Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-05-04 / 103. szám
o fejlődést mutatnak, így emelkedett a bevétel az egyenes adókból 649,622 frttal, a fogyasztási adókból 403,793 frttal, a fogyasztási adóvisszatérítésekből 280,171 frttal, a dohányjövedéknél 1.381,568 frttal, a postajövedéknél 180,136 frttal, a távírdánál 13,450 frttal. A jövedelmek az I. évnegyedben általában 1 millió 955,290 frt többletet mutatnak, amivel szemben a kiadások emelkedése 1.312,371 frt, ezek között nevezetesebb emelkedést mutat a közlekedési minisztérium szükséglete 476,017 frttal és a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumé 472,828 frttal, valamint a rendkívüli közösügyi kiadások 379 ezer 54 frttal, ez azonban csak a teljesített nagyobb befizetésekből származik, ami a költségvetés arányában fog beszámíttatni. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 2-án. Elnök: Péchy Tamás. A napirend előtt személyes megtámadtatás czímén szót emel Szalay Imre, T. képviselőház! A tegnapi napon, midőn a miniszterelnök úr beszéde alkalmával közbekiáltottam, nem hallottam, hogy Jókai J. képviselő úr közbekiáltásomra azt mondotta: „nem fudhsm ez“, mely közbekiáltás a túloldalon, mint a gyorsírói jegyzetekben van, élénk derültséget keltett. (Egy hang a jobboldalon : Méltán !) Ezen közbekiáltásnak, t. hát, kettős értelme van ; az egyik olyan kicsinyes gyanúsítás és azt hiszem, mint tisztességes ember és mint szőlőbirtokostársam Jókai képviselő úr nehezen azon szempontból mondta. A másik értelme pedig az, hogy én sokkal inkább vagyok szakértő ember a szőlészet és borászat terén, mint politikus. Elfogadom, de azt az egy megjegyzést teszem rá, hogy a 1. képviselőháznak minden egyes tagja sokkal nagyobb joggal mondhatja azt én reám, mint éppen Jókai t. képviselő úr, aki ma az ország közvéleménye előtt a milyen magasan áll mint a nemzet költője, mint politikus oly alant. Csak ezt kívántam megjegyezni. (Derültség a jobboldalon.) Jókai Mór : T. ház ! Ha megnyugtatására szolgálhat Szalay Imre t. képviselőtársamnak és szőlőtermelő kollegámnak az a nyilatkozatom, igen szívesen teszem meg, hogy én ezen szavakkal „aera fuchsin“, egyáltalán nem akartam közel lépni az ő szőlőtermelő és borral üzleteskedő minőségéhez. (Derültség.) Azt, hogy Szalay Imre t. képviselő úr ért a fuchsinhoz, nem én találtam ki; ott azon a t. párton (a szélsőbalra mutat), ha jól emlékszem, Almássy Sándor képviselő úr mondja egyszer Szalay Imre t. barátomnak itt e házban, hogy ő nagyon jól ért a fuchsinhoz. Részemről akkor, mikor közbe tetszett kiáltani, hogy Boszniát is elfoglaltuk, ezzel a kifejezéssel: „nem fuchsin ez“, azt akartam mondani, hogy Boszniát nem ismeri annyira, mint a fuchsint. (Élénk derültség.) Ha a t. képviselő úr a fuchsinhoz sem ért, akkor megnyugszom benne, hogy annál kevésbbé ért Boszniához. (Nagy derültség.) Szokás egyébiránt itt összevissza vagdalózva közbekiáltani és tesszük ezt itt is, ott is (úgy van! jobbfelől) s igen csodálkozom, hogy a t. képviselő úr, ki nagyon sokszor él ezzel (igaz! jobbfelől), ha egyszer kicsúszik szánkból egy odavetett tréfás kifejezés, miért csinál belőle országos kérdést. (Derültség. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Következet a napirend: az állandó országházról szóló javaslat folytatólagos tárgyalása. Mint első szónok Szontagh Pál beszélt a javaslat mellett. Rövid, de tartós hatású, eszmékben és meggyőző érvekben gazdag s nagy figyelemmel hallgatott szép beszédét élénk tetszéssel fogadta a ház többsége. Kicsinyes, aprólékos érvekkel s zaj közben beszélt a javaslat ellen Steinacker, mire a főrendi üzenet átvétele után Bánffy Béla gróf igazolá a közlekedési bizottság eljárását Steinackerrel szemben. Most Dobránszky Péter szólt a javaslat mellett. Dobránszky Péter