Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)
1888-05-04 / 103. szám
103. szám, Kolozsvárit, péntek, május 4. II-ik. évfolyam 1888. Szerkesztő-iroda: Kiadóhivatal: FŐTÉR 7 sz. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. kéziratok NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. BELKÖZIP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK! Egyel ívre...........................16 frt. Fél évre.................................8 frt. Negyedévre.............................4 frt. Egy hóra.............................I frt 60 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyá r°sok, kereskedők és iparosok árkedveményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Múlrt tér sora 25 kr. Méltóságos egyházi főhatóságok! Kolozsvár, május 3. Egy esztendeje már, hogy közöltünk e helyen egy csomó szomorú adatot arra nézve, miként keresztelik el az oláh papok a magyar gyermekeket a maguk vallására. Az adatok csak Kolozsmegye néhány községéből voltak és csak az 1885-ik esztendőből. Sok utánjárással szereztük, sok fáradsággal. Az ügy azonban mindenekfelett méltó volt rá. De ha mi hirlapírói kötelességünktől indíttatva, igy rámutattunk a megesett bajra, felhíván a figyelmet — várjon vissza, méltóztattak-e méltóságtok! egyházi főhatóságok! szerezni ezeket az oláh papok által a magyarságtól elemelt gyermekeket? Nem hallottunk róla. Sem arról nem hallottunk, ha létetett-e intézkedés az iránt, hogy e hiba többet ne forduljon elő? Sem arról, ha méltóztattak-e a többi esztendőkről is összeszerezni az adatokat és a többi községekről is összeszerezni? Itt nagyszámú magyarságról van szó. Itt veszik el a szemünk előtt őket. Miért? Mert nem mindenki teszi meg a kötelességét. Mi itt beszélünk — ők, tesznek. Megkárosítanak visszahozhatatlanul. Ezek az adatok: Viszolyán 1885-ben Elekes Farkas fiát, Andrást a gör. kath. lelkész keresztelte. Nincs áttéve a tekei róm. kath. plébánoshoz. Kis-Fülpösi Nagy Jóskának Jóska nevű fia az ottani gör. kath. lelkész által kereszteltetett. Nincs áttéve a sz.-régeni plébánoshoz. Szászhanyiczáról Miklós Sándor és Szentjóbi Ferencz rom. kath. szülők leányai és Kovács Anikó, fia János, ev. ref. vallásnak vannak a g. kath. anyakönybe vannak jegyezve. Nincsenek áttéve az illető lelkészekhez. N.-Sármási Szucsáki József fia „Iván“ nak van keresztelve. Nincs áttéve a mocsi plébánoshoz. Kis-sármási Székely Mihály ev. ref. vallású szülők leánya Klári és Molnár János ev. ref. vallású apa fia János, nemkülönben Dadó Károly leánya Zsuzsika, nincsenek áttéve. Bárói Szőke József és neje Kovács Róza leánya Anna, gör. keletinek van bejegyezve az anyakönyve. Berkenyesi Csulai Kata fia Zsiga róm. katholikusnak van ugyan bejegyezve, de nincs áttéve. Barabás Józsefnek fiát r Mihailás-nak jegyezte be a gör. kath. lelkész s egyúttal adott neki gör. katholikus vallást. Ugyancsak Berkenyesi Csalai János fia, Samu, ki ev. ref. vallásunak van bejegyezve, nincs áttéve. Báldi Fodor Sándor leánya Amália nincs áttéve, sőt gör. katholikusnak van bejegyezve. M.Frátai Böthe Mariskának Jóska nevű és Böthe Anikónak János nevű fiai ev. ref. vallásnak gör. katholikusoknak jegyzettek be. Pusztakamarási Kovács Trézsi fia Gyuri romai katholikus. Átvéve nincs. Kötelendi Fodor Mihálynak leánya Sára ev. ref. vallásu. Átvéve nincs. Fodor Gyuri, János nevű fia is ugyancsak kötelendi Szegedi Gyuri fia, „Joan“-nak keresztelve, gör. katholikusoknak vannak a matrikulásba jegyezve. Septerén 1860-tól fogva nincs átvéve egyetrom. katholikus gyermek se, így Benedek András, Ákos és András fiai; Józsa Miklósnak 6 gyermeke; Nagy Gábornak 6 gyermeke Hubert Józsefnek 4 gyermeke. Novalyi Debreczeni Zsuzsának Pista nevű ev. ref. vallásu fia nincsen át véve. Szabad legyen a méltóságos egyházi főhatóságokat cselekvésre kérnünk. És szabad legyen kérdeznünk, vájjon nem tartozik-e az EMKE kötelességei közé az ügyet sürgetni, e baj segítésében cselekedni? (Kolozsvár, máj. 4.) „Általános szabadság.