Magyar Polgár, 1886. január-június (20. évfolyam, 1-145. szám)
1886-05-04 / 100. szám
Huszadik évfolyam. Előfizetési díjak: Egész évre...............................16 frt. Félévre.....................................8 frt. Negyedévre................................4 frt. Egy hóra............................1 frt 60 hz Mindennapi elárusításra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive. Egy szám ára 6 kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér sora 36 brajox&r. — 100. szám. Kolozsvár, 1886. kedd, május 4. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ■.MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Hélközépntexa 4. bibliogrtefonik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. — Használatlan kéziratok nem allhatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, MÁJUS 3. Br. Kemény Gábor beszéde. Az alábbiakban közöljük dr. Kemény Gábor közlekedési miniszter beszédét, melylyel az erdélyi gazdasági egyesület tegnapi közgyűlését megnyitotta. A szomorú kép, melyet a miniszter Erdélyről fest — fájdalom, — minden részletében hű és igaz. És mikor bajaink orvoslásának egyik módjául a földhitelintézet létesítését jelöli meg, örvendetes reményt nyújt ez országrész gazdaközönségének, hogy képviselőink terve a kormánykörökben kedvező fogadtatásra talált. Dr. Kemény Gábor nyilatkozatai ecclatans bizonyságot tesznek arról, hogy a kormány nemcsak jól ismeri, de nem is akarja palástolni bajainkat. Amiből természetesen az következik, hogy amennyiben az állam, mint olyan, viszonyaink javítására tehet valamit, a támogatást meg fogjuk nyerni. Köszönettel, megnyugvással fogadjuk a biztatást, melyet e tekintetben a miniszter beszédében kaptunk. A fontos beszéd igy hangzik: Tisztelt Gazdasági Egylet! Valamivel több egy esztendejénél, hogy a t. egyesület tagjait volt szerencsém üdvözölni. A mult 1885-ik évi márczius 29-én tartott elnöki megnyitó beszédemben felhoztam azon nyomasztó helyzetet, melybe a földmivelő osztály és pedig nemcsak mi nálunk, de mondhatni az egész czivilizált világon, jutott, amely azonban aligha nehezedik valahol különleges okok folytán, oly súlyosan a gazdaközönségre, mint épen Erdélyben. Megkívántam állapítani a baj forrását és indokait, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, a betegség diagnosisát, hogy szólhassak arról: miben keresendő az orvosság? Milyen lehet a gyógyulás ? Mondtam volt, hogy a súlyos helyzet megjelölésére nem talál a „válság“ szó; inkább tartom azt egy fejlődési stádiumnak, alakulási processusnak, melyben Isten segedelmével el nem vész gazda osztályunk, de amely csak lassú javulásra nyújt kilátást. Említettem volt, hogy a természettan és különösen a technikai tudományok jelenlegi állása, a közlekedési eszközöknek mostani fejlettsége mellett, gazda és gyártó mindig azzal concurrál, ami előállítható bárhol a földön a legolcsóbb árban. Hogy nem egyszer merőben váratlanul oly mérvű kínálat támad, mely messze túlhaladja a keresletet és a közelebbi időben többször okozott rohamos értékcsökkenést, néha teljes egyensúly bomlást és sokaknak tönkrejutását vonta maga után. Tovább menve a megállapított alapon, kutattam értékét azon javítási módoknak, melyeket a baj ellen alkalmazni szoktak. Felhoztam különösen és röviden bíráltam a védvámok értékét, hatását, az államsegély minőségeit és mindenekfelett azt, hogy a gazdának meg kell érteni a kor szellemét, értelemmel és előítéletmentesen kell alkalmazkodni a változott viszonyokhoz, erélyesen