Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-04-22 / 92. szám
Tizennyolczadik évfolyam 92. szám. Kolozsvár, 1884. kedd, ápril 22. Blonsetess utj: Égész évre 16 frt. — Kélévre 8 ín. Nenyadkine 1. frt. Egy hóra 1 frt 50 kr HikDETt'SI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, keres-kedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilletek: minden hirdetés ütés 30 kr. — Nyílttéri sorú 36 kr. Szerkesztőség és ,TV Kiadóhivatal „Magyar Polgár" könyvnyomdája a^1KCzopato*» 2. «s. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kiviteléré Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21 A csurgói epistola, Somssich Pál közéletünk jelesei közé tartozik. Ő is, mint Horváth Boldizsár, a negyvennyolczadiki liberális eszmék egyik veterán bajnoka. De Somssich Pál az occupatio óta egészen ellenzéki lett. És elvesztette a pártok felett álló elfogulatlanságát. Benne az ellenzéki és erősebb minden más politikai jellemvonásnál, és csurgói választóihoz intézett levelét — úgy látszik — egy oly órájában írta, amikor minden más jellemszabadságát tökéletesen alárendelte a pártembernek, s tán hogy választóinak tessék, oly merész ellenzéki vádakat formulázott, amelyeket bizonyára csak korteskedés kedvéért tett papírra; s talán azzal, váljon e vádak igazak e, maga sem sokat törődött. Semmi sem könnyebb, mint valamely dolognak csak az árnyoldalát kiemelni A ki így jár el kortes-epistolái megírásánál, az, meglehet, hogy igaznak képzeli, a mit ír. De aztán, ha egy higgadt, elfogulatlan perczében elolvassa a mit irt, maga is megdöbben okoskodása logikájától. Alapos okunk van hinni, hogy Somssich Pál is így járt csurgói választóihoz irt levelével. A ,Pesti Napló“ excerptálta e levelet és annak velejét oly tézisekbe foglalta, amelyeket ha elolvas az öreg úr, lehetetlen, hogy azt ne mondja, hogy ő ezt állítani nem akarja; mert mindezen téziseknek ellenkezőjét is ép oly könnyen ki lehet mutatni, mint ahogy Somssich úr egy rossz órájában pessimizmusának azokban kifejezést adott. Hát lássuk mindjárt az első pontot. „A Tisza kormány az 1867-iki alkotmányt meghamisította, a delegátiók és közös minisztérium hatáskörét veszedelmesen kibővítette.“ Somssich ezen állítását azzal indokolja, hogy a kiegyezéskor Bosnia és Herczegovina kormányzata nem tartozott a delegáczió alá, most pedig az alá tartozik. Csakhogy, ha igazságosak akarunk lenni és összehasonlítjuk a delegácziók működését Tisza előtt és Tisza alatt, lehetetlen be nem vallani azt, hogy az alkotmányos kormányzat felé nagy haladás történt az utóbbi időszak alatt. A monarchia külügyeinek intézése oly homályban volt a nemzet előtt, mielőtt Tisza miniszterelnök lett, hogyha valaki az országgyűlésen külügyi dologról interpellálta a kormányt, rendszerint semmi határozott választ nem nyerhetett. Mióta azonban Tisza áll a magyar kormány élén, Magyarország vezérszerepet visz a monarchia külügyeiben s a világ a magyar miniszterelnöktől tudja meg Ausztria-Magyarországot illetőleg, hogy mi hogyan történt vagy fog történni. Így volt ez korunk legnevezetesebb eseményével, az európai békeszövetséggel, igy Olaszországnak ahhoz csatlakozásával s legújabban Oroszországnak a szövetséghez való közeledésével. . És a delegátiók tárgyalásai és előterjesztései is azt tanúsítják, hogy Magyarországnak — azt lehet mondani — vezérszerep jut a külügyek intézésében A delegátiók előterjesztéseiben nagy szerepet játszottak régebben a póthitelek. A delegátió megszavazta a költségvetést, de a közös hadügyminiszter vagy pénzügyminiszter többet is költött ennél és csak utólagosan állott elő a számlával, amely néha bizony jó borsos volt. Mióta Tisza viszi Magyarország kormányát, ily anomáliák nem fordulnak elő. A közös kormány minden felmerülő szükségről előre értesíti a két állam kormányát s ezek az országgyűléstől kérik a költségek jóváhagyását. Így tapasztalhattuk ezt csak legközelebb is a mosztár-metkoviczi vasút kiépítésénél. Tisza előtt az efféle költségeket nem is volt szokás előzetesen az országgyűlés által megszavaztatni, hanem csak a költség megtörténte után utólagosan álltak elő a póthitel-követeléssel, amely elől kitérni nem lehetett. Most azonban egészen alkotmányszerűen történik a tárgyalás s .az országgyűlésnek ily esetben alkalma van a közös kormány czéljai és szándékai felől, részint az előterjesztések indokolásából, részint az azt képviselő kormányelnöktől minden irányban a kívánt felvilágosítást