Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-04-22 / 92. szám
bizonyítéka a két szomszéd állam közt uralkodó barátságos viszonynak, mi Szerbia királyára és népére egyaránt örvendetes. Hogy a királyságnak Bulgáriával való viszonya feszült és e feszültség oka még el nem bámíttatott, azért sem a király, sem kormánya nem tehet. Az elintézés végett előterjesztendő törvényjavaslatok elősorolása után, melyek segélyével több rendbeli, a jelenkor követelményeinek megfelelő reforrmok lesznek létesítendők, a király ama reményének ad kifejezést, hogy a skupstina ugyanazon szellemben fogja munkáját végezni, mely őt a múlt ülésszak tartama alatt is áthatotta Isten áldása legyen a nép képviselőivel. A trónbeszéd több ízben élénk tetszésnyilvánításokkal szakittatott félbe, a végén pedig lelkes kiáltások hangzottak fel. Szakadás osztrák pártok között. Bécsből a következőket jelentik: A német szabadelvű és a német nemzeti párt közt szakadás történt. Okot erre részben a Magyarországgal való kiegyezés is szolgáltatott, melyet az utóbbi töredék vasárnapi ülésében élesen megtámadtak. Vasárnap ugyanis a „német egylet” gyűlést tartott a közelgő birodalmi tanácsi választások ügyében. Jelen voltak többek közt Auspitz, Bareuther, Foregger, Granitsch, Krausz, Löblich, Lustkandl, Post, Richter, Sturm, Stours, Schwab és Weitlof birod. tanácsi képviselők. Az első szónok dr. Steinwender volt, s ezeket mondá: A Magyarországgal való kiegyezés küszöbén állunk. Magyarország mindig előnyben volt velünk szemben, és ez mindig úgy lesz, amíg a németek nem lépnek fel a magyarok uralma ellen. És erre egyetértő eljárás szükséges. Az egyesült baloldal meg fog gyengülni a választások alatt, de amit számban veszít, azt úgy kell pótolni, hogy nem anynyira kiváló szónokokat kell választani, mint inkább hajthatatlan párthíveket. Nem kell választani clericalisokat, amennyiben nemzetellenes érzelműek, sem pedig „nem német” bécsi demokratákat. Ez utóbbiakkal nem lehet együtt menni, mert nincs bennök nemzeti önérzet. A szónok ezután a következő határozati javaslatba foglalta össze a párt kívánalmait: „Miután az ausztriai németek első kötelessége az, hogy megóvják nemzeti létüket, a képviselő-jelöltektől világos és határozottan nemzeti programmot követelünk. E programm szükséges alkatrészei: a német nyelvnek mint állami nyelvnek megvédése, a lengyel képviselők túlsúlya elleni fellépés és a német birodalommal való szövetség megerősítése. Gazdasági tekintetben kívánjuk, hogy leendő képviselőink erélyesen lépjenek fel a munkások, a városi középosztály és a parasztbirtokok érdekében és küzdjenek a corruptió ellen, mely kivált a sajtó nagy részében dominál stb. Lustkandl megjegyzi, hogy a programaiban nincs szó Magyarországról. Azt hiszem úgymond, hogy egy nyilatkozatban, mely kifejezi a Németországgal való szövetség megszilárdítása iránti óhajt, ki kell mondani azt is, hogy a párt ragaszkodik a Magyarországgal való szövetséghez. (Felkiáltások: hohó!) Dr. Capesius azt indítványozza, hogy a programaiban fejeztessék ki a kívánság is, hogy a képviselők, a kiegyezési tárgyalások alkalmával határozottan követeljék a jogok megfelelő elosztását. (Élénk