Magyar Polgár, 1900. április-június (23. évfolyam, 76-148. szám)
1900-06-11 / 132. szám
1900 junius 11 MAGYAR POLGÁR dúlt útnak József főherczeg Székely-Udvarhelyre, a honnan Csik-Szeredába megy. (A szivarozás és a tuberkulózis.) Sokan állították már, hogy a szivar készítésekor a munkásokból a tuberkulotikus baczillusok a szivarba nem egyszer átmennek s így a betegséget a szivarozók között terjesztik. Kercz dr. ez állítás folytán vizsgálatot tartott, melynek eredményekép kijelenti, hogy a tuberkulózist az említett módon megkapni lehetetlen. Igaz ugyan, hogy a baczillusok a szivarkészítéskor átplántálódhatnak, miután azonban a dohánygyárak a szivart csak pár hónappal elkészítésük után szállítják el s ez idő alatt a szivar még nedves, igy még ha volnának is rajta baczilusok, addig mind elpusztulnának. (Megszöktetett anyós.) Az anyósokról sok mindent beszélnek az emberek. Néha még az újságokba is bekerülnek Rendesen olyasmit olvas róluk az ember, hogy megverték, vagy agyonütötték őket, de olyasmit, ami Moldován történt, még nem igen jegyzett föl a világtörténelem. Müller Kálmán mérnök elszöktette anyósát. Szép, fiatal felesége volt, az anyós csúnya volt és öreg, egy őrnagynak az özvegye, a mérnök mégis elszöktette az anyóst, magára hagyta szép kis feleségét. Levelet hagyott hátra, amelyben megmagyarázott mindent. A magára hagyott szegény asszonyka pedig szörnyű kétségbeesésében még aznap fölakasztotta magát. (Nagy vihar.) Bonczhidáról írják : Bonczhidán a napokban nagy jégeső és vihar volt. A vetéseket mind elpusztította. Nagy villámcsapások is voltak Egy Enyedi György nevű embert, a ki Bánffy György gróf földjén kapált, a villám agyonsujtotta. Nyolcz kiskorú gyermeke és fiatal felesége siratja. A község gyűjtést rendezett a család selsegélyezésére. (Öngyilkos honvédhadnagy) Tegnapelőtt öngyilkosság történt Borosjenőn. A 4 ik honvédgyalogezred ott állomásozó zászlóaljának egy fiatal hadnagya, unt bele az életbe és váltotta meg magát annak szenvedéseitől egy jól irányzott revolvergolyóval Az öngyilkos tisztet Kapa Eleknek hívják s mindössze 23 éves volt. Egy év előtt jött, mind hadapród tiszthelyettes Borosjenőbe Korneuburgból, ho a közös hadseregben szolgált. Áthelyezése után nemsokára hadnagygyá léptették elő a rokonszenves, jó modorú fiatal katonát, akit nemcsak zászlóalj, de Borosjenő polgársága is kedvelt. Reggel, úgy 9 óra felé dörej hallatszott ki a szobájából, amelyet özv. Scheer Sámuelnétól birt bérben. A szokatlan zaj megriasztotta ugyan a ház lakóit, de semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Azt hitték, hogy a hadnagy úr szobájában valami nehéz tárgy leesett és ütött lármát. Déli 12 órakor a tiszti szolgája hazavitte neki az ebédet. Kapa egy idő óta beteges volt, otthon étkezett, föl volt mentve a gyakorlatok alól is. A szolga megütődve tapasztalta, hogy belülről el van reteszelve az ajtó. Dörömbölt, zörgött sokáig, de nem kapott választ. Rosszat sejtve, a laktanyába futott. Útközben találkozott Borsos Béla dr. ral, ki most ezredorvosi szolgálatot teljesített. Ennek elmondotta gyanúját és sietve visszamentek a hadnagy lakására. Az orvos szintén zörgetett, de mivel semmi életjel nem hallatszott a szobából, jelentést tett Filippovics Sándor őrnagy zászlóaljparancsnoknak, akinek rendeletére az ajtót bezúzták. Rémes látvány tárult elébük. A fiatal hadnagy ott feküdt az ágyon, holtan. Mellette minden csupa vér, a földön revolver. Kétséget kizárólag bebizonyult, hogy Kapa Elek agyonlőtte magát. A golyót szájának irányította s összezúzta vele az egész agy velejét. Az öngyilkos fiatal tiszt levelet nem hagyott hátra. Azt hiszik, gyógyithatlannak vélt betegsége vitte erre a lépésre. Borsos dr. rögtön jelentést tett az öngyilkosságról. Az őrnagy és a tisztek ott voltak mind szerencsétlen bajtársuk holttesténél s részvéttel állták körül a kihűlt tetemet. Az öngyilkosságról táviratilag értesítették a hadnagy szüleit. Atyja, Kapa Pál, Nagyváradon lakik, ahol nyugalmazott erdész. A holttestet aztán átvitték a kaszárnyába. (Ajándék