segítni önmagán. Mindazokat, miket akkor mondtam, helyeseknek, a tények állásával megfelelőknek tartom most is, és habár felfogásom némely részben nem is valami kecsegtető, most is ugyanazon kérdésekkel fogok foglalkozni, az eszmék tisztázása végett, mint zaval és megoldom azokat a hitelviszonyokra való rövid kiterjeszkedéssel, amiket a múlt évben alig érintettem. * Egy utólagos megjegyzésem van a védvámokat illetőleg, melyeket némelyek igen nagyra tartanak. Nem tagadtam volt és most sem tagadom, hogy a védvámok, egyszer-máskor használhatnak; tényleg alkalmazva itt-ott sokat is használtak. Reá utaltam azonban ezeket illetőleg arra, hogy nem épen könnyű annak megállapítása, hogy mely tárgyakra épen mily magasságban állapíttassák meg a védvám ? Meddig tartassák életben? Felemlítettem azt, hogy azon nevezetes hátránynyal bír a védvám, az államsegély más módjával hasonlítva azt össze, hogy osztályok és kereseti ágak között ellentéteket teremt, hogy az államok között retorsionális eljárást provokál. Legyen szabad most ezeket kiegészítőleg felhoznom, hogy régebben könynyebb volt a védvámok alkalmazása, mint jelenleg. Régen a nemzetközi forgalom viszonyosan nem sok tárgyra terjedt ki. Külföldi tárgyakat, mondhatni, kizárólag a tehetős osztályok használtak. Bármerre is tekintsünk most a civilisált világban, ez jelenleg mindenfelé másképen van. Nálunk pld. a legszegényebb házáraknál is fogyasztják a petróleumot, használják a pamutkelméket és a közönség nagy tömegénél már nemcsak az imént említett tárgyakkal találkozunk, de egész sereg külföldi terménynyel, minek pld. a déli gyümölcsök , és találkozunk külföldi gyártmányokkal, kezdve a drága gyapjú, selyem és len szöveteken, le a csekély értékű gombokig. Ha nyugat Európa államait tekintjük, tapasztalni fogjuk, hogy a mindennapi élet fenntartására szükséges gabona- és húsfélék igen jelentékeny része, más országokból vitetik be oda, így tehát a védvámok, és épen a fontos védvámok, nemcsak keveseket, nemcsak a tehetőseket sújtják most, de ránehezednek azok a lakosság nagy tömegére. Ily ezerféle kereskedelmi érintkezés korszakában már sokkal nehezebb megállapítani hatását a védvámnak, mint régebben. Valamely iparágnak előnyére van, a másiknak hátrányára; az egyik keresetosztály nyer vele, a másik veszt. És sokkal könnyebb megtalálni az államoknak a retorsionális eszközöket egymás irányában, mint ahogy arra módot nyújtottak a régebbi egyszerű viszonyok. * Rendkívül érdekes adatokat nyújt a lefolyt esztendő azon általam is említett tételnek igazolására, hogy „szemcsé a vásár“ , azaz, hogy kell alkalmazkodnunk a megváltozott viszonyokhoz és fel kell használnunk mindazon előnyöket, melyeket helyzetünk számunkra nyújt. Ajánlottam volt erdélyi gazdatársaimnak figyelmébe a bortermelést és főleg fehér asztali borok előállítását. Ajánlottam volt a gyümölcstermesztést és azt, hogy különösen ezen czikket illetőleg igyekezzenek budapesti és távolabbi összeköttetéseket szerezni. Ajánlottam volt a szarvasmarha-tenyésztést, mind az eredeti fehér marhát illetőleg, mind a külföldi alkalmas fajokra nézve. És ajánlottam volt az erdélyi u. n. paraszt juhnak tartását, amely viszonyosan többet jövedelmez, mint bármely másféle juh. Mindazokat, miket ezen tekintetben mondtam, most is aláírom; habár jól tudom, hogy e percben a szarvasmarhának és juhnak nincs semmi ára. Ha ugyanakkor felhoztam volna a gazdasági magvak, különösen a lóher mag Erdélyben való termelése indokolt voltát, most szintén