Kolozsvár, 1890. július-december (4. évfolyam, 147-298. szám)

1890-07-24 / 167. szám

Kolozsvár, 1890. Jósika Lajosnak útmutatása, mely szerint „a club egy szabadon szövetkező olyan társaság, mely a politikai életben senkivel sem teszi magát ellentétbe, s tiszta jellemével és helyes felfogással a közéletben olyan tekintélyre tehet szert, hogy irányában senki sem fog bizalmat­lansággal lenni“. Ez alapokra helyezkedve viszik a tagok a club ügyét előre. A tourisztikához tanulmá­nyozták a külföldön elért nagy sikereket s ezekből a helyes dolgokat viszonyaink szerint módosítva keretekbe beillesztették. Ilyen pl. az is, hogy az angol tourisztikai consulrend­­szert, főleg a külföldi látogatók tájékoztatásá­ra felállították, consulja a clubnak már­is Er­dély több pontján van. S hogy e­gészen visszaélések, a club iránti bizalom csorbítására ne történjenek, minden tourista a clubból igazolván­nyal ellátott jel­vényt nyert. Vendéglők, melyekben mérsékelt árért nyernek ellátást, tourisztikai szállóhelyek, pihenő­ tanyák elszigetelt pontokon jelöltet­nek ki. A miniszter úr a club képviselőinek figyel­mét különösen felhívta arra, hogy az állami erdőségek viszonyait behatóan tanulmányozzák az egylet tagjai, és a­hol a bel- és külföldi lá­togatók idevonzására czélszerű alkotások léte­sítését jónak látja a club, terjes­szen ez irány­ban eb­be gyakorlati tervet és javaslatot. A miniszter azt is kilátásba helyezte, hogy e munkájának megkönnyítésére és előmozdítására a club kirándulóinak az állami érdekben levő szállóhelyeket rendelkezésükre bocsátja. A miniszter végül teljes elismerését fe­jezte ki a club tervei felől és reméli, hogy ilyen odaadó és lelkes munka után több fel­vetett terv fog gyakorlati irányban sikerhez ve­zetni s ha a Királyhágón túli és külföldi láto­gatók száma Erdélyben szaporodni fog, minek közvetítésére szervezeténél fogva a club a leg­illetékesebb, el lesz érve a­zzal, hogy Erdély kulturális és közgazdasági viszonyai, a bel- és külföldiek tömeges és gyakori érintkezésével az eddiginél rohamosabban fognak haladni. És ez az ügy is, a helyesen felvetett és beállított tervek nyomán a jövőben ugyszólva magától fog fejlődni. r. I. Fürdői élet. Boholt, jul. 22. Egy kis oláh falu, az Érczhegyek déli ol­dalán. A magurai aranybányáktól a Maros fe­lé lejtő girbe-görbe völgyben amúgy isten­iga­zában szétszórt kunyhók, melyeket akáczok, ágas-bogas füzek, sugár jegenyék, rendetlen gyümölcsösök, cziheres erdők, imitt-amott ma­gas kukoriczások, néhol meg barna mész-szik­­lák takargatnak. Azt se lehet tudni, hol kez­dődik, hol végződik, szóval, hol is van tulaj­­donképen maga a falu. A völgy egy tágasabb öblösödésénél a buvó patak is felszínre került, ott a házak kissé sűrűbben állanak, a tem­plom is itt van , a teremtő is e helyet ál­dotta meg ásványos forrásokkal. Nyomora ves­­­sző kerítés által körített téren pár deringező lámpa állvány (egyiken valóságos s meg is gyújtható lámpával), egy akáczfa (utolsó Mohi­kánja a régi ültetvényeknek), néhány csemete (a lassan kezdődő parkierozás birnökei) viseli a nagy igényű park nevét. Ha ily díszes kö­zönség nem erősítgetné, bizony a park he­lyett inkább a parlag szó jutott volna eszünkbe. No de