Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-07-01 / 146. szám

autonómiai kérdések hevesebb vita nélkül in­téztettek el. Az á'­arasegély ügyében kiküldött külön bizottság következőleg alakult img: el­nök Beles, et­­uó Beni, tagok Puşcării, Babes, Gaál, S­er’ ,,locsányi, Bologa Duvlea, tom­án Miron metropolita jun. 27-én, mint a Saguna András volt metropolita elhunytának évforduló­ját megelőző napon nagy segédlettel gyász is­teni tiszteletet tartott, melyben a cogressus összes tagjai jelen voltak. * A gyújtogatások ismét napi­ren­den vannak Nagy-Küküllő megyében. Folyó hó­­17-én Bolya községben égett le ; csűr, 1 is­tálló, mely épületek biztosítva votak. F. hó 18-án K­ez­elen volt nagy tűz, santén gyúj­togatásból eredő, leégett 5 gazdáink háza, csű­re, istállója az összes takarmánynál, a kár itt másfélezer forint. E gyújtás a bosszú műve. A csendőrök letartóztattak egy oláhot, kit a gyanú terhel, hogy többeknek adósa levén, beperelte­tek, látták károsok házai körá ólálkodni, mi­re a tűz csakhamar kiütött. Kiebb gyújtoga­tásból eredő tűzesetek voltak nég­y. hó 21-én Hidegvizén és 22-én Borstilalomban, hol szintén csűrök estek a lángok martalékául. * Papi kinevezés Csikrákosi plébá­nossá Lönhart püspök Murányi Kálmán csik azt-domokosi plébánost neveze ki. * Az első székely-ranut ügyében f. hó 21-én népes értekezlet — inkább össze­jövetel — tartatott Csik-Szeredában, Becze An­tal alispán meghívására számosan jelentek meg Csik-Szereda polgári, kereskedői és hivatalnoki osztályaiból. Az értekezleten jelen volt dr. Tö­rök Albert Udvarhely megye alispánja és Ugrón Gábor, a vállalat egyik ergedményese. Az ér­tekezleten Mikó Bálint főspán elnökölt. Az ér­tekezlet minden tagja át volt hatva a vasút­építés szükségéről s azunk építéséhez leendő hozzájárulás egyhangúlag jutott megállapodásra. Az értekezlet a Háromszik felé az Olt mellett vivő vonalat pártolta. * Magyar betegek Pasteurnél Tür­­kösön (Brassó megyében) négy embert mart meg egy veszett kutya, köztük a községi bírót is, a kin a víziszony már teljes mérvben kitört és igy menthetetlen. A többi három megmart ember dr. Pataki vezetése alatt a megye költ­ségén elutazott Párisba, Pasteur intézetébe. * A brassói kir. törvényszék el­­nöke, a­r­g­a­y Béla jogtudort s ügyvédjelöltet, a brassói kir. törvényszékhez díjtalan joggya­­kornokká nevezte ki. * Elveszett egy fehér batist csipkés zsebken- 1S L. K. jegygye]. A szres megtaláló kéretik azt Csá­szár kereskedésében utalni. * A király utazási programmja már az egész nyárra és őszre meg van álla­pítva, de ebbe az otcupált tartományok láto­gatása nincs fölvéve. Az erre vonatkozó hír te­hát alaptalan. * Tisza Kálmán miniszterelnök, ki e napokban Komáromban volt, a dunántúli ref. egyházkerület közgyűlése alkalmából, h­onnan Bécsbe utazik. Azután még mintegy 8—10 na­pot fog Budapesten tölteni, majd pedig több heti tartózkodásra Gesztre megy. Augusztus első felében ismét a fővárosban lesz és Osten­­débe csak aug. 20-ka után indul. * Székács Ferencz, a budapesti kir. törvényszék új alelnöke, ki jun. 26-án utazott el Nagyszeberből, hétfőn tette le Budapesten a hivatalos esküt a törvényszék polgári és bünte­tő osztálya előtt. Székács tegnap vette át hi­vatalának vezetését. * Apró hírek. A magyar tud.­aka­démia hétfőn tartotta a szünet előtt utolsó összes ülését. A titkár bejelenti, hogy ez év­ben az akadémia két tagja tölti be megvá­lasztásának 50-ik évfordulóját: Tóth Lőrincz és Barabás Miklós. Annak idején az elnök­ség fogja mindkettőnek kifejezni az akadémia szerencsekívonatait.­­ Bartolucci Viktó­riát, a budapesti operaház volt tagját, szeptem­ber hóban Ferrarában oltárhoz vezeti Pártos Gyula fővárosi műépítész. Bartolucci kisasszony aztán visszavonul a színpadtól. — Gomba­mérgezés következtében a nagykanizsai já­ráshoz tartozó Újlak községben egy négy tag­ból álló család három tagja meghalt. Csak az anyát sikerült megmenteni. — Egy katona Budapesten dulakodás közben szuronyával úgy megsebesítette Blasek Ferencz kőmüveslegényt, hogy ez rövid idő múlva meghalt. A tettes, ki 32-ik gyalogezredben katona, önként jelentke­zett. — Fiuméban az augusztus 1-re terv­be vett magyar államvasúti forgalmi főnökség már jul. 1-én fog felállittatni. — Andrássy Aladár grófnak ő felsége a belső titkos taná­csosi méltóságot adományozta. — A­z í­r­ó­k és művészek társasága, az elma­radt konstantinápolyi utazás helyett, julius 1—3 án a Balaton vidékére rendez kirándulást.— A Gyorokon letelepült 126 csángó-család fe­jei, belügyminiszteri rendelet folytán, jul. 4-én teszik le tömegesen a honpolgári esküt Arad­­megye alispánja előtt. — Máramarosszi­­getről a Tisza áradását jelentik; az ár sok kárt okozott és többek közt elvitte a szigeti uj katonai uszodát, mely nem rég épült. — Pankotán egy temető-csősz egyik közelebbi éjszakán a temetőben kóborló kutyákra lőtt és véletlenül agyonlőtt egy 14 éves fiút, ki a sír­­kert mellett lovakat legeltetett. — Dévai Janka szerződését a budapesti operaház inten­dánsa megújította. — A népszínházban holnap adják először „A lyoni futár“ czimű sensatiós drámát. — A krisztinavárosi színkörben hétfőn lépett föl Cs­i­ky László, a kolozsvári színház volt tagja, Toldi Mik­lós szerepében. A lapok elég elismerőleg szólnak játékáról. — Fiuméból tegnap­előtt egy száz tagból álló kiránduló társaság­nak kellett volna Budapestre érkeznie. De a Fiuméban előfordult, koleraeset folytán a ki­rándulás elmaradt. Odry Lehel egy még há­rom tagból álló hang­versenyző-társasággal fu­t,s első napjaiban hangversenyeket rendez M­esvárt, Aradon és Szegeden. A társaságban án Gyenes László is.­­ A budapesti történelmi kiállításra a 116 bejelen­tő közül eddig 108 küldötte be tárgyait,száma­­szerint 1691-et. A bécsi hadi muzeum 00 tár­gyat küldött. — A délvidéki árviza pár­­dinyi, módosi, bánlaki és alibunári járásokban több mint 200.000 forintnyi kárt okozott. — Ipolyi Arnold nagyváradi püspök a mult évek­ben kiásott régiségekből a püspöki palotában egy múzeum lapidariumot fog berendezni. * Az új osztrák kereskedelmi mi­niszter, Racquebem Olivér marquis, régi fla­mand családból származik, melynek a jelenleg negyven éves miniszter az utolsó sarja. * A kolera. Triesztben eddig mindösz­­sze nyolc­­ kolera-eset fordult elő, mind halálos kimenettel. * Németellenes tüntetés. Prágában vasárnap tartották meg az ürnapi körmenetet. Midőn a menet a német