“ A nemzetiségi sajtónak régi szokása, hogy amikor — polémia közben — a túlzók vágyakozásairól van szó, általános szólamokkal tér ki az egyenes válasz elöl. A román túlzók egy programmjukban megmondták, hogy nekik nem kell az unió. A „Romania irredenta“ proklamácziója annak idején megmondta, hogy mi kell az unió helyébe. A román hecczelődések czéljainak homályában eddfelé ennyi a világosság. De ez is elég. A szász panaszkodásban azonban még ennyi sincs. Egyszer mérsékeltek és csupán kulturális természetű sérelmeik vannak, a fennálló törvényes rend keretén belül. Máskor pedig kifejezetten alkotmányellenesek, alaptörvényeket támadnak meg és melegen pártját fogják elítélt izgatóknak. És ha ez inconsequens, ide-oda tévelygő magatartás miatt szemrehányást tesz a szászoknak valaki, égre-földre esküdöznek, hogy az ő politikájukat a legállandóbb következetesség jellemzi. Amely következetesség „bizonyítására“ általános frázisok mögé rejtőznek, így tesz most a „Kr. Zeitung“. A múltkor fölemlítettük, hogy egyszer a fölforgatási tendentiát, máskor mérsékelt irányzatot, ma Slavicot, holnap Meltzlt támogatni, ez nem megy. Mit felel a Kronstädter? Azt, hogy a mi oppositiónk nem a magyar fajnak, nem a magyar vezetésnek, legkevésbbé pedig a magyar államnak szól, hanem egyedül és kizárólag a magyar társadalom vagy magyar kormány azon törekvéseinek és rendszabályainak, melyek a nem-magyar állampolgárok általános szabadságát és nemzeti existenciáját veszélyeztetik. Tehát nem lehet fölfedezni magatartásunkban az inconsiquentiának nyomát sem, ha pártoljuk Slavici urat, mikor az egyenjogúsítás mellett szót emel, vagy ha pártoljuk Meltzl urat, mihelyttékülékenységünket hangsúlyozza.“ Mi ez? Üres beszéd,nemzetiségek „általános szabadsága“ az „egyenjogúsítás.“ Senki sem értheti meg ebből, hogy a Kr. Zeitung mit akar a szászok és románok számára. Országunkban minden rendű és rangú és fajú állampolgár egyforma politikai szabadságokat élvez, — egész általánosan. Törvény előtt mindenki teljesen egyenjogú. Alkotmányunk biztosítékai mindnyájunknak egyenlően szólanak. Mi tehát az az óhajtott „általános szabadság“ ? az „egyenjogosítás“ ? Talán az, hogy legyen szász meg román partimens is ? szász meg román minisztérium is ? szász meg román állami nyelv is ? szász meg román kormányzat is ? Ezt jelenti a Kr Zeitung üres beszéde ? Vagy ennél kevesebbet, vagy többet ? Nem tudjuk. És így nem vagyunk képesek megállapítani azt a mértéket sem, mely szerint kész a „békülékenység“-et hangsúlyozni. Ha a saját képzelmében megalkotott „allgemeine Freiheit“-ot a Kr. Zeitung úgy értelmezi, hogy: a mi az enyém, az az enyém, és a mi a tied, az is az enyém, — sok okunk van föltételezni, hogy az ilyen kívánságokkal megostromolt magyar állam aligha fog békés megegyezésre jutni a brassói lappal, mely ma túlzó, holnap mérsékelt és csak ebben „következetes.“«____ % A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. A Rákóczi-induló Jassyban, MOLDOVÁN GERGELY-től. Moldova tőszomszédunkban fekszik. A tölgyesi paraszt egyetlen pipadohány mellett átlépi a határt s Preazákáról dulcsáczát hoztat gyermekeinek, ha azok sírását másképen elhallgattatni nem tudja. Ez az az ország, melynek lakója mindenünnen visszatér s hogy, ha idegen országban kénytelen maradni, meghasad szive a hónagytól. Szép és gazdag! Erdői telvek vaddal; a bölény nyomai még láthatók a századoktól t°gva érintetlenül álló rengetegekben ; — folyóvizei : a Pruth, Szucsáva, Szírét, Beszter- Cze stb.; tavai: a Brates, Orbein, Prutecz, Qyid s mások kidagadnak a halak sokaságától; tóidét csak piszkálni kell, hogy megteremje a ligsulyosabb gabonát, minden szemért harmincat adva vissza; Harlam vidéke, Cotnari boránál nem különb a tokaji. A vaj In- CQ1 havasának derekán ott terem harmat alakjában a legelő füvein: márczius, április és málna havakban a pásztor nem meri nyáját a havakra hajtani fel, hanem ott legelteti az alja,i mert fél, hogy megfalad a legelő küvérségétől. Hajóácsok csak Moldova tölgyeit ke- Zenik fel, melyek héjmentesen száz esztendeig Uanak_ellent a víznek, levegőnek, időnek. Ég® nyúló bérezek, árnyas berkek, végtelen me- Z 5k, regényes festői tájak___ A nép képzelete számtalan tündérrel népesíti be a mezőt, berket. . . . Csalhók a havasok tetején óriásokat, boszorkányokat helyezett.