaynak más gusztusa van, arról szóló nem tehet. Abba, hogy ily fáradságos munkát az erdélyi ref. egyház miként jutalmaz, a képviselőháznak nincs beleszólása; annyi azonban tény, hogy a kérdéses összeg nem iskolai czéloktól vonatott el, sőt az erdélyi ref. egyház jövedelemtöbblethez jutott. Ezeket tartotta kötelességének megjegyezni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy fennálló törvényeink és gyakorlatunk szerint az erdélyi ref. egyház igazgató tanácsának és a közgyűlésének teljes jogában állott ezen karaeratikum kikeresése vagy érvényesítése iránt oly szerződést kötni, aminőt akart, köthette a nevezetekkel, köthette volna másokkal. Az egész világon, és főleg Magyarországon szokásos és természetes dolog, (Egy hang a baloldalon: Gesettelés!) hogy ily szerződések köttessenek. A kormánynak nincs joga egy prot. egyházi testületnek vagyoni intézkedéseibe, amennyiben azok saját jogkörében történnek, beleavatkozni. A felhozott vádakat visszautasítja. Rövid eszmecsere után, melyben Kiss Albert az állam ellenőrzési jogát hangoztatta, az általa adott összegekre nézve, a miniszterelnök megjegyzi, hogy itt az erdélyi ref. egyháznak saját vagyonáról van szó, Orbán Balázs pedig azt hangsúlyozta, hogy a quota litis kikötése törvénytelen, s végül Horváth Gyula az erdélyi ref. egyház autonóm jogkörét hangsúlyozta, s miután Szalay Imre Hegedűssel szemben megjegyezte, hogy ő épen azt nem tartja parlamentáris eljárásnak, ha valaki egy távollevő képviselőt vádol, mikor az nem védheti magát, a kérvényi bizottság javaslata elfogadtatott. Budapest főváros közönsége az ország ezeréves fennállásának megünneplése tárgyában be- adott ismeretes kérvényét a kérvényi bizottság tanulmányozás és jelentéstétel végett a kormánynak javasolja kiadatni. Göndöcs Benedek a pusztaszeri ásatásokat említi fel, melyeket eszközölt 8 reményen felül sikerültek. Az itt talált műemlékek fentartását és az első hánalkotó gyűlés e helyén kápolna emelését és egy diszkert létesítését óhajtja. E mellett a Gellérthegyen a nemzet dicsőségét hirdető nagy művet kívánna emeltetni. Erre ___zs__/__. % / •Vidovich Ferencz a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja. „A kérvény a kormányhoz azon utasítással tétetik át, hogy már a jövő évi költségvetésban és az ezredéves ünnepély megérkeztéig minden év költségvetésében bizonyos összeget vegyen fel, mely összeg az ezredéves ünnepély bekövetkeztével valami akkor meghatározandó közművelődési czélra fordíttassék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter: T. ház! Én igen természetesnek találom a minden oldalról nyilvánuló meleg érdeklődést a magyar nemzet ezredéves fennállásának megünneplése tárgyában, de én azt hiszem, hogy egyáltalában nem volna helyes és nem jó precedenst alkotna, hogy ha határozatiig utasíttatnék a kormány bizonyos összegeknek a költségvetésbe leendő felvételére és pedig már több évre előre is előirányzóig. Ha a főváros kérvénye, mint azt a kérvényi bizottság véleménye óhajtja, kiadatik a kormánynak, az kötelességének fogja tartani megfontolni a teendőket és annak idején indítványnyal lépni fel a t. ház előtt. De most ilyen utasításokat ne méltóztassék adni. Vidovich György: T. ház! Én a t. miniszterelnök úr nyilatkozata folytán határozatomat ezennel viszszavonom. (Helyeslés.) A ház elfogadja a kérvényi bizottság indítványát. A többi kérvényekre nézve a kérvényi bizottság javaslatai észrevétel nélkül elfogadtattak. KÜLFÖLD: Szkobelev és Ignatiev néhány nap előtt hir szerint összezördültek. Mikor Szkobelev Minszkből Moszkvába elutazóban volt, Minszkből zsidó küldöttség járt nála, mely arra kérte őt, hogy ne egyezzék bele a minszki helyőrség létszámának csökkentésébe, amint azt Ignatiev tervbe vette, mivel az a zsidókra veszélyessé válhatna. Szkobelev a küldöttségnek azt válaszolta, hogy ő nem is gondol s a zsidó hajszáknak nem barátja. Beszélt a mellett arról is, hogy az ő egyenes katonatermészete s nyílt beszédei gyanút keltettek bizonyos helyen s vele rosszul bántak. Szkobelev közvetlenül a küldöttség fogadása után találkozott Ignatievvel s összezörrenésük rendkívül éles jellegű volt. A tábornok teljesen meghasonlott a miniszterrel. A dohánymonopolisrára vonatkozó törvényjavaslat első olvasása a német birodalmi gyűlésen tegnapelőtt befejeztetett és a javaslat 162 szavazattal 121 ellenében, egy 28 al bizottsághoz utasittatott. — E bizottságba a monopólium 25 ellenére és annak 3 hive választatott. — Figyelmet keltett Richter Jenő beszéde.