Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-11-11 / 260. szám
Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr.— Nyílttéri sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája (Balközép-utcza 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kiviteléré Használhatlan kéziratok nem adatnak viasra. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, NOVEMBER In. Luther-ünnep. Ma négyszáz esztendeje annak, hogy a gondolat- és szólásszabadság halhatatlan hőse született. Az a kegyeletes ünnep, melyet a kolozsvári ág. hitv. evang. egyházközség a nagynevű reformátor szellemének tiszteletére rendez, méltó arra, hogy részt vegyünk benne. E szellem az uj kor szelleme. Flavio Gioja delejtát adott az emberiség kezébe, melylyel a hánykódó tenger végtelen hullámai között is megtarthassa czélja irányát. Meréssszé tette az embert, elhagyni a megszokott közelpartokat. Luther az emberi lélek mélységes tengerére adott nekünk iránytűt az öntudatos meggyőződés elvében. S merészszé tette az embert, elhagyni a vakbuzgóság lélekölő ürességét. A thüringi erdő magányának egészséges levegője, az egyszerű bányász-család egészséges házi erkölcse testben, lélekben egészségessé, éperőssé növelték. A szabad természet végtelen utat nyitott gondolatainak : a bánya mélységeiről hallott félelmes regék istenbe vetett bizalommal töltötték el gyermeteg kedélyét. Szigorú erkölcs, mély hit, szabad gondolat és rendületlen meggyőződés, melyek a hőssé vált férfiút jellemzik, ez egyszerű körben nyerték csirájukat. E csira terebélyes fává növekedett, mely az emberiség egy jókora részének nyújtott enyhülést. Mi, akik ma századok emésztő harczai után, a lelki békesség malasztját élvezzük, kiket immár életczéljaink útjában meg nem akaszt többé a vakhit kegyetlensége, emlékezzünk meg arról, kinek e békességet és nyugalmat elsősorban köszönhetjük. Ki és mi volt ő a hitélet terén, mi értéke van tanainak ? elmondják az ünnepély szónokai. Ma is élő és termékeny hittételei, erkölcs-szabályai az emberek nagy tömegét tartják össze a humanitás érzelmeivel. De tisztünkben áll emlékeztetni a nemes eszmék harczosára, ki a lelkiismereti szabadsággal együtt az emberi szellem szabadságát is kivívni segített. Dús örökösei vagyunk mi neki. Illő, hogy négyszázados emlékezetét kegyelettel újitsuk fel. Példáján sokat okulhat a nemes eszmékért lángoló. A rendíthetetlen meggyőződésből merített bátorság, melylyel útját állta a képmutatásnak, midőn a 97 vitatételt a wittenbergi vártemplom ajtajára kiszögezte; a merész elhatározás, melylyel a minden lényegest magában foglaló szentirással kezében a wittenbergi Elster kapui előtt a kiközösitési bullát s a kánoni jogkönyvet megégető, s ezzel a pápai tekintély mindenhatóságát s az egyházi hagyomány korlátlan erejét megtapodta; a nyugodt határozottság, melylyel a voroszi fényes birodalmi gyűlés előtt, Husz János sorsával szemben fentartotta tanait, szólván: „Itt állok, nem tehetek máskép; isten legyen segítségemre“; és az az erő, melylyel Wartburg magányában önlelke kisértetével annyi életveszély és életcsáb között diadalmasan szembeszállott, — mindezek örökre magasztos példái lesznek a tántorithatatlan meggyőződésnek. Szelleme hozzánk is áthatott s a nemzeti érzelemnek fentartó erőt kölcsönzött. Vallási harczaink, nemzeti létünk és alkotmányunk védelmével függöttek egybe. A szabadság napjának hajnalában ő is egy ragyogó fénysugár, mely életet kelteni volt hivatva. A Hans Sachs „wittenbergi fülemiléje, mely a tavaszt meghozta,“ a szabadság dalának egyik versszakát énekli, mely ma is megcsendül füleinkben. Ne egyes szavaiból vagy kifejezéséből ítéljük őt meg, azok félrevezethetnek. De olvassuk ki irataiból alapelveit, vonjuk ki szellemét s tekintsük összefüggésben tetteit, egész életét, ek-kor tudjuk csak méltatni hatásának mérhetetlenségét az emberies lét megkönnyítésének munkájában. Minden ember egyenlőségét hirdette. Az egyház mindenhatósága ellenébe az állam fenhatóságát helyezte, az isten végtelen jó szolgálatában. „Mert igy szólt Szent Pál a keresztyénekhez (helyesben: polgártársaihoz) : minden lélek — én azt tartom, a pápáé is — alattvalója legyen a felsőségnek, mert ez nem hiába hordja a kardot, istennek szolgál vele.