Magyar Polgár, 1900. április-június (23. évfolyam, 76-148. szám)

1900-06-11 / 132. szám

1900 junius 11 MAGYAR POLGÁR dúlt útnak József főherczeg Székely-Udvarhelyre, a honnan Csik-Szeredába megy. (A szivarozás és a tuberkulózis.) Sokan állították már, hogy a szivar készítésekor a munkásokból a tuberkulotikus baczillusok a szivarba nem egyszer átmennek s így a betegséget a szivarozók között terjesztik. Kercz dr. ez állítás folytán vizsgálatot tartott, melynek eredményekép kijelenti, hogy a tuberkulózist az említett módon megkapni lehetetlen. Igaz ugyan, hogy a baczil­lusok a szivarkészítéskor átplántálódhatnak, miután azonban a dohánygyárak a szivart csak pár hónap­pal elkészítésük után szállítják el s ez idő alatt a szivar még nedves, igy még ha volnának is rajta baczilusok,­­ addig mind elpusztulnának. (Megszöktetett anyós.) Az anyósokról sok mindent beszélnek az emberek. Néha még az újságokba is bekerülnek Rendesen olyas­mit olvas róluk az ember, hogy megverték, vagy agyonütötték őket, de olyasmit, a­mi Mol­dován történt, még nem igen jegyzett föl a világtörténelem. Müller Kálmán mérnök el­szöktette anyósát. Szép, fiatal felesége volt, az anyós csúnya volt és öreg, egy őrnagynak az özvegye, a mérnök mégis elszöktette az anyóst, magára hagyta szép kis feleségét. Levelet ha­gyott hátra, a­melyben megmagyarázott min­dent. A magára hagyott szegény asszonyka pedig szörnyű kétségbeesésében még aznap fölakasz­­totta magát. (Nagy vihar.) Bonczhidáról írják : Bonczhi­­dán a napokban nagy jégeső­ és vihar volt. A vetéseket mind elpusztította. Nagy villámcsapások is voltak Egy Enyedi György nevű embert, a ki Bánffy György gróf földjén kapált, a villám agyon­­sujtotta. Nyolcz kiskorú gyermeke és fiatal fele­sége siratja. A község gyűjtést rendezett a család selsegélyezésére. (Öngyilkos honvédhadnagy) Teg­napelőtt öngyilkosság történt Borosjenőn. A 4 ik honvédgyalogezred ott állomásozó zászlóaljának egy fiatal hadnagya, unt bele az életbe és vál­totta meg magát annak szenvedéseitől egy jól irányzott revolvergolyóval Az öngyilkos tisztet Kapa Eleknek hívják s mindössze 23 éves volt. Egy év előtt jött, mind hadapród tiszthelyettes Borosjenőbe Korneuburgból, ho­ a közös hadse­regben szolgált. Áthelyezése után nemsokára hadnagygyá léptették elő a rokonszenves, jó mo­dorú fiatal katonát, a­kit nemcsak zászlóalj, de Borosjenő polgársága is kedvelt. Reggel, úgy 9 óra felé dörej hallatszott ki a szobájából, a­me­lyet özv. Scheer Sámuelnétól birt bérben. A szo­katlan zaj megriasztotta ugyan a ház lakóit, de semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Azt hitték, hogy a hadnagy úr szobájában valami nehéz tárgy leesett és ütött lármát. Déli 12 órakor a tiszti szolgája hazavitte n­eki az ebé­det. Kapa egy idő óta beteges volt, otthon étke­zett, föl volt mentve a gyakorlatok alól is. A szolga megütődve tapasztalta, hogy belülről el van reteszelve az ajtó. Dörömbölt, zörgött so­káig, de nem kapott választ. Rosszat sejtve, a laktanyába futott. Útközben találkozott Borsos Béla dr. ral, ki most ezredorvosi szolgálatot tel­jesített. Ennek elmondotta gyanúját és sietve visszamentek a hadnagy lakására. Az orvos szin­tén zörgetett, de mivel semmi életjel nem hal­latszott a szobából, jelentést tett Filippovics Sándor őrnagy zászlóaljparancsnoknak, a­kinek rendeletére az ajtót bezúzták. Rémes látvány tá­rult elébük. A fiatal hadnagy ott feküdt az ágyon, holtan. Mellette minden csupa vér, a földön re­volver. Kétséget kizárólag bebizonyult, hogy Kapa Elek agyonlőtte magát. A golyót szájának irá­nyította s összezúzta vele az egész agy velejét. Az öngyilkos fiatal tiszt levelet nem hagyott hátra. Azt hiszik, gyógyithatlannak vélt betegsége vitte erre a lépésre. Borsos dr. rögtön jelentést tett az öngyilkosságról. Az őrnagy és a tisztek ott voltak mind szerencsétlen bajtársuk holttes­ténél s részvéttel állták körül a kihűlt tetemet. Az öngyilkosságról táviratilag értesítették a had­nagy szüleit. Atyja, Kapa Pál, Nagyváradon la­kik, a­hol nyugalmazott erdész. A holttestet az­tán átvitték a kaszárnyába. (Ajándék a