Magyar Polgár, 1898. március-június (21. évfolyam, 1-77. szám)
1898-03-26 / 1. szám
g kell adóztatni a tőzsdét. Igaza van, fogadjuk el. De hát nézzük meg, mekkora jövedelmet hajthat ez az új adó? Ha a külföldi tőzsdék adóit vizsgáljuk, be fogjuk látni, hogy túl nagy illúzióknak magunkat odaadni nem szabad. Van még ingó tőke a magánosok pénztárában is. Ez olyan adóforrás, amelyből milliókat lehet szerezni. De hát ez mind összevéve, korántsem ad olyan öszszeget, amely futná arra, hogy belőle a földadót jelentékeny mértékben alászállítsák. Kár hát a nagy közönséggel elhitetni, hogy az állítólagos adóprivilégiumokkal beczézgetett nagy tőke oka a bajoknak. Mert hogy Apponyi gróf és Horánszky, akik nem fantáziával, hanem trónnal dolgoznak, meg van róla győződve, maguk sem hiszik Igen érdekes témája volt a vitának a vagyonosodás kérdése. Azt mondja Horánszky, hogy az állampapírok elhelyezhetősége mértéke a vagyonosodásnak. Nagy tévedés. Hát Francziaország gazdagabb Angolországnál, mert több pénze van állampapírokban elhelyezve? Összefügg ez a viszonyokkal, a szokásokkal. Nálunk a nép nem vesz renzot. Egyik oka ennek az, hogy pénzintézeteinknél is nagy kamatra lehet pénzt gyümölcsöztetni. A magyar ember, ha van egy kis pénze, földet vesz , újabban házat is szentet soha. Kossuth Ferencz egy brosúrából vette az adatait. Kossuth Ferencz : Nem én ! Hegedűs Sándor: Bocsánatot kérek, máshonnan nem vehette. Mert tudom, hogy Kossuth Ferencz jól tud számolni, ha maga számított volna, hát bizonyára más lett volna a számítás eredménye. Ez adatok hatása alatt Mészlényi Lajos felsóhajtott, hogy Magyarországon már nem érdemes születni, mert egy csecsemő is már 140 és néhány forinttal adós. Elárulja, hogy többel, 150 és néhány forinttal adós! De hát a franczia csecsemőnek se jobb a helyzete, vagy 800 franknyi az adóssága. Ez különben se ok a desperálásra, mert ezeket az összegeket az állam olyan befektetésekre fordítja, amelyeknek az egész polgárság, a jövő generácziók is élvezik gyümölcseit. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta az ellenzék, mennyivel emelkedik évente a földbirtoknak jelzálogkölcsönökkel való megterhelése. Így van ez mindenütt a külföldön is, Olaszországban, sőt még a gazdag Poroszországban is! Olyan általános baj ez hát, amelyen a törvényhozás csak részben, nagyon kis részben segíthet! Az orvoslást a társadalomnak kell végezni. Dolgozni kell! Hangsúlyozza egyébiránt, hogy a magyar birtokok megterheltsége sokkal kisebb, mint a külföldieké. Felhozta Apponyi Albert gr., hogy a szabadelvű párt huszonöt évi uralma alatt egyetlen liberális indítványt se hozott a jogok megszilárdítására. Csak úgy röptében felsorolja a leglényegesebbeket : A kereskedelmi kódex, a bűnvádi rendtartás, a bírói szervezet decentralizálása és a jogszolgáltatásnak a néphez való közelebb hozása, a közigazgatási bíróság. Olay Lajos: Ez már igaz ! Hegedűs Sándor: Vagy tán azt csak méltóztatnak elismerni, hogy az egyházpolitikai reformok liberális intézmény? (Tetszés jobbfelől.) Foglalkozik azután Kossuth adataival és konstatálja, hogy azokat egy kis röpiratból vette. Annak az urnak, aki ezt a röpiratot írta, bizonyára meg volt a maga czélja álokoskodásával, de már az aztán mégse helyes, hogy a törvényhozásban közgazdasági érvek gyanánt ilyen, nagyon is kritika alá eső adatokat felhozzanak. Áttér azután Zichy János gróf beszédére. Zichy János gróf beszédére reflektál ezután: van egy selejtes szoczialista iskola, melyet klerikálisok gyártanak s mely a papnöveldékben kultiváltatik, a nép butítására irányul. Igen sajnálatos, hogy Zichy János ebből a forrásból merített. Tanulmányozta volna inkább a nagy szoczialista írókat, azoktól tanulhatott volna, a mint tanult szónok is, nemhogy őket kövesse, hanem mivel munkáikban lehet megtanulni a bajok mély kritikáját. Azt mondja a néppárt, térjünk vissza a keresztény alaphoz ! Mi ez alaptól sohasem tértünk el. De