Kolozsvár, 1893. január-június (7. évfolyam, 1-146. szám)
1893-05-04 / 101. szám
Ifer Gyalui vasút. I. Kolozsvár. máj. 4. A kolozsvári gőz közúti vasút már készülőben van. Ha kívülről jövő akadályok nem késleltetik a vállalkozókat, akkor még a nyár derekán mozdonyok robognak Kolozsvár főutczáin, közvetítve a teher- és személyforgalmat. A vállalkozónak azonban még nagyobb, még jelentősebb terve van ennél. Az t. i., hogy helyi valutánkat kiterjeszsze — Szent László érintésével — Gya- Juig és azontúl a „Hideg-Szamos“-ig. Ez a terv nagyfontosságú közgazdasági tekintetben, — de fontos különösen reánk, kolozsváriakra nézve is, akik e vasút által úgyszólván közvetlen érintkezésbe lépnénk oly vidékkel, mely gazdag nyerstermelése által számos életszükségletünket hozzáférhetőbben s igy olcsóbban — pompás természeti teknőse által pedig nyaralási, üdülési igényeinket a lehető legteljesebben kielégíteni. A zalai vasút tervei, költségvetései már készen vannak. A keresztülvitelhez már csak a szükséges pénz kell, hogy a kiépítést akár még az idén megkezdjék, esetleg be is fejezhessék. Szándékosan használtuk e szót: „csak.“ Mert a fenforgó kedvező körülmények közt aránylag oly csekély öszszegbe ierül és oly nevezetes eredményeke’ / biztat a gyalui vasút, hogy a létesitséhez szükséges nyolczszázezer forintryi összehozását nem lehet valami nehéz-feladatnak tekintenünk. ■ST. vasút tervezője: Horovitz Sámuel, azitési költségek megnyerésére az első képtést a közvetlenül érdekelt Kolozs vármegyénél tette meg, kérvén, hogy a megye 105.000 írt értéknek megfelelő törzsrészvényeket vegyen át. A megyéhez intézett kérvény mindenekelőtt jelzi, hogy a kereskedelemügyi miniszter által múlt évben kiadott engedély következtében a kolozsvár-kolozsmonostor-fenes-szentlászló-gyalui vasút tervei immár elkészültek. A terv szerint Gyalun túl a Hideg-Szamosig vezető vaspálya hossza tesz összesen 27.25 kilométert, amelyből Kolozs megye területére 26,4 kilométer esik. Az összes építési költség (beleszámítva kisajátítást, épületeket stb.) a legreálisabb alapon számítva tesz 800.575 frtot, vagyis esik egy kilométerre 29.500 frt. Az egész pályának kolozs megyei része a gyalui járásra esik, amely leginkább van elzárva a vasúttól, a világforgalomtól. Az államkormány annak idején belátta volt a gyalui járás és a szomszédos járások területén levő havasok erdőségeiben levő és még kiaknázást váró kincs horderejét s a keleti vasutat a gyalui járáson keresztül szándékozott vezetni. Egy véletlen megakadályozta e tervet s a keleti vaspálya a Nádas folyó mentén vezettetett be Kolozsvárra. És íme, az eddig úgyszólva alig számottevő vidéken iparvállalatok, gyárak pezsgő élet keletkeztek. Mivé lett volna eddig a gyalui járás, ha vasutat kapott volna! Hiszen a gyalui járás kiaknázhatlan mennyiségű alabástroma nemcsak hogy iparilag felhasználva a legjobb gyásztrágyát adja, de szobrászati czélokra is egyike a legalkalmasabb anyagoknak. Gyalu és a bennebb fekvő községek határán részben feltárva, de — a vasúti szállítás előnyeivel nem versenyezhetve — részint feltáratlanul a legjobb minőségű gránit található. A hidegszamosi arany az ország legjobb aranya. A bővizű és nagy esésű Hideg-Szamos folyó az ipari vállalatok létesítésére egyike a legalkalmasabb folyóknak. Az úgynevezett gyalui havasok kiaknázhatatlan mennyiségű erdősége megbecsülhetetlen kincs, melyet eddig a közlekedési tényezők hiánya miatt alkalmas módon és kellő értékben kiaknázni nem lehetett. Kell továbbá már csak arra is eszközről gondoskodni, hogy ezen, a világforgalomba még be nem vett vidéknek szegény népessége megélhetési módozatokhoz jusson. Ez eszközök volnának az ipari vállalatok, melyeket azonban csak a vasút teremthet meg. A Kolozs megye támogatásával is létesült marosludas-beszterczei vasút mentén úgyszólva napról-napra emelkednek az ipari vállalatok. Lendületet vett a kereskedés, s azon vidéken még nem ismert