Kolozsvár, 1893. július-december (7. évfolyam, 147-298. szám)
1893-11-29 / 273. szám
Kolozsvár, 1893. gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hiteleresitése, az 1893—94 évi költségvetés tárgyalása, szigorlati kölcsönügy tárgyalása, folyó ügyek és indítványok. Föltéve, hogy ekkor a rendes tagok legalább 1/ meg nem jelenik, a gyűlést másnap csütörtökön d. u. 6 órakor a tagok számára való tekintet nélkül tartja meg. Kolozsvárt 1893 november 28. Péterfi István 1 g. elnök, Genersich Vilmos egyleti titkár. Maros Vásárhely város törvényhatósági gyűlése tegnap nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy József kir. herczeget jubileuma alkalmából felirattal üdvözli. Jókait szintén feliratban fogják üdvözölni, a rózsa utczát Jókai-utczának nevezik, s műveinek díszkiadását a polgári egylet könyvtára részére megrendelik. A költségvetésben mutatkozó 18 ezer frt hiány fedezésére elhatározták a 27 százalékos pótadó kirovását. A bpesti tábla elnöke. A következő királyi kézirat jelent meg : Igazságügyminiszterem előterjesztése folytán Vértesy Sándor curiai tanácselnököt a budapesti Ítélőtábla elnökévé kinevezem Kelt Bécsben, 1893. évi nov. hó 19-én. Ferencz József, s. k. Szilágyi Dezső, 8. k. Kisorsolt Jókai. Nagy-Becskereken Mikovich törvényszéki jegyzővet köröztet kétszáz, egyforintos aláírással. A kétszáz név közül egyet kihúznak s viselője részére megrendelik a Jókai diszkiadást. A közigazgatás államosítása. Pestmegyének tegnapelőtt tartott közgyűlésén tárgyalták Fogarasmegye közönségének átiratát, melyet az a közigazgatás államosításának az ország erdélyi részeiben mielőbb való életbeléptetése ügyében intézett a megyéhez. Förster Aurél pártolja Fogarasmegye kérvényét , óhajtja, hogy tekintettel a nemzetiségi bujtogatókra, hozzák be ott, hol máskép a nemzetiségi üzelmeket megszüntetni nem lehet, a közigazgatás államosítását. Földváry szerint minden különleges bajt nem lehet különleges törvénynyel orvosolni s nem adhatnak minden megyének külön közigazgatást. Pártolja a tudomásvételt. Bo 889ányi László szerint az a baj, hogy egyáltalán nincs közigazgatásunk. Ajánlja, hogy a közigazgatás reformja érdekében írjon föl a megye a kormányhoz. Egy két apróbb megjegyzés után végre is tudomásul vették Fogaras megye átiratát. "Magyarfaló oláhok. Csiklovabányán most egy esztendeje az oláh tanítók, az írnok s a jegyzősegéd együtt mulattak az odavaló nagy korcsmában oláh muzsikaszó mellett. A víg kompánia poharazás közben belekotnyeleskedett a politikába is, s egyhangúlag konstatálta, hogy Magyarország a legbarbárabb állam kerek e földön, s hogy az oláhok rabigában nyögnek. Ezen aztán úgy elkeseredtek, hogy neki estek a falon függő Kossuth képének, s azt izzó-porrá törték. Ugyanez a sors érte Petőfi Sándor arczképét is. A hazafias korcsmáros tétlenül nézte a csiklovabányai bodokádok garázdálkodását, mert félt, hogy kezének egy legyintésével mártírokká avatja őket. Neszét vette azonban az oláh hőstettnek az oraviczai járásbíróság, s perbe fogta az egész kompániát. Nem a képek összezúzása miatt indított ellenük vizsgálatot, a nemzeti érzésnek ilyetén módon való megsértésére fájdalom, nincs paragrafus a büntető kódexben, — hanem csendháboritás és királysértés miatt. — Mert ugyanekkor a király személyét is sértő szóval illették, 8 olyan éktelen üvöltést vittek véghez, melyhez képest a fenntemlített bodokudok csataorditása álomringató zümmögés. Az oláhok a bitó előtt kihívó szemtelenséggel