egyetemi hallgatók olvasó egyletéhez ért, a zenekar előtt haladó néptömeg egyszerre fülhasító zajongásban tört ki. A rendőrség hasztalan inte csöndre a tün­tetőket. Végre a zenekar olyan hangosan kez­dett játszani, hogy lehetőleg túlharsogta a kia­bálást. * Egy fürdőhely félszázados ju­bileuma. Meran-fürdőhely (Tirolban) a jövő őszszel ünnepli meg fennállásának 50 éves ju­bileumát. A harminczas évek közepén kezdték látogatni e fürdőhelyet és ez 50 év alatt az egyszerű tiroli községből v­ilághírű fürdőhely lett. * A londoni magyar vásár, Lon­donból jún. 28-iki kelettel jelentik. A Saint John’s Ambulance Association javára rendezett magyar vásár és keleti bazár Beatrice herczeg­­asszony, s ennek férje Battenberg herczeg által ma délután ünnepélyesen megnyittattak. A ki­állítás pártfogóiként : a walesi herczegné és a királyi család herczegnői, továbbá Károlyi Ala­jos gróf osztrák-magyar nagykövet neje, s az angol arisztokráczia legmagasabb köreihez tar­tozó hölgyek szerepelnek. Hölgyek magyar nem­zeti viseletben kisérték Beatrice herczegasszonyt, midőn végig haladt a kiállítás helyiségeiben. A herczegné, ki mindenütt lelkesülten fogadta­tott, nagy érdeklődéssel tekintette meg a kiál­lított tárgyakat, s teljes megelégedését nyilvá­­nítá a vállalat sikerülte fölött. A megnyitás alkalmából rendezett ünnepélyen csárdást is tánczoltak. A kiállítás nagy látogatottságnak örvendi. * Egy miniszter adósságai Az elő­fordul, hogy egy ország kifizeti királyának adós­ságait. De az bizonyára ritka eset, hogy egy népképviselet ünnepélyes ülésben megszavazzon a kormánynak egy hitelt, a végből, hogy egy elhunyt miniszternek hátrahagyott adósságait kifizesse. Ez eset megtörtént a román képviselő kamara élésének egyikében. A ház megszavazott a kormánynak egy hitelt a tavaly elhunyt Ro­­setti Konstantin miniszter adósságainak ki­fizetésére. Rosetti nagy és sok szolgálatot tett hazájának és utolsó lehelletéig küzdött azért, hogy a földek igazságosan oszlassanak el va­gyontalan parasztok között. A kormány már most ki akarja fizetni Rosetti adósságait de Rosetti fia, Vintila, kijelenti az atyja által ala­pított s rá szállott „Romanul“ czímű lapban, hogy senkinek sem engedi meg, hogy atyja adósságait kifizesse; kifizeti majd ő maga azo­kat az atyja által hátrahagyott és sajtó alatt levő műveinek jövedelméből. Bizonyára ritka eset, hogy fiú és népképviselet egymáson túl akarnak tenni egy halott iránti hálájukban. * Egy éjjeli rémjelenet. Nimesben a bikaviadal-arénában vasárnap este nagy elő­adást akartak tartani, melyre valami h­a­r­­minczezer néző sereglett össze. Ez alka­lommal az arénát villamosan akarták kivilágí­tani. De a villamos világítás egyszerre felmond­ta a szolgálatot s a nézőtér egészen sötéten maradt. Az óriási tömeg zajosan tiltakozni kez­dett s csakhamar iszonyú zűrzavar támadt. Ezer meg ezer ember rohant kiabálva az ajtók felé; a borzasztó tolongásban számos sebesülés tör­tént. A tömeg egy része viszont behatolt az aréna belsejébe s ott öszszehordta a székeket, padokat , más tárgyakat s egy rakásban meg­­gyujtotta őket. Óriási tűz támadt. Az elősiető tűzoltókat kővel dobálták s két tűzoltó megse­besült. A viharos jelenetek