Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)
1883-06-22 / 142. szám
ő tartozik ám ő Henter várnagy kezei közé visszamenni, hanem szabadon lesz bocsátva ezen tárgyalás után és méltóztassék azt a kérdést intézni, hogy ezt a vallomást nem tudja-e versben is elmondani. (Nagy mozgás és zaj a közönség közt.) Elnök: A tárgyalás komolyságát annyira profanálni nem engedem. Erre csupán ez lehet a feleletem. Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, verseket tudok, melyek megjelentek nyomtatásban, Scharf Móricz vallomásáról. Tehát ez a kérdés nem alaptalan. Elnök Ezt a kérdést nem teszem fel. Eötvös: Akkor első kérésemet legyen szíves megmagyarázni, hogy t. i. tanú nem tartozik többé a várnagynak őrizete alá viszszamenni. Elnök Nem tartozik. — (Scharf Móriczhoz fordulva). Tudod, hogy mehetsz ahová akarsz ? Scharf Móricz: Tudom, hogy szabadon mehetek, ahová akarok, szabad lábra helyeznek. (Tetszésnyilatkozatok a közönség körében.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a tisztelt közönséget, hogy minden tetszés- vagy nem tetszés- nyilatkozattól tartózkodjék. Jeleztem már előbb is, hogy nagyon nagy sajnálatomra esnék, valamely komoly eszközökhöz nyúlni a végett, hogy ezt megakadályozzam. Legyenek türelemmel és maradjanak csendesen. — (Schwarcz Salamon felé fordulva) : Megértette a fiúnak a vádját. Schwarcz Salamon: Hallottam hogy be-s szélt, de egy szót sem értettem belőle. Elnök: Fordulj hozzá Móricz, s mond meg neki, hogy mit csinált ő. Scharf Móricz: Maga is jelen volt a tiszaeszlári zsinagógában, 8 vagy fél 9 órakor lejött a templomba és vagy 11 óráig tartott az isteni tisztelet. Azután maga ott maradt a két sakterrel, akik jöttek Téglásról és Tarczalról. Schwarcz Salamon: Én ott maradtam? Scharf Móricz: Ott maradt és az a rongyos zsidó, aki ott volt minálunk, behívta Solymosi Esztert és bevitték a templomba, reá csukták az ajót és meggyilkolták. (Schwarcz Salamonhoz fordulva.) Maga elvágta a nyakát, a többiek tartották és a vért cserépbe öntötték. Schwarcz Salamon: Hát hogy mondhatsz te ilyent, te gazember! Elnök: Ő azt mondja, hogy azon leány meggyilkolásánál maga olyképen vett részt, hogy maga vágta el a nyakát, őt azonban ne akarja semmivel sem sérteni. Tessék felelni a tanúnak, de nem sérteni. Schwarcz Salamon: Én nem sértem, csak azt kérdezem, hogyan mondhat olyat, ami nem igaz? Funták: Ez nagyságos elnök úr, olyan jelenség mely a magyar igazságszolgáltatás folyamában még nem igen fordult elő. Kérem tehát nagyságodat egész tisztelettel, méltóztassék az eljárási rideg szabályoktól kissé eltérni és a vádlottaknak anyi tért engedni, hogy a tanú irányában a vád tekintetében állást foglalhassanak. Elnök : Csak azt nem engedhetem semmikép, hogy vádlott valami sértőt mondjon a tanúnak. Funták védő: Sértőt nem, mert azt mondja, hogy’ „hogyan mondhatsz ilyent“, az nem sértő s ha védekezni akar irányában és ki akarja mutatni állítása tarthatatlanságát, nagyon kérem a tek. törvényszéket, hogy ezt megengedni méltóztassék. Elnök: Az ellen nincs kifogásom, hogy a maga védelmét előadja, csak sértésnek nem akarom kitenni a tanút. Eötvös