a Székely Nemzeti Múzeumnak.) Érdekes és elsősorban hazafias ajándékot kapott a »Székely Nemzeti Muzeum« 1848—49. évi szabadságharczi osztálya. Jakabos Ágoston honvéd tüzér tiszt, Sáska Antal és Bodor György kézdivásárhelyi 1848—49 diki honvéd tüzér altiszt urak hozták Mara Gábor őrnagy bajtársuk emlékére készített cserfalevelekből és a cserfa gyümölcséből széles nemzeti szinü szalaggal díszített koszorút. Jakabos Ágoston, ki az elesettnek legjobb barátja volt, hazafias érzéssel emlegette az elhunyt őrnagy érdemeit , midőn a túlerővel szemben se hátrált, inkább életét tette koczkára kéri a múzeum igazgatóságát, miután ő maga már öreg s bajtársai sem őrizhetik az emléket,fogadja be azt a »Székely Nemzeti Múzeum« igazgatósága. Demján István a hazafias érzéstől meghatva biztosította a magyarok szabadságharcza még élő nagy alakjait, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság is, mely bizottság elnöke hatolykai Potsa József, cs. és kir. kamarás valóságos belső titkos tanácsos, Háromszék megye főispánja is érzik ugyanazt a hazafias érzést és tiszteletet, melyet a koszorú adományozói éreznek. (Öngyilkos szolgabiró.) Brandsch Herman nagyszebeni szolgabiró tegnapelőtt öngyilkosságot követett el, golyót röpített agyába, még él, de életben maradásához nincs remény. (M. kir. államvasutak.) (Keleti express vonatu uj pótlékdijszabás életbe léptetése.) A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint folyó évi július hónap 1-én uj keleti expressvonatu pótlékdijszabás lép életbe, mely szerint az ezen vonatokon fizetendő menetdíjak némi változást szenvednek. A lipiki gyógyfürdő csodatevő forrásai és kitűnő berendezésénél fogva rendkívüli gyógyhatásúnak ismert jódfürdő az utóbbi években nagy gyógysikereket ért el. Ismeretes volt, hogy e forrás gazdag natron-tartalommal bír és hogy ezen tulajdonságánál fogva érvényesítette csodatevő hatását csúzos és kötvényes bántalmaknál. A tudományos vizsgálatok, melyek az utóbbi években Németországban folytak, azt mutatták, hogy a híres külföldi források, melyek mint a csúz és kötvény kiváló gyógyvizei tekintetnek, ezen hatásukat csak éppen a natron tartalomnak köszönik, így történt, hogy a wiesbadeni, emsi, plombiersi stb. hason vegyhatással bíró fürdők, mint közvény gyógyítására való speczifikus fürdők hírébe jutottak. Magyarországon nincsen több hasonnemű forrás, mely ilyen magas hőfoknál fogva (64° C) annyi nátront tartalmazna, mint éppen Lipik és azért azon tény, miszerint az említett körvényes és csúzos bajokban szenvedő betegek Lipiken viszanyerték egészségüket, miután másutt hiába kerestek bajuk ellen gyógyulást, csak az utóbbi időben találta a tudomány megfejtését. Ami a lipiki fürdőnek gyógyjavalatait illeti, t. i. görvélykórnál, bőrbántalmaknál, izzadványoknál, vérbetegségeknél stb., azokról fölösleges volna még külön megemlékezni, amenynyiben ez köztudomású. A lipiki fürdő a legmodernebb építkezésekkel, gyógyépületekkel, szállodával, kényelmes és czélszerű belső berendezéseivel egy színvonalon áll a külföldi nagy fürdőhelyekkel A nagy kiterjedésű angol parkban levő gyógyépületekben nagy és gyönyörű gyógyterem, kávéház, vendéglő, olvasó és játszótermek, valamint színpad van, úgy, hogy a fürdőző közönség a kúra idejét kellemes szórakozással töltheti ki. Az összes fürdőépületek és az egész telep villamos világítással van ellátva. Madárvédelem, Kolozsvár, junius 11. Az állatvédelem ma már annyira túlhajtott fogalom, hogy Londonban például a csellengő kutyáknak, kóbor macskáknak menedékházakat építenek , szóval eféle furcsaságokkal igyekeznek az Állatvédő Egyesületek nemes törekvésük felé irányítani a közfigyelmet. Az állatvédelemről szólva előtérbe lép az a kérdés, hogy nem kellene-e némileg gátat vetni annak a nagy pusztításnak, amelyet az emberi könyörtelenség a hasznos madarak között véghez visz. Mert mégis csak furcsa dolog hogy az állatvédelem egyoldalú legyen. Az egyiket nem szabad bántani sem, de szabadon lehet milliószámra pusztítani azokat, amelyek megvédik a kertet, a