egész éjen át tar­tottak. * Egy család meggyilkolása A bukaresti lapok egy odavaló orosz család meg­­gyikolásáról hoznak hírt. A borzasztó eset csü­törtökről péntekre virradó éjjel történt, s az egész várost a legnagyobb izgatottságba hozta. Atyából, anyából és négy gyermekből álló csa­ládot valósággal lemészároltak, a kézhez kerí­tett értékeket pedig elrabolták. A rablógyilkos­ság annyival is nagyobb feltűnést keltett, mert Bukarest leglátogatottabb utczáinak egyikén történt. A szerencsétlen család neve Hallova­­noff. A családfő néhány évvel ezelőtt jött Ro­mániába és orosz szent képekkel kereskedve, szép pénzösszeget gyűjtött össze. Hallovanoffot szomszédjai munkaszerető, becsületes embernek ismerték. Épen az utóbbi napokban határozta ma­gát arra, hogy visszatér hazájába. Az említett éj­jel a család közös hálószobában aludt s csak az idősebbik, körülbelől 14 éves fiú aludt a szolgá­val egy külön szobában, a­melyben egy szegény orosznak is szállást adtak. A fiú reggel 5 óra­kor ébredt föl, de a szolga ekkor már nem volt ágyában az előbbi az üzleti dolgok után nézett s csak 6 óra után ment a család közös hálótermében, a­hol a legborzasztóbb kép tá­rult eléje. Atyja keresztül metszett torokkal élettelenül feküdt ágyában, kis nővérének a feje egészen le volt vágva a testről, anyja és három öcscse pedig a szoba padozatán vérbe­fagyva, halva voltak. A pénzes szekrény pedig, melyben a kereskedő 10,000 frank készpénzét tartotta, tárva-nyitva és üres volt. A borzasztó kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság gyanúja a szolgát terheli, akit lefekvése óta senki sem látott. A körülmények arra vallanak, hogy több czinkostársa is volt,­­mert a szerencsétlen csa­lád és a gyilkosok között heves küzdelem volt, s így a szolga egymagában nem bánhatott el egyszerre annyi emberrel. Az elmenekült szol­ga nyomait eddig Ruszcsukig követték, de még nem találták meg. * Apai tanács. Fiam! ha meg akarsz házasodni, vagy magadnak olyan gazdag nőt, a­kit elvennél akkor is, ha nagyon rút volna, és végy magadnak olyan szépet, a­kit elven­nél, ha egy fillérje se lenne. Apró hírek. Az észak-német Derby 20.000 márkájáért szombaton verse­nyeztek Hamburgban. Elsőnek Polimpos, a graditzi udvari ménes lova érkezett be, egy nyakhoszszal a Pajzán magyar ló élet. Hetyke, a másik magyar ló, ötödiknek érkezett. A ma­gyar lovak e veresége mindenkit meglepett. — Megczáfolják azon hirt, hogy Portugáliá­ban a kolera fellépett. — A velenczei ke­rületben jun. 25 én 17 ember betegedett meg és 7 halt meg kolerában. — Sándor fejedelem, mint bolgár fejedelem 600.000 franknyi civil­listát kap; keletruméliai fizetése 115.160 frank. — A török szultán közelebbről a saját pénztárából fizettette ki a fizetés nélkül ma­radt tanítókat, e szavakkal: Inkább én leszek pénzzavarban, semhogy azok szűkölködjenek, kik az ország szellemi fejlesztésén működnek. — A párisi gróf manifesztumát sok millió példányban osztották ki a franczia nép között. Az Orleans-család kiutasított herczegei Belgi­umban fognak letelepedni. A pápa apostoli ál­dását küldte meg a párisi grófnak és sajnálko­zását fejezte ki a kiutasítás fölött. — Hay­na­ld Lajos bibornok-érseke, ki jelenleg Emsben időzik, hétfőn Vilmos császárhoz ebéd­re volt meghiva. — Egy görög iskola­barát, Zappas Konstantin athéni lakos, tö­rökországi görög iskolákra eddig egy millió frankot adományozott és évenként 15.000 fran­kot áldoz e czélra. Újabban [300.000 franknyi alapitványt tett m­­.5­zdasági tanulmányokat végzett görög ifj .