Károly: Azon a véleményen vagyok, hogy a vádlott is intézhet a tanúhoz kérdést, az ügyviteli szabályok ezt a jogot biztosíthatják, s nagyon kérem ezt a jogot ennek a vádlottnak méltóztassék megadni. Elnök: Még nem is kérte. Én őt felhívtam, hogy feleljen a vádra. Eötvös Károly: 0 kérdést akart intézni a tanúhoz. Elnök: (Schvarczhoz) Feleljen tehát rá, mit tart ezen előadása nézve ? Schvarcz: Azt mondom, hogy az nem igaz. Bebizonyítom, hogy az lehetetlen. Bebizonyítom a szentírással, — (Derültség a közönség körében), bebizonyítom a világtörténelemmel, bebizonyítom élményeimmel, hogy lehetetlen, hogy egy izraelita vallási szempontból gyilkosságot véghez vihessen, azt látja mindenki, hogy ez a fiú erre tanítva van, úgy mondja, mintha csak mesélne. Scharf Móricz: Én nem vagyok betanítva. Elnök : (Wollner vádlotthoz.) Értette, hogy e fiú azt mondja, hogy maga vezette volna a leányt a templomba? Wollner : Értettem, de miért nem mondotta nekem ezt a fiú a vizsgálóbíró előtt? Scharf Móricz: Akkor azt mondta a vizsgálóbíró úr, hogy ne szóljak egy szót sem, majd eljön az ideje, mikor ezt szemébe mondhatom. Wollner: Eiz nem igaz, mert akkor is szemembe mondotta volna. Scharf Móricz: Akár a vizsgáló biró úr mondotta, hogy nincs itt az ideje, hogy ezt szembe mondjam magának. Wollner: (Scharf Móricz:) Az nem igaz, amit te beszélsz, mert mikor a templomból kimentem, mindjárt früstökölni mentem. Scharf Móricz: Mert akkor már meggyilkolták a leányt, Solymosi Esztert. Azután jöttek ki a templomból, s elmentek ebédelni. ! Buxbaum (n éinet ü 1.) Nem igaz, a { mit ez itt beszél. Der Hund! Der Lauskerl . . ■ (Zaj.) Székely Miksa védő: Bátor vagyok a nagyságos elnök urat, méltóztassék figyelmeztetni a tanút, hogy szemébe nézzen Buxbaumnak. Elnök: Nézz szemébe. Buxbaum : Szemembe mered mondani, németül mondd! Scharf Móricz: Elmondom magyarul. Székely Miksa: (Scharf Móricz:) Nézz a szemébe, ne a bíróságra. Scharf Móricz (Buxbaum felé fordulva): Maga is ott volt akkor, mikor Solymosi Esztert meggyilkolták. Buxbaum: Hány órakor volt ? Scharf Móricz: 1882-ben, midőn a zsidóknak húsvételőtti szombatjuk volt. Buxbaum: De hány órakor? Scharf Móricz: 11 és 12 óra közt. Buxbaum (Élénken.) Én voltam ott. Pfuj! (Arczába köp Scharf Móricznak. Nagy mozgás.) Buxbaum : Mutass erre tanút! Scharf Móricz: Mutassa hát elő a leányt. (Scharf József feláll helyéről és Móricz felé indul, a börtönmester Scharf József és Móricz közé áll.) Scharf József: (A börtönőrhöz.) Czoki!(A Scharf József mellett álló börtönőr leülteti őt; a hallgatóság közt nagy mozgás.) Buxbaum: Hazudsz! (A fiú elé lép.) Scharf Móricz Ha csendesen nem viseli magát, beviszik a dutyiba! Székely Miksa védő: Kérem konstatáltatni, hogy a fiú atyja iránt ily kifejezést használt. (Tartós nyugtalanság.) Buxbaum (Scharf Móriczhoz, élénken): Apádtól úgy kellene félned, mint az istentől ! (Zaj a hallgatóság körében.) Szeyffert Ede: Ha nem lehet a tárgyalást csendesen folytatni, kérnem kellene a nagyságos elnök urat, méltóztassék a termet kiüríttetni és intézkedni, hogy mindaddig, míg Scharf Móricz kihallgatása folyik, a közönség