tetszés.) Dr. Pernerstorffer: Lustkandl tanár azt akarja a programaiban kimondatni, hogy ragaszkodunk a Magyarországgal való szövetséghez. Sokan közülünk nem állnak az örök hűség ezen álláspontján. Én, és még sokan közülünk, jobb szeretnék, ha egészen elváltunk volna. Dr. Winkler arra emlékeztet, hogy a bécsújhelyi pártgyűlés, Capesius és Kopp ellentmondása daczára a personal unió mellett nyilatkozott. Dr. Capesius indítványát a következő passussal kívánja kiegészíteni: kijelentjük, hogy a mostani állapot megmaradásánál jobb szeretjük a personal-uniót. A gyűlés aztán elfogadta Capesius indítványát.• A „Fremdenblatt* a határozatra a következőket jegyzi meg: „Az az óhaj nyilvánitta * IV. szándékába azonban megakadályozta közbejött halála, mely őt Antwerpenben 1640. máj. 30 dikán lepte meg. Az érintett emléktáblán kívül azonban még a következő felirat hirdeti e ház jelentőségét : egyszersmind élénken illustrálja az utókornak a nagy művész születésháza iránt tanúsított kegyeletét: „Bierbrauerei und Restauration zum Rubens.“ Hogy a kettő közül melyik fog hosszasabban daczolhatni az idő viharaival, tekintetbe véve az emberi természet örök változékonyságát, vajh’ ki tudná előre megmondani. A kaputól jobbra lévő emléktábla pedig azon eseményt örökíti meg, hogy Medici Mária, IV. Henrik neje, ki Francziaországból ide menekült, 1642. jún. 3-án 68 éves korában ugyanazon szobában adta ki lelkét, melyben Rubens született. Holttestét később a saint-denisi sírboltba szállították. Habár Köln a régibb időben a szent melléknevet kiérdemelte, mindazonáltal lakói épen nem élnek asceta életet, s derültebb felfogással bírnak e világi életről, minek következtében kedélyök is üdébb s bizonyos mérvben a német humor valódi képviselőiül tekinthetni őket. S hogy az égi dolgok mellett az anyagiakról sem feledkeztek meg, kiáltó tanúbizonyságot tesz a számos gyárkémény, melyeknek füstje összevegyülve az oltárok tömjénfüstjével, egyaránt magasra száll, elismerést s jutalmat követelve az emberi szorgalomnak és tevékenységnek. (Vége követett (a gyűlésen), hogy a kiegyezési tárgyalások maradjanak eredménytelenek, mert akkor a personal-uniónak legtöbb chance-a volna. A monarchia iparosai hamar fognak ítélni egy oly fejetlen polika felett, mely Bécsből néhány óra járásnyira vámkorlátokat akar felállítani. Bécsben nem soká fognak kétségben lenni a felett, hogy mikép kell fogadni az ilyen programotokat és politikusokat.“ Püspöki látogatás bukovinai véreink között. — Saját tudósítónktól. — Mióta az utolsó „Éljen“ is elhangzott Bukovinából hazatelepített magyar véreink felé, mióta a hazatértek Pancsován és vidékén az élet munkájához hozzákezdtek------azóta elhallgatott az ének azokról, kik a bukovinai magyar falvakban megmaradtak maguknak és magyaroknak. Meggyérült soraikról senki sem tudakozódott, nem gondoltak viszonyaikra, állapotukra, nem faj és nyelvfentartó hivatásukra az elszigeteltségben. Különösen a kis Andrásfalva református magyarjai voltak elárvulva és magukra hagyatva, mert míg a szomszédos Józseffalván Istensegitsben, Fogadjistenben és Hadikfalván a katholikus hívek továbbra is elegendő erőt tudtak kifejteni egyházközségük föntartására, papjaik