*. .­»■ élvezésére. Nyilvános köszönet. A bonezhidai tűzká­­rosultak javára­­. évi június hó 29-én Boncz­­hidán tartott majális alkalmával felülfizeté­­seket tettek: Gr. Bánffy György 18 frtot, dr. Akoutz János 9 frt, Naláczy Géza 8 frtot, Hutflesz Károly 5 frt, Kohn Fülöp 5 frt, Hor­váth Bertalan 3 frt, Fülöp Károly 3 frt, Sim­­kovits János 3 frt, Végh Lajos 2 frt, Szőnyi Elek 2 frt, Veinery Vilmos 1 frtot 11 ft, Pál Albert 1 frt, Kovács Károly 1 frt, Placsintár Lukács 1 frt, Kirkosa István 1 frt, Pálfy Ká­roly 1 frt, Szabó Lajos 1 frt, Dlabik István 1 frt, Bakó Mihály 1 frt, Hirsch család 1 frt, Magyari Károly 1 frt, Szász Miklós 1 frt, N. N. 1 frt, dr. Stackelberg Miponia 50 kr, Lővey Klára 50 kr, Kollos György 50 kr, Benkő Mi­hály 3 frt, Kiss Sámuel 1 frt, Mayr János 4 frt. Fogadják a nemeslelkű adakozók a tűzká­­rosultak hálás köszönetét. SZÍNHÁZ, zene. Blaha Lujza asszony a hétfő dél­utáni vonattal utazott el városunkból, kedves nővére és férje, dr. Splényi Ödön kíséreté­ben. A művésznőt, ki olyan fényes sikerrel vendégszerepelt a kolozsvári színpadon, sokan kísérték ki a pályaházhoz, a­hol megjelent a Mária-Valéria árvaház választmánya is; a höl­gyek nevében Sigmond Dezsőné úrasszony díszes csokrot nyújtott át a távozó vendég­művésznőnek, ki tudvalevőleg az árvaház ja­vára fellépett volt. Mikor a vonat elindult, élénk éljenzés hangzott fel s ezzel búcsút mond­tunk Blaha Lujza asszonynak, de reméljük, hogy csak — a mielőbbi viszontlátásra! * Gerő Lina hétfőn lépett föl először budapesti szépsikerű vendégjátéka után. A kedves művésznőt a közönség igen rokonszen­vesen, zajos tapssal fogadta, mely az előadás folyamán is sokszor ismétlődött. Színre kerül­tek a „Reggeli előtt“ és „A szikra“ czímű vígjátékok, melyekben Gerő Lina kisasszony­nak ismert jó szerepe van. Kedvesen és nagy hatással játszott, mint mindig. A két apróság közt a „Ha te úgy, én is úgy“, vígjátékban mulattatták a közönséget E. Kovács Gyula és Medgyaszay Evelin élvezetes játé­kukkal. ► Gabányi Árpád ma kezdi meg ven­dégjátékát színpadunkon. Fellépteinek sorrend­jét már előző számunkban közöltük. A kiváló fiatal művész, kinek tehetsége oly nagy mér­tékben nyerte volt meg Kolozsvár közönségét, bizonyára általános érdeklődést fog kelteni az első vendégszerepléssel, melyre távozása óta eljött. Nem kételkedünk, hogy a közönség G­a­­bányit méltóan fogja fogadni. Gabányi Árpádnak, a budapesti nemzeti színház elsőrendű tagjának máso­dik vendégföllépte. NYÁRI SZÍNHÁZ Kolozsvár, 1986. július 1. A doktor bácsi. Vígjáték 5 felvonásban. Szem­élyek: Griesinger Szentgyörgyi Júlia Medgyaszai. Báró Boden Pálffi. Dr. Klauss Kazaliczki. Mari Göncziné. Emma Gero L. Gerster Pál Ivánffi. Marianna Krasznainé. Lubowszki Gabányi. Schlingenné Kőrösiné. Kolmár Dezséri. Jakab Osváth. Komorna Nagy M. Kezdete 7*;órakor. Gyászrovat Dr. Czikmántori Ottó a maga és több közeli és távoli rokonok nevében fájdalmas csivvel tudatja, hogy­ a legjobb édes atya és rokon Czikmántori János, volt erdélyi kor­mányszék! nyugalmazott hivatalnok, élete 80-ik évében, folyó junius hó 2- án éjjeli 11 órakor végelgyengülés folytán megszűnt élni. Áldás emlékén­ Kolozsvárt, 1836. junius 27-én. ♦ Szelest­ey Károly, m. kir. csendőrsz.