elég az hozzá, hogy a parknak a neve már megvan s talán idővel és rendre­­rendre a többi hozzátartozandóság is bekövet­kezik. Talán? Semmi talán! Annak be kell következnie! Ily bővizű, dús ásványtartalmú, hasznos és kellemes s úgy ivásra, mint fürdés­re széles vidéken a legajánlatosabb forrás, mi­nt ez itt, egy rohamosan fejlődő város (Déva) a gazdag bányavidék szomszédságában, nem a parlagon heverésre van teremtve. Ez évben itt a közelben, Sólymosnál, elkészült Erdély leg­hosszabb hídja is , igy annak következtében a bodolti völgy eldugott helyéről egyszerre a vi­lágba jutott. Égvényes, vasas savanyu vizét dr. Hankó Vilmos elemezte. Nem irom le, mit és mily arányban tartalmaz, elég annyit megemlítenem, hogy van benne szénsav, vas, magnesium stb. bőven. Hőfoka 10—12 ° C. A fürdőzők részére három tükörfürdő s nehány melegíthető kád mindennap fris vizet szolgáltat, mert vizbő­­sége óránként 1059 litert tesz. A jelenleg itt időző vendégek túlnyomóan dévai tanárok — hivatalnokok — s ezek csa­ládjaiból állanak, de vannak Nagy-Ág, Piski, Hát­szeg, Abrudbánya s még távolabbi helyekről is. Kiválóan sok a gyermek. A park hemzseg az ide-oda szaladgáló, nevetgélő s olykor-olykor czivakodó és siró gyermekseregtől. Ki ide gyer­mek nélkül jön, szinte restell, hogy nem hozott ő is magával bár hármat, vagy négyet. Lakásul a fürdő mellett a pár épület , továbbá a közeli parasztkunyhók szolgálnak, de a fő, a­miért a vendégek ide jönnek, a víz és az ozondus levegő lévén, többnyire minden­ki lakásán kívül tölti el a napot. Ha az ivó- és fürdő­kúrának vége s ha az idő kedvező, azonnal vagy a tekejáték, vagy a kirándulások következnek. A közeli s ritka szép kilátással kínálkozó erdős magaslatok, az őskorban men­­helyet és lakást nyújtó Csuta hegy, a magurai aranybányák, az aranymosások, de legkivált a barlangok és a szép sziklarepedés mind kirán­dulási czélpontokul kínálkoznak. Esténként meg a vidám társaság sem szokott hiányzani s ne­a vetések csengésétől viszhangzik a vidék, melyet fenemlitett egy lámpa segélyével a hold világit. A fürdő nevezetességeiről különben kö­zelebbről egy ilusztrált lapot szándékozik a n. é. nemes közönség saját tájékozására szerkesz­teni kiadni, olvasni és olvastatni. TÉGLÁS ISTVÁN IRODALOM És MŰVÉSZET. Kölcsey ünnepély. A székelyudvarhelyi zeneegylet Kölcsey születése századik év­fordulója emlékének kegyeletes ünnepélyt ren­dez az ev. ref. coll. kerti helyiségében. Az ün­nepélyt aug. 10-én tartják meg. A városi dal­egylet is közreműködik két szép darabbal. Sza­valatok is lesznek. Végül tánczmulatság kö­vetkezik. Az érdekes ünnepélynek s mulatság­nak műsorát a napokban küldik szét. * Magán szini előadás. B. Polgár Gyula, ki Sz.-udvarhelytt még színigazgatói idejéből is­meretes, a napokban magán szini előadást tar­tott az ottani ev. ref. collegium kerti helyisé­gében levő épületben. A közönség szívélyesen fogadta az ügyes imitatort s az egyes mutat­ványok közben, melyek nagyobbrészt teljesen sikerültek, többször lelkesen tapsolt. Legjobban tetszettek azon számok, melyekben a külön­böző dialectusokat s a zeneszerzők sajátságait utánozta. A gyors színpadi átalakításban is sok ügyességet tanúsított. * Jókai a magyar