Székely Nemzeti Mú­­zeumnak.) Érdekes és első­sorban hazafias ajándékot kapott a »Székely Nemzeti Muzeum« 1848—49. évi szabadságharczi osztálya. Jakabos Ágoston honvéd tüzér tiszt, Sáska Antal és Bodor György kézdivásárhelyi 1848—49 diki honvéd tü­zér altiszt urak hozták Mara Gábor őrnagy baj­társuk emlékére készített cserfalevelekből és a cserfa gyümölcséből széles nemzeti szinü sza­laggal díszített koszorút. Jakabos Ágoston, ki az elesettnek legjobb barátja volt, hazafias ér­zéssel emlegette az elhunyt őrnagy érdemeit , midőn a túlerővel szemben se hátrált, in­kább életét tette koczkára kéri a múzeum igaz­gatóságát, miután ő maga már öreg s bajtársai sem őrizhetik az emléket,fogadja be azt a »Szé­kely Nemzeti Múzeum« igazgatósága. Demján Ist­ván a hazafias érzéstől meghatva biztosította a magyarok szabadságharcza még élő nagy alakjait, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság is, mely bizottság elnöke hatolykai Potsa József, cs. és kir. kamarás valóságos belső titkos tanácsos, Háromszék megye főispánja is érzik ugyanazt a ha­zafias érzést és tiszteletet, melyet a koszorú ado­mányozói éreznek. (Öngyilkos szolgabiró.) Brandsch Her­man nagyszebeni szolgabiró tegnapelőtt öngyilkos­ságot követett el, golyót röpített agyába, még él, de életben maradásához nincs remény. (M. kir. államvasutak.) (Keleti express vonatu uj pótlékdijszabás életbe léptetése.) A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett érte­sítés szerint folyó évi július hónap 1-én uj keleti expressvonatu pótlékdijszabás lép életbe, mely szerint az ezen vonatokon fizetendő menet­díjak némi változást szenvednek.­­ A lipiki gyógyfürdő csodatevő for­rásai és kitűnő berendezésénél fogva rendkívüli gyógyhatásúnak ismert jódfürdő az utóbbi években nagy gyógysikereket ért el. Ismeretes volt, hogy e forrás gazdag natron-tartalommal bír és hogy ezen tulajdonságánál fogva érvényesítette csoda­tevő hatását csúzos és kötvényes bántalmaknál. A tudományos vizsgálatok, melyek az utóbbi évek­ben Németországban folytak, azt mutatták, hogy a híres külföldi források, melyek mint a csúz és kötvény kiváló gyógyvizei tekintetnek, ezen hatá­sukat csak éppen a natron tartalomnak köszönik, így történt, hogy a wiesbadeni, emsi, plombiersi stb. hason vegyhatással bíró fürdők, mint köz­­­vény gyógyítására való speczifikus fürdők hírébe ju­tottak. Magyarországon nincsen több hasonnemű for­rás, mely ilyen magas hőfoknál fogva (64° C) annyi nátront tartalmazna, mint éppen Lipik és azért azon tény, miszerint az említett körvényes és csúzos ba­jokban szenvedő betegek Lipiken viszanyerték egész­ségüket, miután másutt hiába kerestek bajuk ellen gyógyulást, csak az utóbbi időben találta a tudo­mány megfejtését. A­mi a lipiki fürdőnek gyógy­­javalatait illeti, t. i. görvélykórnál, bőrbántalmak­­nál, izzadv­ányoknál, vérbetegségeknél stb., azokról fölösleges volna még külön megemlékezni, a­meny­nyiben ez köztudomású. A lipiki fürdő a legmoder­nebb építkezésekkel, gyógyépületekkel, szállodával, kényelmes és czélszerű belső berendezéseivel egy színvonalon áll a külföldi nagy fürdőhelyekkel A nagy kiterjedésű angol parkban levő gyógyépüle­­tekben nagy és gyönyörű gyógyterem, kávéház, vendéglő, olvasó és játszótermek, valamint színpad van, úgy, hogy a fürdőző közönség a kúra idejét kellemes szórakozással töltheti ki. Az összes fürdő­épületek és az egész telep villamos világítással van ellátva. Madárvédelem, Kolozsvár, junius 11. Az állatvédelem ma már annyira túlhajtott fogalom, hogy Londonban például a csellengő kutyáknak, kóbor macskáknak menedékházakat építenek , szóval eféle furcsaságokkal igyekez­nek az Állatvédő Egyesületek nemes törek­vésük felé irányítani a közfigyelmet. Az állat­­védelemről szólva előtérbe lép az a kérdés, hogy nem kellene-e némileg gátat vetni annak a nagy pusztításnak, a­melyet az emberi könyör­telenség a hasznos madarak között véghez visz. Mert mégis csak furcsa dolog hogy az ál­latvédelem egyoldalú legyen. Az egyiket nem szabad bántani sem, de szabadon lehet mil­liószámra pusztítani azokat, a­melyek megvé­dik a kertet, a