távol tartassák. Elnök: Figyelmeztetem a közönséget , minden csendzavarástól tartózkodjék, mert különben sajnálatomra, kénytelen volnék a tér-met kiüríttetni. Buxbaum: Nagyságos elnök úr! Lehet-e elhinni olyan bolondságot, mit e fiú beszél? ! Ezt kérdezem az egész világ előtt, hogyan lehet azt mondani, hogy ez a fiú látott volna ilyen dolgot; ilyen bolondságot hogyan lehet elhinni? (Mozgás a hallgatóság körében.) Friedmann Bernát: Jogosnak tartom a vádlottaknak azon kérelmét, hogy a tanú vallomását azon a nyelven tegye, melyen akkor rendesen beszélt, midőn látta a vádlottakat, s ez pszichologice bizonyos befolyással van arra, hogy némi megnyugtatást fog nyújtani az iránt, hogy vallomása nincs betanulva, ha el tudja mondani részletesen németül is. Midőn a vádlottak, bár tudnak magyarul, de kívánják, hogy a fiú azon a nyelven mondja el, a mely nyelven, azt hiszik, hogy nem tanították. Elnök felszólítja Braun Lipót Lébit. (Móriczhoz) Mondja el ezen vádlottnak is, a mit látottt. Scharf Móricz: Maga 1882-ben midőn... Friedmann Bernát: Németül mondja. Scharf Móricz :Csak magyarul akarok beszélni, németül én nem beszélek. Friedmann: De tud, semmi közöm hozzá, németül is . . . Elnök: Mondja tehát szemébe vádlottnak, amit látott. Scharf Móricz: 1882-ben húsvétkor, az izraeliták nagyszombatja volt. Braun: Én nem tudok magyarul. Scharf Móricz: Ha maga nem tud magyarul, én meg nem tudok másképen, maga jelen volt Tisza-Eszláron. Braun: Mit tesz az, hogy jelen volt ? Scharf Móricz: Igen jelen volt Tisza- Eszláron. Elnök: Braunhoz. Miért kérdi ezt? Braun: Azért mondom, mert biztosan tudom, hogy otthon nem tanulta azt a szót, hogy „jelen volt“ és nem is tudja, hogy mit tesz ez a szó. Scharf Móricz: Ha maga nem tud magyarul, én tudom, mit jelent. Scharf József: Hiszen nem is tudott jól magyarul. Braun : Az apja szegény ember volt, nem taníttathatta. Scharf Móricz: Én jártam iskolába , tanulok most is. Elnök: (Móriczhoz) Folytasd! Scharf Móricz : (Braun felé fordulva) Jelen volt az isteni tiszteleten fél 9-kor, mikor megkezdték és azután ott maradt. Maga, a téglási sakter és Schwarcz Salamon behittak egy leányt és meggyilkolták. Braun: Kicsoda? Scharf Móricz: Maga, a téglási sakter és Schwarcz Salamon. Braun : A téglási ? Hát in hovávaló vagyok ? Scharf Móricz: Maga a téglási. Braun: Hát hogyan volt ? Scharf Móricz: Behívták a leányt levetkőztették, lefektették a földre. Braun : Mit csináltunk ? Scharf Móricz : Lenyomták és Schwarz megvágta a nyakát. Braun : Nem emlékszel, mit mondtál, hogy hol fogtam? Scharf Móricz: Nem emlékszem. Braun : A vizsgálatnál azt mondtad, hogy a lábát fogtam. Scharf Móricz: Hát a lábát fogta. Braun: A vizsgálóbíró azt olvasta fel előttem, hogy a fejét fogtam, azután én benn maradtam és a vizsgálóbíró úr kiment és akkor elferdítetted és azt mondtad, hogy a lábát fogtam. Hogy lehet ez igaz ? Elnök: (Móriczhoz.) Azt mondja Braun hogy azért nem mondasz igazat, mert egyszer azt állítod, hogy a lábát tartotta, máskor pedig azt, hogy a fejét tartotta. Scharf Móricz: arra nem emlékszem, hogyan fogta a téglási metsző, csak láttam hogy