Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)

1887-05-04 / 106. szám

l-ső évfolyam. 1887. 106. szám. Kolozsvár, szerda, május 4. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Égési évre...................16 frt. évre.......................8 frt. ..................................* frt. Egy hóra....................1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Öt centiméternyi tér ára 4 kr. Gyái°s°k, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílt tér sora 25 kr. FŐTÉR 7. SZ SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA Megjelenik a lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. ÚJ EMBER. Kolozsvár, május 4. (Sz.) A magyar közélet és parliamenti aréna épen nem dicsekedhetik a kiváló tehetségek és feltűnő jelenségek oly nagy számával, hogy egy-egy új alak föllépte a mindennapi események sorába tartoznék. Láttunk ugyan új embereket bőven és untig elégséges számban, akik magukra tudták vonni a közfigyelmet, de legtöbbször nem a mélyebb szakszerű tanulmány, a komoly, lelkiismeretes és következetes törekvés útján, hanem inkább a különcrködés, túlhajtás, személyes invectivákban való gyönyörködés kétes értékű sajátságai, s így a komoly ügyintézésnek és a parlament méltóságának barátjai nem nagy élvezetet és épülést találhattak ez új emberek fölléptében. A most bezáruló törvényhozási ciklus számos új tagja között alig négyet oly tehetségeket üdvözölhetnénk, akiket, pártállásukat nem tekintve, a parlament valódi nyereségének nevezhetünk valakiktől a nemzeti lét valódi gyarapodását reménybhessük, s akik megüssék azt a magas mértéket, amelyet mi a magyar közélet férfiaira kivétel nélkül szeretnénk alkalmazni. Ellenben bizony, sokan gyülekeztek ama szent csarnokban olyanok össze, akiket sokkal jobb szerettünk volna ama hajlokon kívül látni. És ime, az ülésszak tizenkettedik órájában adatott meg nekünk, hogy egy eddig csak a közelállóktól észrevett és reménykedő figyelemmel kísért, egészen fiatal férfiú tűnjék fel az állami közszolgálat mezején, aki szokatlan rohamossággal és korához képest majdnem páratlan gyorsasággal haladt föl a legterhesebb szakkör elsőrendű hivatali állására, egész a pénzügyminiszteri államtitkárságig s aki most, először lépve ki a parlamenti küzdőtér homokjára, általános meglepetést keltő módon hódítja meg a hallgatóságot, s bizonynyal az egész nemzetet, amint közszereplése a sajtó útján mind általánosabban ismeretessé válik. A beszéd, melyet Weckerle Sándor, pénzügyminiszteri államtitkár és országos képviselő, a pénztári készletek kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása közben a képviselőházban az imént tartott, úgyszólván egyetlen csapással igazolja azt a szokatlan eljárást, amelyet a kormány rohamos előléptetésénél követett, s amely a miniszterelnök éles szemének ép oly előnyös bizonyítéka, mint annak az általános tételnek, hogy a szükség mindig megteremti a maga embereit. Látva és élvezve e beszéd higgadt nyugodtságát, világos áttekinthetőségét, szigorúan szakszerű és logikus menetét s azt az erős meggyőződést, mely minden szavát átmelegíti, valóban nem tudjuk, örvendő meglepetésünk mi fölött nagyobb: hogy e szónokot pártunk, vagy, hogy a magyar közszolgálat férfiának ismerhetjük ." A színvonal, melyet egykor a magyar politika tényezői kivívni és folyton fokozni tudtak, mintha az utóbbi