színészetről. Mint a „Színészek Lapja“ Írja, Jókai Mór fogja „Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben“ czimü néprajzi mű számára megírni a magyar színészetre vonatkozó részt. E czikkben kiter­jeszkedik a szinészegyesület viszonyaira és a szinészeti kiállításra is. K­OLOZSVÁR Július 24 HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, julius 24. — A posta- és távirda-épület ügye. A belügyminisztériumtól ma leirat érkezett a vá­roshoz, melyben a posta- és távirdaigazgató­­ság számára tervezett épületre nézve rendelke­zéseket közöl. A belügyminisztérium úgy ítéli, hogy az épülethez szükséges kisajátítások csak név szerinti szavazás, absolut többség elfogadá­sa után eszközölhetők s mig ez meg nem tör­ténik—a felterjesztést nem hagyja helyben. En­nek következtében közgyűlés fog összehivatni, melyre név szerinti szavazásra tűzetik ki a kér­dés , és minthogy általánosan közérdekűnek tartott hasznos tervről van szó, a képviselő­­testület tagjai bizonyosan elfogadják az elő­terjesztést s az ügy aztán be lesz fejezhető. — A mai hetivásár, diaczára a szorgos munkaidőnek meglehetősen élénk volt. Külö­nösen konyhai és kerti terményekben volt gaz­dag a piac, s a közel vidék ezeken jelenté­kenyen szerepelt. Idei új búzát is láttunk s eb­ben a kereslet élénk volt. Feltűnő szegény a gyümölcspiacz, értve a nemesebb fajú gyümöl­csök hozatalát ; ennek oka abban található, hogy az idén a jég az erdélyi részekben, sőt a szomszédos megyékben is tönkre tette majd­nem az egész gyümölcstermést, a nemesebb fajú és tartós almák, körték, nemkülönben a szilva is sokat szenvedtek a jég miatt és az idén ugyancsak nagy lesz az ára e gyümöl­csöknek. — A­lbach Géza kir. tanácsos polgármes­ternek erős munkanapjai vann­ak mostanság. A polgármesteri dolgok tulon­tul megsokasodtak erre a hónapra s a máskor csendes kánikulai lassan most a legnagyobb munkaidő a polgár­­mester számára. Kaszárnyaépitések, tervelé­sek ügye, rendeletek elintézése, panaszok or­voslása egyre-másra következnek és reggeltől estig ugyancsak el van foglalva a polgármes­ter teendőkkel. Ez okok miatt augusztus köze­pe tájáig nem is reméli, hogy szabadságidejét igénybe vehesse. — Igazságos bíró. A napokban elhunyt Ferencz Károly curiai bíróról, Ferenc­z József unitárius püspök fivéréről, a „P—r L1—d“-ban jellemző sorokat olvasunk melyek az elhunyt nemes lelkéről tesznek tanúságot. Néhány évvel ezelőtt a lapokban is közölve volt egy fiatal ember bűnügye, kit könnyelmű­sége állított a bírák elé. A törvényszék és a királyi tábla, tekintetbe véve a védő által felhozott enyhítő körülményeket, a viszonyok­hoz képest, enyhe büntetést mért a fiatal em­berre, ki abban meg is nyugodott, de védője, ki még kevesebbre akarta leszállítani a bün­tetést, az ügyész pedig, ki már a két első bí­róság ítéletével sem volt megelégedve, azt eny­hének találván, felebbeztek a curiához. Az ira­tok abban az időben érkeztek az utolsó fórum­hoz, midőn már a szüneti tanács megkezdette működését. Mivel a vádlott vizsgálati fog­ságban volt, a törvényeknek megfelelőleg az ügyet soron kívül kellett elintézni. Az előadó, kit a védő meglátogatott, az ügyet igen szi­gorúan fogta fel és úgy találta, hogy a súlyos­bító