ők más keresztény alapot értenek, mint a minőt az ország interkonfesszionális viszonyai és a nemzet fejlődése alapján elfogadhatnak Mi ellen akarnak ők reakciót? Mócsy a maga naivitásában azt fejtegeti, hogy az iskolákban sok a zsidó tanuló, tehát nyilván ki akarják a zsidókat az iskolákból tiltani. Az iskolákban tanítják a vallást, de tanítanak minden vallást, mondja a néppárt. Ez a hiba. Molnár János azt mondta, hogy a papok ezután is fogják hirdetni a szószékről a politikát. Fájdalom, hogy ezden csak egy tiltakozás történt az ellenzék részéről. Kulik Béla: Egyetértünk benne valamenynyien. Hegedűs Sándor előadó: Mert ez nem pártkérdés, hanem a törvénytisztelet és a belnyugalom kérdése. A bajokat, a hiányokat nem visszamenéssel, csak előhaladással lehet orvosolni: munkával, szorgalommal, kitartással. A költségvetést elfogadásra ajánlom (Hosszantartó taps és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) MAGYAR POLGÁR 1898. márczius 20. Petőfi-sajtópör. Kolozsvár, márcz. 26. Hogy Magyarországon valaha Petőfi Sándor szobra miatt sajtópör legyen, izgatás czimén, az inkriminált czikkben Petőfi gyalázásával, ezt senki sem hitte volna. Petőfi oly világirodalmi magaslaton álló költő, kit a művelt nyelvek mindenikére, sőt exotikus nyelvekre is lefordítottak. Hogy az erdélyi részekben szász részről történt ellene támadás, azt mi nem rótjuk föl a szász nemzetiségnek. Hisz éppen a szászok néhány jelese, köztük csak Melast említjük föl, Petőfit németre fordította és rajongott érte. Most egy ügyvéd-laptulajdonos és egy szoczialista suszter egy kis szász lapocskában elkövetett izgatás miatt kerül az esküdtszék elé. É két egyént semmi esetre sem azonosítjuk az általunk kultúrájuk miatt is tisztelt szász testvéreinkkel. A szóban levő eset ez: A Beszterczén megjelenő »Bistritzer Zeitung” czimű politikai hetilapnak 1897. évi szeptember hó 4 én kiadott 36-ik számában »Petőfi-Feier in der Sachsenstadt« czim alatt aláirás nélkül »A« jegygyel ellátott tárczaczikk jelent meg, mely egész czikk, s különösen annak inkriminált idézett részeit az ügyészség nagyon is alkalmasnak találta arra, hogy a szász nemzetiséget a magyar nemzetiség ellen gyűlöletre izgassa. Ez okból vád alá helyezték a következőket: Clemens Frigyes beszterczei születésű és lakost, ki 43 éves ev. luth. nőtlen, czipész és lapszerkesztő, vádolják a Beszterczén 1897. évi szeptember hó 4-én kiadott »Bisztriczer Zeitung« czimü német politikai hetilapnak 36-ik számában »Petőfi-Feier in der Sachsenstadt« czím alatt megjelent tárczaczikk közzététele által elkövetett a btk. 171. §. és a 172. §. 2-ik tétele alapján minősülő és büntetendő nemzetiség ellen gyűlöletre való izgatás vétségéért. Dr. Kell Gusztávot, beszterczei születésű és lakos, 31 éves, ev. luth. nős, gyermektelen, ügyvéd, tartalékos hadnagy a cs. és kir. 63-ik gyalogezredben, a nálunk érvényben levő sajtórendtartás 34. §. a) pontjában meghatározott sajtóvétségéért ; és Botschár Tivadart, kiestaui születésű és beszterczei lakos, 48 éves, róm. kath., nős, 1 gyermek apja, könyvnyomdász, vagyonos, írástudó, büntetlen, a sajtórendtartás 35. §. a) pontban meghatározott sajtóvétségéért. Clemens Brigyes a vizsgálaton beismerte, hogy az inkriminált közlemény közreadásakor a »Bisztritzer Zeitung« czímű hetilap szerkesztője ő volt; beismeri, hogy szerkesztői teendőkkel csak esténként, szabad óráiban foglalkozik ; állítja, hogy maga is szokott olykor czikket írni a szerkesztősége alatt levő lapban, de azt, hogy az inkrimált közleményt ő írta, avagy más küldötte be — mindaddig nem tudja megmondani, míg a kéziratot meg nem szerzi; ennek megszerzéséért a sajtóügyi vizsgálóbírótól időhaladékot kapott, melynek lejártával beadta a kihallgatási jegyzőkönyvhez csatolt kéziratot s kijelentette, hogy az Segesvárról küldetett be egy kisasszony által, de kinek nevét kíméletből nem árulhatja el. Ezért a felelősséget magára vállalja; közzé adta