időkben hanyatlani, vagy legalább is helyt állani kezdett volna, s épen a mai napság elsőrendű fontosságú közgazdasági és pénzügyi munkatéren látszott meg fogyatéka azoknak az erőknek, a melyek uraivá tudjanak válni a helyzetnek, s a magyar pénzügyek mezején reájok váró nagy feladatoknak. Maga az a körülmény, hogy gróf Szapáry Gyula vissszaléptével a miniszterelnök vállalta el ideiglenesen a pénzügyi tárczát s igy kénytelen volt az ő tulajdonképeni szakmáját, a belügyeket, más kezekre bízni, nem igen biztató jelként való tekinthető. A most feltűnt új ember mindjárt legelső hatalmas fölléptével megmutatta, hogy szakmája körében oly teljesen otthon van; ez ügykört annyira dominálja s szellemi fölényét annyira érvényesíteni tudja, hogy az ellenfelek pár esetben életnél s nagy általánosságban tartott elmélkedéseknél egyebet szétmorzsoló adataira és vas-következtetéseire fölhozni nem bírnak. És ebben a győzelemben nem anynyira pártunk, mint az ügy diadalát látjuk, mert eléggé sajnos, de az ellenzék nálunk nem a nemzet jó hírnevét, hitelét és tekintélyét, hanem saját pártérdekét szokta elsősorban tekinteni s egész könnyűvérrel halmozza vádjait s mint e kérdéses tárgyalásnál a volt pénzügyminiszter is kimutatta: ferdítéseit egymásra, meg nem fontolva ez eljárása majdnem kimaradhatatlan következményeit — nem a nemzet körében, mert ez, mint az ideiglenes pénzügyminiszter jelzi, nem a szólamok, hanem a tények alapján szól, hanem a külföldön s főként azok indulatában, akik bizony örömmel hallanak minden rosz hírt és szót a magyar nemzet és állam felől. A képviselőház, mint e lap tegnapi távirata már jelente, a törvényjavaslatot elfogadta s igy nem soká napirendre térünk a kérdés fölött. De meg vagyunk győződve, ama férfiú fölött, ki a magyar nemzet bíráló széke előtt nyilvánosan ezúttal jelent meg először, nem egyhamar fogunk napirendre térni s derekas szakműködésének örvendetes jeleit és eredményeit még bőven lesz alkalmunk följegyezni és méltányolni. Legyen a közügynek, és nemcsak a pártérdeknek, nevében melegen üdvözölve ! (Toroczkó, máj. 2.) Képviselő-választási mozgalom. Épen azon napon, amelynek délutánján községünket, a borzasztó szerencsétlenség érte, a délelőtti órákban a toroczkói választó kerület szabadelvűpártja tartotta meg népes értekezletét. Mintegy 200 választó jelent meg a szervezkedő gyűlésen. A kerület volt országos képviselője, főt, Ferencz József úr, több oldalú elfoglaltsága miatt, beszámolóját írásban küldvén meg, az általános éljenzés közt felolvastatott. Sajnálattal vette azonban tudomásul a párt, hogy a főt. úr jövőre nem hajlandó mandátumot vállalni, amit határozottan kijelentett levelében. És épen ezért elejtetett azon indítvány is, hogy még egyszer keressék fel a főt, ur az el- vagy el nem fogadás iránt nyilatkozni. A párt hálás köszönetet szavazott a főtisztelendő urnak a kerület iránt tanúsított szeretetéért, jóindulatáért, s a beszámoló beszéd hírlapi közzétételét kimondta. Ezután Csongvay Lőrincz pártelnök úr felhívta az értekezletet, hogy a jövő 5 éves országgyűlési ciklus tartamára új jelöltet léptessen fel, meleg szavak kíséretében ajánlván a pártgyűlésnek báró Huszár Károly urat, akinek jelölését az értekezlet csaknem kivétel nélkül lelkes éljenzéssel fogadta. Várfalvi lelkész Orbók Ferencz ur Ban ez a Miklós fővárosi ügyvédet és hírlapírót ajánlotta