körülmények túlhaladják az enyhítő kö­rülményeket és úgy látszott, hogy a referens az ügyész véleményén van. A védő sorba jár­ván a tanács tagjait, Ferencz Károlyhoz is el­ment, ki rögtön megjegyezte, hogy az esetet jól ismeri az újságokból és a véleménye az, hogy itt nem megrögzött gonosztevő tettéről, hanem fiatalos könnyelműségből elkövetett bal­lépésről van szó. Aztán így folytatta Ferencz : „Biztosíthatom önt, doctor úr, hogy az ügy bennem igazságos­­ bírót talál. A mennyire erőmtől kitelik és tőlem függ, az ön nemes hivatásában, — az eltévedettnek jogvédelmet nyújtani — önnek segélyére leszek annyival is inkább, mivel én nem tartozom azok közé, kik az embert az első ballépése után mindjárt az akasztófa alá állítják.“ — A új titkár, Szakács Péter, az er­délyi gazdasági egyet­ej titkára megérkezett Kolozsvárra és elfoglalta hivatalát, melyben most főleg az állatkiállítás előkészületei ve­szik igénybe munkásságát. Szakács Péter szak­­képzett a gazdasági kérdésekben, úgy a prak­tikus, mint a tudományos részben. Már előzőleg is volt egy eléggé nagy gazdasági egylet tit­kára és az erdélyrészi viszonyokat is kellő­képen ismeri, a minthogy régebben Kolozsvárit is foglalkozott gazdasági ügyekkel. Óhajtjuk, hogy munkássága kellő eredményt lásson a gazdasági egylet érdekében. — Utazók Kolozsvárit. Kereskedő embe­­reknél mostanság egyre-másra nyitogatják az ajtókat egyes nagyobb „házak“ fővárosi és kü­lönösen külföldi utazói, kik fűszerekben, liszt­ben, vasban, fában, szövetben, bútorban, kalap­ban, czipőben s minden képviselhető árukban, a patkószegtől kezdve a házfedélig „ajánlják“ c­égüket. A zóna erő­sen megkönnyítette az utazásukat s a kereskedők alig győzik köszön­ni a portékákat. Nem túlzott az a számítás, hogy például tegnap 54 különböző „fach“-ban járó utazó érkezett Kolozsvárra.­­ A kolozsvári katonai laktanyákról jó hírt írhatunk, úgy a készülőkről, mint a terv­ben levőkről. A közös hadseregbeli csapatok részére építendő katonai laktanyákhoz több teleknek a kisajátítása vált szükségessé s ezért hat telek tulajdonosai közül öttel sikerült a városnak egyezségre lépnie, a hatodiknak (a „Törökfő“ szálloda egy része)tulajdonosával pedig ez nem sikerülvén, ügye áttétetett a törvényszék­hez, a kártalanítási eljárás megindítása végett. Ez azonban nem akadályozza az építés meg­kezdését s most fognak hozzá egy három eme­letes laktanya építéséhez, melynek homlokzata a kül-középutczára néz; az ott levő honvéd­barakkokat már le is bontották. Maetz szor­gosan építi a tüzér-laktanyát is; a külmagyar­­utczai két emeletes gyalogsági kaszárnya, a tüzér-istállók, a katonai csapat­kórház már készen is vannak.­­ A honvédség ide áthe­lyezett második zászlóaljának elhelyezésére pe­dig jövő tavas­szal rendes normál kaszárnya készül. A terveket most készíti a katonai és polgári bizottság. A mostani honvéd-kaszárnya is meg fog nagyobb uttatni, úgy, hogy ha a normál kaszárnya is felépül — háromszorta akkora lesz, mint a mostani. A polgármester mellett a tanács részéről dr. Esterházy Sándor aljegyző, e tevékeny és szorgalmas tisztviselő vesz részt Szvacsina Géza távolléte okán e munkálatokban. — Katonák a siketnémáknak. A siket­­némák intézetének H­i­l­d