­,­­.ados, özv. Lovas Jánosné és dr. Lovas László, mint férj, anya és fivér, mély fájdalommal tudatják. Szelestey Károlyné, született Lovas Mária úrnőnek folyó hó 28-án este 8 óra­kor, élte 32-ik, boldog házassága 12-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny­tál. Benne a földi jóság angyalát siratják. Ko­lozsvárt, 1886. junius hó 22-én. CSARNOK:_____ Bűn és szerelem. — Angol regény két kötetben. — Irta: B. I­. Farreon. MÁSODIK KÖTET. Negyvenegyedik fejezet. (Folytatás) (71) Mivel Fredericnek e pillanatban nem volt szüksége segítségre, megelégedett annyival, hogy a levelet megsemmisíti, s aztán fölment az el­ső emeletre. Abban a szobában, melyben egy­kor atyja lakott, a­mint arról az első tekin­tetre meggyőződött, a nap folyamán senki sem járt. Minden azon a módon volt, a­hogy Pel­ham hajnalhasadáskor hagyta. Lámpája világá­nál nézdelődött Frederic olyan bútor után, mely­hez a kulcs találhatott. Volt egy szekrény nyi­tott, üres fiókokkal, — volt egy h­óállvány, mely erőszakosan föl volt törve s a talált kulcs nem illett, bele. Midőn Frederic meggyőződött erről, s épen el akarta hagyni a szobát, egyik szögletben nagy kulcsot látott meg. A szoba­kulcs volt. Bedugta a zárba, — könnyen fordult. — Hogy csodálkoznék Pelham, ha visz­­szatértekor az ajtót zárva találná, — szólt Fre­deric magában. — De ez csak óvatosságra in­tené őt. Nem, hadd maradjon nyitva a csapda előtte, — reszkess gyilkos, utolsó órád elér­kezett ! Megint fölnyitotta az ajtót, s a kulcsot, minden különös czél nélkül, zsebre dugta, csak úgy homályosan sejtvén, hogy még hasznát ve­heti. Midőn a ki nem mondott szavak : „Hadd maradjon nyitva a csapda előtte“, czikáztak agyán, távolról sem gondolt azoknak borzasztó jelentőségére, s arra az irtózatos módra, mely­ben beteljesedtek. A szomszédos szobába lépett tehát, mely­ben a mult éjjel oly hosszú és kínos órákat töltött. Ebben a szobában volt egy pohárszék, de a kis kulcs, melyet a konyhában talált, igen kicsi volt a társaihoz, s midőn erőszakkal föl­törte azokat, nem talált egyebet, mint néhány kiszáradt kétszersült darabkát, s néhány boros palaczkot, egy kevés borral. Titkos fiók, a mi­nőt oly mohón keresett, nem volt rajta talál­ható. Most egy másik szekrényre forditá figyel­mét, melyet ép oly alaposan kikutatott. Ebben tányérok, borospoharak, s egy képes thea-sze­­lencze voltak, — de az egész szekrényben sem­mi olyas, mi Frederic kutatásait sikerrel koro­názta volna. Mielőtt azonban kutatását folytatta vol­na, eszébe jutott, hogy Pelham, ki ma utoljá­ra akart idejönni, talán a szokottnál korábban megjöhet, s hogy szemmel tarthatása végett szükséges volt a földöntött asztalt ismét hely­reállítani, óvatosan fölemelte tehát, hogy fara­gott lábaira állítsa. Spanyol mahagóniából ké­szült kerek asztal volt, mely a szoba régi mó­di