jelöltül, szintén szabadelvűpárti programmal. Remélhető azonban, hogy a toroczkói kerület szabadelvű pártja nem fog már most két részre szakadni s az érdemes két jelölt közül egyértelműen dr. Huszár Károly körül csoportosul, mint aki mellett az értekezlet túlnyomó többsége is nyilatkozott. A megoszlás különben is esetleg csak arra vezethetne, hogy más párt is megkísértené a boldogulást. (Budapest máj. 3.) A képviselőház ma úgy általánosságban, mint részleteiben megszavazta az állami pénztárak készleteinek kiegészítéséről szóló törvény jav®slatot. Orbán Balázs és Havfar Dániel szóltak a javaslat ellen. Még Horánszky Nándor és Szapáry Gyula gr. szóltak röviden, mire az elnök berekesztette a vitát. Hegedűs Sándor, élve az előadó zárszavával, polemizált az ellenzéki szónokokkal és elfogadásra ajánlotta a javaslatot. Helfy Ignácz, aki határozati javaslatot adott be, szintén élt a zárszó jogával, s olyan módon csoportosította adatait, elismerését nyilvánítva egyúttal Wekerle iránt, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalt, Helfy minden állítását megcáfolta, de foglalkozott a többi szónokokkal is. Helfy még egyszer felszólalt, néhány szót mondva. A képviselőház ezután szavazott s a javaslatot egészben elfogadta. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. Gyenge szivek. — Elbeszélés. — (Folytatás.) — Pedig nekem úgy tetszik, te is belátod, hogy erre elég alkalma volna, — szólt Váryné. — Teljességgel nem látom be. Különben, sokkal jobb, ha e kellemetlen tárgyról nem beszélünk ; kár lenne miatta egymásnak ízetlenségeket mondanunk. — Magam is igy gondolom s alkalmasint Kálmán is e véleményen van, habár nem nyilatkozott, — mondá Váryné. — Oh, nekem e felől nincs véleményem. — A legkényelmesebb helyzet, — mondá Eliz. Mindenesetre kényelmesebb, mint ha magamnak aggodalmakat okoznék miatta. — Ennek nincs is helye, — szólt Váryné, szokatlan komolysággal, — engem azonban a dolog nagyon kellemetlenül érint. Nem is tehetjük, hogy a leány iránt teljesen hideg közönyösségben maradjunk. Kérlek, Eliz, menj, keresd fel , igyekezz visszahozni őt társaságunkba. —• Megkísérthetem, de alig hiszem, hogy eredménye legyen, — mind Eliz 8 azzal távozott. Váryné és Kálmán magukra maradtak. — Ugyan mi indítja önöket oly nagy ellenszenvre e szegény leány iránt? — kérdé Váryné. — Ellenszenvre engem ? Isten mentsen. Az ellenszenvhez bizonyos fokú érdeklődés szükséges, a mi nálam teljesen hiányzik. — Tehát mi az, mi önt iránta e csaknem a megvetéssel határos közönyösségre készti ? Semmi egyéb, mint a kényelmetlenségérzeteépen úgy, mint ha czipőnk túlságosan szűk, szeretjük levetni, egy szóval: menekülni igyekszünk tőle. — Ennyire bántja önt az ő jelenléte? Ej, dehogy bánt, csupán alkalmatlan, megzavarja együttlétünket. Most bármennyire igyekezzünk is fesztelenül érezni magunkat jelenlétében, mégis csak olyan ő itt, mint egy felesleges bútor darab, mely miatt nem tudunk kényelmesen mozogni s melyet csupa kegyeletből nem dobhatunk ki. — Hasonlatai nem nagyon kíméletesek. Én részemről Margitot egy szegény, de tisztességes varróleánynak tartom, ki mindennapi munkájával szerzi meg szükségleteit, a szegénység nem fosztja őt meg a társadalmi igényektől s bennünket még inkább kötelez irányában. Arra kérem önt, legyen türelemmel és elnézéssel iránta. — Igen szívesen, annyival is inkább, mert