Kolozsvár, 1888. július-december (2. évfolyam, 149-302. szám)

1888-07-02 / 149. szám

s Kolozsvár, 1888.­ ­ felolvastatott kinevezési okmánya s ezzel a helg­el megtörtént.­­ Egy kisasszony, ki a lengyel, német, magyar román nyelveket beszéli, francaidul egy keveset, fi­­er ' fi munkában és varrásban jártas, nemkülönben ll°h­zi mizsiasszonykodásban teljesen avatott, mint no- f­iá­s vagy társalkodónő állomást keres. Ajánlatokat szivességbőil elfogad lapunk kiadóhivatala. * Díszes esküvő folyt le ma délelőtt ijlamosni vártt. Mint lapunknak sürgöny­ök, Szapp­anyos Ágoston török­ (Szolnok- Poboka megye) tekintélyes ifjú földbirtoka vezette oltárhoz László Lajos szamosujvári, köztiszteletben álló földbirtokos bájos leányát, Annát. Násznagy Lukács Béla államtit­­kár volt, nászasszony Lukács Béláné, sz. Gajzágó Fatime. Koszorús leányok : László Gabriella és Jakab­ffy Ced kisasszonyok voltak. Vőfélyek: László­ László, Dániel Lajos, Markovics A'-8* és Grosz Sándor urak. Az esketési szertartást Bárány Lukács apátplébános végez de- az ma Mehádiára utaz“- Boldogságot kívánunk e szép új frigyhez * a szamosvölgyi vasúttársaság a múlt hó 25 én tartotta XI0. rendes közgyűlését. A az ülésen Bánffy Dezső báró elnökölt, az 1887- iki üzlet eredményéről szóló jelentés szerint a bevétel 932278 forint. Beterjesztetett az 1887-ik évi mérleg. A kellő vizsgálatok meg­tétele után aláírták. Ezek alapján a felügye­lő bizottság hozzájárult az igazgatóság azon indítványához, hogy az 1887. évi üzletből ere­dő 93,278 frt 36 kr. tiszta üzleti feleslegből 86,500 frt­­ 3456 drb. elsőbbségi részvény 501 osztalékára, 3500 frt az 1887. évben ki­sorsolt 7 drb elsőbbségi részvény beváltására, 87 frt 50 kr. az 1887. évben kisorsolt elsőbb­ségi részvények félévi kamataira és a még fennmaradó 3190 frt 86 kv. pedig a függő adósság 1887-ik évből származó kamatának részbeni törlesztésére fordittassék. A közgyű­lés az előterjesztett zárszámadást jóváhagyta és a felmentvényt az 1887. év kezelésére néz­ve úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő­ bizottságnak megadta. A felügyelő bizottság tagjaivá a folyó évre Simon Kálmán, Szarva­­di Pál, báró Bornemissza Károly és Munteanu Ágoston részvényesek választottak meg, az ed­digi díjazással.­­ Az érettségi vizsgák a nagy­enyedi Bethlen főtanodában szombaton értek véget. A vizsgákat gróf Bethlen Géza, a főtanoda főgondnoka és dr. Szász Béla min. biztos vezették. A 20 ifjú közül, kiket szóbeli vizs­gálatra bocsátottak, csak egy utasittatott pót­vizsgára. Aztán elszéledtek, ki az életbe. * A nagy jégverésről, melyről legutóbb értesítettek Alsófehér megyéből, a hivatalos tu­dósítások — levelezőnk szerint — még szo­­morúbb képet festenek. A jég nem csak Hari határát vette el, hanem nagy károkat okozott. M.-Csesztve, Oláh-Szilvás, Ispánlaka, Oláh-Tor­dos, M.-Forró és Csekelaka községeknek majd­nem egész terméset conarecerte, így azcán neki sokat fognak törleszteni a megye 800,000 frtnyi adóhátralékából a szegény falusi gazdák. * Tanügyi hírek Udvarhelyről. A sz.