— Iliána Cosinczana, a román nép Tündér Ilonája nem más, mint Moldova maga; tavai, folyói csodadolgokról regélnek, az egész egy tündérország, melynek lakója ha idegenségbe jut, meghasad a szive miatta. Leánya szép, mint a hajnalok; férfia megtermett, mint a fenyőszál. Ez az ország ma a mienk lehetne! Megtartottuk s megbecsültük volna jobban, mint a muszka, mint a török. Biztosabb kezekben volna sorsa, mint ha önmaga igazgatná azt, akár mint ma.. . Monda szerint Drágos, Bogdán fia, 1290- ben felkerekedett háromszáz társával Marmarosból s a bölényt űzve folyó partjához értek. A bölényt a folyó habjaiban vadászok nyilai ölik meg, Drágos kutyáját, Modát, azonban elsodorta az ár. Kedvencz kutyájáról Drágos a folyót Moldovának nevezte el. Czimerébe pedig felvette az ökörfőt. Drágos az idegen területen körülnézve, a földet dúsnak, szépnek találta, elfoglalta s felosztotta emberei között, melynek Moldova folyóról Moldova nevet adott. Fővárosa Szucsáva lett. A foglalókból mind bojárok lettek, a benn talált , a később bevándorolt lakosság lett jobbágy, Drágosból fejedelem — voivod — s Moldovaország meg lett alapítva. István vajda, hogy a törökök és tatárok ellen országát jobban megvédelmezhesse, közelebb költözött hozzájuk; akkor Bachlui vize mellett igénytelen kis falucska állott, melynek öreg molnárát Jassinak hívták. E helyet választotta magának székhelyül s kedves molnáráról Jassinak nevezte el. Templomok, paloták emelkedtek. Radu vajda kőfallal vette körül a várost, melynek ma már 90.000 lakosa van. A nemzeti fejedelmi udvar pompát és fényt támasztott Jassiban. Kifejlődött egy hatalmas, büszke aristokráczia, mely a vajdát nem tekintette különb lénynek, mint önmagét; csak primus inter pares, első az egyenlők között volt ő, mint egyetemeken a rektor, a kinek napjai meg vannak számlálva s visszaszáll oda, a honnan felemeltetett. Csakhogy a vajdát visszaszállittatták talán minden évben gyakran minden hónapban, úgy, a mint a bojárok szeszélye megkövetelte; néha a vajda feje hullott le a porba, máskor a bojárok süvegeiték a vajdát fő nélkül; a nép, mint tanú, közbül állott s feltétlenül az erősebb félhez csatlakozott. Egy-egy ilyen kommoczió után aztán hol a vajda, hol a bojárság emeltetett egyegy zárdát valamely szentnek nagyobb dicsőítésére, — tele rakták kalugerekkel, zárdanőkkel, — javadalmakkal látták el; jónak látták a rosz cselekedetet egy-egy jóval a serpenyőben kiegyenlíteni , mert a résztettek gyakoriak voltak, támadt az a körülmény, hogy egyetlen országban sincs annyi zárda, mint Romániában ; annyi szerzetes és szerzetesnő, miként itt. Az 1863-as szekularizáczióval roppant vagyon szállott vissza az államra, daczára annak, hogy a görög kalugerek 82 millió franknyi végkielégítést nyertek. Több ezer férfi- és nőszerzetes lett akkor szélnek bocsátva. Egyes kalandorok fizetett tömegek élén bevették Jassit, elűzték a vajdát, beültek a vajdai székbe, hogy aztán néhány hétre onnan a bitófa legmagasabb szegére kerüljenek. Minden bojár vajdai képességgel bírt, büszke, mint a spanyol grand, csak akkor ült veszteg, mikor a főt a nyak tájékán leütötték. Ezen okokból, mint a lengyel, elveszte önállóságát, a bojárok patronus után néztek, hogy legyen kihez panaszolni járjanak a vajda ellen. Ez a pátronus a magyar állam lehetett volna, hogyha a magyar állam férfiai körültekintőbbek lettek volna. 