nem tartozik a lgnehezebb feladatok közé.Ezalatt Eliz és Margit egy távolabbi kis szobában egymás mellett szótlanul ültek, körülöttük készülőfélben levő ruhadarabjai hevertek, s egyik ablaknál egy varrógép pihent. Margit szemein még látszottak a könnyek nyomai. — Mondom, hagyjon fel a busongással, térjen vissza társaságunkba. Mi őszinte jó indulattal vagyunk ön iránt. — Szólt Eliz erőltetett nyájassággal. — Köszönöm, — felelt Margit, anélkül hogy helyéről mozdult volna. — Anyám nyugtalankodik ön miatt. Margit vállával mozdulatot tett, mely kifejezte, hogy miatta bizony nagyon kár nyugtalankodni, mert ez sem rajta, sem egyátalán senkin sem segít, azután kissé türelmetlenül szólt : — Az egész csak múló baj, egy kis fejfájás. Kevés pihenés egészen helyrehoz. Miattam egy pereznyi kényelmetlenséget se okozzanak maguknak. Kérem, tekintsék úgy, mintha a világon sem volnék. — Nem leszek hát tovább terhére, — szólt Eliz, s választ sem várva, távozott. Eliz magára maradt rejtélyes bánatával. Vagy mi volt hát az az érzés, mely kedélyét egyszerre megrohanta, s szemeiből könnyeket sajtolt? Sértve volt minden által; a gyöngédség épen úgy sértette, mint a durvaság, ha foglalkoztak vele, vagy ha elhanyagolták. Úgy érezte, mintha minden erélyét — melyben annyira bízott — egyszerre elveszítette volna. Megzavarta őt ez a falusi csendes elvonultság. Rejtegetett jobb érzései, hűsága, mint kísértetek az éjféli csend hallatára, megjelentek s beszéltek hozzá múltjáról, jelenéről, beható, kíméletlen szavakkal. Minő helyet követelsz magadnak ennél a háznál, ennek a családnak a kebelében ? Minőt foglalsz el? De hát, van-e itt helyed? Van-e jogod többet kötevelni, mint amennyit részedre juttatnak? Érdemes vagy-e arra a tévedésre, melyben mostani környezeted felőled van ! Gondolj vissza közelmúlt éveidre, jusson eszedbe, hogy a társadalomnak olyan rétegéből jöttél, hol a durva érintkezések, küszködtég lesorvasztották rólad a tisztesség zománczát s mindaz, a mi rajtad csillog és ragyog, olyan, mint a délibáb, mely mocsár felett terül el s melyet a szellő fuvása a semmiségbe űz. A társadalom posványában nyert kiváltságokért cserébe adtad azt a jogot, hogy ebben a házban te is oly büszkén fölemelt, fejjel járhass, oly csengő hangon beszélhess,mint ennek lakói. Altasd el lázongó becsvágyadat, keress nyugtot a megalázódásban s hagyd mentére sorsodat, mely a mostaninál jobbra úgy sem fordul soha. « Hiúsága kínos gyötrelmet okozott neki, jól tudta, hogy e sértő bánásmóddal nem azért illetik, a mi miatt az ellenkezője nem is volna méltó, hanem azért, amivel — önhibáján kívül — nem rendelkezik : vagyonnal és rangbeli állással. És ez a látszólagos méltányosság épen oly módon sértette ingadozó és amúgy is megviselt önbezűérzetét, mint sérti az igazságtalan vád azt a bűnöst, ki a csakugyan véghezvitt bűntény elkövetését már töredelmesen megvalllotta. — Mintha érezte volna, hogy csak egy hitvány deszkaszál van még, melybe a teljes elmerülés elől megkapaszkodhalik, és ettől is meg akarják fosztani. Margit az elvetemültségnek nem volt még azon mértékéig sülyedve, hol az övéhez hasonló helyzet megaláztatást ne éreztetne. Eleinte nem ismerte helyzetét, csupán azt érezte,hogy kedélyére napról-napra nagyobb súly nehezedik s végre, a mint helyzetét tisztában látta a mint saját lényét szemlélte, egyszerre érezte elhagyatottságát