csak ajánlhatnám i de, és ezzel jövök bizonyos irányú legújabb tapasztalatok felhozására, ezeket így, amint mondva vannak, különösen a juhra nézve nem ajánlanám felső Magyarország egy jelentékeny részében. Ott nem merném azt mondani: folytassátok a juhászatot, úgy, amint azt eddig folytattátok és ha lehet, terjesszétek még inkább ki. Gömör- és Nógrád megyékben, valamint a szomszédos Felső-Magyarország nagy részében igen jelentékeny juhtenyésztés létezett a mult évtizedekben. Erdélyi juh nem volt ott más helyt található, mint havasi legelőkön oly fejős nyájak, melyeket tavaszszal vettek erdélyi vásárokon ; nyírás és fejés után eladtak őszszel. Általán véve finomabb gyapjút adó nyájakat tartottak az uradalmakban: az electoralvak különböző változatait, a közép és kisbirtokosság, az u. n. kétnyiretü birkát. Mindkét félénél fő szempont volt: lehetőleg sok és drága gyapjúnak productiója, vagy netalán ezeken kívül tenyészállatok előállítása. Ezen fajta juhoknál és különösen azon sovány legelőkön, melyek azon vidéken igen sok helyt vannak , a tej keveset számlál, a nagyon finom nyájakat nagyobbrészint egyáltalában nem is fejték. De a gyapjútermelés kedvéért, annál nagyobb súlyt fektettek az ürütartásra. A nyájak beosztásánál rendesen legfeljebb egyharmad volt az anyajuh, legalább egyharmad az ürü, mint egyharmad növendékállat, mint nevezik foklyaság, továbbá kos. Már csak ezen beosztásból is látszik azon egészen más gazdálkodási irány a juhászatokban, mint amely van az erdélyi közönséges juhnál. Az erdélyi juhászatoknál rendesen az összes téli állomány 70, vagy 80°/0 a anyajuh, a felül maradó 20, vagy legfeljebb 30°/0 növendék és kos. A kétnyiretű juhnál 80 fél 100 frtig menő gyapjú ár mellett, mintegy következő bruttó bevétel volt darabonkint: 1) 2'/a font gyapjú értéke : 2—2 frt 50 krajczár. 2) A tej értéke egy drb anyától, mintegy 1 forint, az egész nyájra beosztva, átlag mintegy 30 kr. 3) Mustra és feles juhok eladására számitva */, részt, darabját egyremásra 3 frt 50 krral véve fel, ami a tényleges eredményeknek körülbelül megfelelt, esik átlagos ár egy juhra az egész juhászatra mintegy 50 kr. Ezek szerint az összes átlagos bruttó bevétel volt darabonként mintegy 2 frt 80 kr és 3 frt 30 kr között. Mit hajtanak ugyanezen nyájak a régebbi gazdálkodás mellett jelenleg? 1. 21/a font gyapjú, fontja a 50 kr — 1 frt 25 kr. 2. tej, mint előbb átlag 30 kr. — 30 kr. 3. a mustra és feles állomány eladásából szintén, mint feljebb átlag á 50 kr...........................................50 kr. mintegy . — 2 frt 5 kr. Ezzel, mondhatni, lehetetlenné vált a régi kétnyiretű juhgazdaság, miután egy-egy darab most csak úgy, mint régebben, elfogyaszt egy legeltetés alatt mintegy 25 vagy 3 mázsa szénát és ugyanannyi felvigyázó személyzetet és aklokat igényel, mint régebben. Az a kérdés már most, van-e ebből menekvés? Egész reménynyel vélem erre felelketni: igen is van menekvés. A menekvést azon tapasztalat adja, hogy súlyos hizlalt juh húsának és különösen az ürühúsnak értéke igen felemelkedett és lehet arra számítani, hogy az az éveknek egy sorára meg is marad. Jelenleg az oly ürü húsának értéke kilónként, amely darabonként 20—25 kilót ad, mintegy 20 kr; az úgynevezett kiviteli árunál, amelynek darabja már kell, hogy mintegy 35 kilót adjon, az ár felszökken és a súlya emelkedik egész 40 krajczárig kilónként. Miután azonban az eddigi kétnyiretű birkának növése, csontozata nem engedi, hogy akkora húsmennyiséget adjanak darabonként: át kell alakítani nagyobb termetűekké, testesebbekké a régi kétnyiretű juhokat, amire leggyakorlatiiabb kilátást némely angol husjuh fajokkal való keresztezés nyújt. * Nem azért foglalkoztam ezen gazdasági ágazattal oly sokat, mintha azt hinném, hogy az fontosabb minden másoknál, vagy mintha azt akarnám, hogy minden földműves gazda a gazdaságnak ugyanazon egyetlen ágazatával foglalkozzék és arra támaszkodjék, sőt ezt egyenesen veszedelmesnek tartanám , hanem egyfelől azért, hogy konkrét példával illustráljam azt, miként lehet az újabb alakulások tapasztalait megértve, magunkon segíteni, hogy figyelmeztessem arra gazdatársaimat, hogy jelenleg a közlekedési eszközök fejlődöttebb volta és a nagy városoknak viszonyosan mind fontosabbá váló és egészen különleges, eddig figyelmen kívül állott vagy nem is létezett igényű fogyasztási képessége folytán, sokkal több módunk van magunkon segíteni, mint régebben, midőn egyszerűleg és kizárólagosan egy pár gazdasági czikből vette jövedelmét a földmivea , ha azok jól sikerültek, a régi kifejezés szerint: tejben-vajban fürdés, hanem: szegénység, néha éhínség. És hosszasabban mulattam a példaként felhozott juhászati jövedelmezőség kérdésénél másfelől azért, hogy áttérhessek azokra, miket hitelviszonyainkra kívánok elmondani. Könnyű ugyanis azt mondani, hogy át kell alakítani a gazdaság bármely ágazatát: más tenyészállatokat kell szerezni, rigolirozni, alagcsövezni, irrigálni kell jobb eszközöket, jobb igás marhákat, talán gépeket kell beszerezni. Mindez azonban pénzbe kerül. És a régi Rendnek megbontása és az rendnek beállta között levő átmeneti időközben, még ha az úyítás egészen helyes is, kevesebb a jövedelem, mint addig. Honnan tudja mindezeket fedezni és illetőleg elviselni az oly mostoha viszonyokkal küzdő erdélyi gazda? Kénytelen vagyok elismerni, hogy pénzszegényebb hely sehol sincs a czivilizált világon, mint Erdély. Elismerem, hogy a pénzkereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat és ennélfogva ami pénz van, az méregdrága. Hogy kereskedelmi szempontból nincs kedvezőtlenebbül fekvő helye a kontinensnek, mint Erdély, északkeletről, keletről és délről oly hegyek választják el a szomszéd idegen országoktól, melyek erősebb válaszfalat képeznek, mint a hires chinai fal és amaz országoknak nincs kifejlődve fogyasztási képessége, csak úgy, mint az Erdélyé; fölöslegeink, némely csekély mennyiségű gyártmányokat és kézműveket nem tekintve, teljesen egyezők: törökbúza, búza, bor, szarvasmarha, sertés stb.; és így amiből az erdélyi gazdának pénzt kellene látni, az mind nyugatra kell vándoroljon és legnagyobb részben nem is Magyarországban fogyasztatik, vagy használtaik fel, hanem egész hazánkon kell hogy keresztül szállíttassák. Ezekből foly, hogy mindamellett, hogy az erdélyi birtokos osztály általán véve nem pazarló, elég szerény igényű, szorgalma is csak van: küzd az élettel, miként hazánk területén a birtokos tán sehol. A komlótermelés, a múlt években imittatott lendületet nyert Erdélyben. Nagy igyekezettel és költséggel állíttattak fel a komlóskertek. Nem megvetendő jövedelmet ígértek és már részben adtak is tulajdonosaiknak, habár az egész világ összes komlótermelésében elenyésző csekély hányadot is eképeztek komlósaink. A termelt komló részint kielégítő, részint igen jeles. Tanúskodnak felőle nemcsak a tud. országos elemzései, hanem gyakorlati tapasztalatok is. 1884-ben és főleg 1885-ben mindenfelé roppant árcsökkenés van a komlónál. Miért ? A komló-irodalom