és tanítóik javadalmazására ; addig a picziny andrásfalvi református gyülekezet, melynek papja, Tomka Károly a legvehemensebb betelepítők közé tartozott, s azokkal el is ment, megfogyatkozva, magára hagyatva, a segélytelenség, elhagyatottság küzdelmei között vivődött. De erejük, hitük, buzgóságuk nem lankadt. A székely vér egész szívósságával állottak ellent Tomka urnak az ott maradottak ref. egyházát destruálni igyekező törekvéseinek, s midőn a szétzüllés és vezérnélküliség veszélyét egyre, közelebb látták maguk előtt, erdő szózattal fordultak az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgató-tanácsához és h. püspök, Szász Domokos úrhoz, elárvultságukban, gyámoltalanságukban az erdélyi hitfeleik részéről többször tapasztalt jóindulatú pártfogásért könyörögve. Küzdelmeikről, melyeket ott a magyar nyelv és a magyar vallás fönntartásáért véreink oly lankadatlan, szívós kitartással és buzgósággal folytattak és folytatnak, körülözönölve idegenek ezrei által, nem akarunk most szólani. A magyarok helyzetéről a bukovinai falvakban egy más czikkben akarunk bővebben megemlékezni A föntebbiekben csupán a püspöki látogatás előzményeit s az alábbiakban tisztán annak lefolyását kívánjuk vázolni. Tehát ott kezdjük, hogy az andrásfalvi elárvult hitközség erdő szózata meg lett hallgatva. Szász Domokos, az érd. ref. egyházkerület h.-püspöke, elhatározta, hogy ez egyháznak megmentésére siet, s ezáltal nemcsak felekezetének, de a magyarságnak is jelentékeny szolgálatot vélt teljesíteni. Csütörtökön indult el Kolozsvárról s Románián, Moldován át, szakadatlan utazásban) pénteken délután érkezett meg Radautzba, ebbe a bukovinai városkába, hol Janiczky József kir. tanácsos vendégszerető hajlékában jön el szállásolva. A radautzi indóháznál Kerk Eduárd a radautzi suth. egyházmegye esperese s ez idő szerint az andrásfalvi ref. egyház administratora fogadta, az andrásfalvi derék ref. presbyterek élén. Kerk úrnak maradandó érdemei vannak abban, hogy a papnélküli kis egyházközség, atyai gondoskodása folytán, olykor-olykor részesült az isten igéjének hirdetésében, ami — tekintve a vallás- és nyelvkülönbséget — szépen jellemzi a lutheránus atyafiak nemes hitbuzgóságát. Útközben Plojesten, az ottani ref. missionárius, Láng Károly is csatlakozott a h.püspökhöz kísérőül, annál is inkább, mivel — mint az andrásfalvi egyház korábbi lelkészét — régi híveinek válságos sorsa élénken érdekelte-Radautzban a hosszú és fárasztó út után rövid ideig megpihent a vendégszerető hajlékban a h. püspök úr, s másnap délelőtt kikocsizott Andrásfalvára, hol a hívek, értesülve jöveteléről, már várták az iskolaépületben egybegyülve. A meghatottság, megindultság, a hitük megtartásában való lelkesültség és bizalom jeleivel fogadta a maroknyi református magyarság, (ötvenhárom család háromszáz lélekkel), a körükben megjelenő főpásztort. Daczára a szorgos munkaidőnek, a község ref. híveinek apraja-nagyja egybesereglett a főpásztor körül, ki előbb megtekintette a csinos kis paplakot, a jó karban levő iskolaépületet, a kicsiny fatemplomot, melyek csekély javítással teljesen jó állapotba helyezhetők, s azután ismét az iskola tantermébe sietett, hol a családok