-ud­­varhelyi kir. állami főreáliskola tanuló-ifjúsá­­gának rak­­zárünnepélye diszes közönség je­lenlétében szép sikerrel folyt le a Botos-utczai együttlakás nagy termében. Különösen tetszett László Anna „Ave Maria“ czímű quintettje, melyet megismételtettek, „Bánk bán“ egyveleg­e egy vonós négyes. Az ifj. dalárda szépen szí­nezve és szabatosan énekelte Huber Károly „Dalra Magyar“-ját. A szavalatok is sikerül­ten folytak le, volt magyar, franczia és német szavalat. A zenekart és dalárdát Dr. Vajda Emil r. tanár vezeti. Dr. Solymosi Lajos ig. helyet­tes ig. jelentését olvasta fel, melylyel a sike­rült ünnepély véget ért. A székelyudvarhelyi alsófokú ipar-és ke­­resk. isk., mely dr. Vajda Emil igazgatása alatt áll, zárvizsgáit a polgárok élénk érdeklődése mellett tarta meg. Az iparhatóságot annak al­­elnöke Demeter Dénes városi tanácsos képvi­selte. A tanulók feleletei általában jók voltak. Nagy érdeklődés mutatkozik az első munka kiállítás iránt, melyen az ipariskolai tanon­­czok munkái lesznek bemutatva. Már eddig is sok, ügyességre valló munka adatott be, mint­hogy azonban a nm. minisztériumnak a mun­ka­kiállítás rendezése végett kiadott rendelete csak május hó végén érkezett, az iparhatóság a kiállítás idejéül okt. 4-ik napját tűzte ki, hogy a lanonézoknak elég idejök legyen oly munkát előállítani, mely a székely iparosok ügyességét fényesen bizonyíthassa. * Határrendezés A határrendező bizott­ság geakastztt » a romániai kiküldöttek közt — mint a Br. írja — oly differenciák merültek fel, melyek miatt ezen szakasz kény­telen volt beszüntetni működését. Az ügy csak a külügyminisztérium útján fog elintéztetni.­ A brassói szakasz tagjai tegnapelőtt reggel in­dultak el Bodzára, átveendők a munkálatok ve­zetését a háromszéki szakasztól. A bizottságok Bodzánál találkoztak. — A brassói szakasz Bodzáról a Csukás havason át a Babarunka felé jött. — Vlahucz Sándor projesti prefekt, mint a román kormány megbízottja, csütörtö­kön éjjel érkezett Brassóba. * Brassói kis hírek. Érettség­i vizs­gálatok. A brassói közép­kereskedelmi isko­­la csütörtökön tartotta első érettségi vizsgála­ti­tnt,íy minden várakozáson felül jól sikerült. ~ A tornán kereskedelmi iskola érettségi vizs-­gálatait szombaton tarttoták. — Évzáró ün­­nes éltek. A középiskolák hivatalosan isbfc­­■ejei’­ték már az iskola évet. A záró ünnepélyek mind*Cfik­ vagy közönség előtt, programmsze­­­­men folytak le, a tanuló-ifjuság Péter és Pál napján két­­fi repült. — Haj­tó vadászat, egnap a tömösi erdőkben hivatalos hajtóva­­aszatot­­ártották medvékre, ma : * koltai kénbarlang áldozatainak szá­né Lid­egjével szaporodott. Mágori Ferencz­­’ ze ‘vásárhelyi szegény asszony ment oda meghalni. A szegény asszony ismeretlen ok miatt halálra szánva magát, fölment a büdösi fürdőbe s ott azt adván elő a felügyelőnek, hogy szembajban szenved, fölment a hegyen levő kénbarlangba, mely tudvalevőleg szemba­josokra, módjával használva, igen jó hatással szokott lenni. A fürdő­felügyelőnek feltűnt az asszony hosszas elmaradása, felment utána , a barlangban csakugyan meg is találta az asz­­szonyt halva. * A székely ipar­múzeum javára Szász- Régenben rendezett hangverseny fényesen sike­rült. A bevétel 454 forint volt. * Dicsérik az időjárást a székely földről. Pompás meleg napokról írnak, nagy örömére a szénatermelőknek. A gabonák mindenfelé dús termést ígérnek s ha a jégverés bele nem szól a gazdák reményeibe, míg ősz lészen az idén. * Meghalt Lengyel Sámuel, a hunyadme­gyei közélet egyik általánosan tisztelt alakja. 