kereskedelmi czikkek kivitele honosult meg. A gazdaság belterjesebb irányt vett. És a föld értéke több mint 100%/o-kal emelkedett. És a vármegye által ezen helyi érdekű vasútba fektetett tőke már eddig is bő kárpótlásra talált. És közlekedési tekintetekben a vármegye közönsége által kevésbbé gondozott rész a gyalui járás területe, mint a vármegye mezőségi része. Mert igaz ugyan, hogy a gyalui járást átszeli a nagyvárad—brassói állami út, de ezen útvonalon kívül, kivéve a szászlóna—borrévi 4—5 kilométer hoszszu útvonalat, az egész gyalui járásban több törvényhatósági út nincs, —amiből tehát következik, hogy a gyalui járás összes átváltság pénze és átadója évtizedeken keresztül a vármegye területén levő más vidékek törvényhatósági útjai kiépítésére fordíttatott. Méltányos tehát, ha most a gyalui járás községei is óhajtanak e tekintetben áldozatot. A magyar király, a magyar nemzet. E czím alatt Jókai Mór, a király budapesti látogatása alkalmából a következő czikket írja a Nemzetben: Milyen öröme van a magyar nemzetnek, midőn királyát hazája szivében üdvözölheti, annak a visszhangjától zeng ég és föld. De viszszazengi azt minden szív is. Hisz a magyar nemzet csak királyával együtt képez egy egészet. Tudja ezt minden érző és gondolkozó lélek. Vannak erős küzdelmeink az alkotmányos életben, lesznek is mindig, de azokon a korona túlemelkedő. Vallásfelekezeteink vallhatnak ellentétes dogmákat, de a király iránti hűség olyan dogma, a melyben mindnyájan orthodoxok vagyunk ; háromféle naptárunk van, melyekben puska és évkezdet egymástól eltérnek; de a király nagy napjait,legyenek azok piros betűkkel, vagy feketékkel jelezve) azokat mindenki együtt ünnepli. Vannak egymással küzdő pártjaink, amelyek ellentétes utakon haladnak, de azok az utak mind a trónnál jönnek össze. Minden osztály, minden hivatás, mely életérdekei miatt egymással vetélykedni kényszerül, együtt még is mind a királyt szolgálja és vele együtt a hazát. Annyiféle nemzetiség, annyi külön nyelven, de egyértelemmel a királyt élteti. Hűségünk nyilatkozata nem csengő hang, hanem szilárd tett, vasból és aranyból alkotva. Midőn mi a király elé lépünk hódolatunkat nyilvánítani, nem lehajtott fővel, de felemelt homlokkal teszszük azt, mert tudjuk, hogy a mit ajkunk kimond, azt szívünk és karunk teljesíteni is fogja. Hogy a király is ilyennek ismer bennünket, azt bizonyítja — nem csak ez a mai nap — de egy áldásteljes érának egész hosszú ténysorozata. — Magyarország felvirult, nagggyá lett, a nemzet megerősödött, miveltté lett I. Ferencz József király uralkodása alatt. De a király is büszke lehet magyar nemzetére, mely vele együttműködve számára a „nagy“ és az „igazságos“ történelmi czimeket kiérdemelte. Ámde a magyar nemzet is legyen, királyához méltón, nagy és igazságos. Közéletünk forró mozgalmában gyakran fordulnak elő kicsinyességek, apró igaztalanságok, amiket a pártküzdelem megenged, megkíván : végezzük el azokat egymás között, hogy azoknak az árnyéka se jusson el a trónig. A királynak is emberi szive van, mely azért, hogy a sors nehéz próbái alatt meg nem tört, mindent gyöngéden megérez. A nagy szívnek nem fáj úgy a nagy seb, amit ellenség keze ejt rajta, mint annak a gyöngédtelen ujjérintése, a kit szeret, s a kitől szeretetet vár. Gondolja meg a magyar nemzet, hogy Szent Istvánnak, nem csak a koronája ereklye , de még a czipője is az, és hogy Zeusz unokájának is csak a sarka volt sebezhető. Éltesse Isten a királyt. A képviselőház munkarendje. A miniszterelnök legközelebb nyilatkozni szándékozik a ház előtt az iránt, mely ügyeknek még a nyári szünidő előtt leendő törvényhozási elintézését óhajtja a kormány. A nyári szünidő előtti képviselőházi teendők rendjét a miniszterelnök meg fogja előzetesen beszélni az egyes pártok vezetőivel. Vil-ik évfolyam, 1893 Szerkesztő-iroda: BELKIRALY-UTCZA 6. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA Megjelenik 1. lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. 