fejei, mindannyian értelmes, kivétel nélkül írástudó és hitükben álhatatos, egyszerű gazdaemberek már összegyűltek, hogy elárvult egyházuk megrendült talpköveit újra megvessék. A közöttük tiszt Kerk adminisztrátor, Láng K. missionarius kíséretében megjelenő főpásztort áldáskodva, megindultan fogadták a hívők, mire kisvártatva a h. püspök ur a gyűlést megnyitotta, s lendületes bevezetés után, mely a jelenlevő egyszerű gazdaembereket a könyekig megindította, előadta jövetele czélját. Lelkesedve fogadták a derék emberek a főpásztor azon kijelentését, hogy immár lehetővé lesz közreműködése s pártfogása által téve, kicsiny egyházakat újból megalkotni s igy külső segélyek kieszközlése által, nemkülönben a hívek áldozatkész megajánlása utján legalább egy lelkészi állomást rendszeresíteni, mely a tanitói kötelezettségek teljesítésével is egybe lesz kötve. Nem czélunk a kilátásba tett segélyek összegeit itt részletezni, s erre nézve csupán annyit jegyzünk meg, hogy azoknak nyújtásában a bécsi prot. egyházi főtanács, s az erdélyi ref. egyházkerület egyaránt részt fog venni, a h. püspök úr megígért közbenjárására, míg másfelől maguk az egyházközségi tagok szerény anyagi helyzetükhöz s csekély számukhoz mérten aránylag igen tekintélyes összeget ajánlottak föl a javadalmazásra. Egyhangú lelkesedés szülte e határozatot, melynek megérlelésére a h. püspök úr emelkedett hangú buzdításai jelentékenyen közrehatottak. Ekként biztosítottnak látszott tehát az anyagi javadalmazás kérdése, s az összetartás, ragaszkodás biztos záloga: a hitbuzgóság is oly szépen nyilvánulván, a híveket a főpásztor a papválasztás megejtésére szólította föl. Egy szóval, egy lélekkel kiáltottak föl erre a tagok, hogy legörömestebb látnák ismét , körükben Láng Károlyt, volt papjukat, kit kényes szemekkel üdvözöltek visszatértekor is s volt olyan is, ki sírva borult rá a viszontlátás perczében. A hivatalos ügyrend úgy kívánta, hogy a szavazás titkosan ejtessék meg, mire a hívek mindenike sajátkezűleg írta föl a Láng Károly nevét a szavazó lapocskákra, s igy a titkos szavazás eredménye is az ő egyhangú megválasztatása lett a lelkész-tanítói állomásra. Ezzel a főpásztori látogatás hivatalos adása véget ért, s rövid ott tartózkodás után, mialatt néhány hívét lakában, ezekben a csinos, tiszta, egyszerű kis házacskákban is fölkereste, a h. püspök ur visszatért Radautzba, másnapra ígérvén visszatértét, hogy az immár újonnan szervezett egyházközségben isteni tiszteletet tartson. Vasárnap volt szép, mosolygó verőfényben ragyogó tavaszi nap. A kis fehér házak népe ünnepi öltözetben jött-ment az utczán, a katholikus magyarok siettek az uj és csinos katholikus templomba, mely a falu közepén emelkedik, míg a református templom kis harangja is megcsendült, oly hosszú hallgatás után, az Isten házába szólítván a híveket. Jöttek is seregestül. Nyílt arczú, nyílt szivü, igazi magyar typussal biró gazdaemberek, éltesebb nők, egyszerű, otthon készített darócz-ruhájukban , fiatal menyecskék prémes bekecsben, tulipános fejkendővel, mustrás viganóban, ifjú lányok, fonatos hajjal, csinos pruszlikban. És mindannyinak arczán az öröm, az egészség pírja ült ki. Szász Domokos h.püspök