mezőt, az erdőt, a ligetet a pusztulástól oly szorgalommal, oly szemes­séggel, a minő embernek és eljárásának nem adatott. Erre a furcsa, ferde helyzetre hívta föl Her­mann Ottó az Országos Állatvédő Egyesület fi­gyelmét legutóbb tartott közgyűlésén. »Mi meg fogjuk védeni — úgymond Hermann Ottó — a hasznos madarat az igazság és kö­­nyörületesség szent nevében, legjobb érzületünk­ből indulva, saját hatáskörünkben és nem kér­dezve: mit csinálnak mások? Evvel pedig előttünk áll a kérdés: mivel és hogyan fogjunk a védelem berendezéséhez. A­midőn a feleletet keresem, felötlik emléke­zetemben egy lánczolat, mely néhány évvel ez­előtt mélyen meghatott. Spanyolország ismét vonaglott. Barcelona anarchistái tömeges gyilkolásra vetemedtek , a kormány elnökét hitvese oldalán terítette le a gyilkos golyója . Cuba szigetén a legkegyetlenebb polgárháború rombolt, a tömeg pedig a vértől csepegő bikaviadalban kereste gyönyörét. És ekkor valami váratlan, meglepő dolog történt, mi úgy jelent meg a véres dulakodás közepett, mint valami földöntúli engesztelő láto­­mány. Donna Christina régensnő saját és kiskorú fia, Don Alfonso — a király — nevében törvényt szerzett és bocsátott ki, mely a kis madaraknak és fészküknek védelmét rendeli el, a­mely azt is meghagyja, hogy minden iskola ajtajára táblácska szegezendő, a­mely a madár és fészke védelmét a gyermekek jószívűségére bízza ! Mélyen tisztelt közgyűlés! Ez a kulcs, a­melylyel megnyithatjuk a jobb jövőt! Ez, vagy semmi. Balgatag vállalkozás tőlem és bárkitől azokhoz fordulni, kiknek szíve éppen csak egy hatalmas izom, a­mely a vérkeringést intézi, amely izom lük­tetésére már nem gyakorol érezhető, élő hatást az, a­mit az értelem szépnek, nemesnek, rútnak, vagy bűnnek tart és bizonyít; de egy érzés igenis: a ri­deg önzés, mely nem ismeri felebarátját, ember­társát, csak saját hasznát és egyebet semmit; mely ezért a haszonért megtagad minden neme­sebb érzést és képtelen az áldozásig, a könyö­­rületességig fölemelkedni. Hát hogyan emelhetnék szót a könyörtele­nekkel szemben a kis madarak védelme érde­kében ? De e nemes gyűlés előtt fölemelem szavamat, mert hiszen az állatok védelme az a kapocs, a­mely a testületet egy befűzi, cselekvésre és áldo­zatra, önm­egtagadásra és fáradozásra serkenti. Nekünk cselekvésünk legjavával mindent el kell követnünk, hogy a madárvédelem eszméjét bevigyük az iskolába s ott valami állandó intéz­mény alakjában iparkodjunk reáhatni a még romlatlan, alakítható gyermek lelkületére. Egye­dül ebben látom én egy jobb, etnikai tartalma szerint nemesebb jövő biztosítékát. Valamennyi intézmény között, a­melyet isme­rek s a­melyet a magyar szemlélődés sajátossá­gával egybevetettem, reám az Északamerikai Egyesült államoknak két remek és folyton fejlődő intézménye meggyőző erővel hatott és ez a »Ma­darak napja« és a »Fák napja.« Az Egyesült­ Államok minden iskolájában évenként egy nap kizárólagosan a madaraknak van szentelve akként, hogy a tanító azon a na­pon tanítványainak felfogásához mérten, szép és be­ható előadást tart a madarak életéről, jelentő­ségéről a természet háztartásában, az ember gaz­daságában , de lelkületében is. Önök velem együtt jól tudják és érzik, hogy a kép, a­melyet az eresz alatt fészkelő füsti fecske családi élete nyújt, a jó oktatónak biztos eszköz arra, hogy növedékeiben a legnemesebb ösztönöket érintse, fakaszsza s igy irányt adjon a gyermek föleszmélésének abban a zsenge kor­ban, a midőn a családi élet bensőségének ha­tása alatt áll, vagy ennek befogadására legfogé­konyabb­. Egy nap pedig a fáknak van szentelve. E napon az oktató a fák jelentőségét fejte­geti, a súly azonban arra van fektetve, hogy minden gyermek valamely alkalmas kopár he­lyen egy pár csemetét ültet el, mely azután ma­gával a gyermekkel növekszik, így a gyermek lényéhez fűződik. Nekünk tudnunk kell azt, hogy gazdálkodási rendszerünk átalakulásával járt egy fa- és bo­korirtó korszak, a­melynek következménye az volt, hogy számos hasznos madár elvesztette a fészkelésre való alkalmat s ekkor elmaradt. A madarak és fák napja behozásának szép intéze­ e

Next