101 szám. Kolozsvár, csütörtök május 4. tjr Kiadóhivatal: ■■■■ MM p ti I D MmeBm Egy szám A M DIJAK. Egy cm. tér ára 1 kr. — Gyárosokben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr. A „KOLOZSVÁR* TÁRCZAJA. Kakas István persiai utazása. Irta: SZÁDECZKY LAJOS dr. (A márcziusi Kárpát-Estélyen Szádeczky Lajos dr. egyetemi tanár tudvalevőleg érdekes felolvasást tartott a régi magyar turistákról és különösen a kolozsvári születésű Kakas Istvánról, aki tulajdonosa volt a főtéri „Báthoriház“-nak. Az estély idején közöltünk egy részletet Szádeczky felolvasásából. Az alábbiakban közöljük — az Erdély nyomán azt a magában véve önálló részt, mely Kakas István persiai utazását ismerteti.) Kakas István uram 1602. aug. 27-én indult Prágából, hogy az 1600 folyamán ott járt persa követség látogatását viszonozza Abbas persa sahnál. Szilézián, Lengyelországon (Krakkón, Varsón), Litvián, (Grodnón,Vilnán)keresztül ért a muszka határra. Utazásuk kalandos része Litvániában kezdődött, hol a kozákok néhányszor rajok törtek , hol a pestis miatt erdőn, mezőn kellett étlen-szomjan háldogálniok. Midőn okt. 16-én átlépték az orosz határt, egy orosz lovas vágtatott eléjök, kérdezve, hogy a bejelentett császári követek-e? Igenlő válaszra, leugrott lováról s muszka szokás szerint a földig hajolt, s úgy köszöntötte őket, azután várakozásra kérvén őket, ismét lovára ült s elvágtatott. Egy jó óráig kellett ott állaniok és dideregniük a hidegben, mert egész nap esett az eső és hó. Egyszerre csak dobpergést és éles fütyülést hallanak az erdő felől s 12 fényes öltözetű muszka lovas vágtat feléjök, 5-nek a nyeregkápáján (az előkelőségnek megkülönböztető jeléül) apró dob volt felakasztva, a min ezek kegyetlenül doboltak, a többiek pedig szájukkal fütyöltek, a miben igen gyakorlottak, mert ifjúságuktól fogva tanulják. Hozzájuk érvén, vezérük s utána mindenik leszáll a lóról és földig hajolt, jobbkezével meg is érintvén azt. Azután megkérdezvén a császári követ nevét, így szónokolt: „Pan Stepán sokáig éljen a minden oroszok hatalmas czárja Fedorovics Borics, számtalan nagy népek, birodalmak és országok ura, fejedelme, a kinek nevében a szmolenczi vajda kéret, hogy térj be hozzánk.“ Kakas uram megköszönte a meghívást, a czár, czárné, a trónörökös s a szmoleszki vajda drága egészsége felől kérdezősködött, s a czeremóniák után tovább indultak. A muszka lovasok örömlövéseket puffogattak, magyar és német követ uraimék viszonozták, a mi az oroszoknak nagyon jól esett, abból ítélvén, hogy jól érzik náluk magukat. Másnap értek Smolenskbe, ahol ismét díszes bandérium vezette be őket a városba örömlövésekkel. Három napig mulatott ott, mialatt senki se szólt velük a melléjük rendelt pristavokon kívül, mert a czár birodalmában senkinek volt szabad a követekkel szóba ereszkedni, nehogy valami titoknak jöjjenek igy a nyomára. Okt. 6-án Kakas uram egy kétlovas — kísérete és podgyásza 5 egylovas broskán indul Moszkva felé. Lassan viszik őket, a czár késlelteti utazásukat, mert pestises területről jöttek, de azt hazudják, hogy kényelmi szempontból teszik, nehogy a követ ur az utazásban kifáradjon. Az út rosszasága akadály Mindegyre vizeken, mocsarakon kelnek át, Moszkváig mintegy 600 hidon, melyek némelyike egy mérföld hosszú. A második éjszakát egy szibernátrendi kolostor mellett töltik. Reggel Kakas uram bemegy imádkozni a templomba. A barátok kérdőre vonják, hogy ki engedte meg neki e szent helyre való belépést, legalább visel-e nyakában keresztet? Kakas uram elővonta arany keresztjét, a barát megcsókolja s most már alamizsnát koldul a követtől. Moszkva előtt az utolsó városban (Mo- 8baiskban) kiséretek vezetője a czár parancsára két napig faggatta őket, hogy a czárhoz küldendő csász követ hoz-e és miféle ajándékokat? A tolakodó faggatáson s a czár kapzsiságán nem győznek eleget csodálkozni. Nov. 9-én érkeztek