kevéssel a templomozás ideje előtt érkezett meg Radautzból, s mig csak a templomba nem lépett, valóságos bucsújárásban sereglett hozzá a nép, hogy színről szinte láthassa, beszélhessen vele, üdvözölhesse, hálát mondhasson neki. Mikorra a harmadik harangszó is elhangzott, a nép színültig megtörte a kis fatemplomot. Az iskolás gyermekek ellepték az egész karzatot, a padsorokat betöltők a nép vénei) az anyák kis csecsemőiket is elhozták, három padsorból ifjú lányok virítottak ki, — szótul a zsúfolásig megtelt templomban ott volt az egyházközség apraja nagyja. Egy dicséret elhangzása után a h. püspök ur föllépett a szószékre, s alapul vevén Máté VIII. 24 ik versét, emelkedett bevezetés után, melyben szívből köszönte a távol föld híven megmaradt magyarjait, egyikét tartá azoknak a beszédeknek, melyek egyaránt épilnek s meghalnak. Szívből szólott a szivekhez, buzditá a hiveket állhatatosságra a hitben, a magyarság fönntartásában, a munkában; szólott elhivatásukról, s örömmel üdvözlő őket, mint akik az igaz útról nem tántorodtak el. Szem nem maradt szárazon a költői fordulatokban gazdag, hévteljes beszéd hatása alatt, s a hontalan magyarok zokogva hallgatták a szónoklatot. Végül megáldotta a főpásztor az egész gyülekezetet, s kihirdetvén a tegnapi papválasztás eredményét, fölolvastatván az arról fölvett jegyzőkönyvet, lendületes szavakkal berekeszté az isteni tiszteletet. Míg odabenn a templomban az ötvenhárom családfő kivétel nélkül és sajátkezüleg aláírta a papválasztási jegyzőkönyvet, az alatt a főpásztort a papiak tév és udvarán körülvették a nők, ifjak, gyermekek, s később a már aláírt családfők, s boldog volt, ki közelébe férhetett, vele szót válthatott, neki kezet csókolhatott. Valóban, ha valaha boldog emberek voltak a világon, úgy ezek voltak azok. Az asszonyok hazaszaladtak s csekély jeléül hálájuknak egész halmazával a sajátkezüleg készített szép kendőknek bobták el a főpásztor kocsiját. A h. püspök még nehány látogatást tett a híveknél, fölkereste a községi derék körjegyzőt, a katholikus lelkészt, s azután a nép hálálkodásaitól, áldásaitól kísérve, visszatért Radautzba, honnan tegnap este Kolozsvárra viszszaérkezett. Evvel véget ért az úgy felekezeti, mint nemzetiségi tekintetben fényes eredményeket fölmutató püspöki látogatás, mely megmentett a messzi távolban egy egyházközséget, s ez által a magyarságnak egyik talpkövét is biztos alapra helyezte az idegenben. A fárasztó út és vállalkozás szép sikerében van a jutalom. Mi nem fűzünk a látogatáshoz kommentárokat — s csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy — mint fennebb is említők — bukovinai véreink viszonyairól legközelebb alkalmat veszünk magunknak tüzetesebben megemlékezni e látogatás alkalmából. 1. Kulturegylet. Uj alapító tagok. A kolozsvári m. kir. táviró hivatal tisztikarából tizen 100 forinttal az egylet alapító tagjai közé léptek. A derék tisztek névsora a következő: Pungur Béla, Albu József, Venczel János, Wipf József, Fodor Gyula, Riemann Lajos, Csekme Antal, Székely József, Ambrus Gergely, Bakesi Benő. Alapító tagok lettek még, ugyancsak 100 —100 forinttal. Mayr János kolozsmegyei szolgabiró, Lázár Manó földbirtokos, Bolcsár Sándor bánffyhunyadi postamester, Sten János könyvkereskedő.