64 éves volt, szívszélhüdés vitte sírjába. * A dóvai „Jó szív“ tegnap tartotta sors­játékkal összekötött szép ünnepélyét, melyen a Szászvároson állomásozó 64-ik ezred zene­kara minden díj nélkül működött közre. Há­rom mozsárlövés jelezte a d. u. 3 órakor kez­dődő szép ünnepélyt. A közönség mulattatására volt árbocz-mászás, zsákban futás, szaladó- és ugró­verseny, akadályokkal, súlydobás, karika­vetés. A kerti helyiségekben árucsarnokok vol­tak fölállítva, hol a hölgyek szivart, bort, czuk­­rász csemegéket árusítottak igen jutányos ár­ban. Este fényes tűzijáték volt, melynek tar­tama alatt a dévai dalkör működött közre. * A vizsgálatok Erdély szerte folynak s középiskoláinknál észrevehetőig szigorítják a mértéket. A nagy­enyedi Bethlen főtanodában például 25—30 százalékot utasítottak ismét­lésre. Az elharapódzott proletárizmus csiráit ölik meg igy. * Gyújtogatásból tűz kerekedett — mint lapunknak írják — Asszonynépén (Alsófehér­­megye) a múlt hó utolsó napjaiban. A Klein Lipót korcsmája égett le porig s a csendőrség nyomozza a gyujtogatót, a ki aligha­nem va­laki a korcsmáros adósai közül.­­A tüzet alig tudták elfojtani, mert a község tűzoltó­szerei javítás végett Enyeden vannak. Persze, nem volna szabad addig gyújtogatni, a­mig ki nem reparálják őket. * Az orsz. katonai felülvizsgáló­ bizottság, mely kilencz polgári és katonai megbízottból áll s jelenleg az erdélyi részekben működik, holnap érkezik — leveleezőnk tudósítása sze­rint — Alsófehérmegye székhelyére, Nagy- Enyedre s ott még az nap megejti a felül­vizs­gálatot, melyre 30 hadköteles hivatott elő. On­nan a bizottság Torda-Aranyosba megy át, a­hol 59 egyént vizsgál fölül. A Nagyszeben város képviselő-testülete a napokban ülést tartott, Hochmeister Frigyes polgármester elnöklete mellett. A napirend fo­lyamán több folyó jelentéktelen ügyen kívül tárgyalás alá került a város világításának ügye. Nagyszeben városát még most is nislocó net­­roleum-lámpák világítják. Augusztus 1-jétől 1889. júli. 31-ig a petroleum szállítása Mar­­kovaszra bízatott a megejtett árlejtés folyamán mint a­ki 100 karmját 98 krral olcsóbban ajánlotta a petróleumnak, mint eddig volt. A városnak 294 frtnyi évi megtakarítása lesz. Az árverés eredménye tudásul szolgált. A gyű­lés folyamán fontosabb határozat nem ho­zatott. * Hangverseny: A „Hermania“ nagysze­beni férfi dalegylet a városi zenekar közremű­ködése mellett múlt hó végén kitűnően siker­­­ült hangversenyt rendezett. * Baleset- Nagyszebenben a napokban egy négy éves gyermek egy az utczán át vezető vashíd korlátain ugrándozott, aztán egyszerre fővel a járdára zuhant és súlyos sebeket szen­vedett. * Hamis román bankjegyet akart felvál­tani Brassóban egy nő. Épen akkor kapták rajta midőn egy román 20 frankos hamis bankje­gyen akart túladni. Az asszonyt letartóztatták. * A brassói városi zenekar a napokban 6 estére terjedő hangversenyzési czyklust fog tartani Bukarestben az Oppler kolosszeumban. |________ Hírek a nagyvilágból. — A király pőre. A Figaróban olvassuk a következő pikáns pert, melyben ő Felsége az osztrák császár nevében, magát Ferencz Jó­zsefet mondotta ki pervesztettnek