arra alapítja beszédjét, hogy a hivatását átérző képviselő, mikor áldozatokat kér az országtól, köteles indokolni, hogy mi czélra és kitől kéri. Az ország nagy czéljairól különféle módon nyilakozhatik a meggyőződés: úgy, mint halhatatlan Széchenyink fényes történelmi tette bizonyítja, vagy úgy, mint bizonyos vasárnapi gyűléseken szokott nyilvánulni, ahol rendesen a gyomortól kölcsönözik az indokokat és lelkesedést, (Halljuk! Halljuk! Mozgás a szélsőbalon, és ahol rendesen beszélni szoktak oly emberekről, akik jól ebédelnek és olyanokról, akik nem ebédelnek jól és ahol rendesen beszélni és deklamálni szoktak népnyúzókat, adóexecutióról és másokról. A nagy Széchenyi nem ily példát adott nekünk. Az ő idejében pedig Magyarország hátrább volt, mint ma: nem volt 8 ezer kilométer hosszú vasúti hálózata, nem volt 16 ezer népiskola; nem volt fiumei kikötője és nem szabályoztuk vizeinket száz milliót felülhaladó költségekkel; a Duna két részre hasította az országot, mert nem volt állandó összekötőhíd rajta és nem volt ezen országnak ezer és ezer más dolga, ami ma van. Széchenyi ekkor azt mondhatta volna, amint tegnap hallottam egy hasonló álláspontot, hogy építsünk előbb utakat, tartsunk jól fizetett hivatalnoki sereget és hagyjuk el az Akadémia luxusát. Volt egy lelkesedettebb nemzedék, amely nem alkudott fillérek felett. Jövőt kérünk, jövőt emlegetünk! Mily czímen, ha nem vagyunk készek áldozni a jövőért? Pedig az országház nem kér egy-egy polgártól annyi áldozatot, amennyiben egy esteli színház kerül, meg annyit sem, amennyit muzsikáló czigányaink tányérjára szoktunk borravalóképp dobni. (Helyeslés jobbfelől. Derültség balfelől.) Amit állítok, azt kimutatom számokkal. Bizonynyal ideje lesz felemelkedni a nemzeti becsület magaslatára. (Derültség balfelől.) És nem kellene minden nagy nemzeti kérdésből törpe napi kérdést csinálni, koldussá teszszük és kifosztjuk a népet. (Igaz! ügy van balfelől.) Ez a vád ? Én nem foglalkoznám e kérdésekkel, ha nem emeltetett volna e vád. T. ház, a kinek a haza és az állam kell s a ki egy halandó állam ezernyi szükségleteit fedezni akarja, annak áldoznia kell és én, tehát, nem azzal izgatnám az állam és törvénytisztelet ellen a népet, hogy bőrig exequálják, megnyúzzák, hanem arra tanítanám a derék népet, hogy igyekezzék polgári és hazafiai kötelességét teljesíteni és megmagyaráznám még minden polgárnak, hogy a legnagyobb teher nem az, melyet a haza ró reánk, hanem az, melylyel önmagunkat sújtjuk és pusztítjuk, midőn erőnkön túl költekezünk és minden számítás nélkül élünk. Ez az igazi pazarlás. (Helyeslések.) De van a tékozlásnak egy más neme is tehát, és ez abban áll, hogy eltékozoljuk a nemzet erkölcsi kincsét, becsületét, hitelét; midőn e házban hirdetjük ország-világnak, hogy e hazában nincs vagyon, nincs életbiztonság, nincs igazságszolgáltatás, hogy itt betyár és fosztogató az állam csak úgy, mint a társadalom. (Helyeslések. Derültség és felkiáltások balfelől: Éljen!) ő be fog számolni választói előtt, hogy miért hozta meg ezt az áldozatot. Meg fogja nekik mondani: Te egy holdas székely atyámfia, a te nevedben az országházra 2 krajczárt megadtam és a te nevedben 5 holdas atyafi 10 krajczárt. És jól tudja, hogy a hazafias székelyek azt fogják mondani: ha tetted, jól tetted. Ezután az országház helye, stylje és költsége ellen tett észrevételeket cáfolja. Azt mondja, hogy ez a hely szabad, szellős, egészséges és befásításra, parkírozásra alkalmas tér. Ami a stylt illeti, reflectálva Orbán Balázs hivatkozására, azt mondja, hogy Mátyás király hivott be olasz munkásokat az országba és ezek által építtette Vajda-Hunyad várának főkaputornyát és arany termét épen gót-stylben építtette. De maga Buda városa is 1684-ig egészen gót-stylben épült város volt. Ilyen volt