a czikket azért is, mivel a tárczaczikknek nem szokott nagyobb jelentőséget tulajdonítani, s végül megjegyzi, hogy a közleményben izgatást nem talált. A »Bisztriczer Zeitung“ czímű »hírlap« tárczaközleménye egy sereg gyűlölködő, piszkos izgatást tartalmaz. Itt egy néhány szemelvény. »Ön merő bámultan kérdi, hogy hát miként lehetséges az, hogy Magyarországon maga a művészet is a dhauvinizmus szolgálatába állíttatik ; mert hát miként jöhetne a Petőfi-szobra a szászvárosba? Igen, ők azt megmerészelték! folyó évi julius hó 31-én a magyar szabadságharczosnak, a költő Petőfinek — az álló szobra ,Segesvárt — a régi jó szászvárosban lelepleztetett. Ottan áll most a németek izzó ellensége, érezbe öntve, azon a talajon, melyet a szász nép ő ellene és az ő nemzete ellen a saját vérével védelmezett, szorosan a német templom mellett —régi megszentelt jognak, törvénynek és emberiességnek gúnyjául. A magyarok ez által az ő kapzsi kezüket a kies szász városra tették, a dhauvinizmus oroszlántorka megnyílt, hogy azt elnyelje. Ha a szász mai napig nem tudta — a Petőfi-szobor arczátlan szemtelenséggel az egész bámuló Európa előtt kimondja, hogy ő nektek csak egy czéljuk van : mibennünket magyarokká változtatni«. »A forradalmár, a lázadó, ki császár és birodalom ellen harczolt, ki az ő lantját izzó és gyűlöletben itatott gyalázó dalokkal hangoztatta a magyarországi és erdélyi németek ellen, akik mégis csak hűségben állottak az uralkodóház mellett, — ő nekik a szász váron maradandó emlékszobrot állítanak«. »De nem ! A magyar az ő emlékszobrait nem ilyetén bohókásan, egyszerű okokból építi — hisz arra való a német és arra valók a többi népek itten !«. »Természetesen egyre itten nem gondolt, midőn ő a világ előtt a művészetben a magasztos Istennőt dicsőíti — ez a nélkül, hogy ő azt észre venné !.....................vá aljasittatik, mert azt az ő vak dühében a legfelsőbb magyar istenségnek —adhauvinizmusnak állítja a szolgálatába«. »A költő csak ürügyül szolgált arra, hogy a nemzeti hős szobra a szász városba hoztassék, egy elmés, gyáva sakkozós — az álnok, vad hun nép utódaihoz méltó«. Azt hisszük, ennyi elég is lesz ebből a gyűlölködő czikkből. Azt, hogy ezt egy szász kisaszszony írta volna, mint a vádlód suszter állítja, közönséges hazugságnak kell tartanunk. Mi a szász hölgyeket műveltebbeknek tartjuk, semhogy ilyen durvaságra képesnek hinnék bármelyiköket is. A tárgyalás kedden, e hó 29 lesz, dr. Szentkereszty Zsigmond elnökletével, Kolozsvárt. A közvádló Sámi László kir. ügyész lesz. Rablógyilkosság Kolozsvárit. Kolozsvár, márcz. 26. Vakmerő gyilkosság történt a kolozsvári határon, amelynek áldozata Krieznik Antal munkás volt. A hulla a Rákóczi emlékoszlopon alól, a kolozsmonostori gazdasági tanintézet lekerésében, az országúttól 5 lépésnél beljebb feküdt. A rendőri bejelentés után azonnal megjelent a helyszínen Bodor László vizsgálóbíró, az orvosszakértőkkel, akik megállapították, hogy a Krieznik testén hat lőtt seb van, melyek közül kettő feltétlenül halálos, kettő pedig életveszélyes. A hulla közelében volt az áldozat podgyásza, melynek vásznán nagyobb mennyiségű, mélyen beivódott vér volt. E körülményből meg lehetett állapítani, hogy Krieznik éjjeli nyugalomra tért be az országútról, a lóheres szélén levő akáczfák alá és az első lövés alvó helyzetben találta; a vérnyomok arra mutattak, hogy a többi lövéseket a podgyásztól öt lépés távolságra kapta. Az áldozat ki volt rabolva, nála semmi értéktárgy nem találtatott és igen megnehezítette a vizsgálatot az, hogy sértett kiléte csak hosszas levelezés után volt kideríthető, minthogy az átkutatott podgyászban nem találtatott egyéb nyomravezető irat, mint egy levél, Krieznik Máriának czimezve s azon is csak »Anton« aláirás volt. Ezt a levelet a szerencsétlen feleségének akarta küldeni. A podgyász tartalmából megállapíttatott az is, hogy az elhalt famunkás volt és valamelyik faipartelepen dolgozott.