beismerték a képrombolást, jól tudván, hogy ezért büntetés nem jár, de a királysértést gyáván letagadták. A budapesti büntető törvényszék, melynek illetékességéhez a királysértés tartozik, elrendelte ellenök a vizsgálatot s mivel tanú is van rá, aligha kerülik el a büntetést a felség személyére szórt sértésekért. Az építő hitelek utalványozása. Az utalványozási jegyzékek vizsgálása során kifogásolta az állami számvevőszék, hogy az igazgató hatóságok egy része az építési czélokra szolgáló kiadások közül nem jár el az 1889-ben létrejött országos határozatok értelmében, amennyiben évközben a tényleges kiadások helyett magát az építkezés czéljaira engedélyezett hitelt tünteti ki mint utalványozást. Ennélfogva rendeletileg utasította a pénzügyminiszter az utalványozási joggal felruházott hatóságait és hivatalait, hogy évközben ne az engedélyezett hiteleket, hanem csak a tényleg teljesített munkák, vagy szállítások alapján esetről-esetre kifizetés végett utalványozott öszszegeket vegyék fel az utalványozási jegyzékekbe. A protestáns egyetemről. A debreczeni protestáns egyetemre folyton érkeznek pénzadományok. A Révész Bálint püspök özvegye által bejelentett 10.000 forintos alapítványnyal együtt, a legközelebbi két nap alatt összesen 17 ezer forint ús adomány érkezett. Ezek között van a zsidó vallású Steinfeld család háromezer forintos alapítványa. A debreczeni zsidók két hét alatt 7100 írttal járultak hozzá az egyetem alaptőkéjéhez. Kanizsai Endre dbreczeni ref. tanító az egyháztanács legutóbbi gyűlésen 100 forintot adományozott az egyetem alapjára. Az adományok és alapítványok házankinti gyűjtését is megkezdték Debreczenben. Egy szegedi kir. táblai biró és több protestáns országgyűlési képviselő gyűjtőiveket kért s igy a debreczeni protestáns egyetemre Debreczenen kívül is gyűjtenek. Megfagyott nyaraló. Schweinburg Ernő huszonegy éves bécsi fiú, mint Iseidből Írják, együtt nyaralt minden évben családjával a Kaltenbachban fekvő Bécs villában, amely apjáé. A fiatalember régebb idő óta betegeskedik, s állandóan a villában lakott, hogy a hegyi levegőt élvezze, míg szülei a nyár végével rendesen visszaköltöztek Bécsbe. Az idén is így volt, s a fiatalember maga maradt a villában. A napokban rendes sétájáról visszatérve, a villa erkélyére ment, hogy a holdfény mellett gyönyörködjék a remek szép vidékben. A villában mindenki lenyugodott, Schweinburg maga volt ébren. Az éj egyre hűvösebb lett, s lakásába akart menni, hogy meg ne fázzék. De hirtelen gyengeség fogta el. Fáradtan rogyott vissza ülőhelyére, elvesztette eszméletét és ájultan bukott az erkély padlózatára. Megfagyott. Reggel holtan találták meg. Az eset iieidben nagy szenzácziót keltett, s a szerencsétlen fiatalember szüleit táviratilag hívták Ischlbe. Stefánia főherczegnő és a Jókai jubileum. Az udvar tagjai közül ma az özvegy trónörökösné Stefánia főherczegnő rendelte meg a jubiláris Jókai-kiadást. A levél, amelyben erről az özvegy trónörökösné és főudvarmesterre Bellegarde a Jókai-jubillum végrehajtó bizottságot értesítette, a következőképen hangzik : „Ő császárné és királyi fensége az özvegy trónörökösné Stefánia fehyczegeő, megkapván felhívásukét, kegyes volt aláírni a Jánki Mór ötvenéves írói jubileuma alkalmából készülő díszkiadásra , e rendkívül ünnepelt hazai költő összes munkáira. Értesítve erről a tisztelt bizottságot, tudtára adom egyszersmind hogy az érte járó kétszáz forintot a belvárosi hazai takarékpénztárhoz elküldtem. Lixenburg november 25-én Ő császári és királyi fenségének rendvarmestere Bellegarde.