Esztergom, Győr, Nagyvárad, Székesfehérvár és Hatvan és igen sok más város is. A műemlékeknek egész hosszú sora, várak, kastélyok, templomok nagy száma mind azt bizonyítja, hogy nálunk nagyobb mértékben és hosszabb ideig uralkodott a gótstyl, mint Európa más országaiban. Legfontosabb a pénzkérdés. Azt mondják, hogy a legdrágább tervet és szylt választottuk. A pályázatok sora előtte van és ebből azt látja, hogy a legolcsóbb terv ajánltatott elfogadásra. A „Patres conscripti“ pl. 7.123,246 frtot irányozott elő pincehelyiségek és tetőzet nélkül. A többi tervek is mind így készültek. Ezután elmondja, hogy mennyi esik abból az állítólagos nagy teherből egy-egy adózó polgárra. Mindenek előtt az a nép, amelyről úgy szoktak beszélni, hogy „nem ebédel jól mindennap“, a lehető legkisebb arányban járul az ország adójához. Számítást tesz, hogy 2.486,265 földbirtokostól, holdankint két krajczárt számítva, bejönne évenkint 931,956 frt. Az önnálló iparosok száma 380,786, kereskedőké és üzletvezetőké 84,755; mindezeket egy sorba tette a tíz holdas gazdákkal és 95,882 forint jönne be tőlük évenkint. Bányabirtokos, aki értelmi keresetből él, 125360, háztulajdonos és járadék élvező 90.000, ezeket a 25 holdas földbirtokosok kategóriájába tenné. E csoportnál 2 krajczár adózási kulcs szerint kikerül 108.267 forint, vagyis összesen 1,136.102 frt évenkint. De ennyire a törvényjavaslat szerint nincs szükség. Megjegyzi, hogy a munkásokat, napszámosokat, zselléreket kihagyta a számításból és kérdi, vájjon ez-e az a borzasztó teher ? Beszédét így végzi: „Én a nemzeti becsületnek, az ország méltóságának és dicsőségének az alkotmány és törvények cultusának meghozom ezen áldozatot és elfogadom a törvényjavaslatot.“ (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tisza Lajos gróf: T. ház ! Egy adatot kívánok bővebben felvilágosítani, nehogy később félremagyarázásra adjon alkalmat, mint hogy ezen adatok tőlem származnak. Dobránszky képviselő úr. . . . Szalay Imre: Dobzsánszky! Tisza Lajos gróf: — itt felolvasta több benyújtott terveknek költségvetését. Erre nézve meg kívánom jegyezni, hogy ez nem azon költségvetés, mely a pályázatra beadott tervekhez az illetők által benyujtatott, — mert ez ellen Ők talán felszólalhatnának ha nem találnák meg az Ő számaikat, — (Nyugtalanság balfelől. Felkiáltások: Mi czimen beszél?) hanem azon költségvetés, a mely köbméterenkint ugyanazon egységárral lett számítva, a mely egységárt alkalmaztuk akkor, midőn ezen 9 és fél milliót kihoztuk, mert ezzel szemben csak azon egységárak állíthatók. Ezt kívántam minden további félreértés elkerülése végett megjegyezni. Elnök: A felhangzott közbekiáltásokra vonatkozólag megjegyzem, hogy a képviselő úrnak igenis volt jogcíme szólam, mert első beszédje alkalmával a képviselő úr maga hozta fel ezen adatokat, most azokra idéztek másokat, tehát őneki joga van megmagyarázni, hogy mikép értendők ezek az adatok. (Helyeslés) Dobránszky Péter : Abban a pillanatban, amidőn I. képviselőtársam Tisza Lajos gróf hivatkozott arra, hogy Dobránszky kihagyott valamit a túloldalról, valaki azt mondta, hogy nem Dobránszky, hanem Dobzsánszky. Én tudom, hogy mily üzelmeket és mily szédelgést folytatnak bizonyos kortesek ezen névvel, és a hozzá fűzött insinuatioval. Ugrón Ákos : Kődobálás. (Zaj.) Dobránszky Péter: majd megfelelek arra is. Ugron Ákos: Ő izgatott kődobálással ! Dobránszky Péter: Én t. ház, azon czélzatok és azon értelem ellen, a melyet ezen reám erőszakolt gunyszóhoz fűznek, t. i. „ruthén“ és muszkavezető, az ellen én e házban ünnepélyesen tiltakozom. (Helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság a baloldalon.) Szalay Imre: T. ház! Én nem szoktam eltagadni, ha valamit mondok: én voltam az, aki közbeszólt, hogy Dobzsánszky. Én nem is tudtam, nem is hittem, hogy a t. képviselő úr ily nemes hévre fog gyuladni ezen egyszerű szó miatt, mert én nem tudok oroszul, azt hittem, hogy az ő nevét úgy kell oroszul kiejteni Dobzsánszky. Egyszerűen ez volt értelme közbeszólásomnak. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, anynyival tartoznak egymásnak, hogy egymás nevét elferdítve ne hozzák fel itt a házban. (Helyeslés.) A mérsékelt ellenzék soraiból Huszár István felső-magyarországi „ás“ accentussal mondott beszédben nyilatkozott a javaslat ellen, mire Móricz Pál egy felette sikerült csattanó érvekkel és ügyes fordulatokkal bővelkedő, tűzzel-hévvel előadott, tartalmas és polemicus beszédben védte a javaslatot. Élénk tetszést aratott beszéd. A szélsőbalról Bartha Miklós főleg azt fejtegette, hogy a góth-styl nem való országháznak. Elfogadja Apponyi határozati javaslatát. Magyar János, mint a többi szabadelvűpárti szónokok is, leginkább Somssichot czáfolta és hatással. Nagy zaj támadt, midőn fejtegető, hogy az ellenzék nem igaz barátja az iparosoknak, mert ellenzi az épitkezést, mely azoknak munkát, kenyeret nyújtana. Halász Géza beszéde után, melyben a javaslatot ellenző, Ivánka Imre szólt igen röviden, de Somssichra metsző éllel. Az új országház költségéből esik — úgymond — olyan adózóra, ki 1000 forint adót fizet 1 forint 10 kr, a 3 forint adófizetőre 1/3 kr. Somssichnak ma nagyon gyakran kellő talpraesett feczkéket hallani a „jól ebédelők és rosszul ebédelők“ miatt. Most Csanády beszélt egészen magához méltólag, támasztva roppant derültséget, gúnyos közbekiáltásokat és elnöki intést. Majd általános nagy figyelem között Jókai védte a javaslatot egy remekül sikerült beszédben. Jókai Mór: T. ház! (Halljuk!) Mikor a pozsonyi országgyűlésen törvényjavaslat terjesztetett elő, az első lánczhidnak megalkotása végett, azt mondják, hogy akkor egy öreg követ így szólott: „De ugyan már minek erre a rövid időre ?“ (Derültség.) U. i. e rövid időt arra értette, hogy mire a lánczhíd elkészül, neki már nagyon kevés idő marad azon keresztül járni. (Derültség.) A jelen törvényjavaslat — legalább én most érkezve ide, azt hiszem, hogy az új országház építéséről van szó. (Hosszas derültség.) Mondom, ha e törvényjavaslat van szőnyegen, akkor bátor vagyok ez eszméhez hozzácsatolni azt, hogy az akkori időből fönmaradt anekdota s talán nem is igaz, az most nagy tömegben valósággal, mint igaz történet merül fel itt a házban. A ház egyik része, az ellenzék, valóban így nyilatkozik, minek ez erre a rövid időre! (Hosszantartó zajos ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon. Hisz az bizonyos, hogyha a milleniumra lesz megnyitva ez az új országház, hát akkor legnagyobb része ennek a díszes társaságnak, amely most itt együtt ül, vagy megtértünk már atyáinkhoz, vagy pedig oly öreg legények leszünk, hogy hálával fogunk tartozni a felséges nemzetnek, ha otthon hagy bennünket és nem kívánja tőlünk, hogy a mi rheumaticus tagjainkkal próbáljuk ki az új országháznak ventilatióját. (Derültség.) Ezt mondja az. ellenzék a mi részünkre, hanem a maga részére egészen máskép állítja fel a kérdést. Azt mondják, írják, programmbeszédekben hirdetik, hogy elkezdve a jövő esztendőtől, a nemzetnek egy millió frttal meg fog növekedni a terhe (Ellenmondás balfelől) azon 11 millió forinttal, ami az építendő új országházra kell, s így a választó közönségnek azt kell hinni, hogy az uj országház a jövő esztendőre már készen lesz és mi kormánypárti képviselők már abba beleülünk, ott dulakodni fogunk, mi nekünk ott kényelmes helyünk lesz, mig ők nem is ebédelnek, mindennap nem laknak jól, mig az administrate rész, közbiztonságunk hiányos, (ügy van balfelől), midőn az igazságszolgáltatás rész, (úgy van balfelől), a hivatalnokok fizetése kevés, (igaz balfelől), midőn