nem igen beszélt nagy tömésről, sem nagy mennyiségű új komlósok keletkezéséről. Azonban vagy ennek kellett lenni, vagy kevesebb komlót használnak fel a gyárak, mint eddig; mint mondom, sokkal nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Németországban leszállott a komló ára. Erdélyben épen úgy, mint Budapesten, nincs komló-piacz. Az országban levő sörgyárak, azt hiszem, nem jól felfogott hírnevük fentartása érdekében, kapkodnak a külföldi fényes nevű drága komlók után, mellőzik a hazait: az 1885-ik évi termés erdélyi komló, vagy sehogy, vagy csak potom áron volt helyben eladható, a Németországba kiszállított pedig, a hirnév nélküli termelési helyről oly áron kelt, mely alig fizeti ki a nagy szállítási költségeket. Az erdélyi részek gazdaközönsége, mint a czivilisük világ legszélső keleti határán levők, egyfelől minden gazdasági, kereskedelmi csapást inkább éreznek, mint mások és a gazdasági kereskedés előnyei oda későbbre hatolnak be, mint máshova. Kereskedelmi, hiteli szempontból nincs inkább Isten háta mögött levő hely, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, mint Erdély! Köszönettel tartozunk az erdélyrészi képviselőknek, hogy abban buzgolkodnak, hogy az erdélyi gazdák számára, a viszonyoknak megfelelő földhitelintézet alakíttassék. Mindjárt kezdetben éreztek azonban, hogy az erdélyi gazdaközönség részére, részben más elvek szerint kell eljárni, mint a Királyhágón túli és különösen az alföldi birtokossal szemben járnak el, ha sikerre akarnak jutni. Ehez alig fér kétség. Hiszen, ha a megállapított módszer az erdélyi részekre is találna, csak oly üdvös és csak oly hathatós lenne itt is a m. földhitelintézet hatása, mint a minő az alföldön, vagy az úgynevezett Bánságban. A m. földhitelintézet azonban csak igen-igen kevés kölcsönt adott és adhat erdélyi birtokokra, érvényben levő elvei szerint. A földhitelintézeti kölcsönök megállapításánál alapul szolgál a földadó kataszter. Sokszor hallottam erdélyi gazdatársaimtól, hogy az erdélyi föld sokkal rosszabb, mint az alföldi, innen van az, hogy kevesebb a kataszteri jövedelem és annak megfelelőleg, természetesen, kevesebb a földhitel alapja. Nézetem szerint, ezen okoskodás nem egészen helyes, habár a végeredményben megfelel a tényeknek. Az erdélyi föld és éghajlati viszonyok, összevéve, a gazda számára nem kedvezőtlenebbek, mint a Királyhágón túl levők. A Maros és Küküllő mentén majdnem oly törökbúzákat láttam már nem egyszer, mint Bácsbodrog, Torontál vagy Békés megyékben; a búza lehet, hogy holdanként valamivel többet ad az Alföldön, azzal szemben Erdélyben biztosabban terem lehet, luczerna pedig sokkal jobban diszlik Erdélyben, mint ott; a krumpli pedig ott általán többet ad, mint itt. Miben rejlik a nagy jövedelmi különbözet? A hitelviszonyok és szállítás előnyein kívül abban, hogy egy 1000 holdas alföldi gazdaságnak évenként 50 fi00 hold búza vetése van és még azonkívül összesen vagy 200 holdnyi árpája, repetéje, dohánya stb., míg egy-egy erdélyi 1000 holdas gazdaságban ritkán megyen fel az évi összes vetésmennyiség 4—500 holdra és ez megoszlik törökbuza, buza, rozs, zablat. között. Nem állítom, hogy az alföldi gazdaság nem rabló gazdaság volna; felszólaltam ellene, mint földmivelési miniszter. Azt sem akarom kutatni: váljon egy vagy más gazdaságban Erdélyben nem lenne-e helyén a búzatermelés arányát tetemesen emelni, vagy, hogy a szénafűi legelők, kaszálók jövedelmét haszonmarháknak helyesebb és fokozottabb tenyésztése által, nem