az osztrák kormány s fizettette meg vele a perköltsége­ket. Van ő felségének Csehországban a többek közt Bastbiersdhban is egy birtoka s ezen a czimen joga van helyet foglalni a kerületi bi­zottságban. E jog gyakorlásával ő felsége jó­­szágigazgatóját bízta meg. Törvény van azon­ban arra, hogy a bizottsági tagságot a földes­urak csak személyesen gyakorolhatják s igy a jószágigazgatót a bizottságba nem fogadták be. Ebből támadt a per s közigazgatási uton fel­ment egész a kormányig, a­hol szintén a kerü­letnek adtak igazat s a jószágigazgatót vagyis ő felségét keresetével elutasították. így történt, meg, hogy ő felségét saját kormánya saját ne­vében marasztalta el egy perbe, s fizettette meg vele a perköltségeket. — A mekkai zarándokok — mint azt Ázsiából érkező hírek mondják — az idén a szokottnál nagyobb számban proc­esszióznak Kaaba kövéhez. Különösen a maláji szigetek­ről és Indiából érkeznek roppant csapatok. E népvándorlással azonban nagyban nő az a ve­szély is, hogy ragályos betegségeket, főkép a kolerát hurczolhatják be Nyugat-Ázsiába és innen Európába. A török kormány megtett ugyan minden kitelhető intézkedést, de ezek nem elégségesek a netaláni veszély el­hárítására.­­ A sáskajárás Olaszországban még na­gyobb mérvű, mint hazánkban; kivált Róma vidékét tették tönkre. A lakosság oly módon pusztítja őket, hogy fehér vászonkendőket te­nt szét a földön, a sáskák a fehér színtől vontatva, rászállnak a lepedőkre s így köny­­nyen összefogdoshatók és megsemmisíthetők. Szicziliában is roppant pusztításokat vittek végbe a sáskák. — A véletlen játéka. A sors úgy akarta, hogy I. Vilmos császár elhalálozása alkalmával épp oly idős legyen, mint fia, legidősebb uno­kája és legidősebb dédunokája együttvéve. Az agg császár ugyanis 91 éves volt, míg Frigyes császár 56, 11. Vilmos császár 29, a mostani trónörökös pedig 6 éves, a­mi összesen megint 91 évet ad ki.­­ Egy király holtteste. Rudolf trónörö­­kös Boszniában való időzése alkalmával jelen volt az utolsó bosnyák király holttestének ex­humálásánál is. A régi jaicei királyvár romjai alól mély sírboltból hozták fel a hatalmas sar­­kophagot, melyben Tomascevits Stepo bosnyák király holtteste nyugszik. Midőn felnyílt a ko­porsó, porladozó csontváz volt látható, s a lá­bak és kezek rozsdás bilincsekkel voltak a koporsóhoz erősítve és a koponya, melyet hó­­bérbárd vágott volt le, a mellre volt helyezve. 1453 jan. 20-ika óta pihent a holttest a krip­tában, míg most kiásták s Bosznia egykor oly szerencsétlen utolsó királyát, más sírba he­lyezték. II. Mohamed török szultán volt az, ki a bosnyák királyt kivégeztette. Ez ugyanis hű­bérese volt az ozmán birodalom urának s a hátralékos adókat nemcsak hogy nem akarta kifizetni, hanem a szultán küldöttjével durván is bánt el. Erre Mohamed tízezer janicsárt kül­dött ellene s a bosnyák király Kljucs várában kapitulált oly feltétel mellett, hogy életének nem lesz bántódása. De Mohamet nem tartot­ta meg szavát s egy Rasin Chodscha nevű poé­ta által kivégeztette. Közel egy fél évezredig pihent a kivégzett király holtteste a kriptá­ban, s most a török uralom alól felszabadult bosnyák földben helyezték el — II. Vilmos császárról. A berlini biro­dalmi gyűlés megnyitásakor a berlini