1538-ban hűbérese lesz a töröknek, 1829-ben elfogadja a muszka fönhatóságot is s a fejedelmek jőnek és mennek, megfizetik a szultán kegyencznőit csipkékkel, selyemmel; a nagyvezért arany zacskókkal ; örmény, szász, lengyel eredetű férfiak pénzen vásárolják meg a trónt, kiket a bojárság elkerget, — folytonos küzdelem, görög uralom — harcz és háború, belvillongás, ennyiből áll Moldova története. A román világ központja Jassi volt. Bukarestet akkor csak másodrangu helynek tekintették. A román világ kitűnőségei itt laktak: Cantacuzén, Carp, Catargiu, Vernescu, Monilescu, Palave, Mircea, Rosetti, Cogalnicean, Alexandri, Sturdza, Urechea stb. családok — moldovaiak, mind megannyi trónpraetendens. Mikor Jassi in florikus volt, a jassii bojár úgy beszélt Bukarestről, mint a budapesti ember beszél Piripócáról. Jassi soha sem szerette a Havasalföld fővárosát, sem a múltban, sem a jelenben. E város ma, a politikai pártküzdelmekben mindig ellenzék, nem is olyan, mely kormányt, hanem olyan, mely trónt akar felforgatni. Büszke bojár város s nem tud kibékülni a gondolattal, hogy Bukarest lett Románia központja. Pedig Jassi régi fényét és hatalmát Bukarest felett 1858-ban, az egyesüléssel örökre elvesztette. Hiában tiltakozott már 1881 ben a királyság proklamáltatása ellen s hiában fogadta falai közt az egyesített Románia első királyát fütytyel, a mi volt az múlt, „a trecut baba cu colaci“ : elhaladt a vén asszzony a kalácscsal! Bukarest városa hatalmasan emelkedik, s Jassi többé utat nem éri sohasem. Kuza, az egyesített fejedelemségek első ura, még legyezgette Jassi hiúságát, büszkeségét, hanem azután fejedelmi palotáját gonosz kezek meggyujtották, hogy régi dicsőségéből ne maradjon fenn semmi, a mi a büszke bojárt fejedelmi fényére emlékeztesse s igy ma már osztályrésze a duzzogás. Jassi Bukaresttel szemben mindig elől ment a kultúrában. Fiatalsága 1600 után a virágzó lengyel iskolákban tanult. 1640 körül Vasilie Lupul vajda nagyobb szabású tanintézetet állít fel, mely egyetemmé nőtte ki magát. 1643 ban a jassi-i metropolita, Varlaam, az erdélyi kálvinista hitelvek ellen vitatkozó iratot bocsát közre. Alaki itt állíttatja fel az első színpadot, zene-konservatóriumot, s fiatalsága e század elején franczia, olasz és német tanintézeteket keres fel és visszatérvén hazájába, reformokat követel. (Befejező közlemény következik.) (Budapest, máj 3) Az országházból. A képviselőház mai ülése rövid volt. A kassa-oderbergi, magyar északkeleti és első magyar gácsországi vasúttársaságok részére további külön állami biztosítás nyújtására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása, minthogy a pénzügyminiszter nem lehetett jelen, a szombati ülésre halasztatott, mikor a kérvények VI. sorjegyzéke is tárgyalás alá fog vétetni. Baross miniszternek a ruma-vrtniki helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó jelentése a közlekedésügyi bizottsághoz utasíttatott. (Budapest, május 3.) A delegácziók összehívása A Bécsben most lefolyt közös miniszteri értekezleteken a delegácziók elé szánt előterjesztések véglegesen megállapíttattak és most már sajtó alá rendeztetnek. Az egybehívás ideje még most sem volt pontosan megállapítható, mert az osztrák képviselőház tárgyalásainak tartama és befolyása előre még csak megközelítőleg sem határozható meg. Eddig június 2 k ára van a delegáczió ülésszakának kezdete tervezve. (Budapest, május 3.) A kis kaliberű ismétlő fegyver. A Mannlicher-féle ismétlőfegyvert már e hó végén kiosztják az egyes hadosztályoknak. A Steyer városában levő fegyvergyár ugyanis oly pontosan tartja be az előre megállapított munkaprogrammot, hogy ez év végéig öt hadosztály legénysége lesz ellátva a kis kaliberű ismétlő fegyverrel. Azok a csapatok, melyek már a múlt ősz óta használják al1 milliméteres kaliberű puskát, az új fegyverrel nagyon meg vannak elégedve ; a tisztek és a legénység megtanulták becsülni e fegyver kiváló előnyeit. A szerb