“ Ötezer influenzás. Pozsonyból írják hogy az utóbbi napok havas esője és nyirkos köde hit télen meghozta az influenzát, amely két évvel ezelőtt nagy mértékben pusztított Pozsonyban. Nem kevesebb, mint ötezer ember betegedett meg a városban. A robbanó retek Berlinből jelentik . Tegnapelőtt a déli órákban villámgyorsan elterjedt annak híre, hogy Caprivi birodalmi kancellár ellen merényletet kísérlettek meg. A hir való volt. Minden bizonnyal anarkisták keze dolgozott ebben a merényletben, melyet csak a szerencsés véletlen biveltett meg. Caprivi birodalmi kanczellár részére tegnap Orleansból levél érkezett s ehhez egy kis skatulya volt mellékelve. Mind a kettő Caprivi nevére szólt Ebmayer őrnagy, a kanczellár hadsegéde fölbontotta a levelet, amely a skatulya tartalmát evvel jelezte: „Echantillon de graines de radio, d’une espéce étonnante.” (Meglepő fajtájú retekfaj-minték.) Mikor a hadsegéd a skatulyát föl akarta bontani, puskapor hullott ki belőle. Mindjárt gyanította, hogy a meglepő retekfajminta alighanem valami veszedelmes anarkista jószág és értesítette a rendőrséget, amely megerősítette, hogy a skatulyában pokolgép van. IRODALOM és MŰVÉSZET. Kritika a közönség köréből. Karczag Vilmos színműve a ,Lemondás“ került színre tegnap este másodszor, ismét eléggé telt ház előtt. Lapunk egy régi barátja a következő levelet intézi hozzánk ez új színműről : T. Szerkesztő Úr ! A kedvező kritikák által sarkalva én is megnéztem a „Lemondás“-t, de őszintén megvallom, hogy nagyon kedvetlenül jöttem el a színházból. Becses lapja némi rezervátokkal írt az első előadásról, azt a reményét fejezvén ki, hogy „Karczag még jobb, még tökéletesebb drámai művet is fog teremteni.“ No én ebben nem sokat bízom, mert nem tudom benne a drámaírói tehetséget fölfedezni. Nem első darabja ez már, de ha kiforratlan tehetség is, akkor sem volt szabad ilyen thémát választania, melyet sem megoldani, sem feldolgozni nem volt képes. Egyedül a Thekla alakjához fűzött naivitásokban nyilatkozik némi tárczaíról ügyesség, de a többi részint lehetetlen, részint egyenesen visszatetsző helyzet. Azt hallom különben, hogy Paulay a nemzeti színház igazgatója nem is akarta előadatni, de annyi oldalról gyakoroltak rá preszsziót, hogy mégis kénytelen volt vele. A budapesti mértéken felül pajtáskodó színi kritika, s talán a közönség bizonyos rétegeire mindig vonzó végkép immorális théma is, több előadásig műsoron tartotta aztán a darabot, s most tolják ki a vidékre. Maguk az előadó művészek és művésznők különben mind ráismernek, hogy alakjaik mely előző darabokból vannak összeszedve. E tekintetben elég ügyességet árul el a szerző, s alig-alig van eredeti alakja. Szorgalmas olvasója vagyok a budapesti lapok nagyobb részének, s nem emlékszem, hogy csak egyben is a dolgok mélyére ható kritikát olvastam volna Karczag „Lemondás“-áról. Fölületes volt az mind, csak a magasztalban és elismerésben nem volt fukar, s igy nem csoda, ha a közönség félre-, s illetve a színházba vezettetik. Bizony nem ártana, ha egy olyan forma kritikus ülne le már Isten-nyilaképpen a budapesti szili kritikusok közé, mint a milyen a KOLOZSVÁR nak idejében boldogult Salamon Ferencz volt. — Szerkesztő urnak igaz hive — egy veterán színházbajáró. * A népszínműi pályázat előadásra ajánlott művei közül a harmadiknak , ,Világszép asszony“-nak és „Kádár Vera*-nak szerzőjei is jelentkeztek már az igazgatóságnál, az 50 frtnyi előadási díjért. Az előbbinek szerzője Koroda Péter, „Kádár Vera“-t pedig Szathmáry Károly színész írta, így tehát csak „Az asszony bosszúja“-nak szerzője ismeretlen még.