“ Kiemelte az állam erkölcsi természetét, Pál apostolt idézvén: „minden hatóság az istentől származik.“ Távol áll azonban a korlátlan államhatalom hirdetésétől. A lelken csak isten uralkodj hatik. A „szeretet jogát“, „az ész természetes jogát“ az írott jog fölé helyezte; az a forrás, mintakép. A felsőség jogtalan erőszaka ellenében az ellentállást megengedhetőnek tartá. „A férfias jog- és szabadságérzet tehát Lutherben is érvényre emelkedett, (így szól felőle korunk egyik nagy államtudósa) s tekintélyével rút viszszaélést követnek el akkor, midőn a későbbi, sőt még a legújabb absolutisták is az ő jámbor hódolatát az isten hatalma iránt, mely a felsőbbség hatalmában is nyilatkozik, tévesen a képen magyarázták, mintha ő bárminemű zsarnokságnak szolgailag alávetette volna magát.“ Nagy szellem! Ily vádtól nyugton alhatod 337 éves sírod mély álmait. Álmodd, nagy szereteted örökkévalóságát! Pál apostol mondásaként: „A hit által való nemes harczot jól megharczolod!“ Mert bíztál ügyed igazságában, hitedben, istenedben, kit legnehezebb napjaidban találtál „erős váradnak“. Emlékezeted i 1y hitre tanítson minket mindörökre. Aláássák emlékezeted! Nagy Mór Tárcza, Luther születése évfordulóján. Ma üli egy felekezet alapítója születésének négyszázados ünnepét. Egy ünnepet, mely egyszersmind politikai regeneratiónk, az újkori czivilisatio ünnepe. Mint reformátor egy pályára lépett, mely százada elején Huss Jánost máglyára vetette. E merészsége a világtörténelem egyik legnagyobb alakjává, sikere a vallástörténelem egyik bajnokává tette őt. Ő nyitja meg a reformationt azon időben, ki a vallásszabadságért küzdött, a politikai szabadságért is kívánt harczolni. Azon kor a politikai és vallásos intézményeket még nem különböztette volt meg, s a midőn az egyház figyelmét magára vonta, a világi hatalom üldözésének is kitéve látta magát. Ki sikerhez jutott a vallás terén, a politikai el- nyomatás alóli felszabadulást is előkészítette. Mikor fellépett, a renaissance a tudományt, művészetet, társadalmat nagy reformokon vitte volt át. Csak a hierarchia és kormányzat nem engedte magát érintetni. A puskapor és könyvnyomás feltalálása, Amerika felfedezése, Copernikus fellépése felkeltötte volt ugyan az észlelődést, az emberi elme önbizalmára ébredt volt, de hogy a világi és egyházi feudalismus bástyáin résttessék, a reformatiónak kellett bekövetkezni, a vallás lobogóját kellett kitűzni, hogy a reformok zászlóvivője meghallgatásra találjon. Mai Luther fellépett, sikert aratott. S a mi kegyeletünket igényli, nem annyira merészsége, mint azon tapintat, melylyel a reformatiót megindította, a reformatiót egy világtörténelmi eszmévé emelte. A reformatio a keresztény vallás, keresztény czivilizatiónk, szellemi és erkölcsi életünk e sarkköve előtt tisztelettel hajlott meg. Nem a religio, a rítus és liturgia felett fejlett ki a hosszas vita, az efelett való eltérések fejtik ki a felekezeteket. A religio alapelvei : az istenben vetett hit, a felebaráti szeretet tana, a feltámadás reménye érintetlenül hagyatott. A római kath. vallás nagy befolyását az emberiségre, a czivilizátióra, kétség alá nem kívánták vonni. Megtámadták a feudális hierarchiát, de a papi hivatás kimagasló czélját már azért sem támadhatták meg, mivel a mozgalmat maga a római vallás papsága vezette s igy szintén meg akarta állását tartani. A conciliumok, szent atyák által felállított dogmák felett a biblia álláspontjára tértek. Az oltár helyett a szószékre vitték át az isteni tisztelet súlypontját. A nemzeti nyelvet tették a rítus nyelvévé. Az ünnepnapok számát megaprózták. Megszüntettek minden vezeklést, böjtöt, gyónást, papi nőtlenséget eltöröltek. A reformátióval egyidejűleg maga a római vallás is megifjodott az által, hogy keletkezett a jezsuita rend, s az a katholikus vallás bölcselmét formulázta, s szellemet hozott a dolgok régi rendjébe. A protestantismus a szószékre és irodalomra s iskolákra vetette magát. A zenét, éneklést az isteni VeietLc llJilUcu. l_________________________.