tartotta. Eötvös: Kérem a fiút kikérdezni aziránt, hogy a jelenlevők közül melyik a téglási, melyik a tarczali metsző, melyik a Braun és melyik a Buxbaum. Scharf Móricz (Braunra mutatva) ez a téglási (és Buxbaumra mutatva) ez a tarczali és ez pedig Schwarz Salamon. Buxbaum : Honnan ismersz ? Scharf Móricz: Nálunk volt 1882-ben. Buxbaum: A szobában nálatok ? Scharf Móricz: Nem a szobában, de Tisza-Eszláron a templomban. Buxbaum : A templomban, ahol negyvenen is voltunk? ... A templom nem volt bezárva, mikor imádkoztunk: hogyan ismerhetsz onnét engem ? Akkor mindnyájan elmentünk haza, mikor vége volt az istentiszteletnek. Scharf Móricz: Én nem láttam ott 40 zsidót. Ott nem volt 40 zsidó. Buxbaum : Hiszen mindig ki- és bejártak. De hát hogyan lehet az, hogy nem kiabáltál, mikor láttad a gyilkosságot. Scharf Móricz: Nem volt, kinek kiabálni. Elnök: A fiú azt mondja, hogy látta, de hogy vele magával mi történt, az nem tartozik ide. Szeyffert Ede: Mondja meg, hogy szombati napon rendesen jött-e valaki a ki a házi dolgokat elvégzi. Ki volt az? Scharf Móricz: Bátori Gáborné. Szeyffert: Azon a napon, midőn tavaly a húsvét előtti szombat volt, volt-e ott Bátoriné ? Scharf Móricz: Nem. Szeyffert : Hogyan tudja hogy nem volt ott?Scharf Móricz: Tudom, mert otthon voltam. Szeyffert: Határozottan tudja hogy nem volt ott? Scharf Móricz: Igenis tudom. Szeiffert: Miben állott Báthorynénak a dolga. Scharf Móricz: Báthorynénak az volt a dolga, hogy pénteken gyertyát teszünk az asztalra és onnan szombaton leveszi és felteszi a szekrényre. Szeiffert: Mindig csak az asszony járt ott ? Scharf Móricz: Az asszony is, meg a leánya is. Szeiffert: Megeshetik, hogy akkor szombaton is volt ott. Scharf: Nem volt. Szeiffert: Azok a szomszédban laktak, mert nem ment maga utánuk, ha szüksége volt rájuk. Scharf Móricz : Azért nem mentem, mert nem küldtek. Szeiffert Ede: Nagyságos elnök úr! Méltóztatott a tanút figyelmeztetni arra, hogy ő nem köteles atyja ellen tanúvallomást tenni, de nem méltóztatott figyelmeztetni, hogy tehet vallomást atyja ellen is, ha akar. Elnök: (Scharf Móriczhoz fordulva.) Nem tartozol, nem kötelességed atyád s mostohaanyád ellen vallani, de ha akarsz, szabadságodban áll ellenük is vallani. Scharf Móricz: Amit tudok, azt megmondom. Elnök: De önként akarsz-e szólani, ha nem kérdeznek? Scharf Móricz : Szólok. Eötvös Károly: Szembe mondja atyjának ! Szeyffert főügyészi helyettes: Néhány kérdést kívánok a tanúhoz intézni. Friedmann Bernáth : A keresztkérdésekre csak az esetben méltóztassék áttérni, ha azok befejezhetők és azért arra kérem a közvádló urat, hogy csak az esetben bocsátkozzék keresztkérdésekbe, ha azok egy fél után megtörténhetnek, ha méltóztatnak kívánni, nem bánom, ha 8 óráig is itt maradunk. Elnök: Amennyiben a tárgyalásra kitűzött idő vége felé közeledik, nem akartam a keresztkérdéseket megkezdeni, csak a szembesítést akartam eszközölni. Scharf József: Vagyok bátor a szembesítést kérni. Szeyffert: Én kívánatosnak tartanám hogy a keresztkérdéseket most ne kezdenék meg, hogy azokat azután egyfolytában lehessen elvégezni. Friedmann: A keresztkérdéseket