Gyula cs. és kir. tá­born­ok 3 frtot. Pápay Sándor ezredes 2 frtot, Thomassich Mátyás őrnagy-hadbíró 1 frtot, dr. Gálffy Endre törzsorvos 1 frtot, Brenner Ja­­roszlav százados 1 frtot, Boér György százados 1 frtot, Szentkirályi Ferencz százados 1 frtot, Csiky Gerő százados 1 frtot, Nérei Ernő szá­zados-hadbíró 1 frtot, Erdős Kálmán főhad­nagy 1 frtot, László István főhadnagy 1 .frtot, Thurczy Ferencz főhadnagy 1 frtot küldött. Az intézet felügyelő-bizottsága a nemesszivü adakozóknak hálás köszönetét nyilvánítja. — Több gáz lesz A belügyminisztérium jóváhagyta Kolozsvár törvényhatóságának azon , határozatát, hogy a gázgyárral jelenleg érvény­­­­ben levő szerződést harmincz évre meghossza­­b­bítsa. Ennek következtében a legrövidebb idő alatt be lesz vezetve a gáz a nagy­­utczába egészen a vasúti­g, sőt miután a gázgyár a vasúti üzletvezetőséggel is szer­ződést kötött, a vasúti pályaudvarba és helyi­ségeibe is bevezetik a légszeszt. A gázgyár egy új légszesz-tartányt építtet az eddigi helyett s ak­kor talán a mostan kifogásolható légszesz is jobb lesz a városban is, ugyanis az elegendő nyo­más hiánya volt az oka, hogy sok esetben a gázvilágitás hiányos, mert dr. Fabinyi Rudolf véleménye szerint is a gáz minősége maga egé­szen azonos a pesti , más nagyobb gyárak­ban használt légszesz minőségeivel. — Athletak után. A K. A. C. tagjainak egy nagy része különböző irányban Erdély pontjainak tanulmányozására útban van. Vaa­­nap elutazott a club titkára és bajnoka is Belz tercze s Görgény vidékének bejárására club irodai ügyeit, mint helyettes titkár Güh­­ner Béla bajnok intézi. — Az orth. izr. hitközség bajai. Az orth izraelita hitközségben a súrlódások még nem­ szűntek meg. Tegnap Boskovics elnök gye­re meghívót bocsátott ki, melyre aztán B­­­nncher alelnök ráírta, hogy miután az elnököt a hitközségi tagok vasárnapi gyűlése felfo­gesztette , a meghívó nem érvényes. Bo«ko­vics elnök az ügy megvizsgálására panaszt tett Albach Géza polgármesternél, ki hivatkozva az ily természetű ügyekben legutóbb kibocsátott vallás- és közoktatásügyi minisztériumi rende­letre — azt az utasítást adta, hogy ha adm­ nisztraczionális uton elintézendőnek tartják a panaszaikat, azokat írásban terjes­szék az első fokban illetékes fórumhoz, a városi tanácshoz A panaszosok megfontolják szándékaikat. — Szórakozottság Férj és feleség együtt ülnek este 9 órakor. A nő fél tízre légyottot ígért Károly barátunknak és folyton azon jár az esze Egyszer csak rajt hall úgy fél 10-kor Megismeri Károly lépteit. Elfeledve a hely­­zetet, zavarában rémülten odakiált férjének: — El vagyunk veszve! Az Isten szerel­mére, rejtsd el magad valahová, mert — Ká­­rály jön ! * Új egyházközség. Gyulafehérvárit a vá­ros római katholikus közönsége régebben so­kat fáradozott azon, hogy egyházközséget ala­kítson, azonban valahányszor csak felmerült az alapítás eszméje, annyi akadály tolult eléje, hogy a munkálkodások nem sikerülhettek. A legutóbbi kísérlet 1867-ben volt, midőn az ak­kori plébános, Hubacsek Ádám vette kezébe a­­ kezdeményezést. Akkor a katholikus lakosokat­­ összeírták, névjegyzéküket a templom ajtajára­­ kifüggesztették, az első alakító gyűlést is meg­tartották, de mikor az