királyi palota fehér terme ez ünnepi alkalomra nagy­szerűen fel volt díszítve. A terem díszítését II. Vilmos a berlini művészeti akadémia igaz­gatója, Werner Antal tanárra bízta, ki maga tanítványai segítségével végezte a munkát. A birodalmi gyűlés megnyitása után való napon Wernert megbízta a császár, hogy örökítse meg egy nagy képben a birodalmi gyűlés meg­nyitását Werner e czélból másnap vázlatokat vett fel a még feldíszített terem egyik-másik részéről, a­mikor egyszerre a terembe lépett a császár. A festő nagy hirtelen ugrott fel asz­tala mellől és rajztáblája leesett a padlóra. A császár erre hirtelen lehajolt és mielőtt a fes­tő utána nyúlhatott volna, felemelte a táblát, bocsánatot kérve, hogy a művészt munkájában megzavarta.­­ Kevésbbé barátságosan viselte magát a császár kedden egy hölgygyel szemben. A császárnéval kocsizott ki, a­mikor nagy ív­ben hirtelen egy bokréta repült a császári kocsiba, de olyan ügyetlenül dobták,hogy egyenesen arczá­­ba vágódott volna a császárnénak, de Vilmos karját emelte fel és a bokrétát idegesen visszalök­te, úgy, hogy a kocsi helyett az utczára esett. De azért nem mulasztotta el a jószándéku hölgynek, ki a bokrétát dobta s a kit ügyet­lensége kincs zavarba hozott, főhajtással meg­köszönni a jóakarattal dobott bokrétát. — Elveszett vasúti vonat. A maga ne­mében páratlanul komikus eset történt a na­pokban a Szabadka és Zombor közt levő va­sútvonalon. E hó 28-án reggel hat órakor szo­kott lassúsággal indult meg a vonat Szabad­káról Zombor felé. Az álmos utasok kéjesen engedték át magukat a szundikálásnak, mikor egyszerre arra ébredtek, hogy a vonat nyílt mezőn megállt. Egy ideig csak húzták halasz­tották kíváncsiságuk kielégítését, de végre az ablakhoz mentek, hogy megtudják a rendkí­vüli megállás okát. Meglepetésük nem csekély volt, mikor arra a tapasztalatra jöttek, hogy pár száz lépésnyire mint robog előtte vígan tovább a mozdony, s csupán a podgyász­ko­csit viszi maga után. Az első vasúti őrnek, a ki a megugrott mozdonyt megpillantotta, kissé feltűnt a dolog s a legközelebbi állomásnak jelt adott a vonat megállítására, a mi végre a harmadik őrháznál sikerült is. Képzelhető, a mit sem sejtő mozdonyvezető kétségbeesése, mikor tisztába jött a helyzettel. Azonnal el­lengőzt eresztett és visszarobogott a vonathoz. Ekkorra azonban a mozdony gőze elfogyott s a gépész nem volt képes megindítani a vonatot, melyet végre is ketté választottak s két rész­ben vontatták tovább Zombor felé, az utasok nem kis mulatságára.­­ A temető gép Egy készülékkel tet­tek kísérletet a budapesti temetőben. A ké­szülék felerészben helyettesíti a sírásót s egy egyszerű szerkezet utján könnyebben és bizto­sabban végzi a temetés munkáját, mint az em­beri kéz. Mikor a kőt­éllel leeresztik a sírásók a koporsót a sírba, nagyon gyakran megtörté­nik, hogy elejtik vagy megsértik a koporsót. Nagyon lassan megy a lebocsátás, meghosszab­­bítva a halott hozzátartozóinak a legkínosabb perczeket. Ennek kikerülésére való a temető gép. Külsőleg alacsony ravatalhoz hasonlít a készü­lék, fekete posztóval bevonva. Ezt reáállítják a nyílt sírra. Belsejében 3 vaskapocscsal össze­köthető hevedű van. A halottaskocsiról egye­nesen ezekre a hevederekre helyezik a