Madarász Elemér (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (Budapest, 1940)

I. Általános rész - Húsz év története életrajzokban - P

217 Papp Kálmán Pakányi Ferenc Pakányi Ferenc, szé­kesfővárosi törvény­­hatósági bizottsági tag, Budapest. Maglódon született 1869-ben. Húszéves korában nagykorúsították és Kőbányán átvette csa­ládjának mészáros­­üzletét. Kőbányáról Budára költözött az I. kerületbe és itt volt virágzó üzlete, melyet 1914-ben megszüntetett, ami­kor súlyos betegsége a további mun­kában megakadályozta. Harmincöt év óta vesz részt a közügyekben. Részt­­vett a Szabad Polgári Párt alapításá­ban, huszonhat éve tagja az I. ker. adófelszólamlási bizottságnak. Ripka főpolgármester felkérésére elvállalta a Klotild Szeretetház gondnoki tisztségét és e minőségében kiváló és áldásos munkálkodást fejt ki. Az 1920. évi községi választások alkalmával a Ke­resztény Községi Párt listáján törvény­­hatósági bizottsági taggá választották. Kiváló gyakorlati, gazdasági ismereteit a közélelmezési bizottságban érvénye­síti. Kitüntetései: a Ferenc József­­rend lovagkeresztje és Signum Laudis. 1935-ben újból törvényhatósági bizott­sági taggá választották. Pallavicini Alfonz Ká­roly őrskróf, a felsőház tagja. 1883 november 10-én született Wien­­ben. Apja Sándor gróf v. b. t. tanácsos, az aranygyapjas rend lo­vagja volt. Wienben nevelkedett, önkéntesi kötelezettségének a 4. cs. és kir. huszár­ezredben tett eleget. A mozgósításkor bevonult és pár hónapig mint parancs­­őrtiszt teljesített szolgálatot, majd ezrede kötelékében szolgált tovább az orosz és olasz harctereken és mint százados szerelt le az összeomláskor. Megsebesült és vitéz magatartásáért több kitüntetésben részesült. Tulajdo­nosa a III. oszt. katonai érdemkereszt­nek, a Signum Laudisnak, a II. oszt. német vaskeresztnek, seb. érem és a K. csk.-nek. 1908 óta cs. és kir. kama­rás, a Máltai rend tb. lovagja. 1912-ben megvette nagyvisnyói, szilvásváradi (Borsod m.) birtokát. Az összeomlás után atyja még életében átruházta a mindszenti hitbizományi uradalmat, s jelenleg 40.000 holdat kitevő birto­kain gazdálkodik. Csongrád vármegye életében tekintélyes szerepet visz, a vármegye törv. hat. biz. örökös tagja. A felsőházban mint az örökösjogú fő­rendi családok képviselője foglal helyet. Pallavicini Sándor őr­­sáróf, v. b. t. t., nagy­­birtokos, volt főrendi­házi tag. 1853 május 6-án született Szege­den. A jogot a bécsi egyetemen hallgatta, majd a diplomáciai pályára lépett, a szent­pétervári és a párisi osztrák-magyar nagykövetségnél attasé volt. Ez állá­sától megválva, hazajött és óriási ki­terjedésű birtokain gazdálkodni kez­dett. Hazafias áldozatkészségének szá­mos bizonyságát adta, különösen a szegedi árvíz alkalmával : az árvíz­­károsultak egy részét saját birtokán letelepítette s így alapította meg Sán­­dorfalvát. Erdősítési intézkedésével megelőzte mintegy 40 évvel később következő Alföld fásítási törvényt, nagyobb kiterjedésű erdősítések által. 1903-ban az Aranygyapjas-rend lovagja lett. Meghalt 1933 április 14-én. Papp Kálmán, a felsőház tagja, plébá­nos, Sopron. 1886-ban született Sop­ronban. Középiskolát és teológiát Győ­rött végzett. Működését — mint káp­lán — Mosonban kezdte, később Győr­ben hittanár volt, 1920-tól Sopronban

Next