* Veress Ferencz fényképész e levelet küldte a közművelődési egyesület elnökéhez: Nagyságos elnök úr! Magyarország erdélyi részén megalakult általános „közművelődési egyesület” nagy fontosságát, mint minden valamire való lakója hazánknak, úgy én is felfogván, körülményeim szerint, lelkem teljes erejéből támogatni igyekezem azt. A jövőben, évszázakra kiható ez egyesülettel népünk teljesen öntudatosságára lővén, tartós élete fölött többé már semmi kétségünk sem lehet. . . Ezt a szentelt földet, ezt az imádott hazát, melyet dicső őseink vérükkel szereztek meg nekünk, mely Isten s az egész világ előtt csak a mienk, most, csaknem ezer év múlva, mi, mint késő unokák, nagyobb erővel igyekezünk meghódítani másodszor is : a szellemi, s gyakorlati műveltség hatalmas erejével. Mely nem gyilkol, nem rombol, nem követik sok ezerek jajjai és átkai, hanem maradandó szépet alkotván, mindenek ajkairól áldás fog kelni utánna. Ama szellemi hatalmas erővel indul hódítani, mely az ellenségeskedőt is szeretettel öleli kebléhez, nem rettegve attól, hogy alattomosan talán szive száratik át, mert tudja, hogy Ő halhatatlan! „Hegyen, völgyön Istenhez áldás zengjen“, hogy ily nemes intézményt megérnünk engedett s lelkünk annyira művelődhetett, hogy a jóban és szépben teljesen megértve, egymást szeretettel támogathatjuk. De hogy e becses intézmény óriási nagy munkáját minél hamarább és hathatósabban megkezdhesse s folytathassa, szellemi erőnk mellett összegyűjtött filléreinkkel is siessünk elősegíteni, s ezt tenni is fogja minden olyan magyar és nem magyar, ki emberi hivatását felfogva, hazájáért és nemzetéért szivesen dobog. A „Közmivelődési Egyesület” alapító tagsági díj fejében az ide mellékelt egyszáz forint értékű „magyar jelzálog hitelbank nyeremény-kötvény“-t — 0520-szeri és 017 számu — kamatszelvényeivel együtt adom, mély tiszteletem mellett azt óhajtva, vajha ezzel egyesületünk minél hamarább főnyereményben részesüljön. Kiváló tisztelője nagyságának Kolozsvárit, 1885. ápr. 19. Veress Ferencz. * A m. kulturegylet pénztárába újabban a következő összegek folytak be: Kossuth Lajos nagy hazánkfia 100 frt alapítványa. Br. Bánffy Ádám 1000 frt alapítványának első részletébe 200 frt. Lázár Manó, Mayr János és Lukács László orsz. képviselő 100 —100 frt alapítványai. A kolozsmegyei tantestület 100 frt alapítványának első részletébe 20 frt. Mathézius János 2 frt tandija, Földesy Sándor városi tanácsos 10 frt t. d. Újvidéki polgári kaszinó 10 frt adománya, Böjte Máté 5 frt adománya, Bálla Pál szamosfalvi birtokos 100 frt alapítványa. Végül Veress Ferencz által adományozott a magyar jelzálog hitelbanknak egyszázért névértékű nyereménykötvénye. NAPI HÍREK, Kolozsvár, április 21. * Az új menetrend a budapestpredeali vonalon — biztos forrásból vett értesüléseink szerint — június hó elsejével fog életbe lépni. A menetrend-változás jelentékeny, amennyiben a gyorsvonatok közlekedési ideje föl lesz cserélve a személyvonatokéval, ez is avval a különbséggel, hogy a menetek tartama a gyorsított haladás következtében a főváros és Brassó között mintegy másfél órával megrövidül. Az új menetrend szerint a gyorsvonatok Budapestről a kora délutáni órákban (d. u. 1 és 2 óra között) indulnak el, s este érkeznek Kolozsvárra, míg a személyvonatok menetrendje a gyorsvonatok mostani éjjeli közlekedési idejének keretébe fog beillesztetni. A Brassó felől induló gyorsvonatok menetrendje is akként szenved változást hogy onnan délelőtt indulva, az esti órákban érjenek Budapestre. * A kerelő azt.páliak javára. Nemrég említettük volt, hogy Kerelő-Szt.