kopor­sót, mely azután a gépezet egy gombjának megnyomására egyenletesen sülyedni kezd. A lebocsátás ideje tetszés szerint szabályozható. Mikor a koporsó a sírgeder fenekére jutott, a hevederkapcsok önmaguktól szétnyílnak. Min­den zaj nélkül tű­nik el a koporsó, semmit se hallani abból a szörnyű hangból, melyet a kö­télhez surlódó koporsó széle ad. A Deák-mau­zóleum táján, homokkal töltött koporsókkal történtek a kísérletek s a bizottság javasolni fogja a készüléknek a budapesti köztemetőkben való alkalmazását. A készülék Lovrek bécsi mechanikus találmánya s a bécsi temetőkben már használják néhány hónap óta. — „Csak leány“ ! Londonból imák egy apprehenzív asszonykáról. Streaton ezredesi fe­je, kivel alig egy éve kelt egybe, néhány nap előtt gyermekkel ajándékozá meg. Az ezredes az örvendetes családi eseményt az angol la­pokban a következőleg tette közzé: „Kedves nőm szerencsésen lebetegedett s engem csak egy leánynyal ajándékozott meg.“ E „csak“ szócs­ka a fiatal asszonyt annyira elkeserítő, hogy azonnal egy nyugágyon vitette magát szülei la­kására s kijelentette, hogy nem fog visszatér­ni férjéhez, ki oly becsmérlőleg üdvözölte első gyermekét. A rokonok hasztalan igyekeztek a házasfeleket kibékíteni, az asszony a válópert már beadta s kijelentette, hogy ha kényszerí­teni akarják a férjéhez való visszatérésre, in­kább kész magát és gyermekét, mely úgyis csak leány, megölni. — Apró hirek. — Az orleánsi szűz­nek szobrot állítanak Nancy városában. Egy névtelen adakozó 30.000 frtot adott e czélra. — A „Jó SZÍV“ pénztárába 105694 frt 75 kr folyt be június 30-ikáig. — 100.000 munkás kenyér nélkül. New-Yorkból jelentik: A nyu­gati vidékek összes vasgyárai, melyekben a munkás-egyesületek tagjai dolgoznak, bezárták a műhelyeket, mert a munkások vonakodnak a gyárosok által megállapított munkabérért dolgozni. Ez intézkedés körülbelől százezer munkást foszt meg kenyerétől. — Pénzszűke állt be a budapesti piaczon. A bankok alig ké­pesek megfelelni a tömeges pénzkeresletnek.— Kellemetlen feltűnést okozott Debreczenben, hogy egy elhunyt huszárönkénytes ravatalára az ott szolgáló egy éves önkénytesek német feliratú szalaggal ellátott koszorút tettek. — Teljesen leégett a kabala polyáni vas­henger­­gyár. — Újabb katonai vasút építését terve­zik, Mármaros Szigettől a lemberg-csernoviczi vasút stanislaui állomásáig.A költségeket a két ál­lam­­területére eső vonalrész arányában viselné. Tűz ütött ki csütörtökön a bécsi orpheumban előadás alatt, gázkiömlés következtében s a díszletek meggyultak; a vasfüggönyt gyorsan lebocsátották s a tüzet elfojtották. — Kitiltott Sírkő. Mazella barti érsek a napokban meglá­togatta az ottani temetőt. Egy sírkövön ezt a feliratot pillanta meg: „Sylvester Nicola, a sza­badság és szerelem dalnoka. Meghalt 1885. jan. 20-kán.