kormány programmja: Kolozsvár, május 4. (1.) Románia mellett Szerbia politikája az, mely a tőszomszédság és a keleti kérdés révén monarchiánkat egyenesen érdekli, legkivált mostanában, a midőn az orosz hadi készülődések egyfelől s a balkán-félszigeti állapotok másfelől oly éber figyelmünket követelik, külpolitikánk irányozása mind a tényezők magatartásától is függvén. A romániai zavarok, egyelőre, úgy látszik, elsimultak s a conservativ kormány, ez idő szerint legalább, módot nyert a társadalmi és állami rend megszilárdítására — noha, már előre is látható, hogy a halogatott, de végül mégis kikerülhetetlen választások elég dolgot fognak adni a parliament párt nélkül szűkölködő román kormánynak. Szerbia, ha mindjárt épen utczai demonstrációk és a pórlázadás rémtettei nélkül, de azért mégis hasonló válságon ment keresztül az imént, aval a különbséggel, hogy amott a nemzet, emitt, pedig, a király ejtette el régi, nagy többséggel rendelkező kormányát. Ez új kormány immár meg is állapította programmját, melyről a Mijatovics külügyminiszter körirata teljes tájékozást nyújt, elsősorban, természetesen, azoknak, akikhez intézve van : Szerbia külföldi képviselőinek, de ezen az úton, egyszersmind, minekünk is, akik a szerb fejleményeket indokolt érdeklődéssel tekintjük. Az első és legjellemzőbb vonás, mely a köriratban vázolt programmon kitűnik, az a határozott kijelentés, hogy az új szerb kormány nem a parlamentre, nem a képviselőit valamelyik pártjára, hanem a Király belátására és erélyére támaszkodik. Ezt, bizony, a parliamentarizmus szempontjából, nem igen lehet correct kijelentésnek mondanunk, de, hát, a kormányzati formák mindig csak az eszköz, nem, pedig, a czél jelentőségével bírnak s ha bebizonyul, hogy az addig használt eszköz czélra nem vezet, a józan okosság azt javallja, hogy el kell ejteni és újat, alkalmasabbat keresni helyébe. És a körirat, kijelölvén a pártoktól független új kormány missióját, teljes igazolását is szolgáltatja e formacserének. Az új kormány feladata, e kijelentés szerint, elszántan szembelépni az anarchiával, az állami közigazgatás szétbontási folyamatával és a corruptióval. A parlamenti párttöbbség kormányzati formáival, e szerint, a miatt volt kénytelen a „hazafias és bölcs“ király szakítani, mivel az állami közigazgatás, a korábbi pártkormányok alatt, a fölbomlás processusának indult s már az anarchia szélsőségéig érkezett; a corruptio, pedig, annyira megvesztegette az öszszes parlamenti tényezőket, hogy a körirat további kijelentései szerint, a nép immár nem látta, nem ismerte az államhatalmat, nem tisztelte a törvényt, nem tartotta szentnek a jogot s az egyes polgárokat védtelen prédának tekintette. Épen az alkotmányos szabadság érdekében lép, tehát, föl ily módon a parlamenti pártoktól függetlenül kormányozni készülő minisztérium, a király bölcs és hazafias vezetése alatt, szilárdan el lévén határozva, hogy „az országot erős kézzel és azzal a hazafisággal, melynek legfelségesebb példáját az Uralkodó nyújtja, e komoly munka útján fogja vezetni.* A programm további kijelentései során helyet foglal az államkiadások feltételen minimumra való leszállítása, a pénzügyi közigazgatás javítása és az igazi és effectív egyensúly helyreállítása, helyet a szomszéd államokkal, valamint a többi nagyhatalmakkal való jó viszony fentartása és a nemzeti állam érdekében való fejlesztése, hangoztatva van az ország nemzeti egyéniségének megőrzése és az államnak bárhonnan eredő támadások ellen való megvédése. A Krisztics-kormány programmját, tehát, valami nagyon alkotmányosnak és parlamentárisnak nem mondhatjuk ugyan, de erélyesnek és a meglevő helyzethez illőnek mindenesetre igen s ha mindaz, amit az új kormány végrehajtandó feladataként tűz ki, csakugyan hiányzott, akkor azt is beláthatjuk, hogy épen ideje volt szakítani a régi helyzettel, mely szükségkép az anarchiára, a fölbomlásra vezet vala.