-Pál kisküküllő megyei községet borzasztó tűzvész majdnem egészen elpusztította. A szerencsétlen tűzkárosultak javára most 90 frt 70 krnyi összeget vettünk, a következő kimutatással : Kerellő-Szt.-Pálon 1885. ápril 7 én történt törvény által károsultak javára a Szentes Mártonná Tauffer Róza és Csipkés Albertné gyűjtő-ivén adakoztak: Szentes Márton 6 frt, Szentes Mártonné 6 frt, dr. Jenei Viktor 4 frt, Jenei Viktorné 4 frt, Csipkés Albert 10 frt, Csipkés Albertné 10 frt, Markó Ede 1 frt, Horváth Lajosné 1 frt, Tauffer Józsefné 1 frt, Kiss Mórné 1 frt, Tauffer Adolfné 1 frt, Szabó Károlyné 1 frt, E. Kovács Gyula 2 frt, Szvacsina Géza 1 frt, Tauffer János 2 frt, Tóth Józsefét neje 4 frt, Tauffer Ákos 1 frt, Ürmösi Gyula 1 frt, Hutflesz Károly 1 frt, Grébé Henrik 1 frt, Tamási Bogdánná 1 frt, Ohlár Pálné 1 frt, Molnár Sándorné 1 frt, özv. Benkó Ferenczné 5 frt, Tamási és Gámenczi 1 frt, Réthy Mór 1 frt, Finály Henrikné 1 frt, Faith Károly 1 frt, Markó Matild 1 frt, Harhlein Lajos 20 kr, Kornéli János 60 kr, Linder Józsefné 50 kr, Rajka Albert 50 kr, Végh Sándor 20 kr, Lorencz Ferenczné 50 kr, Klenk Emilia 50 kr, Császár Dávid 50 kr, Stein és Gámenczi 50 kr, Mózsa Pepi 50 kr, Benedek Ferenczné 60 kr, Gergely Jánosné 40 kr, Schlauf Albertné 50 kr, Együtt 80 frt. Továbbá a Jenei Albert és Kálmán Irén adakoztak az alábbi jószivü gyermekek : Jenei Aladár 1 frt, Jenei Kálmán 1 frt, Jenei Jolán 1 frt, Csipkés Béna 1 frt, Csipkés Mariska 1 frt, Dorgó Gábor és nővére 2 frt, egy vén gyermek 1 frt, Virányi Pista 1 frt, Schlauf Izabella 1 frt, Gaál Jenő 10 kr, Gaál Péter 10 kr, Deák Sándor 20 kr, Fábriczius Elemér 20 kr, Cornelie Dreves 10 kr. Együtt 10 frt 70 kr, összesen a két ivén 90 frt és 70 kr. Ez összeget megküldöttük Kis-Küküllőmegye alispáni hivatalának, az ínségesek közt leendő kiosztás végett. * Gámán Zsigmond közgazdasági előadónknak tegnap ismertetett jelentéséhez több oly adat van csatolva, amelyek nemcsak közgazdasági, hanem kulturális viszonyaink szempontjából is érdekesek, így pl. egy táblázatban ki van mutatva városunk népessége foglalkozás szerint. A férfi népesség összes száma: 14 412. Ebből értelmiségi keresetben van 864. (pap 36, tanár 156, író és művész 11, orvos és sebész 38, mérnök és gépész 42, köztisztviselő 332, ügyvéd és közjegyző 58, egyéb (hová valószínűleg mi, hírlapírók is tartozunk) 191. Földmiveléssel és erdészettel foglalkozik 2236; iparral 3,803; kereskedelmi és forgalmi téren 1,083 ; foglalkozás nélkül van: 1.248, ezek közül 14 éven felül 141,alól 2.107, mi az állami javítóhoz szükségét már magában indokolja, mert ezek tetemes része gondozás nélkül való csellengő, iskolába jár 2.432, házi cseléd van 253. A női népesség 15,511. Értelmi keresetben