ne kezdjük meg, nehogy felmerüljön azon gyanú, hogy a további kérdésekre nézve informáltak, hanem meg legyen győződve mindenki, hogy kérdéseinkre készületlenül felel. Elnök: E szerint a tárgyalást a mai napra befejezem és annak folytatását holnap délelőtti 9 órára tűzöm ki. CSARNOK. Az örökség. Sandeau Gyula regénye Fordította: Mendel Farkas. (Folytatás.) — Haza akarok menni, — kiáltotta Herman. — Hol van a jó bácsi? kiáltott sírva Margit. Müller elkezdte hajszolni a denevéreket, ki akartam őket kergetni. Édith, ki erőlködésének tanítja volt, nem tudta kitörő nevetését visszatartani és Ferencz, ki magát nevetségesnek érezte, ezért haragudni látszott. Végre kirepültek a denevérek, a gyermekek megnyugodtak, minden elcsendesedett, kivéve a fedeleit lévő csikorgó szélkakasokat és a baglyokat, melyek rémségesen huhogtak, valamint az ablaktáblákat is, melyek rosszul lévén megerősítve, minduntalan a falhoz csapódtak Ezt leszámítva, békésen telt el az éj. Edith és Müller számlálhatták az órákat is, és midőn megvirradt, még nem hunyták volt be szemüket. A legelső napsugarakra elfeledték barátaink az átvirrasztott éjszaka kellemetlenségeit. Valóban fejedelmi kastélyban voltak. Edith ugyan kissé szomorúnak és sötétnek találta, de Ferencz el volt ragadtatva általa. A park pedig nappal is megtartotta éjjeli szépségeit. Edith nem is képzelt magának ilyen szép árnyékos helyet. — Kedvesem, — szólt Ferencz nejéhez, mindenekelőtt látogatást kell tennünk vendégeinknél. Nem mutathatunk elég gyöngédséget, és előzékenységet jótévőnk családja iránt. Légy nyájas és előzékeny irántok, hogy az első naptól kezdve ne higyjék azt, hogy Zsigmond gróf egy olyan kalandornak adta birtokait, ki azokra nem érdemes. A reggel az öltözés gondjaival tölt el. Ferencz legszebb ruháját, legszebb nyakkendőjét vette fel. Midőn Edith legdrágább és legszebb ruháit fölvette, s a gyermekek ünneplő ruháikba voltak öltöztetve, Müller elküldte Wurmot a Stolzenfels kisasszonyokhoz, hogy látogatását jelentse be nekik. Ulrika viszsza szent, hogy egy óra múlva fogadnak. Müller ezt az órát arra használta fel, hogy a kastély szolgaszemélyzete felett szemlét tartott. Wurm mutatta be őket. Ferencz először is pár hatásos szót intézett hozzájuk, de úgy látszott, hogy nem nagyon hallgatnak reá. Végre Wurm egyenként bemutatta őket. — Ez a Bildmanné szobalánya, ez az őrnagy inasa. — Ezek a Stolzenfels kisaszszonyok szolgálói. — Ez a kastély balszárnyának felügyelője. — Ez a balszárny szakácsa, ez az Ulrika kisasszony társalkodónője. — Ez a Hedvig kisasszony társalkodónője. — Ez a kis Izsák nevelőnője. — Ez ez őrnagy ur pinczefelügyelője. — Ez az őrnagyné kocsisa. — Ez a kisasszonyok vadásza. — Ezek a Frigyes ur hajtói és peczérei. MAGYAR POLGÁR. (142. sz.) 1883. junius 22. Idegenek névsora (Junius 21-én.) Nemzeti szálloda. Ábrahám Antal körjegyző Egeres. Brüll Samu birt. N-Várad Deutsch Ignácz ügynök Bécs Jack Sándor keresk. Bécs. Lemberger Viktor utazó Bé cs. Molnár Ede uradalmi igazgató Tótmegyer. Hungária-szálloda: Horváth Kálmán birt. Zsuk. Pap László kereskedő Brassó. Trencsényi Ferencz gyáros Budapest.