“ Az érsek meghagyta, hogy a sírkö­vet el kell távolítani. — Jávor-szarvas vadá­szatokat rendez őszkor a svéd király. Vendé­gei lesznek II. Vilmos német császár és Ru­dolf trónörökös is. — Eltemetett őskori város maradványaira találtak az északamerikai Arizo­­na államban, már egész atczákat ástak ki s a maradványok arról tanúskodnak, hogy jelenté­keny miveltségű nép lakott a városban, me­lyet valami természeti forradalom temethetett el évezredekkel ezelőtt. KOLOZSVÁR CSARNOK. Sebtiben. HATLEK ADOLF: Mindez ideig makula nélkül való élet volt az övé. Soha, de soha olyasmit el nem köve­tett, a miért lelkiismerete szemrehányást tehe­tett volna neki. Annál kevésbé volt képes Hartmann úr magyarázatát adni az izgatottságnak, mely őt akkor elfogta, midőn főnöke, Krapenfeld ur, eltávozása előtt igy szólt hozzá: — Nem lenne szives ma délután 4 óra­kor ellátogatni hozzám ? Várom önt. Mintha kísértet lebegett volna el előtte, úgy nézett a távozó után a könyvvezető úr. Aztán ismét íróasztala mellé ült, tenyerébe támasztotta fejét és még soká, de soká töp­rengett azon, hogy — honnan ez a meg­hívás ? . . . A fiatal­ember nem emlékezett semmire, de semmire, mi ennek a sajátságos esetnek magyarázatát adhatná. Talán szebb formában előadott elbocsáttatása volna ez ? . . . Nem­ ez nem lehet. Mindig pontosan és lelkiismeretesen látta el minden kötelességét, sőt főnöke nem egyszer nyilvánította teljes mérvű megelégedését. Talán . . . talán a fizetését akarná emel­­ni ? — De erre viszont a szolgálati éveinek csekély száma miatt nem lehetett kilátása. De legyen bármi, végződjék az a látoga­tás akár örvendetesen, akár szomorúan, külö­nösnek eléggé különös. Krapenfeld úr hangja is nagyon ünnepélyesen csengett. Azt az ünnepélyes hangot hallja ime most is, a füleiben cseng egyre, az üterét sarkalja. A hangulatát is lenyűgözi olyannyira, hogy a­mikor távozott a hivatalból, csodálkozva nézett utána az egész személyzet. Pontosan, négy órakor délután lépett be főnökének házába Hartmann s hogy zavara még teljesebb legyen, kopogtatására egy szép leány nyitott ajtót A szép leány elpirult, Hart­mann úr dadogni is alig tudott. Ismerték egymást jól, bár soha, egyetlen árva kis szócskát se váltottak egymással. Szívélyesen köszöntötte, ennyi volt az egész. A leány szintén barátságosan fogadta, sőt mintha egy kissé hosszasabban is nézett volna reá. Az utóbbi időben gyakran megfordult a papa irodájában ez a szép leány. És a fiatal könyvvezető? Ne­ki is kerültek az utóbbi időkben sajátságos szokásai. Mond­juk, minden egyéb nélkül, csak merő szellőz­tetés szempontjából nyitogatta annyit az iroda­­helyisége ablakát, még tél idején is, a téli órákban. Honnan tudta volna, hogy Hernain rendesen abban az időben jött atyja után. Most szemközt álltak. Most itt az alka­lom, hogy mondjanak egymásnak­­valamit. Pél­dának okáért néhány barátságos szót. Persze, ha egyátalában képes lett volna bármit is mondani. Dobogó szívvel lépett a salonba, a­hol Krapenfeld úr már várta őt , barátságos kée­­szorítással fogadta. — Foglaljon helyet — mondta. Azután így szólt: — Ön szereti az én leányomat?------­Hartmann urnak megállóit az érvelése , alig volt képes ülve maradni a széken. Mi volt ez ? Hogy jutott ez eszébe a főnök úrnak ? Hogyan állíthatja ő ezt ilyen ellenmondást nem tűrő hangon, a­mit . . . — Nos ? Kérem önt Hartmann úr, felel­jen Feleljen minden kitérés nélkül. Igaz vagy nem ? — Elismerem, hogy igenis,­agy van. De soha senkinek egy kukkot se szóltam róla — válaszolt Hartmann reszkető hangot. — Ejnye, ejnye ! Gondolkozzék csak egy kissé. Hartmannak ismételnie kelle, hogy Ő szi­ve eme legrejtettebb titkáról soha senkinek egy árva