* Piripócsi szokás az, hogy a színlapja közé kritikát írnak. A kolozsvári nemzeti színház mai színlapján Sardounak „Váljunk el“ ez, vígjátékéról el van mondva, hogy „Sardou Viktor kitűnő vígjátéka.“ A kolozsvári közönség részére az ilyen kritika fölösleges és kérjük az igazgatóságot, intézkedjék, hogy jövőre ez a piripócsi szokás megszűnjék. .. * Szögyény-Marich László emlékiratai. Az elhunyt országbíró hagyatékában — mint a Vasárnapi Újság írja — az irodalomra, de különösen az idejebeli történelemre nézve megbecsülhetetlen értékű munka van: az Ő gazdag életének memoiiájai. Számot tennének ezek másutt is, ahol, mint pl. Francziaországban és Angliában egy egy korszakról többekről is vannak és tétetnek közzé emlékiratok, s annál becsesebbek ránk nézve, — a kikkel e részben vezető államférfiaink és környezetük nagyon mostohán bántak el. — Szőgyény emlékiratai az eseményeket, a melyeknek szerzőjük tanúja volt, terjedelmesen historikus objektivitással, összefüggően adják elő. Az emlékiratok függelékében pedig eddig még közzé nem tett, nagyrészben ismeretlen okiratok vannak. Horváth Mihály a „Huszonöt év történeté“-ben, Kónyi Manó, mint a „Deák Ferencz beszédei“-nek kiadója az azok mellé irt magyarázatokban, s Marczali Henrik a „Legújabb kor történeteiben fölhasználták azokat. Nincs kétség, hogy a család nem fogja e nevezetes munkát elvonni a nyilvánosság elől, a melynek azt írója egyenesen szánta. * Az akadémiából. A magyar tudományos akadémia tegnapelőtt összes ülést tartott Eötvös Loránd dr. elnöklete alatt. Az ülés fő mozzanata volt Goldziher Ignácz felolvasása Renánról. Mint orientalistáról szólt róla, nem az íróról, nem is a bölcselőről. De e korlátok közt, melyeket az előadó magának szabott, szigorú logikával, nagy tudással és a tárgyát minden apró részletig ismerő tudós könynyedségével demonstrálta Bénán tudományos tevékenységét s jelentőségét a keleti tudományokra. Bénán önéletrajzából merítette az adatokat arról, hogy maga a nagy tudós és nagy író működésének melyik ágát tartotta becsesebbnek. A tudományit, írói mivoltát mellékesnek vélte s a Collège de France katedráján szigorúan magát a tudományt, a sémi filológiát kívánta kultiválni minden tetszetős forma kizárásával. A sémi tudományok akkor nagyon elhanyagolt állapotban voltak és Bénán sokat várt e tudományág újra való fellendülésétől. Azután tért csak át Bénán tudományos élete voltaképpeni ismertetésére. Teológus korában, a szent-surpiczei intézetben kedvelte meg a keleti tudományokat. Kiváló tudós professzorai voltak, akik nagy hatással voltak a fiatal Benanra. Az előadó itt karakterizálja az illető tanárokat, akik közül különösen Leville emléke vésődött mélyen az ifjú tanuló lelkébe. A Collège de France-ban Catemer volt Renan professzora, azonban Eugéne Brune volt az, akinek hatása leginkább érezhető Renan első művében, melyet az akadémia 1847-ben jutalomban részesített. Ez a sémi nyelvek történetéről szól és sémi összehasonlító nyelvtudományt igyekszik rendszeresíteni. A kettős feladatból a második még most sincs megvalósítva, mert a sémi összehasonlító nyelvtudomány elé mérhetetlen nehézségek gördülnek. Ellenben sikerült a sémi nyelvek történetéről szóló rész, amelynek eredménye az, hogy az első nyelv, mely megállapította a művelt világ erkölcseit, a héber, attól átvette a vezetést az armenius nyelv, majd az arab. — Bénán egyben összehasonlító pszichológiát állapított meg a sémi és árja népek között és a fajbeli különbségekből igyekezett bebizonyítani az eltéréseket, melyek a két nép vallásában, politikai és társadalmi berendezésében és kultúrájában mutatkoznak. Ezt a felfogást nagyon támadták és az újabb kutatás is megcáfolja tepaiáját, mely a fajok speciális tulajdonságain alapul. Az előadó nem olvashatta fel értekezése minden részét: a tárgya nőtt és bővült a keze alatt és mind újabb részletekre utalt a keleti tudományokban, melyekben csodálatos gazdasága van összehalmozva a tudásnak, mély értelemnek és bölcseségnek. Már hétre járt az óra és az elődó már csak a legszükségesebb tudnivalókat olvasta fel. Renama Kelet minden tartománya közül leginkább Kánaán földjével foglalkozott Imádta a héber nyelvet és írásaiban egy helyütt gyönyörűen karakteriálta valős, erős, formás mivoltát. Hatvan éves korában fogott hozzá a zsidók történetének megírásához, amelyhez egész életen át vonzódott. Azonban megjegyezte, hogy ha még egy életet élne, akkor a görögök történetét írná meg. Mindig szerette párhuzamba állítani a két népet s ez a szembeállítás mutatkozik a munkában is. De mentül tovább halad munkájában, annál erősebben fejezi ki azt a meggyőződését, hogy a görögök alapították meg a czivilizácziót, de a héber nép tette teljessé. Regan történelmi kutatására nézve jellemző, hogy mindig a közelivel törekszik megmagyarázni a távollevőt, a jelennel a múltat, az újabb történelem eseményeivel, alakjaival az ókori történet jelenségeit. CSARNOK. »A malom megtámadása.“ A párisi Opera-Comique-ban nagy sikerrel adták elő „A malom megtámadása“ czimű lírikus drámát, melyet Zola Emil hasonló czimű elbeszéléséből versben irt Gáliér szemlét írta Bruceau Alfréd. A malom megtámadásáénak tárgya az 1870-ks háború egyik epizódja. A korszakot megváltoztatták, az egészet áthelyezték 1793-ba, nehogy a poroszokat kelljen színpadra hozni. A függöny felgördülésekor a malom udvarában lakodalmi ebédre terítenek. Domokos készül feleségül venni Merlier molnárnak a lányát, Frarçoiset. Boldog násznép, bokrétás legények, fürge gyermekek. Öröm és ragyogás, ének, kocczintgatás . .. Egyszerre dobpörgés hallatszik. A falu dobosa megjelenik és kihirdeti, hogy kiütött a háború s másnap minden épkézláb ember a faluházától a határra indul. Mindenki le van sújtva, az ünnep gyászba borul. — De te nem megy el? kérdi Françoise a vőlegényét. — Én flamand vagyok, az igaz s nem kell elmennem , de ha az ellenség ide talál jönni a téged lényegét, oh, akkor majd meglátod! . . . A második felvonásban harcz folyik a faluban ; a malom egyik szobájának ablakaiból a franczia katonák kilődöznek. Domokos puskát ragad és velük lövöldöz. Az ellenség vis- szavonul s a francziák elhagyják a malmot. Egyszerre csak rémítő zaj hallik, az ellenség visszatér , elfoglalja a malmot. Az ellenséges kapitány belép s miközben Merliert és lányát kihallgatja, észreveszi Domokos puskaporbarnította kezeit. — Hát te miért nem csatlakoztál az ezrededhez? kérdi a kapitány. — Nem vagyok franczia. — És mégis ránk lőttél ? Ez ellenkezik a hadi törvényekkel. Főbe fogsz lövetni. Merlier elvezeti leányát, aki odavan. A kapitány most megpróbálja Domokost elszédíteni Ha az erdőn át, a legrövidebb mákon a feneidra vezeti őket, kegyelmet kap , de Domokos nem lesz árulóvá. Françoise titokban belopódzik a szobába, s