lehetne-e tetemesen fokozni, amr oly esetben azok is nagyobb mértékű földhitel biztosítására szolgálhatnának alapul; mint tényt, el kell hogy ismerjem, hogy egyenlő terjedelmű erdélyi birtok, általán véve kevesebb jövedelmet ad, kisebb kataszteri tiszta jövedelmet tüntet ki, mint a szoros értelemben vett magyarországi. Vannak azonban csaknem mindenik erdélyi gazdaságnak kisebb-nagyobb nem az egyszerű földmivelésből folyó jövedelmei, melyek némely része elég biztosan foly be, habár kívül is esik a földadó-kataszter keretén, és amelyek egyes gazdaságokban többet tesznek ki, mint a rendes földmivelési jövedelmek. Ilyenek a korcsmáltatás, malmok, erdőgazdaságok, gyümölcsösök sat. Ezeket szintén tekintetbe lehetne venni a kölcsönök nyújtásánál. Tudom, hogy erre azt lehet mondani, hogy akkor alapja a kölcsönnek nem pusztán a föld értéke, hanem egyszersmind az azon űzött iparág, vállalat. Ezt én meg is adom. Azt jegyzem azonban meg, hogy maga a földmivelés is ipar, sőt egész szövevénye ipari ágazatoknak. Minden industria, ipar nélkül a jó minőségű föld csanalat, vagy pukkantót terem, a rossz minőségű szerbtöviset. Ha nem lenne bizonyos rendszeresített, berendezett gazdaság, közlekedési eszközök, megszerezhető munkás erő sat., a legjobb gazdaság sem jövedelmezne. Nem lehet azonban tagadni azt sem, hogy az industriális befektetéseknek némelyike olyan, mely a maga tőkeértékében inkább kivan téve az események szeszélyének, mint a simplex búza- és dohánytermelési berendezések. Megtörténhetik ugyanis ezeknél is, hogy egy év termését elverje a jég, vagy, hogy a magtár, vagy dohánypajta leégjen, de ezek azon csapások ellen biztosíthatók, míg valamely malmot magát, sőt még helyét is, úgy elmoshatja az ár, hogy arra többé malmot építeni nem is lehet. Ezt meg kell, hogy adjam. De ha van módja annak, hogy a talajjavítás vagy árvízmentesítés folytán elérendő értékemelkedés kimutattassék és kölcsönök arra nyúttassanak, akkor kell módjának lenni annak is, hogy eltérve a kataszteri tiszta jövedelem egyszerű alapulvételétől, a gazdaságoknak említett járulékai is tekintetbe vétethessenek a hitelnyújtásnál, a kölcsönengedélyezésnél. Messze vezetne az, ha kutatni kezdeném, minő biztosítékokra lehetne támaszkodni, mely eljárást követni egy oly hitelintézetnek, mely az említett tényezőket szintén figyelembe kívánná venni; én a mondottakkal csak az eszmék tisztázásához kívántam járulni és jelezni, hogy az erdélyrészi országgyűlési képviselők ismert emlékiratának alapgondolatát magam is helyesnek tartom és a gyakorlatban alkalmazhatónak vélem. Megvallom : azt szeretném leginkább, ha maga a m. földhitelintézet, egy hatalmas, nagyhitelű, egészen megbízható, becsületes és pontos magyar intézet vállalkoznék az eszme megtestesítésére. Éhez azonban, kénytelen vagyok azt is megváltani, nem sok a reményem; a jelzett sok kitűnő tulajdonságai mellett ez intézetet kissé nehézkesnek, különleges eljárásaiban nem olcsónak, kisebb kölcsönökre nézve, pedig legnagyobb részt olyanok kellenének Erdélyben, hidegnek ismerem. Az erdélyben óhajtott eredmények pedig aligha volnának az alapszabályok módosítása, vagy egészen külön álló intézet felállítása nélkül elérhetők. * Tudoma, hogy vannak olyanok, kik állítják, hogy hazánk erőben napról-napra fogy, évről évre szegényebb lesz, hogy csak a tőkevagyon megtámadásával tudja hordozni. Mindez azonban nem felel meg a valóságnak és bátran lehet állítani, hogy hazánk erőben és vagyonban egyaránt szaporodik. Tessék csak bár-