van 121 (tanulónő 54, írónő 1, nevelőnő 27, bába 39), földmivelésben részt vesz 282, iparnál 1084, kereskedésnél 328, házi cseléd 2103, iskolába jár 1612, foglalkozás nélkül 2330. Katonaság 1,800 , összes létszám 31.723. Közli ezután Kolozsvár költségvetését s részletezi a város évi adóját, melynek összege 270,559 frt 66 kr. A kereskedelmi és ipari statisztikából, a már közlötteken kívül fölemlítjük, hogy a kereskedők közt legtöbb a szatócs: 144, fűszer- és vegyeskereskedő 44, gabonakeresk. 22, borkeresk. 20, alkusz 18, szövet- és divatkeresk. 15 stb. Kézműiparban legtöbb a csizmadia: 221, italárus 201, szabó 93, asztalos 78, kőműves 63, mészáros 61, kenyérsütő 60 stb. Hasonlag figyelemreméltó a vasúton exportált és importált czikkek mennyiségéről összeállított kimutatás,mely szerint nagyobb kiviteli czikkeink: szarvasmarha, sertés, búza, tengeri, zab, őrlemény, szesz, olajpogácsa, dohánygyártmány, csont, rongy, kézmű, szappangáru; a behozatali főbb czikkek: gabona, őrlemény, épületfa, kő, kőszén, mész, bor, fűszeráru, vasáru, dohány, közmű és különféle áruk, hová a pipere és diszmó számítható. Ugyanezek képezik jobbára az átviteli forgalom főbb tárgyait is. * Hegyi Aranka, mint keresztmama. Azon kitüntetések közül, melyekkel a népszínház jeles művésznőjét Kolozsvárit elhalmozták, az sem hiányzott, hogy meghívják keresztmamának; népszerűség és komaság tudvalevőleg együtt járnak. Egy helybeli czigányzenésznek támadt az az ötlete, hogy újszülött csemetéjét Hegyi Aranka kisasszony felelőssége mellett juttassa be a róm. kath. anyaszentegyház kebelébe. A kedves művésznő elvállalta az ünnepélyes tisztet s igy történt, hogy tegnap a csecsemővel karján megjelent a főtéri templomban és annak rendje s módja szerint ráadatta a szent keresztséget. Hegyi kisasszony igen szeretetreméltóan végezte keresztanyai szerepét, s e templombeli vendégfölléptéről se registrálhatunk mást, mint fényes sikert. * Pungur Béla m. kir. távirdatiszt úrtól nyilatkozatot vettünk, melyben kijelenti, hogy az egyik helyi lapban megjelent, s Gebhardt Döme hivatali főnököt korholó újdonságot nem ő írta, se hozzá az anyagot nem adta. Nyilatkozata további részében Pungur úr elmondja, hogy midőn kezdeményezve jön, hogy a távirdahivatal testületileg lépjen be a kuituregyletbe, Gebhardt főnök úr kijelente, hogy ő semmiféle politikai, vagy nemzetiségi tüntetéseket nem pártol, tehát a kulturegyletet sem. — Gebhardt Döme úr, úgy látszik, fölötte tévesen van informálva a közmivelődési egyesület dolgában. Szeretnők föltételezni, hogy szavai és azon eljárása, hogy a főnöksége alatt álló távirdatisztek hazafias áldozatkészségét gátolni igyekezett, csak tájékozatlanságból erednek. Gebhardt úrnak mindenesetre kötelessége, hogy e tárgyban nyilatkozzék, s ne engedje egy magyar állami hivatal főnöki állását esetleg azon gyanúval illettetni, hogy az, ki a kérdéses állást betölti ellensége a magyar kultúrának. Mert ilyen főnök rendelkezésére bízni alantas hivatalnokainak magyar érzületét — igazi birkatürelmességre mutatna részünkről. Azt hisszük, hogy Gebhardt úr tisztázni fogja magát. ♦ Patay csendőr őrnagy, s a városunkban székelő kerületi csendőrparancsnokság