Moszkvába, ahol előkelő nemesek fogadják őket egy mértföldnyire a város előtt , ünnepiesen kisérik szállásukra, a mely szépen be van rendezve, hogy annál könnyebben tűrjék benne a rabságot, mert onnan kimenni és a városban széjjelnézni nem volt nekik szabad; őrizet alatt állottak s mindent, a mire szükségük volt, szállásukra kellett felhozatniok. Enni és inni valót bőven kaptak a czár udvarából, úgy, hogy mindenük volt, csak szabadságuk nem. Harmadfél hétig kellett várniok, mig a minden oroszok czárja meggyőződött, hogy nem kolerásak s merészelte őket audencziára bocsátani. Nov. 27-én kora reggel 9 szép és díszesen felöltöztetett lovat hoztak a követség szállására, melyek közül Kakas István uramé aranynyal fődzött piros bársony nyeregtakaróval és drága kövekkel kivert ezüst szerszámmal ékeskedett. Díszes bandérium kísérte őket fel az udvarba, az utcza mindkét oldalán muskatérosok álltak sorfalat, töltött puskákkal — és nagy néző közönség. Az elfogadó teremben az ajtóval szemben emelvényre helyezett karosszéken (trónuson) ült a czár, aany koronával a fején, s tetőtől talpig aranynyal áttört ruhában, kezében egy fekete nyelű aranyos csákánynyal. Mellette balkéztől négy lépcsőfokkal alább ült a 15—16 éves trónörökös, biuz mállal prémezett mentében. Két oldalról mellettük két két, fehér kaftános, csákányt tartó testőr. Távolabb köröskörül a teremben előkelő tanácsosok ültek, mindannyian tarka-barka díszruhában s fekete rókaprémes hegyes süveggel a fejükön. Kakas uram a trón elé járulván, megadta a czárnak a kellő tiszteletet (t. i. kezet csókolt) , a császári megbízó levelet elmondta és átadta. Mire a czár felállott és azt kérdezte, hogy szolgál az egészsége a hatalmas római császárnak és testvéreinek ? Istennek hála frissek és egészségesek — felelte Kakas uram. Ugyanazt kérdezte a trónörökös is s azzal vége volt az audientiának s visszavezették őket szállásukra, ahova egy óra múlva a czár nevében mintegy száz szolga hozott ételeket, italokat a czár asztaláról. *) ők tehát jól éltek, annál inkább éhezett a városi és vidéki nép, mert 1602-ben olyan éhhollál pusztított Oroszországban, hogy egész falvak haltak ki miatta, s végén a holtakat ásták ki és ették meg az emberek a magában Moszkvában is a pékek az ő hústöltelékű pirogi nevű nemzeti süteményüket emberhússal töltögették meg. A kutya- és macskahús a legdelicatabb ételek közé tartozott. Emiatt aztán elszaporodtak a rablók, a gyilkosság napirenden volt. Nem valami kedves utazás várt tehát Kakas uramokra az elpusztult vidéken, keleti Oroszország felé. Kakas Istvánét 1602. decz. 7-én indulnak Moszkvából a czár által melléjük rendelt orosz kisérettel Kazán felé, a Közép-Volga mellé, a mely 200 mértföldnyire feküdt, s a cseremiszi tatárok fővárosa volt akkor, s melyet csak nem rég hódított meg Rettenetes Iván czár. Vladimíron, Nisni-Novgorodon keresztül utaznak, sokszor erdőben halva, mert csak tatár kunyhókat találnak útközben, falukat nem, mert a tatárok még akkor is nomád életet éltek. Decz. 23-án érnek Kazánba s az egész télen át ott maradnak, mert a Volga az egyetlen közlekedési út a Kapui-tenger felé, be volt fagyva, a szárazföldön pedig lehetetlen volt ott a tatárok földjén az utazás, mert 300 mértföldnyi területen mindössze három város volt ott a Volga mentében. Kakas uramék tehát ott töltötték a telet, ahol hajdan a régi nagy Magyarország volt a a hol Julián barát 1237-ben még feltalálta a magyarok rokonait. De ott most mindenfelé tatár hordák tanyáznak nyájaikkal. A Volga jege felolvadván, május 11-én 70 orosz hajó indult le a nagy régi magyar Etil folyón, melynek torkolatánál a Kapsi-tenger partján a nogáji tatárok fővárosa Asztrakán állott, melyet szintén Rettenetes Iván muszka czár hajtott orosz járom alá mintegy 30 évvel azelőtt. Ott is teljes 2 hónapig kellett várniok, míg a tengeri hajók elkészültek és pedig 3 a czár költségén. Azalatt megismerkedett a nogáji tatárok