egyháztanács megvá­lasztására került a sor, az egész tervezet rom­ba dőlt és semmit sem menthettek meg be­lőle. Azóta majdnem egy negyedszázad telt el­ , Gyulafehérvár azóta három papját temette el: Hubacsek Ádámot, Kardos Ignáczot és Kolozsi Antalt, mig most ismét arra a tudatra ébred­­­­tek, hogy Gyulafehérvártt, hol körülbelül 2000 róm. kath lakos van, érdemes egyházközséget alakítani. Az ügyet Bálint Károly apátplé­­­­bános vette a kezébe s miután L­e­n­há­r­d Fe­rencz erdélyi püspök jóváhagyását is megnyerte, megoldásra vezette. Az alakuló gyűlésre a ta­gok igen nagy számban jelentek meg úgy, hogy nem csak a városház nagytermét, hanem előszobáját és folyosóját is zsúfolásig foglalta el a közönség. A gyűlést Bálint Károly apát­plébános nyitotta meg, üdvözölvén a jelenvol­takat és utalva az egyházközség alakításának szükséges voltára. Ezután N­o­v­á­k Ferencz polgármester köszönetét fejezte ki a plébános fáradozásaiért s a város részéről megígérte, hogy a hatóság mindent megtesz, a mit az ügy előbbrevitelére megtehet. Most Bálint Károly, Benedek József és Dregán Béla tagokból álló bizottságot választottak, melynek kötelességévé tétetett, hogy a katholikus lakosság pontos névjegyzékét egybeállítsa. Az alapszabályok ki­dolgozására szintén választottak bizottságot,hnely a következő tagokból áll: dr. Mohay Sándor, Korbuly Ignácz,ZIamál Ágoston, Tamásy Áron és [Szekutz János. Az egyházközség­­ főgondno­­kát a püspök fogja kinevezni. Az alakuló gyű­lés Bálint Károly apát-plebános zárbeszédével végződött. IL Thérésine. — Deloit Albert regénye. — Francziából fordította Megyeri Dezsőné. (7) (Folytatás.) A gyapotnövény hópehelyszerü parányré­­szecskéi ellepek a talajt s a munkálkodó — félmeztelen — négereket s néger nőket kik úgy tűntek fel, mint márványon imbolygó gonosz lelkek. Olmos napsugár tűzött a végtelen sík­ságra ; a földből átlátszó párázat emelkedik fel, mintegy tündéri alakot adva az egész lá­tóképnek. A kicsiny folyó csakhamar öntöző-csator­nává szélesült s tízszeres kanyargással ezüst­szalagként folyta körül a fákat és ültetvénye­ket. Az ut itt pompásan gondozott fasorrá változott , ez vezetett a „Vörös házhoz.“ A Vörös ház majdnem minden részében pilótákra épült, fris vízzel telt széles árok fogta körül s a szárazfölddel két méter széles, erősen épült vashíd kötötte össze, melynek alakja emlékeztetett a hajdani erősségek fel­­vonó-hídjára. A sem­inolok betörései ellen való védekezésnek emez egyetlen emléke maradt fenn. Maga a kastély európai modorban épült, csak vastagabb falakkal, hogy lakóit a nagy hőség behatolása ellen megvédje. Jobb és bal szárny, középért az épület homlokzata. A déli részt második híd köti össze a tenger felé ve­zető úttal, mely tíz mértföldnyi hosszúságban nyúlt a messzeségbe. Ezt csak a kastélyból lehetett látni, mert elveszett a fák és kúszó­ növények tömke­legében. Magas törzsű tulipánfák tarka-barka őv gyanánt vették körül a kastélyt. Ez a nagy, sűrű lombú fa nem öli el maga alatt a virá­gokat és növényzetet, mint a magnolia és a fenyők. Húsos levelei megszűrik a napsugara­kat, melyek szőke selyem­szálakként törnek át a sürü lombokon. Virágai a tulipánhoz ha­sonló, mély kagylóalakúak s a