megkapni. Alkotmánymeghamisításról beszélni ily tényekkel szemben, több a pártszenvedély elvakításánál, mert az egész közös kormányzat sokkal alkotmányosabb most, mint volt régente. A közös minisztérium és a delegáció hatáskörének kibővítéséről sem lehet szó, mert ellenkezőleg, a legfontosabb külügyi nyilatkozatok nem a delegatióban, hanem az országgyűlésen szoktak történni. Ami pedig speczialiter az occupált tartományokat illeti, azokban, igaz, egy provizórium áll fenn ma még, de e provisoriumindokolva van az által, hogy a népet fokozatosan kell az önkormányzatba bevezetni. Boszniát és Herczegovinát európai mandátummal szerezte meg monarchiánk ; ha erre nem lett volna hajlandó, Olaszország nyerte volna ezen mandátumot, mint azt Andrássy grófnak a P. Lloydban megjelent czikke bizonyítja. És ez bizony sok nagy bajnak a kutforrása lehetett volna De ha Magyarország ma akarná, a történelmi jog czimén magának reclamálhatná az elfoglalt tartományokat, csakhogy az esetben a költségnek nem 31 4 százalékát, hanem az egész költséget kellene viselni. Az a tény tehát, hogy Bosznia és Herczegovina a delegáció és nem kizárólag a magyar országgyűlés alatt áll, azt jelenti tényleg, hogy az uralkodóház nem akarja az occupált tartományok költségével a magyar koronát terhelni, míg e kormányzat deficittel jár. És ezért csak hálát adhatunk az uralkodónak, hogy egy magyar koronatartomány visszaszerzésével író költségnek kétharmadától megkíméli Magyarországot. Így áll a dolog az első váddal, melyet Somssich csurgói választóihoz írt levelében formulázott. És a többi vádak is hasonló gyenge lábon állnak. Némelyikre vissza is térünk még. - Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása czéljából összehívott értekezlet szombaton Pauler igazságügyminiszter elnöklete alatt az igazságügyminisztériumban ülést tartott és a múlt ülésen általánosságban már elfogadott néhány jogszabály szövegezése után az apa és anya köteles részéről, valamint a házastárs köteles részéről szóló fejezeteket vette tárgyalás alá. A 98. §. változtatás nélkül fogadtatott el, a 99. §. első bekezdése pedig ekként egészíttetett ki: „Az atyát és anyát akkor is illeti köteles rész, ha az örökhagyónak vannak ugyan leszármazni, de azok mindnyájan vagy öröklésre képtelenek, vagy jogszerűen kitagadtattak, vagy az Örökségről lemondottak“. A 99. éj második bekezdésén és a 100. § on az értekezlet mitsem változtatott. Áttérve a házastárs köteles részéről intézkedő fejezetre, az értekezlet a 101. §-t a következő alakban fogadta el: „A házastársat köteles részként a 31. §. esetében az ott meghatározott, holtiglani haszonélvezet, a 33. és 35. §§. eseteiben törvényes örökösödési részének, illetőleg e rész értékének fele; a 30. §. esetében pedig törvényes örökösödési részének, illetőleg e rész értékének egyharmada illeti, melyeknek kiszámítására nézve a 72—74. §-ok intézkedései alkalmazandók“. A 101. §.után új §. felvétele határoztatok el, melyben kimondassék, hogy az örökösöknek jogukban áll azon esetben, midőn a házastársat köteles részként a 31. §. szerint meghatározott holtiglani haszonélvezet illeti : azt e helyett a megfelelő érték után 6°/0-kal számított, életjáradékkal kielégíteni, mely életjáradék évnegyedenként előleges részletekben fizetendő és biztosítandó. A 102. §. kihagyatott. A 103. § t az értekezlet megerősítette ekképen : „Az örökhagyó házastársát a 94. § 1., 2., 3. és 4 pontjaiban foglalt esetekben tagadhatja ki“. A 104. §. mellőztetek. Ezzel az ülés véget ért. A román alkotmány-revisió mely, jelenleg a törvényhozást foglalkoztatja, igen élénk vitákra szolgáltat alkalmat. Ilyen volt az 1860-iki alkotmánynak a sajtótörvényhozásról szóló 105-ik czikkelye, mely a minap került napirendre a házban. E czikkelyre nézve a senatus revizionális bizottságában az az óhajtás jutott érvényre, hogy magántermészetű sajtóvétségek vonassanak ki az esküdtszékek hatásköre alól s rendes bíróságok elé utaltassanak. Bratiano miniszterelnök szintén ez értelemben nyilatkozott s általában az a hir volt elterjedve, hogy a kamara revisionális bizottsága is hozzájárul e fölfogáshoz. Ekkor Rosetti a „Romanul“-ban a sajtószabadság érdekében emelt szót s oly hatásosan védte az esküdtszékek hatáskörét, hogy a kormány az alkotmányrevisió más fontosabb kérdésére való tekintettel, jónak látta a senatus reformjavaslatával szemben tartózkodó magatartást követni, annál is inkább, mert még saját lapjai is, a „Romanul“ példáját