s fájdalma heves kényekben tört ki, melyeket Eliz jelenléte sem tartott vissza. Eliz visszatért anyjához és jegyeséhez. Arcza komoly volt, azt lehetett volna hinni felőle, hogy a Margit fájdalma meghatotta, holott inkább önmagával volt elégedetlen azért, mert anyja unszolásának engedett s a szeszélyes Margitot szobájában felkereste. — Nos, hát Margit nem jön vissza társaságunkba ? — kérdé Váryné. — Nem. Úgy látszik, hogy szeszélyéből semmit sem enged ; nagyon makacs teremtés. — Tehát nem szólt arról, hogy mi bántja. — Fejfájásról panaszkodik. — Azt hiszem — szólt Kálmán — hogy helyzetére elégedetlen. Az ilyen fajta nők néha nagyobb igényekkel bírnak, mint sorsuk és helyzetük megengedné. (Folyt. köv.) SZEMLE. (K —1.) A franczia-német viszonyokban a Schnabele-ügy csak pillanatnyi zavart okozott, amely a rendőrbiztos szabadon bocsátása által már szépen el is simult. Schnäbele, úgy látszik, utasítást nyert, hogy tartózkodjék minden ünnepeltetéstől, melyben a chauvinisták részesíteni szeretnék. Visszavonultan él s a „France“ hírlapot is fölkérte, hogy szüntesse be a további gyűjtést azon gyémántkereszt megvételére, melylyel a „ martyr “-t kitüntetni akarták. Ezekből nem annyira Schnäbele szerénysége, mint inkább az tűnik ki, hogy felebbvalói megtiltottak neki minden olyan viselkedést, mely további demonstrácziókra adhat alkalmat. Németország részéről is a csöndesítés szándékát bizonyítja ama hir demen- stálása, mintha Elszász-Lotharingia fölött — az utóbb napfényre került ármánykodások folytán — kimondatnék az ostromállapot. A német kormány, mint Strassburgból félhivatalosan jelentik, egyátalán nem fog ily szigorú megtorlási eszközhez nyúlni. A krétai zendülésről azt jelentik, hogy az már csillapulóban van. Franczia forrásból azon hírt célportálják, hogy a szigeten a zavargásokat Anglia szítja, azért, hogy alkalma lehessen ott a lábát megvetni. Ezt azonban merőben légből kapott állításnak mondják és a hit tendentiája az, hogy eltereltessék a figyelem az igazi bujtogatóktól. Ugyanis általános a nézet, hogy a krétai zavargásokat Oroszországból szítják s az Angliát gyanusító párisi sürgönyt úgy tekintik, mint franczia rokonszenv újabb nyilvánulását a muszka pajtás oltalmazásában. Az olasz kamara tegnapi ülésében a hadügyminiszter törvényjavaslatokat terjesztett be, melyben rendkívüli hitelt kér Olaszország katonai erejének növelése czéljából. A miniszter lelkére kötötte a háznak, hogy sürgősen tárgyalja e javaslatokat és ne vesztegesse az időt, mert különben „oly eredmények következhetnek be, melyekért a kormány nem vállalhatna felelősséget.“ A ház erre kimondotta a javaslatok tárgyalásának sürgősségét. A merénylő nihilisták perében a pétervári törvényszék tegnapelőtt hozta meg itéletét. Hét vádlottat halálra, nyolcat Szibériába való száműzetésre ítéltek. A toroczkói tűzvész. — Saját, a helyszínére kiküldött tudósítónktól. — Toroczkó képe Tordáról Toroczkó felé jövet a községtől negyedórányira, kellemetlen, keserű füstszagot érez az ember. Közelebb haladunk, mikor elhagyjuk a város melletti kohót, fasor következik és azután Toroczkó első utczája. A fáknak a házak felé eső végéből tizenöt, húsz nagy izmos vastag fa szénné van égve, egy vastagabb fatörzs teljesen átégve kidőlt, az utcza összes házai, a szomszédos utcza összes, házai, melléképületei, minden ami fából volt és