berendezésétől nagyon elütött. Midőn Fre­deric fölállttá, egy kis deszkája félre csúszott, s melyre rátette a kezeit s villámként ötlött eszébe az a gondolat, hogy az alatt talán rej­tett fiók lehet. Utána nézett s sejtelme megva­lósult. Reszkető kezekkel illeszté bele a kis kulcsot, s bement a zárba, megfordult, a fiók fölnyilt, s szemei egy csomag beirott irópapi­­rosra estek, melyeken szeretett atyja kézírását ismerte föl. Kezébe vette a papírokat s átfutotta tar­talmukat. Egy részök napló volt, s a meghalt­­nak utolsó napjairól szólottak, — talán utolsó óráiról is. Frederic szemei könnybe lábbadtak, mi­dőn atyjának ez utolsó emlékét nézegette, ki­nek szivétől őt a leggaládabb rágalom idege­­nité el. De hamar letörülte az előtoluló köny­­nyeket; nem volt most ideje, hogy bánatának adózzék, más kötelessége volt a halott irányá­ban, mint siratni elvesztét. Kezében voltak az eszközök, melyekkel becsületét tisztára moshatta, s a­mint remélte, azok a bizonyítékok is, melyek alapján a bűnösöket is utolérhette a megérdemelt bün­tetés. Lehető gyorsan kellett dolgát végeznie, el kellett olvasnia, a­mit a meghalt az ő szá­mára leírt. Visszatért a konyhába, nyitva hagyta an­nak ajtaját, úgy, hogy a házban minden zörejt meghallhatott, s olvasni kezdé meggyilkolt atyja naplóját. Negyvenkettedik fejezet. (Mr. Holdfast naplója.) K­e­d­d, j u 1 i u 8 1. — Tehát megint Lon­donban vagyok, — hosszas távollét után s ten­gernyi, keresztül-kasul való barangolás után Amerikában, de nem találhatom föl szeretett Frederic-emet, — fiamat, kivel szemben olyan keserű igazságtalanságot követtem, midőn ki­­utasítom az atyai háztól. Balgaságomat már fájdalmasan megbántam, és súlyos büntetés ne­hezedik lelkiismeretemre. Csak New-Yorkból való elutazásom pilla­natában csillámlott föl előttem egy halvány re­ménysugár. Visszatérvén Newr-Orleansból, hova egy ismeretlen egyén levele avval az utasítás­sal csalt el, hogy ott föl fogom találni fiamat, meghallom szállodám üzletvezetőjétől, hogy egy fiatal ember tudakozódott utánnam. A­hogy ő nekem ezt az ifjút leírta, ki — mint hozzátéve — nem látszik a legjobb módban élni, alig ké­telkedtem abban, hogy fiam volt, így hát meg­kapta legalább ama leveleket, melyeket számá­ra new-yorki postahivatalnál letettem, s meg­tudva azokból tartózkodási helyemet is. Milyen szerencsétlen véletlen, hogy midőn fölkeresett ezer mérföldnyire kellett lennem, és pedig ama téves útbaigazítás folytán, melyet egy isme­retlen közölt velem. Csak az utolsó napokban, Angliába való visszautazásom alatt k ötlött eszembe az, hogy talán valami ellenfél működött Amerikában azon, hogy fiamat s engem ne engedjen találkozni. Hiszen nincs a világon olyan alávalóság, gaz­ság és jellemtelenség, a­mire az a nő, ki ne­vemet viseli,­­ az ő szeretője képes ne volna! Arra is volna elég bizonyítékom, hogy milyen csalárdul kezdtek ahhoz, hogy a köztem és fi­am között való, s czéljaiknak megfelelő elhide­­gülést létrehozzák. Különös, hogy ez a gyanú már Amerikában nem merült föl bennem. Most azonban, mikor talán késő, egész tisztán föl­ébredt bennem ! Amaz ismeretlen levele, ki oly távolra szó­lított engem eredménytelen kutatás végett New- Yorkból, nem