követve, hevesen kardoskodtak a reform ellen. A kamara Rosetti indítványának megfelelő, nagy többséggel (98 —16 ellen) csakugyan az esküdtszékek jurisdictiójának föntartása mellett nyilatkozott. Nem kevésbbé érdekes discussio tárgyát képezte az alkotmányrevízió azon része, mely a választás reformját czélozza. A javaslat (az 58. czikkely) választótestületek alakításáról szól. Az első szónok, aki a kormány által támogatott bizottsági javaslatot megtámadta, a hírhedt jassy-i toasztozó Gradisteanu volt. Utána Maiorescu szólt, majd, hívei által élénken megtapsolva, Rosetti. Miután a ház hangulatából ítélve, a bizottsági javaslat eltetése nem látszott valószínűnek, a liberálisok radikális részének vezére mindenekelőtt azon volt, hogy a határozathozatalát késleltesse. Indítványozta tehát, hogy a választási reform kérdésének legnevezetesebb pontjai fölött csak a húsvéti ünnepek után döntsön a ház, hogy alkalmat nyújtson a képviselőknek megismerni választóik nézeteit. A kormány csakhamar átlátta, hogy Rosetti indítványa nem céloz egyébre, mint hogy az időközben rendezendő tiltakozó meetingek és egyéb véleménynyilvánítások által a képviselőkre pressio gyakoroltassák ; a legerélyesebben ellenezte tehát Rosetti indítványát. Rosetti híveinek jogos tiltakozása mellett tehát keresztülvitte a vita bezárását s 101 szóval 33 ellenében provokálta a ház határozatát, mely szerint a bizottság javaslata megfontolás tárgyává tétessék. Rosetti és társai kijelentették, hogy Lecca kamarai elnök a vita önkényes bezárásával megsértette a házszabályokat s elhagyták a termet. A ház pedig 92 szóval 29 ellenében elfogadta a bizottság javaslatát. Ez incidens azért figyelemre méltó, mert bizonyítja, hogy Rosetti, a hatalmas pártvezér, a házban elvesztette népszerűségét. Kétségkivüli, hogy Rosetti a házon kívül fog kárpótlást keresni s igy a viszály csak most van kitörőben. A „Pol. Corr.“ hosszabb közleményben ismerteti a szerb kormány reformtörekvéseit és munkaprogrammját. Az adatokat Garasanin miniszterelnöktől kapta az idézett lap. A kormány főczéljául Garasanin az állam tekintélyének szilárdítását tűzte ki, mely eddig Szerbiában kellőn megóva nem volt. Az eszközök ezek lennének: A közigazgatás reformja, az ország czélszerű politikai felosztásával kapcsolatban , a községi törvényhozás revisiója az államhatalom szilárdításának szellemében; a hadsereg létszámának 15 zászlóaljról 20—21-re való emelése és egy tábori csendőri testület fölállítása. A legutóbbi fölkelés leküzdése végett az ország összes haderejét alkalmazni kellett, úgy, hogy másfelé nem is rendelkezhetett csapatok fölött a kormány. Évenként 15,000 főnyi kontingens mellett Szerbia öt év lefolyása alatt 60— 75,000 főnyi fegyelmezett s jól szervezett hadsereg fölött rendelkezhetik, részint tényleges, részint tartalékos szolgálatban, úgy, hogy belföldi és külföldi eshetőségekkel szemben egyaránt készen állhat. Észszerű adóreform segélyével, minden túlterheltetés nélkül, úgy a többleti kiadások, mint az 1868-ik évre visszavezethető chronicus deficit fedezése könnyen keresztülvihető lesz. Garasanin reméli, hogy tervei számára sikerül megnyernie a skupstinát. Reformjavaslatai elfogadása után a skupstina ülésszaka bezáratik, de azonnal új ülésszak hivatik egybe, melynek feladata az 1884/5-ki budget megszavazása lesz. Ez a budget az uj adóreformra támaszkodva, deficit nélküli normális budget lesz. A bevételek és kiadások közti egyensúlyt Garasanin 40 millióval reméli elérni. A kabinetnek ily módon egy egész esztendő állna rendelkezésére a reformokat gyakorlatilag megvalósítani. A krassói „Reforma“ terjedelmes okmányt, a varsói kormányzó által Pétervárra küldött jelentést közöl, amely a lengyelországi zsidó papok képzésének reformálásáról, illetőleg a zsidók teljes megoroszosításáról szól. A jelentés megemlékezik mindenekelőtt az orthodox és a haladó zsidók közti folytonos harczról és azt állítja, hogy Lengyelországban és Galicziában a haladó párt összeolvadván a lengyelekkel, a többi zsidót is lengyellé akarja átalakítani és ennek következtében ellensége az oroszoknak. A jelentés azt mondja továbbá: „A zsidó haladó párt két tűz közé szorult, vagy nyíltan a kormány pártjára kénytelen állni és minden lengyelzsidót hűt alattvalóvá átalakítani, vagy a lengyel nemzeti párt előtt meghódolni. Sajnos, hogy az utóbbi eset következett be.“ A jelentés szól a fölvilágosodott zsidóknak az 1863-iki lázadás alkalmával a kormánynyal