lehullott, sárga és vörös pontozatú virágszirmok ellepik a ta­lajt. Fehérszálu ökörnyál légi hidként csügg le a lombok közül s kigyózva futja körül a törzset. Phineas és Théresine reggel érkeztek Vermillon-Villebe. Nathaniel pompás fogatot küldött eléjük. A málhákat ökrös szekér hozta utánuk. A kocsi szinte repülve haladt s tiz óra alatt tette meg a hosszas utat Vermillon- Villetől a Vörös házig. Thérésine Louisianiába érkezte óta foly­tonos elragadtatásban élt. A bámulat szinte megbénu­l a természet­e magasztos szépségeinek láttára. A Missi­­sippi folyó mentét elhagyva, balzsamos mezők­re értek, hol a meleg égalj pompás flóráját látta szemei előtt elterülni. Elragadtatásában felkiáltott a jávor- és tulipán­erdő láttára, míg az „Ezüst vizet“ néma csodálattal szemlélte. Szegény tudatlan, az Ő gyermeteg lelké­vel, soha még álmában sem képzelt a louisi­­ániai talaj hatalmas növényzetéhez fogható pompát. Mintha ismeretlen világban járna, úgy látta maga előtt feltűnni a lombok árnyában úszó Vörös házat. Azt hivé, ebben a tündér­világban újjá kell születnie s mint a bábjából kiszabadult pillangó, ő is megválik most a rosz és megvetett múlt minden emlékétől. A fasor porondján tovagördülő kerekek nesze felébreszti a tulipánfák árnyában szu­nyadó madarakat. Kajdácsok szökdeltek elő a cacao-bokrok közül, melyeknek pompás hajlított virága török-kard alakú. Lándzsa-levelű, jáz­min-illatú nagy kávéfák közt elrejtve kolibrik röpdestek, zeneszerü kiáltásaikat hallatva. Az ifjú nő szive a meghasadásig vert. Itt él ő ezentúl, ebben a paradicsomban, balzsa­mos fák, pompás virágok s tündérmadarak közt. Ő, a kis parasztlány, ki hajdan éhezett és fázott, később pedig magát a deszkákon mutogatva kereste dicstelen kenyerét, most minden átmenet nélkül a képzelet honában van : a tél nyomorából, hízelgő napfényben, a szomorú, vén Európából a mosolygó, csillogó újvilágban! Végtelen hálaérzet tört fel szívéből aj­kaira s Phineas kezét megfogva, meghatott hangon rebegő: — Köszönöm! — Jaj be gyermek vagy! — mondta a kreol nevetve. Az előcsarnokban Nathaniel várta őket. — íme kicsikém, ez az én barátom, ki­ről neked annyit beszéltem. Thérésine kissé ijedten nézett a tanárra, mert Phineas azt mondta róla, hogy mindent tud s öt hat nyelvet beszél. Mintegy negyvenöt éves férfi volt, kinek haját az életfentartás gondjai már megfehéríték. Kis termetű, beteges kinézésű ember, ki­nek szellemi erejét lángoló szemei árulták el. Ha valaki fáradságot vett magának hal­vány vonásai részletezésére, két szembeszökő tulajdont fedezett fel azokon : értelmiséget és jóságot. Jóságát azonban gunyoros modora és scepticismus alá retté. Egész alkata gyengéd és finom volt; az ember önkénytelenül azt kérdező : miként hasz­nálhatja férfias munkára ezeket a nőies keze­ket 8 hogy is bírják őt gyaloglásai közben ezek a kis lábak ? S aztán bámulattal kelle beismerni, hogy ez az ember fürge, kitartó, mint az evet, mintha azt akarta volna a ter­mészet, hogy nála a test is ugyanoly tulajdo­nokkal bírjon, mint a lélek. Ifjan végző tanulmányait s csakhamar ki­nevezték a saint-barbei intézet segédtanárává; később a szónoklattant adó elő s ekkor volt Dawitt Phineas két évig növendéke a saint­­barbei