volt az egyetlen, melyet kaptam, s nem volt az egyedüli, mely szándékomra vonatkozólag hamis útbaigazításokkal szol­gált. Igaz ugyan, hogy mindenik más kézirat­tal volt megírva, de nem származhattak-e azért ugyanegy embertől? És ha nem is lett volna ez az eset, Londonban ép oly könnyű az ilyen csínyekhez segítő társat találni, mint New­ York­­ban. Miután gondolataim erre irányultak, arra a meggyőződésre jöttem, hogy csak egy ember hajthatta végre a tervszerű félrevezetés művét, és pedig a gaz Pelham, gyalázatos nem c­in­­kostársa. És ha ez csakugyan úgy van, akkor követni kellett engem Amerikába, hogy ott minden mozdulatomat szemmel tartsa, s engem, mihelyt szükséges, tévútra csalogasson. A­kinek ilyen emberekkel kell megküzdeni, annak vesz­tett csatája van. Ehhez járul még az is, hogy még most sem tudom magam teljesen elhatározni arra, hogy szégyenemet nyilvánosságra hozzam; úgy érzem, hogy annak a súlya halálomat okozná. Ha oldalamnál látnám fiamat, talán erőt érez­nék magamban, a szigorú föllépésre, hogy sza­baddá tegyem magam , de az ő segélye nélkül nincs rá erőm. — Valóban nincs, é­s ha tör­vényszéki tárgyaláshoz volnék kénytelen folya­modni, (más mód pedig alig van a becstelen nőtől való megszabadulásra), hogy mindent tisz­tán fölmutathassak, fiam tanúskodására is szük­ségem volna. Mielőtt azonban még e végső eszközhöz fordulnék, még egyszer meg­teszek mindent, hogy ezt a szerencsétlen ügyet lehető csendben fejezzem be. Sohasem merném fejemet emel­ten hordani s embertársaimmal nyíltan szem­benézni, ha kénytelen volnék hallani, hogy ne­vemet és házam szégyenteli titkait a hírlap­árusok az utcza szögleteken világgá kiabálják s az ország minden vasúti állomásán áruba bo­csátják. Életemen ez örökös szégyenfolt len­ne, s fiam, kit igaztalanságom, bizalmatlansá­gom és balgaságom arra kényszeritett, hogy atyja nevét ne viselje, boldognak vallaná ma­gát, hogy ezt még az előtt megtette mielőtt ez a név az utczák sorában meghurczoltatott s szégyennel borittatott volna. (Folyt. köt.) KÖZGAZDASÁG. — Pozsonyi szarvasmarhavásár, jun. 28. A mai szarvasmarhavásárra 1305 darab hízott marhát hajtottak fel, köztük 1030 db magyar ökröt, 238 db német ökröt, 12 db magyar te­henet, 13 német tehenet, 2 db magyar bikát, 6 db német bikát. Élénk irányzat mellett a kö­vetkező árak jegyeztettek: Magyar ökör 52—59 írton, német ökör 54—60.50 írton, kivételesen 63 írton kelt métermázsánkint. — Bécsi marhavásár, jun. 28. Felhajta­tott 2465 d­b ökör, ebből 727 magyar, 1276 galicziai és 462 német fajta. A gyengébb fel­hajtás folytán élénk forgalom, kivált középfaj­tákban, melyek 1 frt 50 krral magasabban je­gyeztetnek, mig a nehéz fajták ára csak 1 frttal emelkedett. Mai árak: magyar ökör 52—58,50 galicziai 52—58, német fajtáért 52—62 frt, mind 100 kilónkint.­ S­zínes selyem faille frangaise, Sa­rah Latin merveilleux Atlas, Da­maste, Rips és Tafota met. 1 frt 35 től 7 frt 45 kiig, véggel vagy egyes ruhának valót küld vámmentesen, házhoz. G. Henneberg (cs. és kir. udv. szállító) selyem gyári raktára Zürichben Minták küldetnek. Levélportó 10 kr. 4—10 AJTAI K. ALBERT. Laptulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő.

Next