-------------—z i számunkhozVan mellékeltje Hamath Lujza Fény és ÁrnyakHez. beszélgetnek előfizetési felhiu . tisztelet kiegészítő részévé teszi. Az iskolák vallásos és erkölcsi erénye mellé fellépteti az értelmi fejlesztés kívánalmát. Az egyesek miveltségét a tömeg miveltségével kívánja helyettesíteni , szervezi a népnevelést. A tudomány megszűnt a papság kiváltsága lenni. Ez időtől a római vallás, a haladás nagy előnyére, a protestantismussal mindenekben nemes versenyre kelt.. A protestantismus röviden jelzett eszmeköre azon korban igen alkalmas volt az emberek kedélyét mozgásba hozni. Egyik tana lévén a polgári szabadság fejlesztése, különösen a polgárság mint felszabadulása eszközét tekintette. A világi nagyok szintén mint olyat üdvözölték, mi őket az egyháziak fensősége alól fel fogja szabadítani. A kormányoknak épen nem volt ellenöre, hogy az egyházak nagy javadalmai az állam részére jutnak. A vallásos és polgári szabadságérti küzdelem egyesítése fenn és femn időszerűnek bizonyult. S hol a római császárság fenhatóságátóli felmentetés közéhajtáskép élt, a protestantismus mintegy segítette volt, hogy a politikai kérdés megoldása az egyház lobogója alatt intéztessék. E siker emlékünnepe hívja fel figyelmünket, melynek oroszlánrésze az ünnepelté. Mint hitujjító a lelkiismeret szabadságáért lépett sorompóba, bár kik utána következtek, túlszárnyalták. De övé marad az érdem, hogy lángra lobbantotta a polgári háborút, mely harmincz évi küzdelem után megnyitotta a dolgok új rendjét, melyből Európa alkotmányossága fejlett ki. Mert a harminczéves háború nélkül nem lett volna Anglia s Francziaország forradalma. S övé marad az érdem, hogy az oktatásügynek, nemzeti irodalomnak lendületet adott, s ezáltal a czivilizátiónak szolgálatot tett. K L A hivatalból való vadászatoknak, melyeket a vadászatról szóló 1883. XX. t.-cz. értelmében a közigazgatási bizottságok engedélyeznek, esetről-esetre való bejelentése iránt kereste meg a nagyszebeni pénzügyigazgatóság a szebenmegyei közigazgatási bizottságot, és pedig azon indokolással, hogy ezen hajtóvadászatok alkalmával a pénzügyi közegek ellenőrizhessék, váljon a vadászati adóról és fegyveradóról szóló törvényben előírt rendelkezések a résztvevők által megtartatnak-e. Szeben megye közigazgatási bizottsága azon nézetben lévén, hogy a hivatalból való vadászatoknál, az említett törvény rendelkezései Brandenburgi Katalin vezeklése. Írta : Szilágyi Sándor Bethlen Gábor a trónkövetkezés kérdését még életében elintézte. A legfontosabb kérdéseket, az az országgyűlés szabályozta, mely Katalint férje utódává választá, követi őt a fejedelemségben Katalin, kinek gyámja és tanácsadója Bethlen István a kormányzó ; de az országos dolgokban rajta kívül még a fejedelmi tanácsot is meg kelle hallgatnia: az ő beleegyezésük nélkül semmi országos kérdésben nem dönthet. Halála után ez első országgyűlés válasszon egy kincstartót. A követségeket a kormányzó és tanács jelenlétében fogadja. Végrendeletében és utolsó intézkedéseiben e megállapodásokat szabályozta - teljes igyekezete oda irányult, hogy azok állandó fenmaradását biztosítsa. De biztosítni akarta ezenkívül három utolsó hadjáratának fő eredményét is, a hét vármegyének véglegesen Erdélyhez csatolását. Ezért hívta össze a kassai tanácskozást, ezért találkozott Murtezával, a budai basával, ezért küldte Apafit a portára. De csak az alkudozások megkezdéséig juthatott: előbb meghalt, mintsem bármi eredményt érhetett volna el. Mind a három béke Ferdinánddal kikötötte, hogy a hét megye Bethlen halála után azonnal visszaszálljon. Apafinak az volt a