életmódjával. Földmivelést ezek sem űztek, a kenyeret nem ismerték, pedig oly termékeny földjük van, hogy Németországban az utleiró olyat nem látott. A gazdag legelőkön a tatárok egy helyről a másikra vándorolnak nyájaikkal; sok lovat és juhot tartanak, azokból táplálkoznak, ruházkodnak. A kenyértől úgy idegenkednek, hogy ha muszka fogságba kerülnek, mielőtt a z országházból. Budapest, máj. 3. A képviselőházban ma a napirend szerint folytatták a tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, és pedig az 1. §. körül tegnap megindult vitát. Az első szónokok Madarász Imre, Veres József és Papp Elek Szinay Gyula határozati javaslata mellett nyilatkoztak. Ellenben pártjának álláspontjával ellentétbe helyezkedett Kiss Albert, ki a törvényjavaslatban a kormány ígéreteinek lelkiismeretes beváltását látja. A hatszáz forintos minimumot — legalább ennek a javaslatnak keretében — ellenezte, mert a szegény felekezetek vesztesek maradnának az így támadó versenyben, s maga a törvény nem volna végrehajtható. A hatszáz forintos minimumot csak akkor tudná helyeselni, ha az 1879. törvény megváltoztatásával az összes iskolákat mind államosítanák. Madarász József nagy páthosszal hangoztatta, hogy milyen szégyenletes volna háromszáz forinttal honorálni a néptanítókat. Több szónok nem lévén följegyezve, az elnök berekesztette a vitát s gróf Csáky Albin miniszter fölkelt, hogy mégegyszer szembeszálljon az ellenzék argumentumaival. E szempontból Bánó Józsefnek azt felelte, hogy a felekezetre való tekintetet azért említette fel csak most, mert a bizottsági tárgyalások sohák éppenséggel nem olt szükség, hogy a kormány hangoztassa a felekezetek iránt való tekintetet. A bizottság sokkal tovább ment a felekezetek iránt való tekintetben, mint a kormány és sokan még azt is ki szerették volna vinni, hogy az állami beavatkozás joga csak a száz forintos segélyadásnál kezdődjék. A pénzügyi szempontokra vonatkozólag a miniszter egyenesen a pénzügyminiszterre hivatkozott, aki igazolhatja, hogy a költekezésnek hasonló tempóban való folytatása viszavezetné az országot a deficites korszakba. Azt a miniszter tagadta, hogy a felekezetekkel paktumot kötött volna, csak információkat kért tőlük, ez pedig kötelessége volt. Az egész oktatásügy lényegét a miniszter a tanítóképzés reformjában látja. A tanítóképzésre az államnak nagyobb gondot kell fordítania. De ezt a kérdést nem lehet ennek a javaslatnak keretében megoldani. Közbevetőleg a miniszter Polónyinak tegnapi beszédére is reflektált s néhány megjegyzés után, melyet Polónyi modorára tett, kijelentette, hogy az ingyenes állami oktatásra vonatkozó határozati javaslatát nem fogadja el. Végül a miniszter Szinay és Bánó József határozati javaslatának mellőzésével az eredeti szakasz elfogadását ajánlotta. A Hevizy határozati javaslatának intenczióját a miniszter ugyan helyeselte, de helytelen stilizálása miatt mellőzését kellett kérnie. Szinay Gyula kijelentette, hogy fentartja határozati javaslatát s Kammerer Ernő előadó kérte újból a szakasz változatlan elfogadását. Következett a szavazás. Az elnök bejelentette, hogy Szivay Gyula és Bánó József határozati javaslataira több mint húsz képviselő aláírásával név szerint való szavazás elrendelését kérték. A név szerint való szavazást tehát el is rendelte s öt percznyi szünet után fél egykor megkezdték a két szavazást. A ház nagy többsége a kormány javaslatát fogadta el. Az ülés végén Asbóth János meginterpellálta a miniszterelnököt a kormány valláspolitikai programjának fentartása tárgyában. A király Budapesten. Budapest, május 3. Általános örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a főváros lakossága a királyt mai megérkezése alkalmával. A főváros utczái nemzeti ünnepi díszt öltöttek. Valamennyi középületen, az országházán, a minisztériumokon, a bírósági épületeken, az egyetemen, a vármegye házán, s a két városháza épületein, a nemzeti és nép-