hangot se szólt. — így már kénytelen leszek magam se­gíteni az ön emlékező tehetségén — mondta Krapenfeld úr s zsebéből papírszeletet vett elő, maga elé tette s olvasta róla a következőket: Szeretett szüleim ! A­mit most írni fogok, kétségkívül meg­lepő lesz reátok nézve, de kötelességemnek tar­tom ezt közölni azokkal, kiket annyira szeretek. Röviden : én szeretek. Minden lelkemmel szeretek egy leányt, ki szép, mint az ég angyalai. Én szeretem Hermint, főnököm leányát. Soha még nem beszéltem vele, jóllehet látom őt mindennap. Ha arra gondolok, hogy e szent érzelmem va­laha — Itt szünetet tartott Krapenfeld úr , a ve­le szemközt ülő fiatal emberre tekintett, ki­nek vastag cseppekben gyöngyözött le homlo­káról a veritek , mintha álomból ébredt vol­na, tekintgetett köröskörül. — Nem olvasom­ tovább — mondta a fő­nök — Hisz ön úgy is ismeri e levél tartal­­talmát. Nemde? — Igenis, én írtam — válaszolt Hart­mann. — Bocsássa meg kérem, ha mindazon­által nagyon csodálkozom a fölött, hogyan jut­hatott az ön kezeibe ez a levél? Saját magam tettem postára. — Ne nyugtalankodjék — biztatta őt Krapenfeld s barátságosan a vállára veregetett. E levélből meggyőződtem róla, hogy ön őszin­tén szereti leányomat. Nekem ennyi elég. Úgy vettem észre, Hermin se viseltetik ellenszenv­vel ön iránt. Nemsokára jegyet válthatnak. Feljogosítom önt, hogy ezt is közölje szülei­vel, de figyelmeztetem, nehogy ismét sebtiben a copirkönyvbe copírozza a meg­írt levelet. (Flieg. Blatt.) Julius 2. KÖZGAZDASÁG. Milyenek a gabonaárak. Budapest, julius 2. Most, hogy az országban már peng a sarló s a termést hordják be, a gabonaárak a fővá­rosban a következőleg alakultak. Daczára an­nak, hogy az aratás eredménye iránt, mely még nem ismeretes, a várakozás nem túicsigázott , nem várnak oly jó termést, a­milyen tavaly volt, a gabonaárak csökkenő irányzatot követ­tek s csak a hét vége felé szilárdultak meg ismét. A hazában az árak eleinte 10 krral csökkentek, de később az árak ismét emelked­tek 10 krral, úgy, hogy az előző héthez képest az ár állása változatlan maradt. A rozs forgalma nem mutatott semmi jelentékeny változást: 5 frt 15—545 krron kelt, minősége szerint. A­z a­j ára szintén változatlan volt és kiesebb mennyiségek 480—535 frton keltek. Az árpa ára csökkent 10—20 krral. Finomabb faja árpa nem is került a forgalom­ba a múlt héten, nagyobbára takarmányára kelt 5­20—5­80-on. A törökbúza árai folyton estek. A hét végén 6 frttól 6­25 krig terjed a jó minőségű törökbúza ára. A repcze-üzlet igen lanyhult ó­ áru,ká­poszta repeze 1080 kron kelt. Gj káposzta­­repezéért 10­/8 frt igértetik. A határidőüzlet árváltozásai a kö­vetkezők: Búza júniusra 6 70—6­85, búza őszre 7­26—7,10, tengeri júniusra 6­45—625, tengeri jul­aug 646—6,24, tengeri 1889-re 548—539, zab őszre 5­34—541. A liszt üzlete szintén csendes volt, az árak általában változatlanok voltak. —8. Vásári tudósítás. (Brassó jun.29.) Búza hek­tolitere 5.10,4.90,4.30 elegy búza 3.40, rozs 3.10 3.—, árpa 2.70, 2.50, zab 1.50, 1.40, törökbuza 4.30, borsó 6.70, lencse 7.20, paszuly 5.10, lenmag 9.50, kendermag 4.40, burgonya 1.20, disznóhús kilója 18 kr, birkahús 24 kr, mar­hahús 36 kr. Felelős szerkesztő: PETELEI ISTVÁN Kiadó: AJTAI 2. ALBERT .

Next