eléghető, e három utczában porrá égve, elszenesedve, használhatatlanná van téve. Az utcza közepén viz foly, a tüzet oltók a falu közepén levő forrást váló segélyével a faluba bocsátották. A tűz kitörése. Május elsején, vasárnap délután, szabadelvűpárti gyűlésen voltak Toroczkó polgárai, a gyűlés már véget ért, a piaczon beszélgettek, ekkor rémült kiáltás volt hallható: „tűz van“. Gál Miklós unitárius lelkész telkén, mely a piacz közepén, az iskolaépülettel szemben van, ütött ki a tűz és pedig vagy az udvaron levő ólban, vagy a szemétdombon. A tűz feltétlenül gondatlanságból eredt. A hivatalos vizsgálat, melyet Kovács csendőrfőhadnagy tett, a gyújtogatás minden lehetőségét kizárta. Legalább is csodálatos az a valótlanság, ami A tűz terjedése. Toroczkó völgyben fekszik, örökös légvonat van benne, de azon a napon erős északkeleti szél fújt, nagy szárazság volt. Amint a szemétdomb meglobbant, leégett az ól is, a csűr is, mely az udvaron volt, most a szél vitte a lángot lefelé, a város eleje felé. A mi ház és épület abban az irányban volt, mind leégett. Hihetetlen, borzasztó gyorsasággal rollant a láng házról-házra, mintha csak tűzfolyó hömpölygött volna feltartózhatatlan gyorsasággal lefelé. A tűz nemcsak az egymás végében következő két utczát pusztította el, hanem az oldalt fekvő puskás-utczát is megemésztette egészen végig. Ha az alsó-utcza mégegyszer olyan hosszúra terjed is, feltétlenül leég, ép úgy a puskás-utcza is. Az alsó-utcza végén, mikor már minden házat elhamvasztott a tűz, megtámadta a város elején levő fasort, a nagy nedves élő, egymástól 8 — 10 lépésnyire levő fákból tizenöt-husz elégetett, minden gályáikat, ágaikat leperzselte, vastag törzseiket feketévé szenesitette. A puskás-utcza házai után hosszú sövénykerítés van, ennek fele leégett. Az alsó-utczában egyik háznak kőkerítése van, melyen, úgyszólván dísznek, kis fafedél volt, az is leégett. A 34 számú telektől a 89-ikig terjedt a tűz. Leégett 56 telek. Megjegyzendő, hogy Toroczkón sok telekben nem csak egy lakóház van, hanem több család is lakik. A leégett épületek számát legkevesebb 300-ra tehetjük. Oltás, mentés. A tűz kitört, a harangokat félreverték. Más használható tűzoltó eszköze városnak a harangoknál nem volt. Elővonszolták a fecskendőket. És itt nem hallgathatunk el egy dolgot, ami a toroczkói előjáróságot súlyosan terheli. — a budapesti és vidéki hírlapoknak a távirat iroda utján megsürgönyöztetett, hogy a papi lakban „választási lakoma“ közben ütött ki a tűz, amiből aztán tovább kombinálja a tudósító, hogy „gyujtás“. A papilakban semmiféle választói lakoma, vagy értekezlet nem volt, a papilak zárva és üresen állott, mikor a tűz kiütött. A telek közvetlen közelében gyermekek játszódtak gyufákkal s az a valószínü, hogy ezeknek egy eldobott gyufájuk okozta a szerencsétlenséget, bizonyosan ezt sem lehet mondani, de az, hogy fényes nappal valaki behatoljon a falu kellős közepén levő papilakba, mely azonkívül zárva is van, az elképzelhetetlen. A városban, egyesek által terjesztve, az a téves hír terjeng, hogy a pártértekezletre begyűltek közül, valami „aranyosszéki“ gyújtást követett volna el, ez azonban nem való. A tüzet legelőször az arra felé haladó Vaska Béla tanító vette észre, elkiáltotta: „tűz van !“ a piaczon állók rögtön arra felé futottak, a harangokat félreverték, a lakosság kifutott házaiból.