intézetben. Egy szép napon , függetlenség utáni vágy által ösztönözve, ott hagyta állását az egyetemnél s az Egyesült­ Államokba ment, hogy ott egyetemet alapítson, franczia mintára. Vállalatát balsiker kísérte és vagyonta­lanul, segélyforrás nélkül állt az újvilágban. Ek­kor talált Bergot menhelyet a Vörösházban. Öt év óta élt már ott, mint hajdani tanítvá­nyának teljhatalmú jószágigazgatója, ki vidám, szellemes beszélgetései, tréfás eredeti modora által nélkülözhetlen barátja volt Phineasnak. A­hogy a kocsiról leszálltak, Nathaniel eléjök sietett s a két férfi hosszasan megölelő egymást, mint két fivér, kik örvendnek a vi­szontlátásnak. — Eh, eh! hát nem egyedül jösz ? Udvariasan köszönte Thérésinet, ki ke­­r­esés főhajtással válaszolt. — Mindent jó karban találsz édes bará­tom — folytatá Nathaniel — a gyapot­termés­­ kitűnő. Az opera­hölgyek évekre előre besze­rezhetik ruhatölteléküket. Boldog Páris!. . . És — Phineas füléhez hajolva — halkan súgta . — Utóbbi leveledben csak pár szóval­­ említed ezt a fiatal nőt. Mondhatom, veszedel­mesen szép! Az ebédet nyílt tornáczon szolgálták fel.­­ Körülöttük babér- és pálmafák terjesztek ágas­ 1­kat. Thérésine, kit a hosszas ut fáradalma el­csigázott, jókor visszavonult lakosztályába, ma­gára hagyva a két jó barátot, kik szivar és wisky mellett beszélgettek. Az első emeleten volt a pazarul beren­dezett lakosztály. Thérésinenek új volt ez a könnyed, kecses bútorzat, mely a louisianiai lakásokat ékesíti. Szobája elbájolta, bútorzata fehér kávéfából állott, melynek üde hatását előnyösen emelték a japáni selyem, falkárpitok és mély smyrnai szőnyegek. A szoba mélyében m­enyezetes ágy állott, a rovarok ellen teljesen bevonva sürü csipke­függön­nyel. Három méter magas s két méter széles, egyetlen üvegtáblából képezett ablaka a parkra nyílott. Thérésine kihajolt s úgy szívta az üde esti jéget. A párkányra grenadilok hajoltak, ez a szép kúszó­növény, melyet a louisianiaiak annyira szeretnek. A monda azt tartja, szerencsét hoz, mert bíbor-piros virágainak fehér parádéi Krisztus kínszenvedésének eszközeihez hasonlítanak: megleljük a kalapácsot, lándzsát s szegeket; ezért paszió-virágnak is neveztetnek. ,4 ezüstfényt szórt a földre, midőn b­érési­e ágya védő függönyei mögé vonult, üzemei csakhamar lezárultak s mély álomba merült. Éjfél felé különös álma volt, melyet soha sem feledhetett, sőt később meg volt ar­­ról győződve, hogy ez álom előre megjósolá egész jövendő sorsát. Hirtelen meghalt s aztán csakhamar újból feltámadt, de halálában levet­kőzte a régi Thérésine egyéniségét, mint a­hogy egy avult ruhát le szoktunk vetni. Midőn jókor reggel, a munkába induló négerek ütemes danájára felébredt, ez álom­egcsekélyebb részleteire is élénken emlékezett. Legelőbb is előtte elterülő gyönyörű táj­képén legelteté szemeit. A falra kúszó passió virágok közt kolibrik repdestek, oda építvén légi fészkeiket a széles virágok közé.­­ țibbentek ide s tova, rubin- és to­paz enyü szárnyaikat csillogtatva a napfényben. Egyszerre észrevette, hogy két delicze fe borzait tollazattal ijedten kering kicsi fészke felett mintha veszélyes ellenség ellen akarná megoltalmazni lakását. (Folytatása következik.)­­ -v > í Ir

Next