vőlegényét szökésre akarja bírni. Domokos nem akarja őt elhagyni. — Különben is ott lennt áll az őrszem s vigyáz. — Hát neki megy — szól a lány. — S ha kiált? — Megölöd, — s ezzel egy tőrt ad neki. A következő felvonásban sötét év van. A Françoise által adott jelre Domokos kiugrik az ablakon, az útját álló Őrszemet megöli s elmenekül. De a katonának volt ideje egy éleset kiáltani s társai elősietnek. A kapitány maga elé idézi a molnárt és leányát s kérdi, hogy merre menekült el a legény ? Nem felelnek. — Jó, — szólt a kapitány Merkierhez, — Rend szöktette meg, kend hozza vissza; ha nem, helyette kendet lövetem főbe. Merlier kész nyugodtan meghalni, de a lánya kétségbe van esve. Az utolsó felvonás tette a legmegrázóbb hatást. Hajnalodik. A kétségbeesett Fratçoise, meglepetésére megjelenik Domokos. Első kiáltása az, hogy : Menekülj! De aztán apjára gondol és azt mondja: Maradj! A kapitány hangja hallatszik a házból , kényszeríti Őket, hogy elbújjanak. A kapitány távozás közben parancsot ad az őröknek, hogy ha Merlier szökni akar, lőjjék le , újra kijelenti neki, hogy ha Domokos a francziák támadásáig nem tér vissza, ő fizet meg helyette. Merlier, aki tudja, hogy Domokos viszszatért, könyörög a lányának, hogy hazudják azt Domokosnak, hogy a kapitánynak megjött az esze, visszaadta nekiMerliernek, a szabadságát, rendben van minden. Domokos ezt hallva, visszatér a franczia táborba. Az öreg elbúcsúzik a leányától .... ekkor a távolban megharsannak a franczia trombiták. Az ellenség riadót ver, a kapitány összeszedi embereit s vissza akar vonulni. — Előbb azonban végezzünk ezzel a dologgal , kiált s Merlierre matat. A katonák megragadják a vén molnárt, elhurczolják, sortűz hallatszik, vége vad, Françoise apját megölték ... a francziák betörnek, 8 győzelmet kiáltanak. Értesítő. A siketnémák helyi üres, intézetének szelvényes gyűjtés képen küldöttek : Kohner Adolf fiai Bpest 1 írt, Kohn Janka Bpest 50 kr, Brenner Imre Bpest 30 kr, Hirsch Ágoston magánzó Bpest 1 frt, Garai Gyula Bpest 2 frt, Bischitz Salamon és fia Bpest 2 frt, Dianovsztey J. K. Bpest 2 frt, Herz Ármin fiai Bpest 2 frt, Schwarcz Pál építész Bpest 2 frt, a bereczki m. kir. erdőgondnokság 2 forint, Steindl Imre Bpest 2 frt, Fischer Jakab rendőri fényképész Bpest 2 frt, Steinbausz és Mauritz Bpest 2 frt, Umauer Vendel Veprovácz 3 frt, Hitter Győző Máramaros-Sziget 5 frt, Weicbecbaum Ármin Budapest 6 forint, Strobentz testvérek Budapest 3 forint, Molnár Norbert Budapest-Kelenföld 3 forint, Naschauer és Popper Bpest 3 frt, Strasser és König Bpest 3 frt, ifj. Kohn Ármin Bpest 3 frt, Kiesz György Bpest 2 frt, Pucher József építész Budapest 2 frt, Liszt T. Strido 1 frt, Hessel Lajos és társa Bpest 3 frt, Zsigmondy Béla Bpest 3 frt, King Károly cukrász Lagos 3 frt, Ber November 29. ger Adolf vasbutorgyáros Bpest 2 frt, Schulz Vilmos Bpest 2 frt. Az intézet felügyelő-bizottsága a nemes szivü adakozóknak hálás köszönetét nyilvánítja. Szerkesztői üzenetek. V. E. urnák — helytt. Nem tartjuk illetékesnek arra, hogy a szabadságharcz történetét megírja úgy, ahogy ön hozzánk küldött soraiban gondolja. Ez csak olyan képekkel illusztrált népszerű munka lesz, kritika nélkül. Arra, hogy a szabadságharcz története alaposan és kritikailag megírható legyen, azt hisszük, még jó ideig kell várnunk. Az anyag sincs még egybegyűjtve, s ezenfelül még élő alakok miatt is igen nehéz a teljesen igazságos kritika megírása. „Laura“, —helytt. Nem üti meg a mértéket. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 76 sz. Páros. Kolozsvárt, csütörtök, nov. 30-án. KIS MOLNÁRNÉ Operette 3 felv. Kezdete 7 órakor, vége 10-kor. KÖZGAZDASÁG. Áruforgalom Ausztria és Magyarországban. Most jelent meg külkereskedelmi áruforgalmunk október havi adatait feltüntető kimutatás. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy úgy a behozatal, mint a kivitel örvendetesen emelkedett, ami annak a következése, hogy az áruforgalom egészséges alapon nyugodott és nem bénították azt oly korlátozások, mint tavaly, amikor a kolera miatt a kereskedelem nagyon pangott. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy Ausztriába és Magyarországba behoztak a folyó év október havában 6 750,769 métermézsa (1892-ben októberben 5 467,729 mm ), 95,331 darab (81,704 dbot) és 88 tonna (64 tonna árut); kivittek 13 094,600 métermázsa (12.424,723 mm.), 159,959 darab (92,698 darab) 12,752 tonna (9223 tonna) árut. A behozott áruk között szerepelnek : a gabonaneműek 327,161 mmázsával, továbbá a főzelékek, gyümölcs, növények és növényi részek 595,098 mmázsával fa és szénáruk 4.069,125 méter mázsával, ásványok 369,605 mmval, ásvány olajok 173,349 mmval, agyapárok 132,150 mmázsával, vas és vasáruk 117,579 mmval, italok 85,441 mmval, élő állatok 37,104 mmval. Legtöbb árut hoztak Németországból, továbbá Oroszországból, Olaszországból Nagy Brittanniából s kivitelre került áruk között szerepelnek túlnyomólag a gabonaneműek és liszt 1.586 952 mmval, ezukor 464,890 mm, fa és szén 8. 952,129 mmval, ásványok 707,568 mmval, főzelék és gyümölcsfélék 421,848 mmval, élő állatok 120,132 drbbal, italok 146,644 mmval, hulladékok főleg korpa 262,285 mmázsával. A kivitel fő iránya Németország volt. Idegenek névsora. Kolozsvár, nov. 29. Biasini szálloda Leiden József utazó Budapest. Schmidt János birtokos Dicsőszentmárton. Komáromi Jenő birtokos Torda. Reich Róza magánzó Déva. Glares Simon hivatalnok Deés. Csapó János birtokos Torda. Krausz Jakab kereskedő Torda. Molnár András hivatalnok Brassó. Biró Sándor közgyakornok Brassó. Sotropa Virgil tanár Naszód Rusz György jegyzősegéd Felek. Nowák Károly birtokos Deés. Braun Ignácz hivatalnok. Budapest. Szegedy Miklós birtokos Kőbánya. Brozy Károly hivatalnok Nagy-Enyed. Mayer Géza birtokos Besenye. Gréma János kereskedő Balázsfalva. Zikovits Mór mérnök Eperjes. Felekán Oktáv hivatalnok Sz.-Somlyó. Papp Fülöp M.-Bánd. Központi szálloda Gróf Bethlen Károly birtokos Kozárvár. Bokor Ferencz birt. B.-Hányad Miksa Elek birt Hadrév. Hüber Károly gyáros Bpest. Ruech J gazdász N.-Szombat. Horovitz Bernáth keresk. N. Szombat. Weisz Lipót utazó Bécs. Grünzweig József ut. Bécs. Lőri Lajos ut. Bpest. Ehlrich Emil ut. Breszlau. Scharf Izidor ut. Bielitz. Gerlich János ut Gratz.Römmer Jenő ut. Pozsony. Seidan Béla birt. Bpest. Müller ut. Bécs. John Miksa ut. Bécs. TÁVIRATOK. A közigazgatási bíróság. Budapest, nov. 29. (A „Kolozsvár“ eredeti távirata.) Hieronymi belügyminiszter, hír szerint, a képviselőház holnapi ülésén terjeszti be a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslatot, mely 209 paragrafusból áll, terjedelmes indokolással. A magyar udvartartás. Budapest, nov. 29. (A Kolozsvár eredeti távirata.) A szabadelvű párt tegnapi értekezletén Vargics Imre alelnök megemlékezvén a királyi udvartartás létesítéséről, a párt az újításért köszönetet mondott a királynak, a kormánynak és Wekerle miniszterelnöknek. Felelős szerkesztő: HINDY ÁRPÁD Kiadó: AJTAI K. ALBERT.