Boszniára oly sokat adunk ki. Ezt mind commutálva, egész lithániát olvasna fel ellenünk és miért: azért, hogy a legközelebbi időben már mi bele ne üljünk abba a kényelmes országházba. (Mozgás és ellenmondás a baloldalon.) A programmbeszédekben ez benne van és különösen benne van a csurgói kerület 1. képviselőjének programmjában, amelyben a nemzetnek egy újabb millióval való megterheltetéséről szól. (Ellenmondás balfelől. Zaj.) Somssich Pál: Szó sincs ebből! Jókai Mór: Ha már az. ellenzék e helyett azt mondaná: nem, semmit sem szavazok meg erre a czélra, hanem fordítsuk az erre szánt összeget azoknak a hiányoknak a fedezésére, amiket most elősoroltam és amely hiányoknak létezését absolute nem is lehet tagadni, maradjunk meg csak az ócska országházban, nem kell semmiféle új országháznak építése, ebben volna ratio, ebben volna valami, ami elvi ellentétet mutat fel. (Helyeslés jobbfelől. Egy hang balfelől: Nem is kell!) De ezt nem mindnyájan mondják azok a t. képviselő urak. (Felkiáltások a szélsőbalról: Bizony nem mondjuk!) csak néhányan, a határozati javaslat ennél ellenkezőbb nézetet mutat fel. Az. ellenzék egyik része legalább 3 millió írtig engedve, hogy építsünk országházat. (Felkiáltások jobbfelől: 7 millióig!) Egyik része csak 3 millióval, a másik része, amelynek véleményét dr. Apponyi Albert t. képviselőtársam mutatta be, nem mond ugyan határozott összeget, de amit szintén egyik elvtársa a csurgói kerületnek t. képviselője mondá, hogy örömmel elfogadhatott volna egy másik törvényjavaslatot, amely 6 millióról szól. Nem tudom, jól értettem-e? (Felkiáltások : 5—6 millióról.) Már most méltóztassanak ehhez a 6 millióhoz hozzávenni azt, amivel a 9 és fél milliót, melyet a kormány által előterjesztett és általunk pártolt törvényjavaslat fölvesz, az ellenzék felemlíti a 15 millióra a 6 millió is emelkedik. Ha 25 százalékkal túl szokott menni a valóságos kiadás az előirányzaton, akkor a 6 millióból lesz 7 és fél millió; ha a felszerelés ott 2 és fél millióba kerül, akkor ennél szintén annyiba kerül, és így kerülne az Apponyi Rt. által indítványozott olcsó országház 10 millióba. (Ellenmondás a baloldalon.) Tehát 10 és 15 millió közt volna a választás. És Somssich Pál t. képviselő úr mindazt a hosszú lajstromot, hosszú sorát azon szerencsétlenségeknek, mik az országra várnak, akkor bátran elhallgathatta volna, ha az a 10 milliós országháza fogadtatik el, mert azt a saját pártjának határozati javaslaton indítványozza. (Ellenmondások a baloldalon.) Tessék elolvasni. Nem az új építés megtagadása, hanem kevésbbé költséges, de mégis mindig 10 millió körül járó országház építése foglaltatik a javaslatban,ügy van a jobboldalon. Ellenmondások balfelől.) Tehát ez ellen már nem volna kifogás, akkor Magyarországon nem volnának jól nem lakott emberek, rosszul fizetett tisztviselők, nem volna rossz adminisztráczió, rossz bíróság, minden el lenne hallgatva (Ellenmondások balfelől.) Bartha Miklós: Ez Ilyefalvára való beszéd. (Nagy zaj.) Jókai Mór: T. ház! Hogy a nép újabb teherrel legyen sújtva, miután én magam is szerencsés vagyok nép lenni, bizonnyára én sem akarom. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Zaj.) Kérem, nekem az adóm megy annyira, mint egy 1200 holdas birtok tulajdonosáénak és én naponkint 12 óra hosszát dolgozom azért, hogy az államnak az adómat fizethessem. (Éljenzés jobbfelől.) Én nem szerencséből, nem isten kegyelméből, nem örökösödés folytán szereztem vagyonomat, hanem munkám után élek (Éljenzés és taps jobbfelől) és nem panaszolom fel a hazámnak, a közintézeteknek és jótékonysági intézeteknek, a mit érettük teszek. (Hosszas élénk éljenzés a jobboldalon.) De ha olyan nagyon szivén viseli a ház azt, hogy ennek az uj háznak építésével ne MAGYAR POLGAP (103. sz.) 1884. május 4.1