mezőt, az erdőt, a ligetet a pusztulástól oly szorgalommal, oly szemességgel, a minő embernek és eljárásának nem adatott. Erre a furcsa, ferde helyzetre hívta föl Hermann Ottó az Országos Állatvédő Egyesület figyelmét legutóbb tartott közgyűlésén. »Mi meg fogjuk védeni — úgymond Hermann Ottó — a hasznos madarat az igazság és könyörületesség szent nevében, legjobb érzületünkből indulva, saját hatáskörünkben és nem kérdezve: mit csinálnak mások? Evvel pedig előttünk áll a kérdés: mivel és hogyan fogjunk a védelem berendezéséhez. Amidőn a feleletet keresem, felötlik emlékezetemben egy lánczolat, mely néhány évvel ezelőtt mélyen meghatott. Spanyolország ismét vonaglott. Barcelona anarchistái tömeges gyilkolásra vetemedtek , a kormány elnökét hitvese oldalán terítette le a gyilkos golyója . Cuba szigetén a legkegyetlenebb polgárháború rombolt, a tömeg pedig a vértől csepegő bikaviadalban kereste gyönyörét. És ekkor valami váratlan, meglepő dolog történt, mi úgy jelent meg a véres dulakodás közepett, mint valami földöntúli engesztelő látomány. Donna Christina régensnő saját és kiskorú fia, Don Alfonso — a király — nevében törvényt szerzett és bocsátott ki, mely a kis madaraknak és fészküknek védelmét rendeli el, amely azt is meghagyja, hogy minden iskola ajtajára táblácska szegezendő, amely a madár és fészke védelmét a gyermekek jószívűségére bízza ! Mélyen tisztelt közgyűlés! Ez a kulcs, amelylyel megnyithatjuk a jobb jövőt! Ez, vagy semmi. Balgatag vállalkozás tőlem és bárkitől azokhoz fordulni, kiknek szíve éppen csak egy hatalmas izom, amely a vérkeringést intézi, amely izom lüktetésére már nem gyakorol érezhető, élő hatást az, amit az értelem szépnek, nemesnek, rútnak, vagy bűnnek tart és bizonyít; de egy érzés igenis: a rideg önzés, mely nem ismeri felebarátját, embertársát, csak saját hasznát és egyebet semmit; mely ezért a haszonért megtagad minden nemesebb érzést és képtelen az áldozásig, a könyörületességig fölemelkedni. Hát hogyan emelhetnék szót a könyörtelenekkel szemben a kis madarak védelme érdekében ? De e nemes gyűlés előtt fölemelem szavamat, mert hiszen az állatok védelme az a kapocs, amely a testületet egy befűzi, cselekvésre és áldozatra, önmegtagadásra és fáradozásra serkenti. Nekünk cselekvésünk legjavával mindent el kell követnünk, hogy a madárvédelem eszméjét bevigyük az iskolába s ott valami állandó intézmény alakjában iparkodjunk reáhatni a még romlatlan, alakítható gyermek lelkületére. Egyedül ebben látom én egy jobb, etnikai tartalma szerint nemesebb jövő biztosítékát. Valamennyi intézmény között, amelyet ismerek s amelyet a magyar szemlélődés sajátosságával egybevetettem, reám az Északamerikai Egyesült államoknak két remek és folyton fejlődő intézménye meggyőző erővel hatott és ez a »Madarak napja« és a »Fák napja.« Az Egyesült Államok minden iskolájában évenként egy nap kizárólagosan a madaraknak van szentelve akként, hogy a tanító azon a napon tanítványainak felfogásához mérten, szép és beható előadást tart a madarak életéről, jelentőségéről a természet háztartásában, az ember gazdaságában , de lelkületében is. Önök velem együtt jól tudják és érzik, hogy a kép, amelyet az eresz alatt fészkelő füsti fecske családi élete nyújt, a jó oktatónak biztos eszköz arra, hogy növedékeiben a legnemesebb ösztönöket érintse, fakaszsza s igy irányt adjon a gyermek föleszmélésének abban a zsenge korban, a midőn a családi élet bensőségének hatása alatt áll, vagy ennek befogadására legfogékonyabb. Egy nap pedig a fáknak van szentelve. E napon az oktató a fák jelentőségét fejtegeti, a súly azonban arra van fektetve, hogy minden gyermek valamely alkalmas kopár helyen egy pár csemetét ültet el, mely azután magával a gyermekkel növekszik, így a gyermek lényéhez fűződik. Nekünk tudnunk kell azt, hogy gazdálkodási rendszerünk átalakulásával járt egy fa- és bokorirtó korszak, amelynek következménye az volt, hogy számos hasznos madár elvesztette a fészkelésre való alkalmat s ekkor elmaradt. A madarak és fák napja behozásának szép intéze e